Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-19 / 42. szám

2 PÉNTEK. 1971. FEBRUÁR T9. Nixon ismét megfenyegette a VDK-t 4 laoszi invázióval Kínát is provokálja Amerikai veszteségek a harctereken Izraeli időhúzás G Párizs (MTI) A Vietnamról Párizsban folyó értekezletsorozat csü­törtöki, sorrendben 103. ülé­sén Xuen Thuy, a VDK kül­döttségének vezetője rámuta­tott, hogy az Egyesült Álla­mok a 17. szélességi körtől délre, Észak- és Dél-Vietnam között jelentős szárazföldi, légi és tengeri erőket von össze azzal a céllal, hogy a háborút kiterjessze a Viet­nami Demokratikus Köztár­saságra is. Az Egyesült Álla­mok ugyanakkor a Tonkini­öbölben is erősíti haditenge­részeti egységeit. A Nixon­adminisztrációnak az a terve, hogy a háborút kiterjeszti Észak-Vietnamra, az agresz­szió a Kínai Népköztársasá­got is fenyegeti. Az úgyne­vezett „Nixon-doktrina" va­lódi értelme — a háború ki­szélesítése — hangsúlyozta befejezésül Xuan Thuy VDK­miniszter. Hasonló szellemben nyilat­kozott a csütörtöki ülésen Binh asszony is, a DIFK kül­döttségvezetője. Pham Dang Lam, a sai­goni bábrezsim küldötte Igyekezett elhárítani a VDK és a DIFK küldöttének té­nyekkel alátámasztott vád­jait, és azt állította, hogy a dél-vietnamiak laoszi invá­ziója „csak önvédelmi aktus volt..." G Washington (ÚPI, Reu­ter, AFP) McCloskey amerikai kül­ügyi szóvivő csütörtökön nem volt hajlandó kommentálni Xuan Thuy-nek azt a meg­állapítását, hogy a Laosz el­leni amerikai agresszió a Kí­nai Népköztársaság biztonsá­gát is fenyegeti. A szóvivő csupán annak a naponta han­goztatott „biztosítéknak" a megismétlésére szorítkozott, amely szerint „a kommunis­ta Kínának nincs mitől tar­tania a laoszi akcióval kap­csolatban", továbbá, hogy az Egyesült Államok „nem szán­dékozik provokálni a kom­munista Kínát". George McGovern szená­tor, a demokratapárti elnök­jelöltség egyik pályázója csütörtökön sajtóértekezleten bélyegezte meg Nixon elnök előző este elhangzott fenye­getőzéseit. A szenátor kije­lentette, hogy „az elnök a harmadik világháború koc­kázatával kacérkodik, ami­kor a laoszi invázióval Kínát provokálja. Ha Washington belerántja Kínát az indoki­nai háborúba, akkor Nixon nem csupán amerikai életek ezreit, hanem millióit teszi kockára". — „Az elnök — folytatta McGovern — fel­adta a politikai megoldás le­hetőségét, és feladta a pári­zsi tárgyalásokat, mert káto­nal győzelemről álmodozik, már pedig ennek elérése le­hetetlen". McGovern nyomatékosan hangsúlyozta, hogy Nixon el­nök „most már személy sze­rint felelős minden egyes amerikai haláláért Indokíná­ban". — Kambodzsa és Laosz bombázása — állapította meg végül McGovern — „a leg­barbárabb cselekedet, amit az Egyesült Államok valaha is elkövetett". Nixon rögtönzött sajtóérte­kezletén egyébként „fokozott erejű" légitámadásokkal fe­nyegette meg a VDK-t arra az esetre, ha „nagyobb el­lentámadással" válaszolna a laoszi invázióra. Mint az el­nök hangoztatta, az atom­bomba bevetésétől eltekint­ve, „semmiféle megkötöttség nem korlátozza az amerikai légierő Indokína egész terü­letén történő felhasználását". Arra a kérdésre, hogy az USA támogatná-e a saigoni rezsim csapatainak invázió­ját a VDK ellen, Nixon azt válaszolta, hogy nem kíván „spekulációkba bocsátkozni". Mint mondotta, „erről Sai­gonban fognak dönteni", s neki személy szerint „csu­pán" arról kell döntenie, hogy az USA nyújtson-e tá­mogatást a VDK megtáma­dásához. Ford Rowan, a CBS fehér házi tudósítója az elnök saj­A kambodzsai és laoszi harcokkal egyidüben megnövekedett a partizánok akcióinak száma Dél-Vietnamban is. A DNFF alaku­latai sikeres támadásokat hajtottak végre az ország déli csücs­kében, a deltavidékcn kiépített amerikai állások ellen. Kép: A piartizánok aknavetőtüze elleni védekezésül beássák a megerő­sítésre kirendelt amerikai harckocsikat tóértekezletét összegezve megállapította: „Nixon elnök újból nyilvánvalóvá tette, hogy az erő helyzetéből akar tárgyalni. Észak-Vietnammal szemben az elnök ismét azt a kemény irányvonalat kép­viselte, amely mind a mai napig újra és újra csődöt mondott". GVientiane (AFP, Reuter, TASZSZ, AP) A Patet Lao légelhárító ütegei csütörtökön Laosz fö­lött újabb 5 amerikai heli­koptert lőttele le. Egy ame­rikai szóvivő szerint a piló­ták közül csak ketten sebe­sültek meg és valamennyi­üket sikerült megmenteni. A szóvivő azt is elismerte, hogy az Egyesült Államok légiereje kedden Laosz fö­lött egy F—4-es Phantom re­pülőgépet veszített. Ezzel 100-ra emelkedett a tavaly március 10. óta Laosz fölött lelőtt amerikai - repülőgépek száma. . Mint a TASZSZ vientianei tudósítója jelenti, az elmúlt hét végéig a laoszi hazafiak 1500 ellenséges katonát tet­tek harcképtelenné, ötven tankot és páncélozott jármű­vet semmisítettek meg és száz amerikai helikoptert, valamint repülőgépet lőt­tek le. — A hazafias erők az or­szág déli területein kezük­ben tartják a kezdeménye­zést. Ismeretessé vált, hogy Muong Phalan stratégiai fontosságú helységet elfog­lalták. Laosz északi részén a Long Cheng-i amerikai tá­maszpontot körülzárták, és állandó tűz alatt tartják. Az amerikaiak csak légi úton tudják ellátni a támaszpont utánpótlását. Kemény har­cok folynak az intervenciós csapatokkal a Boloven fenn­síkon is. Az amerikai repülőgépek, köztük B—52-es stratégiai bombázók állandó jelleggel támadják Laosz különböző területeit, és naponta három­ezer tonna bombát szórnak le — írja a TASZSZ tudósí­tója. Csütörtökön Vientiane-ben ülést tartott a Kanada, In­dia és Lengyelország képvi­selőiből álló laoszi nemzet­közi ellenőrző és felügyelő bizottság. A bizottság tagjai megvitatták a dél-vietnami zsoldosok laoszi Inváziója kivizsgálásának lehetőségét. A csütörtöki ülés eredmé­nyét csak a Szovjetunió és Nagy-Britannia, az 1962. évi genfi konferencia társelnö­keinek tájékoztatása után hozzák nyilvánosságra. m Peking (MTI) Kínában a hét első felé­ben több millió ember vo­nult az utcákra, hogy támo­gatásáról biztosítsa a kor­mány február 12-i nyilatko­zatát, amely a korábbinál is élesebb hangon ítélte el az amerikaiak és csatlósaik la­oszi és kambdozsai agresszió­ját. A tüntetések Pekingben kezdődtek, majd a következő napokban folytatódtak Sang­hájban és a többi nagyváro­sokban, többek között az in­dokínai fronthoz legközelebb levő tartományi székhelyen: Nanningban és Kunmingban. # New York—Tel Aviv (AFP, UPI, Reuter) Az indítványok, kezdemé­nyezések és kérdőívek körü­li huzavona jegyében talál­kozott Jarringgal, U Thant közvetítő megbízottjával El­Zajjat egyiptomi és Tekoah izraeli fődelegátus. A korábbi fejlemények három fő pontban foglalha­tók össze: 1. Izrael eljuttatta javasla­tait Jarringhoz, s ezekre ed­dig — saját állítása szerint — nem kapott választ Egyip­tomtól. 2. Jarring „kérdőíveket" juttatott el Izraelhez és Egyiptomhoz. A kérdésekre nyilván csak Egyiptom vá­laszolt, mert Izrael szarint Jarringot jogköre nem ha­talmazza fel önálló javasla­tok előterjesztésére. 3. A Jarringnak adott egyiptomi válasz egyszer­smind új indítvány volt Izra­el számára, s Tekoah végre megígérte: kormánya tanul­mányozni fogja a javaslato­kat. Goldia Meir izraeli minisz­terelnök szerdán este kije­lentette, Izrael számára nem kifizetődő elfogadni Egyip­tomnak azt az ajánlatát, hogy a (megszálló) csapatok vonuljanak vissza El-Aris vonala mögé, ami feltétele lenne a békeszerződést elő­készítő tárgyalások megkez­désének. Meir azt az érvet hozta fel, hogy a visszavonu­lás esetén ,,az egyiptomiak kezére jutnának a (Szuezi­csatorna pártján kiépített) izraeli erődítmények". Az izraeli kabinet csü­törtöki, négy és fél órás ülé­séből két órát a Jarring-féle javaslatokra adott — pozitív — egyiptomi válasz megvi­tatásának szentelt. Az ülés után kiadott szűkszavú — mindössze egymondatos — közlemény leszögezi, hogy a kormány meghallgatta Eban külügyminiszter beszámoló­ját, az ezt követő vita során azonban nem született vég­lpvos döntés az izraeli ma­gatartást illetően. A kérdés megvitatását az izraeli kabi­net vasárnapi ülésén folytat­ja. Csütörtökön ifjabb tár­gyalást tartottak New York­ban a nagyhatalmak ENSZ­nagykövetei. A Reuter hír­ügynökség kommentárja ez­zel kapcsolatban megállapít­ja: Jarring ténykedése, be­leértve az önálló javaslatok előterjesztését, a „négy nagy" támogatását és bizal­mát élvezi. Dánia és az európai enyhülés Dánia NATO-beli aktivi­tásával objektíve ellentétes irányban ható tényezők az északi együttműködés, va­lamint a kelet—nyugati kö­zeledés. Az észak-európai regio­nális integrációs törekvések a történelmi-földrajzi-kultu­rálís közösség és bizonyos háborúellenes-demokratikus politikai hagyományok ta­laján kezdődtek. Dánia. Nor­végia Finnország. Svédor­szág és Izland részvételével 1953 óta működik az Északi Tanács, amely az öt ország parlamenti és miniszteriális képviselőit egyesíti. Az öt ország laza szövetségét az 1962. évi helsinki együtt­működési egyezmény foglal­ta jogi keretbe. A 19. ta­nácskozását tegnap fejezte be — sovány megállapodá­sokkal. Dánia diplomáciai kapcso­latot tart fenn az NDK ki­vételével valamennyi euró­pai szocialista országgal. 1970 áprilisa óta Albániával is. Az NDK elismeréséért igen tekintélyes társadalmi mozgalom van kibontako­zóban. A parlamentben kép­viselt hét párt közül ötnek a képviselői részt vesznek abban a parlamenti cso­portban, amely az NDK-hoz fűződő kapcsolatok kiszéle­sítését. egyebek között a kölcsönös utazások meg­könnyítését sürgeti. 1970­ben megrendezték az NDK elismeréséért vívott harc hetét. A diplomáciai elis­merést Dánia, tekintettel az NSZK-hoz fűződő szövetsé­gesi és rendkívül kiterjedt gazdasági kapcsolataira. a két német állam viszonyá­nak rendezésével hozta ösz­szefüggésbe. Mindazonáltal Dánia és az NDK között már eddig is jelentékeny keres­kedelmi kapcsolatok alakul­tak ki s kölcsönösen keres­kedelmi kirendeltséget cse­réltek. Dániában egyértelmű he­lyesléssel fogadták a szov­jet—nyugatnémet és a len­gyel—nyugatnémet szerződés aláírását. Újabban a VDK elismerése mellett Is nyilat­koztak kormányszemélyisé­gek. A dán—szovjet barátság­nak értékes hagyományai vannak. Szovjet csapatok szabadították fel a Dániához tartozó Bornholm szigetet és az ottani náci koncentrációs tábort. A kormányszintű kapcso­latokra jellemző, hogy Ottó Krag két egymást követő évben, 1964-ben és 1965-ben is látogatást tett a Szovjet­unióban, s 1964-ben Hrus­csov is járt Dániában. Az új dán kormánnyal a kon­taktusok nehezebben in­dultak. mert Poul Hartling külügyminiszter a csehszlo­vákiai eseményekre hivat­kozva. 1968 szeptemberében lemondta szovjetunióbeli lá­togatását. Később mégis sor került Hartling és több más dán miniszter látogatására. Dánia 1970 júliusában Moszkvában rendezte meg eddigi legnagyobb külföldi ipari kiállítását. A „Seidenfaden jelentés" megállapítja: „Dánia bizton­sága szempontjából az egyet­len lehetőség — bent ma­radni az Atlanti Szövetség­ben". Bár Dánia ennek el­lenére mindvégig élénk ér­deklődést tanúsított as: eu­rópai biztonsági konferen­cia iránt, a fenti elkötele­zettség miatt magatartását a gyakorlatban mindig a ..józan" tartózkodás jelle­mezte. Amikor 1969. május 5-én a budapesti felhívás nyomán a finn kormány emlékiratot intézett valamennyi európai ország, valamint az USA és Kanada kormányához, amelyben közölte, hogy kész előzetes találkozót szer­vezni az értekezlet előkészí­tésére. a dán külügyminisz­térium két napon belül nyi­latkozatban helyeselte ezt a kezdeményezést. Miután a NATO vezető ha­talmai nem reagáltak meg­felelően a finn kezdeménye­zésekre, legutóbb a helsinki diplomatatalálkozók meg­rendezésére vonatkozó ja­vaslatra. Dánia is próbált új utakat keresni. amelyek azonban inkább az enyhülés szellemének ébren tartását szolgálják s nem visznek közelebb az egész kontinens oroblémáinak megoldásához. Ilyen útkeresést jelent az a dán elképzelése, hogy ren­dezzék meg az európai „kis­országok" tízhatalmi talál­kozóját. Varsó Edward Gierek. a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, a csütörtöki napot a kielceli vajdaságban töltötte. Találkozott a radomi városi pártbizottság vezetőségével, majd meglátogatta az épü­letelemgvárat. A nap má­sodik felében Gierek meg­beszélést folytatott a LEMP vajdasági pártbizottságának és népi tanácsának vezetői­vel. Hamburg Herbert Wehner, az SPD parlamenti frakciójának el­nöke csütörtökön többnapos lengyelországi látogatásáról hazaérkezett a Német Szö­vetségi Köztársaságba. Washington Hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba érkezett Emilio Colombo olasz mi­niszterelnök. Az olasz ven­déget a Fehér Házban Nixon elnök fogadta. London A több mint egy hónapja tartó angol postássztrájk megoldására irányuló tár­gyalások ismét holtpontra jutottak. Csütörtökön a Hyde-park gyepszőnyegén több mint 30 000 londoni és vidéki postás tüntetett a sztrájk folytatása mellett. A postások köszönettel fogad­ták a vasutas szakszervezet százezer font összegű kamat­mentes kölcsönét, amellyel kiegészítették a fogytán levő postás sztrájkpénztár állo­mányát. Rcggio di Calabria A Reggio di Calabria-i rend­őrfőnök 15 000 főnyi karha­talmat, továbbá páncélos járműveket vont össze a városban, hogy véget vessen a hét hónapja tartó zavar­gásoknak. Mint ismeretes, a központi kormány javasla­tára hétfőn a tartományi ta­nács úgy döntött, hogy Ca­tanzáró lesz az új calabriai tartomány székhelye, míg Reggio di Calabriában a tar­tományi tanács tartja majd üléseit. A IS. Négyhatalmi tárgyalás G Nyugat-Berlin (MTI) A kiadott hivatalos közle­mény szerint, a négy hata­lom nagyköveteinek csü­törtöki tárgyalása, az egy­kori szövetséges ellenőrző ta­nács épületében, két és fél óra hosszat tartott. A 15. összejövetelen tárgyszerű megbeszélések folytak napi­renden levő kérdésekről. A legközelebbi találkozóra március 9-én kerül sor. A közbeeső időben a szakértők folytatják tanácskozásaikat. Politiikai megfigyelők fel­hívják a figyelmet, hogy a kiadott hivatalos közlemény szövegében először szerepel a tárgyalás kifejezés. Ebből arra következtetnek, hogy tényleges vita kezdődött a három nyugati hatalom nemrég előterjesztett nyu­gat-berlini rendezési terve­zetéről. Nincs olyan értesü­lés, hogy a Sozvjetunió el­lenjavaslatot terjesztett vol­na elő, de nyilvánvaló vita­alapot képeznek a Szovjet­unió régebben előterjesztett elképzelései, amelyek alap­jában megegyeznek Willli Stoph NDK miniszterelnök­nek február 4-én nyilvános­ságra hozott nyugat-berlini rendezési javaslataival, A nyugati hatalmak álláspont­ja számos tekintetben — (így pl. tagadják az NDK szuverenitását a Nyugat­Berlinbe vezető utak polgári forgalmában) — lényegesen eltér a szovjet állásponttól. Megfigyelők szerint gyors változás nem várható ezen a területen. Ratifikálásért küzdő mozgalom az NSZK-ban G Bonn (MTI) Nyugat-Németországban szélesedik a szovjet—nyu­gatnémet és a lengyel— nyugatnémet szerződés mi­előbbi ratifikálásáért küzdő mozgalom, amelyben tevéke­nyen részt vesz a Német KP, a Német Békeunió és más haladó szervezetek is. Számos gyűlést tartottak az NKP szervezésében Düs­seldorfban, Essenben, Ham­burgban, Solingenben és más városokban. A gyűlések rész­vevői egyhangúlag úgy fog­laltak állást, hogy a szerző­dések valamennyi ország ér­dekelt szolgálják, hozzájá­rulnak az NSZK és a szo­cialista országok kapcsola­tainak normalizálásához és a politikai feszültség enyhí­téséhez az európai kontinen­sen. A szerződés jelentőségének megértésében nagy munkát végzett, a Düsseldorfban a szerződések ratifikálására létrehozott „Állampolgári szövetség". NIXON FOGADTA SCHEELT. Az Egyesült Államok­ban tartózkodó NSZK-külügyminisztert. Walter Sheelt (balról) a Fehér Házban fogadta Nixon elnök

Next

/
Thumbnails
Contents