Délmagyarország, 1970. december (60. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-25 / 302. szám

8 PENTEK, 1976. DECEMBER SS. Horváth Dezső HODU UTU REA K öltőd szép szavak szerint ráncosbőrű öreg bolygónk testén az utak az erek. Ember kering rajtuk szakadatla­nul. Futnak az autók sorban, egymást érik, mint a hangyák, ha esőt éreznek. Visznek anyát, hitvest, karonuló gyereket és knn csalsz ívű szeretőt. Szigorú rendet tartanak, öröm nézni őket, de ha egyetlen porszem kerül is txj a számításba, megállnak, csattanás a hangjuk, az embere­dé meg semmi. Iskolában tanultam, a csöndes tihanyi bárótok birtokleveléből, hogy legrégebbi-ől őrzött szava­ink latinba ágyazott bokrában az út hadi út volt Van mellette v ingna via is, pubficam viam is, de a magyarban csak hodu utu. Azóta is megmaradt annak. Az is, amelyik 1 ehérvárra megy, az is, amelyik Lánycsókra, Sáriba i agy Homokbődögérc. Békében a lioldogulás útjai, de mellékállás­ban hadi út mind. Furcsa a harc ebben a háború­ban. Nincsenek szembenálló fe­lek, ellenségek sincsenek, csak elesettek vannak. Náliunk nem volt divat hogy eleven fára koszorút tegyenek. Mostanában lett fájdalmas szo­kás. Kanyarben, élesben vagy tompában, úton-útfélen látni ko­szorút Emberi pályák borzalmas végére teszik ki a pontot Robbanás van ebben a háború­ban. Gyújtózsinór tűseként ter­jed az autós láz. Hajdanvolt háborúk vagy Jár­ványok pusztítását ha a világ atitósszerencsétlenségeinefc szá­mával hasonlítgatnánk, néha emez vezetne. Arról nemzedékek tanulnak megrendüléssel, erre meg azt mond ja a rókusd sugár­úton a suhanc, hogy jól kilyu­kadt a strabanc. Hogy mellette ktt tesznek be a mentőautóba, él-e még, vagy már nem, az őt nem izgatja. A kocsival ml lett az a fontos. Aki autóból nézi a világot másnak látja. légy egyszer kor­szerűtlen. ülj föl egy biciklire, kérjél kölcsön rohanástól meg­táltosodott embertársaidtól fél métert az út szélén, nyisd ki a szemedet, többet látsz. Látod azt hogy gőgös úrvezető sajnálja tő­led a fél métert ls, ha nelri ott a többi, akkor is. es kormányod szarváról lesöpörné a lapuló bolhát is, ha volna rajta. Aki na­gyobb karikában előz, arra ráki­ált: Mi van, Mazsola? Reszket az inad? Azt is látod innen, hogy foltos az út. Ha eső nincsen, az aszfalt harmadnap ls őrri az ember vé­rének nyomát. Régen föl ragadt már fekete kerekele rücskeire, csak a színe maradt, sötétebb a szürkében. Lámpát visz egy asz­szony. Olyan az áradatban, mint a világítótorony a tengerben. Vigyázzátok, autósok, itt utat építenek I Meggyújtja a lámpát, indul haza, de nem ér haza. Aki látja, jelképet formál belőle. A gépemberek jótevője. Édes szép gyermekét, egyetlen gyümölcsét riszt biciklivel ta apja. Belőle is foszlányokat visznek a később Karrier. Addig foglalkozott az egzisz­tencializmussal, míg végül eg­zisztenciát teremtett magának. * M unkamegosztás. Felesége a szóját festi, ő képe­ket Kétéltű. Hol feleség, hod másé. * Mellénk állás: mellékállás. Jutalom. Tudatunktői függetlenül létező objektív értékek szubjektív el­osztása, hol materialista, hol idealista alapon. * Harmadik házasságában néha vágyódva gondolt vissza első fe­leségére, akt olyan volt, mint amilyen remélhetőleg a negyedik is lösz majd. • — Miért van nálunk, Magyar­országon oly sok parodista? — Mert olyan kevés az ere­detit produkáló tehetség. — És ha nincs eredetiség, ak­kor nüt parodizálnak? — Többnyire az utánzatot * Polgárt demokrácia. Egy férő és egy nő egyenlő eséllyel startol, hogy megszerez­ze a rendelkezésére álló egyetlen villamosülőhelyet. Ha a férfi ér előbb oda, jogában áll leülni. A nó ezért bírálhatja, morálisan megbélyegezheti. A férfi azonban ülhet nyugodtan tovább. Diktatúra. Ugyanez. Csak ülőhelyek nél­kül. • Matematika. Én negyven voltam. Ö húsz. Kétszer olyan fiatal volt, mint én. * Buta szépség. * Szexbamba. Kiégett zsurnaliszta. Toll és hamu. • • Munkaerő-csábítás. — Minden második szombat szabad. Fizetjük a különélési pótlékot, megtérítjük az utazási költségeket. Minimális összeg el­lenében szállást és napi három­szori étkezést biztosítunk. A női mosdóba különben át le­het látni egy lésen. Kok beszédnek, sok as alja. Ezek szerint kevés beszédnek, sok a teteje. • Mlg fiatal volt, az idősebb nők vonzódtak hozzá. Mikor korosabb lett, az Ifjú hölgyek rajongták körül. Mostanában jobbára tnkább már f«a1r ultizik. Prémium. Te nekem, én neked. Seduxen. Az emberiség vélt vagy valós hibái fölött érzett felháborodást csillapító, az emberiség Igényelt, ám olykor elmaradó humanizmu­sát helyettesítő szintetikus ké­szítmény. • logika. X-et előbb bevették a klikkbe. Aztán kiadták összes műveit * Lopja a napot Naptolvaj. Gyermekei nem tisztelték ben­ne az apát járó autók. Nem ért rá megta­nulni a harmatos palánta azt sem, hogy az életnek másik vé­ge is van. Elesett a harcban. A sebesség, a mániákus rohanás, az isten tudja mit akarás, lótás-fu­tás, törtetés útszéli harcában. (Jlj be egy autóba! Azt látod, hogy csellen a bicikli, eléd for­dul a motor, rád jön a másik. Hirtelen eléd lép egy anyóka. Nem tudnád elütni, pedig csak hajszál a híja. Rántod a kor­mányt neki mész egy fának, és vesznek neked is koszorút Ha írógépen mellé ütsz, legföl­jebb nevetnek rajtad. Kerek ke­rék mellett ennél kisebb hiba is katasztrófát hozhat. Kapaszkod­nánk ebbe. Tehetetlen botlások átka ez a háború. Elkerülhetet­len, nem tehetünk róla. Ki tud­juk mutatni, lei a hibás. A másik ember, a féle, vagy a szervizes, aki elfelejtette helyére húzni a csavart De mibe kapaszkodjék az, akit eléd vetett az élet hogy te hozd rá a halált? Ki volt az?. A statisztikában egy szám. Nem silány szám, ott is riasztó, de van, akinek Madách szava: „nekem egy világ". Há­nyan vesztették el egyetlen vi­lágukat? Az újságpk nem győzik írni: Fekete hétvége... Halálos balesetek... — Hodu utu rea. Robbanás áldozatai vagyunk. Robban a bukszánk, robban a kedvünk, netn javulnak robba­násszerűen útjaink, de sokszor fölrobban emberségünk. Benzin és alkohol keverékéből is robba nás lesz. Álmatlansággal nyúzott sofőrök gondolatnyi szunnyadá­sából ls. Szedik a vámot útjaink. Magyarázatot minden esetre tudunk adui, de az egészet nem szabad megmagyarázni. A meg­magyarázás megnyugtat. Ha a legkisebb autóval a leghitvá­nyabb ember a világ legnagyobb szellemét eltaposhatja, nem elég dicsekednünk csak, mennyi szép autónk van. Vajon megérezték volna, hogy nem is 6 az apjuk? « Autóját kicserélte egy na­gyobbra feleségét egy kisebbre. És boldogan éltek, egészen « legközelebbi autómárkáig. • Vállalat Vezetői helyek létesítésére, ju­talom és nyereségrészesedés kifi­zetésére alakult gazdasági orga­nizmus. v Férj pénzadománya, nem fe­leségnek, de egy hölgynek: kü­lönbözeti hölgyjáradék. • Elveszítette tisztánlátását. Bepiszkolódott a szeme. X. nem tud írni. Analfabéta V. nem tud énekelni­Táncdalénekes. • Protekció. Ha rövid a tehetséged, toldd meg egy jó pártfogóval • H. így Jellemezte kollégáját: — :..<% gondolatai szárnyalóak. — Igen — szólt közbe N. — Néha úgy kell lelőni őket..; * Karácsony. Háromnapos ünnep az épülő szocializmusban. Simái Mihály AZ EGYENLŐSDI ÁRNYÉKÁBAN K ivételeznék... — mondta Újdonsült Ismerősöm és legyintett. Szerinte — hoJ ezzel, hol azzal, do valakivel mindig kivételeznek náluk a hi­vatalban. Mikor égy másik ott dolgozóval is elbeszélgettem er­ről, kiderült; ez a kivételezés ép­penséggel azt jelenti náluk, hogy sorba megy a jutalmazás. „Mint faluin a bíróhivatal." A béreme­lésnél ugyancsak ügyelnek erre a sorrendiségre. És általában igen­nagyon vigyáznak arra: meg ne bántsák valakinek az érzékeny­ségét Pedig hát az így is, úgy is meghorzsolódik valamelyest. Az illető, aki mindezekről felvilágo­sított, például egész évben pon­tosan, lelkiismeretesen végezte munkáját. Egy kartársnő.ie hóna­pokig betegeskedett, ez idő alatt ő intézte a hozzá tartozó ügye­ket is. Jutalomosztáskor mégsem kapott egy filléréi se többet, ho­lott állítja, két ember helyett dolgozott, s ez nem akármilyen megterhelést jelentett neki. — Rendben van — folytatta —, ha .sajnálják a betegeskedése miatt, én is helyeslem, hogy se­gítsenek neki De máshogy. Ad­liattak volna szociális segélyt vagy más juttatási. De ha már én szívvel-lélekkel helyettesí­tem ... Hát igen. Sok mindenre kell ügyelni egy kis közösségen belül ls, hogy az emberek' Igazságos­nak érezzék a jutalmazást, a bér­emelést. Vltathatallannak, hogv „megérdemelte". Hogy ne egész évre szóló tüskemennyiség röp­penjen szét a kihirdetés-átadás pillanatában. Mert az ilyen tüs­kék kétségtelenül rontják a rmnv­Itahelyi közerzetet, kicsinyes fel­tékenykedésre-irigykedésre pa­zarlódnak jobb sorsra érdemes energiák. Nagyon bonyolult dolog a dif­ferenciálás. Sokszor még a vere­tes tudományában jártasabb Igaz­gatók, irányítód: is ódzkodnak tőle. Félnek a kényelmetlen kér­désektől? Bizonyára. De tarthat­nak egyébtől ls. Egy általánosan elterjedt, magát makacsul tartó téwélekedéstŐl. A SZOT főtitkára, Gáspár Sán­dor méltán hangsúlyozta a X. pártkongresszuson: számolnunk kell azzal is, hogy a dolgozóik még nem tették magukévá a bé­rek, a jövedelmek munka szerin­ti differenciálásénak elvét Na­gyobb részüknek még mindig rarimpatikusabb az egyenlősdi, bármilyen igazságtalan is. íme egy alapvető motívum, ami aztán sok irányban kihat Olvastam egy szociográfiai fel­mérésben egy játékos feladvány­ról, amivel az egyenlősdi re­hajlásft próbáltak kimutatni. Min­denki szétoszthatott bizonyos ösz­sviegű jutalmat és havi béreme­lést a brigádjában. A munkahely dolgozóinak csak fele igyekezett öisztőnaőeii-igazságosan elosztani a pénzt, (de ők se zártak ki sen­kit a jutalmazásból, a fizetés­emelésből is csak néhány embert, aki „nemrég kapott"). A többiek az igazságot az arányos (és nem a végzett munkával arányos!) szétosztásban látták. Amit szimplán és egyszerűen osztozkodásnak is nevezhetünk. Az egyenlősdi — erre mutatnak a tapasztalatok —, passzá vitáéi, érdektelenségéi eredményez, s niégis, lém, szimpatikus az em­berek. egy részének, fenti pél­dánkban a dolgozók felénalt. Ügy tűnik, a „mindenki meg­érdemli" kijelentést nehezen le­het az egyedül célszerű kérdő­mondattal helyettesíteni: kik ér­demlik meg? Es: ki nem érdemli meg? Ha rangsorolni kell, ki és miért érdemli meg a másiknál jobban, kinek adhatnak többet? Kényes, de nem elhallgatható kérdések ezolc, s a mögöttük rej­lő miért is. Mert megokolás nél­kül nem lehet különbségtevésről beszélni. A bérsérelmek, preml­umsérelmek hátterében rendsze­rint az indoklás hiánya is érzé­kelhető. Társadalmi mértekben minden­ki ismeri az indoklást: miért akarjuk a differenciálást? An­nak idején, a. szocializmus alap­jainak lerakásakor a kiegyenlitő­novelláló törekvések jelentették a haladást; hiszen bizonyos élet­színvonalat az ország népének — az egesz népnek —, el kellett ér­nie. Nos, amilyen kívánatos volt ez az elv az induláskor, a kezdeti, időszakban, annyira túlhaladó!.!: napjainkban. A szocializmus ma­gasabb fokú építéséhez a „min­denkinek murikaja szerint" elv következetes érvényesítése is szükséges. Vagyis: igazi ösztönzés* Az, ami legtöbb munkahelyen bevál­tatlan, vagy félig beváltott ígéret még, meg-megmutatja magát, az­tán nagy óvatosan vissza-vissza­húzódik az egyenlősdi árnyéká­ba. Ekkora hatalma lenne a meg­szokásnak, kényelmességnek, a gondolkodásbeli lomhaságnalk ? Annyi régi beidegződés, séma én megalkuvás hajtja ma még a a egyenlősdi malmára a vizet, hogv a gyökeres változtatáshoz igen sok energia szükséges. Mai ösztönzési rendszerünk el­sősorban a kollektívát ösztönzi. Ezen belül bátran kell a méree­hez nyúlni. Mint a SZOT főtit­kára mondotta: az egyénekre ha­tó anyagi ösztönzési rendszereket az üzemekben, n vállalatoknál kell kidolgozni. Teret adva az ön­állóságnak, a helyi körülmények­hez való a Utal mazkodásuknak. Mi kell ehhez? Nemcsak pénz, hanem ar. összeg elosztásában megnyilvánuló vezetői követke­zetesség. S úira és újra ugyanaz a következetesség, hiszen, mint látjuk, kell bizonyos idő a helyes elv befogadásához „éréséhez", irodái:ban és műhelyekben egy­aránt. Mert például az önállóság je­gyében, igen helyes elv szerint a művezető saját „kasszából" ju­talmazhatja a dolgozókat, célpré­miumot adhat soron kívüli mun­kákért stb. Rajtuk, s általában a középvezetőkön nagyon sok mú­lik. Olyan értelemben is, hogy nemcsak különbséglet tesznek ii végzett munka terén, de a vele járó meggyőzés — nem könnyű, sokszor kifejezetten hálátlan —, feladatait is vállalják. S. M. Somogyi • Károlyné NAGYMAMÁK — Majd ha nagyobbak lesznek a gyerekek! Akkor lesz egy kis pihenésem! — így sóhajtoztak az édesanyák, ha etetni, ápolni kell a kicsiket, mosni, vasalni, főzni rájuk. Azután — észre sem veszik talán — ez az, idő is eljön. Felnőnek a gyerekek, családot alapítanak, megjön a várva várt kisbaba, és az édesanya számára kezdődik minden elölről — csak most már nagymamának hívják a családban. Eteti az unokáját, főz, mos, vasal, úgy mint régen. Beteget ápol, be­vásárol, tortát süt. Mindenhez ért. mindent tud. Őszülő fejjel matematikát, biológiát tanul az unokájával, és ha kell, kikérdezi a latint. Ha több unokája is van. mindig ott található, ahol szükség van rá. 1. A tízliónapos Sponner Zsuzsika — miután megkapta a búesúpuszit munkába induló anyukájától, a nagymama kezeibe kerül. O \igyáz majd rá és a 9 éves Tamásra késő délutánig, mlg a pedagógus édesanya dolgozik t. A Sípos gyereke* nagymamája a szomszéd utcában lakik. Ha szükség van segít­ségre, mindig megtalálható és mesével szórakoztatja Editkét és Gábort, míg anyuka bevásárol S. Szabó Ildikó mindössze J éves. fi a nagymama legkisebb unokája. Mini minden gye­rek, o is szeret sétálni, a bevásárlás különösen kedves szórakozást jelent neki, azt se bánja, ha a sok csomag közül néhányat rábíznak ilyenkor I. Vlgh Jánosué nagyon hfiszke hat szép unokájára, van köztük pici isö meg nagy is. Eva már harmadik de gimnáziumba Jár, niég most is legszívesebben neki mondja fel um .... glij.ii iziuilloa JHl, •• • S " ­a leckét — esetleg éppen vacsorafőzés közben

Next

/
Thumbnails
Contents