Délmagyarország, 1971. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-31 / 26. szám

2 VASÁRNAP, 1971. JANUÁR 31. Külpolitikai REFLEKTOR A múlt hét első nemzetközi esemény-slágere" az ugandai katonai államcsíny volt. A „fekete kontinens" néhány évvel ezelőtt elhódította a puccsrekordot az államcsínyek klasszikus térségétől, Latin-Amerikától. Ezt azonban hosszabb szünet követte, s most ismét Afrika, ezúttal Uganda hívta fel magára a figyelmet. A nyolc esztendeje független egykori brit gyarmat, a 10 millió lakosú Uganda sablonszerű változást él át. Amin tábornak vette át a katonai vezetést, miközben dr. Obote volt elnök a zendülés idején Singapore-ban tartózkodott, ahol — a dél-afrikai fegyverszállítások ügyében — élesen szembefordul a londoni tory-kormánnyal. A katonai puccs háttere pontosan még nem tisztázott, volt már arra is példa, hogy a zendülésnek személyi, vagy éppen törzsi okai vannak, de az sem lehetetlen, hogy a lázadóik alapvető változást terveznek az utóbbi időben haladó irányzatot mutató politikai vonalvezetésben. Éppen ezért a „könnyű műfajú" puccs egy komoly válság kezdetét jelentheti. A bonni ellenzék meghátrál ? \ A francia—nyugatnémet csúcstalálkozóra is fokozott figyelemmel tekintett a nemzetközi közvélemény, bár Pompidou és Brandt tárgyalása az egyébként kétévenként ismétlődő „szokványos" tanácskozás jegyében zajlott le. Ami a leglényegesebb momentuma a tárgyalásnak, hogy bizonyos közeledés mutatkozott Nagy-Britannia közös piaci tagsága kérdésében. A másik, ami szélesebb külpolitikai vonatkozású: Bonnal ellentétben, Franciaország nem tekinti az európai biztonsági konferencia jogi előfeltételének a nyugat-berlini kérdés rendezését Párizs — Bonn véleményével szemben — az európai biztonsági konferencia mielőbbi összehívása mellett foglal állást. A párizsi csúcs után Düsseldorfban, az új nyugatnémet nagytőke fellegvárában került sor a bonni állam jobboldali ellenzéke derékhadának legmagasabb szintű tanácskozására, a CDU kongresszusára. Érdeklődéssel várta a nyugatnémet és a nemzetközi közvélemény a CDU hosszú távú koncepciójának jeleit. Az eddigi tapasztalatok kiábrándító tanulsaga szerint egyszerűen nincs ilyen koncepció. A düsseldorfi nagyterem az új helyzetben is — bár némileg tartózkodóbban — régi frázisoktól volt hangos, és a part vezetői kivárásra rendezkednek be. Ez nem a passzív szemlélődés jele, hanem valószínűleg aktív aknamunka. Egyelőre azonban kénytelenek voltak lemondani a korábbi célról, a Brandt-kormány megbuktatásáról. Mintegy folytatásként a bonni Bundestagban az ellenzék ismét bírálta a kormány keleti politikáját, pedig Brandt a „nemzet helyzetéről" szóló beszámolójában egyértelműen foglalt állást a NATO és a nyugati partnerek, szövetségesek mellett. Sőt a kancellár ismét hangsúlyozta, hogy a moszkvai szerződés csak a nyugat-berlini kérdés kielégítő rendezésével összhangban ratifikálható. A Bundestag-vita ismét megmutatta, hogy a kormány és az ellenzék között mélyreható ellentétek vannak a keleti politika kérdésében. Wehner, az SPD parlamenti frakciójának vezetője a vita végén rámutatott, hogy a megkötött szerződések az NSZK nyugati és keleti kapcsolatai közötti egyensúly helyreállítását szolgálják, megerősíti az NSZK helyzetét és elősegíti az NDK-val való kapcsolatok javítását is. Ujabb NDK—NSZK kapcsolatfelvételre került sor, ezúttal Berlinben és már a következő Kohl—Bahr találkozót is kitűzték, amelynek színhelye ismét Bonn lesz. Várható, hogy a viták után az enyhülési folyamatban erőteljesebb előrehaladás fog mutatkozni. A tűzszünet meghosszabitása várható Közel-Keleten Sokféle eseménnyel lehetne még foglalkozni, ám jelenleg különös figyelmet érdemel Közel-Kelet A második ideiglenes közel-keleti tűzszünet lejártának közeledtével az egyik izraeli külügyminisztériumi szóvivő szerint február 5-e nem dátum az izraeli politikai naptárban. Tel Aviv felfogása szerint ugyanis — mint elmondotta — továbbra is érvényben van a fi napos háborúnak végetvető, 1967 júniusi tűzszüneti ENSZ-határozat. Izrael nem nyit február 5-e után tüzet. New York-i diplomáciai* források szerint U Thant ENSZ-főtitkár hamarosan felhívást ad ki a Szuezi-csatorna menti tűzszünet meghosszabbítására. A felhívást a főtitkárnak a Biztonsági Tanács elé terjesztendő hétfői beszámolója tartalmazza majd. Ebben a jelentésben tájékoztatja U Thant a tanácsot a Jarring közvetítésével folyó arab—izraeli béketárgyalások helyzetéről is. Más egyiptomi intézkedésekről is hírek érkeztek. Szadat elnök a jövő hét keddjére összehívta a stratégiai tervezés és a katonai irányítása legmagasabb szervét a nemzetvédelmi tanácsot. Ezen az egyiptomi vezetés — nyilvánvalóan a tűzszüneti határidő lejártának közeledtével —, a legmagasabb szinten tekinti át a helyzet valamennyi diplomáciai és katonai vonatkozását. Annyi máris bizonyos, hogy búr az ország valamennyi kormányzóságában légvédelmi gyakorlatokat rendeltek el a Jövő hétre, még a tűzszünet lejárta sem jelenti feltétlenül a harcok kiújulását — erre Szadat államfő is utalt a minap. Inkább arról van szó, hogy Egyiptom nem nyugodhat bele a jelenlegi status quóba. az arab területek tartós megszállásába és ezt az eltökéltségét minden lehetséges formában Izrael és a világ tudomására akarja hozni. Ha lassan bár és gyakran ellentmondásosan, jelenleg mégis úgy tűnik, a rendezés irányában halad előre a közel-keleti probléma. Sok minden történhet még a következő napokban. A világ közvéleménye azt reméli, hogy a fegyverek február 5-e után sem dördülnek el újra. Markovits Tibor USA-kSItségvetés Ma rajtol az Apollo—14 Kennedy-fokon, az űrrepülőtéren szombaton reggel, helyi idő szerint 7 órakor, megkezdődött a rajt-visszaszámlálás. A három űrhajós — Shepard kapitány, Roosa és Mitchell — közben az utolsó simításokat végzi. Shepard, aki 1961. május, 5-én a történelem első amerikai űrhajósaként 15 percet töltött a világűrben egy Mercury-kabinban, szombaton önmaga „lelki felkészítésével" foglalatoskodott. A tízéves kihagyás után ismét bele kell élnie magát „abba a lelkiállapotba". Roosa, a parancsnoki kabin pilótája fehér gyakorlógépén hajtotta végre az utolsó próbarepüléseket. Mitchell „könnyen vette" a napot; otthon, a „főhadiszálláson" maradt. Egyébként Mitchell lesz az, aki Shepard társaságában Holdra száll, és Roosa az, aki két társának 34 órás „hold-élete" alatt 17 kört tesz az égitest körül. Az Apollo—14 holdrakéta ma, vasárnap magyar idő szerint 21.23 órakor indul útjára a Kennedy-foki támaszpont 39—a jelzésű kilövőhelyéről. Bnvázió Laosz ellen? # Washington (MTI) Rogers külügyminiszter pénteki sajtóértekezlete nyomán Washingtonban általános az a vélemény, hogy küszöbön 611 egy kambodzsai típusú invázió, ezúttal Laosz ellen. Rogers ugyanis félreérthetetlenül célzott arra, hogy az USA kész „korlátlan légitámogatást" nyújtani az „ázsiai szövetségesek esetleges akciójához" Laosznak a Kambodzsával és Dél-Vietnammal határos beszögelésében. Mint a külügyminiszter megjegyezte, „jelenleg nem vagyok abban a helyzetben, hogy bejelenthessek ilyen akciót, de nem is zárhatjuk Felborult a közrend Ugandában # Kampala (AFP, AP) Az ugandai rádió híreiből kitűnik, hogy vidéken felborult a közrend. Az AP szerint jelentések érkeznek arról, hogy az új rendszer hívei felgyújtják és kifosztják a megbuktatott Obote elnök támogatói házát, több embert állítólag agyon is vertek, A hadsereget hírek szerint többször is közbelépésre szólították fel. A városokban, falvakban és településeken egyébként az éjszakai kijárási tilalom továbbra is érvényben var.. Kampalában és a fővároshoz közel fekvő Entebbében — itt van a nemzetközi repülőtér is — időnként lövések dördülnek. Obote, a megbuktatott államelnök továbbra is Tanzániában tartózkodik. Az ugandai helyzet kiélezte a kelet-afrikai gazdasági közösség három országának — Kenyának, Tanzániának és Ugandának —, valamint Szomáliának egymás közötti kapcsolatát. Első afrikai kormányként a kinshasai Kongó támogatásáról biztosította az új ugandai rezsimet. A közlemény szerint Mobutu kongói elnök úgy véli, hogy a „közeljövőben" Ugandába utazhat. ki ennek bármilyen lehetőségét". Washingtoni feltételezések szerint amerikai légitámogatás fedezete alatt saigoni kormánycsapatok törnének be Laoszba. William Fulbrigt, a szenátus külügyi bizottságának elnöke a New York Timesnek adott nyilatkozatában súlyos aggodalmait fejezte ki Rogers ' kijelentéseivel kapcsolatban. Rámutatott, hogy a külügyminiszter csütörtökön a szenátus külügyi bizottsága előtt három órán át válaszolt az indokínai háborúval kapcsolatban feltett kérdésekre, de semmiféle utalást sem tett egy amerikai támogatással végrehajtandó laoszi invázió eshetőségére. Mint a New York Times megjegyzi, Fulbright világosan arra célzott, hogy Rogers külügyminiszter tavaly áprilisban három nappal a kambodzsai invázió előtt szintén megjelent a szenátus külügyi bizottsága előtt, s egyetlen célzást sem tett a küszöbön álló akcióra, amelynek előkészítése akkor már befejezéshez közeledett. Phnom Penh Véres tűzharc robbant ki szombaton Phnom Penhben saigoni katonák és a Lon Nol-féle hadsereg alakulatai között. A szembenálló felek 15 percen át aknavetőkkel és géppuskákkal lőtték egymás állásait. A kambodzsai hadsereg tankokkal és rohamcsapatokkal avatkozott közbe. Varsó Józef Cyrankiewicz, a lengyel államtanács elnöke szombaton fogadta Aziz Szidki egyiptomi miniszterelnök-helyettest. Szidki szombaton Varsóból továbbutazott Rómába, hogy gazdasági jellegű kérdésekről tárgyaljon illetékes olasz személyiségekkel. Amman A jordániai belügyminisztérium szombaton bejelentette, hogy a rendőrség kilenc tonna lőszert és fegyvert foglalt le Amman egyik külvárosában. Egyidejűleg letartóztattak egy három főnyi csoport egyik tagját. A csoport a rendőrségi rajtaütés pillanatában a fegyverek és lőszerek átrakodásával foglalatoskodott. Beirut Kilenc hónapos szünet után szombaton ismét működésbe lépett a Trans Arabian Pipeline (Tapline) amerikai érdekeltségű olajtársaság birtokában levő távvezeték, amely a szaúd-arábiai olajat szállítja szírai területen keresztül a libanoni (kikötőkbe. Bonn Guinea bonni nagykövetségének személyzete szombaton elutazott az NSZK fővárosából. Párizs Szombaton délben véget ért az olasz kormányfő és Moro külügyminiszter kétnapos párizsi hivatalos látogatása, amelynek középpontjában Colombo miniszterelnök és Pompidou elnök egyórás négyszemközti megbeszélése állt. A jugoszláv parlament gazdasági vitája # Belgrád (MTI) A jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés kétnapos vita után jóváhagyta az ország 1971. évi gazdaságpolitikáját. A jugoszláv kormány álláspontja szerint ezzel teljessé vált a jugoszláv gazdaság megszilárdításának programja. Jugoszlávia idei fő gazdaságpolitikai céljai: a további inflációs jelenségek megfékezése; a fizetési mérleg hiányának jelentős csökkentése; az életszínvonal fenntartása és a lehetőségek szerint további emelése; a fejletlen köztársaságoknak és Koszovo autonóm tartománynak az országos átlagnál gyorsabb ütemű fejlesztése. Az elfogadott program szerint április végéig el kell készülnie az új jugoszláv ötéves terv előzetes javaslatának. Mitja Ribicsics jugoszláv kormányelnök a parlamentben elmondott beszédében hangsúlyozta: a megszilárdítása program és a január 23-án bejelentett devalváció sikere elsősorban attól függ, milyen mértékben sikerű' ellenállni az áremelésekre vonatkozó kívánságoknak. Asszad Moszkvába látogat e Moszkva (TASZSZ) A két ország közti megállapodás értelmében február elején hivatalos látogatásra Moszkvába utazik a Szíriai Arab Köztársaság párt- és kormányküldöttsége. A delegációt Hafez Asszad hadseregtábornok miniszterelnök, hadügyminiszter, a szíriai Baath párt vezetőségének tagja vezeti. és méltányosan a Washington (MTI) Nixon elnök költségvetési javaslata, amely az 1972-es pénzügyi évre a Pentagon kiadásainak másfél milliárd dolláros emelését irányozza elő, megfigyelők szerint erélyes ellenállásra talál majd az amerikai kongresszus liberális és konzervatív tagjai körében. George McGovern demokrata párti szenátor szerint a költségvetési javaslat a jelenlegi amerikai kormányzatnak azt a meggyőződését tüknözi, hogy a fegyverkezési hajsza veszélyes fokozásával engedményekre Dirhatják rá a Szovjetuniót a SALT- tárgy uláso koa Néhány nap múlva, feltehetően a hét végén, egész sor, egymással öszszefüggő, új • jogszabály — kormányrendelet és végrehajtási utasítás — kerül a nyilvánosság elé a lakásépítésről, -elosztásról, a lakbérekről és a kapcsolatos kérdésekről. A rendelkezéseket a kormány már jóváhagyta és ezt követően az építésügyi miniszter ismertette a sajtóval, mint közöltük. A bejelentés lényegét illetően, nem jött váratlanul. Ellenkezőleg, már a lakásügy e széles körű rendezésének és az alapelveknek tavalyi „előrejelzése", különösen pedig a bérlakások felmérésének megkezdése óta kíváncsian várták az emberek, pontosan mit is tartalmaznak majd az új jogszabályok, és hogyan történik a végrehajtás, egyszóval, hogyan alakul az egész lakásügy a jelzett július 1-i dátum után. Ami pedig a rendezés lényegét illeti, az még régebben közismert, hiszen már évekkel ezeloti -megfogalmazódott a pártnak és a kormánynak a munkásosztály helyzetéről hozott határozataiban és a 15 évre kitűzött egymilliós lakásépítési programban. Itt nyomban hadd jegyezzük meg: a tizenöt évből tíz letelt, és az egymillió lakásból jó néhány ezerrel több "áll már hatszázezernél, azaz a tíz esztendőre tervezett mennyiségnél. A hátralevő, mintegy négyszázezer 1975-ig esedékes, s most már elég nagy biztonsággal tehetjük hozzá: reális is. Szóval, a kérdés összefüggő rendezésének alapelgondolása jó ideje közismert, mégis egészében eléggé szerteágazó és bonyolult ahhoz, hogy alkalmat adjon esetleg félreértésekre, vagy esetleges ferde magyarázatokra és nem csekély, indokolatlan félelemre is. És annyi bizonyos is: a lakáskérdés, amelynek megnyugtató rendezését olyan sok, részben különböző érdekű ember igényli, és amely anynyi szállal kötődik a gazdasági és társadalmi fejlődés egészéhez, csak igen nagy anyagi és erkölcsi, ha úgy tetszik, politikai erőfeszítés árán ígér általános, megnyugtató megoldást. A rendeletek szerkesztőd mindezek tudatában dolgoztak, olyan jellemvonásokkal ruházva fel munkájuk eredményét, amelyek rendkívül fontosak az egész rendezés megbízhatósága, hitele szempontjából. Melyek hát ezek a vonások? Mindenekelőtt az alaposság, a körültekintés. A lakásügy egyes problémakörei annyira összefüggnek a gazdasági és a társadalmi fejlődés számos kérdésével és mindenekelőtt egymással, hogy nem kevesebb, mint nyolc új jogszabály egyidejű elkészítésére volt szükség, amelyek közül hét néhány napon belül megjelenik, s a nyolcadik — amely telekkérdéssel összefüggésben renderi a saját tulajdonban levő lakó- és üdülőépületek helyzetét — néhány hét múlva szintén napvilágot lát. Mit rendez az emiitett hét intézkedés? A lakások elosztását és magát a lakásbérletet, a lakbéreket, valamint az albérleti és ágybérleti díjakat, a lakbémövekedés miatt szükségessé vált állami, illetőleg vállalati lakbér-hozzájárulás mértékét, kifizetésének módját, az új lakásba költözők által fizetendő lakásépítési hozzájárulást, illetve lakáshasználatbavétell díjat, a már eddig is ismert lakásszövetkezetek helyzetét, a létesítendő új jellegű lakásépítő szövetkezetek státuszát, végül a különböző lakásépítési normákat és az építés pénzügyi feltételeit. Valóságos kérdésrengeteg, amelyet némi joggal olykor dzsungelnek neveztünk, s amely most kezd áthatolthatóvá lenni. Áthatolhatóvá, nem csupán jogi értelemben, hanem — és ez a rendelkezés szelleméből következik —, az