Délmagyarország, 1970. november (60. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-13 / 266. szám

TAíAMfAP. 1970. NOVEMBER 15. korszerűsítés községekben Évről évre több pénzt költenek a szegedi járás egészségügyi, szociális léte­sítményeire. Legutóbb is az egészségügyi és szociálpoli­tikai csoport felmérte azo­kat az épületeket, amiknek a rekonstrukciója 1971-ben megoldható. Így többek kö­zött Szatymazon felújítják a körzeti orvosi lakást 250 ezer forintos költséggel, Puszta­szeren pedig a körzeti or­vosi lakás felújítása mellett a rendelőről sem feledkez­nek meg. 120 ezer forintot szánnak erre a célra. A domaszékieknek régi kívánsága, hogy a tanácsadó rendben legyen, jövőre 320 ezer forintot kapnak erre a célra. Az üllésiek a körzeti orvosi rendelő felújítására 60 ezer forintot, az újszent­ivániak pedig a bölcsődére 100 ezer forintot költhet­nek. Eredményes év a népművelésben Közei 700 előadás — Dijak, jutalmak Tegnap délelőtt Szegeden, a járási tanács végrehajtó bizottságának tagjai megvi­tatták a járás népművelési tevékenységét és 1971. évi programját. Ezt követően Kiskundorozsmára látogat­tak, ahol a nagyközségi ta­nács vb-munkáját értékel­ték és megvitatták a továb­bi feladatokat. Igen eredményes évet zárt a népművelés a szegedi já­rásban. Ehhez a népművelők nagy segítséget kaptak a társadalmi és tömegszerveze­tektől. De az sem lényegte­len, hogy éltek az adottsá­sének 100. jubileuma, nagy lehetőségeket adott az ered­ményes népművelői munká­nak. Továbbá a május 14— 16. között megtartott Orszá­gos Népművelési Konferen­cia is segített, sürgette a közművelődés korszerűsíté­sét, az igényesebb eszközö­ket, a szocialista hazafiság tudatosítását stb. Az idén például az isme­retterjesztő előadásokat a szegedi járásban a tervezet­nek megfelelően teljesítették. A megtartott 680 előadás közül 35 százaléka volt ter­mészettudományos, 65 száza­gokkal, különösen a két léka társadalomtudományi, nagy évforduló, felszabadu- Megnőttek a minőségi köve­iásunk 25. és Lenin születé- telmények. Az előadók fel­Iskolabuszok Csongrád megyében első­nek a makói járásban szün­tették meg a tanyai általá­nos iskolákat. Egy kisközség — Kövegy — kivételével be­fejeződött a körzetesítés is. A makói járás 16 községé­nek általános Iskoláit az idei tanévre 10 igazgatóság­ba vonták össze. A távolab­bi helyekről naponta iskola­buszok szállítják a gyereke­ket az oktatási intézmények­be. Érik a fény Új filmek Bajom van a címekkel, nem húznak be a moziba. Itt van az Erik a fény, a pusztába kiáltott borsó, vagy a falra hányt szó képzava­rát kelti, s nem egészséges, könnyen kitalálható szán­déka szerint magasztosai, felemelőt kifejező asszociá­ciót. Lévén, hogy általában érni a gyümölcs szokott, el­lenkező esetben tartják ró­la; éretlen. Hiába protestál Szemes Mihály rendező Jó­zsef Attila versének címére: az Erik a fény sokkal in­kább sematikus filmbrosú­rak üresen kongó álpátoszát idézi. Szerencsére csak addig, míg elkezdődik a vetítés. Akkor viszonylag kiderül, nincs szó sémákról, az Erik a fény más indítékú, tisz­tességes vállalkozás. Mond­hatnók, hiánycikk, hiszen a műszaki értelmiség életrit­musa. problémavilága nem főbérlő a hazai filmtermés­ben. Kevés látnoki tehetség­gel elképzelhető, mily örömmel fedezte fel Szemes Mihály Kamondy László for­gatókönyvében a ritka le­hetőséget, mellyel a „prob­lémázó értelmiség", a nehéz emberek újabb fejezete ke­néző, mennyiben sikerül a pedáns műszaki fésült­ségből művészetet kompo­nálni. Az Erik a fény nem jut messzebbre a próbálko­zásnál. Embereket látunk önmagukkal, egymással küszködni, vitatkozni, örül­ni, elkeseredni, kapcsolatba kerülni anélkül, hogy egy­szerre hallanánk kí közös­ségükből az együvé tarto­zás, a tartósabb szakmai ­emberi együttélés belső hangjait A futó szerelem elmúlik, a súrlódási felüle­tek hamar lecsiszolódnak, az igazgató jóságos mikulás, a feleség könnyen megbocsát, a tériszanyos felmászik a toronyba — a nagy egyetér­tésből csak Bittermann fő­mérnök elegáns külföldi ér­deklődése enged valami sá­tánit megsejteni, Básti Lajos arcáról. A néző már-már szurkol valamicske sötét pontért, a tagadás szellemé­ért, ami „széthúzná a me­zőnyt", drámai feszültséget teremthetne — mindhiába. Tiszta emberekkel van dol­gunk, túl tisztákkal. Az Érik a fény érdekes­sége, hogy benne több sze­gedi színésszel is találko­zunk: Kovács Jánossal, Bicskey Károllyal, Pipacs szerepében Kovács Zsuzsit látjuk, a kísérőzenét az ugyancsak Szegedről Indult Durkó Zsolt készítette. Má­sik érdekessége a színes technika. Az előzetes szak­mai vetítésein megjelent rendező meglepetten tapasz­talta, nem az eredeti szí­neket látja. Állítólag olyan kópiák is készültek, ahol a megálmodott színeket az eddigi legjobb kivitelben kaphatná a néző. Csak nem Szegeden. Miért? N. L rülhet filmvászonra. Az Elképesztő! Lélegzetelállító! Rómeó és Júlia „Varázslatos! Kápráztató! Hussey, Rómeó szerepét pe­igazsághoz tartozik, Kamon­dy László is úgy fedezte fel egy mérnök naplójában a Valóság 1966-os számában —, s a dátum sem hanyagol­— ezeket a felkiáltójeles jel­dig a 17 éves Leonard Whi­ting játssza. Fiatalságuk el' mondatunk. Aki látta a fii- őket; jól választott. Nem­met, tudja, hogy az elragad- csak fiatalságuk, hanem te­hetségük miatt is. A film Rómeója és Júliája ideális tatás indulatszavai legelegánsabb és a most a legmé­lyebb kritikai elemzés pót7 reneszánsz figura és ideáli­lására is képesek. Az olasz rendező filmvál­tozata Shakespeare remekéről páratlan san mai fiatal. Az örök fia­talság megszemélyesítői ők drámai ketten. abban, De nemcsak ők ilyen na­zőket írták a világlapok és a lenére mindketten hivatásos szaklapok, a Life, a Kine színészek; négy éve játsza­Weekly, a Saturday Review nak különböző londoni szín­és a Mc Cals Zeffirelli új padokon. Zeffirelli 300 fiatal ható el: az új mechanizmus filmjéről. Mást mi sem színész közül választotta ki csecsemőkora. A film a hazai tévéadá­sok műszaki előkészítésének, kitalálásának, megtervezésé­nek : megvalósításának hős­korát idézi. Az operatőr a kékestetői adótorony mun­kálatainál indítja el felve­vőgépét, és a sikeresen át­adott tokajinál állítja meg, miközben a vasakaratú konstruktőr (Vas Máté!) Agyonhajszolt, éjt nappalba dolgozó kollektívájáról ki­derült: a mostoha körülmé­nyek, a technikai nehézsé­gek, korszerűtlen eszközök dacára is magas színvona­lú munkát végeznek, tőlük rendelnek berendezéseket külföldre, Ausztriába. Eny­nyi a tényszerű anyag, ami önmagában is hálás lehető­ami a klasszikusok bemuta- gyón fiatalok, hanem tinéd­tásának legfőbb értéke és zserek a többiek is, akikben egyben legfőbb nehézsége: a mához való közelítésben. A a két veronai család ellen­téte tettekké válik. Zeffirelli Rómeó és Júlia filmváltoza- bizonyos részeket és jelene­ta hű a színpad nagy varázs- teket kihagyott Shakespeare lójához cselekményben és drámájáétól. De ez lényegte­szövegben egyaránt, s mégis len, megszokott rendezői ség a világszerte megbecsült ietctöbb rendező. magyar műszaki értelmiség szép szavú hőskölteményé­hez. A baj ott kezdődik, hogy a főmérnököt. konsf­ruktőrt, technikust nem elég agyagból gyúrni, tekercsek, gépfalak áramkörébe állíta­ni — életet ts kellene le­helni beléjük. A hasonló tí­pusú filmek gondjainak új­rafelismeréséhez érkezik a századi gyakorlat. Az igazi különb­hűséges ség a nagyszámú fiatal ál­nem landó jelenléte: az olasz látványos trükke;l„ film „megfiatalította" Shaikes­azzal valósítia meg. peare-t. Illetőleg ponto­hü sabban — valljuk be — nem a is őt, a szerzőt, a színház mindmáig legnagyobb alko­lényeges tóját, akit ahogyan telnek az évszázadok, egyre jobban be­csül az emberiség, hanem a konvenconális, tudálékos és töményen huszadik szellemű. S ezt a hűtlenséget Zeffirelli valami hanem hogy sokkal inkább Shakespeare-hoz, mint Tudjuk, milyen Shakespeare drámájában a két címszeret lő szinte gyer­meki fiatalsága. S mégis, annyi színházi előadás és öreges előadásokat. Üi fény­film után Rómeót és Júliát ben ragyog ebben a filmben talán most láthatjuk először Shakespeare, de ez a fény az olyan korúnak, ahogyan az igazi, az eredeti. Zeffirelli angol drámaíró elképzelte hűtlensége a legigazibb hú­őket. Zeffirelli filmjében Jú- ség. lia szerepét a 15 éves Olivia ö. L. készültségének és kiválasz­tásának — több helyen tu­dományos fokozattal rendel­kező szakelőadót hívtak —, másrészt a szemléltetésnek is megnőtt a becsülete. Igen rövid időn belül népszerűvé vált a szegedi járásban is az Ünnepelj ve­lünk mozgalom. Ennek szer­vezésére járási operatív bi­zottság alakult. Ez irányítot­ta, szervezte, ellenőrizte és bírálta a mozgalom akcióit. Jellemző, hogy a község,i ía­lusi művelődési házakban működő öntevékeny cso­portok közül 48, s egyéni versenyzők közül 89 küldte be nevezését. Nem kisebb eseményekre került sor eb­ben a művészeti mozgalom­ban, mint a vers- és próza­mondók versenyére Algyőn, jubileumi szellemi vetélke­dőre Balástyán, az ifjúsági klubok közreműködésével, járási folklórfesztiválra Ül­íésen, az irodalmi színpadok és színjátszó csoportok be­mutatójára Kisteleken, a Le­nin-centenárium alkalmából stb., stb. A bemutatók igen színvonalasak voltak, s be­bizonyították ismételten, hogy a műkedvelés ma ls közel áll a dolgozó emberek­hez, dalolnak, táncolnak, színdarabokat adnak elő. szabad idejük jelentős ré­szét feláldozzák a sikeres szereplésért A zsúfolt néző­tér viszont azt bizonyította, hogy a színvonalas rendez­vény megértő közönségre, telt házakra talál. Az Ünnepelj velünk moz­galomban nyújtott kiemel­kedő teljesítményért a kö­vetkező csoportokat és egyé­ni közreműködőket részesí­tették jutalomban. A mű­vészeti díjat s vele 5 eaer forintot a kisteleki művelő­dési ház ifjúsági színpada, ugyancsak a művészeti díjat s 5 ezer forintot, a sándor­falvi művelődést otthon ci­terazenekara, valamint mű­vészeti díjat s 5 ezer forin­tot nyert, az üllésl művelő­dési ház néptánc csoportja is. Tóth Andrásné tápéi népdalénekest 600 forinttal, Tóth Irén kisteleki versmon­dót 300 forinttal, Stróhner Józsefné tápéi rendezőt 600 forinttaL Szilágyi János kis­teleki rendezőt 1000 forint­tal és Petres József forrás­kúti művelődési ház igazga­tót 800 forinttal jutalmaz­ták. Igen szép eredményeket értek el a honismereti szak­körök is. Kiemelkedő szak­köri munkákról adtak ta­nulságot az énekkarok közül a kiskundorozsmai, a zá­kányszéki * fotó- és kisfilm szakkörök közül a balástyai, forráskúti, rúzsai, tápéi, mó­rahalmi, zákányszéki szak­körök. HiTKÖIMIlPfl K Amíg a buszra várunk Fiatal költőnőnk kötete jelent meg ilyen címmel a könyvesboltok kirakatában. Ebből megtudhattuk, hogy — úgy látszik — nemcsak Szegeden várunk sokat a buszra, hanem országszer­te ez a helyzet: a sok időt rabló várakozás közben akár regényt is kigondol­hat az ember. Hacsak az­zal nem tölti idejét, hogy nyomdafestéket nem túró formába öntse a busz kö­rül forgó gondolatait. bizonyos, drága 9-es sok­szor éppen akkor nem jön, amikor kellene, vagy gon­dol egyet, és két-három perccel hamarább neki­vág útjának. A szeszélyes busz akkor — stílusosan — fújja a leg­több benzlsfüstöt utasai orra alá, amikor (a nem csúcsidőnek tartott nap­szakban), délután 5—7 kö­zött hagy ki egy-egy jára­tot, minek következtében nem képes fölvenni a két Csöppet som vigasztalja busznyi várakozót. A kiha­azonban. az embert, hogy más is osztozik idegességé­ben. A tarjániakat sem, akik alig, hogy föllélegez­tek volna, mert úgy tűnt, hogy érdemes tíz-húsz per­cet várni a buszra: máris gyások eredménye pedig az, hogy a több buszra való utas egyszeri szállítá­sa nagyon megviseli az amúgy is nyöszörgő kilen­ceseket. A fiatal költőnő könyve megízlelték a buszravárók mindössze 86 oldal. Onnan nagy közösségének keserű somsát. Az ő buszuk ugyan­is kiszámíthatatlan. Az a tudom, Amig a vártam. hogy kiolvastam, tarjáni buszra Esik, esik csendesen Különös egy város va- rász utcán — ez egy kisse gyünk. Csak azt tessék szokatlan. Képzeljék csak megfigyelni, hogy itt min­den másképp van. A Ká­rász utcán például akkor is esik néha, ha derült az ég. Csakhogy nem a csen­des eső pereg le az ereszen, hanem a fal potyog le a korhűre dekorált házakról. S nem is csendesen, hanem jól észlelhető robajjal, nem is számítva az érzékenyebb lelkű hölgyek sikolyát. Megértené az ember pél­dául ezt a csendes falhul­lást ls, hiszen ősz van, ha mondjuk egy-egy patiná­sabb fal kezdene potyogni. (Abból is van elég váro­sunkban.) De hogy a Ka­el, hogy mennyivel roman­tikusabb, ha az ember fe­jére egy patinás öreg ház dől rá, s nem egy panel­csoda! Az ereszre egy szavam sincs, az ereszt azt meg­csinálták. De a pergés, per­gés, az ma is igaz. Mert ahol nem a fal hull, ott a festés pereg. Például a közismert Sellő-házról. Ja kérem, az idő vasfoga! Az nem ismer kegyelmet, és nem kopik el soha. Való­színűleg azért nem, mert mesterember kezemunkája. Veress Miklós Húszéves a posta hírlapszolgálata Az idén: egymilliárd sajtótermék A postai hírlapszolgálat ügyi miniszter első helyette­bevezetésének 20. évforduló­ja alkalmából csütörtökön, tegnap ünnepséget rendeztek a posta-vezérigazgatóságon. Az ünnepségen megjelent Várkonyi Péter, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hi­vatalának elnöke. Horn De­zső, a közlekedés- és posta­Képernyő • ar • • • • • • • • Köszönjük, jól vagyunk Szerda e6te megjelent egy társtalan vállalkozás, a ne­dokumentumsorozat bekö- gyedszázados jubileum pezs­szöntő inzeltje, a Hogy érzi gő igyekezetében több ha­nuigát, elvtárs? Első fejezete sonló indítékú műsorral ta­az egykori nagygyűléseken lálkoztunk már a tévében, harsonázó fiúkat kereste fel, Sajnos ez a sorozat vala­szóiította meg tévékamerák mennyi közül a legverszegé­elött. A sorozat nem hivatá- nyebbet ígéri. Amennyire el­sős rendezője, Radványi De- só részéből kitetszik, hangvé­zső elmondta a tévéújságban, tele bátortalan. Rossz szocio­Ki tud róla? felhívásuk nagy lógus, akinek tesztlapja a visszhangra talált, belőle társadalmi közérzetre kér­profitálnak. Száz embert ke- dezve beéri ilyen válaszok­restek fel az 1945—49-es ha­zai megmozdulások fényké­kal: köszönöm, jól vagyok. Futó családi, albumokat la­pén felismert résztvevőiből, póznak fel, Balogh Mária hússzal készítettek riportot riporter koccint presszóban — s mindenekelőtt érdekes- az elvtársakkal — csak ép­ségre törekedtek, a társadal- pen nem halljuk, amire na­mi közérzetről faggatták gyon kíváncsiak lennénk: őket, találkozni akartak „az­zal a nemzedékkel, amely a hogvan látják társadalmi, gazdasági, kulturális és más felszabadulás óta személyes viszonyainkat azok, akik ügyként vállalja a szociális ta forradalmat". A program így önmagában "TÜ'-, " is szép: izgalmas, kell. Még nallaK­azt is hozzátenném. nem elejétől fogva, közvetlenül vagy közvetve, maguk csi­L N. se, a posta vezérigazgatója összegezte a hírlapterjesztés két évtizedes fejlődését. A posta húsz esztendővel ezelőtt hozta létre az egész országra kiterjedő hírlap­terjesztést. Azt megelőzően legalább kétezer olyan te­lepülés, falu, lakott hely­ség volt az országban, ahol nem árusítottak újságot Ép­pen ezért a szárrvsze*j fejlő­dés vidéken a legszembetű­nőbb. Falvakban, tanyákon 20 éve 4—5-féle lapot lehe­tett kapni, ma legalább 50­félét kínálnak a postások, a hírlapterjesztők. Az elmúlt két évtized alatt a forgalom több mint háromszorosára növekedett, 1950-ben 350 millió sajtóterméket adtak el, az idén több mint egy­milliárddal számolnak. Az; előfizetők száma a húsz év előtti 1,5 millióról 6 millió fölé emelkedett A „stando­kon" és az egyéb árusító­helyeken a húsz évvel ez­előtti havi 8 millióval szem­ben ma már 30 millió lap­példány fogy. A legutóbbi 10 esztendő alatt 600 korszerű hírlap­pavilont és egyéb árusítóhe­lyet létesítettek, s jelenleg az országban 50 hírlapbolt is nüködik. A posta a következő évek­ben újabb 300—400 hírlap­árusító helyet állít fel, csak­nem 90 millió forintot fordít a hírlapterjesztés gépesíté­sére, gépjárművek, kerék­párok, kiskocsik beszerzésé­re. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents