Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-17 / 40. szám

SZERDA, 1971. FEBRUÁR 17. 3 A munkás-paraszt fiatalok segitése A pedagógusok szakszervezetének megyei küldöttértekezlete Az SZMT Eszperantó utcai székházában tegnap tar­totta megyei küldöttértekezletét a Pedagógusok Szakszer­vezete Csongrád megyei bizottsága. A tanácskozáson részt vett dr. Ágoston József, az MSZMP Csongrád megyei bi­zottságának titkára, Szabó G. László, a városi pártbizott­ság osztályvezetője. Juhász József, az SZMT vezető tit­kára. Pap-p Gyula, a Szeged városi tanács vb elnökhelyet­tese és Kiss Gyula, a Pedagógusok Szakszervezete Központi Vezetősége elnökségének tagja. Az értekezlet 87 küldötte előtt Ökrös János, a megyebizottság titkára szóbeli kiegé­szítést fűzött a megyebizottság négyesztendős munkáját ér­tékelő írásbeli jelentéséhez, majd dr. Diós József elnök ismertette a számvizsgáló bizottság jelentését. Vita után a küldöttek megválasztották az új. 15 tagú megyebizottságot a 3 tagú számvizsgáló bizottságot és 13—13 küldöttet a Pedagógusok Szakszervezete kongresszusára, illetőleg az SZMT küldöttértekezletére. Titkárrá ismét Ökrös Jánost választották, elnök Papp József, az Ifjú Gárda ifjúsági város igazgatója lett. A küldöttértekezlet nagy felelősséggel és az időszerű problémák iránti érzékeny­séggel vizsgálta a szakszer­vezet megyei bizottságának munkáját az iskolák és a pedagógusok tevékenységét. Igen sok szó esett érdekvé­delmi kérdésekről, az óvónők és a tanyán dolgozó pedagó­gusok élet- és munkakörül­ményeiről. Az eredményekről azonban — mint több felszólaló meg­állapította — kevesebb szó esett, noha magától értető­döleg a kép teljességéhez az eredmények is hozzátartoz­nak. Igaz ugyan, hogy újab­ban ismét növekszik a ké­pesítés nélkül tanítók száma, s ezt sohasem lehet az isko­lai élet szabályos jelensége­ként elfogadni az is igaz, hogy az osztatlan és részben osztott iskolák száma, külö­nösen a szegedi és a szentesi járásban még mindig ma­gas. továbbá az sem vitat­ható. hogy csökkent a peda­góguspálya vonzó hatása, az elmúlt három évben 157 óvónő, tanító tanár hagyta el a pályát. Az eredmények mégis vitathatatlanok. A pe­dagógusmunka szép sikereket ért el a városokban épp úgy. mint a tanyákon, a jobb és rosszabb körülmények kö­zött egyaránt. Néhány adat és gondolat ezzel kapcsolat­ban a megyebizottság beszá­molójából: szépen halad is­koláinkban a korszerű mód­szerek elterjedése, élénk a kísérletező kedz, az új mód­szerek keresése, jó eredmé­nyekkel dicsekedhet a to­vábbképzés. s nem jelenték­telenek az élet- és munkakö­rülmények javítására tett erőfeszítések. Saját lehetőségeink hatá­rait azonban nem léphetjük túl. Mint dr. Ágoston József, a megyei pártbizottság tit­kára felszólaláséban egye­bek közt hangsúlyozta. az A kerengő baklövés Októberben lesz ötéves, tehát már nem is olyan új a Lenin körúti Centrum Áruház. Vásárlók, kereske­dők már régen elfelejtették volna az építkezést — ha hagynák. Nem felejthetik, mert az épület homlokzatát körülölelő előtető nem fe­lejteti: két éve a hó súlya alatt megroggyant. Akkor aládúcolták, majd kikötöt­ték, de a „tüneti kezelés" csak nem használt neki, hullámos maradt, már pusz­ta látványa sem adott biz­tonságérzetet. Utóvégre egy­szerre ötven-hatvan emoer tartózkodik alatta — meg­számolták —, s ha egyszer netán leszakad? A-Centrum vezetői ragasz­kodtak hozzá, hogy vizsgál­ják meg az alumíniumból * készült előtető statikáját. Röviden szólva: per lett be­lőle a Csongrád megyei-Gaz­dasági Döntőbizottság előtt. Mégpedig nem könnyű per. Az áruház tervezője a LA­KÓTERV volt. áttervező je az ALUTERV, kivitelezője a DÉLÉP, úgyhogy volt hová továbbdobni a labdát. Hiszen kezdetben még azt is vitat­ták, hogy valóban hibás-e­az előtető. A döntőbizottság szakértőt kért fel az előtető vizsgála­tára. A Budapesti Műszaki Egyetem acélszerkezetek tanszékének adjunktusa, dr. Szatmári István 1970. decem­ber 8-án mintát vett a szer­kezet konzolgerendáiból, s» azt a tanszék laboratóriumé­ban szakítási próbáknak ve-, tették afa. Közben. még* mielőtt a szakértői vélemény megérkezett volna, az elő­tetőt ismét aládúcolták. Né­hány nappal a nagy hava­zást megelőzően... A laboratóriumi vizsgálat kimutatta, hogy a beépített anyag, s így a szerkezett te­herbírása a terv szerintinek csak kb. 43 százaléka. Mí tö8b: „A beépített anyag — a jelenlegi szakmai felfogás szerint — szerkezetépítés céljaira alkalmatlan." Az üvegfalú, elegáns áru­ház kerengőjének tetejét azóta is fenyőgerendák tart­ják, de most már legalább kétségtelen, hogy nem a Centrum „szívóskodása" a per oka, hanem a súlyos tervezési-műszaki hiba. De az ember még most sem tudja hamarjában eldönteni, hogy mi a csúfabb: egy meg­támasztott új épület vagy egy ekkora szakmai bak­lövés! F. K. elmúlt ötéves tervben Csong­rád megyében 12 ezer 700 lakás épült, a most megkez­dett ötéves tervben pedig 18 ezer 500, illetőleg a megyei pártbizottság javaslatára az építőipar megkísérli a 20 ez­res számot elérni. Ennél töb­bet azonban nem tudunk építeni, sőt ezt a tervet is csak erőink teljes megfeszí­tésével lehet teljesíteni. A pedagógusok lakásproblémái­nak megoldását is csak e keretek közt képzelhetjük el. Kiemelten foglalkozott a küldöttértekezlet egyebek közt a nők — a pedagógusok 70—75 százaléka nő — és a fiatalok helyzetével, de a főképpen érdekvédelmi prob­lémákat boncoló tanácsko­záson szóba került az iskolai munka számos egyéb kérdése is. többek között például a. munkás-paraszt származású fiatalok fokozottabb segíté­sének problémája. A fizikai dolgozók továbbtanuló gye­rekeinek száma — elsősor­ban a felsőoktatásban — év­ről évre csökken. A segítés hatékonyságának növelésé­vel, a módszerek változato­sabbá tételével, a szülők fel­világosításával. s a támoga­tás más formáival változást kell elérnünk. Gondoskod­nunk kell például arról, hogy — elsősorban a váro­sokban — a következő esz­tendőkben több száz kollé­giumi férőhelyet biztosít­sunk a munkás-paraszt fia­taloknak. Akárcsak az orvosegészség­ügyi szakszervezet nemrég tartott küldöttértekezletén, a pedagógusok tanácskozásán is szóba került az új tanács­törvény néhány problémája, elsősorban a községi taná­csok hatáskörének növeke­dése. Egyebek közt fel­vetették a felszólalók, érettek-e a feLtételek ah­hoz. hogy például az igaz­gatókat a községi tanács ne­vezze ki. Dr. Szalontai Jó­zsef. a megyei tanács műve­lődésügyi osztályának veze­tője ezekre az aggodalmak­ra válaszolva közölte, hogy az eddigi tapasztalatok sze­rint a községi tanácsok nem szűkkeblűek a művelődés, az oktatás ügyével szemben, és az új törvényben a pedagó­gusoknak meg kell látniok a nagyobb lehetőségeket. Ha pedig a végrehajtás közben kedvezőtlen jelenségekkel ta­lálkoznánk. ellenük erőtelje­sen fellépünk, hogy érvé­nyesítsük a törvény szelle­mét. ö. U. Kedves községünk nekünk Szőreg. Elibém raknak itt bent egy marék levelet, azokból látszik. Talán ebben a faluban harcolnak legtöb­bet a lapunkért, hogy legyen, hogy mindennap legyen, és mindennap lehetőleg i reggel legyen. Egymást érik a leve­lek, ha nem így van. Egy nyári levélben ezt ir­ta Gorcsa János: „ ... hol hozza a posta, hol nem. Ezen a héten még nem hozta." Akkor éppen péntek volt, amikor levelét irta. Már ben­ne jártunk a januárban, amikor Bálint György levele jött hozzánk. Ez is benne van: „Az utóbbi időben sok bosszúságot okoz nekem, hogy a lapok nem jutnak el hozzám minden alkalommal, legjobb esetben is egynapos késéssel kapom meg azokat." Minden levél azzal kezdő­dik, hogy a Délmagyar régi, hűséges olvasója írja, és az­zal folytatódik, hogy kedves lapját követeli, ha egyszer kifizette, a befejezés táján pedig leírják a posta tömör válaszát: nincs, aki kihordja. Akármi­lyen jó lapot akarunk MUNKAERŐ­HIÁNY is itt bent csinálni — rég­óta így akarjuk —, tudjuk róla, hogy másnapos korá­ban már nem friss. Nem glr szik meg ugyan, mint a tej, de nem friss. Azért állunk szívesen a panaszosok párt­jára, mert nekik van iga­zuk, meg jól is esik, ha így követelik nyolcoldalas kis új­ságunkat. Ilyen gondolatokkal a fe­jemben nyitogattam a mi­nap a szőregi postahivatal ajtaját. Azért kényszerültem rá. mert a postaigazgatóság ebben a témában legutóbbi, hozzánk küldött levelének egyik mondatában azt hozta tudomásunkra, hogy „A kéz­besítőhiány pótlása a nagy­fokú munkaerőhiány miatt a hivatal minden erőfeszítése ellenére nem volt lehetsé­ges", a másikban pedig azt, hogy február elsején mégis­csak megoldották ezt a nagy csomót, és remélik, hogy a kézbesítés azóta rendben tör­ténik. Erről az ígéretről, gon­dolom, nem tudhatott Gor­csa János, mert teljes egy héttel az ígért megváltás után mégiscsak azt írta, hogy Szeged „peremvárosa" to­vábbra is tanyavilág marad a posta szemszögéből nézve. Nincs benne tapasztalatom, mennyire fél az ördög a szenteltvíztől, de azt tudom, hogy a posta szűkre szabott hivatalvezetői üvegkalitkájá­ban nem lelkesedtek értem. Az első percekben legalább­is nem. — Megint benne leszünk az újságban? Az a szeren­cse, hogy anyámék nem eb­ben a megyében laknak, és nem olvassák. Különben el­ájulnának — mondja ártat­lan őszinteséggel az egyéb­ként nagyon kedves ónozó Istvánné. — Tizenhárom évig jártam három megye postáit, de ilyen községgel, mint Szőreg, nem találkoztam. Borzasztó állapot ez. Majd én is írok egyszer a maguk újságjába! len baj. Ennyi pénzért nem jönnek az emberek postás­nak. Kérdezgetem a közelhar­cok katonáit, a kézbesítőket is. Velük találkozik a falu népe, őket szidja leghama­rabb. Olyan egyformákat mondanak, mintha összebe­széltek volna. Legcifrábban mégis Kovács B. Pál szavai jönnek, pedig ő nem is akar elmenni: — Olyanok va­gyunk mi fizetésnél, mint a csikónak a farka. Az van leghátul, meg mi. Aki el­ment, az csak egyet mond: bár hamarabb mentem vol­na. Olyan piszkot kapunk mi az emberektől, ha nem megy az újság, hogy azt nem le­het kibírni. Fogja a kalap­ját a postás, elmegy. Csak a lapunk gondjaival akartam én foglalkozni, de belegubancolódtam a posta belső bajába. Keresném a megoldást, de csak ezt ka­pom: — Ha megfizetnék, lenne rendes kézbesítés és kézbe­sítő. Amilyen, a fizetés olyan a munka. AZ ÚJSÁGHOZ POSTA... KEVÉS A FIZETÉS Épülnek az üzemek a szegedi elajmedencében A kőolaj- és gázipar fejlesztése Az energiastruktúra változása nagv fel­adatok elé állítja a kőolaj- és földgáz­ipart. A negyedik ötéves terv időszaká­ban. mint kiemelt ágazat, a tervek szerint •24 milliárd forintot fordíthat beruházá­sokra. amelyből 1971-re 5,2 milliárd fo­.rint jut. Ebből az egyedi nagyberuházá­sok két és fél milliárd forintos költséggel járnak, a célcsoportos beruházásokra 1 milliárd forintot fordítanak saját fejlesz­tési alapjából pedig az Országos Kőolaj­és Gázipari Tröszt 1,7 milliárd forintot fordít az új létesítményekre és a meglevők műszaki fejlesztésére. Szepesváry Iván, az Országos Kőolaj­tés Gázipari Tröszt vezéri gazgató-helyette­ise*a fejlesztési program főbb beruházásai­dról -egyebek közötte a - következő tájékozta­tást ádtac — A négy egyedi nagyberuházás egyike -a Dunai Kőolajipari Vállalatnál folyik, ahol a 3 millió tonna kőolaj feldolgozá­sára alkalmas létesítmény néhány üzemé­nek befejezése van csak hátra. Ezek mű­ködésbe lépésével teljesen elkészül a be­ruházás első üteme, de már megkezdődött ia második ütem is. Szegeden a gáz- és • a~kőolafftecmelgs - nö ­vekedésével párhuzamosan épülnek az üzemek. Most folyik az olajkíséró gázfel­doigozo egység próbattseme; ez ÉtíktgáHteés propán-butánt ad majd a felhasználóknak. Az év végén befejeződik a szabad gázfel­dolgozó berendezés szerelése. Különös gondot fordítunk a rétegenergia fenntar­tására. hogy a későbbiekben a nyomás csökkentése miatt ne apadjon a szénhid­rogénkutak hozama. — A nyersolaj leggazdaságosabb szál­lítására kiépülő Barátság II. kőolajvezeték építését a múlt év második felében kezd­tük meg. s ennek folytatása az idén a Sió­foki Kőolajvezeték Vállalat legfontosabb feladata. Olyan ütemben dolgoznak hogy a jövő év második felében — a tervezett­nél egy évvel korábban — megindulhas­son az olajszállítás. Az idén a vezeték mintegy 80 százalékait, le kell1 fektetni. — A kőolajipar negyedik egyedi nagy­beruházásának, a tiszai finomítónak elő­készületei is megkezdődtek. A Dunai Kő­olajipari Vállalathoz hasonlóan, itt is a beruházás első ütemeként 3 millió tonna nyersolaj feldolgozására alkalmas üzem épül. A célcsoportos beruházások körébe tar­tozik a kőolaj- és földgáz-távvezeték­rendszerek építése. 1971-ben több fontos vezetékszakasz építése fejeződik be, így az Algyő—Budapest közötti. továbbá az észak-magyarországi ipawrcfiák gázellátását javító. — Asszo­nyom. itt az alka­lom! Ígé­rem, minden szavát írom. — A népeknek valójában nincsen igazuk. Van is per­sze, meg nincs is. Mit csi­náljunk, ha nincsen kézbe­sítő? Sok Délmagyar jár ide, bejönnek a népek érte, ha nem visszük ki. De azt mondja az egyik, adjuk oda 1 a János bácsiét is. elviszi neki. Odaadjuk. Csakhogy közben a János bácsi is el­küldi a fiát. mert nem tudja, hogy az övé már útban van. Annak is odaadjuk, mert ki Jtudja számon tartani. A vé­gén aztán nem maradt an­nak sem, akinek járt. Az az­tán kiabál ám, hogy azért járatja az újságot, mert meg akarja kapni! A többiért nincsenek úgy oda, de a Dél­magyar nagyon hiányzik ne­kik. Hogy miért? Mit tudom tón? Talán azért, mert- a kör­nyékbeliekről ír. — Tehát újra baj van a "kézbesítéssel? — Talán nincsen. Egy kéz­besítő ugyan kiesett megint, elvitte a mentő, de minden lapot vinni tudunk. Meddig? iNégy hónapja jött az egyik, íbelejött szépen, de elmegy. ÍKevés a-fizetés. Ez az egyet­Mióta az anyagi ösztönzést föltalál­ták, aranyigazságnak kell el­fogadnom a postások szavait. Megértem én a hivatalvezető bánatát. Hiába fordul segít­ségért a tanácshoz, hiába a téeszhez, emberrel pótolni egyik sem tudja azt a héza­got, amit a posta kihagy. Az én puszta megértésem azon­ban nem lehet orvosság. Lap­jainkat a posta terjeszti. Mi nem jelképes összegért kér­jük tőle, becsületes egyezség van rá. Ha legalább Tinódi Lantos Sebestyént tudnák szerződtetni, aki az utcasar­kokon elpengeti híreinket, talán megnyugodnánk. De az utcasarkokon más is lehetne. Az egyiken van is. Egy kis trafik, ifjabb Kele­men János benne a boltos. Csak újságból heti kétezer forint a forgalma. Lehetne több is-? — Lehetne. Ha én is gyűjt­hetnék előfizetőket. Kis újságosbódék is lehet­nének az utcákon. Nyugdí­jasok is vállalnának benne munkát. Onozóné is azt mondja, sokkal több újság kellene, ha mindig kézbesíteni tud­nák. Mi csak egyet válaszol­hatunk: Vállalta a posta a terjesztést. Láttam, ki is te­szi a reklámplakátokat, hogy olvassák a bel- és külföldi lapokat. Ehhez a reklámhoz újság is kell. Vagy az újság­hoz posta. Horváth Dezső Postáskongresszus A Postások Szakszervezete A kongresszuson megtár­Te^tŐ?ége gyalják a múlt négy eszten­kedden tartott ulesen hataro- .~ „ , .... , zatot hozott, hogy április 8 do munl«riat. s meghataroz­—9-re összenívják a szak- zák a következő időszak ten­•szervezet IX. kongresszusát, nivaioit. (MTI}

Next

/
Thumbnails
Contents