Délmagyarország, 1971. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-09 / 7. szám

io VASÁRNAP, 1971. JANUÁR 10. Vonzott a lehetőség Kis ház a Köztársaság téren. Pontosabban: a volt téren, mert a ház már csaknem magában áll, szinte közvetlen szomszédja az egyre terjeszkedő Turjánnak. A benne lakók is hamarosan tarjánl lakosok lesznek. Itt, a bontásra ítélt házban vár a beköltözésre — végre a hosszas várakozás után most már beutalással a zsebben — Horváth József és családja, A férfi esztergályos, felesége az Eleset és Seprügyárban, nagylányuk a Cipész Ktsz-ben dolgozik. Jóska pedig, a fiú — mondhatni fiatalember, hisz magasabb ls valamennyiüknél — Nagykanizsán tanul. A Zsigmondy Vilmos Kőolajbányászati és Mélyfúróipari Technikumban. A szünetre hazajött a „gyerek". S vele az elválhatatlan társ: Sanyi ls. Horváth Sándor, az unokatestvér és jóbarát, akivel egy osztályban tanulnak, egy szobában laknak a kollégiumban, de még a szabad idejüket is Jórészt együtt töltik. Mint most a szünidő vidám, de hamar elröppenő óráit. — Jó érzés hazajönni? — Visszamenni nehéz — vélekednek az unokatestvérek. — Hogyan ls kezdődött ez a hosszú kanizsai kirándulás? — Annak idején a pályaválasztási tájékoztatón tudták meg a szüleim, hogy van Ilyen továbbtanulási lehetőség is — mondja Jóska — semmi közelebbit nem tudtunk, csak annyit, hogy technikusok leszünk, de vonzott a lehetőség, hát nekivágtunk. Érdekesnek, romantikusnak gondolták ezt a pályát. Persze azóta azt ls látják, hogy a hozzávezető út meg a későbbi is jócskán göröngyös. meg kell dolgozni az elóbbrejutásért. Most a tanulással. Hogyan győzködik? Jóska átlaga tavaly, a második év végén 3.4 volt most félévkor ... Nos, kerekítsünk fölfelé, ne vesződjünk a tizedekkel. Befolyásol ugyanis a Sanyi közbeszólása: ha nem Is kereken annyi, „írjunk inkább erós hármast". Hadd teljesüljön a diákkívánság legalább egyszer az osztályzásban. Sanyinak egyébként tavaly 3,2-re sikerült a tanév, most pedig: ö is erős hármas. Mindebből SomugM KArolyne felvételei Jóska és Sanyi látható, hogy erőben iRazán nincs hiány, s abban is bízhat a család: év végéig erősítenek a fiúk. Olajtermelés és mélyfúrás — ez a két alapvető szaktárgy, ezek adják a 'egtöbb elfoglaltságot a leendő technikusoknak. Az olaj keletkezése és kitermelése, a íúróberendezések ismerete mindenféle gépekkel, szerkezetekkel való ismerkedés stb. — Ha lehet kedvenc tantárgyról beszélni... — Akkor az a műhelygyakorlat meg a labor — vágják rá egyszerre. A laborban a legkülönfélébb mérésekkel készülnek a későbbi hivatásra. — Hogyan telik el egy hét? — Nagyon gyorsan. Különösen a hét második felében sok a nehéz óra. Ekkora nagy könyvekből — Jóska ujja jókora négyszöget rajzol a levegőbe — föladnak két oldalt is. Mire azt az ember „beveszi", este van. Az viszont nagyon jó, hogy alaposan elmagyarázzák, megértetik velünk a szaktárgyi anyagot. III. a. Több mint harminc diák van az osztályukban, még két harmadik osztály van, hasonló létszámmal. — Sok-e a szegedi? Nagy számolásba kezdenek, mindenféle becenevek társulnak az ujjak billegetéséhez, míg végül kimondják: összesen tíz. — Jósika rágyújt, elégedetten fújja a füstöt. — A második évben kaptunk egy teljesen új kollégiumot. ötemeletes. Százhatvanegyen lakunk benne. A kimenő attól is függ, milyen a. szoba rendje. A legjobbak vasárnap este 9-ig is kaphatnak kimenőt. Jóskáék rendszeresen kiérdemlik ezt a jutalmat. — Hatan vagyunk a ' szobában. A mienk afféle „mű vészháló" képekkel, plakátokkal díszítettük a falakat És van egy hobbynk: a sok olvasás mellett írogatunk is — mondja Sanyi —. Van aki verset ír. — Például Sanyi _ egészíti ki az unokatestvér. — Például Jóska. Már van egy füzetrevaló toldja meg Sanyi. Azt is hozzáteszi: a többlek meg novellákat írnak. Ezekről beszélgetnek, vitatkoznak. Hogyan képzelik el a jövőjüket? Egy bizonyos: az itteni szénhidrogénmedence lesz a munkahelyük. Mindketten visszajönnek Szegedre. Sanyi nem is csak a honvágy miatt: 6 a vállalattól ösztöndíjat is kap, havi 200 forintot. A nyáron ls itt voltak egy hónapos gyakorlaton. 1972 nyarán, mikor végeznek, újabb gyakornoki idő kezdődik. Aztán? Különféle beosztásokat nyerhetnek ezzel a végzettséggel. Mindez persze még a Jövő „zenéje". A tanulással, a munkával valóra válthatják lehetőségeiket. Azokat a vágyaikat is, melyekből alább Idézünk: Jóska: egy Trabantot szeretnék. Sanyi: En is. Es szeretném bejárni a világot Simal Mihály Kamilla alezredes Társaságban ismertem meg. Hamar feltűnt a vörösesszőke hajú, kék szemű, enyhén molett, csinos asszony. Valaki azt mesélte róla, hogy énekesnő. A dískurálásból hallottam, hogy László fiáról beszél, rendkívül büszke rá: tiszta ötös tanuló. Aztán nagy nevetés közepette elmesélte, hogy hobbyja a fózés. szeret otthon ülni, zenét hallgatni. Valahogy úgy keveredett a szó, hogy téma lett a munkája is: ügyfélfogadás, személyiigazolványcserék, erkölcsi «i bizonyítványok — ilyesfélékről beszélt. Ekkor tudtam meg, hogy rendőr alezredes. Promontori születésű, a kanyargós utcájú, földszintes házak övezte Budafok szülötte. Valóban énekesnőnek készült, és tanárai azt mondták, hogy contraalt hangja kitűnő. Sorsa és családi körülményei úgy hozták, hogy 1942-ben gépírónő lett a Magyar Borforgalmi Rt-nél. A háború zivatarét Budafokon élte át, és mire felocsúdott, már az ottani rendőrségen dolgozott. Lírai lélekkel a legnehezebb helyen? — Akkoriban alig akadt líra — meséli —, minden segítő kézre szükség volt, és a kihágás! büntetőbiró mellett egyhamar megismertem a felszabadulást követő első esztendő nehézségeit. Még egyenruhánk sem volt, legfeljebb az úgynevezett régi rendőröknek, mert ilyenek még szép számmal voltak az apparátusban. Ez volt a piros karszalagos, madzagospuskás előtörténete a mai rendőrségnek. Tervezett hivatásomhoz, az énekléshez itt is hű maradtam: vezényeltem a rendőrgyerekek kórusát, énekeltem operettet és klasszikust és 1948-ban felvételre jelentkeztem a Zeneakadémiára. 220 jelentkezőből 25-öt vettek fel, köztük engem is. Protekció nélkül, és erre büszke vagyok. Az élet különös játéka az volt, hogy időközben megszerettem a rendőrségi munkát is. Nemcsak látszatra, hanem valóságban ls két külön világot jelent ez. Egy Ideig próbálkoztam. hogy összhangba hozom, de hivatásom végül mégis a rendőrségi munka lett. Végigjártam a segédhivatali munka minden útját, sokat tanultam, -és egyre izgalmasabb. ; szebb feladatnak láttam i mindezt. 1952-ben rendőr l hadnagy lettem, fegyvervi• selésre Jogosult rendőrtiszt. Születésemtől fogva jól Ismertem a -kétkezi munkások, a kisemberek világát, hiszen ezek között éltem az Ag utcában, a Pacsirta utcában, környékünkön. Édesapám a felszabadulás előtt bádogos volt, édesanyám clpőfelsórész-tűzőnő. A kis budafoki házukban, ahol jóformán mindenütt rokonaim laknak, ezerszer hallottam gondjaikról, bajaikról, terveikről. Nyilván ez ís hozzásegített ahhoz, hogy a pódium helyett valami kevésbé nyilvános, de az élet legszövevényesebb dolgaiban segítő feladatot vállaltam. Meggyőződésemmé vált, hogy a rendőr munkája elsősorban azt Jelenti: segíteni az arra rászoruló, becsületes, jóhiszemű embereket. Olykor, ha visszagondolok azokra az Időkre, sokszor eszemben jér: megtettem-e mindent, mit tehettem volna még többet értük? A nó lelke finomabb, megértőbb — mondják. Bizonyos, hogy így van, és én különösen gyorsan hangolódom át minden rászoruló panaszára, bajára. Teltek-múltak az évek, a rendfokozatokban is előbbre léptem. Az 1956-os esztendő számomra a legszebbel kezdődött: januárban megszületett a fiam. Végtelen örömömet hamarosan beárnyékolták az év utolsó hónapjai. Hányszor, de hányszor eszembe jutnak n telefonok, melyek segélykérően csörögtek a főkapitányság épületében: „ ... segítsetek, megtámadtak bennünket, ha nem jöttök, elpusztulunk" — kiáltották, sürgették őrszobákbóllak tunyákból. Régen volt, még mindig a fülemben cseng minden szó, és az átélteket sohasem tudom elfelejteni. — Ne haragudjon, Kamilla, amiért megkérdezem: — Nem volt ez sok, túl nehéz egy nő számára, mégha rendőrtiszt is? — De. Sok volt, nehéz is. És megtanított sok mindenre. Majdnem mindennap használjuk ezt a szót: törvényesség. Sokszor és sokan megsértették több mint másfél évtizeddel ezelőtt. Én arra gondolok: tőlem is függ, hogv ez soha többé ne történjék meg. Mindennapi munkámban bőven van alkalmam találkozni „az utca emberével", ahogyan " most divatos mondani. Eleget tapasztalom, hogy az ember sohasem egyszerű, kinek-kinek saját ügye, gondja a legfontosabb, érzékenyen reagál mindenre és legszívesebben ki-ki a saját dolgairól beszél. Személyi igazolványok kiadósánál, erkölcsi bizonyítványokkal, útiokrnányokkal kapcsolatban gyakran beszélgetek az ügyfelekkel, fogadóórákon túl ls. Sokféle munka gyűlik össze azon az osztályon, ahol dolgozom, az állampolgárok apró-cseprő igazolványügyeitől a rendőri felügyeletig. Türelemmel és komolyan kell ezt végezni, a munkaidő végét sohasem lehet pontosan tudni. Igyekszem jól ellátni és nagy segítség számomra, hogy családi életemet — nem szerényen, hanem büszkén — boldognak mondhatom. Enélkül a háttér nélkül nem lennék képes ellátni feladatomat. Hiszek a rendben, a tisztességes munka sikerében. Egyébként miért kérdezte mindezt? — Csak, illetve ha ez jellegzetes női válasznak tűnik, akkor azért, mert kíváncsi voltam. És kedves Bürös Lászlóné rendőr alezredes, örülök, hogy megismertem. Rapcsányi László A,.kikötő elpusztul: 7.55 kor 50. Pearl Eltekintve a repülőgepek zúgásától. Harbor csendes volt. A hajókon, a barakkokban, a házakban éppen reggeliztek a tisztek és a katonák, vagy szolgálatátvételre indultak. Ruth Kühn figyelte a mozgást, de csak elvétve látott Itt-ott néhány embert. Anyja lépett a szobába. — Mit akarsz?! — csattant fel a lány. anélkül. hogy hátrafordult volna. — Biztos vagy benne hogy nem kell ruhákat vinnünk magunkkal? — kérdezte az aszszonv, kissé Wegesen. — Mondtam már, hogy semmit. Csak a pénzt! — válaszolta a lány. — Menj vissza Hanshoz. kezdődik!... Még be sem fejeződött a mondat, amikor a kis ház ablakai megzörrentek, és a falak megremegtek. Néhány másodperccel később már hallották a légttorpedók első sorozatának hangját, a bombák robbanásának mennvdörgését, a zuhanóbombázók baljóslatú süvítését.., A Japán császári légierő 105 repülőgépe rávetette magát uz Egyesült Államok csende,-óceáni tengeri és szárazföldi haderejének e fontos bázisára. Ruth Kühn határozott hangon beszélt apjához. aki egész tisztán, érthetőén megismételte, amit a lánya mondott .s közben a szavakat fényjelekké ulakitotta át. A jeleket az ablakon keresztül továbbította. — Telitalálat egy csatahajón ... Egy romboló ég... villantotta Ottó Kühn jelzőlámpájával. És a város másik végében egy japán rádión továbbította a japán flotta parancsnokának a fényjelek megfej tését... Hogy kl volt a japán? Yamamoto, alias Kocihba. Mellelte allt Okoiro Okudo japán konzul is. Amint a támadás megindult, pánik lett úrrá az amerikalakon. De látszólag csak egy pillanatra. mert annak ellenére, hogv sem a légvédelmi riasztó rendszer nem működött sem a flotta, sem n hadsereg nem tartott fenn egyetlen felderítő vagy partmenti járőrt sem. a hajókon néhány másodperc múlva . működésbe léptek a légvédelmi ütegek. Nem túl sok eredménnyel. S a japán repülőgépek szünet nélkül bombáztak. A hajók légelhárítását nem támogatták a szárazföldi légvédelmi ütegek és a partvédő ütegek. legénységük ugyanis távol volt. De ha ott ls lettek volna, akkor sem sokat tehetnek, hiszen egyetlen lövésre való lőszerük sem volt... Mindössze néhány repülőgép és 18 teneerészeti zuhanóbombázó támogatta a flotta légvédelmi ütegeit, azok a gépek, amelyek a támadás megkezdésekor még fel tudtak szállni az Enterprise reoülőgép-anyahajóról. Am ezek sem voltak felkészülve. így nem tudtak sokat segíteni Mindössze egy tizenöt perces szünet következett. aztán u japánok ismét folyamatosan ta madtak, egészen kilenc óra negyvenöt percig Amikor végül elvonultak, azt kellett megállapítaniuk. hogy összesen neRyven gépet vesztettek ebben a nagy támadásban. Viszont a veszteség, amelyet okoztak, olyan nagy volt. hogv nemcsak ütőképtelenné tette az Egyesült Államok csendes-óceáni flottáiát. hanem ezzel a kilencvenöt - perces támadással Japán tengeri és légi fölénye biztosítva volt a Távol-Keleten, tehetetlenné téve nz amerikai és angol távol-keletk tengeri erők kombinációit.... A kilencvenöt perces támadásból nyolcvan percig Ruth Kühn minden sikert jelentett ap jának. aki fényjelekkel továbbította ezekéi Okoiro Okudónak és Yamamotónnk, akik rádión továbbították a parancsnokságnak. És a parancsnokság az értesülések alapján adta ki további parancsalt. De mielőtt még befejeződött volna a támadás, abbamaradtak a jeladások. Nem sokkal fél tíz előtt ugyanis kinyílt a padlásszoba ajtaja. Ruth hallotta ezt. Apja is De nem fordultak hátra, abban a hiszemben, hogy Kühnné jött be ismét. Ruth csak ennyit mondott: — Menj kl! — és tovább figyelte a hatalmas füstgomolyagot. amely a kikötő fölött lebegett A lány csak akkor fordult hátra. hirtelen mozdulattal, amikor apja kiáltását hallotta: „Istenem!..." Aztán egy idegen férfi hangja csattant élesen: „Fel a kezekkel!" Ruth két amerikai kémelhárító tiszttel találta magát szemközt. Abban a zűrzavarban, amely Pearl Harborban uralkodott aznap reggel, ez a két ember, úgy látszik, nem veszítette el a fejét. Miközben a parancsnokságukra siettek, hogy megtudják, mit tehetnek, látták a fényvillanásokat a padlásszoba ablrkából. Mint öreg kémelhárító rókák gyorsan rájöttek, hogy ez valamiféle leludás és feltétlenül összefüggésben van a támadással. Gyors elhatározás. utánanéznek a dolognak. Útközben még egy társukkal találkoztak, őt ls magukkal vitték. Amikor megérkeztek a kis házba, amelvet Kiihnék hétvégi pihenőnek használtak. Frau Kühnt a nappali szobában lepték meg. amint éppen 13 éves fiát. Hansot próbálta megnyugtatni hogv ne féljen a bombarobbanásoktól. F.; vikük az anvát és fiát vette őrizetbe, a másik kettő riedlg gyorsan felment a padlásszobába Az apát és lányát még ..munka" közben érték tetten. Foglyaikkal együtt magukkal vitték a becsomagolt táskákat is. amelvek készen álltak az előszobában. De amikor a parancsnokságon kinyitották őket. csak pénzt találtak bennük, abból viszont naivon sokat, köztük japán bankie"\rkötece,'et is. Ez a véletlen hozta, hogy Kühnék nem tudtak elmenekülni. Ugyanis három lapért tengeralattjárónak sikerült áthatolnia a kikötő védelmi berendezésein, s közülük az egyik éppen azért lőtt hogv felvegye Okoiro Okudót. valamint Yamamotót és Kühnéket. (Folytatjuk.) a gyógyszertárakról Még ma is úgy beszélünk a gyógyszertárakról, hogy; elmegyek a „patikába" a gyógyszerért. S ha külföldön járunk, ugyanennek a szónak a variációit figyelhetjük meg a* feliratokon. A legősibb „üzletek" egyike a gyógyszertár. 0 Állami? Sokáig magánkézben voltak a gyógyszertárak. Nálunk tulajdonképpen a felszabadulásig. Ma egyetemi végzettség szükséges ismeretükhöz. Még ott is. ahol — kislétszámú helység lévén — nincs önálló gyógyszertár; ott ugyanis az orvos „házi" gyógyszertárat tarthat. De minden, legalább hatezer lakosú körzetben vun egy. Átlagban minden tízezer emberre jut egyegy gyógyszertár. • Felügyelet? A pontos meghatározás szerint: ma az Egészségügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó Intézmény. Központi szerve a gyógyszertár vállalat, amelynek minden megyeszékhelyen, igy Szegeden ls van központja. A nagyobb klinikáknak, kórházaknak külön intézeti gyógyszertúra ls van. • Szegeden? A város a maga több mint egy tucat gyógyszertárával megfelelő színvonalon áll. Csupán az a baj, hogy ezeknek a gyógyszertáruknak, amelyek felújítás nélkül vészelték át szinte a két világháborút, ahhoz képest, hogy milyen fontos a tevékenységük, meglehetősen kicsi az alapterülete. A korszerű követelményeknek a Turjánban felépítendő hatszáz négyzetméter alapterületű gyógyszertár kínálkozik. • Fejlődés? Unos-untalanig ismételt adatok szerint, gyógyszerfogyasztásunk az utóbbi években sokszorosára növekedett Szeged, az ország legtöbb városához képest előnyben is van, mert orvostudományi egyetemén a gyógyszerész szakon m'"* felelő szakembereket képeznek. S 1 a raktározási gondokon is enyhít majd. ha fel: épül a gyógyszertári közi pont új raktára.