Délmagyarország, 1971. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

io PÉNTEK, 1971. JANUÁR 1. MAGAZIN NTOL ÓÉV ÍBÚCSÚZÓJÁN Hóeztíst sugárút szikrázik a fényben mint. a csillagszórós fényhidak az égen ,. óév búesúzóján újév születésén add a kezed kedves ülj le ide mellém nézz így a szemembe s mondd: ugye nehéz vóU* — Nehéz is volt szép is így is a mienk volt... lehessen majd könnyebb két szép gyermekünknek könnyebb s gazdagabb is csak el né feledjék soha ne tagadják: nehéz volt de szép is... MARS ÉS PAX • .'**.'.' .•.•..; Ví V.v.v: JítVi^';'..'-' •. •• t • «•••• l.'.'í.'/.V. . ••••»• • • 13 é•••• ••••••••««• * •. TÖRÖTT BORS Kicsi a bors — de még megtörve is erős. Főleg, ha az ember orra alá törnek borsot! Betű szerint? Kiürítés után azonnal kimosandó — szól a szigorú felirat a tejesüvegeken. Erről az üvegről nehezen böngészem ki. Az üvegbe préselt betűk között, ki tudja mióta, ragad a kosz. Most hát: tartsam be az utasítást betű szerint? Diótörő. A fél kiló dióbél, amit az Anna-kúti Csemegében vettem, 36 forint volt. Nem számolva a tönkrement diódarálót és a vendegek kitörött müfogsorát. Tanulság: a diótörő nem diótiszlitó. Arra a statusra még ezután vesznek fel majd valakit. Be nem tartása. Azt, hogy tilos, mindenki érti. Nálunk csak tilos van. Dohányozni, kutyát behozni, meg ilyesmit tilos, de még „tilos a bemenet" is. Németországban vagy ötféle feliratot láttam, amely a .,dohányozni tilos" tartalmát fejezte ki, de hogyan? „Szíveskedjék mellőzni", „nem kívánatos", „a büfében rágyújtani udvariatlanság" — és ilyenek, persze én ezt V

alami varázslatos vonzalom mindig élhetett bennünk az erők iránt, ahogy a tüzek, vizek, mélységek, magasságok máig is felébresztik ábrándozó érdeklődésünket. Kurtán, a mai kor tempójához mérve, -mondhatjuk most is szeretjük az erdőt. Talán, mert valamiképp kezes-lábas őseink lakták, félték, élték az erdőket. Bújták, tüzelték, vadászták, szerették. A görög mitológia szerint érző, élő, cselekvő lény az erdő. A nimfák a fákkal születtek, velük haltak meg. A nárciszok, a babérok, a ciprusok emberi sorsokat éltek. Mi már másképp hisszük mindezt, azonban az erdők bármely évszaka, napszaka külön hangulatképeket hív elő, s rögzít bennünk. Téli erdők alusznak határainkban. Lombtalan sűrűjükben értő érdész jár mellettem. Csönd van. Az erdők körüli négy-öt falu lábujjhegyes zörejei a sűrű ágak között megszűrve érnek ide. A kisvonat füttye nem erősebb egy gidáját szólító őztohén halk biztatásánál. Fácánkakasok csördátpásztórító hangja otthonias hangulatot kelt. S az! ágak között suhanó szél a horrtókútön léptető erdőkerülő lova lábanyomát elnyeli halkan. öreg erdészem, tán barátom is, széderjés, cserzett arcával minden erdözugót személyes ismerőseként számot tartó emberem, nemcsak a fákat a tulajdon sérthetetlenségét, hanem a vágások, gyérítések, ültetések szakszerűségét is őrzi. És a homoki erdők hagyományát, hangulatát, rezzenéseit.. , — Valamelyik öregapám révén emlékszem rá, úgvlehet ő is hallotta valamelyik öregapjátől, hogy valamikor, ha ezek a homokföldek a széllel összeveszea magyar észjárással így fordítottam: szóval tilos. Minap mit olvasok — udvariasság, óh! —, a dohányozni tilos felirat alatt? „Ezen rendelet be nem tartása esetén pénzbírságot fizetni rendeltetik." Szegény, édes anyanyelvünk! A te szabályaid be nem tartása esetén milyen büntetés rendeltetik? Szükség. A gyógyteát, amit az orvos javasolt, nem ismertem. Használati utasítás van ugyan a dobozán, de én csak egy zacskóban kaptam, amire — micsoda tapintat —, rábélyegezték a szöveget: szükségcsomagolás. Kölcsönkértem az üzletben a dobozt, tanulmányozni a használati utasítást, és mit látok? Az ár azon is 12 forint 50 fillér, akárcsak a „szükség"-zacskón. Most már csak az a kérdés, hogy a két ..göngyöleg" közötti árkülönbségre volt-e a Herbáriának szüksége. Mert akkor ízlésesebb volna a gyógynövény teák rajongóit adakozásra felszólítani. Az ugyanis önkéntes — ez a burkolt árdrágítás viszont önkényes. P. Sz. M. kedtek, rosszkedvükben akár eltemettek egv falut. Hát egyszer Kistelek szélső házait a böjti szelek úgy betemették homokkal az 1700-as évek elején, hogy Szögedéből mentek oda kiásni őket. Egy másik öregapám meg sokgyermekes pásztorember a fölsőtanyán, halálát érezve úgy hagyatkozott: ne temessetek el Balástyán gyerekeim, mert kifú a szél a síromból. Az pedig borzadály csúnya látomány. Mert én csimaszodó koromban, az áprilisi szelek dudálása idején, egy éjszaka arra virradtam fel a pusztán, hogy a temetődomb elrepült a helyiről, a koporsók, a csontok mind kitakrózva ijesztgették az élőket. Pedig azokban a könnyű ásató homokokban nem sajnálták a kétméteres Biroktól a lapátot, erőt. De hát mi is védhette öregjeink szerint a pusztában élőket, hiszen azok pogányságukban még a hónapok neveit is régi nyelven nevezték. Ezek közül néhányra emlékszem is: április — gólyahír hónap, szeptember: fecskeváló hónap. Október — ökörnyál hónap. S a csillagokat is másképp nézték, nevezték, mint a mi korunkbeliek, nekik az volt az órájuk, igyekeztek azokból kiolvasni az időjárást, a termést, meg a jövőjüket. Mivel akkoriban reggelenként a meteorológiai intézet nem jelezte, hogy esik-e az eső, vagy süt-e a Pap. Így aztán azt tartották, hogy Lőrinckor. az óesztendő utolsó napján lehullanak az ócska csillagok, és Keleten a napjárással szembe jönnek a Kaszás-, meg a Fias-csillagok. A Fias aratáskor két óra tájban rálép a járó útjára. A Hajnalcsillagot különben Vezérbéresnek vagy Vadölőnek is nevezték, amit csillagszürkület táján lehet látni. És a Vénuszt álomhozónak, az özvegyasszonyok csillagát pedig Furu-csiliagnak hívták. De az ő eszükjárása szerint minden földi dolognak létezett csillaga. Volt bujdosók csillaga, azt a tolvajok szerették nagyon, mert ha látszott az égen, bizton mehettek lopni. Hanem a csillagokból visszatérve homokjainkra, elmondhatjuk, bizony sokóig nem tudták tartósan megkötözni a bestét. Tömörkény István, a pusztákat legjobban ismerő író Vándorló földek c. munkájában így szól a homok drámajátékáról. „Végigvágtat a tájon a száraz vihar. A gőlyafészek lerepül a kémény tetejéről, és száll meszsze az apró gólyákkal egyetembe. A szénapadlas elől elfújja a nehéz létrát, és bontogatja már a ház tetejét. Egyre lejjebb száll, a földet keresi, hogy abban kárt tegyen. Mikor aztán leér, egész hatalmával söpör, a járomszög Is megtanul repülni. Kétágú öreg fatörzsek szétrepednek. fiatal fák gyökerestől fordulnak ki, a föld utazik... Ahol búzavetés állott, ott tágas mélyedés látszik, mint amilyen a kiszáradt tófenék szokott lenni. ahol pedig az árpa virult, ott se síkság, se árpa. hanem magas domboldal: a búzavetés földestül átvándorolt az árpavetésbe." A védtelenségét eszével felfogó ember sokáig tétlenül nézte a szelek uralmát. Vedres István, városunk hites földmérő mérnöke Sivóny homokság használhatása című, 1825-ben kiadott munkájában így summázza a védelem lehetőségét. „Száraz esztendők és a gyakran uralkodó szelek a buckákat felhasigatták, és a legszebb földeket, sömlyékeket beborították folyó homokkal. így a termőföldeket minden esztendőben elfoglalják a futóhomokok, anélkül, hogy csak a legkisebbet is eléjükbe álltunk volna, néztük, és még ma is láttuk veszedelmüket, anélkül, hogy egy tapodt földecskéi meg tudnánk oltalmazni. Mi lesz belőlünk tíz, vagy húsz esztendő múlva? Azt várjuk el. hogy a szegedi puszták is az arábiai sivatag homokait ábrázolják?" Továbbá a tennivalókról igy szól: „Az olyan helyeken, amilyen Szegednek a környéke, ahol nemcsak, hogy semmi erdők nincsenek, hanem ahol több mért földeken el lehet menni, úgy kell tekinteni egy újonnan született erdőt, mint egy ma született édes gyermekét az édesanyának, mely nagy gonddal és micsoda vágyással, figyclmetességgel ápolgatja az méhének kedves gyümölcsét! Azonkívül, hogy maga mellé szolgákat, dajkákat fogad, még szomszédjait is összehívja, dicsekedve mutatja neki csemetéje körül tett i parkodásónak hasznos foganatját." Szeged fia szavának volt foganatja. Már akkor is odafigyelt a város a szülöttjére. Még Vedres István életében 7 ezer hold erdőt ültettek a sivány homokság megkötésére. Fölsőtanyán ilyen nevű erdőket ültettek: Cédulás, Csöngőié, Száraz, Bagyor stb. Sok ezek közül hozzáértés híján nem érte meg a nagykorúságot. Hanem az alsótanyal rész szerencsésebbnek mutatkozott, nemcsak a fák idegyökereztetésében, hanem a szakszerűség felnövekedésében is. Most itt aztán szépén alszanak, kicsit susognak, az első telepítésük óta már többször fölújított Ruki, Mérges, öttömös, Rivó és a többiek. Az emberi teremtő akarat dajkáló karjai között alusznak hát erdőink. S az ember most is munkál körülöttük. Hogy gyümölcsöt lehet előcsalni a szelídítés nélküli mostoha homokból, az erdőktől tanulta el az ember. Az én suhancér koromban ilyenkor már kántálni jártunk a nappali gyérítések befejezésével, ahogy feljött a Vezérbéres csillaga. És dalolásztunk. „Porka havak hulladoznak, Nyulak, rókák játszadoznak." A tanyákon kószáltunk, vártak bennünket, bárhová persze nem győztünk eljutni. Beköszöngéltünk; „Adjon Isten sokakat, sok karácsonyt napokat, bort, barackot, szőrös farkú malacot, kenyér-búzát eleget, az üvegnek feneket, hogy ihassunk mi is eleget." A világ változik. A mai gyerek tévében nézte a karácsonyi műsort, másképp nézi az életet, mint mi. Gondolom, neki jobb kell. hogy legyen a sorsa, mint mienk volt, mert jobb homokon növekszik. Az. erdők is megváltoznak. Az elődök akácosokkal kísérleteztek. Kiss Ferencék idemarasztalták a feketefenyőt, s manapság már azok is teljesen itthon érzik magukat. A nyárfafélékkel, fekete, fehér, szürke nyarakkal, akácokkal susognak. Dénes János Női fej Füssy zászló JVlo VERSEK Holnapunk elé Egyszer nyugtot ad majd A világ magának; Egyszer fúriáink Félúton megállnak Egyszer gyújtogatók Tűz-erei fogynak, S békét ad az Eszm*Minden boldogoknak. Egy szó a bátorhoz Szállhatsz űrhajós, te Küldve térbe, hosszan; Végpont nem kerít be, Enged szétosztottan. Bonthatod a szárnyad Rakétáddal rendre; Kozmosz könnyen tűri, S adj sokat szívedre! Neo-burzsoák Köztünk élnek, vannak Sorban ide értek; Hitlen társaságuk Vállalati ének; Tud hasznot teremni Ma is klikkben, vértben; S hol a Prémium szólt: Mindezt jól megértem. Egy költő élményéről Sajnálta a fűtőt Lent a rőt poklában ... Fundálódott mellé S meg is mondta bátran Am sokat nem ér ez, Lent a munka készen Teremt így ts, úgy is Vállalt ösztökében. Vélemény Szó túl nagyra szánva Zárat jól sosem nyit; Dőre sokat adni Rá és dőre semmit. Vas-szilárdnak lenni S puhánynak sem érdem, A mindent feloldó össz-világ kegyében.