Délmagyarország, 1971. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-09 / 7. szám

SZOMBAT, 1971. JANX'AR 9. 3 Elektrotechnikai rendszerek az orvosi vizsgálatokhoz A KGST-országok mű­szeripari együttműködésé­ben a kővetkező öt évben az egyik fő irány a betegségek megállapítására szolgáló au­tomatizált rendszerek ki­dolgozása lesz. Erre vonatkozó ajánláso­kat tartalmaz az a jegyző­könyv, amelyet csütörtökön írtak alá Moszkvában Bul­gária, Magyarország, az NDK, Lengyelország, . a Szovjetunió és Csehszlová­kia tudósai. Elhatározták, hogy elektrotechnikai rend­szereket dolgoznak ki a la­kosság orvosi vizsgálatához. Számitógépeket alkalmaz­nak majd a szív- és érrend­szeri megbetegedések diag­nózisához, a biokémiai ku­tatásokhoz és a vesefunk­ció-vizsgólatokhoz. (MTI) Vasbeton' szerelés • A visontai Gagarin Hőerőmű óriás hűtőtornyai mellett magasépítések folynak a tulajdonképpeni hőerőműben is. Toronydarukkal rakják össze az újabb 200 megawattos egység hatalmas acélszerkezeteit. A korábban elkészült két 100-as és az ugyancsak már meglevő első 200-as egység után ezzel 600 megawattossá egészül ki a hőerőmű. A következő, harmadik 200-as egység — amelynek még csak az alapozása folyik — adja meg a létesítmény végső, 800 megawattos teljesítményét. » Pillanatképek a házgyárból Féllábszárig ér a hó a gyártelep körül. A budapesti műút szélén egy kiszuperált tákolmány, alighanem autó­busz volt valamikor. Füstcső áll ki a tetejéből, és szórja a kormot. Bent hangosan beszélgetnek. Kopogok az ajtón és megnyitom. Rám­szólnak, hogy csukjam be, mert behordja a szél a ha­vat. — Hogyan lehet bejutni a házgyárba? — kérdem tőlük. Egymásra néz a három em­ber. és intenek a mellettem levőnek, hogy mutassa meg. A másik kettő szalonnát süt egy öntöttvas lábosban. Csípi az ember szemét az égett zsír szaga és füstje. A villanyoszlop mellett gödröt ástak, még a havazás előtt. A gödrön túl látszik valami kis csapás. — Itt mentek be reggel a házgyá­riak is — mutatja a kucs­más ember. • A leendő szegedi házgyár nagycsarnoka készen van. Belül gépeket és különféle berendezéseket szerelnek. A csarnok alapterülete tizen­nyolcezer négyzetméter, könnyen elférne benne egy futballpálya, lelátókkal együtt. Körülbelül kétszáz ember tartózkodik az óriási helyiségben, s hozzávetőleg minden második ember dol­gozik. Fölöttem, a csarnok első hajójában a darupályán szerelők hegesztenek. Lent egy kék színű pufajkás szi­getelőanyagot válogat. A sa­tupad mellett két fiatalem­ber újságpapírból csipegeti az elemózsiát, és fázósan be­húzzák a nyakukat a kabát alá. Két nő egymásba karol­va sétál a másik hajó felé. Távolabb hárman a söprúre támaszkodva beszélgetnek és összeveregetik a bokájukat. Huzatos és hideg a terem. Nem működnek a hőlégfú­vók. Egyiket ugyan bekap­csolták mellettem, de ott kel­lett hagynom még a tájékát is, hiszen hideget eregetett nagy hanggal. Lesz az még jó is. Sőt... Egy prospek­tusban olvasom, hogy „A Szegedi Házgyár a már is­mert és hazánkban korábban üzembe helyezett házgyárak tapasztalatait felhasználva korszerűbb lesz, mint előd­jei." Úgy legyen. S a mun­kásgárda? A harmadik hajóban be­szélgetek egy „jambósapkás" fiatalemberrel, Szabó Imré­vel. Olyan nyugodt, csöndes típusú férfi — mondanák róla. Szűkszavú. — Hogyan Került a haz­gyarba-? — Azelőtt is házgyárban dolgoztam. — Hol? — A budapesti kettes szá­mú házgyárban, amely dán technológia szerint dolgozik. Ez szovjet technológia alap­ján készül. — Mi a különbség a kettő között? —r A homlokzati elemek gyártása fordított sorrendben történik. — Egy kicsit részleteseb­ben. — A dán típusú házgyár­ban előbb a kőporos zúzalé­kot — amely az épületek külső vakolását jelenti — öntik, rázzák a formába, s csak azután simítják rá a betonanyagot. A szovjet tech­nológiánál ez fordított sor­rendben történik. Különbség még az is, hogy a dán tí­pusnál az ablakok közötti részeknél fából készült dí­szítést alkalmaznak, itt pe­dig az egész kőzúzalék. — Milyen beosztásban dol­gozott a pesti házgyárban? — A kettes hajóban dol­goztam, az ablakos elemek gyártásánál. — Budapesti lakos? — Nem, ózdi vagyok. — Hogy került ide? — Katonaidőmet töltöttem Szegeden és megismerked­tem egy kislánnyal, akit fe­leségül veszek. Szeretnék véglegesen letelepedni Sze­geden. — Milyen beosztást vár a szegedi házgyárban? — Valószínű a kettes gyár­tósoron dolgozok majd, bár szeretnék gépkezelői tanfo­lyamot végezni. • A házgyár leendő szak­munkásait, betanított mun­kásait egy-egy hónapra el­küldték a III-as számú bu­dapesti házgyárba, hogy szakmai gyakorlatot szerezze­nek. Hárman állnak körü­löttem azok közül, akik már megjárták a pesti üzemet. Balogh Irén, Seller Ilona és Tass Attila. Vajon honnan jöttek? Balogh Irén alacsony ter­metű kislány, halk beszédű, pirulós típus. Tiszakécskéről került Szegedre. A .nagy­nénjénél lakik, s az aján­lotta a házgyárat is. Daru­kezelőnek jelentkezett, de mivel még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét, nem engedték fel a gépre. — Mit csinált a pesti ház­gyárban? — A betonüzem vezérlő­pultjánál dolgoztam. Azt ta­nultuk, hogy adagolják a nyersanyagot. De továbbra is azt szeretnem, ha darus le­hetnék. A napokban betöl­töm a tizennyolcadik évem, igy már az se akadály. Seller Ilona Sövényházán lakik szüleivel. Újsághirde­tésre jelentkezett a házgyár­ban. A hirdetés jó munka­és kereseti lehetőséget aján­lott. Együtt voltak Balogh Irénnel budapesti gyakorla­ton. — Mit vár az új munka­helyétől? — Egyelőre tetszik. Én nem költözöm be a város­ba, a vállalati autó minden reggel behoz bennünket, munka után pedig indul haza. Tass Attila Pusztaszerről költözött Szegedre, és édes­apja ajánlására jelentkezett a házgyárba. Panaszolja, hogy Óbudán, ahol egy mun­kásszállóban laktak, nem volt meleg víz, nem tudtak ren­desen tisztálkodni. Alig vár­ta, hogy visszakerüljön Sze­gedre. — Milyen beosztást remél? — A hármas hajóban sze­retnék dolgozni, mint he­gesztő. • A hír gyorsan terjed. Új­ságíró „jár a kertek alatt". Tizen, tizenöten körülvesz­nek. Fiatalemberek. Néhány­nak söprű van a kezében. Láthatóan röstellik a dolgot. Egyik megszólal: — Nem igy képzeltük. Azt mondták, hogy gépkezelői tanfolyam lesz. Most meg héttízért söprögetjük a csar­nokot. Ennyi pénz nem elég a megélhetéshez — emeli fel egyikük a kopott söprűt. Társa humorizál, hogy hallgasson, a söprű is a gé­pek családjába tartozik, csak a legegyszerűbb masinák csoportjába, s igy a söprö­gető is gépkezelő valójában. Fő a jókedv. Gondolom, ha készen lesz a házgyár, ak­kor ezekre a fiatalemberek­re szép és komoly munka, beosztás vár, s minden bi­zonnyal jobb kereset is. Akad azonban olyan pa­nasz is, amelyre nehezebb magyarázatot találni. Leg­többen a Kossuth Lajos su­gárúti munkásszállóban lak­nak, de nem ritka, hogy gya­log kell kibandukolniuk a házgyárba, mert a dorozsmai busz tömve van, meg sem áll a szálló előtt. Pedig vagy százan járnak minden reg­gel. ' — Ma is gyalogoltunk — mondják egyszerre legalább tizen. Nem tudok vigasztafó sza­vakat mondani. a Polski FIATok Magyarországon 1969-ig 29 ezer lengyel gyártmányú gépjármű közlekedik, szá­muk tavaly 45 ezerre emel­kedett, és ebben az évben további, mintegy 10 ezer ko­csi érkezik. A MOGÜRT, az Autóker- és a Mercur-válla­latok megbízásából mintegy 14 millió rubel értékben kö­tötte meg az importszerző­dést a Pot-Mot exportigaz­gatójával. A MOGÚRT eb­ben az évben négyezer Pols­ki-FIAT személygépkocsit ad át a Mercurnak. Ki viseli a kalapol? N em is olyan egyszerű ez a nőikérdés. Ha most az a jó, hát kimondjuk bátran, legyen több nő a veze­tésben. De jó-e ez nekünk? Azt azért józan esszel mi is belátjuk, annyival szaporítani a vezetők számát ba­darság lenne, hogy ezzel álljon helyre az egyensúly, mert annyi vezetőre mégsincs szükségünk. Arról van tehát szó, hogy annyival több vezető férfinak kell átadnia a helyét, amennyit a józan ész megkövetel. Villamoson, helyi járatú autóbuszon még csak megy ez a helyátadás. Távolsági járatokon inkább körül nézünk előbb, hátha megelőzne valaki bennünket. Gondolom, igy lehet a vezetői körökben is. Várunk, hátha mások javíta­nak egy kicsit a statisztikán. Elvi oldalai is vannak a dolognak. Ha ma az a haladó ember, aki több nőt szeretne látni felelős vezetői állásban, akkor maradi, aki ezt nem szeretné látni. Ki nem szeretné látni? Hát a férfiak, akik a széket féltik. A teremtés haj­dani koronáiból így lettünk tehát a társadalom maradi ko­ronájává. Kérem, jpndoljuk csak meg még egyszer! Azt is gondoljuk meg, hogy ezt is érdemes egyszer­kétszer megnézni a túlsó oldalról. Kiszorítják a nőket a vezetésből? Dehogy szorítják. Egyik környékbeli termelő­szövetkezetünk vezetőségében volt két nő. Azért volt két nő, mert a szövetkezet tagjainak a többsége nő. Ha a szö­vetkezet tagjainak a többsége nő, akkor előfordulhat, hogy a szövetkezet javainak a többségét nők termelik meg. Le­gyen hát belőlük kettő a vezetésben! Egyszer aztán ez a két vezetőségi asszony azzal a kéréssel állt elő. hogy ne éjszakába nyúló estéken legyen a vezetőségi ülés, mert a család is este kéri a vacsorát, fürdetni is, lefektetni is este kell a gyereket, álmosító, szép mesét is este kell neki mondani — legyen inkább délutón az értekezlet. Hát ez meg már micsoda kívánság? — mondták a vezetőség férfi tagjai. Vezetőségi ülést nem este tartani? Ahogy a teadél­után nem lehet délelőtt, úgy a vezetőségi üléseket se lehet délután. Ha nem lehet, nem lehet. Kiléptek az asszonyok. Kiszorították őket a vezetésből? Kiléptek. Valljuk be férfiasan, tudunk ám mi magyarázni. Be­vallhatjuk azt is, hogy a mentegetődző magyarázataink vagy körforgalomba, vagy zsákutcába jutnak. Láttam én már kapáló asszonyesapatot jókarban levő férfiú felügye­lete mellett. A férfi nem kapált, csak felügyelt, szükség esetén szervezett és átcsoportosított. Fontos beosztása volt, azon a területen ő vezetett. Ne higgyük, hogy a kapálásnál állunk csak igy. Röszkén szellemi munkakörben 70 nő dol­gozik, vezető közöttük mindössze öt, Mórahalmon 93-ból 11, Zákányszéken 34 nő közül összesen 1. Szűkmarkúak vagyunk. M it lehetne tenni? Nyissuk ki a markunkat, hajtsuk bele fejünket a tenyerünkbe és gondolkozzunk. Ha két keze munkájával egy sereg asszony eldöntheti például egy termelőszövetkezet jövőjét, akkor szavával, bölcs észrevételeivel, irányító tevékenységével közülük leg­alább egy-egy nem szolgálhatná ugyanazt? Mégis csak furcsa cikk-cakk. hogy a szövetkezet jövője a nőktől függ, a nők meg kizárólag a férfiaktól. Tegyük föl a kérdést, mint a családban: Ki viselje a kalapot? A válasz is az lehet, ami a családban van: olyan ez a- kalap, amit meg lehet osztani. Ha másképpen nem meg?', akkor mindenképpen az viselje, akinek a fejére job­ban illik. Horváth Dezső Politikai tanfolyamok - kétmillió hallgatónak Az MSZMP X. kongresszusának anyaga a pártoktatásban Gazdagb István A párt tömegpolitikai munkájának középpontjában az elkövetkező időszakban a X. pártkongresszus anyagá­nak tanulmányozása, a ta­nácskozás határozataiból adódó feladatok megbeszé­lése, az MSZMP politiká­jának széles körű ismerte­tése áll — közölték az ille­tékesek. A kongresszusi do­kumentumok feldolgozása a pártoktatósban különösen je­lentős: a következő négy-öt hónapban a pártoktalás kü­lönböző formáiban, továbbá a szakszervezeti politikai oktatás keretében és a KISZ tanfolyamain össze­sen mintegy kétmillió fel­nőtt és ifjú dolgozó — párt­tag és pártonkívüli — ré­szére válik lehetővé a­kongresszusi beszámolók, a vita és a határozatok alapos tanulmányozása. A társadalmunk minden rétegére kiterjedő, nagy fon­tosságú tömegpolitikai fel­adat végrehajtásához a pártbizottságok, az MSZMP­szervezetek már hozzáfog­tak. A terjedelmes kong­resszusi anyag feldolgozásá­nak megkönnyítésére a párt Központi Bizottságának agi­tációs- és propagandaosz­tálya útmutatót készített, amely témakörök szerint csoportosítja a tananyagot. A fontosabb kérdéscsoportok vezércimei: társadalmunk szocialista fejlődése; a párt vezető szerepe; gazdasági (épitömunkánk eredményei feladatai: a párt ideoló­•gwi munkaja e& múvelóősfr­politikája; szocialista építé­sünk nemzetközi feltételei. A felsorolt témák mind­egyikéből külön központi tanfolyam indul az MSZMP Pártfőiskoláján. A kongresszus anyagainak feldolgozásóval kapcsolatban különböző ágazati agitációs konferenciákra is sor kerül. Ezek elsősorban a népgaz­daság kiemelt iparágaiban — például a közlekedésben, az energiagazdálkodásban stb. — tevékenykedő párt­aktivisták felkészítését szol­gálják. A tömegpolitikai munkával egyidejűleg a kongresszushoz kapcsolódó másik nagyszabású munka is kezdetet vette: az MSZMP­alapszervezetek tanácskozá­sain, a pártertekezleteken, valamint a kongresszuson elhangzott — vagy írásban benyújtott — észrevételek, javaslatok feldolgozása. Ez­zel a feladattal a párt Köz­ponti Bizottságának appará­tusa foglalkozik, amely gondosan tanulmányoz min­den javaslatot. Emelkedő létszám a dolgozók középiskoláiban A Művelődésügyi Minisz­tériumban most készült el a dolgozók középiskoláira vonatkozó statisztikai össze­sítés. Az adatok szerint a tavalyihoz képest emelke­dett a hallgatók létszáma. Az 1970—1971-es oktatási évben 113 874 „felnőtt di­ák" tanul a középiskolák esti, illetve levelező tagoza­tain. Ez az előző tanévinél 7550-nel (7,1 százalék) több. Figyelemre méltó, hogy az összes hallgatók 58,5 száza­léka fizikai dolgozó, s a teljes létezám 43.3 százaléka — foglalkozását tekintve — •szakman kas. Az első évfolyamokban eb­ben az oktatási évben 44 442-en kezdték meg kö­zépiskolai tanulmányaikat, érettségi vizsgára pedig 19 049 dolgozó készül. Az iskolatípusonkénti megosz­lás a következőképpen ala­kult: szakközépiskolában ta­nulnak 26 234-en (23 száza­lék), gimnáziumban 45 220­an (39,7 százalék), techni­kumban 42 420-an (37,3 szá­zalék). Az adatok szerint a gimnáziumba járók aránya a tavalyival csaknem azo­nos, a szakközépiskolákban tanulóké jelentősen emel­kedett, a technikumi hallga­tóké uiszcmt csókkent.

Next

/
Thumbnails
Contents