Délmagyarország, 1971. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-04 / 2. szám

io VASÁRNAP, 1971. JANUÁR 10. Január 6-ig tart a szakmunkástanulók vakációja Tizenhét napot töltenek pihenéssel az idei téli szünetben a szakmát tanuló fiatalok. A vakációt legtöbben családjuknál töltik, ám nem mindenkit várt haza a családi otthon. Az árvák, félárvák, rossz családi körülmények között élő szülők gyermekei — akiket az állam vett gondozásába — részint a barátok, ismerősök, tanulótársak vendégszeretetét élvezik, részint pedig kollégiumokban üdülnek ezekben a napokban. Több mint 400, zömében 16—17 esztendős fiatal budapesti, illetve győri diákotthonokban tölti a vakációt. A szakmunkás-tanulók téli szünete január 6-án ér véget (Ml.) Darabáru-forgalom az országúton Az új esztendő első munkanapjától, január 3-tól az AKÖV vette át a darabárufuvarozást. Eddig — mint ismeretes — ezt a fontos szállítási munkát a MÁV-val közösen végezte a vállalat. Pontosabban: az ötven kilométeres körzetekben a feladott küldemény háztól házig autón, teherszállító járművön teszi meg az utat, míg ötven ' kilométeren túl az AKÖV szervezésében a MÁV is részt vesz a munkában. Mit jelent a változás Szegeden és Csongrád megyében? Amint az AKÖV vezetőitől megtudtuk — 60 gépkocsi végzi a fuvarozást, az eddigi harminc helyett. Ami a legdöntőbb, az AKÖV rövidíteni kívánja a szállítási időt. Ennek érdekében irányjáratok indulnak Szeged—Békéscsaba, Szeged— Szolnok, Szeged—Kecskemét és Szeged—Budapest között. A Volán gyűjtőforgalomnak nevezett irányjáratok az eddigi tapasztalatok szerint jelentősen megrövidítik majd a fuvarozást, hiszen többszöri átrakodásra nem lesz szükség. Sajnos a tél hirtelen keményebbre fordult, az utakat vastagon belepte a hó, így az intézkedéseknek, irányjáratoknak csak később látszik meg az eredménye. Az AKÖV hosszú hónapok óta készülődik az új feladatra, s ennek érdekében a MÁV-tól átvette a pályaudvarokon levő mintegy tízmillió forint értékű raktárhelyiségeket. A szükséges feltételeket sikerült biztosítani, s minden lehetőség megvan arra, hogy az AKÖV jól elvégezze megnövekedett fuvarozási munkáit. Ehhez az is segítséget ad, hogy az eddigi, a MÁV-nál alkalmazott és jól bevált rendszert nem változtatják meg. M. I. Az alkoholizmus és a vendéglátóipar Hová lett 12 millió forint? Nagy pénz 12 millió forint, ötven összkomfortos lakást, vagy egy kisebb ipari üzemet építhetnénk belőle: Vagy: 12 millió forint 600 ember egy esztendei fizetése. Miért emlegetek ennyi pénzt? Azért, mert ennyit tettek zsebre, sikkasztottak, loptak el tőlünk 1970-ben Szegeden és Csongrád megyében. Pontosabban az eddigi vizsgálatok 12 milliós kárt fedeztek fel. S ez nem is a maximum, hiszen a még le nem záródott ügyek végösszegét sem ismerjük, meg azt sem tudjuk, mik maradtak elrejtve szemünk elől. De maradjunk a tényéknél: az idézett statisztikai adat elárulja azt is. hogy a summa nagy részét a termelőszövetkezeti melléküzemágak keretei között „aknázta ki" néhány vezető, vagy bizalmi poszton tevékenykedő ember. A kár nagysága önmagáért beszél, mégsem emiatt érdemli meg az újbóli emlegetést. Inkább azért, mert jelenlegi gondjaink egyik legtekintélyesebbikét ismerhetjük fel általa, a 12 millión keresztül közelebb kerülhetünk egy, sajnos nem elszigetelt, jelenség gyökereihez. Valóban, ez az összeg egyik legsúlyosabb közgondunkat jelképezi. Azt a kellemetlen tényezőt, amelynek hatása bizony érezhető. Ott találjuk a túlszámlázásokban, egynémely szükségleti cikk fura „divatból" felsrófolt árában, a kikövetelt borravalóban, a hálapénzben stb. Az új esztendő startjánál, reformunk újabb fordulójának elején elkerülhetetlenül szembe kell néznünk ezzel a gonddal. Már csak azért is, hogy minél előbb leszámolhassunk vele. A reform bevezetésekor, mint ismeretes, megváltoztak a szabályok, vele a gazdálkodási szemlélet. A szabadabb keretek között megpezsdült a gazdálkodási élet, új ösztönzők kezdtek munkálni. Azon mód rossz kinövés is keletkezett, amelyet így fogalmaztak meg: „Most nem kell erőltetni az ellenőrzést, a beszámoltatást, a vizsgálatot, hisz ezzel csak akadályoznánk a gépezet szabadabb futását." Sajnos azonban nemcsak a szőrszálhasogató, túl aprólékos — te • hát. valóban akadályozó — belső és külső ellenőrkés maradt el, hanem jónéhány helyen az egész ellenőrző tevékenység degradálódott. Bizony, az ellenőrzést sokszor csak látszatakcióként végezték el az erre hivatott szövetkezeti, vagy üzemi szervek, de még a felettes szervek is! A láncreakció szabályai szerint erre még nagyobb lendületet vett a dolog: a gyenge ellenőrzés kifejezettén elősegítette a törvénytelenségeket, a szabad kezdeményezésből szabad haszonvadászat lett, úgy vállalati, mint egyéni „szinten". Példáikat tudnánk sorolni, de erre nincs szükség, hiszen az egyedi eseteket mindenki jól ismeri a bírói ítéletek nyomán, A folyamat következő állomása: keresetté váltak a „bátor kezdeményező szakértők", azaz teret kaptak az indokkal, indokolatlanul kockáztatni tudók. A jól képzett, becsületes vezetők mellett a büntetett előéletű konjunktúra-lovagok. Jónéhány eset, mint például a Tiszatáj Tsz, a szőregi Egyetértés Tsz, vagy nemrég lezajlott Kertes-ügy bizonyítja: a téeszek vezetői vakon megbíztak a magukat ajánlgató ügyeskedőkben. Megszegték a vezetők kinevezésére, kiválogatására vonatkozó jogszabályokat, még erkölcsi bizonyítványt sem követeltek meg nem is beszélve arról, hogy azután a kasszakulcstól kezdve a szabad elhatározásig mindent letettek „szerencseemberük" kezébe. (A Nívó Ktsz-ben olyan embert alkalmaztak építésvezetőnek, akiről tudták, hogy előtte ötször volt büntetve!) A 12 millió forintos kárt előidéző bűnügyekben kiderült: a szinte nem létező belső ellenőrzés mellett még kívülről sem nézték meg, kikre bízzák a közös tulajdont. Pedig hát ez olyan elemi kötelesség, amelyről ides tova két évtizede szakadatlanul beszélünk. Esetenként sajnos elkerülte a figyelmet, hogy az egyszámlákon büszkélkedő kövér nyereség valójában csak papíron létezik! Viszont a gyakorlat egyre ment. Ha nyereség van, az „megóv" mindentől. Az emlegetett cégek a nyereségért a bizonytalanra is hajlandók lettek. Az egyik szegedi ktsz például már 31 százalékos hasznot számolt minden egyes munkájához, az indokolt és megdolgozott 5—6 százalék mellett! Ez a kiugró példa, de még súlyosabb, hogy az egynéhány vastagon számoló cég mellett sajnos elég sok üzem, vállalat „írta" szolidan oda az 1, 2, 3, esetleg 10 százalékos felárat. Tehették. A felügyeleti szervek nem nagyon reagáltak erre agyakorlatra. A X. pártkongresszuson sokszor emlegették ezt a témát, s a párthatározat külön is szólt erről. „Nem engedhető meg az, hogy egyes vállalatok a költségek csökkentése, a munka jobb megszervezése. a fölösen lekötött adminisztratív, vagy egyéb munkaerők felszabadítása helyett a rezsiköltségek duzzasztásával, s az árak emelésével jussanak többletbevételhez, károsítva a lakosságot, a népgazdaságot." A felettes szervek ellenőrző tevékenységére pedig így hívja fel a figyelmet a kongresszus: „Gazdaságpolitikánkban fontos szerepet játszanak a szabályzók,hatékonyan segítik elő a fejlődést. Nem adnak azon-un menlevelet egyetlen állami irányító szervnek, így a minisztériumoknak sem, a helytelen jelenségek passzív szemléletére, s arra, hogy a szabályzókat fetisizálva várakozzanak, mikor intézkedniük kell. A felügyeleti szerveknek jobban kell ellenőrizniük vállalataikat, hogy szigorúbban tartsák meg a gazdálkodási és árképzési szabályokat és ezek megsértése esetén tegyenek intézkedéseket a torzítások megszüntetése érdekében." Mindezt mindennapi gyakorlatként kell használnunk az elkövetkező hónapokban azért, hogy 1971 végén ne kelljen eltűnt milliókról számot adni. Matkó István Az utóbbi időben több bíráló cikk jelent meg a megye lapjaiban a mind jobban terjedő alkoholfogyasztás káros hatásai miatt. A közvélemény általában elsősorban a vendéglátó üzletek dolgozóit teszi felelőssé a növekvő alkoholfogyasztásért. pedig ha alaposabban mögé nézünk a dolgoknak, ez csak eltereli a felelősséget az egyénről, és az őt körülvevő kisebb közösségről. Ezzel a véleményemmel távolról sem akarom a vendéglátás ezirányú felelősségét csökkenteni. Ittas betérők A vendéglátóipar dolgozóinak elsősorban kötelességük azt megakadályozni, hogy ittas egyént kiszolgáljanak, de ki vállalja el magáról, hogy ittas — sajnos az ilyenek már nem. Ezt bizonyítják az alig olvasható panaszkönyvi bejegyzések számának az alakulása? Ugyanis 1969-ben 206. 1970ben már 215 bejegyzést tettek azok a vendégek, akiket ittasságuk miatt nem szolgáltaik ki. Hogy ki az ittas, annak eldöntése mindenkor a kiszolgálást végző vendéglátóipari dolgozókra van bízva, hiszen őneki kell vállalnia a felelősséget az üzlet rendjéért és az esetleges felelősségre vonásért, hogv ittas vendégeket kiszolgált. Súlyosabb eset, amikor az ittas vendég nem a panaszkönyvet kéri, hanem az elutasító kiszolgáló le és felmenő rokonait emlegeti, sértőn fenyegeti, és ezzel oresszionália kiszolgálásra a vendéglátóipari dolgozót. El kell ismerni, hogy nem mindig sikertelenül, pedig nem minden esetben csak az anvagíakért szolgálja ki. hanem közrejátszik az üzlet "vugalmának megőrzése is. Köszönettel kell elismernünk, hogy az utóbbi időben az illetékes szervek gyors és hatásos közreműködéssel segítenek dolgozóiknak a botrányt okozók megfékezésében, és a velük szemben való ei járásbait. Ez dolgozóink bátrabb fellépését is erősíti. Hány éves? Hasonló gondok merülnek fel a 18 éven aluliak kiszolgálásánál. A fiú és a lány együtt jelenik meg a szórakozóhelyen, és a felszolgáló vagy pultos sokszor „tapintatból", néha idő hiányában nem győződik meg arról, hogy a megjelent vendégek betöltötték-e már a 18. életévüket. Hiszen azt csak a személyi igazolvány alapján tudja megállapítani. ö, mint vendéglátó, idegenkedik az ilyen fellépéstől. Helyesebb lenne, ha a vendéglátópari dolgozók is határozottabbak lennének a rendelkezések alkalmazásánál, de hasonlóan meg kellene követelnünk, hogy a fiatalok — mivel tudnak ezen rendeletről — nem kijátszani igyekeznének ezt. S jó lenne, ha a felnőttek sem kínálnák meg a társaságukban levő 18. éven aluliakat látszólag jaffával, valóságban hozzákevert szeszes itallal. Már többször felvetődött, hogy a 18. éven aluliak miért nem büntethetők szabálysértésért, ha nem is olyan módon, mint a kiszolgálást végző személy, de az iskola, vagy a szülő értesítése — véleményem szerint — szükséges volna. Inkább az ételt! Miben van nagyobb érdekeltsége a vállalatnak és a vendéglátó dolgozóknak: az étel vagy az ital kiszolgálásban? Vállalatunk üzletpolitikájában az ételforgalom fokozása áll az első helyen, mert ezt az állam hozzájárulásával is támogatja. Azzal, hogy az ételforgalomra járó nagyobb költségek a jelenlegi kialakult árakat azonos szinten tartja, és így minden 100 forint ételforgalom után 12 forint állami támogatást ad a vállalatok számára. Dolgozóink tflweszteres A karácsonnyal kimerítően sok vasárnap tette próbára a rádiósokat, tévéseket. Amikor az újságok pihentetnek, az éter hullámai szakadatlan közönségszolgálatot tartanak, sajtókollegáik helyett is. Az ünneplők kényelmesen veszik tudomásul, ha nem tetszik fintrognak, fia tetszik, nem fintorognak. Egyszer felül kellene vizsgálnunk igazságérzetünket. Az első mondatok legyenek hát dicsérő tudomásul vevők: a rádió és televízió stábja derekasan állta a „vasárnapi műszakok" próbáját. NULL: NULLA. Végre egy szilveszter, amikor a tévénéző nem szalasztja el a rádiókabarét, és viszont, végre a szilveszter, amit együtt rendeznek. Nincs konkurrencia, az eredményt előre kihirdetik, null: nulla. A műsor két gyújtópontja Szepesi és Vitray. A kameradioptriák kettejükre gyűjtik, rájuk iswaroiják a stúdiók fényeit, nekik dolgoznak a technikusok és színészek. rájuk játszik a közvetlen közönség. Riválisok? Lehet, mende-mondják. Ámbár ha Szepesi a rádióriporter, úgy a skót Baird egyenesen Vitraynak találta ki a televíziózást. A két kitűnő riporter nem a szakma mesterségével, a pálya művészetével komponálja a négyórás show kísérőzenéjét. Levetkőznek és labdarúgnak, felöltöznek és nyilatkoznak, átöltöznek és nyilatkoztatnak. bevonulnak, kivonulnak, levonulnak, felvonulnak. Az est tőlük van. értük van: házigazdák jutalomjátéka. Pedig akad itt még sztár. Mindenekelőtt Hofi Géza — ó, igen. Körötte vibrál a levegő, gesztusai, poénjai csiklandozok, egyéniségének charme-ja közvetlen, utánozhatatlan, hiszen maga is utánoz. Az imitátort nehéz imitálni. A kis-Kabosnál környékszerte áramszünetet előlegeznek az éjfélhez — pedig sokan szívesen elhallgatták. Ha valamiben, a humor befogadásában igazán szubjektívek vagyunk. Garas Dezső változatlanul .élvezi a kacagni szeretők szimpátiáját, s Alfonzé is tud új riposztokat. miközben hozza önmagát. És jöttek a fiatalok. Dózsa Lászlóék rádiódrámája, vagy Verebes— .Kern helyszínről közvetített futballszínháza sincs szűkében az élcelődésnek, eltaláljak nagynevű pályatársaikat: friss, jókedvű ez a rivaldahumor. A szórakoztatózenei betétek halványabbak, az éjfél utáni exportbeat sikerszámainak fényében különösen. Valamennyi szereplőt, közreműködőt lehetetlen felsorolni. értékelni, ezen sorokhoz az olvasó úgyis hozzáteszi a magáét. Csak anynyit még: szórakoztató szilveszter volt. SOSE FAGYUNK MEG. Somogyi Pál és Viktor Gedeon, a péntek esti tévékomédia szerzői a humoros helyzeteknek oly sokaságát halmozták fel, amivel a tévéjáték keretein belül ketten sem bírtak el. Így az elhagyott villába tartó eseményszálak hol hajókötélvastagra híznak, hol cérnavékonyra fogynak. Szellemesek és von tátották. A rendező Szönyi G. Sándornak sincs kedve elhagyni belőlük, bár a nézőt inkább csak addig fárasztják, míg a szereplők a tett színhelyére nem érnek. Aztán felszakad a humor, bújócska kezdődik padlástól a hálószo- ! báig, halitól a hűtőszekré- ' nyig, kertből a mentőkig, j Van Itt minden, hangszer- j gyűjtő és bélyeggyűjtő, fő- ; nők és titkárnő, tüzes feleség és kacér szerető — még az őszinte szerelem is befér | a szobába, hogy a tévedések vígjátékából igazi győztesként kerüljön elő. Sakkelemzéssel: szellemes megnyitás, gyenge középjáték, ügyes végjáték. Azaz: vígjáték. TÜNDÉR VOLTAM BUDAPESTEN ... Kállai István nem vett túl érzékeny búcsút Mit lenne ön? sorozatától. Ami ötlet, villámtré£a. kimaradt ofinan. most egyetlen műsorra fűzte fel. Ha Dürrenmatt angyalt szállít le Babilonba, miért ne tehetné ezt Kállai tündérrel Budapestre. A címhasonlatossággal persze ki is merül a rokonság. Kállai nem drámát: szórakoztató-parodizáló műsort kerekít a képtelen kívánságokból. S mint. ilyenkor lenni szokott, ostorosán csattanó és fáradtan elpukkanó, sikerült és kevésbé sikerült sztorikkal. De hát ő maga sem kívánta a tündértől, hogy jövőbeni írásai műidig mindenben sikerüljenek ... N. I. bérezését is ennek szellemében alakítottuk ki. Például: az ételek után egy éttermi felszolgáló 5 százalékos jutalékot kap, az italokért csak 2,5 százalékot. Kisvendéglőknél 9 százalékot J^ap az ételforgalom után, (1.5 százalékot az italforgalom után. De 1971-ben még ezt az arányt ls tovább kívánjuk változtatni az ételforgalom javára. Hálózatfejlesztésünkben a konyhák bővítése és a cukrászműhely korszerűsítése szerepel. Ezt bizonyítják az utóbbi öt évben létrehozott nagy és korszerű konyháink, itt Szegeden a Szeged Étterem és a Napsugár bisztró konyhái. Most építjük Szegeden a korszerű cukrászműhelyt is. Italboltot évek óta nem nyitottunk, sőt többet meg is szüntettünk. Csak példaként: az Úttörő téri Veresács sörözőt, ami pedig igen nagy forgalmú üzlet volt. Jelenleg 16 üzletben nem árusítunk alkoholt, s ezek gazdasági mutatói nem rosszabbak az italt árusító üzleteknél. Az említett 16 üzletből tizet az utóbbi öt évben nyitottunk, köztük a lakosság által megkedvelt süteményboltokat is. A felsorolt intézkedésnek köszönhető, hogy amíg 1960ban 42 millió forint ételforgalmat bonyolítottunk le, amely az összforgalom 29,5 százalékát tette ki. Ez a forgalom tovább növekedett 1966-ban 91 millió forintra, míg 1970-ben már 122 millió forint ételforgalmat bonyolítunk le, ami az összforgalom 37,5 százalékának felel meg. 1971-től bevezetésre került a 4 százalékos italforgalmi adó, ami a fogyasztói árakat nem érintheti, és ezáltal a vállalat számára kedvezőtlenebbé válik az italforgalommal való foglalkozás. őszintén elismerem, hqgy egyes vendéglátóipari dolgozók még nem állnak mindig hivatásuk magaslatán, amikor esetenként önzésből, anyagi előnyszerzésből kiszolgálnak Ittas egyént. A többség azonban szívesebben veszi a kulturáltan viselkedő vendégeket és ezekkel szívesebben is foglalkozik. Szabó József, a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója Sz erencses újszülöttek A mostani újévkor is — immár Ijagyományosan — húszezer forintos életbiztosítási kötvénnyel ajándékozta meg az Állami Biztosító hazánk legifjabb állampolgárait, Budapest és vidék első újszülöttét. Az első ..hivatalos" pesti újszülött Weisz Ferike, akinek édesanyja az Elegancia Ktsz női szabója, édesapja pedig műszaki rajzoló. Ferikének az év első órájában született négy csecsemő közül sorsolták ki az életbiztosítási kötvényt. Az ugyancsak első órában született vidéki csecsemők közül Horváth Andrea — aki a Veszprém megyei kórházban látta meg a napvilágot — lett a szerencsés nyertes. A szerencsés újszülöttek szülei megkapták a kötvényt.