Délmagyarország, 1970. november (60. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-29 / 280. szám

a VASÁRNAP. 1970. NOVEMBER 29. "ffi A GYENGE TÉESZEK JÖVŐJE Sz. Lukács Imre November légét tapossuk. Lassan-lassan megkezdődnek a termelőszövetkezetekben a leltározások, az évi munka felmérése, készülődés a zárszámadásra. Igaz. van még némi tennivaló a földeken jelentős terület vár mélyszántásra. De a termés betakarítódott Ilyenkor már könnyebben jut ideje a parasztembereknek a pihenésre, tanulásra. Tapasztalatokban gazdag év vari mögöttünk. Ezek a hetek, hónapok alkalmasak arra. hogv mindezt,, ismételten végiggondoljuk és fölkészüllünk az előttünk álló nagy feladatokra. Valamennyi nagyüzemben decemberben gond. hogv amit még lehet, értékesítsenek, mert beszámítják a eazdasági mérlegbe. Különösen az állattenyésztés tesz ki ilyenkor magaért a meghizlalt sertések, növendekek, hízó marhák piacra adásával. Az idén éDpen a kényszerítő körülmények hatásá'ra a legtöbb mezőgazdasági nagyüzemben az állattenyésztés hozta, jelentette a gyógyírt. A földeket károsították a belvizek, az árvízvédekezés következtében elgazosodtak elgyomosodtak a táblák, több terményből kevesebb lett a tervezettnél. Ezért van az is. hogy a negyedik negyedévben, s éppen december hónapban is igen sok sertés és baromfi vár eladásra. A felvásárló vállalatok ós a termelőüzemek 16 kapcsolatán múlik, hogy mennyivel iárulhatnak hozzá a tagok jövedelméhez, december végéig mennvit küldhetnek a fogyasztók asztalára. Tanulságosak a téli napok azért is. mert. a harmadik ötéves terv záróakkordjainál tartunk. Közzétették már a negvedik ötéves terv Irányelveit, ebben a mezőgazdaság, az élelmiszerittar előtt álló feladatokat. Most tehát az a feladat hogy a gazdaságpolitikai intézkedéseket, gazdasági szabályozókat az élelmiszer-gazdaság minden üzeménél, vállalatánál alaposan megismerjék. Ne csak a vezetők, de a dolgozók Í6 tudiák mit vár tőlük az ország, s a kezdeti időtől, az első naooktóL amitől csak pár hét választ el bennünket ne legyen lemaradás. Annál Inkább elengedhetetlen ez. mivel gvakran előfordul. hogy a Gazdasági vezetők Befejezetlen gondolatok vittek Kistelekre, a kollégiumba. Nehezebb sorsú iskolás gyerekek után jártam hétről hétre. Egyetlen kérdés motoszkált csak bennem, az, hogy szinkronban van-e beszédünk tetteinkkel. Tanulhat-e, tud-e tanulni az a gyerek, aki nem a szerencse ölébe pottyant egyenest. A nehezebb sors sokszor csupán annyi, hogy messzire települt a tanya az iskolától, néha felborult házasságok érthetetlen súlya nyomja a gyerekek vállát, de legnehezebb az árváké, félárváké. Mindenképpen kétkézi munkások gyermeked érdekeltek most is. A kollégium olyan, mint egy nagyra szabott családi ház. Ügy sorakoznak a gyerekek is, mint valami népies családban. Hétéves a legfiatalabb, tizennyolc a legidősebb. Csak sokkal többen vannak, mint a családban. Lányok is, fiúk is, kisijskolásojt és érettségi felé ballagok. Kívülről családinak látszik, belülről hihetetlenül zsúfoltnak ez a kollégium. K«H dolog kapásból következhet ebből az egyszerű tényből. Van igény az ilyen vegyes kollégiumra, tanyai területek vonzáskörében, középiskola tövében, ez az első, a másik pedig az, hogy azt a tervezett új kollégiumot valóban föl kell építeni. A szinkron kedvéért természetesem. Hallom, hogy sor kerül rá, talán nemsokára. Arra való a kollégium, hogy a tanulást segítse, és hogy fogja meg az ével számát és tudását gyarapító gyermekek kezét, készítse föl őket, a mindennapok hétköznapi dolgaira is. Az igazgató munkájáról sok szépet lehetne írni. Reggeltől estig, ébresztőtől takarodóig, néha még azon túl is pedagógus. SzerTEL ELŐTT olvan problémákat vetnek fel. amelyeket, már a közgazdasági szabályozók megoldottak, és a rendelkezések is napvilágot láttak. A zárszámadások készítésének idején egvben már foglalkoztatja az embereket, a vezetőket a jövő évi tervezés. Ez alapja az egész évi munkának, gazdálkodásnak. Fontos tehát, hogv már az 1971. évi tervekben megfelelően szerepeljen egy-egv üzemre lebontva a negvedik ötéves terv elvárása. Igen sok tapasztalattal szolgál a X. kongresszus anyagának feldolgozása is. A téli hetekben, hónapokban bőven iut idő a különböző tanfolyamokon, előadásokon megvitatni megtárgyalni és a mindennapi életben okosan hasznosítani. A tél mindig is könnyebbséget hozott a gazdálkodóknak. Megszűnt a kemény, hajnaltól késő estig való munka, ellátva a jószágokat. jobban jutott idö olvasgatásra. tanvázgatásra. Lényegében ezek a hetek voltak a szellemi gyarapodás iskolái. Sokat változott a világ, a mezőgazdasági nagyüzemben dolgozók év közben is. sőt napról napra tanulhatnak. akarva, akaratlanul újabb ismeretekkel gazdagodnak., Az is igaz viszont, hogy a tél napjainkban is bővebben nyújt lehetőséget a pihenés mellett a különböző téli oktatásokra, tanfolyamokra. Jó alkalom, hogv a termelés problémái mellett az emberrel való törődés is napirendre kerüliön. Szokás hogv ilvenkor osztiák ki a szociális és kulturális juttatásokat megsegítik az öregeket fejadaggal, tűzrevalóval. A hosszabb távról sem szabad megfeledkezni. Azokról a szociális. kommunális intézkedésekről, megvalósítandó létesítményekről, amelyek az elkövetkezendő öt esztendőben a dolgozó embert szolgáliák. A kongresszuson is többen hangsúlyozták, s Fock elvtárs is kiemelte, hogv a termelőerők legfontosabb tényezőiéről. az emberről egv percre sem szabad megfeledkezni. A Békés—Csongrád megvet állami gazdaságokban a ránk következendő negvedik ötéves tervben például a termelési beruhávez, tanít és nevel. Azért nem illik mégsem írni még sokat róla, mert pár hónapja igazgató mindössze. A nevelőtanároktól is elnézést kérek, nem nyomoztam külön a munkájuk után, de elismerésként hadd álljon itt: amelyik gyerekkel beszéltem, mind szeret kollégista lenni. Tanulás szempontjából összehasonlíthatatlan előnye van a kollégistának a bejáróval szemben. A gimnáziumban rakják elém a neveket, azokét, akik osztatlan, apró iskolákból kerültek ide, és most ilyen-olyan egyetemeken nekifeszült versenyfutás közben is állják a sarat. Akármilyen kicsi volt az indító iskola, bármennyire csekély lehetőségei voltak, azt a vágyat el tudta ültetni a gyerekekbe, hogy tanuljanak bármi áron. A középiskola pedig ébren tudta tartani ezt a vágyat végig. Beszélek a tanulmányi felelőssel. Parragi Margit, a győriszéki iskolából indult, most érettségizik majd. Napról napra számontartja, ki, milyen jeggyel tér haza az iskolából. Ha csak hanyagság a gyengébb jegy oka, egy órával hosszabb a szilencium, de ha segítség kell, azt szervezi. Nemcsak a tanárak segítenek, van itt annyi jó matematikus, hogy jut a gyengébbek mellé is. Itt is ez a legrázósabb tantárgy. A kicsiket is kikérdezik a nagyobbak. A kongresszusra tanulmányi versenyt hirdettek, el is tűntek a fekete zászlók az eredményeket jelző tábláról. A szabad idő fő kormányzója Falusi József klubfelelős. Álljon itt csak annyi erről a munkáról, hogy kint lakó diákok is a kollégiumba járnak, a klubba, barátokhoz, iskolatársakhoz. Pinceklub van itt is. pincekorázások mellett igen ielentős ösz6zeseket költenek a dolgozó ember védelmére, szociális és kulturális igénveinek kielégítésére. Így többek között 84 millió forintért épülnek szolgálati lakások. 31 millió forintot pedig kislakásépítési akcióra költenek. Munkavédelemre 13 milliót, munkavédelmi eszközökre 28 milliót fordítanak. Üzemi konyhákat, bővítenek. munkásszállásokat építenek. öltözőket, fürdőket, hiszen a termelés az embert szplgália.. éppen ezért nem szabad, hogv csupán gazdaságszemléletű legven egy-egy állami birtok, vagv éppen termelőszövetkezet. A téli hónapok a leaiobb alkalmat nyújtják arra. hogv mindezeket kisebb egységekben, termelőszövetkezetekben. állami gazdaságokban úira és úira megbeszéljék., és alkotó módon hasznosítsák. Igaz. mostanság még örülünk a hosszúra nyúlt ősznek, a kedveskedő időnek. De a tél mindig elérkezik. 6 a maga adottságaival lehetőséget ad az embernek. Nemcsak a téli munkákra, a téli foglalkoztatottságra gondolunk, a téli keresetre, hanem a szellemiekben való gyarapodásra, az önművelődésre is. Azok az üzemek, s azok a kollektívák járnak Jól, akiit élnek ezzel. Somogyi Felhős Károlyné ég ban olyan volt, mint az ántivilág börtöne, most csinosra rendezett szellemi központ. A harmadik emberem régi találós kérdésemre adott megfejtést. Az, hogy a fizikai dolgozók gyerekeiből okos diákokat, ésszel élő felnőtteket nevelünk, még nem minden. Előfordulhat, hogy hátat fordít a fizikai munkának, vele együtt a munkásnak, a fajtájának, annak a világnak, ahonnan jött. Égtelen nagy veszteségünk lenne. Van egy funkció, Bertalan Ferenc viseli most, neve szerint a fizikai munka felelőse. Ugyan mit csinál ő az emberekkel? A mocsaras udvar helyén kombinált sportpálya áll. Szép is, jó is, akármilyen szigorú mércével mérhető. Társadalmi munkával készült. A pincéből is így lett klub. Szerződést kötöttek a tanáccsal. ök segítik az apró munkát — meghívókat címeznek tüdőszűrésre, erre-arra —, a tanács meg ad fuvart, ha kell anyagot, homokot, cementet és szakembert, például a járdaépítéshez. A kollégium előtt már készen van a járda, tavasseal a falu széléig akarnak jutni. Minden héten „karbantartás" van a kollégiumban, ablaktisztítás, szidolozás, parkettfényesítés. Naponként készítik elő a tüzelőt, maguk takarítják az utcát-udvart. fürdőszobát, külön brigád terít az ebédlőben, másik törli az asztalokat ebéd után. Egyezségük van az egyik termelőszövetkezettel, néhányszor oda is mennek seglrkezni. A gimnáziumba éppen most érkezett a levél Badacsonyból, ősszel ott is jártak országjáró szüreten. Színtiszta dicséretet és köszönetet hozott ez a levél is. Nem győzöm írni, öntik elém a gyerekek, mennyi mindent csinálnak. Föltámad bennem a kétely, meg is kérdezem tőlük: Nem fáznak mégis a munkától? Ügy látszik. Kisteleken tudnak rangot adni ennek is. Tömör választ kapok a kérdésre, ennyit csupán: parasztgyerekek vagyunk mi, nem félünk a munkától. Lapát van a kezükben akkor is, amikor ezt mondják. Hazánk mezőgazdasági termelőszövetkezetei a szocialista átszervezés befejezése óta eltelt közel egy évtized alatt jelentős fejlődést értek el. A nagyüzemi gazdálkodás rendszerének megteremtése révén a gazdálkodásuk színvonala évről évre fokozatosan javult, termelési eredményeik nagymértékben növekedtek. A szövetkezeti mozgalom alapvetően egészséges, dinamikus fejlődését azonban kedvezőtlen jelenségek is kísérték. E kedvezőtlen jelenségek között — bonyolultsága, gazdasági súlya és politika hatása alapján — az egyik leglényegesebb a szövetkezeti gazdaságok egy részének az átlagos fejlődésből való túlzott lemaradása. Országosan a szövetkezetek közel egyharmada tartozik az úgynevezett gyenge termelőszövetkezetek kategóriájába, ahol a gazdálkodás színvonala alacsony, az eleven- és a holtmunka ráfordítások a gazdaságok árbevételeiből már hosszabb ideje nem térülnek meg. Ennek "következtében a tagok közösből származó jövedelme is alacsony, az országos színvonalnak mintegy fele, a legjobb gazdaságok jövedelemszínvonalának pedig egyharmada. Mivel a szegedi járás szövetkezeti gazdaságainak is több mint 50%-a a kedvezőtlen természeti (elsősorban talaj) adottságok következtében már néhány éve a gyenge termelőszövetkezetek sorába tartozik, aktuálisnak és közérdeklődésre méltónak tartjuk áttekinteni azokat a fontosabb elgondolásokat, lehetséges megoldási módokat, ametyek a legutóbbi időben a termelőszövetkezetek gazdasági fellendítése tárgyában az agrárközgazdászok különböző köreiben és a gazdasági szakfolyóiratokban felmerültek. A veszteséges szövetkezetek gazdasági előrelépése, az egyik elgondolás szerint, a helyi termelési adottságokhoz jelenleg sem •térben, sem méretben nem alkalmazkodó termelési profilok, művelési ágak szerkezetének megváltoztatásával érthető el. Különböző vizsgálatok adatai alapján ugyanis a legnagyobb veszteségforrás e szövetkezetekben az, hogy a termelőszövetkezetek, részben a tagság önellátása érdekében, részben a megszokások hatására számos olyan mezőgazdasági kultúra termesztésével is foglalkoznak, amelyek nem jövedelmezőek. Következésképpen a gazdálkodás stabilizálását el lehetne érni a vesztesé-' ges ágazatok termelési profilból történő bátor kihagyásával. A gazdálkodási struktúra „tisztázása", a szakosítás folyamatának keretében szűkebb környezetünkben, a szegedi járásban olyan feladatokra kellene távlatilag koncentrálni gazdaságaink erőforrásait, amelyek a homoki gazdaságok adottságait ésszerűbben hasznosítanák. Gondolunk itt a járási pártértekezleten is felvetett területegységről, magas termelési értéket adó és éleven munkaintenzív ágazatok (szőlő, gyümölcstermesztés, primőr zöldségek) területi részarányának további kiterjesztésére és a nagyüzemi művelési-ápolási színvonaluk fejlesztésére. A művelési ágváltás sikeres' megvalósításához a jelenlegi ár- és jövedelenjviszonyok miatt, főként a járulékos beruházások finanszírozásában, szükség van az állami támogatás jelenlegi rendszerének a módosítására is. Nem kevésbé jelentős az az elgondolás sem, amelyik a termelési-gazdálkodási feltételek között a kedvezőtlen talajadottságokat kívánja megváltoztatni a különböző, részben az állami költségvetésből fedezett, talajjavitási eljárások, meliorációs munkálatok elvégzése útján. Nyilvánvaló, hogy a termelőszövetkezetek közismerten alacsony átlagterméseinek a döntő tényezője a talajok (homoki, szikes, kavicsos dombvidéki) minimális természetes termőképessége. A jövőbeni jövedelmező gazdálkodás feltételeinek a létrehozása • érdekében indokolt a termőképességet még a nagy költségekkel járó digózással, altalajjavítással, vízrendezéssel stb. alaposan megjavítani. Másfelől célszerű is ezeket az egyszeri beruházásokat fokozatosan, mintegy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének történelmi kiegészítéseként! elvégezni, mert ezek a befektetések az államnak viszonylag rövid idő alatt (4—6 év, ahogy ezt e lap hasábjain is olvashattuk) megtérülnek a kedvezőbb gazdálkodási eredményekből. Különösen a homoki és a dombvidéki közös gazdaságok dinamikusabb fejlődése tekinteteben, ahol a nagyüzemi szervezet kialakítása időigényesebb és bonyolultabb, jelentős fejlesztési lehetőség a háztáji gazdaságok és a közös gazdaság közötti termelési kooperáció fokozása Már ma is szoros kapcsolatok vannak a háztáji és a közös gazdaságok között. De a háztáji gazdaságok termelési kapacitását a szövetkezeti közös gazdaság megerősítése érdekében még alig használjul; ki. Pedig gazdaságilag racionális lenne például az állattenyésztésben olyan mindkét félre előnyös kooperációk kiszélesítése, amelynek keretében egyfelől a háztáji és a kisegítő gazdaságok gazdasági épületeiben a termelőszövetkezetek baromfitenyésztést, kisállattartást, avagy szarvasmarha és sertés férőhelyeket létesíthet nének átmenetileg, másfelől pe dig a termelőszövetkezet vállalná a takarmányellátást, illetőlr ; a nagybani értékesítés előnyö. megszervezését A gyenge termelőszövetkezeteit gazdasági és politikai problémái nak a végleges megoldását sokan a jól gazdálkodó termelőszövet kezetekkel, vagy állami gazdaságokkal történő egyesítésekben tartják sikeresnek. E fejlesztési alternatíva eredményes alkalmazásának feltétele az önkéntesség, melynek alapján a befogadó jó gazdaság anyagi tartalékai birtokában ellensúlyozni képes azt a pillanatnyi hátrányt melyet az esetleges terhek átvállalása jelent. Ezen elgondolás mellett, azonkívül, hogy a kialakult gazdasági szervezettel és vezetéssel rendelkező befogadó gazdaságok beláthatóan ésszerűbben tudják hasznosítani a gyenge termelőszövetkezet termelési eszköz, föld és eleven munka kapacitását szól az az érv is, hogy néhány szocialista ojrszágban, többek között Bulgáriában és a Szovjetunióban már sikeresen alkalmazták a stagnáló szövetkezetek megszilár dításának eszközeként. A szakfolyóiratokban felmerült a veszteséges szövetkezeti gazdaságok közös területei egy részének a mezőgazdaságon kívüli hasznosítása is — mint megoldási lehetőség. Sok gazdasági megfontolás szól ugyanis amellett, hogy a kedvezőtlen természet adottságú szikes és hegyvidék, talajokat, továbbá egyes futóhomok területeket érdemeseb lenne a szántóföldi növénytei mesztés alól kivonni. Az elgondolás alapvető érve abban áll. hogy az adott területek mezőgazdasági művelésből történő kivo násával felszabaduló anyagi erőforrások és a munkaerőnek a jó gazdaságokba vagy termeléke nyebb népgazdasági ágazatb való átcsoportosításával a szükségleteket magasabb színvonaloi gazdaságosabban tudnánk kielé gíteni. A területek mezőgazdasé gon kívüli hasznosítása példáu az elgondolás képviselői szerir az erdőtelepítésekkel is megold ható, mert az erdőgazdálkodások helyen jóval kifizetődőbb mint a jelenleg jelentős veszteséget produkáló rozs stb. termesztés. Ugyanakkor az elgondolás megvalósítása elképzelhetetlen. a szövetkezeti tagság jobb qjet- és munkafeltételeiről való sokoldalú társadalmi gondoskodás nélkül, ami az elgondolás kivitelezését a távoli jövőbe helyezi. Végezetül megemlítjük, hogy olyan gondolat is felmerült a kedvezőtlen adottságú tájegységek távlati fejlesztését illetően, hogy a jövőben éppen ezeken a területeken szükséges a vidéki ipari bázisok létesítése, mivel a ipar kevésbé függ a természettől, mint a mezőgazdaság. E gondola a gazdasági célszerűség mellel! az egyes országrészek között jelenleg fennálló társadalmi-kulturális és életszínvonal-különbségek megszüntetése szempontjából is figyelemre méltó. Ho£z'ö RANGJA VAN A MUNKÁNAK