Délmagyarország, 1971. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-04 / 2. szám

IlETFÖ, 1971. JANUAR 4. HABÉ ni SSE feéöfv Százezer női táska Felnőtt korát éli a Szege­di Bőrdíszmű Szövetkezet: 1971 novemberében már a huszdik életévét tölti be. A sok asszonyt, lányt foglal­koztató ktsz különösen az utóbbi esztendőkben fejlő­dött nagyot. Az export azon­ban már több mint másfél évtizedes hagyomány náluk. Női táskákat készítenek. 1954-ben exportáltak először termékeikből: bevásárlötás­kákat szállítottak u Szovjet­unióba. Ezekben az első években még csak 1—2 ezer tételes darabok keltek útra, de a ktsz teljes termelése is jóval kevesebb volt a mainál. Az azótu bekövet­kezett változást jól érzékel­teti egy adat, ha a múltat, a kezdeti időszakot a jövővel vetjük össze. 1971-re ugyan­is már több mint 80 ezer női táskára kaptak rendelést külföldiektől, a még várható szerződéseket hozzászámítva jövőre előreláthatólag száz­ezer táskára emelkedik a ki­vitel. Az imponáló százezres számig nem volt könnyű a szövetkezetiek útja. Először is ki kellett keresni a szak­mán belül a számukra leg­megfelelőbb területet. A női táskák gyártására speciali­zálták a termelést. Tények mutatják, hogy jól válasz­tottak, s terveiket eredmé­nyesen valósították ' meg. Noha az ilyen, divathoz kö­tött szakmákban nehéz he­lyet találni, illetve megtar­tani a világpiacon — külö­nösen a tőkés piacokon — a szegediek minőségi munkája és az Igényekhez való rugal­mas alkalmazkodás révén évről évre nőtt az export mennyisége. A Bőripari Tudományos Egyesület évente megrende­zi azt a szakmai kiállítást, ahol a hazai bőripari üze­mek bemutathatják legújabb divatos modelljeiket. Az utóbbi években a külkeres­kedelem meghívja erre a ta­lálkozóra a vállalatok kül­földi partnereit is. Ezeken a rendezvényeken több esetben jutalmazták első díjjal a sze­gediek szép táskafnodelljeit. A sikeres szereplés nemcsak a hazai, de a külföldről ér­kezett szakemberek figyel­mét is felhívta ezekre a ter­mékekre. Másutt is ló visszhangot keltettek a bemutatók. Moszkvában is. Több ízben vett részt a szövetkezet a szovjet fővárosban rendezett könnyűipari és ruházati ki­állításokon. Oklevelek őrzik az itt kapott elismerést, de a bemutató eredményessége lemérhető a vásárlói érdek­lődésen is. 1969-ben 22 millió 200 ezer forint értékben 181 ezer női és bakfistáska készült a ktsz­ben. Ennek fele export. Az arány idén is változatlan maradt. A 24 millió forin­tos termelés felét a kivitel jelenti. A Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Belgiumba, Jugoszláviába, Franciaor­szágba, Svédországba és Norvégiába már tavaly is szállítottak táskákat. Idén tovább bővült vevőik köre. Angliába és Ausztriába is exportáltak. A szigetország­ba 6 ezer táskát adtak el. ezek egy része — 1500 da­rab — bérmunkában készült, az angol vevő adta a hozzá­való anyagot. Szintén újke­letű a bécsi vevőkapcsolat: ide 3 ezer divatos női tás­kát exportáltak az idén. A termékek iránt jelentős az igény, ezt a szövetkezet fejlesztésével igyekeznek ki­elégíteni. Mindszenten új te­lepet építettek, a 240 dolgo­zóból 70-en — jórészt asszo­nyok — itt munkálkodnak. A negyedik ötéves terv so­rán — 2 millió forintos be­ruházással — tovább bőví­tik a mindszenti szövetke­zeti részleget. Szegeden, ahol jelenleg öt telephelyen szétszórva, s változatlanul igen szűkösen — munkál­kodnak, egyelőre megfelelő helyiségek hiányában nem kerülhet sor fejlesztésre. A bőrdíszmű-szövetkezet vezetői igyekeznek állandóan lépést tartani a divattal, külföldi kiállításokon, szak­lapokban tanulmányozzák a különböző irányzatokat. En­nek a tájékozódásnak ls kö­szönhető, hogy termékeik versenyképesek. Ugyanakkor igyekeznek eleget tenni a vevők különféle kívánságai­A ktsz a TANNIMPEX Külkereskedelmi Vállalattal áll kapcsolatban, ez a válla­lat bonyolítja le egyre gaz­dagodó, s a továbbiakban is jó eredményeket ígérő ex­portjukat. Őrködés a határnál Határőrök és civilek együttműködése Tiszaszigeten Kiss András tanácselnök: szeretjük a határőrökéi Amikor Tiszasziget 1967 októberében határőrközség lett, Kiss András, a helyi ta­nács vb-elnöke. megállapí­totta: „Tiszasziget lakói nagyra becsülik a határőrö­ket ..." S most, három év után, arról is beszél a ta­nács vb-elnöke, hogy a köz­ség lakói miért szeretik és becsülik az őrs katonáit. — Mindenekelőtt azért, mert a lakosság politikai ne­velésében nagyon sokat se­gítenek. Így volt ez egy év­tizeddel ezelőtt is, és most is így van. A szocialista me­zőgazdaság megszervezésében Tiszaszigeten komoly tevé­kenységet végeztek a határ­őrök. — Emlékszem — folytatja Kiss András —. a Rákóczi Tsz alakuló gyűlése 1959-ben az őrs kultúrtermében zaj­lott le. Ugyanis az volt a legtöbb embert befogadó te­rem. Most kap a község kultúrházat, amelynek az alapozását a dolgozók és a katonák együtt csinálják. Ez természetes dolog hiszen a színháztermet, a klubot és a könyvtárat a határőrök is használni fogják, miután el­készül. — A fiúk — mármint a határőrök — az árvízveszély idején a védgátak erősítésé­ben. a veszély után pedig a homokzsákok kiürítésében is sokat segítettek. De a határ­őrök mindenütt ott vannak, ahol baj van. Tavaly pél­dául a nagy hó Kocsis bácsi Ábrahám Mihály: szívesen segítek! házának tetőszerkezetét ösz­szetörte. s azt is a fiúk bon­tották le. A község dolgozói pedig hazafias kötelességüknek tartják a határőrizet segíté­sét. Tiszaszigeten a határőr­zésről minden jelentősebb rendezvényen szó esik. A ta­nács vb-ülésén évente két­szer önálló napirendként vi­tatják o lakosság és a ha­tárőrség kapcsolatát, a ha­tárőrközség cím követelmé­nyeinek teljesítését. A dol­gozók arról is tudni akar­nak, hogy ermek hogyan tesznek eleget. Ezért a ta­nácstagok a választópolgáro­kat nemcsak a község hely­zetéről. hanem az őrssel kö­zösen véczett munkáról is tájékoztatják. Több mint negyven tarta­lékos határőr él a község­ben. Ez a szám határőrizeti szempontból önmagában is nagv erőt képvisel. A volt határőrök évenként szerve­zett találkozói nagyon hasz­nosak. Ábrahám Mihály buszka­lauz 1962-ben szerelt le a határőrség állományából Amíg katona volt. minden határsértő ..elkerülte" ellen­ben amióta kalauz. már több határsértőt csípett fü­lön. Molnár Mihálv buszkalauz 12 éve dolgozik a szeged— tisMsriget.i járaton. Evek ni a Ábrahám Mihály a vál­tótársa. — Nekünk még nem volt „elcsúszásunk" — említi jo­Molnár Mihály: hazafias kötelesség a határőrizet gos büszkeséggel Molnár Mi­hály —, pedig sok tekergő­vel találkoztunk már, de va­lamennyi lebukott. Volt pél­dául olyan köztük, aki egye­dül utazott, de két Jegyet kért. Aztán volt olyan is, aki arra kérte a kalauzt, hogy szóljon a végállomáson. És gyakori az ilyen jómadarak­nál. hogy szállás, meg olyan személy után érdeklődnek, aki soha nem lakott a falu­ban. — Mj viszont — mondják a kalauzok — tiszaszigetiek vagyunk, jól ismerjük a köz­séget is, meg a lakóit is, nehéz bennünket „átejteni". A viselkedésükről is felis­merjük azokat, kik rossz úton járnak, mert nem úgy mozognak a buszon, mint a többiek. — Persze a községben mások is felfigyelnek az ide­genre — hangsúlyozza Mol­nár Mihály —. és sokszor megelőznek bennünket a jel­zésben. jelentik az esetet Bandi bácsinak, a tanácsel­nöknek Bandj bácsi személyesen is elfogott már vagy féltucat, bűnözőt. Talán a legjobban ő ismeri a falut. 1950 óta a községi tanács vb elnöke. A Munka Érdemrend ezüst és bronz fokozatának, a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatának is a tulaj­donosa. Kiváló munkásőr­parancsnok. s megkapta a Kiváló Határőr jelvényt is. Gazsó Bcla Energiarendszer irányítása A szlovákiai villamosener­gia-rendszer irányításának: gépesítését nagymértékben előmozdítja az új központi mérőállomás felállítása. E mérőközpontot, amelynek építése körülbelül 9 millió koronába kerül, a szlovákiai energiaelosztóban, Zsolna városában (Szlovákia észak­nyugati részén) fogják elhe­lyezni. A központi mérőállomás lehetővé teszi, hogy automa­tikusan ellenőrizzék a villa­mosenergia-termelését és -el­osztását, továbbá jelentős mértékben növeli az ener­giarendszer operatív irányí­tásának ütemét nemcsak Szlovákiában, hanem az egész Csehszlovák Köztársa­ságban. Az új mérőközpont jelentős mértékben megrövi­díti az üzemzavarok elhárí­tásához szükséges időt, és módot nyújt Európa több szocialista országát egyesítő energiarendszer tökéletesebb irányítására. (MTI) elpusztul: 7.55-kor . • 1 ..... 46. Csapdának sejtették, mert különben hogyan nyílt volna ki magától? Mindhárman megmarkolták a pisztolyukat. Vártak néhány niusodpércig, de csend volt. Honnan is tudhatták volna, hogy a zárak spe­cialistája véletlenül nekitámaszkodott a fal­burkolat ama részének, ahol a rejtett páncél­szekrény nyitó gombját helyezték el? Stanley gyorsan feltalálta magát, bevilágított a kis páncélszekrénybe, majd kirántotta az ott levő dossziét. Japán szövegű iratok ... Egyikük sem tudott japánul, igv nem is fejthették meg annak titkát. De gyorsan előkerült a különle­ges fényképezőgép, s a gyér fény mellett egy­másután rögzítette a dosszié tartalmát. Amikor készen voltak, visszahelyezték az anyagot a ka­zettába majd megpróbálták az ajtaját bezárni, de sikertelenül. Hiába babrált vele jó néhány percig u „lakatos", kísérletei eredménytelenek maradtak. A műszerész közben sok mindent megállapí­tott a gépről. Megtudta, hogy aznap milyen jelkulcsot használtak, s hogy a gép 27 jelkulcs­rendszerre állítható, amelynek variációi az író­gép billentyűihez hasonló ábécé keveréséből adódnak. Feljegyezte a variációs lehetőségeket, aztán, mivel már több mint egy órát töltöttek r konzulátus épületében, szépen kisompolyog­tuk. Bezárták a sifregép szobájának az ajtaját, majd a konzulátus kapuját is, s már éppen fu­tásnak eredtek volna, hogy minél távolabb le­gyenek a tiltott területtől, amikor négy markos alak ugrott ki az úttest szélén parkírozó gép­kocsiból, s rajuk vetette magát. Stanley a pisz­tolyához kapott. Kiütötték a kezéből. Mindhár­mukat megkötözték, és betuszkolták a nagy . Chevrolet-kocsiba. Az ONI-tiszteknek fogalmuk sem volt róla, kiknek a kezébe kerültek. Robogott velük a ko­csi. végig a városon. Stanley arra gondolt, hogy talán a japánokkal együttműködő nénietek biz­tosítottak a konzulátust, felfedezték a titkos jö­vevényeket, s most oly^n helyre viszik őket. ahol megpróbálják szóra bírni... Le kellene őket tartóztatni — gondolta a hadnagy ... De aztán elhessegette a badar gon­dolatot. hiszen még arra sincs módja, hogy ki­vegye a zsebében lapuló igazolványát. A kis fényképezőgép egyelőre ott lapult a zsebében, s bár nem tudta, mit tartalmaznak a filmkockák, de ösztöne megsúgta, hogy nagyon nagy fo­gást csinált... A négy lamadó szótlanul ült a kocsiban, s szótlanok voltak az amerikai ten­gerészet elhárító tisztjei is. utóbbiak szótlansá­gát sok minden egyéb mellett azzal is lehet magyarázni, hogy attól tartottak: nasy botrány­ba keverik a haditengerészetet, ha kiderül, amit csináltak. Az alig egy évvel előbb született vé­delmi törvény ugyanis csak megerősítette azo­kat a korábbi rendelkezéseket, miszerint a kü­lönböző fegyvernemek — így a haditengerészet is — hírszerző és elhárító szerveinek szigorúan i'los amerikai földön „tevékenykedniük"... Csak kivételes esetben tehették ezt meg akkor is az FBI-tól kellett engedélyt kérniük minden egyes akcióhoz. Viszont az ONI — de épp így a légierők, vagy a szárazföldi haderők hírszerzése és elhárítása is — jobban szeretett a saját sza­kállára dolgozni, hiszen lehetetlen kívánságnak tűnt minden lépésükről számot adni az FBI­nak. A rivalizálás már egy évtizede tartott, s nem hagyott alább a második világháború ki­törésekor sem ... (Sőt. még akkor sem. amikor már az Egyesült Államok is belépett a hábo­rúba.) Egy nagy, háromemeletes, szürke épülettömb előtt állt meg a fekete Chevrolet. Stanley meg­rökönyödve látta, hogy az FBI Los Angeles-i kirendeltségére hozták őket... — Hát az FBI köpött a levesbe? — mondta most már hangosan. De még mindig nem árulta el, hogy tulajdonképpen ki ő, bár most már sejtette, hogy az FBI emberei nagyon is ponto­san tudják, kiket „csomagoltak be" a japán kon­zulátus előtt. Odabent gyorsan túlestek a formaságokon s az FBI emberei nem is titkolták örömüket a jó kis fricska miatt, amit ezúttal az ONI kapott. Mert miközben átkutatták Stanley zsebeit — el­kobozták tőlük a kis fényképezőgépet, a sifregép jelszámrendszeréről szóló feljegyzéseket, sőt még igazolványaikat is —, már javában folyt a tele­fonbeszélgetés a Los Angeles-i kirendeltség ve­zetője és Edgár Hoower, az FBI nagyhatalmú szövetségi főnöke között. A jelentés lényege ez volt: az ONI, amerikai érdekeket veszélyeztet­ve, magánakciót kezdeményezett, s nemcsak a diplomáciai státust sértette meg, hanem keresz­'"zte az FBI terveit is. Hogy mik voltak ezek a tervek. Stanleyék persze nem tudhatták, leg­alábbis akkor ném, csak 1945 után ... (Semmi­képpen sem megsérteni Japánt, sürögjenek-fo­rogjanak az USA-ban, ahogy tudnak, nem az a fontos, hogy mit tudnak meg az amerikai flottá­ról. vagy a katonai erőkről, hanem az. hogy Cordell Hull, akkori külügyminiszter rábírja a tokiói kormányt: nekik a Szovjetuniót kell meg­támadniuk Távol-Keleten, az USA és Japán semmiképpen sem háborúskodhatnak egymás­sal, mert ez fontos érdekeiket sértené.) Nos, miközben Washington és Los Angeles között jó fél órán át folyt a telefonbeszélgetés a különleges vonalon, Stanley hadnagy és két társa tapasztalhatta, hogyan alázza meg őket az FBI. nemcsak mint amerikai tiszteket, ha­nem mint embereket is. Mindhármukat anya­szült meztelenre vetkőztették, s valamennyi testrészüket áttapogatták, átkutatták, .jiprn rej­tettek-e el valami olyasmit, amit az FBI elől el akarnak titkolni". (Folytatjuk.) NAPI KISLEXIKON a társadalom• biztosításról A családi pótléktól a nyugdíjig — szinte na­ponta kapcsolatba kerül az ember és családja a társadalombiztosítás­nak valamilyen formá­jával. S nem is igen gondol arra, hogy az a megszervezett bizton­ság, amellyel a szocia­lista társadalom pró­bálja életét könnyebbé tenni, mindössze húsz éves. 0 Százalékok? A felszabadulás előtt a társadalombiztosítás csak a dolgozók egyes kategóriáira terjedt ki: 1938-ban mindössze a lakosság 31 százaléka volt biztosítva. Ma csaknem az egesz la­kosságra kiterjed a tár­sadalombiztosítás. A csaknem 97 százalékot jelent. A társadalom­biztosítás korszerűsíté­sének kezdetét a Ma­gyar Dolgozók Pártjá­nak 1948-ban megbatá­rozott szociálpolitikai programjától számít­hatjuk, 1950-ben pedig az Elnöki Tanács tör­vényerejű rendeletét követően a szakszerve­zetek kezébe került a társadalombiztosítás igazgatása. # Szociális juttatás? A társadalombiztosí­tás költségvetése ma már az állami költség­vetés szerves része. Be­vételei a munkáltatók és biztosítottak járulé­kából — progresszív nyugdíjjárulék — va­lamint az állam hozzá­járulásából származnak. A társadalombiztosítás a szociális juttatások rangjára emelkedett, egyre nagyobb rész esik a nemzeti jövedelem­ből a szociális gondok enyhítésére: az összes szociális költségek mint­egy 75 százaléka a tár­sadalombiztosításnak jut. # Kiadások? A társadalombiztosí­tási kiadások 41,3 szá­zalékát a nyugdíjak teszik ki, az orvosi, kórházi, rendelőinté­zeti ellátásra majdnem húsz százalék jut. De ebbe a fogalomkörbe tartozik a családi pót­lék, a táppénz, a gyógy­szer. a gyermekágyi és gyermekgondozási se­gély. S az „egyéb" ro­vatban: temetési segély, üdültetés. csecsemőke­lengve, gyógyfürdői el­látás szerepel még. Vagyis: végigkíséri egész életünket. /

Next

/
Thumbnails
Contents