Délmagyarország, 1970. december (60. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-13 / 292. szám

12 VASARNAP, 1970. DECEMBER 13. Óriásországban Horváth Dezső ÖZVEGYASSZONY AUTÓVAL Sz. Lukács Imre ÖNMAGUNK ÉPÜLÜNK Ha kettőt szól, második szava a szoknya, harmadik meg a szoknyából kilépő kis menyecske. Szép menyecske, faros, mellyes. Ha nem menyecske, akkor öreglány, lehetőleg még harmincon alul vagy éppen csak fölötte, özvegyasszony, hazai vagy külföldi portéka, de lehet érettségizett kisasszony kéthetes balatoni hamisnászúttal, esetleg harmatgyönge tanítónő — ahogy a hallgató kívánja. Mert egy igazi legénynél mindig kéznél van az Ilyesmi, kérésre elő is lép emlékezetéből zamatos szavakban megfürösztve valamennyi, hadd egye a fene a nyoszolya lábához kötözött, szánnivaló, elkorcsosult férfinépet, újsütetű vagy régen elkelt hites férjeket, ahány csak van belőlük. Faragó Illés, ennek a világszép emlékekből összeszőtt gyöngyösháremnek a valódi gazdája született agglegény. Napnyugtával beül a Fényesbe minden áldott napon. Kéretlenül is hozzák neki a mindenkori étkek legnyálesorgatóbb fejedelmét, a paprikás-szaftos pacalpörköltet, ő meg tálalja mellé legénysége legszebb virágait, amint hallgatója akad, mindjárt. Minden dalnak az a vége, hogy jöttek volna hozzá feleségül százával, nyakló nélkül, de ő erősen összeszorította szerelem tüzében meglágyult hatalmas szivét, és kemény szóval kimondta, hogy nem kellesz tovább, kis galambom. ha nagyon kínálod magad, akl-or se. Van, aki azt mondja a sok beszédre, hogy nyelve van csak, nem más, de mondjon mindenki, amit akar. Csak egészség legyen. Tény, ami tény, hogy mostanában h pacal tisztességes leöblítése után hazaballag Illés aludni. Túl van az ötvenen, de korai lenne még neki a házasság. Erősen föltett szándéka, hogy megvárja még a hatvanadik esztendőt. akkor keres magának valami gyöngehúsú 38—40 éves szép teremtést, azzal aztán elballag csendesen élete végéig. Amíg ez bekövetkezik, mindenesetre szomorú álmatlanság gyötri. Más ember akkor fordul át első álmából a másodikba, amikor ő már cipőbe bújik, kettőkor ingeit mossa habos vízben, aztán beszorítja a faragószék álla alá a kapanyelet vacv a más célokra rendelt finom fákat, és hajnal ébrendtére teWaracia kacskaringós apró forgáccsal a házat. Amire ilyenkor gondol, annak is van forgácsa de előhv. utóbb kikerül az észbeli vonókés alól is valami fórmás dolov Nyár óta rájött az idegesség, elfogta a reszketés, a honvágy vagy más valami. Nem találja helyét. menne haza, ha volna hova, talán inkább valahova gyárba, muni-éaszáltésra, hogy a nyugdíj azért meglegyen rendesen, de ezt a magábanmotyogós egyedülvalóságot nem tudja tovább viselni. Nem is akarja. Még ezt a kis faanyagot elfaragja, szép tölgyek meg dongának való eperfák várnak sorban kése előtt, aztán szedi a cókmókját, és elmegy. Ha addig valami baj nem éri. Veszedelem pedig sok oldalról fenyegeti az ilyen embert. Mindenki tudja, hogy finom munkás, meg férfinak is talpig férfi, ennélfogva van itt a falu szélén egy nekivaló özvegyasszony. Több is lenne, ha a kezét kinyújtaná, de az az egy ki akar fogni rajta. Igaz, hogy szóba se állt vele, nem is beszéltek még, de ő tudja, hogy hozzá jönne az első szóra. Jobban mondva neki kellene amoda mennie, mert az asszonynak mindene van. Háza, kertje, földje, meg egy autója is ráadásnak, özvegyasszony, sürgő-forgó dolgos, keveset beszélő, kiállásra is meglehetős még, de csak baj a baj. Mesterember ő, ha semmije sincs, akkor is. Kapanyelet még nem fogott kezébe eddigi dicsőséges életében, hogy dolgozzon is vele. Most menjen férjül öregségére egy paraszthoz? Vagy a szemére vetik, hogy az enyémből élsz, urat csináltam belőled, vagy kikergetik világ csúfjára kertet ásni, ganét szórni. Két pohár bor után elverjék a szájától az üveget, hogy azért se te dolgoztál meg? — Ebből, kisangyalom, ennek az istennek az életében te nem eszel, ha szemre való szép autód van, akkor se. Ott egye meg a fene az autódat, verje föl a gaz a salátádat az ereszet aljáig, nem én leszek, aki kikapálja. Élek inkább magamban, mint Toldi lova a szeméten, de nekem te nem dirigálsz. Tudod te, hogy milyen tanítónő jutott volna nekem? Még az iskolát is ott akarta hagyni miattam. Azt mondta, érek én neki annyit, mint az ezerháromszázas kezdőfizetés, csak szeretet legyen. Pedig nem is volt olyan csúnya fajta. Csakhogy én nyakig beleléptem a bikanyálba, a kezemet se nyújtottam utána. A cseléded, az nem leszek, ha térdenállva jössz utánam, akkor se. Igaz, hogv öl az unalom is meg a bánat is, de az eszemet még nem haevtam ott senkinek az ágyában. így motyog magában hajnalig. Mire megvirrad, el-eldöntt, hogy ugvan nem hattía senki, de csak meg kAne nézni azt az özveevaszszonvt az autódéval — vé,Qlkényszer rv&HrlH Kanét nem fosna a ''oüéo ezi'tón se. de ha az ő keresetének felét nanszémosnak adia pkVor is vinen é|hetnér*pki Este azért arról a barna bőrű világszép teremtésről beszél a pacal mellől, aki legjobban megbolondította. Csak azt nem tudja, miket mondhatott az a málészájú urának ... M

ostanság divatba jött a falu. Egyre-másra mutat be a televízió olyan filmeket, amelyekben írók, politikusok vallanak a szülőföldről, csodálkoznak rá a változó emberre, a megváltozott tájra. Legutóbb ilyen volt az Urbán Ernő riporterkedésével készült Kántor család, és Németh László közreműködése a Szülőföldem, Mezőszilas című filmben. Nemcsak a híres író vallott a változó világról, a tájról, hanem a táj is, a termelőszövetkezetben dolgozó emberek, akik valamikor bizalmatlanul fogadták a közöst, apró kis minigazdaságokban kezdték el az új életet, a hajdani, feudális falu viszonyainak, törvényeinek megfelelően rongyosoknak, bakancsosoknak, csizmásoknak, mezítlábosoknak titulálták egymást. Régi múlt már ez. A párt agrárpolitikája, az egységes szövetkezeti parasztosztály megteremtése mára gyümölcsözik, hiszen nemcsak az épülő sertéskombinátra, a modern európai gazdálkodás színvonalába beilleszkedő létesítményekre csodálkozott az író, hanem az emberre is. Mint pártunk X. kongresszusa is megállapította, a munkásosztály nem csalódott a parasztságban, s a magyar mezőgazdaság beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Most, a harmadik ötéves terv végén, jóleső érzéssel veszszük tudomásul az elért eredményeket. Üj szakasz, az intenzív fejlődés, az intenzív fejlesztés és kibontakozás szakasza kezdődik a mezőgazdasági nagyüzemekben. A hatalmas, nagyarányú beruházások már a közvetlen jövőben belépnek a termelésbe, és több területen árubőséget teremtenek. Igaz, az idei esztendő sok termelőszövetkezetben „becsukta a kaput". Vannak olyan kollektívák, ahol az elmúlt években gyakran kimagasló zárszámadásról adtak bizonyságot, hirük eljutott szűkebb pátriánkból ország-világ elé. Sajnos, fekete esztendő nálunk az idei. Más gazdaközösségek viszont, olykor a gyengébbek is, felzárkóznak; vagyis a rendkívül nehéz és próbára tevő, sok elemi csapással járó 12 hónap bizonyosfajta differenciálódást teremtett a mezőgazdasági nagyüzemek között. Mégis a legtöbb közösségben volt erő újrateremtődni, s elhárítva a nagyobb bajokat, más, a jövő esztendő, s az elkövetkezendő évek alapjait lerakni. Sok szép terv, megváltásra méltó gondolat született mar e tájon. Elég csak megemlíteni az évtizedről évtizedre felbukkanó Duna—Tisza csatornázás tervét, az „öntözött Magyarország" tervét, de soha nem volt hazánkban olyan történelmi, társadalmi, közgazdasági légkör, hogy az első törpe lépéseken túl továbbjutottak volna. S íme, pár év múlva megépül a Tisza II., tízMár a tatárdúlás előtt foglalkoztak szegediek szőlőmüveléssel. A messze vidékre eljáró hajósok, fuvarosok sok szépet láttak, a kamelnikai nagy híre eljutott e tájra is és a szegedi polgárok Péterváradon s a Szerémségben szőlőbirtokokat szereztek. Mátyás király 1471-ben írt levele is bizonyltja ezt, sőt Béla, Endre, Károly, Lajos és Zsigmond királytól nyertek hasontartalmú védlevelet a szegediek, amelyben a péterváradi apát eltiltatott attól, hogy a szerémi borszállítmányokat meggátolja. A tatárpusztítás után hazánkban nagyszabású szőlőtelepítések kezdődtek. A nemes borok közül elsőnek a szerémit emlegették. Nagyobb híre volt, mint a tokajinak, amelyet csak 1494-ben említenek először. A szerémi bortermelés meghonosítása még a rómaiak műve, míg a tokaji szőlőművelés a IV. Béla alatt behozott olaszok munkája. Mindezek ellenére Szeged határában a török hódoltság előtt mégsem műveltek szőlőt. Viszont a törökök kitakarodása után egyre nagyobb terüezer holdakat áraszt el éltető, öntöző vízzel, hatalmas víztározókat teremtve, az egész Alföld arculatát megváltoztatja, termékenyítő hatása érintve a Dél-Alföldet is. Nem csoda tehát, hogy ilyen környezetben ezek az emberarcú, emberformájú gazdaközösségek kivirágoznak, és olyan mezőgazdasági nagyüzemeket teremtenek, amelyek egyedülállóak, lehetővé teszik a termelés tökéletes kibontakozását és az emberi megnemesedést. Nem ritkán hallani, amikor egy-egy tszvezető, állami gazdasági vezető, visszaemlékezve az elmúlt, történelmi útra, a megtett évekre, úgy fogalmaz: „együtt nőttem fel a gazdasággal, még gyerek voltam, amikor ide kerültem, nem volt itt semmi más, csak egy megroggyant tetejű tanya, három bivalyfogat meg száz hold föld." Így kezdődött. S mára stabil, a bővített újratermelés feltételeit már megteremtő nagyüzem van a helyén, olyan vezetőgárda, szellemi tőke, amelyik nagyobb feladatokra is képes. Megtörtént már a kis „világcsoda" is, hiszen a kukorica monopolhatalom, Amerika nem tudja kielégíteni a világpiacot. És a Bábolnai Állami Gazdaságtól kemény dollárokért vásárolják az idei termést, nem is rossz pénzért, mázsánként 450 forintért. Nekünk sem kell szégyenkeznünk, hiszen e tájban, a Viharsarokban olyan szép példáját találjuk a mezőgazdasági forradalom és az emberi akarat, az emberi küzdés példáinak, olyan állami gazdaságokat, termelőszövetkezeteket, ahol nyugodtan tervezhetnének a „fejlett nyugat-európai" gazdálkodóknak tapasztalatcseréket. Sőt, kukoricában nemcsak Bábolna teremtett rangot, világrekordot, hanem a Felsőnyomási, és Orosházi Állami Gazdaság is. Vagy említsük csak meg a tlszasztgeti Búzakalász Termelőszövetkezet 1969. évi termésátlagát. Azt is ki lehet tenni az ablakba nyugodtan, lássák, akik kíváncsiak. "leteken honosították meg e kultúrát. Igaz, már a török időkben a város közvetlen közelében, Turjánban, Szilléren, Kétérközben, a Hernyós, Kálvária, Jerikó nevű dűlőkben szőlőskertek létesültek. A külső részeken pedig idővel mind több szállás, tanya keletkezett. így aztán az 1800-as évek elején a város határában a szőlővel beültetett terület 14 ezer holdra ment A rizling is jó termőföldet talált magának. A valamikor Kunszállás helyén az 1900-as Avek elején kezdték telepíteni a löt. Hamar fellendült e kultúra, mar az 1910-es években nagy hírre tett szert, eljutott innen a bor Svájcba, Németországba. A nagyüzemi telepítések a Duna—Tisza közi homokos részen terülnek el, főleg azokon a területeken, ahol az egyéb szántóföldi művelést gazdaságosan folytatni nem lehet. A második ötéves tervben a szőlő- és gvümölcstelepítések nagy része a szegedi járásra esett. Mivel évszázadokra visszanyúló hagyománya van ennek e tájban, olyan községek is Világszerte gond a mezőgazdaság. Részben, mert egyre kisebb területre szorul vissza, másrészt ezrek és ezrek vándorolnak el, könnyebb életet, gyorsabb boldogulást keresve a metropolisokban. Nálunk a termelőszövetkezetek űtján a társadalom megoldást talált arra a világszerte szorító problémára, hogy a modern, iparosodó társadalom kereteibe hogyan illeszthető be ésszerűen a mezőgazdasági termelés. Igaz, van még bőven tennivalónk. A X. kongresszus anyaga, határozatai sokat segítenek. Elég csak egy momentumot kiemelni, mégpedig az időtényezőt. Hiszen ezzel korábban nem számoltak annyira a mezőgazdasági üzemekben, nem is számolhattak. Létre kellett hozni az alapokat, az egyszerű újratermelést megteremteni. Mára azonban az idővel is számolnak, gondolnak, mint termelőerővel, mint termelés.! eszközzel. Nemcsak azt nézik, miből mennyi terem, hanem hogy milyen költségekkel, s mennyi idő alatt állítanak elő egységnyi terméket. Ez a helyes, csak így tudunk gazdálkodási színvonalat teremteni, olyan színvonalat, amellyel Európa legjobb gazdaságaival vetekedhetünk. S ehhez elengedhetetlen a szellemi erő, az a szellemi tőke, ami kialakult, felhalmozódott egy-egy mezőgazdasági üzemben. Szerepét egyre többen látják, elég csak utalni a Szovjetunió Kommunista Pártjának 1970 júliusi plénumára, amely a termelés intenzitásának egyre növekvő ütemével határozta meg a mezőgazdaság továbfejlesztésének útját. A falvak technikai ellátottsága sokat javult, s egyre magasabb színvonalú lesz, nyilvánvaló, hogv megnő a mérnökök szerepe, a mérnöki szolgáltatások jelentősége. Nem utolsósorban a technikai eszközök bősége megköveteli a matematikai módszerek alkalmazásával történő új irányítási módokat, programozást stb. Mindez érezhető, látható a magyar falu arculatán. Akik sűrűn, nyitott szemmel járják a vidéket, a tájat, látják, hogy soha Ilyen valóban virágzó mezőgazdaság még nem volt. A holnap még többet ígér. Még több rácsodálkozást, íróknak, költőknek, mindenkinek. Hiszen a holnapokkal önmagunk épülünk. telepítgették a szőlőt, mint Csengele, Pusztaszer, Sövényháza. Pedig e helyeken korábban nem foglalkoztak vele. Napjainkra a homoki boroknak rangja, híre van. Bár a szőlő sovány, sovány, mert e táj nem tartozik a történelmi borvidékek közé és a minőségi fajtákkal is bajok vannak. Ezekben az években 15 ezer holdnál több szőlő díszlik a szegedi járásban. Az idén 15 ezer 024 holdról szüreteltek, összesen 100 ezer mázsa szőlőt vettek át. Ez kevesebb, mint az átlag, hiszen évenként a pincegazdaság 130— 150 ezer mázsa szőlőt vásárol fel. 1964-ben és tavaly volt a rekordév. A 69-es szüret végén 175 ezer mázsa került feldolgozásra. Rizling. veltelini. muskotály, hárslevelű, ezerjó, kövidinka és kadarka az uralkodó. Sajnos csak 10 százaléka ad a termőterületnek minőségi borokat. A többi a tömegbort szolgáltatja. Az elkövetkezendő években a szegedi járásban nagvarányú rekonstrukciót hajtanak végre. Ez egyben azt is ielenti. hogy változtatnak a k'pinlrult aránvokon. naevoKh •'Wiipten lesz majd mi""réei fa'ta. Nemcsak az ide látogató turis ták íztolpetik s nyilatkoznak elis meréssel a homoki borokról, d< a kereskedelmi szakemberek is hiszen exportra is szállítanak e táj itala'bói Kiílöní.son a KGSTállamokban keresettek. Fogyó Kistelek Bizony megesik ez. Nemcsak az emberek tartanak fogyókurat olykor-olykor, de nagyközségek és falvak is. Kistelekről jó néhányan elvándoroltak a közelmúltban. Pedig jó helyen fekszik, az E 5-ös főútvonal szeli ketté. A környező falvakból sokan járnak be a „kun fővárosba", főleg piaci napokon. Ma tizenkétezer-huszonnégy hold a nagyközség területe. Lakóinak száma 1949-ben 9 ezer 39 volt, 1960-ban 8 ezer 925. Az idén viszont, mint a népszámlálás adatai is bizonyítják, 8 ezer 598. Pedig Kistelek valaha város akart lenni. Jelenleg a nagyközség lakosságának 21,1 százaléka él külterületen. A tanyákról nehezen mozognak az emberek^ nehezen költöznek be a központba. Sajnos iparilag fejletlen Kistelek, a kereső lakosság többsége, de lagalább 45—50 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. Bár Szeged és Kiskunfélegyháza között Kistelek a legjelentősebb település, mégis az ezer lakosra jutó Iparban foglalkoztatottak száma csak kilencven. Hét állami, és hét szövetkezeti iparteleppel rendelkezik a nagyközség. ARANYHOMOK, SOVÁNY SZŐLŐ