Délmagyarország, 1970. december (60. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-25 / 302. szám

8 PENTEK, 1976. DECEMBER SS. Horváth Dezső HODU UTU REA K

öltőd szép szavak szerint ráncosbőrű öreg bolygónk testén az utak az erek. Ember kering rajtuk szakadatlanul. Futnak az autók sorban, egymást érik, mint a hangyák, ha esőt éreznek. Visznek anyát, hitvest, karonuló gyereket és knn csalsz ívű szeretőt. Szigorú rendet tartanak, öröm nézni őket, de ha egyetlen porszem kerül is txj a számításba, megállnak, csattanás a hangjuk, az emberedé meg semmi. Iskolában tanultam, a csöndes tihanyi bárótok birtokleveléből, hogy legrégebbi-ől őrzött szavaink latinba ágyazott bokrában az út hadi út volt Van mellette v ingna via is, pubficam viam is, de a magyarban csak hodu utu. Azóta is megmaradt annak. Az is, amelyik 1 ehérvárra megy, az is, amelyik Lánycsókra, Sáriba i agy Homokbődögérc. Békében a lioldogulás útjai, de mellékállásban hadi út mind. Furcsa a harc ebben a háborúban. Nincsenek szembenálló felek, ellenségek sincsenek, csak elesettek vannak. Náliunk nem volt divat hogy eleven fára koszorút tegyenek. Mostanában lett fájdalmas szokás. Kanyarben, élesben vagy tompában, úton-útfélen látni koszorút Emberi pályák borzalmas végére teszik ki a pontot Robbanás van ebben a háborúban. Gyújtózsinór tűseként terjed az autós láz. Hajdanvolt háborúk vagy Járványok pusztítását ha a világ atitósszerencsétlenségeinefc számával hasonlítgatnánk, néha emez vezetne. Arról nemzedékek tanulnak megrendüléssel, erre meg azt mond ja a rókusd sugárúton a suhanc, hogy jól kilyukadt a strabanc. Hogy mellette ktt tesznek be a mentőautóba, él-e még, vagy már nem, az őt nem izgatja. A kocsival ml lett az a fontos. Aki autóból nézi a világot másnak látja. légy egyszer korszerűtlen. ülj föl egy biciklire, kérjél kölcsön rohanástól megtáltosodott embertársaidtól fél métert az út szélén, nyisd ki a szemedet, többet látsz. Látod azt hogy gőgös úrvezető sajnálja tőled a fél métert ls, ha nelri ott a többi, akkor is. es kormányod szarváról lesöpörné a lapuló bolhát is, ha volna rajta. Aki nagyobb karikában előz, arra rákiált: Mi van, Mazsola? Reszket az inad? Azt is látod innen, hogy foltos az út. Ha eső nincsen, az aszfalt harmadnap ls őrri az ember vérének nyomát. Régen föl ragadt már fekete kerekele rücskeire, csak a színe maradt, sötétebb a szürkében. Lámpát visz egy aszszony. Olyan az áradatban, mint a világítótorony a tengerben. Vigyázzátok, autósok, itt utat építenek I Meggyújtja a lámpát, indul haza, de nem ér haza. Aki látja, jelképet formál belőle. A gépemberek jótevője. Édes szép gyermekét, egyetlen gyümölcsét riszt biciklivel ta apja. Belőle is foszlányokat visznek a később Karrier. Addig foglalkozott az egzisztencializmussal, míg végül egzisztenciát teremtett magának. * M unkamegosztás. Felesége a szóját festi, ő képeket Kétéltű. Hol feleség, hod másé. * Mellénk állás: mellékállás. Jutalom. Tudatunktői függetlenül létező objektív értékek szubjektív elosztása, hol materialista, hol idealista alapon. * Harmadik házasságában néha vágyódva gondolt vissza első feleségére, akt olyan volt, mint amilyen remélhetőleg a negyedik is lösz majd. • — Miért van nálunk, Magyarországon oly sok parodista? — Mert olyan kevés az eredetit produkáló tehetség. — És ha nincs eredetiség, akkor nüt parodizálnak? — Többnyire az utánzatot * Polgárt demokrácia. Egy férő és egy nő egyenlő eséllyel startol, hogy megszerezze a rendelkezésére álló egyetlen villamosülőhelyet. Ha a férfi ér előbb oda, jogában áll leülni. A nó ezért bírálhatja, morálisan megbélyegezheti. A férfi azonban ülhet nyugodtan tovább. Diktatúra. Ugyanez. Csak ülőhelyek nélkül. • Matematika. Én negyven voltam. Ö húsz. Kétszer olyan fiatal volt, mint én. * Buta szépség. * Szexbamba. Kiégett zsurnaliszta. Toll és hamu. • • Munkaerő-csábítás. — Minden második szombat szabad. Fizetjük a különélési pótlékot, megtérítjük az utazási költségeket. Minimális összeg ellenében szállást és napi háromszori étkezést biztosítunk. A női mosdóba különben át lehet látni egy lésen. Kok beszédnek, sok as alja. Ezek szerint kevés beszédnek, sok a teteje. • Mlg fiatal volt, az idősebb nők vonzódtak hozzá. Mikor korosabb lett, az Ifjú hölgyek rajongták körül. Mostanában jobbára tnkább már f«a1r ultizik. Prémium. Te nekem, én neked. Seduxen. Az emberiség vélt vagy valós hibái fölött érzett felháborodást csillapító, az emberiség Igényelt, ám olykor elmaradó humanizmusát helyettesítő szintetikus készítmény. • logika. X-et előbb bevették a klikkbe. Aztán kiadták összes műveit * Lopja a napot Naptolvaj. Gyermekei nem tisztelték benne az apát járó autók. Nem ért rá megtanulni a harmatos palánta azt sem, hogy az életnek másik vége is van. Elesett a harcban. A sebesség, a mániákus rohanás, az isten tudja mit akarás, lótás-futás, törtetés útszéli harcában. (Jlj be egy autóba! Azt látod, hogy csellen a bicikli, eléd fordul a motor, rád jön a másik. Hirtelen eléd lép egy anyóka. Nem tudnád elütni, pedig csak hajszál a híja. Rántod a kormányt neki mész egy fának, és vesznek neked is koszorút Ha írógépen mellé ütsz, legföljebb nevetnek rajtad. Kerek kerék mellett ennél kisebb hiba is katasztrófát hozhat. Kapaszkodnánk ebbe. Tehetetlen botlások átka ez a háború. Elkerülhetetlen, nem tehetünk róla. Ki tudjuk mutatni, lei a hibás. A másik ember, a féle, vagy a szervizes, aki elfelejtette helyére húzni a csavart De mibe kapaszkodjék az, akit eléd vetett az élet hogy te hozd rá a halált? Ki volt az?. A statisztikában egy szám. Nem silány szám, ott is riasztó, de van, akinek Madách szava: „nekem egy világ". Hányan vesztették el egyetlen világukat? Az újságpk nem győzik írni: Fekete hétvége... Halálos balesetek... — Hodu utu rea. Robbanás áldozatai vagyunk. Robban a bukszánk, robban a kedvünk, netn javulnak robbanásszerűen útjaink, de sokszor fölrobban emberségünk. Benzin és alkohol keverékéből is robba nás lesz. Álmatlansággal nyúzott sofőrök gondolatnyi szunnyadásából ls. Szedik a vámot útjaink. Magyarázatot minden esetre tudunk adui, de az egészet nem szabad megmagyarázni. A megmagyarázás megnyugtat. Ha a legkisebb autóval a leghitványabb ember a világ legnagyobb szellemét eltaposhatja, nem elég dicsekednünk csak, mennyi szép autónk van. Vajon megérezték volna, hogy nem is 6 az apjuk? « Autóját kicserélte egy nagyobbra feleségét egy kisebbre. És boldogan éltek, egészen « legközelebbi autómárkáig. • Vállalat Vezetői helyek létesítésére, jutalom és nyereségrészesedés kifizetésére alakult gazdasági organizmus. v Férj pénzadománya, nem feleségnek, de egy hölgynek: különbözeti hölgyjáradék. • Elveszítette tisztánlátását. Bepiszkolódott a szeme. X. nem tud írni. Analfabéta V. nem tud énekelniTáncdalénekes. • Protekció. Ha rövid a tehetséged, toldd meg egy jó pártfogóval • H. így Jellemezte kollégáját: — :..<% gondolatai szárnyalóak. — Igen — szólt közbe N. — Néha úgy kell lelőni őket..; * Karácsony. Háromnapos ünnep az épülő szocializmusban. Simái Mihály AZ EGYENLŐSDI ÁRNYÉKÁBAN K

ivételeznék... — mondta Újdonsült Ismerősöm és legyintett. Szerinte — hoJ ezzel, hol azzal, do valakivel mindig kivételeznek náluk a hivatalban. Mikor égy másik ott dolgozóval is elbeszélgettem erről, kiderült; ez a kivételezés éppenséggel azt jelenti náluk, hogy sorba megy a jutalmazás. „Mint faluin a bíróhivatal." A béremelésnél ugyancsak ügyelnek erre a sorrendiségre. És általában igennagyon vigyáznak arra: meg ne bántsák valakinek az érzékenységét Pedig hát az így is, úgy is meghorzsolódik valamelyest. Az illető, aki mindezekről felvilágosított, például egész évben pontosan, lelkiismeretesen végezte munkáját. Egy kartársnő.ie hónapokig betegeskedett, ez idő alatt ő intézte a hozzá tartozó ügyeket is. Jutalomosztáskor mégsem kapott egy filléréi se többet, holott állítja, két ember helyett dolgozott, s ez nem akármilyen megterhelést jelentett neki. — Rendben van — folytatta —, ha .sajnálják a betegeskedése miatt, én is helyeslem, hogy segítsenek neki De máshogy. Adliattak volna szociális segélyt vagy más juttatási. De ha már én szívvel-lélekkel helyettesítem ... Hát igen. Sok mindenre kell ügyelni egy kis közösségen belül ls, hogy az emberek' Igazságosnak érezzék a jutalmazást, a béremelést. Vltathatallannak, hogv „megérdemelte". Hogy ne egész évre szóló tüskemennyiség röppenjen szét a kihirdetés-átadás pillanatában. Mert az ilyen tüskék kétségtelenül rontják a rmnvItahelyi közerzetet, kicsinyes feltékenykedésre-irigykedésre pazarlódnak jobb sorsra érdemes energiák. Nagyon bonyolult dolog a differenciálás. Sokszor még a veretes tudományában jártasabb Igazgatók, irányítód: is ódzkodnak tőle. Félnek a kényelmetlen kérdésektől? Bizonyára. De tarthatnak egyébtől ls. Egy általánosan elterjedt, magát makacsul tartó téwélekedéstŐl. A SZOT főtitkára, Gáspár Sándor méltán hangsúlyozta a X. pártkongresszuson: számolnunk kell azzal is, hogy a dolgozóik még nem tették magukévá a bérek, a jövedelmek munka szerinti differenciálásénak elvét Nagyobb részüknek még mindig rarimpatikusabb az egyenlősdi, bármilyen igazságtalan is. íme egy alapvető motívum, ami aztán sok irányban kihat Olvastam egy szociográfiai felmérésben egy játékos feladványról, amivel az egyenlősdi rehajlásft próbáltak kimutatni. Mindenki szétoszthatott bizonyos öszsviegű jutalmat és havi béremelést a brigádjában. A munkahely dolgozóinak csak fele igyekezett öisztőnaőeii-igazságosan elosztani a pénzt, (de ők se zártak ki senkit a jutalmazásból, a fizetésemelésből is csak néhány embert, aki „nemrég kapott"). A többiek az igazságot az arányos (és nem a végzett munkával arányos!) szétosztásban látták. Amit szimplán és egyszerűen osztozkodásnak is nevezhetünk. Az egyenlősdi — erre mutatnak a tapasztalatok —, passzá vitáéi, érdektelenségéi eredményez, s niégis, lém, szimpatikus az emberek. egy részének, fenti példánkban a dolgozók felénalt. Ügy tűnik, a „mindenki megérdemli" kijelentést nehezen lehet az egyedül célszerű kérdőmondattal helyettesíteni: kik érdemlik meg? Es: ki nem érdemli meg? Ha rangsorolni kell, ki és miért érdemli meg a másiknál jobban, kinek adhatnak többet? Kényes, de nem elhallgatható kérdések ezolc, s a mögöttük rejlő miért is. Mert megokolás nélkül nem lehet különbségtevésről beszélni. A bérsérelmek, premlumsérelmek hátterében rendszerint az indoklás hiánya is érzékelhető. Társadalmi mértekben mindenki ismeri az indoklást: miért akarjuk a differenciálást? Annak idején, a. szocializmus alapjainak lerakásakor a kiegyenlitőnovelláló törekvések jelentették a haladást; hiszen bizonyos életszínvonalat az ország népének — az egesz népnek —, el kellett érnie. Nos, amilyen kívánatos volt ez az elv az induláskor, a kezdeti, időszakban, annyira túlhaladó!.!: napjainkban. A szocializmus magasabb fokú építéséhez a „mindenkinek murikaja szerint" elv következetes érvényesítése is szükséges. Vagyis: igazi ösztönzés* Az, ami legtöbb munkahelyen beváltatlan, vagy félig beváltott ígéret még, meg-megmutatja magát, aztán nagy óvatosan vissza-visszahúzódik az egyenlősdi árnyékába. Ekkora hatalma lenne a megszokásnak, kényelmességnek, a gondolkodásbeli lomhaságnalk ? Annyi régi beidegződés, séma én megalkuvás hajtja ma még a a egyenlősdi malmára a vizet, hogv a gyökeres változtatáshoz igen sok energia szükséges. Mai ösztönzési rendszerünk elsősorban a kollektívát ösztönzi. Ezen belül bátran kell a méreehez nyúlni. Mint a SZOT főtitkára mondotta: az egyénekre ható anyagi ösztönzési rendszereket az üzemekben, n vállalatoknál kell kidolgozni. Teret adva az önállóságnak, a helyi körülményekhez való a Utal mazkodásuknak. Mi kell ehhez? Nemcsak pénz, hanem ar. összeg elosztásában megnyilvánuló vezetői következetesség. S úira és újra ugyanaz a következetesség, hiszen, mint látjuk, kell bizonyos idő a helyes elv befogadásához „éréséhez", irodái:ban és műhelyekben egyaránt. Mert például az önállóság jegyében, igen helyes elv szerint a művezető saját „kasszából" jutalmazhatja a dolgozókat, célprémiumot adhat soron kívüli munkákért stb. Rajtuk, s általában a középvezetőkön nagyon sok múlik. Olyan értelemben is, hogy nemcsak különbséglet tesznek ii végzett munka terén, de a vele járó meggyőzés — nem könnyű, sokszor kifejezetten hálátlan —, feladatait is vállalják. S. M. Somogyi • Károlyné NAGYMAMÁK — Majd ha nagyobbak lesznek a gyerekek! Akkor lesz egy kis pihenésem! — így sóhajtoztak az édesanyák, ha etetni, ápolni kell a kicsiket, mosni, vasalni, főzni rájuk. Azután — észre sem veszik talán — ez az, idő is eljön. Felnőnek a gyerekek, családot alapítanak, megjön a várva várt kisbaba, és az édesanya számára kezdődik minden elölről — csak most már nagymamának hívják a családban. Eteti az unokáját, főz, mos, vasal, úgy mint régen. Beteget ápol, bevásárol, tortát süt. Mindenhez ért. mindent tud. Őszülő fejjel matematikát, biológiát tanul az unokájával, és ha kell, kikérdezi a latint. Ha több unokája is van. mindig ott található, ahol szükség van rá. 1. A tízliónapos Sponner Zsuzsika — miután megkapta a búesúpuszit munkába induló anyukájától, a nagymama kezeibe kerül. O \igyáz majd rá és a 9 éves Tamásra késő délutánig, mlg a pedagógus édesanya dolgozik t. A Sípos gyereke* nagymamája a szomszéd utcában lakik. Ha szükség van segítségre, mindig megtalálható és mesével szórakoztatja Editkét és Gábort, míg anyuka bevásárol S. Szabó Ildikó mindössze J éves. fi a nagymama legkisebb unokája. Mini minden gyerek, o is szeret sétálni, a bevásárlás különösen kedves szórakozást jelent neki, azt se bánja, ha a sok csomag közül néhányat rábíznak ilyenkor I. Vlgh Jánosué nagyon hfiszke hat szép unokájára, van köztük pici isö meg nagy is. Eva már harmadik de gimnáziumba Jár, niég most is legszívesebben neki mondja fel um .... glij.ii iziuilloa JHl, •• • S " a leckét — esetleg éppen vacsorafőzés közben