Délmagyarország, 1971. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-26 / 21. szám

E-EJHJ, 13AL JAN U AH 26. 3 Magyar­szovjet árucsere Hétfőn a Belkereskedelmi Minisztériumban dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi mi­niszterhelyettes és Sz. Sze­micsev, a Szovjetunió keres­kedelmi miniszterének he­lyettese aláirta az 1971. évi magyar—szovjet belkereske­delmi választékcsere-megál­lapodás jegyzökönyvét. Az aláírásnál jelen volt Szurdi István belkereskedelmi mi­niszter. A jegyzőkönyv erre az év- J re 20 millió rubel értékű árucserét irányoz elő, a múlt évinél mintegy 25 szá­zalékkal többet. Megálla­podtak egyúttal közvetlen árucserében az Ukrán, a Lett, és az Észt Szovjet Köztársaságokkal is. A szer­ződés szerint ebben az év­ben az aláíró felektől mint­egy 600 millió forint érté­kű árut importálunk; töb­bek között 230 000 köbmé­ter építő- és gömbfát, 300 000 tonna cementet, egy­millió pár kapronharisnyát, 81.000 kerékpárt, 5000 Riga —4 mopedet, ezer tonna fa­gyasztott halat, továbbá hal­konzerveket, karórákat, fo­to- és optikai cikkeket, tran­zisztoros rádiókat és egyéb, számunkra fontos cikkeket. Ellentételként közszükségleti cikkeket, konfekcióárukat, bőrdíszműárukat, hálózsáko­kat, kereskedelmi berende­zéseket; italárukat stb. szál­lítunk. Sz. Szemicsev miniszter­Semogjfl Károlyné felvétele KÉSZÜL A BEFŐTT. A Szegedi Konzervgyár gyümölcs üzemében télen is akad munka: a nyáron eltett félkész termékekből — szilvából, őszibarackból, almából — naponta 45—50 ezer üveg vegyesbefőttet készítenek, csomagolnak a gépsorokon. Á kábelgyár sikere Új vásárlók: Dublin és Koppenhága — Gazdasági kooperáció jugoszlávokkal A Szegedi Kábelgyár ter­mékei elsősorban a hazai piacon kelnek el, s na­gyobb részüket a híradás­helyettest, K. Todeszon észt ] technikai és az elektromos téség azonban közvetlenül is eladásra kerül külföldön. Például a közismert spirál telefonzsinorokat csak a sze­gedi gyárban állítják elő, s a és V. Erauede lett keres­kedelmi minisztert hétfőn fogadta Apró Antal, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se. ipar használja fel. Külföld- zsinórokból jelentős meny­re is általában csak közvet­ve jutnak a kábelgyár ve­zetékei, mint valamilyen be­rendezés nélkülözhetetlen •vezetéke. Néhány termékfé­nyiséget vásárolnak a szov­jet partnerek. Ez a fajta te­lefonzsinór kibírja a legna­gyobb höingadozást is. Újdonságnak számit az Mérhető energia n Tiszaszigeten úrrá lettek a természeten S Tiszántűi Iegbelvize­sebb területe a tiszaszigeti hátér. Azaz csak volt esz­tendőkkel ezelőtt. Tény vi­szont, hogy 1970-ben bármi­kor jártunk a faluban, so­hasem volt hurrá hangulat. Most sincs. Pedig a készüld zárszámadási mérlegből már mutatják magukat a számok és szépen, tisztességgel mu­tatják. Jól gazdálkodtak tavaly fs » gazdaközösség­ben. Még sohasem Járt olyan esztendő a közös életében, mint a hetvenes, de még a falu életében sem. Kezdő­dött a téli belvízzel, a ta • vaszi belvízzel, a nyári bel­vízzel, a kétszeri jégverés­sel és a kora öszi fagyokkal. Nem szólva az árvízveszély miatti kitelepítés nehéz napjairól, a 48 ezer mun­kanap „kiesésről". Évszázadokon át hadako­zott, küzdött a földdel és a természet erőivel, belvizek­kel. árvizekkel a falu népe. Legtöbbször győztesként ke­rült ki a csatákból. Tavaly is. Nehéz volt, nagyon ne­héz. Akadt olyan 800 hold, amin tavaly nem termett semmi. A növénytermesz­tésben 7 millió forint volt az összes kiesés. Jobban mondva lett volna, ha hagy­ják a tíszaszigetiek. De az a mérhetetlen energia, amit a gazdálkodásra, a földbe „fektettek", meghálálta ma­gát. Év végéig három és fél millióra csökkentették ezt az összeget. Ismét megmutat­kozott. hogy a belvízrende­zésre fordított minden forint aranyat ér. Hiszen a közös gazdaságban a biztonságos termőterület — ahol megr történt már a belvízrende­zés — 10 százalékról 30 szá­zalékra nőtt, s ezeken a nagyüzemi táblákon maxi­mális terméseredményt ér­tek el. Búzából 13 mázsát, takarmánygabonából 16 má­zsát, kukoricából 40,3 má­zsát — májusi morzsolt — takarítottak be holdanként. Ez nagyon szép eredmény 1970-re. Tömegtakarnányuk annyi termett, amennyit nem is reméltek. Igaz, 500 holdon díszlett a másod- és tarló­vetés a kipusztult földeken. Silókukorica, zöldkukoriea, szépen lett, jutott bőven ta­karmányozásra. Így aztán a második fő ágazat is kitett magáért, az állattenyésztés. Hagyományos már ez évek óta Tiszaszigeten, hogy a tervezetten felül fizet az állatállomány. A 9 és fél millió forint helyett lű,4 milliót számoltak a nagy­kasszába. Élnek a törvény adta le­hetőséggel és igen jelentős az alaptevékenységen kívüli bevétel, A traktormunka, a szántás, bérfuvarozás, a la­katos üzemág, az építőbri­gád, sok forinttal járult hoz­zá az éves terv teljesítésé­hez. Ezekből annyi bevétel­hez jut a közösség, mint a termelésből, a ket fő ága­zatból. Az elmúlt év eredménye­ként így alakulnak a mu­tatok; a közös vagyon 39 százalékkal, a forgó vagyon 3, a tiszta vagyon 23, az ál­lóeszközök bruttó értéke 22, és az állóeszközök nettó ér­téke 39 százalékkal nőtt az előző évhez viszonyítva. Amig az árbevétel 1969-ben 25 milMó 705 ezer forint­volt, addig tavaly 62 millió 134 ezer forint. Beruházások: építkezési terv 41 millió 480 ezer fo­rint, tény 29 millió 55 ezer forint. Belvízrendezési terv 5 millió 715 ezer forint tény 3 millió 846 ezer forint. Eb­ből is kiderül, hogy az épít­kezéseket, az anyaghiány nagyban akadályozta. A személyi jövedelem a következőképpen alakult; a tervezett 18 millió 907 ezer forint helyett csak 14 millió 331 ezer forintot osztanak ki év végére. De mert 48 ezer munkanap „esett ki", így a tízórás munkanapra tervezett 102 forint 10 fillér jövedelem 102 forint 15 fil­lér lett. Ismét egy vizes esztendő tapasztalataival gazdagodtak a faluban. De a legfontosabb tapasztalat: bármilyen évben az energia, a szorgalmas munka, örömöket hoz, ki­fizeti magát év végén a zár­számadásban. Sz. Lukács Imre úgynevezett Schwits-kábel, amely igen vékony szigetelt vezeték. Ebből szívesen vá­sárolnak bárhol a világon. Legúbban dublini és kop­penhágai híradástechnikai vállalatok rendeltek Szeged­ről ilyen vékony vezetéket. A Magyar Kábelművek köz­ponti gyára ebben az esz­tendőben „leadja" a szege­dieknek néhány speciális müanyagszigetelésü vezeték­nek a gyártási monopóliu­mát. Ezekből a termékekből nagyobb mennyiséget ren­deltek a svédek. A Szegedi Kábelgyár ve­zetői nemrégiben tárgyalá­sokat kezdtek jugoszláv ká­belgyárak vezetőivel árucse­rére és műszaki kooperáció­ra. Az újvidéki kábelgyár és a zágrábi ELKA-művek szeretnék, ha a szegedi gyár kisegítené őket olyan ter­mékcsoportok gyártásában, ahol nekik szűkös a kapaci­tásuk. s fordítva, a Szegedi Kábelgyár is segítséget kap­na a jugoszláv vállalatok­tól. Szolgálatkészség és szolgáltatás A bosszúságok csak nem akarnak elfogyni. Fogyatkozni is csak úgy. hogy újabbat engednek a maguk he­lyébe. Megértem azt az embert, aki megkönnyeb­bülten sóhajt föl reggel: ma jó napom lesz. nincs semmi elintéznivalóm, csak a munkámat kell elvégezni. Ilyen bevezető után akárki kitalálhatja: a szolgaita­tásokról, javításokról van szó. Pontosabban a velük járó herce-hurcáról, mindennapos bosszúságokról. Arról, hogy a hivatás alázatát sugárzó kifejezés, a „szolgáltatás", időn­ként egyet jelent a kiszolgáltatottsággal. S persze nem az üzemek, hanem a javítást váró vonatkozásában. A háztartási gépekre, különféle szerkezetekre, beren­dezési cikkekre nagy szükségünk van, hiszen a jólétet, a kényelmet szolgáljak. Abból is kitűnik ez a szükség, hogy amikor egyiknek, másiknak baja esik, alig győzi a gaz­dája kivárni a megjavítást. Söt, az idővel felgyűlő tapasz­talatok hatására már előre tart attól a pillanattól, mikor szerelőt kell hívnia. Rossz híre van a szolgáltatóiparnak. S nem ok nélkül. Hisz az embereknek gyakran okoz bosszúságot. Megkoc­káztatnám, hogy nem is akármilyen hatásút. Munkahelyeken lehet látni, az „elintézés" lázától he­vülőket, ugyanakkor, mikor a munka lendületétől kellene inkább kimelegedni. Ugyancsak iő a fejük, hogy megol­dást találjanak, no nem a muhka problémáira, inkább a tornyosuló otthoni gondok megoldására. „Csúsztatok" vár. ják odahaza a szakember csengetését, mert még mindig ütközőpont, hogy a szolgáltatóiparban dolgozók munka­ideje — szinte teljesen — egybeesik a nagy többség mun­kaidejével. Telefonok csengenek, összeköttetések vadászata kezdődik s „mondd, nem tudsz egy jó maszekot?"-féle kérdések hangzanak el. ha úgy látszik, sehogy se megy a dolog. És akkor A. megsúgja B.-nek: tud. Igaz, hogy az il­lető vállal&ti dolgozó valahol, de mit tesz az. Állami anyagoól. a gyár fizette munkaidőben fogja megcsinálni. A summa? Kát igen. valóban soknak tűnhet, úgymond, de ha már a munkaidejét áldozza rá valaki...' Az állami vagy szövetkezeti szolgáltatóipar eme „ál­maszekjai" (nehéz erre megtalálni a pontos kifejezést) szépen keresnek. Saját zsebre, vagy általánosabb fogal­mazással: tisztességtelen haszonszerzésre is dolgozgatnak S nem nagyon erőltetik meg magukat sem az egyik, sem .•a másik tevékenységben. Kár, hogy nincs statisztikánk róla, mennyi anyag, alkatrész, vagy egyéb szerkezet „épült be" már ilyen módon lakásokba, különféle gépekbe, szer­kezetekbe. Ez azonban csak azt jelenti: konkrét tudomá­sunk nincs róla. Honnan is lehetne? Mert, hogy. hogy nem. valamiképpen mindig mindenki elszámolja az elvámol­takat is. Ellenőrzési hézagok? Minden bizonnyal bőven akad­nak. S higgyék el, nemcsak a munka természete nehezíti az ellenőrzést, a vezetők kényelmes — sok esetben szemet hunyó — természete legalabb ilyen tontos tényező. Üjra meg újra el kell mondani, hogy a szolgáltatás kérdése nem csupán egy-egy ktsz vagy üzem ügye. Egé­szében véye fontos politikai kérdésről van szó. Az embe­rek közérzetének egyik pilléréről. A bosszúságok, a meg­oldatlan. nemegyszer megoldhatatlannak tűnő problémák ott feszülnek a fogyasztók hangulataban akkor is. amikor dolgozóként kril helytállniuk. V alahogy úgy áll most a dolog — s ezen kellene vál­toztatni hathatósan —, hogy a technika áldásai túl gyakran váltanak ki mérgelődést. szitkozódást. A „fentről jött" kezdeményezések, ösztönző módszerek igye­keznek pedig mind jobban mozgásba hozni a szolgáltafások bonyolult gépezetét, nagyobb anyagi fedezetet is terem­tettek. Nagy akadály azonban az is. hogy a vezetők nem­egyszer csak mellékesként, söt nyűgként értékelik a válla­lati szolgáltató tevékenységet. „Jó, ilyen is van. csinálni kell, de a pénzesebb munkákat soroljuk előbbre" — vé­lekedik egyik-másik. Az egyéni érdek mellett tehát a cso­portérdek is gyakran előzi a társadalmi érdeket. A lakos­ság viszont joggal varja, hogy ne igy legyen: a szolgáltató­ipar végre szolgáljon rá a nagyobb bizalomra. Simái Mihály Olvadás után belvízgondok Harmadfokú készültség Hódmezővásárhelyen Csongrád megyében a gyors hóolvadás után több lakott helyen is felgyülem­lettek a belvizek, amelyek Hódmezővásárhelyen okoz­nak legnagyobb gondot a vá­,ros mély fekvésű kerületei­'ben. A megyében egyedül Vásárhelyen rendeltek el harmadfokú készültséget. Öt vályog-, illetve vert falú magánház megrongálódott, lakhatatlanná vált és a csa­ládokat ki kellett költöztet­' ni. Maroslele községben első­fokú védekezéssel közerőt vettek igénybe és sikeresen vették fel a küzdelmet az elemi csapás pusztításai el­len. Vasárnap még súlyos volt a helyzet, ez azonban hétfő délutánra sokat ja­vult. Szegeden a tavalyinál sok­kal kisebb mértékben je­lentkeztek belvizek, ami an­nak is köszönhető, hogy elő­re felkészültek a veszély el­hárítására, rendbehozták, ki­tisztították a csatornaháló­Jószolgálati küldöttségünk Adenben Púja Frigyes, a külügy­miniszter első helyettese, aki jószolgálati küldöttség élén érkezett Adenbe, in­terjút adott az adeni rádió­nak — jelenti az ADN. A többi között hangsúlyozta, a két baráti ország, a Jeme­ni Népi Demokratikus Köz­társaság és a Magyar Nép­köztársaság szoros kapcsola­tainak alapja a teljes nézet­azonosság a nemzetközi po­litika fö kérdéseiben. Az ANA adeni hírügynök­ség a magyar küldöttség lá­togatása alkalmából azt ír­ta, a küldöttség teljes meg­értést tanúsít ama súlyos körülmények iránt, amelyek között az ország nemzeti demokratikus átalakulását végrehajtja. A hírügynök­ség bejelentette, hogy a magyar küldöttség gazdasá­gi, technikai és kulturális megállapodásokat köt a Je­meni Népi Demokratikus Köztarsasaggal. (MTI) zatot. Az elmúlt egy hónap alatt körülbelül ötven mil­liméter csapadék hullott, nagyobbrészt hó alakjában. Amint az olvadás megkez­dődött, működésbe helyezték a szivattyúberendezéseket. A tavalyi tapasztalatok figye­lembevételével új levezető­árkokat nyitottak. Eddig he­lyenként keletkeztek csak ki­sebb elöntések. Rókuson és Petőfi telepen egy-két régi építésű és egyébként is rossz állapotban levő magánház íalai átnedvesedtek és ezek­ből három családot kiköltöz­tettek. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság jelentése sze­rint a békéssámson—apát­falvi és a Tisza—Maros zugi térségben a földeken is fel­szaporodtak a talajvizek és hétfőn első fokú készültsé­get léptettek életbe. A két nagy kiterjedésű térségben minden szivattyútelep és hordozható szivattyúberen­dezés üzemel. Egyelőre a fo­lyók viszonylag alacsony vízállása lehetővé teszi a gravitációs elvezetést is. X. B.

Next

/
Thumbnails
Contents