Délmagyarország, 1971. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

© • I 11— •• 11 io PÉNTEK, 1971. JANUÁR 1. v Eg felé a falak Bámulok azon, hogy néhol fsak úgy szaladnak az ég felé a falak, máshol meg ... Régen történt. Kölyök voltam, éppen csuk túl az általános iskolán. Nyár volt, július. A sziinet, melynek egy részét általában munkával „szórakoztuk" át. Lehetőség bizony nem volt éppen sok. A kőművesek viszont éppen segédmunkást kerestek. Tizennégy éves voltam. Korán reggel kezdtük. Nem voltunk sokan: a mester, két segéd és „másfél" segédmunkás. Magam ha félnek számíthatom. Az első pár nap nehezen telt. UJJaimon igencsak elvékonyította a bőrt a téglák kemény éle. Délutánonként mar vér szivárgott a bőr pórusai közül. De csak az első héten. Azután a kéz hozzászokik a téglához is. Reggel kezdtük. Maltert kevertünk, tallcskáztuk a téglát a mester meg a segédek keze alá. Egy nagy fásszínt és mosókonyhát építettünk a ház sok lakójának. Dolgoztunk. Kétóránként volt öt pere szünet, pihenő. Azután fél óra ebédidő délben. És folytattuk, ahol abbahagytuk. így ment ez napról napra. Kemény munka volt. Szünetet, rendkívüli pihenőt csak egy nyári zivatar hozott. Egy órahosszat zuhogott az eső. Ml egy órát ültünk fedél alatt. Aztán csináltuk tovább. Igaz, egyszer akadt egy különpihenőm. Fogytán volt az anyag és szalasztottak az újabb szállítmányért. Jólesett az a kis kerékpározás. Aztán megjött a cement, és raktuk le az ötvenkilós zsákokat. Nem is volt nagyon nehéz. Kgy hónapig tartott. Régen volt, Jó néhány év telt el azóta. Vagy nem Is olyan regcsrég? 1960-ban. És nem egy maszeknál, hanem az 1KV építőbrigádjánál. Hogy miért mondom el? Nemcsak a mesélés kedvéért. Inkább a munka miatt. Akkor dolgoztunk. A hónap elején jóformán az alapoknál kezdtük. Négy hétre rá már a tetőszerkezetet lehetett felrakni. Igaz, nem álltunk. Végigcsináltuk a napot. A mester is, a segédek ls siettek. Keresni akartak, no meg a becsület is nógatta őket. A munkaidő végeztével kezembe nyomták a collstokot; mérjem meg, mire haladtak. Felrakták-e a köbmétert? A normát. És a csak néhány perces pihenőket, a munkát mindenki természetesnek találta. Tíz év telt el. Most levelek érkeznek a szerkesztőségbe. Az egyik panaszolja, hogy az építők heverésznek, dobálóznak, csak éppen nem építenek. Mások arról beszélnek, hogy a Kárász utca és a Széchenyi tér sarkán levő házban dolgozók is sokszor inkább csak hógolyóznak munka helyett. Tíz év alatt ennyit változott volna a világ? Hiszen manapság is normában dolgoznak az építők. És állítólag teljesítik is. Csak a határidők úsznak-csűsznak és az arrajárók regélnek a munka tempójáról fura dolgokat. Nem sfrom vissza azt a tíz évet. Nem, csak éppen nem értem ezt a változást. Bámulok azon, hogy néhol csak úgy szaladnak az ég felé a falak, máshol meg ... Nem értem a változást, ezért meditálok rajta. Sx. I. Az ember, az orvostudomány és a haladás A tudományos és technikai forradalom igen nagy hatással van az emberi tevékenység legkülönbözőbb területeire, egyebek között a természettudományokban és az orvostudományban is. Üj kutatási módok jelentek meg, új módszerekikel állíthatjuk helyre a beteg szervezet funkcióit. Példaként olyan gyógymódokat említhetnénk, mint a művese, a vastüdő, az elektromos szfvstimulátor, és a deíibrillátor. Ezek segítségével sok tízezer beteget mentettek meg a haláltóL A fiziológiai laboratóriumokból átkerült a klinikai gyakorlatba a mesterséges vérkeringés módszere, amelynek segítségével .„száraz szívet" lehet műteni. Az orvostudomány, csakúgy, mint a tevrnéezettudomány minden ága, a fejlődés minősógleg új szakaszába jutott, a malematka, a kibernetika, a fizika, a kémJa módszereit alkalmazva mindinkább egzakt tudománnyá válik. Az orvostudomány azonban nemcsak más tudományok eredményeit szívja magába, hanem maga ts jelentős hatással van a tudományos-műszaki fejlődésre, óvja és szilárdítja az emberek egészségét., segíti a munka termelékenységének emelését., a munka erő újratermelését és az emberi munkaképesség kitolódását.. Az orvostudomány szerepét azonban nemcsak ez határozza meg. Az ember a tudományos forradalomban A tudomány és a technika y-ors fejlődésének, a terméVillamoson Két fiatalember nyomja az apró— erősen illu- pénzt és kljelenminált állapotban ti: — felszáll a vil- — Két jegyet lamosra. Az egyik kérek! egy egyenruhás — férfi markába gyok Nem vakalauz, a Duna-hajózás tisztje vagyok — mondja a férfi. — Atyaúristen! Nem a villamosra, hanem hajóra szálltunk! Még ilyet! szeti kincsek intenzív felhasználásának kora megváltoztatja az ember környezetét, életének szociális-higiénés feltételeit, munkájának, életének, pihenésének jelleget és tartalmát Ezek a változások kihatnak az egészségre is. A tudományostechnikai foradalom azonban nemcsak a környezetre hat, hanem magára az emberre Ls. A termelés tökéletesítése, a munkaleltételek, a táplálkozás, a lakásviszonyok alakulása, a meghosszabbodott emberi életkor jelentősen javítja a lakosság egészségügyi, demográfiai mutatóit. Nagy változások mentek végl>e a betegségi és a halálozási struktúrákban, csökkent a gyermekhalandóság, jóval kevesebb áldozatot követelnek a járványok. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a haláleseteknek csaknem a felét jelenleg a szív- és véredén yréndszer betegségek, 14—22 százalékát pedig a rosszindulatú daganatok okozzák. Növekszik az ideges pszichés betegségek, az allergiás esetek aránya, „új" betegségek Jelenték meg. mint a zaj, a vibráció és az elektromágneses hullámok kiváltotta ártalmak ... A jövő feladatai Az orvostudományra vár az a feladat hogy fejleszsze a tudományos-műszaki forradalommal összefonódó kutatásokat. A higiénés problémák mellett feltétlenül tanulmányozni kell az ideg- és pszichés fáradtságot és kimerülést, a környezet új tényezőihez való alkalmazkodást, azt, hogy miként hatnak a szervezetre és a munkafolyamatokra a nozitív és a negatív érzelmek. Korunkban nagy jelentősége van a kimerülési folyamat vizsgálatának. A fiziológiával és a munkaegészségüggyel foglalkozó kutatók a gépek tervezőivel és a vállalatvezetőkkel együtt vizsgálják, kidolgozzák és javasolják a munkarend- és a pihenés racionális beosztását, meg kell teremteniük a termelés-egészségügyi feltételeket, hogy a bevetésre kerülő új technika ésszerűen kapcsolódjék az egészség érdekeihez. Ugyancsak rendkívül fontos nemcsak az orvostudomány, de általában a tudomány szempontjából az emlékezés, a feLfogókészség és az információk megőrzésének problémája, hiszen az ember termeld tevékenységében mind nagyobb szerep jut a szellemi munkának; az ember különféle csatornákon rendkívül sok információt kap. i Előtérben a genetika A tudományos-technikai fejlődés folyamatában időszerűvé vált problémák közül még ki kell emelni a genetikát. A technikai fejlődés nem fenyeget az öröklődés romlásaval, hanem ellenkezőleg, jótékonyan hat rá. A fertőző megbetegedéseik csökkenésével azonban viszonylag növekszik az öröklött belegsegek részaránya. A genetikai kutatások azért fontosak, mert segítenek megérteni a sejt genetikai apparátusának mechanizmusát, módot adnak rá, hogy előre lássuk a nem kívánatos mutációk megjelenésének lehetőségét, hiszen ezek nemcsak fizikai és kémiai mutációs gének, révén, hanem spontán módon is jelentkezhetnek. A genetikai kutatások végső célja az, hogy megtanuljuk irányitant az öröklődés törvényszerűségeit és a szervezet változékonyságát. hogy megtanuljuk elhárítani a káros, patologikus folyamatokat, amelyek a sérült genetikai apparátus révén keletkeznek. A tudományos-technikai fejlődés célja az egész lakosság anyagi és kulturális javainak megteremtése, az ember életének, munkaképességének megőrzése, meghoszszabbílása. E program" sok bonyolult és nagy problémáját az orvostudomány hivatot megoldani. Ezekről a problémákról tárgyal t Moszkvában decemberben az Orvostudományi Akadémia 30. tudományos ülésszaka. Vlagyimir T.rlmakov akadémikus, a Szovjet Orvostudományi Akadémia elnöke A kikötő elpusztul: 7.55-kor 45. — Váratlanul vissza kell utaznom San Franciscóba ... Súlyos beteg lett az édesanyáim. Most kaptam az értesítést... — mondta hangsúlyozottan, miközben a kisasszony kiállította a jegyet. — Remélem, nem lesz semmi baj, s felesleges az aggodalma, uram — udvariaskodott a légitársaság jegyárusítója, s ez már elég volt Blakenek ahhoz, hogy bizonyos legyen felőle: ha a japánok esetleg itt is érdeklődnének utána, ugyanazt a magyarázatot kapják majd a hirtelen elutazás okáról, mint a szállodában. Az izgalmaktól terhes napok után Blake most már biztonságban érezte magát a Csendes-óceán felett úszó repülőgépen... Ügy tervezte, mihelyt megérkezik, azonnal felkeresi az ONI embereit, s védelmet kér tőlük. Mert a japánok, illetve a németek nem tesznek le bosszújukról, ha megtudják, hogy becsapták őket, abban biztos volt. Blake megérkezett San Franciscóba, s néhány óra múlva már az ONI vendégszeretetét élvezte: elhárftótisztek kíséretében az egyik déli államba utazott, s el is „tűnt" jó két évre... Stanley hadnagy eközben elégedetten dörzsölte a kezét. Nyomon volt... Már korábban is sejtette, hogy Yamnmoto neve valaki mást takar, akinek köze lehet a japán diplomáciai testülethez... Egv embernek sikerült üldözőbe vennie, amint több más japán közölt, velük hasonló öltözetben kilépett a „Vörös Malom"-hoz címzett bordélyház ajtaján, majd nagy cikcakkokban, egyik utcából a másikba átvágva égy várakozó kocsiba ugrott. Az ONI embere taxit fogott, s követte Yamamoto kocsiját. Jó órás „keringő" után a japán megállt a konzulá tus előtt. Az amerikai ügynök eb-ejtőzött a közelben, s figyelte az épületet, hogy később is Yamamoto nyomában legyen. De aznap már nem látta kijönni a kis japánt. Késő este volt, amikor tapasztalatait jelentette Stanley hadnagynak. S ekkor működésbe lépett ismét az ONI gépezete. Előkerültek a japán konzulátus tagjainak a fényképei, s az egyiken felismerték Yamamotót, aki a konzulátus adminisztrációs személyzetéhez tartozott, s Kochiba néven szerepelt az amerikai nyilvántartásokban. Stanleynek és feletteseinek nem volt nehéz most már arra következtetniük, hogy a konzulátus embereihez, pontosabban Kochibához futnak össze azoknak az ügynököknek a jelentései, akik az USA tengeri flottája után kémkednek. Vajon mit tudhatnak? Ki kell deríteni. S bár Stanleyék tudták, hogy a külügyminisztériumban hónapok óta folyik a japán— amerikai diplomáciai alkudozás bizonyos távol-keleti érdekeket illetően, mégis úgy döntöttek. hogy egyik éjszaka meglátogatják a japán konzulátus épületét. Az ONI vezérkara úgy vélte, hogy feltétlenül meg keli ismerkednie azzal az anyaggal, amely a japánok birtokában van; az amerikai csatahajók tengeri mozgásához. hadi feladataihoz; ismerniük kell, vajon mit tudnak minderről a japánok. Egyszerű volt a feltételezés: ha a japánok ennyire kíváncsiak a flotta iránt, s különösen Pearl Harbor kikémlelését tűzték ki feladatukul, akkor valami már eljuthatott hozzájuk: az amerikai haditengerészet úgy tervezte, hogy amennyiben háborúba keveredne Japánnal, a támadás kiIndulópontja Pearl Harbor lenne. Lehetséges persze, hogv a japánok csupán abból indulnak ki: ha az USA háborúba keveredik velük, tengeri támaszpontul mindenképpen a Hawaii-szigeteket kell felhasználnia Késő este volt, amikor a bárom fiatalember elsétált a japán konzulátus épülete előtt. A figyelmes szemlélő felismerhette a három fiatalember egyikében Stanley hadnagyot... Mindent a legnagyobb gonddal készítettek elő A kis csoport egyik tagja a legfurfangosabb zárak specialistája volt. így szerepelt az ONI tisztjeinek a névsorában, s rá várt a feladat, hogy néhány mozdulattal megnyissa az utat Stanley hadnagy előtt. Azt már korábban kikémlelték, hogy ebben az épületben is, csakúgy, mint minden japán konzulátusi épületben vagy követségen, egy különleges sifregép működik, s ez naponta változó jelkulccsal továbbította az anyagokat Tokióba. Stanleyék persze nem a gépet akarták megszerezni, hanem arra számítottak, hogy a jelkulcsrendszer. pontosaDDan a szerkezet működésének megállapításával felfoghatják majd az éterben a rádióadásukat, megfejthetik a szöveget. A kihalt utcában mar csak néhány lépés volt hátra a konzulátus ajtajáig. Az épület utcai ' frontján helyezkedtek el az irodák, s itt volt volt az a szoba is. ahol a sifregép állt. A hátsó részben laktak a konzulátus alkalmazottai... Stanley körülnézett, de nem látott semmit, csupán néhány száz méterrel arrébb egy, az úttest mellett parkoló fekete kocsit. Ez azonban nem zavarta. Hirtelen az ajtóhoz léptek, a zárak specialistája pedig akcióba kezdett, s nem egészen egy perc múlva feltárult előttük a konzulátus ajtaja. Tudták, hogy ez a területenkívüliség megsértése, de oly nagy volt a tét. hogy az ONI vezérkara még erre is vállalkozott, megkerülve a külügyminisztériumot, és az egyéb fegyvernemek hírszerző és elhárító szolgálatait. A hadnagy és társai egy sötét folyosóra értek, de mind a hárman úgy mozogtak, mintha napiában többször ls bejárták volna az. épületet. Halk csörrenéssel újabb zár nyílt ki, s beléptek abba a szobába, ahol a sarokban csendesen. magányosan állt a különleges tnasina. Zseblámpa csóvája kereste a szerkezet beállítógombjait. majd a kis csoport harmadik tagja, a különleges műszerész, végigtapogatta a gépet. Miközben ő dolgozott, a hadnagy körülnézett a szobában, de semmi érdemlegeset nem látott, nem talált. Már ió öt perce tartózkodtak a számukra tilos területen, s Stanley nem kis izgalommal hajolt a fa] mellett álló gép fölé. amikor hirtelen felpattant a falban egy kis ajtócska. Az egész nem volt nagyobb, mint egy kisebb kép. A kattanásra mindannyian felkapták a fejüket, s a zseblámpa fénye mellett láthatták. hogy egy rejtett, falba épített kis páncélszekrény ajtaja nyílt ki. (Folytatjuk.) Naponként 8 előadás Húszéves fennállását ünnepli Lengyelországban az Ismereterjesztő Társaság. E kiterjedt társadalmi szervezet egyedül Varsóban évente csaknem 3 ezer előadást rendez, ami megfelel a naponként 8 előadásnak. A társaság által szervezett előadásokat mintegy 130 ezer ember látogatja. Ez fővárosi viszonylatban azt jelenti, hogy a rendezvények iránt minden tizedik felnőtt varsói lakos aktív érdeklődést tanúsít. Az előadásokat ismert politikusok, újságírók, kiváló tudósok tartják. Az előadásokon kívül nagy népszerűségnek örvendenek a nyelvtanfolyamok. Ezeken a gyorsított laboratóriumi Oktatási módszereket is felhasználják. Az Ismeretterjesztő Társaság kezdeményezésére 1951ben megalapították a Varsói Szabadegyetemet. Az egyetemnek jelenleg 2,5 ezer hallgatója van és 29 különböző tudományágban nyújt lehetőséget az ismeretek elmélyítésére. F,zenkívül a társaság 22 szabadegyetemi tanfolyamot szervezett munkásszállásokon, ifjúsági klubokban és ipari iskolákban,' (MTI) NAPI KISLEXIKON a művészklubról A szegedi Sajtóház klubjában immár évek óta eredményesen működik a művészklub. Rendezvényein mindig sokan vannak. És ezek az esték érdekes, izgalmas vitákat hoznak minden hónap elsó hétfőjén. £ Mióta? A klub 1968. június 14-én alakult. Azóta 27 rendezvénye volt. Kok lektív tárlatokon, egyéni kamarakiállításokon mutatta be a Szegeden élő képzőművészek munkait. Külön is említésre érdemesek a klub külföldi kapcsolatai. Két szabadkai festőművesz, és a szabadkai múzeum igazgatója is tartott már előadást az esti rendezvényeken. Az Arnerigo Tot-lal eltöltött este is igen emlékezetes marad, csakúgy, mint más magyar származású, Nyugat-Európában vagy Amerikában élő képzőművészek szereplése. • A cél? A klub mindenekelőtt a Szegeden és a megyében élő újságírók és a szegedi képzőművészek fóruma. Már megoldottnak tekinthető az a feladata, hogy a város népművelési fóruma legyen. Szerepe ízlésformáló és egyben politikai is. Fórumul szolgál a szegedi újságíróknak, hiszen 1970-ben 11 újságíró tartott előadást rendezvényein, ,vag.y nyitott meg tárlatot. Az eleven viták, a művészek bemutatkozása minden bizonnyal a város művészeti életére is jó hatással van. # A tervek? Az 1971-es év tervei között szegedi írók, zeneművészek, építészek és fotósok bemutatkozása szerepel. Emellett a klub célja az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetségének országos kiállításait — külföldi és hazai anyagokat — elsőként mutasson be az országban. Lehetőséget kívánnak biztosítani az ország egyes tájegységein élő és dolgozó festők bemutatkozására is.