Délmagyarország, 1970. december (60. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-06 / 286. szám

152 VASÁRNAP, 1970. DECEMBER 6. HOLNAP IS ÉLÜNK Horváth Dezső HAZAI PÉLDA Sokáig beszédtéma lesz a falvakban is a X. kongresszus. Már a kezdet felülmúlta a várakozást. Közzétették a Népszabadságban a statisztikát, a számokat, amiből mindenre lehetett következtetni, mindent lehetett látni. Nincs itt zsákbamacska. Együtt építjük az országot, együtt építjük a szocializmust. A beszámolók, majd a felszólalások nyíltan, reálisan vetették fel a problémákat, s elítélték az önzést, az egyéni érdekeket hajhászókat. Így lett mindönk ügye ez a kongreszszus. A zárszóban kiemelte Kádár elvtárs, hogy mi szocialista alapokra helyeztük a mezőgazdaságunkat. és az életerős. Így igaz. Jól emlékszem, hogy néhány évvel ezelőtt, nem is olyan régen, amikor átszerveztük a mezőgazdaságot, sokan nevettek rajtunk. Nem beszélve a külföldiekről. Mit akartok ti a szövetkezetekkel? Sohasem értek utol bennünket — hallhattuk egy-egy nyugati tanulmányúton. Néhány év alatt fényesen bebizonyosodott, a párt helyes agrárpolitikája és a nagyüzemi mezőgazdaság felnevelte azt a fát, megteremtette, amelyen lassan-lassan messzire mutatnak a gyümölcsök. Nem nevetnek már, dehogyis. Sőt, irigykednek. Ha szakmai körökben vitatkozunk egy-egy eredményen, szóba jönnek a termésátlagok, a lehetőségek, könnyen a szemünkre vetik, ja, könnyű nektek. Kétségtelen, a világon kevés olyan lehetőség van, mint éppen a szocialista országokban, mint éppen nálunk. Hiszen a nagyüzemek létrejöttével, megszilárdulásával olyan kereteket kaptunk, ahol közös az érdekeltség, közös az érdek, és az emberi kiteljesedésnek nincsenek hatarai. Óriási távlatokat rejt ez magában. Mert nézzük csak például a kukoricatermesztést. Amerikából indult el ez a növény, és a világ szükségletének nagyobb részét most is ez az ország termeszti meg. Mégis, itt, az Alföldön nem egy üzemet lehetne felsorolni, ahol szédületes hozamokat, mondhatnánk világrekordokat értek el ebből a növényből. Pedig ez még csak a kezdet. A zárszó említette, az idei esztendő rendkívüli nehézségeit. Nemcsak az árvízre, de a kedvezőtlen időjárásra is utalt Kádár elvtárs. Igen komoly kiesések vannak azokban a termelőszövetkezetekben, ahol a jövedelem fő forrása a növénytermesztés, s ahol pusztított a természet. Nehéz esztendő volt ez, s egyben jól példázta, hogy a mezőgazdaság fölött nincsen tető. Emberi erővel még nem lehet változtatni egyelőre a természeten, de ez az év is azt bizonyítja, hogy helyesen döntött és határozott a munkásosztály, amikor számított és számít a parasztságra, azzal szövetkezett és együtt halad a szocializmus építésének útján. Mert minden csapás ellenére is olyan eredményt hozott ez az esztendő a mezőgazdaságban, ami mutatja a kollektív üzemek, termelőszövetkezetek erejét, életképességét. A határozat kimondja, hogy az elmúlt években élen járó szerepük volt a mezőgazdaság fejlesztésében az állami gazdaságoknak. Ezekben az években gondot kell fordítani, hogy tovább erősödjenek és fokozottabban járuljanak hozzá az egész mezőgazdaság intenzív fejlődéséhez. Egyre több közös gazdaság érte el az állami gazdaságok színvonalát, vagy közelítette meg. A holnaook lehetőségei között a vállalatszerű gazdálkodás sok örömet kínál. A különböző társulásokkal, a termelési, feldolgozási és értékesítési kooperációval sokkal jövedelmezőbb. rentáblllsabb üzemek alakulnak kl. Eddig ls vannak már jó kezdeményezések, élve a gazdaságirányítási rendszer lehetőségével. ezeket maximálisan kl kell használni. Nagv erőfeszítéseket tesz államunk, hogv a ,.f élold nlilságot** megszüntessük. Köztudott, a két fő ágazat közül, a nővénvlermesztés és áTlnttenvés-tté, közül az előbbi futott fel lobban. íil agrotechnikai módszerek a génesfté* a kemtáélís hatáséra könnvehhé, gvorsnbbá jövedelmezőVvKé lett a munka, s egvhen háttérbe szorította er*veav Ozprnhen az állattenyésztést. Kevesebh töVeRefoktotéet Is leéri f-el nrfinvlag homnrahh megtérül benne a pénz, így törvényszerű volt, hogy ebben az időszakban a termelőüzemek ezen fáradoztak. A feltételek megteremtésével és jelentős állami hozzájárulással az állattenyésztés is felfejlődik. Mindenki tudja, hogy, mint ahogy a zárszóban is elhangzott, a X. kongresszus nem fizetésrendezés volt, nem szakmai tapasztalatcsere, hanem elviekben határozta meg azt az utat, ami történelmi út, számunkra az egyedüli és helyes. Feladatát, tennivalóját mindenki tudja, érti. Dolgozni kell, egyre jobban s egyre ésszerűbben. Mert minden bajnak ez a legfőbb és a legjobb orvossága, minden ezzel kezdődik. Holnap is élünk. Sőt. Egyre jobban élünk. Megtanultunk gazdálkodni, tisztességesen, emberhez méltó körülmények között élni, boldogulni. S a holnapokra legjobb garancia ez a kongreszszus. Soha jobb, elfogadhatóbb garanciát nem kívánunk. Sz. L. I. Föld, traktor, íróasztal A gyerekkorára szívesen gondol vissza az ember. Megőrzi belőle a szép emlékeket, s a kellemetleneket is. A gyerekkor meghatározó. Így van ez az én életemben is. A föld szeretetét örököltem, ezt kaptam a szülői háztól, ez lett a vagyonom. Vissza a családfán, évszázadokig gazdálkodtak őseim, váltakozó szerencsével. Apám is beleölte erejét, életét a földbe, s ez nem mindig bizonyult hálásnak. Mégis megszerettem a gazdálkodást. Egy életre szólóan. A kubikosmunkától a traktorvezetésig mindent kipróbáltam. Sőt, gyomláltam, arattam rizst, pénzért is. Ekkor szerettem meg a földdel örökké bajlódókat, a földtől örökké remélőket. Aztán jöttek az egyetemi évek. A gyakorlatok. 1949-ben a Sina-telepi Állami Gazdaságban, 1950-ben a Derekegyházi Állami Gazdaságban. Nehéz esztendők voltak azök, rám különösen. Ki akartak zárni. Az apám földje lett a bűnös. Őszintén megmondtam mindent, és jeles tanuló voltam. Végül is maradhattam. S a földtől mégse váltam meg. 1951 júliusában az egyetemről, friss diplomával a zsebemben, a Sárgahegyesi Állami Gazdaságba kerültem. Segédagronómusként kezdhettem az életemet. Kis gazdaság volt az akkor még, 762 hold földdel, egy Sztalinveccel és két lófogattal. Török Imre bácsi volt az Igazgató, aranvos, jó ember, mindennap rakott rám kevés feladatot, de mindennap többet. Tanulhattam embernek lenni, tanulhattam gazdálkodni. Azt hiszem, sikerült. Az első napot nem felejthetem. Mentem ki a határba, a vetőgénhez. Trabak József ügyeskedett a masinával. Mondom neki. hát gverünk-everünk. vessük el a kölest. Délután volt, szombat. Nem jó ez a gén — mondta nekem akkor. Hiába, szombat volt. Ráültem, megnyitottam az üremanyagesnoot. Semmi. Szóltam, hogy ebben nincsen üzemanyag. Elpirult, megadóan annvft, mondott, hát akkor vessünk. Feltöltötte a tartályt és megkezdődött a vetés. Este meg a munkásszálláson megittuk a pertut. Mindenes voltam akkor a gnz'dnságban. A GÉPÍRÁSTÓL KEZ<4„E A könyvelésic* segádk°7tom mindenben. és lassan megismertem a gazdneéw szerveTásét. ^e toloton. se villany, se út. nemiaeri volt ott ekkor még semmi. 1QS4 nvxrán hetvez+ek át TTonánrsra Fn m ég ügv embertől. munknbolvtől nem búcsúztam, mint Török Tmrétől. S mint a qárgrú egresi Állami Gazdaságtól. időközben megváltozott ott az élet. pavre fejlesztették a birtokot s okkor már nnevüzem formáin leit n pnzdocágnolr d ióvn! nogrebl, n területe is. Háromezer hold. Az F

urcsa divatot vett föl öregségére Piros néni. Irtózott mindig, ha valaki rosszat tett gondolatban, szóban, vagy cselekedetben, most mégis az az újság ragad meg legtovább ujjai között, amelyikben elcsúszik valaki. Ilyen esetekért még a televíziót is megnézi, pedig azért öreg estéken buckák között botorkál a hetedik szomszédba. Vigasztalódik vele. A háború óta, mostanáig egyfolytában a fiát várja haza. Mindig várja, de egyszer sem jött, levelet meg hol küldött, hol nem. Tíz éve már, hogy nem küld. Útközben vétik el a lépést a levelek, vagy el sem indulnak, nem tudja. Hogy a fiával mi van, azt sem tudja. Már szállingóztak hazafelé a hadifoglyok, amikor írt egy mosonyi ember, hogy együtt voltak a fronton, meg is maradtak egészséggel. Ha többet akar tudni, írjon ide meg ide egy levelet, de németül írja, mert az már Németország, ott van a fia. Irta mindjárt, hogyne írta volna, ha már egyszer meg van a fia, de magyarul írta. Csak a borítékot címezte németül. Egy asszony válaszolt rá kintről, de csak anynyit, hogy németül írjon. Megíratta úgy, hogy ő maga csak körülbelül tudta, mi van benne, hát egyszercsak hozza a posta a fia levelét. Azt írta, nagyon örül, hogy életben vannak az itthon valók. Mindenki azt beszélte ideelső perctől kezdve mindig azt éreztem, hogy ott jobban egymásra van utalva az ember. Kopáncson rizses lettem, öntözési agronómus. Rengeteg volt a munka, Gencsháttal együtt később már 4600 holdon termesztettük a rizst, őszidőben 180 cséplőgép dolgozott a fehér arannyal. Ez volt a világom. S az eredmények sem maradtak el. Többször országos sikert értünk el, rizzsel és kukoricával. Jó volt. Éreztem, hogy vagyok valaki, tartanak valakinek. Érdemes volt végigküzdeni az utat. az életet. Aztán innen is búcsúztam. 1961-ben bevittek a BékésCsongrád megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságára. Nagyobb felelősség, nagyobb munka. Két megye állami birtokait járni évről évre. megszabni, irányítani a tennivalókat, felelni minden emberért. termeiésért. Valahogy úgy vagyok ezzel. hogy együtt nőttem fel az állami gazdaságokkal, azzal a hatalmas vagyonnal, szellemi erővel, ami ezekben a mammutgazdaságokban felhalmozódott. Pihenésre, nyugalomra most sincs idő. Hajt a szüntelen megújulás, többet akarás. Mi lesz holnap és hogyan. Hogyan tudunk a termelésben továbblépni, éjszakánként ha felriadok csak előveszem az agyam mellé készített ceruzát, noteszt, s már jegyzetelek ls. A családra kevés idő jut. Mégis így jó. ahogy van. Csak így tudom elképzelni, folytatni, leélni az életemet. Amikor bekerültem az Igazgatóságra. volt úgy. hogy a fél éjszakát végigdolgoztam. Jöttek be. csak csodálkoztak. Mondták is, nem sok sót eszel itt meg. Nem így lett. A munkát, a jó munkát, az emberj igyekezetet mindig megbecsülik. Kétszer kaptam miniszteri kitüntetést, most nemrégiben pedig a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Igaz. gyakran, ha önvizsgálatot tartok, megállapítom magam is. és mondták már munkatársaim. hogy rámenős vagyok néha kemény is. Ez a Takács Feri nem ismer pardont. S így van. Mindent elkövetek, csakhogy munkámmal elősegítsem az áílami birtokok boldogulását. A jövő szebb lesz. gazdagabb lesz, de nem lesz könnyű Feladja a leckét. Elértünk egy termelési színvonalat. innen tovább kell lépnünk. Ország-világ szeme rajtunk van. Ezek a kérdések foglalkoztatnak. Hogyan, miképpen rendezkedienek be ezek a gazdaságok miiven legyen a szerepük az országban, a KGST-n belül Aztán meg nemsokára belép a Tisza II.. erre is készülni kell Ez szerényen is értelmet ad egy emb?'-; oro«'-mnak emberi életnek. Én vállalom. Boldog vagyok. Csak nyugtalan. Nyugtalanul boldog. ki, hogy Magyarországból nem maradt egy szikra hamu se, azért nem jött. Hová is jött volna akkor? Négyszer nekiindult mégis a nagy útnak, de a határról visszavitték mindig. Irta, hogy beletörődött a sorsába, beállt dolgozni egy autógyárba. — Szerették az én fiamat ott is, nagyon szerették az én fiamat, mert igen nagyon jó gyerek volt az. Itthon is mondták, amikor itthon volt még, hogy ilyen gyerek talán a világon sincs több. Tudta a tisztességet, előre köszönt mindenkinek. Inkább hagyta volna, hogy a nyelvéből vágjanak le, de az öregeket ki nem csúfolta volna egy szóval se. Az ilyen gyereknek, gondolom, kint is becsülete volt. Mert becsület azért az autóhoz is kell. Egyszer aztán azt írta, hogy kimegy Amerikába. Sokáig nem tudta megszokni, hogy neki amerikai fia van. Miért ment ki ez a gyerek Amerikába? Itthon nem jó neki? Átokverte rosz barátok csalhatták el szegényt. Jött aztán a levél innen is, az állt benne, hogy jobbnak gondolja itt a sorát, azért jött ki. Itt ledolgozza a huszonöt évet, nyugdíjat kaphat, hát hogyne jött volna ki. Földje nincsen, öregségéről így csak neki kell magának gondoskodni. Igen szép leveleket írogatott Most ide mennek kirándulni, most meg oda, ide autóval, oda hajóval. Teheti, mert van neki ez is, az is. De nehogy féltsék ám itthon, mert ott olyan utak vannak, meglátnák, ha elmennének, hogy mehet az autó, mint a madár, mert ott meg van engedve az ls. Ne féljenek, nem lesz semmi baja. Irt Németországból is az aszszony, hogy mennyire sajnálja, amiért elment tőlük, mert csuda rendes gyerek volt. Az ő gyerekei közelibe se léphettek a jóságban. Mégis elment. Itt is a nagy gyárat kereste, könyvelő lett. — Jól van fiam, ha te azt szereted, legyél könyvelő. Ha abban látod a megélhetésedet. — De amikor itt másról se hallott az ember, csak arról, hogy most ez a könyvelő sikkasztott, most meg az, be is csukták ezt is, azt is, meg is érdemelték, úgy kellett nekik, azonnal indult a levél Amerikába: Vigyázz, fiam, valami sikkasztást vagy bűnt el ne kövess! Nem félelemből írta, mert igen rendes gyerek volt az ő fia világéletében, mindenki is szerette nagyon, de nem ért azért figyelmeztetni az ilyenre. Főleg ha példát is talál rá az ember. írja aztán, hogy a Pista gyerek, az, akivel együtt ment ki, az megjárta szegény, az rab lett nyolc hónapra. Ott kint ez a hír nem csinálhatott annyi bonyodalmat, mint itthon. Addig csak tartották az Ismeretséget a Pista famíliájával, de ettől kezdve kezdték elfelejteni egymást. — Merthogy a mi fiunk volt a bűnös, mégis az övékét csukták le. — Hát hogy mondhatnak ekkorát? — kérdezem tőlük. — Azt hiszik, Amerikában olyan buta népek laknak? Nem létezik, hogy ne tudakolták volna, melyikben volt a hiba. Szilveszterkor lesz tíz esztendeje, hogy még csak nem is ir. Az utolsó levélben még az jött, hogy küld csomagot. Irta az apja, hogy ne küldjön, mert ott is dolgozni kell azért, akármilyen is az az Amerika, ők meg csak megvannak itt a maguk szegénységével, mint eddig. Ettől kezdve, egy sor nem sok, annyit sem kaptak tőle. Él-e, hal-e, azt sem tudják. — Gondol az ember mindenre. Előadhatta magát az is, hogy küldött az csomagot, de elcsípték valahol, aztán pedig, hogy ki ne tudódjon, elcsípik a leveleket is. Az oda menőket is, meg a hazafelé jövőket is. Sok ember keze között átmegy az, mire ide ér, el is akadhat Rossz álomban szóba kerül az autó is, a hajó is orkánnal, szökőárral, nyavalyával, de legtöbbször mégis a könyvelők kerülnek elő, ha eleven beszédre fordul a szó. Apróra elolvas minden újságot ami a kezébe kerül. Ha könyvelő sikkaszt valamelyikben, azt többször is elolvassa. Hozzá mondja magában: Ejnye fiam, hogyan tehetted! Leginkább a könyvelőket keresi a televízlóban is. — Mert azokba mostanában nagyon beleesött a férög, nem tudja az ember, lehet, hogy a kintvalók is így csinálik. A kisebb bajjal vigasztalja magát hogy a nagyobb ne rémítse. AJÁNDÉKOZZON NYLON- ÉS IMPORTALAPANYAGBÓL KÉSZÜLT „STÁR" JELZÉSŰ 7£/?V74£ férfiingeket Kapható: a megyei állami és szövetkezeti szaküzletekben, valamint a „Centrum" áruházakban. Forgalomba hozza: DÉLMAGYAR RÖVIKÖT VALLALAT xS. 204 872 Sz. Lukács BOLDOG Imre BOLDOG EMBEREK