Délmagyarország, 1970. november (60. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-29 / 280. szám

VASÁRNAP, 1970. NOVEMBER 29. Kacgar János elutors uitozoro beszéde szabadulás előtt született és molgattak volna, ilyenfajta most itt ül, azt hiszem, azok igények jöttek volna számiközül nagyon kevés lenne tásba. (Élénk derültség, nagy itt, hogylia akkor is így szá- taps.) Az életszínvonal kérdései Sokféle igény vetődött fel a vitában — így a textilmunkások, a pedagógusok és mások fizetésének emelése és egyéb problémáit. Az igényeket sokféleképpen lehet kezelni. Hadd említsem példaként a közellátást. Bizonyára emlékeznek az elvtársak. hogy olyan években, amikor egész évben igen csak gyenge volt a közellátás, nevezetesebb alkalmakra — felszabadulási ünnep, pártkongresszus, karácsony — megjavították azt. (Derültség.) Ahogy tapasztalhatják — letértünk erről az útról. Ner állítjuk, hogy egész évben príma az ellátás, de azt legalább már megpldottuk. 1 ogy nemzeti ünnepen, kongresszuson sem jobb, mint máskor. (Élénk derült; ség. nagy taps.) Azt viszont merem állítani, hogy most a~ átlagszínvonal van olyan, mint régen a nagy ünnepeken volt. (É'énk derültség, nagy taps.) Megjegyzem, ne felejtsük el, hogy az említett helytelen gyakorlat idején más fejlődési periódusban voltunk. Hosszan sorolhatnám az igényeket. Azt, hogy hol kellene még beruházás, fizetésemelés. méghozzá minél gyorsabban, annál jobb. De azt hiszem, helyes az a gyakorlat, hogy a pártkongreszszus nem az üzletek feltöltésének, nem a beruházások kiosztásának, és nem a fizetésemeléseknek a napja. Az anyagi igények kielégítésével akkor kell pártkongresszusnak foglalkoznia, amikor annak általános politikai, társadalmi oka, jelentősége van. Ha az életszínvonal normális és rendszeres javításáról van szó — például egyes rétegek fizetésének emeléséről —, szükségtelen, hogy abban a pártkongresszus határozzon. Négy év múlt el a IX. kongresszus óta. Nem akarom felsorolni mindazokat az életszínvonal-javító intézkedéseket, amelyeket e négy év alatt bevezettünk. Nem kellett tehát várni a X. kongresszusig, sok kérdést megoldott közben a Központi Bizottság, a kormány, vállalataink, és ez volt a he«Íves, az egészséges, ez az életszínvonal fejlesztésének normális útja. Mindebből az is következik, hogy ha itt, a kongreszszuson nincs is döntés, nem kell e kérdésekben a XI. kongresszusig várni, mert a Központi Bizottság és a kormány soha egy percig sem várakozott, mindig megadta azt, amit meg lehetett és meg kellett adni. Az öntudat és az érdekeltség viszonya Elvtársak! Szóltunk a beszámolóban az idei évről. Lmertettük a harmadik ötéves terv teljesítésének várható eredményeit. De akinek akár csak a legkisebb háztartáshoz is köze van, nagyon jól tudja, hogy egy gazdasági évet le kell zárni. Emlékezzenek csak arra, hogy a tavaszi árvíz idején az ország vezetésének mi mindent kellett tennie, milyen gyorsan kellett intézkednie, hogy a termelést, az ellátást, a normális élet feltételeit biztosítsa, s elmondhatjuk, sikerrel és mindvégig biztosította is. Még ahol a víz ömlött, még ott is meleg ételt ettek este az emberek. (Hosszan tartó taps.) Arra kérem tehát a tisztelt kongresszust, hogy a Központi Bizottság beszámolójában kifejtett álláspontot fogadja el: adjon módot és időt az illetékes szerveknek, hogy pontosan megvonják ennek az évnek a mérlegét. Azért, elvtársak, mert ami várható, nem egyformán jelentkezik a főkönyv két oldalán. Ha mi például a negyedik ötéyes tervben 40 százalékos nemzeti jövedelem-növekedést terveztünk volna a reálisan tervezhető 30—32 százalék helyett, akkor reményeinket tekinthettük volna tervnek. De mihelyt a parlament megszavazza, az előirányzat törvényerőre emelkedik, és mivel nálunk törvényes rend • van, minden törvényt végre kell hajtani. Elkezdjük tehát szétosztani azt, ami még nincs meg, és ezzel aláássuk a dolgozók — a textilesek, a vasmunkások, a pedagógusok, s a többiek — életszínvonalát. Felelős vezetés így nem járhat el. Több felszólaló foglalkozott a közerkölcs gyűjtőcíme alatt említhető kérdésekkel. A beszámolóban is megfelelő hangsúllyal esett szó az öntudat és az érdekeltség viszonyáról. Mind a kettőre szükség van. A szocializmus építése megköveteli a szocialista tudatosság erősítését, az önzetlenség és áldozatkészség szellemét, sőt a lelkesedés szellemét és azt, hogy anyagilag is ugyanabba az irányba hasson az ösztönzés. És amenynyiben ez közerkölcsi kérdés, az az álláspontunk, hogy a szocializmust még egy ember is nehezen építi tnásodállisban, de egy nép másodállásban nem tudja felépíteni, csak a főállásban. (Derültség, nagy taps.) Szerencsére igy is van, így is építjük. A csepeli pártértekezleten az egyik felszólaló a munkaerkölcsről szólva azt mondta: kényszer volt egykor a munka, vagyis a kapitalista rendszerben, majd dicsőség, most meg egyesek számára szívesség. (Derültség.) A szocializmust azonban szívességből nem építheti senki. Társadalmunkban a munka minden jog alapja. A szocializmus a munka társadalma, amelyben a munkaképes embernek dolgoznia kell, hogy jogai legyenek. (Taps.) Így tartja ezt a szocializmus minden tudatos híve, minden tisztességes ember. A munka nálunk becsület dolga is kell hogy legyen, és ha netán akadnának olyanok, akik ezt nem fogadják el, ahogyan annak idején társadalmi osztályok számára volt kényszer a munka, majd ' most egyes emberek számárá lesz az. Be fogjuk nekik bizonyítani.- hogy nálunk nem lehet munka nélkül és a többi dolgozó rovására jól megélni. (Taps.) A beszámoló nem tudta felsorolni a pártmunka minden területét. A part szempontjából minden pártmunka — a legkülönbözőbb tömegszervezetekben, állami és társadalmi szervekben végzett tevékenység — egyformán, megkülönböztetés nélkül fontos. (Taps.) Értjük ezt a nem kommunistákra gondolva is. Aki társadalmilag hasznos munkát végez, dolgozzék bármilyen területen. annak munkáját tiszteljük, becsüljük. elismerjük. Szeretnék szólni még a kommunista vezetőkhöz, az alapszervezeti vezetőkhöz csakúgy, amint a területi pártbizottságok vezetőihez. Voltam az idén a VIII. kerületben látogatóban. A pártbizottság üléstermében, ahol beszélgettünk, volt a falon egy Lenin-portré. Az idő telt-múlt, és utána mondtam az elvtársakr ' : még valami kell arrr. a falra: egy óra. Nálunk, a Központi Bizottságban Lenin arcképe és egy óra van a falon. Ez sok mindent kifejez. Ha ránézünk, Lenin és az óra együtt megmondják, hogy mit, s milyen irányban. milyen szellemben és mikor kell tenni. Az óra meg külön még azt is mondja: az idő halad, siessünk mi is, amennyire tőlünk telik. A néppel a népért dolgozunk Itt a kongresszuson öröm volt hallgatni, hogy a felszólaló elvtársak majdnem mindegyike — és aki külön nem is fogalmazta meg, benne volt a felszólalása értelmében — hangoztatta, ők maguk és a kollektívájuk, amelyet képviseltek, készek a X. kongresszus határozatainak megvalósításáért dolgozni. Munkásoktól, parasztoktól, értelmiségiektől, a társadalom minden rétegétől napoijta százával érkeztek a kongresszushoz üdvözlő táviratok, levelek. E levelekben teljesített munkafelajánlásokról értesítettek bennünket és ugyancsak majd mindegyikben szó volt arról, hogy készek a párt X. kongresszusa határozatainak megvalósításáért dolgozni. Ez is a bizalom megnyilvánulása és kifejezése a becsületes munkásmentalitásnak: nemcsak azt kell mondani. hogy. igen. hanem meg is kell csinálni azt. ami soron van és elvégzendő. Pártunknak van írott programnyilatkozata, amely még a két munkáspárt egyesülésekor született. E programban is — amelyből sok minden megvalósult már — benne volt. hogy pártunk célja a szocialista társadalom felépítése. Van marxista—leninista irányvonalunk, amelyet továbbra is követnünk kell. Van bevált szövetségi politikánk, amelyet továbbra is alkalmaznunk kell, hogy a kommunisták és a pártonkívüliek még jobban tudjanak tömörülni. A párt a tömegekkel összeforrva dolgozik — még jobban össze kell forrni a jövőben. A néppel, a népért dolgozunk — így kell tennünk, amikor a X. kongresszus határozatainak megvalósítása kerül sorra. Pártunk eddig is internacionalista egységben harcolt a kommunista és munkáspártokkal együtt — a jövőben még összeforrottabban kell együtt dolgoznunk a szocializmust építő testvéri képekkel. Elvtársak! A kongresszus vitája igazolta, hogy azonos módon gondolkodunk az összes fő kérdésben, és ez a legfontosabb a további munkánkhoz. Kérem az elvtársakat, hogy fogadják el válaszomat és bízzák meg az újonnan megválasztandó Központi Bizottságot. hogy hasznosítsa a felszólaló elvtársak taiuícsait. azt az erőt. szemléleti egységet, azt a munka- és harckcszségct, valódi marxista—leninista gondolkozást. kommunisto öntudatot, internacionalizmust, amely pártunk X. kongresszusát jellemezte Meg vagyok győződve, hogv a Központi Bizottság mind ezt hasznosítani is fogja kii zös ügyünk javára. Köszönöm figyelmüket: (A kongresszus résztvevői felállnak. hosszan tartó, nagy taps.) A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának határozata A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának határozata hat fejezetbői — 44 pontban — ismerteti a kongresszus állásfoglalását a párt munkájáról és a további feladatokról. A határozat fejezetei: I. A nemzetközi helyzet, külpolitikánk fö iránya és feladatai. II. Társadalmi fejlődésünk főbb jellemzői. , III. Az államélet, a szocialista demokrácia fejlesztése. IV. A gazdasági építés és az életszínvonal fejlődése. V. Az ideológiai élet és a művelődési feladatok. VI. A párt működése. (Rövidített szöveg) Bevezetőben a határozat leszögezi, hogy a kongresszus jóváhagyja a Központi Bizottságnak a párt négyéves tevékenységéről szóló beszámolóját; megállapítja, hogy a párt a IX. kongresszus határozatainak megfelelően folytatta munkáját, s vezetésével népünk jelentős eredményeket ért el a szocialista társadalom építésében. A fejlődés alapvető követelménye volt és marad, hogy a párt helyesen alkalmazza a marxizmus—leninizmus nemzetközi érvényű tanításait a mi Vi-' szonyainkra. tikai rendezésért. szolidárisak vagyunk minden néppel, amely szembeszáll az imnam, Laosz és Kambodzsa népének meg- perialista agresszióval. így a guineai népsegítését. Együttérzéssel szól a Kubai • Pel is- A feladatok közé sorolja kapcsolataink bővítését Ázsia. Afrika, és LatinKöztársaságnak és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak az amerikai provokációkkal szembeni határozott küzdelméről. Kimondja: szolidárisak vagyunk az arab népiek igazságos harcával, támogatjuk erőfeszítéseiket a poliAmerika független országaival, rpejd rámutat: folytatni kell erőfeszítéseinket az összeurópai biztonsági konferencia megtartásáért. az NDK teljes jogú nemzetközi elismeréséért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért. II. Társadalmi fejlődésünk főbb jellemzői I. A nemzetközi helyzet, külpolitikánk fő iránya és feladatai A nemzetközi helyzetet elemezve a hatarozat megállapítja: a mai világ alapvető kibékíthetetlen ellentmondása a munka és a tőke közötti ellentét, a szocializmus és a kapitalizmus világméretű küzdelme. A világ fejlődésének fő irányát a szocializmus, a társadalmi haladás, a nemzeti függetlenség erői határozzák meg. Az imperialistaellenes harc döntő ereje a szocialista világrendszer, s különösen nagy fontosságú a Szovjetunió szerepe. A határozat méltatja a tőkés országok munkásosztályának fokozódó szembeszegülét-ét a monopóliumok uralmával, s a népeknek a nemzetközi életre mind nagyobb befolyást gyakorló függetlenségi harcát. Rámutat az Egyesült Államok agressziós terveinek kudarcára, s az európai lökés országokban növekvő ellenállásra az amerikai behatolással szemben. A továbbiakban aláhúzza: átmeneti sikereket elérhetnek ugyan a tőkés hatalmak, de a kapitalista rendszer kibékíthetetlen ellentmondásait nem képesek megoldani. Országaikban mélyülnek a társadalmi ellentétek, éleződik az osztályharc, politikai válságok robbannak ki. Háborús készülődéseik mindenekelőtt a szocialista országok ellen irányulnak, ez vezérli a NATO-országok katonai együttműködését is. A szocialista országoknak a világbéke védelmével, a békés alkotómunka biztosításával kapcsolatos feladataira utalva a határozat megállapítja: tovább kell szilárdítani a Varsói Szerződés tagországainak védelmét és katonai együttműködését mindaddig, amíg a NATO fennállása ezt szükségessé teszi.. Ennek megfelelően fejlesztjük tovább hazánk honvédelmét is. Ugyanakkor folytatni kell a küzdelmet a katonai tömbök egyidejű feloszlatásáért, megbízható nemzetközi biztonsági rendszer megteremtéséért. Folytatni kell a harcot a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért, de fejleszteni kell a szocialista országok népiéi nek éberségét az ellenséges „fellazítási" kísérletekkel szemben. Az ellentmondásos világhelyzetben a pártnak változatlan- 1 olyan internacionalista politikát kell folytatnia, amely erősíti az ország békés építőmunkájának nemzetközi feltételeit, elősegíti a testvérpártok együttműködését. Fejleszteni kell szövetségünket a Szovjetunióval — a világ haladó erőinek fő támaszával. E szövetség hazánk külpolitikájának rendíthetetlen pillére. Erősíteni kell szövetségünket a szocialista világrendszer többi országával, s internacionalista együttműködésre törekedni azokkal a szocialista országokkal is, amelyekkel nézeteltéréseink vannak. Aláhúzza a határozat az amerikai agresszióval szemben hősiesen küzdő ViétTársadalmi fejlődésünk főbb jellemzőit elemezve a határozat kiemeli: a magyar társadalom dinamikusan fejlődik, biztosan halad a szocializmus teljes felépítésének útján. Tovább fejlődtek a szocialista termelési viszonyok, erősödött a munkáshatalom, magasabb eszmei és politikai színvonalra emelkedett a munkásparaszt szövetség. Folytatni kell az eddigi • szövetségi politikát, amely nemzeti egységbe tömöríti társadalmunk minden dolgozó osztályát és rétegét, a munkásságot, a szövetkezeti parasztságot, az értelmiséget, a kisipari szövetkezetek dolgozóit, az egyéni termelőket. A lenini szövetségi politika alapján kell tovább erősíteni a közös cél érdekében, a szocialista Magyarország felépítéséért munkálkodó kommunisták és pártonkívüliek, hivők és nem hivők együttműködését. A határozat ismételten leszögezi: a munkásosztály _z, ország társadalmi és politikai életében, a termelésben betöltött szerepénél fogva társadalmunk vezető ereje. történelmi feladatát teljesíti, s a szocialista építés során önmaga is megváltozik. Gyorsan növekedett létszáma, a tór>sadalom legnagyobb osztályává vált, sösz" szetétele az ország általános fejlődésével, s különösen a termelés műszaki színvonalának gyors emelkedésével — a magasabb műveltségű, szakképzett munkások arányának javára változott Az egyes munkásrétegek között azonban jelentős eltérések vannak — még . hosszú ideig lesznek is — a politikai öntudat és a szakmai képzettség színvonalában, anyagi helyzetükben. Ezek figyelembevételével — hangoztatja a dokumentum — folytatni kell pártunk munkáját a munkásosztály további fejlődése és egyben társadalmi vezető szerepe erősítésének érdekében. Hazánk mezőgazdasága a szocialista nagyüzemi gazdálkodas általános fellendülésének szakaszába lépett, kibontakozóban van a mezőgazdasági munka ipari jellege, nó a szakmunkások, az agrárértelmiségiek szerepe — vonja meg a mezőgazdáság fejlődésének elmúlt négyesztendős mérlegét a határozat. A további teendők: a szocialista tulajdonviszonyok szilárdítása a gazdálkodási módszerek és termelési eljárások tökéletesítése, a szövetkezeti parasztság általános képzettségnek és 'öntudatának emelése szenilé!"tében és magatartásában a szocialista vonások erősítése a falusi életviszonyok további javítása. Kellő gonddal kell foglalkozni a tanyai lakosság életkörülményeinek . iobbátételével is. Az értelmiség társadalmi szerepe — hangoztatja a dokumentum — egyre nő. döntő többsége magáénak vallja a párt és az állam országépítő terveit. Fontos feladat: gyarapítani, fejleszteni a szellemi munkások világnézetileg és politikailag élenjáró, a marxi—lenini tanokat másáévá tevő osztagait. A kommunista szellemi munkások eszmei-politikai tevékenysége döntő hatású az értelmiség egészére. Sokoldalúan segíteni kell értelmiségünk világnézeti fejlődését, hogy — mind teljesebben azonosulva a szocializmust építő nemzet céljaival — egyre növekvő aktivitással kapcsolód ion be a oolit'k- szakmai közéletbe. A kisiparosokról kiskereskedőkről szólva a határozat megállapítja: munkájukra szükség van és hosszé ideig szükség lesz. mindenekelőtt a szolgáltatások területén. (Folytatás a 4. oldalon.)