Délmagyarország, 1970. november (60. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-01 / 257. szám

VASÁRNAP. 1970. NOVEMBER 1. 232 MAGAZIN Radnai István SZÉLBEN almos voltál de elvehettem csókodat kerek cipó kezembe omlott melled magamhoz vontalak a Duna mellett szökellt a vágy mint S2él a fodrokon Sass Ervin HÁROM SZÍVEM három szívem hogyha volna szerelmedért mind dobogna fekete éj hogyha lennék hideg arcom melengetnéd fényes hajnal hogyha leszek elfutok a felhők felett ellopom a piros Napot s kitűzök egy új csillagot Balázs Katalin KŐSZÁRNYŰ ANGYALOK T. Nagy Irén Függőleges A fekete szakállas fiatalember általános feltűnést keltett a faluban. Az utcabeli öregasszonyok utána bámultak, a fiatalabbak megjegyzéseket tettek. Mit sem törődött az általa felkavart viharral, reggelenként magára kapta ritka kötésű sötétszürke szvetterjét, a falubeli fiúk által irigyelt koptatott farmert, leballagott a folyóhoz, hanyatt feküdt a homokos parton, s órákig bámulta az égen áthúzó bárányfelhőket, majd nagyokat úszott, kitárté tempókkal. Amikor elfáradt, hanyatt feküdt a hullámokon, s vitette magát az árral. Azután felöltöaött. vagy ha erősen tűzött a nap. csak a vállára vetett pulóverral ballagott vissza a faluba. Ilyenkor, délutánonként kihúzódott a pajtába, 6 órákon át rajzolt, faragott A háziasszony már megszokta lakója hóbortját, meg aztán soha semmi baja nem volt vele. tavasz óta rendesen fizette a lakbért, csendes volt és illedelmes, köszönettel elfogadta és megitta reggelenként a friss tejet néha Sára asszony megsajnálta a hosszúra nőtt. szakállas fiút és sütött neki két-három tojásból rántottát, amit az pillanatok alatt elfogyasztott A fészerben egyre csak szaporodtak az alkotások, fából faraRott szobrok, glpszmodellek. Károly lázasan dolgozott ezen a nyáron, telve volt tervekkel, alkotó kedvvel, nagyszerű dolgokat vetett papírra s esze ágában sem volt ősz előtt visszautazni a városba. Néhány barátja hozzá hasonló ifjú művészjelöltek, volt évfolyamtársak egyszer-egyszer meglátogatták. 6k is a közeli falvakban ütöttek tanyát élményeket gyűjteni az alkotáshoz. Károlyt tartották a legtehetségesebbnek ez tény volt, amelyet irigységgel vegyes érzelmekkel ls. de tudomásul vettek. Sára néniről készített vázlatát különösen jónak tartották. — Várjatok csak — mondta Károly — most készítek valamit. . De azt majd csak készen láthatjátok. Valami egészen érdekeset. Tulajdonképpen régóta foglalkoztatta a gondolat, formálódott. alakult benne a kép, a forma. Amikor első alkalommal meglátogatta a lányt, különösen érdekesnek találta. Mások szemében talán nem is volt szép, de Károly úgy érezte, valamilyen különös erő és nyugalom árad belőle. Igen, igen nyugalom ... Aztán egy álmatlan éjszaka után megfogalmazta a Nyugalom alakját. Ott feküdtek egymás mellett a parti homokon. Egészen fehér és szikrázó volt a táj, csak nagyon meleg és forró napokon ilyen. A víztől nem messzire néhány fűzfa kapaszkodott az ég felé. csekély árnyakat vetve. A lány türkizszínü. tenyérnyi fürdőruhát viselt, kicsit vaskos volt. erős csípővel és lábszárakkal, az arcát pedig mintha carrarai márványból faragták volna — sima volt és mozdulatlan. Éppen ez a mozdulatlanság izgatta Károlyt, napokig csak figyelte a lányt, lestc mozdulatait, ahogyan feküdt a homokban, ahogyan lassú majd hogy nem lusta mozdulatokkal elindult a víz felé, s ráfeküdt a folyóra, vitette magát az árral. Többnyire egyedül járt. sem barátnők, sem fiúk társaságában nem látta. — Magányos? — kérdezte egyszer Károly. — Miért volnék az? — válaszolta a lány. — Merthogy napok óta senkihez sem szól. — Nekem így jó — válaszolta. Sokáig nem szóltak, a lány végül felállt, egyenletes és ruganyos léptekkel a víz felé sietett. Aznap már Károly nem látta többé, sokáig nézte még. amint erőteljes karcsapásokkal lefelé úsfcik. Este sokáig készítette a vázlatokat. egyiket a másik Után vetette papírra, nyugtalan volt. nem találta jónak amit csinált. úgy érezte még hiányzik valami. Végül is egy társaságban együtt töltött este után megkérte a lányt — álljon modellt. Ágnes bólintott, minden ellenkezés nélkül természetesen és magától értetődően. A Nyugalom — még csak apró kis gipszmodell volt. de erő és tömörség áradt belőle, a fiatal lányalak Ágnes vonásait viselte, sima márványarcával. — öregem — mondták a barátok — ezért érdemes volt lejönnöd. Kicsit Irigyelték is Károlyt, mint akinek az útja egyenesbe jutott. Kész művésznek tartották, kiforrott egyéniségnek, aki maga-magát adja, aki tudja mit akar, s aki biztos kézzel választja ki a témáit, mondanivalóját. A dolgok azonban, rövidesen másképpen alakultak. Ágnes már nemcsak mint modell vonzotta Károlyt, egyre többet hanyagolta a kedvéért a művészetet, naphosszat a strandon hevertek, este pedig nagyokat sétáltak u falu utcáin. Károlyt szívesen látták a lányos háznál is. Nagy termetű és vidám ember volt Ágnes apja, szerette a jó vacsorákat, a társaságot- Az udvarban hátul állt kőfaragó műhelye. Sírkövek, keresztek, kőrózsák és kőangyalok hevertek tarka rendetlenségben. Alig győzte a munkát. Akadt megrendelő jócskán, nem tudni mi jött az emberekre, volt. aki már a saját sírkövét is elkészíttette. Túl nagy fantáziát nem vitt bele a mester, volt néhány minta. azt mutatta a megrendelőknek. választhattak Ki a keresztet kl a sima kőlapot, mások cikornyásabbra kérték, virágtartókkal és rózsákkal. — Barátocskám, mit kóstál ez a szobor? — kérdezte egyszer sörözgetés közben Károlytól. — Hát.. — Fiacskám — mondta és nevetve hátbaveregette a fiút — attól a mesterségtől felkopik az állad. Nézd csak, én két-három síremlékből megkeresem a hatnyolcezrest Attól függ persze... Hanem mondd csak... nem volna kedved hozzá? Benned van fantázia is. En már régen nem töröm magam ... Egy-két újabb figura, meg miegymás ... aztán az emberek fizetnek. Érted...?! Károly nevetett az öreg bolondos tervein, de az újra meg újra elmondta. Ebben az időben Ágnessel való kapcsolata is tetőzött teljesen megrészegült a szerelemtől, s már nem is látta olyan nevetségesnek az ötletet Meg aztán kinek árthatok, ha ebből szerzem a pénzt? Mellette még faraghatok. — Sőt... Egyszóval Károly úgy látta, hogy az anyagiak biztonságában még inkább hódolhat majd a művészetnek is. sőt sokkal zavartalanabbul mint társai, akik szegényen kezdenek hozzá. © Radványi Barna VASÚTI TÖRTÉNETEK Z

súfolt vasúti fülke. A sarokban. az ablaknál, nyilván a gazdaságosabb térkihasználás okából, ketten ülnek egy helyen: vállas, birkózó küllemű Ifjú ölében aligszoknvás leányzó kuporog. Hangos enyelgé6üket az egybegyűlt utazóközönség leplezetlen érdeklődéssel figyeli. — Ígérd meg. hogv a központi házasságkötőben tartjuk az esküvőt ... — kéri a két csók között támadt technikai szünetben a lány. A fiú egyből rááll. — Természetesen! Utána pedig Da Mátyás-pincében ebédelünk. Együtt az egész násznép. — Valami olcsóbb hely is megtenné ... — Azt már nem. Alább nem adom! A lány hosszú, szenvedélyes csókkal jutalmazza ezt a nemes, lovagi gesztust. Csók után így folytatja: — Két hét nászútra megvünk a Balatonhoz! A fiú rálicitál: — A dalmát tengerpartra! Üjabb csókból kifolyólag a társalgás hosszú percekre ismét megszakad. — Két szobát szeretnék ... — ábrándozik tovább a lánv. — Egyik lenne a háló. a másik a társalgó... — Meglesz! És egv harmadik is —> gyerekszobának! TRÉFA KALEIDOSZKÓP Két évvel később, egy tikkasztóén meleg nyári délutánon kis társasággal ültem a falusi presszóban. — Nézd csak — figyelmeztetett a barátnőm, s egy fiatalember felé intett a szeme sarkából. — Ott a szobrász. — Kicsoda? — Hát a szobrász. Vagy Te nem ismered? Hirtelen nem tudtam, hogy hová tegyem az enyhén pocakosodé. ápolatlan külsejű szakállas férfit, aki egv sarokasztal mellett magába öntött hirtelenében két üveg sört, aztán felrémlett bennem Sára néném albérlője, a hosszúranőtt, álmodozó szemű fiatalember... — ö lenne? Barátnőm bólintott. < — Jól megy nekik — mondta. Tudod, hogy betársult az öreg üzletébe. Olyan szép síremlékeket csinál, hogy a másik megyéből is idejárnak rendelni. Nem győzi... — No, és a szobrok ? A művészet? Legyintett. — Ügy hallom, teljesen abbahagyta. Eleinte még lejártak hozzá a barátai, — észreteríteni, ahogy mondták. De csak nevetett rajtuk. s elővett egv köteg százast, kivágta az asztalra. Aztán megvendégelte őket, etette-ltatta a társaságot. Jól megértik egymást apósával... Ebben a pillanatban lépett oda valaki a szomszédos asztalnál ülő szobrászhoz. Mi tovább beszélgettünk, más, egészen más dolgokról, de azért Jól hallottam a beszédfoszlányokat — Művész úr — mondta az újonnan érkezett. — valami egészen meghatót szeretnék. Egy szomorú angyalt — mondjuk ., — Szárnyakkal? A megreridelő bólintott, mert ugyebár ki látott angyalt szárnyak nélkül. Szárnyakkal kérte tehát amint az dukál, s láttam még, amint kifelé indulnak a szikrázó és meleg utcára egyenesen át a téren a kőfaragó műhely felé, ahol talán elfeledve. kőangyalok és szomorúfüzes sírkövek között ott hever a Nyugalom gipszmodellje is. A lánv szólni sem tudott a boldogságtól. Csókolni, szerencsére. még tud. Később azért mégiscsak megjön a szava: — Mondd, hány gyerekünk lesz? — Két fiú... (csók) ...és két lány,.. (hosszú csók) ... egyelőre ... Még hosszabb csók. egészen addig tartó, míg a kalauz be nem szól: — Debrecen következik! A fiú felugrik összekapkodja a csomag iáit. — Jai. nekent itt le kell szánnom! Na szia! — gyors csókot lehel a lány arcára, és fürgén távozik. A peronról még felinteget a lánynak, aki az ablakból szerelmesen néz utána, mindaddig, míg a fiú két 6zéles válla el nem tűnik az állomás forgatagában. Közben a vonat Í6 elindul újból. a lánv felhúzza az ablakot, visszaül helyére. Percekig némán bámul maga elé. látszik, hogv valamin nagvon töpreng, maid udvariasan megszólítja a szomszédját: — Bocsánat, nem tetszik emlékezni. miiven néven mutatkozott be ez a fiatalember amikor felszállt Szolnokon? Endre?... Béla?... Levente?... Sehogy sem tudom a neveket meeieívezni. Rémes, hogv miiven szórakozott vagyok mostanában... • Két középkorú asszony száll Moszkva A divatüzletbe férfivevő iép be. A puu mellett szó nélkül álldogál, és csak a kiszolgáló lány harmadik kérdésére szólal meg. kissé félszegen: — Női harisnyát szeretnék vásárolni. A kiszolgá\ó leány a férfira néz, s miközben egy csomó harisnyát kirak udvariasan megkérdi: • — A feleségének lesz, vagy mutathatok valami jobbat? Bécs Egy este korábban érkezik haza Meier úr. mint máskor. Feleségét, a szép és fiatal Nóra aszszonyt kettesben találja Oppenheimer úrral. Meier úr dühösen felhördül: — Micsoda szemtelenségI Nóra asszony helyeslően bólint: — Szerintem is az, Leó. Eddig mindig jó kifogásaid voltak, hogy ha későn jöttél. Nos. kíváncsi vagyok, most milyen magyarázalot találsz arra, hogy ezúttal — korán jöttél haza... Varsó Kora reggel izgatott férfi keresi az italboltrezetöt: — Már bocsánatot kérek a zavarásért, de talán emlékszik még rám. Itt voltam tegnap este. — Ügy emlékszem, igen, A férfi arca felderül: — Es arra is emléksiik, hogy ellttam nyolcszáz zlotyt. — Igen. — Hál' istennek1 Már azt hittem, hogy valahol elvesztettem a pénzt.... Párizs A kis Louls tetten éri nővérét, Yvonne-ot, amint az udvarlójával csókolózik. A fiatalember egyezkedni kezd: — Louls, itt van tíz frank, de ugye hallgatni fogsz? Louis megértőn bólint: — Rendben van, monsieur, de két frankot visszaadok. — Miért? i — Na hallja? Miért fizessen pont maga többet? R. T. fel a vonatra az egyik vidéki városka állomásán. Gondosan elDakolgatiák számtalan csomagjukat. maid leülnek egymással 6zemben. Az idősebbnek látszó, szemüveges, sovány asszony rögtön faggatni kezdi a ió húsban levő. gömbölyded útitársnőjét: — Na. mesél jen. Piroskám, meséljen. mi volt. hogy volt? — Jal. lelkem. Veronikám, igazán nagyon szén volt minden! Csuda hercigek voltak a gyerekek. Icukámon világos kiskosár tüm volt és egy édes kis fehér kalap. mindenki megbámulta, olyan bájos volt. Pista ls roppant fess volt. sötét ruhában, csokornyakkendővel... É« nagyon sokan voltunk! A két rokonságból és a szomszédságból szinte mindenki eljött. A hivatalos aktus után a fiatalok megcsókolták egymást, aztán mindenki odament hozzáiuk. megcsókolták őket. gratuláltak nekik... Amikor mindez lezajlott, akkor a fiatalok, a Pista szülei, meg én a fériemmel. egvütt. hatosban. elmentünk a nagvvendéglőbe... Ja. hogv kl ne felejtsem: útközben betértünk a fényképészhez és csináltattam néhány felvételt... A nagyvendéglőben aztán kiadósan megebédeltünk. utána a férfiak elborozgattak. mi asszonyok pedig sütemény és kávé mellett eltrécselgettünk. egészen késő estig! — .Igazán naevon hangulatos lehetett az egész! — Én mondom magának. Veronikám. a mi családunkban már sok válóper lezailott. de egv sem sikerült Uven szépen, mint. az Icukémé...