Délmagyarország, 1970. december (60. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-13 / 292. szám

TASARNAP, IFÍO. DECEMBER IS. MANKÓN JÖTT SZERELEM A

pám, zárás után ma később jövök haza, mert leltározunk. Egész héten így lesz. A gyereket hozza haza majd az óvodából, és a szokott időben fektessék le. — Már egészen ránk hagyod ezt a porontyot, hogy te szabadjára kódoroghass. Jóformán alig Ismer téged. — Ha itthon ülnék és egész nap malmoznék az ujjaimmal, az jobb lenne? Különben elbiceghet az üzlet elé, hogy megbizonyosodjon felöle. — Mostanában nagyon felvágták a nyelvedet. Azt hiszed, nem tudom, hogy ki bújtogat? Azt a suplerit kis embert pedig eltakarítsd mellőled, ne kísértesd magad vele, Maca, mert leverem a derekad. — Miért, apám, azért, mert Kovács Pista csak lakatos? Nagyon rendes fiú az. — Mondtam, amit mondtam. <5 nem a jövő embere. Amekkora ílanccal te jársz, valamilyen diplomást is magadba bolondíthatsz. Sokat persze nem ugrálhatsz, mert itt a gyerek is, de azért válogathatsz. — Maga szerint akár egy vénemberrel is összeadhatom magam, csak a jövő embere legyen, ugye? — válaszolta gúnyosan a lány, majd kifelé menet, mielőtt még becsapta volna maga mögött az atjót, tovább nyelvelt: — Vegye tudomásul, azé leszek, aki magamért szeret, s akit én is önmagáért szeretek. Ez a köznapi beszélgetés Maea és apja. Bumfordi József nyugdíjas között zajlott le. Évei száma mellett persze nem volt annyira öreg a rátarti Bumfordi, aki olvasott embernek tartotta magát, s akit a környékbeliek istenes, ájtatos Bumfordinak tituláltak. A lányával szemben támasztott követelményről, a szava járása szerint jövő emberéről is olvasott, vagy hallott, azért példázgatódott vele, hajtogatta, amikor csak ürügyet talált rá. Ami viszont Bumfordi ragadványnevét Illeti, még legénykorában akasztották rá, mert mindenféle gazemberségét úgy tette jóvá, hogy a legközelebbi vasárnapon meggyónta, majd megáldozott. A múlt heti vétkét így a háta mögé dobta és tiszta lelkiismerettel kutyálkodott tovább. Amúgy hetyke, jó vágású, partiképes legény volt, már amenynyire a szegényvilágban biztos megélhetést nyújtott a fűrésztelepen a rönktéri előmunkási titulus. Pénzben két fillérrel kapott többet óránként a társainál, viszont ugyanúgy kellett szortíroznia, görgetnie a ménkű nehéz szálfákat, amiket csillével húztak fel a Tiszáról, mint a többieknek. Kivagyisága és jobb keresete egyáltalán nem szédítette el a lányos anyákat, akik istenes Bumfordi közelségét, sündörgését a lányuk körül veszedelmesebbnek vélték, mintha valaki tűzcsóvát dobott volna a házukra. Ha ilyen házba betette a lábát, például húsvéti locsolkodáskor, az otthonvalók a világért se mozdultak volna el a nagylány mellől, nehogy Jóska azalatt kárt tehessen benne. Mert nagy volt az ő vonzása. Kidolgozott válla, karja, nézése, vékonyra beretvált bajsza ellenállhatatlan erővel csalta lépre a legállhatatosabb lányokat is — legalábbis ez a hír járt előtte. Egyszer aztán megátkozták, pedig kétszer sem fordult meg abban a házban, ahol egy nagylány úgy maradt, és elöl hamarosan rövidült a szoknyája. A hetyke legény ugyanis nem vállalta magára az apaságot, és azt nem tudták rábizonyítani a törvény előtt sem. — Ha lesz egyszer lányod, ilyen sorsot kívánok neki, mint amilyenben engem hagytál — írta kúsza betűkkel könnyével megáztatott levélben a megejtett lány istenes Bumfordinak, aki ezt a vétkét hiába gyónta meg és áldozott utána, az átok kísérte és hosszú esztendők múltán megfogant. Egyszem lánya, Maca, akit addig dédelgetett, babusgatott, pontosan úgy járt, mint a hajdani ara. vagv még rosszabbul. A kitűzött lagzi elől olyan külföldi tanulmányútra meni Nyugatra Maca vőlegénye, hogy el is felejtett visszajönni. Hívatlan unokájával csak megbarátkozott istenes Bumfordi, viszont Macát hét lakattal zárta volna el a világ elől. Csakhogy kellett az a pénz is, amit Maca keresett a pult mögött egy üzletben, mint kiszolgáló, mert istenes Bumfordival már régen leszámolt a sorsa. Ereje teljét elvitték az esztendők, meg az a vállalkozása, hogy a háborús éra alatt nyitott egy kis fakereskedést, amibe belebukott. Ür tehát nem lehetett, rönktelepi melós pedig mar nem akart lenni. Hogy mégis besorolhatott a nyugdijasok közé, azt a korábbi hasznos esztendőknek és annak az ügyeskedésének köszönhette, hogy mindig talpra esett. Ezzel a tulajdonságával kötötte magához, ugyanakkor száműzte Macát. Tőlük három utcával arább ugyanis anyai örökségét, egy fél ház felét, pontosabban egy utcára néző szoba-konyhás lakást Macának adta, hogy ott lakjon, meg ne is. Azt eszelte ki, hogy így, gyerekkel együtt is hamarabb talál jóféle kérőre a lánya, mintha együtt szoronganának náluk, s a puszta ténnyel elriasztanák a jövő emberét. Ennek érdekében azt is kifundálta, hogy Maca vasárnap délelőttönként csak takarítani járjon át a bebútorozott szoba-konyhás lakásba, és a világért se vezessen ott háztartást, de ne is aludhasson olt és ne is fűthessen. Ezért nem volt sparheld, kályha és villanykörte sem a lakásban és a kulcsot is csak kéztől kapta el Maca. Az utcára néző ablakokra viszont vasrácsot verettetett a gondos apa, miután megszervezte, hogy a ház másik részét lakó sógoráék állandóan szabadon tartsák borjú-nagy kutyájukat. Az utcai kaput éjjelnappal zárják és ahhoz Macának ne lehessen kulcsa. Csak csengetésre ereszthetik be a házba és jöhet ki onnan. Érthető, hogy Maca viszolygott az apjától, noha megvolt otthon mindene, még külön szobája is, aminek az ablaka nem is olyan magasan ríyílt az udvarra. Csakhogy időre élte az életét és aszerint kellett hazajárnia is. Apja szinte bemérte előtte a távolságot a ház kapujától az üzlet ajtajáig, amelyen reggel bement, este pedig kijött. Valamelyest enyhített a helyzeten, hogy istenes Bumfordit öregségére környékezte a veszedelem. Két kanna vízért ment ugyanis, a sarki kútra, ahol a vizes kövön elvágódott és a lábát törte. Ügy cipelték haza, majd vitették el az SZTK-ba, ahol gipszből húztak a lábára csizmát, a hóna alá pedig mankót nyomtak, hogy ne kárhoztassák teljes mozdulatlanságra. M

aca munkahelyén tényleg leltároztak, de este 9 után az üzlet előtt várta Kovács Pista. Egymásba csimpaszkodva-kapaszkodva vették nyakukba a várost. Hazáig persze most se gyere, Pityukám, mert apám leselkedhet a kapuban — mondta Maca. — Vén házsártos. Az kéne neki, hogy legalább egy Mercédessel, ötszobás villával és százezer forintos betétkönyvvel kérjelek meg tőle. Mondtam már, hogy állítsuk kész tények elé: menjünk el az anyakönyvvezetőhöz és majd utólag ránk adja az áldását. — Az úgy nem megy. Agyonverne, kiátkozna bennünket, hiszen látod, hogy az én lakásom kulcsát is magánál tartja. Egyszer majd csak megpuhul. — Egyszer? Addigra fehér lesz a szakállam, te meg mindvégig gyáva maradsz — türelmetlenkedett Pista. — Én? Gyáva? Ne is szólj hozzám! — rántotta ki karját Maca a fiú karjából és úgy váltak el, hogy egyikük sem szólt a másikhoz. Maca alig vacsorázott pár falatot, rögtön bement a szobájába lefeküdni. A gyerek a nagyanyjával aludt a másik szobában, ahonnan kihallatszott. hogy az apja éppen elkattintotta a tévét, nemsokára pedig fújta a „kását". Maca nem bírt aludni, csak forgolódott, ette a méreg Pista türelmetlensége és apja csökönvössége miatt Egyszer csak felfigyelt, hogy va laki halkan megkocogtatta az ab lakot. — Pista! — fogta el a rémület, amint félrehúzta a függönyt, majd csöndesen kinyitotta az ablak egyik szárnyát — Hogy kerülsz ide, ilyenkor? — suttogta, s riadtan kikémlelt a sötét udvarra. — Átmásztam a kerítésen... Beszélni akarok veled rögtön. Nyisd ki a másik szárnyát is, majd becsúszok — lihegte a fiú. — Apám felébredhet. Hogy gondolsz ilyet? — állta el kezével Maca Pista útját, de a fiú már fenn volt a párkányon. Tartva a zajtól, Maca engedett az éjszakai látogatónak. — Itt nem maradhatsz egy percig sem — szakadt fel Macából a kétségbeesés —, de a kerítésen át se mehetsz ki. Bepiszkolod, elszakítod a ruhádat — simogatta meg a fiú lázas arcát. — Csöndben átmész a konyhán, az előszobaajtón csak egy görbölő van. Majd én később kimegyek és ráhajtom, most pedig eredj, Pityukám, ha istent ismersz. — Még nem találkoztam vele — suttogta Maca fülébe —, de. most rád hallgatok. Pista lábujjhegyen átevickélt a konyha ételszagú csöndjén és átosont az előszobán is, ahonnét az öregek szobája nyílt. Hanem a görbölőt izgalmában nem találta, hiába matatott az ajtón, ami meg-megzörrent. Azt még hallotta, hogy egy ajtó hirtelen felpattant, de többre már nem emlékezett. Eldőlt, mint egy leldöntött liszteszsák. A zajra Maca felérzett, s rosszat sejtve kirohant, felkattintotta a villanyt. A látványtól majdnem ő is összecsuklott. Apja tngben-glóriában ott állt a mozdulatlan Pista fölött, a mankóját szorongatva, amivel betörőt sejtve, leütötte. — Maga gyilkos! — lökte félre Maca az apját és jajgatva Pistára borult. — Ne visongj, mert te Is kapsz egyet, hanem szólj a mentőknek. Az éjszakás patika még nyitva van. Maca pizsamában, csak egy kabátot magára kapva rohant ki az éjszakába, és együtt érkezett a mentőautóval. — Jó kis ütés volt — állapította meg a mentőorvos, miközben injekcióval magához térítette Pistát és talora állította. — Azért elvisszük magunkkal — mondta az orvos. — Minek, ha már megáll a saját lábán? — sietett a szóval istenes Bumfordi. — Biztos, ami biztos. Különben is fel kell jegyeznem az esetet, amit jelentenünk kell a hatóságnak — válaszolta határozottan az orvos. — Várjanak, én is megyek magukkal! — tüsténkedett az öreg, amin Maca lepődött meg legjobban, A mentőautóban nem szóltak egy szót sem. Maca Pista mellé ült a hordágyra, az öreg pedig a mankót fogva csüggesztette a fejét. Lelki szemei előtt végigpergett a kép, s már előre félt a szomszédok kérdezősködésétől, hogy miért járt náluk a mentő az éjszaka. — S majd nyakunkra jár a rendőrség, aztán meg törvény elé citálnak — borsókádzott a háta a gondolatra is, amint várakoztak a kórház folyosóján. — Vigyék a fiút haza, pár napi pihenés azért nem árt neki — nyitotta ki a mentősök előtt az ajtót az inspekciós orvos. — Akkor mehetünk is, a te lakásodra, Maca! — jött meg istenes Bumfordi hangja. A fiatalok meghökkenése akkora volt, hogy torkukon akadt a szó még akkor is, amikor az öreg előkotorta a zsebéből Maca lakásának ajtaja előtt a kulcsot. — Hanem itt nincsen világosság, s a jegyzőkönyvet nem tudják megírni az esetről — állta el a mentősök útját az öreg. — Nem is kell itt jegyzőkönyv. Elcsúsztam az előszobában. Enynyi az egész — húzta ki Bumfordit a csávából Pista. — Ennyi hát, pont ennyi, fiam. mert mindig rohantok, mintha el akarna előletek szaladni a világ — kapott a szón az öreg. A

mentősök ezzel elköszöntek, Maca apja pedig rendelkezett: — Azért csak szaladj haza villanykörtéért, mert nem tudsz megágyazni ennek a fiúnak. Aztán hazamész a gyerekhez. Anyádnak megmondod, hogy nekem itt van dolgom, reggel pedig majd felhozzuk a pincéből az ide való sparheldet. A tüzelőről pedig ti gondoskodjatok. Maca elviharzott, Pista pedig a várakozásban beszélgetni akart az öreggel, de az leintette, hogy lesz még arra idejük világosban is. Buday György FAMETSZETEK Parasztmesék I. Parasztmesék li. Britannia Párjavesztett gerljce