Délmagyarország, 1970. november (60. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-05 / 260. szám

CSÜTÖRTÖK. 1970. NOVEMBER 5. Kémet sajtódelegáció látogatása A Német Demokratikus Köztársaságból hazánkban tartózkodó sajtódelegáció tegnap megyénkbe érkezett. Hanz Fritzsche, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának munkatársa, Paul Kubach, az NSZEP központi sajtó kiadója, a ZENTRAG vezérigazgatója, Helmut Hartwig, a ZENTRAG pártszervezője, Lore Hoffmann, a ZENTRAG szakszervezeti bizottságának helyettes vezetője és Alfréd Templer, a ZENTRAG nemzetközi osztályának vezetője délelőtt Hódmezővásárhelyié látogattak. Itt a városi pártbizottságon találkoztak Török Józseffel, a városi pártbizottság első titkárával, majd felkeresték a Hódmezővásárhelyi Majolikagyárat. Az üzemben Láda Ernő igazgató kalauzolta a vendégeket, akiket elkísért Csollány Ferenc, a Hírlapkiadó Vállalat igazgatója, valamint Kovács László, a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója is. Német vendégeink délután Szegeddel ismerkedtek. Felkeresték a Sajtóházat, ahol találkoztak a Délmagyarország és a Csongrád megyei Hírlap főszerkesztőjével. Egy tüsszentés után... A gyakori őszi megfázásokról érdeklődtünk dr. Vetró Jánostól, a 6zegedi KÖJÁL főorvosától. — Általában a késő őszi időszakban, sokszor mar augusztusban megszaporodnak a hurutos megbetegedések — mondta. — A hirtelen hőmérsékletváltozás hatására ugyanis a légzőszervek nyálkahártyája érzékenyebben reagál minden külső fertőzésre. A legtöbb esetben vírusok vagy ezekhez társult baktériumok támadják meg a szervezetet, mely esetleg lázzal is reagálhat. Megnevezni ezeket a vírusokat egytől egyig nehéz feladat lenne. hiszen náthavírusoknak igen sok fajtája ismeretes. Megakadályozhatjuk-e továbbterjedésüket? Amit, mi tehetünk ellenük, elsősorban az óvatosság. Méghozzá a beteg emberért főképpen, hiszen ő a fertőző forrás: vigyáznia kell. hogy egészséges embertársainak ne adjon át kórokozókat. Minthogy az ilyen meghűléses ember nem fekszik ágyba, hanem épp úgy forgolódik az emberek közt, dolgozni jár. közlekedik, esetleg szórakozik. Már az óvodások megtanulják a zsebkendő helyes használatát, nem árt. ha felnőtt Szabd Pal búcsúztatása Szerda délután a Kerepesi-temető díszravatalozójában búcsúztatták a hetvenhét éves korában elhunyt Szabó Pál, kétszeres Kossuthdíjas írót A gyászszertartáson megjelent és a ravatalnál díszőrséget állt Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az országgyűlés elnöke, Kisházi ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, dr. Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője, dr. Simó Jenő, művelődésügyi miniszterhelyettes, dr Ortutay Gyula akadémikus, Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, valamint irodalmi életünk számos kiválósága. Erdei Ferenc, az MTA főtitkára, a HNF elnökségének tagja búcsúzott Szabó Páltól: — A magyar parasztság hű fia, messzehangzó szavú szószólója távozott el — mondta egyebek között. — Dobi Istvánnal, Veres Péterrel volt egyívású parasztember Szabó Pál. Született író volt, aki olyan magától értetődően varázsolta újjá az életet Írásaiban, ahogyan a mezők liliomai nyílnak és az ég madarai énekelnek. De politikus is volt: közéleti ember, szenvedélyes harcos, akit kora egyetlen emberi gondja sem hagyott hidegen. A Magyar Írók Szövetsége nevében, a pályatársak, szellemi harcostársak nevében Darvas József mondott búcsúszavakat: — Soha el nem múló irodalomtörténeti érdeme marad Szabó Pálnak, hogy általa szólalt meg először a magyar irodalomban a parasztság, egészen közvetlenül és személyes hittel. A szépség, s a harmónia keresésének a vágya, öröme vezette a tollát, a képzeletét. Gyönyörködött az emberben — és örömöt akart mindenkinek! Nem szépített, nem hamisított: igazmondó író volt- Nem volt politikus alkat, politikus író lett mégis. Egy egész életre elkötelezett. A sorsa és a szerepe tette azzá. Nem volt harcos természet — harcos lett mégis, az osztálysorsosaiért A paraszti mélyből elsőként Szabó Pál jött, majd Veres péter, Sinka István és mellettük-utánuk a kisebb fényű csillagok. Nélkülük, az ö jelentkezésük nélkül nem alakult volna ki a két világháború közötti idő íróiszellemi mozgalma, a népi írók mozgalma. — A felszabadulás után Szabó Pál útja szinte legmagátólértetődőbb természetességgel vezetett a szocializmus vállalásához, ö természetes érzései szerint volt szocialista. A nehéz válságok idején neki is voltak megrendülései, de kiábrándulni nem tudott soha. A fiatal írónemzedék, a tanítványok nevében Gerő János beszélt a ravatalnál. A kegyeletes szertartás gyászzene hangjaival ért véget. Végakarata szerint Szabó Pált szülőhelyén, Bihárugrán helyezik örök nyugaT lomra. A temetés pénteken 13 órakor lesz. (MTI) korban sem feleitjük el. A „tisztes távolságot" ez alkalommal az egészségügyi elővigyázatosság is megköveteli. Ajánlatos kerülni ilyenkor zsúfolt, helyeket: színházat, mozit, presszókat stb. Egy erőteljes tüsszentéssel vigyázatlan ember akár egy fél autóbusznyi tömeget is képes megfertőzni. Ez lehet az oka, hogy egy szezonban, például Szegeden a lakosság 60—70 százaléka esik át ezen a betegségen. Általában ezek a betegségek gyorsan terjednek, mert semmiféle közvetítőre nincs szükség ahhoz, hogy a kórokozók átjussanak egyik emberről a másikra. Kérdés, hogy mindenki megbetegszik-e aki fertőződik. A válasz: nem. A szervezet Pillanatnyi erőnlététől, védekező képességétől függ. hogy visszaveri-e a vírusok támadását. vagy sem. Hogy legyen elég erőnk megakadályozni a kórokozók elszaporodását. szükséges » megfelelő mennyiségű és minőségű táplálkozás, a mértékletes életmód. Hirtelen időjárás-változáskor. amikor fennáll a megfázás veszélye, ajánlatos megkímélni a szervezetet a túlzott szellemi, vagy fizikai igénybevételtől. Persze, ez nem jelenti azt. hogy szórakozásra adjuk a fejünket, tétlenségre kárhoztassuk szervezetünket, jóindulatú önmagyarázattgl, alkohollal. cigarettával halmozva el. Az ilyen abususok rendkívüli mértékben csökkentik pillanatnyi ellenállóképességünket. Végezetül még egy tanács: az időjárásnak megfelelően öltözzünk. A divatos, de a vizet látni nem bíró lábbelit esős időben tanácsos kicserélni olyanra, amelyik nem ázik át. Ellenkező esetben az orr és a garat nyálkahártya vérszegénnyé válik, a láb lehűlése miatt — és a védekezőképesség sem a régi már. Ch. A. SZEGEDI MIWKASELET A nemzet keresete Azt mondja Molnár István bútorgyári munkás, a Törekvés szocialista brigád vezetője, mikor a nemzeti jövedelem elosztásáról kérek véleményt: — Nem könnyű, nem egyszerű dolog ez. Mert tegyük fel, hogy csak három- vagy négyfelé kell elosztani egy összeget, akkor is mi történik? Fogadni lehet rá, hogy lesznek elégedetlenek, olyanok, akik másképp képzelték el, többet szeretnének. Ahogy mondani szokták: minden szentnek maga felé hajlik a keze. Márpedig — folytatja a gondolatmenetet — az ország bukszájából igencsak sokfelé kell porciózni a pénzt, a textilipartól a faiparig, meg a többi területekre is mindenhova kell, hogy jusson. Félrehúzódunk a brigádtól, a bútorgyári műhelyből egy csöndes helyiségbe megyünk át, hogy nyugodtan beszélgethessünk. Mert figyelmet, töprengést kívánó dolgok ezek. Ott folytatjuk, hogy e szerint a magyar munkásosztály eljárása aligha hasonlítható a szentekéhez — már ami a kéznek a maga felé hajlítását illeti, hisz a nemzeti jövedelem nagy hányadát az ipari munkásság termeli meg, s ugyanakkor bőven juttatott, s juttat belőle a parasztságnak, értelmiségnek. Miképp vélekedik erről Molnár István? Fölteszem az újabb kérdést, s a zömök, erőteljes, derűs arcú férfi készségesen kifejti véleményét. Ez pedig — lévén brigádvezető — nem is csupán a sajátja, valamit visszatükröz a többiek gondolkodásából is. A támogatást szükségesnek tartja, hiszen szövetségesekről, a szocializmus építésén munkálkodókról van szó. Jó, hogy mindent megtettünk a mezőgazdaság erősítéséért, hiszen kell az iparnak, kell az egész országnak. Csak éppen a „viszontszolgálattal elégedetlenkedik egyben-másban. Például ami a piaci árakat illeti. De erről — teszi hozzá — inkább a bevásárlást intéző asszonyok tudnának számot adni. — Túl sokat kér, túl jól megy neki — számosan vélekednek így a piacozó parasztról. Egy óra hosszat dolgozni, és csak egy kiló szőlőrevalót keresni, ezt bizony rossz aránynak tartjuk — fejtegeti. Napi probléma, hogy a garabolyba milyen kevés kerül jelentős summáért. Nem állandó ellenérzést, inkább kisebb bosszúságokat okoz az ilyesmi. © Busz és igazság Virág István (Ballagitó sor 26/a) olvasónk, úgy is. mint tanácstag, az alsóvárosiak nevében fordult, szerkesztőségünkhöz. Levelében a 23as autóbusz vonalának megváltoztatása miatt panaszkodik. Panaszát vagy száz környékben lakó aláírásával is alátámasztotta. Vajon miért kellett megváltoztatni a busz útvonalát, hiszen a forgalom nagy volt. és Markos Károly, a III. kerületi tanács vb titkára egy tanácsülésen úgy nyilatkozott, hogy az utat. is járhatóvá tették? Markos Károly vb-tikár kérdésünkre elmondta., hogy a busz útvonalát az AKÖV azért változtatta meg. mivel a forgalomszámlálás adatai ezt szükségessé tették. Az útvonalat ők rendbehozták. Ezzel szemben Kátai Ferenc, az AKÖV személyforgalmi osztályának vezetője úgy nyilatkozott, hogy az utak nem bírják el a buszokat. A III. kerületi tanácsot is már többször megkeresték ebben az ügyben, de az utak állapota alig változott Már pedig egy 620 ezer forintos autóbusz rongálódása nem olcsó dolog. Az útvonal járhatatlanságát bizonyítja az 1970. október 20-án felvett jegyzőkönyv, melyet a vonal felülvizsgálata alkalmával készítettek közösen a tanácscsal és a rendőrséggel. A jegyzőkönyvben az szerepel, hogy a Szabadság téri és a Szécsi utcai szakasz az autóbuszközlekedés számára alkalmatlan és balesetveszélyes is. Ezek után a buszforgalmat ezen az útvonalon meg kellett szüntetniük annak ellenére, hogy így a 23-as busz utasainak negyvennyolc százalékát elveszítette. Tehát az útvonalváltozásra nemcsak az ott lakók fizetnek rá hanem a vállalat is. Az ott lakóknak a forgalom megszűnése most már nemcsak hosszú gyaloglást jelent, hanem a Földműves utcai bölcsőde tatarozásamiCj/^^ür I, Persze ez csak az egyik oldala a kérdésnek, tudja ő is, vannak még igen gyenge, támogatásra szoruló téeszek is, nemcsak olyan szövetkezeti gazdákból áll a mezőgazdaság, akik Wartburggal járnak a Marx térre. Ok azonban az ottani találkozásokból is ítélnek. Hasonlítgatnak, arányítanak. De az, hogy mennyi a munkaidő, hogy milyenek a körülmények a szabad éghez címzett munkacsarnokban, olykor kimarad az ilyen számításokból. — Mi az átlaghoz viszonyítva kevesellj ük a keresetet a faiparban. Ahol már két gyerek van, bizony nagyon meg kell nézni, hová teszi az ember a pénzt. Látható: igen szűkösen vannak a Tisza bútorgyáriak itt a Lenin körúton. Kinőtték az épületet. Erről a beruházásokra terelődik a szó. Beszélgetőtársam elmondja: már 1959-ben megvolt az új gyár terve, mégis csak most lett belőle valami. Most már saját erőből. Jó lett volna periig, ha erre idejében, s a közös pénzből kerül sor, ha megfelelő munka- és szociális körülmények között dolgozhatnánk, s nem most kellene várni az újra — vélekedik Molnár István. — Hallottam olyat is, hogy egy sertésgondozónak, pásztornak magasabb a fizetése, mint egy világhírű profeszszornak — pedzi tovább az arányok kérdését. Szerintem ez nem helyes. Mindenkit meg kell becsülni a munikája után, de a tehetséges, nagytudású embereket különösképpen. Innen már csak egy ugrás a tudomány, a kultúra területe; egyik láncszem kapcsolódik a másikhoz. Tudományos kutatásra, művészeti intézményekre pénzt adni, jó befektetés — summázhatjuk a lényeget. — Én ugyan az üzemi könyvtárból viszem az olvasnivalót, de fontosnak tartom a nagy városi könyvtárakat is — mondja Molnár István. Es általában mindent, ami a tudás gyarapítását szolgálja. A gyerekek nevelését, tanittatasát pedig a legnagyobb dolognak tekinti. Ezért vallja, hogy a pedagógusokat, akik bizony felelősségükhöz, idegőrlő munkájukhoz képest keveset kapnak, jobban meg kell becsülni anyagiakkal is. Többet áldozni az eszes, tehetséges munkásgyerekek továbbtanulásáért, s nem utolsósorban az ipari tanulók kollégiumi ellátására, hisz belőlük a holnap munkásosztálya nevelődik. — Kevesebb vendéglátó üzemet — több óvodát — fogalmaz élesen, mikor a gyermekintézmények kerülnek szóba. A munkahelyi jó közérzethez az is szükséges, hogy biztonságban tudjuk a csemetéket, mialatt dolgozunk. Növelni kell az óvodák számát, különösen most, a gyermekgondozási segély bevezetése után. Ezeket már mint apa mondja a brigádvezető. Egyébként két esztendeje már kedvező körülmények között, korszerű otthonban él a Molnár család, szövetkezeti lakást kaptak Tarjántelepen. Jólesett, hogy ennek befizetésénél kedvezményt is adtak nekik a két gyerek után, összesen négyezer forintot. — Nekünk már van lakásunk, de együtt érzek azokkal, akiknek nincs, nem jutott — mondja Molnár István. Ezért szerintem minél többet kell fordítani a lakásépítésre, hiszen magam is sok rászoruló családról tudok. Meg elég, ha fogadónapon elmegy az ember a lakóshivatal előtt, láthatja a sort. Azzal kezdtük: sokfelé kell porciózni a pénzt az ország bukszájából, s végezetül is ide kanyarodunk vissza. Azzal, hogy akiknek ez a dolguk, minél körültekintőbben, igazságosabban osszák el a „nemzet keresetét", amelynek növeléséért — ezt tudják a munkásemberek — ki-kl sokat tehet a maga helyén. Simái Mihály att a gyerekeket kilométeres távolságra kell majd bölcsődébe hordani a Szabadság téri lakóknak. Megoldás van-e? Feltétlenül, amint a tanács rendbe hozza az útvonalat. a vállalat azon nyomban visszaállítja a 23-as eredeti útvonalát. Vízben — út nélkül Két levelet is kaptunk a napokban az Etelka sor lakóitól. Az egyiket Kiszmeg Pálné (Etelka sor 23/a) írta, a másikon vagy két tucatnyi aláírás szerepelt. Mindkét levél panaszkodik: igaz ugyan, hogy az Etelka sor első szakaszát szépen rendbe hozták, de a töltés felőli szakasz... Áll rajta a víz. a szemét, eső idején tengelyig ér a sár. Vajon elfeledkeztek volna arról az illetékesek. hogv az Etelka sor nemcsak húsz szómból áll. hanem negyvennyolcból? — kérdezik olvasóink. Tölgyesi Bélától, a II. kerületi tanács építési osztályának vezetőiétől kértünk választ a levelekre. Nem. nem feledkeztek meg az Etelka sor másik részéről. A két szakasz közti különbség korántsem ebből adódik. A már megépült szakasz jó néhány millió forintba került. Rengeteg pénzbe, melyet csak az tesz gazdaságossá, hogy ez a szakasz a jövendő Északi körút része lesz. Az Etelka sor töltésig vezető másik szakaszára ennyi pénzt nem lehet költeni. mert az mór nem szolgálná a város egészének érdekeit. Ennek ellenére ezt a környéket sem hagyják vízben. Vízben. melyet az MHSZ által épített sporttelep okozott, amely elzárta a terület lefolyását. A tanács kötelezte az MHSZ-t. hogy biztosítsa a vízelvezetést. Mivel a szövetség fellebbezett. az ügy még nem dőlt el. A terület gondjait végül is az MHSZ sporttelepének teljes kiépülése oldia maid meg. amely együtt iór majd a terep rendezésével, az utak x-endbehozásával is. Propagandisták kézikönyve A párt- és tömegszervezeti oktatás százezrek önként vállalt iskolája. Központi alakja a propagandista, ö az, aki kedvét szegheti a hallgatóknak száraz stílusával, módszertana szegényességével, s ő az, aki mondanivalója élvezetes előadásával, átgondolt rendszerességgel könynyíti meg az ismeretek befogadását. Felelősségteljes munkát végez tehát, amelyhez elkél a tanács, a segítség. Erre vállalkozik a Kossuth Könyvkiadó — kísérleti jellegű — újdonsága, az ízléses kiállítású, műbőr kötésű Propagandisták kézikönyve. Az öt részből álló kötet a tömegpropaganda egészét vizsgálja. Így a jelenlegi helyzetet, s a fejlesztés feladatait, a pártszervek és pórtszervezetek teendőit e fontos munka megszervezésében és irányításában, a propagandista személyiségének jelentőségét. Az utolsó két fejezet a tömegpropaganda tárgyával és sajátosságaival, illetve módszertani problémáival foglalkozik. Úttörő vállalkozásról lévén szó, a szerzők — Szatmári Miklós, Beszteri Béla, Csorna Gyula, Gutter József, Balázs Béla — nem meríthettek túl gazdag forrásokból. Ez a magyarázata annak, hogy a fejezetek egy-egy része olykor általánosabb, elvontabb a kelleténél. A mű egészének értékét ez azonban nem érinti, mert összességében sikerült a vállalt feladatot teljesíteni: kézikönyvet, sűrűn forgatható tanácsadót nyújtani az oktatás önzetlen, társadalmi munkásainak, » propagandistáknak. Elufazott a Szvesnyikovkórus Szerda délelőtt elutazott Budapestről a szovjet kultúra napjainak magyarországi eseményein részt vett állami akadémiai orosz énekkar, amelyet A. V. Szvesnyikov. g kétszeres Lenin-dílas professzor vezetésével Ismerhetett meg a magvar közönség hét nagysikerű fellépésén. I