Délmagyarország, 1970. november (60. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-11 / 264. szám

4 SZERDA, 1970. NOVEMBER 11. Maxi midi Hódít-e Szegeden? — Még visszakerül a vállfára A múltkorúban egy nagy- lakinek az ízlése vagy dimamu öltözködési gondjai- vattisztelete így diktálja. A ról panuszkodott: „itt van ez szegedi Centrum Áruházban, a vudonatúj műszálas anyag ós nem merem megvarratni. Nem Ismeri kl uz ember magát ebben a divatcécóban. Majd jövőre megcsináltatom, addigra majd csak eldől, maxi vagy mini". íme. változnak az Idők. A hatvanon fölUli hölgy megvetően húzta félre száját egy combját mutogató miniszoknyás fruska láttán. Most nem akar feltűnni ódivatú öltözködésével. Pedig u térdet 5—10 centivel takaró ruhatára minden bizonnyal nem kelhet versenyre egyelőre — dlvatosságábun — a tizenévesekével. Várakozó álláspont Szeged — akár uz idő« hölgy — a várakozás állásu Csöpi gyermekruha-szaküzletben és a Kárász utcai Modell-boltban láttunk nagykockás midikubútokat 900—1600 forint közötti áron, egyelőre csak háromféle fazonban. De van 3400 forintért midibunda ls. Érdeklődtem az elárusítónőktől, hogy a szegediek kőiében hódított-e a midi, a maxi — vagy sem. Centrum Áruház: „Sokféle kabátot kapunk. 900 forint körüli áron már lehet vásárolni a midit. Egyelőre nálunk még nem megy. Inkább a hagyományosubb fajták kelnek el. Míg ezekből eladunk szazat, 5—6 fogy el midiből.'.' Csöpi gyermekruha-szaktlzlet: „Nagyon sok fiatal lány keres fel bennünket, mével szegélyezett kábátokból is kaptunk néhányat. Csak egy-egy olyan vásárló akad, aki meg is veszi. Sokan felszegetik a megszokott hosszúságúra — és mi készségesen elvállaljuk." „Fennakadás" nélkül Lám, a kereskedelem és a vásárlók, a megszokás mintha egymásra várnának: hagynák a kezdeményezést a másiknak. Ez a halogató magatartás valószínű a divatfronton ls valamiféle középutas megoldáshoz fog vezetni. Vagy olyanformán, hogy mindenki azt hordja, amilye éppen van: csináltat midit is, de nem dobja el a térd fölött tíz centivel végződő szoknyákat sem. Vagy úgy, hogy nem tekintik szentírásnak párizsi vagy pontján van. RoMztndulattal kapható kétféle fazont, megFel is próbálják a jelenleg ola8Z divatcégek földet söpazt lehetne mondani, lomha város vagyunk, Jóindulattal: csak megfontolt. Az Itteni utcákon most még fedetlen női lábak nyújtják a látványosságot, noha szenzációéhségünket próbálja kielégíteni egy-két midi- vagy maxlkabátot magán cipelő ifjú hölgy. Többnyire nagyon ifjúk, a középiskolások. Ebből ls látszik elmaradottságunk, mert olasz divatlapok azt ajánlják a mamáknak, öltöztessék óvodás kislányukat' maxi szoknyácskába. Persze kérdés, nem a praktikum ve/.érll-e a divattervezőket (bár ez egyre kevésbé fogható rájuk). Pedig bölcs előrelátásra vallana: mire a maxit kinövi a kislány, hátha a mini lesz a sikkes. Es virágkorukban a velük született értékeikkel kívánnak dicsekedni, nem maxiruhákra telő maxi anyagiakkal. Persze a külföldi nagyvárosok lányai — ha megfelelő adottságaik vannak mindkét vonalon — úgy gondolják, kár lenne eltitkolni bármelyiket. S hogy u kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, hasítékokkal, csalafinta gombolásokkal, szalagocskákkal oldják meg a takarás folytonosságait A merészebbek — maxi ide, maxi oda — fellebbentik a dúsan omló szoknyát a fotóriporter mögött... S máris lemérhető a nagy anyagi áldozat: van maxi, de alá már nem telik egy árva „rongyra" sem ... Nem is o!yan rossz Félre a tréfával. Nálunk alávalóra telik. De maxivagy minikabátra is, ha vaállapítják, hogy nem isolyun rossz. Szoktatják a szemüket hozzá — aztán többnyire visszakerül a vállfára." Modell: „Kifejezetten maxtkabátot eddig még nem kaptunk. A napokban várjuk. A midi 900—1600 forint körül kapható, persze 3 ezer forint fölötti midibundák és habszivacsból készült szőrrő ajánlatalt az iskolába, gyárba, hivatalba, piacra járó lányaink, asszonyaink, hanem saját józan belátásuk szerint hajtják fel, illetve engedik le a ruhák szegélyét. Tehát úgy, hogy attól kényelmesen elvégezhesse kiki a maga tevékenységét a felsorolt helyeken — „fennakadás" nélkül. Chikán Ágnes Nem hallatszik föl az utca zaja Látogatás a 39 emeletes Stadt Berlin szállodában Algaflotta algakombinát A bolgár öceonográfiai és Halgazdasági Kutatóintézet fekete-tengeri vizsgálatainak kedvező eredményei után Várnában most megkezdték Bulgária első algakombinátjának felépítését. A létesítmény érdekes feladatot kapott: a Fekete-tengerből nyert algát ipari célokra dolgozza fel. Elsősorban nátrlumalglnátot állít elő, évente 350 tonnát. Ezt az anyagot, az „algavadászat" főtermékét, a gyógyszer-, textil-, festék-, lakk-, édes-, valamint a mélyhűtő- és építőipar hasznosítja. Itt készül az algaroid is, amelyet az olaj feldolgozó ipar használ fel; a keveréktakarmányhoz szükséges jód és az algaliszt is gyártmányaik közé tartozik. Az alga kitermelésére a várnai kombinát saját flottával rendelkezik. A hajóegységek meghatározott időközönként futnak ki a Fekete-tengerre és gyűjtik öszsze a műszerekkel már előre felkutatott helyeken az algákat. A gyár 1975-ben rátér az előállított anyagok és melléktermékek komplex értékesítésére és nem pusztán a bolgár népgazdaság igényeit elégíti ki majd teljes mértékben, hanem exportra is megkezdi a gyártást. A ház széles, tágas csarnoka már benépesedett. Elmúlt már az az időszak, amikor még a bútorszállító autók egész sora adott itt egymásnak találkozót. Az NDK-íövárosban a „Stadt Berlin" Interhotel 1970. október 10-én megnyitotta kapuit a vendégek előtt. Most a minden hotelben sajátos nemzetközi légkör határozza meg a nagyvonalúan kialakított csarnokot. Es mar itt, bár még Inkább természetesen a 129 méteres impozáns magasságú 39 emeletes óriás külső megtekintésénél, világossá válik: ez az épület méltó az NDKfővúros új városközpontjához. Nyolc felvonó szállítja az utasokat. A szobákat célszerűen rendezték be. Feltűnnek a modern rádiókon a szép formájú ébresztőórák, amelyek zümmögő' hangjukkal a vendéget még legmélyebb álmából ls felébresztik. És erre biztosan szükség lesz néhányszor. Mert ide a 26. emelet magasságéba, ahol éjszakára megszálltam, nem hallatszik fel semmiféle zaj, amit az autók, buszok és néha a légkalapácsok hallatnak körben az Alexen, és a szoba árában (kétágyas szobám 40 márkába került) az Igazán pompás kilátás ls benne van, ami a városra nyílik. Ezt a kilátást természeteI na legjobban a „panoráma"emeleten lehet élvezni. Az ötlet, hogy egészen fent a kávéházzal, étteremmel és bárral a gasztronómiai „i"re a pontot feltegyék, szinte kínálta magát ebben a magasságban az építészeknek. A 200 helyről olyan kilátás nyílik a városra, amely aligha marad el a tévétorony mögött. A modern technika uralkodó szerepet játszik az új szállodában. A bejelentkezés után néhány másodperccel már befut a telefonközpontba egy papírcsík a bejelentkező fénymásolt nevével és szobaszámával. A házat elektromos adatfeldolgozó berendezéssel szerelték fel. amely lehetővé teszi, hogy 400 napra előre felvegyenek megrendeléseket. Ezek segítségével történik természetesen a költségek és teljesítmények elszámolása ls. Egy szót még a munkatársakról. 800-an vannak plusz 200 tanuló, és mindannyian alaposan felkészültek a munkájukra. Még ebben az évben több mint 100 000 vendéget fogad a hotelóriás, és évente állug 500 000 éjszakai szobaigénybevételre számítanak. Ezzel érezhetően enyhül az NDK-fővároe szállodaiparának eddig igen feszült helyzete. A 2000 ágyas új húz az összkapacltás 40 százalékos növekedését jelenti! Az ezerfőnyi kollektíva élén olyan ember áll, aki az első tollvonástól kezdve jelen volt az építkezésnél: Klaus Hansen, A 37 éves igazgató 1950-ben pincértanulóként kezdte pályáját, majd elvégezte a gsztronómlal főiskolát, a belkereskedelmi főisikolút és két évig dolgozott a „Llnden"-szállodában. ö a megtestesült nyugalom. Horgászok, halak - ősszel A füzesek vetkőznek már a Tisza-parton, s a csörgő, sárga leveleket rászórja a szél a víztükörre. Az őszt talán legjobban a Tiszán venni észre, mert csak elvétve látni — a vlrtigllsek közül is — motorcsónakost, és erősen megcsappant a parton a horgászok száma is. Ez érthető, hiszen a novemberi napsütésnek alig van ereje, a víz viszont egyre — A harcsa már elült, a ponty ls fészkelődik — halljuk a kétkedők szavát. Valóban igaz, hogy a harcsa veszi észre leghamarabb a víz lehűlését, s attól kezdve nem vándorol naphoszszat kilómétereket, hogy kielégítse mohó étvágyát. Vermelése körül csak rövid portyákat tesz, s ha ilyenkor horogra akad, szinte kezes Jószág. Csakhogy ne hűl, a halak étvágya pedig várjunk rá a partközeiben, Légi geológusok romlik. Sokan már téli pihenőre fektették az orsókat, az üvegbotokat, a szákot, a haltartó halót, mondván, hogy kár üldögélni a mert bent jár a folyó közepe téján, vagy lehúzódik az igazán mély kanyonokba. Ott csoportosulnak a kecsegék ls, és húzódnak meg A Belorusz Geológiai Tudományos Kutató Intézet aerodinamikai laboratóriuma ajánlásokat és módszereket dolgoz kl geológiai felderítő munkálatok légi úton történő végzésére. Az idei nyáron tudósok bevonásával „tanfolyamot" szerveztek a köztársaság geológus-mérnökel számára. A hallgatók elsajátították azokat a módszereket, amelyek segítségével repülőgépről és helikopterről geológiai, hidrológiai és geofizikai felvételeket tudnak készíteni. A tanfolyam célja volt valamennyi résztvevőben kifejleszteni azt. a készséget, hogy repülés közben megfigyeléseket végezzen és feltérképezze a látótérbe kerülő geológiai képződményeket. vízparton, hiszen ritka már vonulásuk útján a márnák, a valamirevaló kapás, s ha a „veszedelmesebbjei" a mégis megakad valami, az másfél kilón felüllek, ameleglnkább durbincs, legjobb iyek most már olyan „illeesetben eltévedt dévérke- delmesen" veszik fel a felszeg, vagy kóc, annak is az csalizott horgot, mintha apraja. bocsánatot kérnének, hogy a Látványos kapásokra tény- következő pillanatban annál leg nem lehet mér számíta- vadabbul küzdenek a szabani, hiszen ilyenkor a jó dulésukért. Egy-egy ilyen hal ls csak fanyalogva veszi fel a csalit. — No, de hol van ilyenkor már a jó hal? — kérdezik a szezont hamar záró horgászok. A halat ilyenkor már meg kell keresni, ott, ahol vermelni készül. W ' #' Szabó l. .W/lő — Solyorn József: TITKOS HADVISELES ,, Átkozott. FBI 7. — Ezeket — a nyavalyás kis franciákat mi tettük hidegre. Remélem, hamar kinyiffannak, a Szaharában. Arthur Roaeborough, az OSS francia részlegének vezetője tudta, hogy Murphy reményei nem alaptalanok. A Szahara közepén, egy vasbetonból épült pokolban tartották fogva a franciák mindazokat az embereket, akiket a Giraudkormány bűnösnek minősített. Betonprlccseken, szűk cellákban tengették az életüket, naponta egy tányér levesnek nevezett moslékot kaptak. A nappali forróságban szinte égtek a falak, a prlccsek, éjszaka viszont meg lehetett fagyni. Takarót nem kaptak u foglyok, és naponta fél pohár vizét osztottak ki közöttük. Ebben a koncentrációs táborban a köztársaságért harcoló spanyol hazafiak százai és az áruló Vichy-kormány ellen küzdő franciák ezrei szenvedtek. Itt tartották azonban fogva a francia titkosszolgálat kezére került külföldieket ls. mindenekelőtt a németeket. olaszokat, magyarokat, akik a fasizmus elől szöktek Franciaországba, hogy ott életűket a nácizmus elleni harcnak szenteljék. Az OSS francia irodája vezetőjének nem sikerült a royalista csoportot megmenteni. — Nincsen jobb dolgod itt Afrikában, mini ezekkel a nyomorult zsidókkal és kommunistákkal törődni? — kérdezte felháborodva Murphy. — Ezek az emberek a mi ügynökeink voltak, és Amerika érdekében tették életüket kockára. Nem az ő szabadságukról, hanem a mi becsületünkről van most szó! — érvelt Arthur Roseborough. j. Hiába magyarázta, hogy a csoport tagjai valamennyien keresztények, és egyetlen kommun'sta sincs közöttük. A legtöbben közülük régi, nagy francia családok nevét és címét viselik. — Mit változtatna a tényeken, ha valóban zsidók és kommunisták lennének?! Azért tették kockára az életüket, a családjuk életét és vagyonukat, hogy Amerika felszabadíthassa Franciaországot. Miértünk harcoltak, és adósaik voltunk, adósaik is maradtunk. — Fütyülök az ilyen adósságra! Szükségünk volt rájuk, elvégezték a dolgukat, és ezzel kész. Washingtonból azt a parancsot kaptam, hogy szabaduljunk meg az ilyen nyughatatlan alakoktól. Nekem kényelmesebb, ha a franciák pusztítják el a saját embereiket. Mert ezek ott, a Szaharában elpusztulnak, erre mérget vehetsz! Róbert Murphynak igaza volt: a csoport egyetlen tagja sem hagyta el élve a szaliarai koncentrációs tábort. Amikor azonban az FBI így hagyta elpusztulni a legjobb francia hazafiakat, mindent megtett Charles Bedeaux megmentéséért. Az amerikai állampolgárságú Bedeaux-t az egész világ a siettetés királyának ismerte. Az ő agyában született meg az a rendszer, amelynek segítségével az ipari üzemek a lehető legtöbb munkát préselték ki munkásaikból a lehető legkevesebb fizetésért. Bedeaux rendszere hírhedtté vált az egész világon. Nem csupán a szakszervezetek és a legkülönfélébb munkásszövelségek. szervezetek, egyesületek ítélték el, hanem az emberi jó érzésre, tisztességre valamit is adó üzemvezetők is. Nem véletlen, hogy Bedeaux rendszerét a legkövetkezetesebben Hitler Németországa valósította meg. Bedeaux lelkes tengelybarát volt. s ennek egyszerű magyarázata: úgy gondolta, hogy a nácik nyerik meg a háborút. Ezért vállalta, hogy közbenjáró legyen a Gestapo és a különböző francia csoportok közölt. Az egyik ilyen csoport vezetője Jacques Le Maigre-Dubrenil volt, akit később Róbert Murphy segített az ideiglenes Giraud-kormány belügyminiszteri székébe Algírban. A másik csoport vezetője Jean Rlgaud, egy megrögzött morfinista, aki a partraszállás után Giraud rendőrfőnöke lett Bedeaux azonban nemcsak ilyen figurákkal teremtett a nácik számárti Közvetlen kapcsolatqt, hanem a legnagyobb francia ipari és pénzérdekeltségek csoportjaival ls. így például a Comité des Forges-zsal, a legnagyobb fVancia hadianyag-részvénytársasággal, továbbá a Banque d'Indochine-nel, a Banque Worms-szal is. Még a háború kellős közepén Bedeaux zseniális tervet nyújtott át a németeknek. Javasolta, hogy fektessenek le a Szaharán keresztül egy Dakartól Oránig húzódó csővezetéket, és nagy mennyiségű, olcsó növényolajat juttassanak ezen az úton a Vichy-íéle Fruncia Nyugat-Afrikából a zsírszegény hitleri birodalomba. Ez a terv lehetővé tette, hogy a németek a Vichy-kormány segítségével kijátsszák az angol—amerikai blokádot. Ezért és más hasonló stratégiai szolgálatokért, Bedeaux különleges engedélyeket kapott a náci Wehrmacht főparancsnokságától. A tengely által ellenőrzött Afrikában és Európában oda utazott, ahová csak akart. Bedeaux azonban az amerikaiak észak-afrikai partraszállása alkalmával csapdába esett. (Folytatjuk.) „lóval" összetalálkozni küzdelem a javából most is, mert vagy a zsinór szakad, törik a horog, avagy a horgász nevet utoljára. A most letisztult, de ismét áradó Tiszában a süllő és a csuka vége-hosszan „veri" a vizet, különösen naplemente után. Kérészt keres azonban magának a kecsege, hogy a téli összeverődés előtt még telepakolja a bendőjét. A csalit egyébként ls kecsesen piszkáló nemes hal most olyan óvatos, mintha minden kérészálcában horgot sejtene. Ha eltaláljuk azt a mély vizet, amelybe ilyenkor már lehúzódik a kecsege, az eredmény jobb is lehet, mint a nyár, a szezon legközepén. Szerencse dolga. Aki győzi türelemmel, elszívlelve most már a gyorsan váltakozó időjárást, az jó fogást remélhet. A nyáron peches horgász ilyenkor még bepótolhat valamicskét, hogy szerencsésnek vélhesse az esztendőt. Kevés türelemmel kisebb és másfajta halakra számíthatunk csupán, a horogra szemtelenül rátapadó kócra, vagy tenyérnyi dévérekre, piros szárnyú keszegekre, a parthoz közeli vízben. Akinek a türelme és a szenvedélye tovább futja. az ha ritkán is, de jó kapásoknak örvendhet. A horgászszezonnak különben nincs vége ősszel, hiszen jár a csuka, s ha még egy keveset várunk, megindul a menyhal, ivásra készülőben. Húsénak íze vetekszik a nemes halakéval. L. F.