Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-03 / 28. szám

3 SZERDA, 1Í71. FEBRUÁR 3. Együnmííködési szerződés a szegedi és az odesszai orvostudományi egyetem kőzött Dr. Tóth Károly nyilatkozata Hazaérkezett, Szegedre az a háromtagú küldöttség, amely dr. Tóth Károly rek­tor vezetésével az Odesszai Orvosi Akadémia vendége­ként az orvostudományi egyetem képviseletében tar­tózkodott Szeged szovjet test­vérvárosában. A küldöttség — tagja volt dr. Ormos Je­nő egyetemi tanár, oktatási, rektorhelyettes és dr. Cser­háti István docens, az egye­temi pártbizottság titkára — kidolgozta a két egyetem közötti barátsági és együtt­működési szerződést. A két egyetem életében nagyfon­tosságú okmányt a látogatás utosó napján, január 30-án, szombaton dr. Tóth Károly és Szergei Ivanovics Korhov, az orvostudományok dokto­ra. az Orvosi Akadémia rek­tora irta alá. A szerződés és a látogatás jelentőségéről, az út tudományos és oktatási tapasztalatairól a szegedi rektor tegnap nyilatkozott lapunk munkatársának. — Egyetemünkről első íz­ben járt küldöttség az Odesszai Orvosi Akadémián — mondotta a rektor. — A rendkívül hasznos és szá­munkra igen tanulságos kül­detésnek legfőbb eredménye természetesen a barátsági és együttműködési szerződés, de nagyon fontosak azok a ta­pasztalatok is, amelyeket az odesszai egyetemen, ahogyan ott nevezik, akadémián, sze­reztünk. Az odesszai egye­tem körülbelül kétszer ak­kora. mint a szegedi. Éven­te 300 elsőévest vesznek fel. tehát kétszer annyit, mint nálunk. A felvett hallgatók­ból általános orvosokat, fog­orvosokai es gyermekorvoso­kat képeznek. De teljesen más rend szerint, mint Ma­gyarországon. — A legnagyobb különb­ség. hogy a hallgatók okta­tását és a betegek gyógyítá­sát másképpen szervezik. Nincsenek olyan klinikáink, amelyek az egyetem kezelé­sében állnának. A hallgatók oktatása kórházakban tör­ténik. A kórházak az egész­ségügyi minisztérium fel­ügyelete alá tartoznak. az egyetemek viszont, az Odesz­szai Orvosi Akadémia is. a felsőoktatási minisztérium­hoz. Ennek a struktúrának megfelelően a kórházakban vannak olyan orvosok, akik­nek fő feladata az oktatás és kutatás, munkaidejük egy részében persze gyógyítanak is. s vannak olyanok, akik kizárólag gyógyítással fog­lalkoznak. Egy kórházat egy professzor és egy főorvos vezet. Kettőjük között har­monikus munkamegosztás és munka alakult ki. E nálunk szokatlan rend láttán mi. szegediek, meglepődve kér­deztük. nem okoz-e ez súr­lódásokat. ellentéteket? Odesszai barátaink erre még jobban meglepődve azt kérdezték, miért lenne7 Mindenben meg lehet és meg is tudnak egyezni. — Nagyon érdekes volt számunkra. eRyebek közt, hogy az Akadémián két asz­szonyprofesszorral is talál­koztunk. Hasonlóképpen meglepett, milyen nagy szám­ban vannak az oktatók kö­zött a tudományosan minő­sítettek. Még az asszisztensek között is vannak kandidátu­sok. profeszorrá pedig csak azt nevezik ki. aki előzőleg megszerezte a tudományok doktora címet, néhány egé­szen kivételes és indokolt esetet magától értetődően nem számítva. Igaz viszont, hogy az odesszai orvosegye­temen akadémikus csak egy van. — Szakterületemnek meg­felelően az általános tájé­kozódás után részletesebben a fogászatot tanulmányoz­tam. A munka nagyon ma­gas színvonalú. Nagyon jól felszerelt laboratóriumok, ki­tűnő műszerek, sokszámú személyzet segiti a hallgatok oktatását és a betegek gyó­gyítását. — Ami a két egyetem kö­zött első ízben megkötött barátsagi és együttműködési szerződést illeti, azt hiszem, jó alap ahhoz, hogy az odesz­szai és a szegedi ecetem között elmélyüljenek és meg­szilárduljanak a kapcsolatok. A szerződés szabályozza a különféle tapasztalatcseré­ket. a kutatók és a hallga­tók cseréjét, a kiadványok kölcsönös kicserélését. a vendégprofesszorok előadá­sait, a kétévenként együtte­sen szervezett tudományos tanácskozások rendjét és a kapcsolat sok más lehetősé­gét. Gondokkal múlt el a tavalyi év, mégis sokra mentek Á dorozsmai József Attila Tsz zárszámadó közgyűlése Tegnap délelőtt zárszám- idő a jó termést. Fűszerpap- leg szavakkal emlékezett er­adási közgyűlését tartotta a inkából nem tudták a ter- ről a szövetkezet vezetősége, kiskundorozsmai József At- vezett, pénzbevételi tervet hiszen annak idején nem­tila Termelőszövetkezet- Ezen teljesíteni. A piros arany csak munkaerejüket, de va­megjelentek dr. Komócsin azért nem hagyta cserben gyoni tárgyaikat is közösbe Mihály, a megyei pártbizott- őket. 117 vagonnal termett, hozták, azóta évről évre be­ság titkára, Gruber János, a Legnagyobb örömük az ál- csülettel, lelkiismerettel fá­járási pártbizottság titkára, lattenyésztésben volt. Nem- radoztak azon. hogy szemé­a megyei, járási, nagyközségi csak azért, mert a korábbi lyes boldogulásuk mellett a tanács képviselői. Szitás évekhez viszonyítva növeke- termelőszövetkezet is egye­Ágoston, a közös gazdaság dett az állatállomány, hanem nesbe jusson, megszilárdul­elnöke ismertette az elmúlt azért is, mert az állatte- jon. És nem hiába. Olyan év eredményeit a gazdakö- nvésztés a tervezett bevéte- esztendő után. mint a tava­zösség tagjaival. li tervét, a 3 millió 341 ezer l.ví, ez a tegnapi zárszámadás Szeged elővárosában ez a forintot. 5 millió 326 ezer fényes bizonyítéka a dorozs­termelőszovetkezet több mint forintra teljesítette. A segéd- mai parasztság életrevalósá­két évtizedes múltra tekint- üzemi tevékenységből 3 mii- gának. het vissza. hiszen 1949. lió 637 ezer forinthoz, egyéb jó esztendő járt Dorozs­augusztus 20-án alakult 130 bevételekből 1 millió 807 mán. hold földön. egy ló, két ezer forinthoz jutott a tag­szarvasmarha és ötvenezer ság. * forint értékű felszereléssel. A Jelentős erőket koncent­kezdeti évekre a fokozatos ráltak beruházásokra. Száz­fejlődés volt a jellemző, a nyolc férőhelyes tehénistál­Sz. Lukacs Imre • Körülöttem a nevelők jó­ízűen kacagtak, könnyük is belecsordult. A sztori isme­rős, az egyszeri tanító ha­zaküldte a diákot, nyaká­ban a táblával: „büdös, ké­rés mosdatni",, a vicces papa meg visszaírta: „nem sza­golni: tanítani". Itt megtör­tént. Más is. Abban az osz­tályban, ahol a tanító egy­szerre szólítja a felelőket, Kolompár, Csurár, Járóka, Lakatos, s mire végigmond­ja. talpon az egész osztály, mivelhogy négy familia. Ab­ban az osztályban, ahol va­lamely sűrű szemöldökű, kunfajta kiscsibész naponta kesztyűt dob a modern pe­dagógiának: „Ma balhézni fogok", s hogy a pedagógus se unatkozzon: „ha ráérek, majd felidegesítem magát". A Móra Ferenc általános iskolában hátrányos helyzetű és nehe­zen nevelhető tanulók jár­nak, fizikai dolgozók gyere­kei, állami gondozottak. Az iskola legutóbbi tanulmányi eredménye 3; három kitűnő, tizenhat jeles diákkal és hatvankét bukottal. Negy­venegy cigánygyerek ül a padokban, egyik-másik alsó­tagozatos osztálynak több mint egyharmada. A nyolca­dikig ritkán jutnak el, aki nem a szomszédos Londoni körúti nevelőotthonban la­kik, ellenőrizhetetlen csalá­dokban, szinte esélytelen az elemi műveltséget dokumen­táló nyolcosztályos végzett­ségre. Egyetlen ilyen végzős akadt az utóbbi időben, most ipari tanulónak készül, sza­kácsnak. A pedagógus utcán botlik a gyerekbe, ha sike­rül, magával csalogatja az iskolába, másiknak a kerü­leti tanács vásárol táskát, könyvet, írószereket. A se­gítő szándék begombolná, fel­öltöztetné, megmosdatná a szutykos lurkókat, de hát ho­gyan bírjon ennyivel. Szel­lemi szintjük nem éri el a közepest, túlkorosak lesznek, az évek múltával egyre szembetűnőbben lógnak ki társaik mellől, felmentést kapnak. Valamivel kedvezőbb hely­zetben vannak az állami gondozottak, bár Takó Tiva­dar igazgató szerint nekik sem taníthatják meg az elő­irt anyagot. A pedagógus ön­magával kerül szembe, ha ceruzáját nem kanyarítja felfelé, még azt mondhat­ják, képtelen tanítani. Jó­zan számítások szerint hiva­talosan is csökkentett tan­tervet kellene bevezetni. Annyit már elértek, hogy az elsőbe készülő állami gon­dozottaknak idén előkészítő osztályt szerveztek a Szél utcai óvodában, itt ismer­kednek a városi életformá­val, szokják a rendet, a kö­zösségi fegyelmet. Mert bent az iskolában a pedagógus már nem számíthat társakra, a szülőkre. Nincs az a töké­letes orvosi szerkezet, mely érzékelné a feszes idegpá­lyák napi áramtöltését, ko­pását, használódását. A gye­rekek mozgásigénye kielégí­tetlen. Negyedórát még csak­csak kibírnak a padokban, aztán vége a csendpercek­nek, süvítenek a papírgala­csinok, könyvek, radírok cse­rélnek orgazdát, tépik, gyö­möszölik egymást, bebújnak a pad alá és szemrehányóan néznek kifelé: minek annyit tanulni. A folyosó szűk. Csengetés után csatakiáltá­sokkal törnek ki az osztá­lyokból, méhkassá bolydul a folyosó, nincí tekintély, mely elébük állhatna. A termek­ben olajos padló festi szür­kébbre a szilaj nebulók me­legítöszabásű uniformisát Gyér a neonfény, korszerűt-­len a fűtés, nincs műhely­terem, úttörőszoba. Szeged legelmaradottabb iskolájában tanulnak a leghátrányosabb helyzetű gyerekek. Mostoha­gyerekek mostoha iskolájá­ban. lyal csak percekig ér el ha­tást, a pedagógia módszer­tana nem ismer annyi va­riációt, hogy egyetlen za­vartalan órára elég lehessen. Képtelenség, hogy gyere­kek sorsa 6 éves korukban megpecsételődjön, s egy is­kola képessége arra korláto­zódjék. lehetőleg ne legyenek bűnözők. Az első kívánság „Üssek vagy ne üssek?" területbővítés és a tagság gyarapodása. 1965-ben egye­sült az Üj Élet Termelőszö­vetkezettel kialakultak a nagyüzemi keretek; 4 ezer lót. tejházat, 144 férőhelyes borjúnevelőt, gyümölcsválo­gatót építettek, másfél millió forintért vásároltak gépeket, S ami külön öröm, növeke­500 hold föld. 103 szarvas- dett a tiszta vagyon: 1 mii­marha, 280 sertés, többek lió 744 ezer forinttal. És a között, s a beruházott va- fejlesztési alapra sincs pa­gyon 14 millió forintra rú- nasz, olyan rendkívüli, pró­gott. batevő esztendő után. mint a Tavaly. a rendkívüli tavalyi, nagy pénz a 3 mii­időjárás ellenére, belvízkár, lió 80 ezer forint, árvízveszély, hatalmas ter- Nagv gondokkal műit el a méskiesések. elfogadhatóan tavalyi esztendő és sokkal gazdálkodtak a dorozsmaiak, több munkát követelt a föld. Ötszáz hold földet egyáíta- mint más években. Nőttek a Ián nem hasznosítottak, még- termelési költségek, és a ter­is az év végi mérleg igen vezettnél többet fizettek ki biztató. A közös vagyon 39 munkabérként. Az egy tagra millió 69 ezer forint, ebből eső jövedelem 22 ezer 932 a forgóvagyon meghaladja a forint, ami annál örvendete­20 milliót. Igaz. a József sebb. mivel az 1969. évi ke­Attila Termelőszövetkezetben vesebb volt. 21 ezer 189 fo­a bruttó bevételt 3 és fél rint. A tízórás munkanapra millióval kevesebb lett, mint eső jövedelem 90 forint. 1969-ben. és általában a ter- A szövetkezeti tagság nagy mésátlagok. eredmények nem megelégedéssel hallgatta az érték el azt a szintet, de a elnöki beszámolót. Különö­megfeszitett munkát siker sen azok az öregek, idősebb koronázta. 1970-et 2 és fél szövetkezetiek érzékenyültek millió forint zárták. A földeken csökken az elöntés Több mint háromszáz épület rongálódott meg Az Alsótiszavidéki Víz- épület károsodott a belvizek­ügyi Igazgatóság területén tői és huszonhét annyira az elmúlt két nap alatt megrongálódott, hogy össze­hétezer holddal csökkent a dőlt vagy lakhatatlanná vált belvizes elöntés, de még így és ki kellett költöztetni a is negyvennégyezer holdra családokat, terjed ki. A lakott helyeken Az altalaj átázása követ­szintén kisebb a közvetlen keztében veszély, viszont tovább nö megrongálódott a vásár­hely—tótkomlósi összekötő út ötkilométcres. illetve a esongrád—bokrosi út egy­kilométeres szakasza. vekedett a vízkárelhárítási készültséget elrendelő váro­sok, községek száma. A szegedi járásban Algyo után Kisteleken is elöfokú Mindkét helyen átmenetileg védekezesi fokozatot lép- forgalomkorlátozást rendel­tettek életbe. tek ei. A hét tonnánál na­Csongrád megyében összesen gyobb tengelynyomású jár­négy városban: Hódmezővá- művek nem közlekedhetnek, sárhelyen, Makón, Szentesen de a menetrendszerű autó­nyereséggel el akik tíz év eredményes í és Csongrádon, valamint hét buszok és a kisebb gépko­munkálkodása "tán most ni- ! községben tartanak készült- esik eljárhatnak húszkilo­Kalászostermesztó gazdasag henni térnek,, a nyugdíj bé - I "éget. Az eddigi bejelentések méteres sebesseggel. ez. Sajnos tavaly elvitte az kés napjait élvezhetik. Me- 1 szerint több- mint háromszáz E B. Ami szín, öt­let, a nyi­ladozó értelmek finom eszmélésére mesefigurák, képek sorakoz­nak a falon — a pedagógus hazavitt gondja, saját keze­munkája, vagy a patronáló üzemek segítsége. Takó Ti­vadar szerencsésnek tartaná, ha a nevelök csak délelőtt — vagy egész napos iskolá­val. rövid órákkal, sok szü­nettel, játékosan foglalkoz­hatnának velük. Mert a dél­után érkezők szerencsés eset­ben alszanak, vagy annyira dekoncentráltak. hogy a ta­nitó igyekezete kimerül a fe­gyelmezésben. Az állami gondozottak világa külön vi­lág. Ha a jelentkezőt nem szólítják felelni, világ omlik össze benne. meghasonlik önmagával, hetekig hiába kérdezik, dacosan hallgat. Kisebb csoportokban csende­sek, szomorú szemmel néz­nek, órákig sem moccannak. Ha többen vannak, vadóc kupacba gabalyodnak. Két párhuzamos első osz­tályba nyitottam be. Egyet­'len fal szorul közéjük. Amott, a „civileknél" csend, nyugalom, figyelem, munka — emitt laza vázú gyerekek „dobjam vagy ne dobjam", „üssek vagy ne üssek" bi­zonytalan, félbemaradt gesz­tusa fogadott. Sokáig azt se tudtam, milyen órát tart­hatnak. A tanítónő fortély­A szü­netben rámcsim­paszkod­nak, körülduruzsolnak. — Anyuka elvált, apa nem tud tőlem dolgozni. — Szüleim eldobtak, a másik apuka szokott láto­gatni, hazavinni. Az állami gondozottakat üzemek, vállalatok brigád­jaiból úgynevezett patronáló szülők vállalják el. A do­rozsmai S. Pisti könyvet is kap tőlük. É. Matyi elvesz­tette édesapját, s bár anyu­kát szereti, az „férjhez ment egy emberhez". — Ha három kívánságodat teljesíteném? — Haza mehessek — mor­molja fogai mögül unottan. Az az érzésem, hozzáedzö­dött a kérdésekhez. A Londoni körúti nevelő­otthonban 94 állami gondo­zottal 9 nevelőtanár és 5 gondozó foglalkozik. Napi 13 forintból ötször étkeznek. A hatéves gyerekeket az or­szág legkülönbözőbb vidékei­ről irányítják "ide. A tízéve­seket az ország legkülönbö­zőbb vidékeire irányítják to­vább. Ahány környezetvál­tozás, annyi érzelmi törés, zátony az egyébként is zilált lélekhajóknak. Ha feltenném a költői kér­dést, ki a felelős sorsukért, egyetlen határozott válasz lehet: a szülök. A „kedves mamák", akik sokszor ér­demtelenek a megszólításra, vagy az ő életük is szeren­csétlenül alakult. Fontosabb kérdés viszont, ki segít raj­tuk? A szegedi gyermek-ideg­gondozó vezetője, dr. BácT­kai Józsefné elmondta, fog­lalkoznak a lehetőségekkel, hogyan serkenthető, fejleszt­hető az elsősök szellemi ké­pessége, a legkülönbözőbb orvosi szakterületek össze­fogásával, ha kell, terápiás, gyógyszeres kezeléssel. A sa­játos intézeti körülmények között felnövő gyerekek el­sősorban magatartásukkal különböznek az otthonról jö­vőktől. Csecsemőkortól kol­lektívában nevelődnek, s a többszöri intézetváltással mindig elszakadnak valahon­nan, holott leghőbb vágyuk, hogy tartozzanak valahova. Csoda-e, ha irigykedve né­zik iskolatársaikat. A koedu­káció tehát nem szerencsés. Ha most hozzávesszük, hogy maguk az állami gondozottak sem alkotnak homogén kö­zeget (a szülök kapcsolata megmarad, motiválódik, vagy végképp elszakad), tulajdon­képpen nehéz körülírni, fel­becsülni a pedagógus rend­kívüli munkáját. Fejet haj­tok a Móra iskola előtt — fűzte hozzá dr. Bácskainé —, nagyszerű iskola, mert nem szégyelli, vállalja nevelésük minden konzekvenciáját. S elsőrendű ügyünknek vállal­juk mi is, mert úgy érezzük, a felnőttek bűnét, hibáját kell helyrehoznunk. Nlkolényi István \

Next

/
Thumbnails
Contents