Délmagyarország, 1970. november (60. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-26 / 277. szám

2 CSÜTÖRTÖK. IflíO. NOVEMBER 38. 2 Tanácskozik a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) ges, összefügg, egymásba kapcsolódó Irányítási rendszert biztosít, amely a központi bizottságtól a helyi szervezetekig érvényesül. Központi Bizottságunk mindenkor nagy figyelmet fordított a pártdemokrácia fejlesztésének kérdéseire. Pártunk IX. kongresszusa megbízta a Központi Bizottságot; elméletileg kutassuk a pártdemokrácia fejlesztésének új lehetőségeit, és ennek eredményeit formáljuk konkrét döntésekké. Így került sor arra, hogy a Központi Bizottság 1969 novemberében átfogóan megtárgyalta a pártdemokrácia helyzetét. Ezt a kérdést elméletileg vizsgálva és a gyakorlati tapasztalatokkal egybevetve, mindenekelőtt abból indulunk ki, hogy a nép szolgálata, a szocialista építőmunka megköveteli a munkásosztály, a párt vezető szerepének erősítését, a vezetés hatékonyságának javítását. A pártirányítás rendkívül fontos feladata, hogy gondoskodjék az elvi politika érvényesítéséről, a politika védelméről és továbbfejlesztéséről. Politikánkban szükség van állandóságra és megújulásra, elvi szilárdságra és rugalmasságra. Állandóságra a szocializmus céljaiban, a tömegekkel való kapcsolat fejlesztésében; az életkörülmények állandó kijavításában; megújulásra az új kérdésekre adott, új alkotó válaszokban; szilárdságra alapelveinkben; rugalmasságra, körültekintésre módszereinkben. E bonyolult folyamat céltudatos irányítása elképzelhetetlen, ha hiányosak azok a demokratikus formák és módszerek, amelyek erre biztosítékot nyújtanak. A legfőbb garancia erre a pártdemokrácia rendszeres fejlesztése, amely a vezetés minden szintjén a párttagok legjobbjaiból hozza létre a kollektív vezető testületeket és erősíti azokat a kapcsolatokat, amelyek segítségével állandó érintkezés alakulhat ki a vezetés és a tagság, a párt és a párton kívüli dolgozók között A vezetők kiválasztása Biszku elvtárs ezután megállapította: a párt vezető szerepének erősítésével, a pártdemokrácia kiszélesítésével kapcsolatban nagyon fontos a vezetők kiválasztása, képzése és nevelése. Az elmúlt másfél évtizedben kiváló vezetők ezrei nevelődtek ki és dolgoznak eredményesen az élet különböző területein. Ugyanakkor megoldásra váró feladatunk, hogy tanult, közéleti tapasztalattal felvértezett munkásokat, dolgozó parasztembereket, párttagokat még következetesebben vonjunk be a kollektív vezető testületekbe. Hasonlóan gondot okoz a vezetők indokolt és szükséges cseréje felelős párt-, állami, társadalmi posztokon, méghozzá oly módon, hogy a változással a politikai vonal stabilitása ne szenvedjen csorbát, s a jól dolgozó vezető közéleti megbecsülése is megmaradjon. A vezetők cseréjének többsége — ha jól dolgozunk — nem lehet elsősorban csak Leváltás. A cserének az egyén fejlődését is kell szolgálnia. S további külön megbecsülést érdemelnek azok, akik életkoruk, egészségi állapotuk miatt válnak meg munkakörüktől. — A tapasztalatok azt is bizonyítják — mondotta —, hogy az a Jól dolgozó vezető, aki mellett hasonló képességű, alkalmasság dolgában egyenrangú vezetők nevelődnek. Talán első hallásra furcsa, mégis igaz, hogy azok a vezetők dolgoznak igazán eredményesen, akik megteremtik önmaguk pótolhatóságának feltételeit. Nem véletlenül beszéltem vezetőkről. Ez fontos politikai kérdés. A vezetés feladatat annyira bonyolulttá váltak, hogy már nem elegendő egyetlen helyettest kijelölni. Minden vezetőnek gondoskodnia kell arról, hogy bármi történjék is vele, a munka zökkenő nélkül folyjék tovább. A szocialista építőmunka egyetlen területének sorsa sem függhet egyetlen ember előléptetésétől, felmentésétől. A kongresszust megelőző tanácskozásokon és itt a kongresszuson is bírálat érte politikánk végrehajtását. Ha helyes a politika — márpedig erről elismerően szóltak —, minden a végrehajtáson, a vezetőkön múlik. Ezzel- összefüggésben. még egy kérdésről kívánok beszélni: a vezetői posztra állított embereknek a rájuk bízott hatalomhoz való viszonyáról. Vannak jól képzett emberek, akiknek semmiféle hatalmat sem szabad a kezükbe adni, mert a legkisebb hatalomtól is megmámorosodnak, elvesztik a realitások iránti érzéküket, tönkreteszik a rájuk bízott ügyet is és önmagukat is. A kádermunka demokratizmusa, amely szerves része a pártdemokráciának, elősegíti, hogy jobban megnézzük, milyen emberek kerülnek hatalmi posztokra. Egy vezetőnek úgy kell a munkásosztálytól, a néptől kapott hatalmára tekintenie, mint a gyógyszerre, ami túlzottan használva pusztító méregként hat. Az a jó vezető, aki inkább óvakodik tőle, minthogy szeretné, aki immúnis mindazokkal a mellékhatásokkal és veszélyekkel szemben, amelyek még a legkisebb hatalommal is együttjárnak. gát, kibővítette döntési hatáskörüket. Ez magában véve is előbbre viszi a szocialista demokrácia kibontakozását. Nem kevésbé fontos körülmény, hogy a felelős vezetők közül mind többen belátják: csak munkatársaikra, a kollektívára, a dolgozókra támaszkodva, rájuk figyelve, javaslataikat meghallgatva és mérlegelve hozhatnak helyes döntéseket. Ha bárhol passzivitást tapasztalunk, nem panaszkodni kell, hanem önmagunkban is keresni a hibát. A gazdaságirányításbannövekszik a szakszerűség szerepe. A gazdasági törvényszerűségek meghatározó jelentőségűek, felelős gazdasági vezetőink sohasem feledkezhetnek meg arról, hogy szocialista társadalmi viszonyok között dolgoznak. Azt sem szabad szem elől téveszteniük, hogy ezek a gazdasági törvényszerűségek a szocialista népgazdaságot, a szocialista társadalom építését szolgálják. Ezért nem lehet nálunk politikamentes gazdasági munka és vezetés. A szakszerű irányítás csak akkor hozhatja meg gyümölcsét, ha a dolgozók növekvő aktivitáséval párosul. Ezért kiemelkedő jelentőségű feladat az üzemi demokrácia továbbfejlesztése. Az üzemi demokrácia érvényesülésének alapja és kiindulópontja pedig az üzemi pártszervezetek demokratizmusa. A szocialista demokrácia lényegéről az előadó többek között megállapította: — Teljesen félreértik a szocialista demokrácia lényegét és fuAkcióit azok, akik szembeállítják azt a proletárdiktatúrával. A kérdés olyan feltevése, hogy „vagy proletárdiktatúra" vagy „szocialista demokrácia", akár jobboldali, akár „baloldali" nézőpontból történik, elméleti és politikai szempontból hibás. Pártunk tapasztalata is bizonyítja, hogy a szocialista demokrácia kiteljesedése a proletárdiktatúra erősítését, továbbfejlesztését szolgálja. Amikor hazánkban az ötvenes évek elején csorbát szenvedett a szocialista demokrácia, legyengült, veszélybe került rendszerünk, hatalmunk, a proletariátus diktatúrája. Biszku elvtárs ezután a bürokrácia elleni hai-ccal foglalkozott, majd így folytatta: Kidolgozás alatt áll az államigazgatási1. munka fejlesztése, a párt és az állam viszonyának további rendezése, valamint a pártellenőrzés megjavítása az állami munkában. Mindezekkel a feladatokkal körültekintéssel és gondossággal szükséges foglalkoznunk, mert fontos összetevői ezek a munkásosztály, a dolgozó nép ügyének. Amint a beszámoló hangsúlyozta : dolgozó népünk állama, a Magyar Népköztársaság betölti hivatását. De azt ts tudjuk, hogy milyen tartalékok rejlenek az állami munka hatékonyságának fejlesztésében. Ügy véljük, hogy ez a fejlesztés nem egyik évről a másikra megy végbe, s itt sokszorosan érvényesül az a közmondás, hogy „hétszer mérd le, egyszer vágd le". Nagy feladatok előtt Ügy gondolom, az elmondottak megvilágítják, hogy milyen célt követ a párt, amikor elvi síkon és a gyakorlatban egyaránt nagy figyelemmel foglalkozik a pártdemokrácia, a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének problémáival. Pártunk a X. kongreszszuson meghozandó döntésekkel újabb, nagy feladatokra kötelezi el magát. Azt is bizonyosra veszem, hogy dolgozó népünk nagy többsége a párttal együtt vállalja ezeket a feladatokat, amelyeket úgy jellemzőnk, hogy a szocialista társadalom teljes felépítését szolgáló munka magasabb szinten való folytatása. Pártunk munkáját ezekhez a magasabb követelményekhez kell igazítanunk. Pártszervezeteinkben, társadalmunkban új energiákat kell feltárnunk, amelyek elősegítik, hogy ezeknek az igényes és összetett feladatoknak is jól megfeleljünk. Ennek az energiának bőséges forrása a szocialista demokrácia, amely a társadalom friss erőit segíti bevonni harcunkba, szélesebb utat nyit a dolgozók tehetségének érvényesítése, teremtő gondolataik és építő tetteik előtt. Ezt az erőtöbbletet nem nélkülözhetjük. Meggyőződésünk, hogy a szocialista demokrácia további kibontakoztatásában elért eredmények egyre jobban kitágítják ezt a forrást, s ezzel hozzájárulnak ahhoz, hogy újabb lépésekkel közeledjünk a párt és a nép közös céljainak megvalósulásához, a szocializmus teljes felépítéséhez — fejezte be tetszéssel fogadott beszédét Biszku Béla elvtárs. Komócsin Zoltán elvtárs felszólalása A vezetés demokratikus módszere Biszku elvtárs ezután a vezető határozottságáról és erélyéről beszélt, majd a vezetés demokratikus módszeréről szólott. Mi a legfontosabb a vezetés demokratikus módszerében? A vezető embereiknek az a kötelességük, hogy álláspontjukat, döntéseik helyességét meg is tudják indokolni és meggyőző érveléssel, bizonyítással el is tudják fogadtatni a munkatársaikkal. A meggyőző érveléshez, a bizonyításhoz természetesen tudásra, alapos felkészültségre, képzettségre van szükség. Minden tekintetben ismerni kell a munkaterületet és a feladatot. A szakszerűség, a hozzáértés és a demokratikus vezetési módszer tehát öszszefügg egymással. A kettő nem helyettesíti, hanem kiegészíti egymást, szerves egységet kell hogy alkosson. Ahol nem érvényesül megfelelően a demokratikus vezetési módszer, ott a vezetők vagy politikailag vagy szakmailag mindkét vonatkozásban nem eléggé felkészültek. A szakmailag és politikailag jól felkészült, kulturált, rátermett vezetők viszont nemcsak megengedik a problémák demokratikus megvitatását, hanem egyenesen igényt tartanak rá, hogy hangot kapjanak az ellenvélemények is. Amit nem lehet félreérteni Az új gazdaságirányítási gazdasági reform számotterendszer bevezetése kedve- vően megnövelte a helyi zően hatott a szocialista de- szervek, gazdasági egységek, mukrácia fejlődésére is. A a felelős vezetők ömallosáKomócsin Zoltán elvtárs felszólalásában pártunk nemzetközi politikájával foglalkozott. A marxizmus— leninizmus elvei szerint — kezdte beszédét — bármilyen társadalmi rendszerű ország belés külpolitikája összefüggésben és kölcsönhatásban van egymással, A mi külpolitikai érdekeinket és törekvéseinket a szocializmus építésének céljai, a nemzetközi munkásosztály ügyének szolgálata határozza meg. Amint a Központi Bizottság beszámolója hangsúlyozta, külpolitikánk fő feladata: kedvező nemzetközi feltételek biztosítása a szocialista Magyarország építéséhez. A bel- és külpolitika öszszefüggésének és kölcsönhatásának témájában egyes imperialista sajtóorgánumok támadásokat intéznek ellenünk. A magyar pártés állami vezetésre nagy előszeretettel ragasztanaik olyan címkéket, hogy „a legbátrabb reformerek" a belpolitikában, ugyanakkor „szélsőségesen konzervatívok" a külpolitikában. Mindenki számára világos, lehetetlen volna egyidejűleg bátor reformernek és szélsőséges konzervatívnak lenni. Azért érjük el eredményeinket hazánk határain belül és azon kívül is — emelte ki —, mert pártunk marxista—leninista irányvonalat valósít meg mind a belpolitikában, mind a nemzetközi politikában. A Magyar Népköztársaság érdekeit és céljait szolgáló, a marxizmus—leninizmus elvei alapján kialakított nemzetközi politikánkban és gyakorlati erőfeszítéseinkben sarkalatos jelentősége van a proletár internacionalizmusnak. Az internacionalizmus jelentősége, a fogalom általános meghatározása nem okoz problémát a nemzetközi kommunista mozgalomban. A testvérpártoik, a kommunisták általánosságban azonos felfogást vallanak. Azonban jelenleg olyan a helyzet, hogy az internacionalizmusra hivatkozik mindenki : a marxizmus—leninizmus elveit következetesen vallók csakúgy, mint a jobboldali vagy a „baloldali" opportunisták. Az internacionalizmus kritériumai nem lehetnek a szép, hangzatos kijelentések, sem a klasszikusok egyébként pontos eitálása. Az első és legfontosabb kritérium csakis az lehet, hogy a fogalom használata, a cselekedetek ténye megfelel-e az osztályharc követelményének. Az internacionalizmus lényege, legfőbb, tartalma: a következetes osztályharcos 'szemlélet" és magatartás. Az internacionalizmus próbaköve a Szovjetunióhoz cs kommunista pártjához való viszony. A Szovjetuniónak és kommunista pártjának szerepe, jelentősége a nemzetközi kommunista mozgalomban és a világfejlődés folyamatában az idő múlásával nemhogy csökkenne, de állandóan növekszik. A nemzetközi munkásmozgalomnak, valamint a felszabadult és szabadságukért küzdő országok népeinek harcában a Szovjetunió olyan rendíthetetlen támasz és kiapadhatatlan erőforrás, amelynek puszta léte is nagy erőt kölcsönöz az önfeláldozó harcosoknak és rettegéssel tölti el a népek elnyomóit. Az, hogy a békeszerető emberiség eddig eredményesen szállt síkra a világháború elhárításáért — mindenekelőtt annak köszönhető, hogy a világméretekben folyó békeharc igazát erővel párosítja, hatásfokát megsokszorozza a Szovjetunió gazdasági, katonai hatalma, békepolitikája. Nemzetközi politikánkban mindig abból indulunk ki, hogy csak az lehet jó nekünk, ami jó barátainknak is, szövetségeseinknek is, amivel egyaránt erősítjük magunkat és közösségünket. Hazánk, valamint a többi szocialista ország két- és többoldalú kapcsolatai is igazolják, hogy meghatározó szerepe alapvetően annak van, ami bennünket összeköt, egységbe tömörít, és nem a szétválasztó tényezőknek. Az internacionalista elvek érvényesülésének, erejének szép példája a hŐ6iesen harcoló vietnami testvéreink mellett megnyilvánuló szolidaritás. A mi pártunk és kormányunk — népünk egyetértésével — kezdettől fogva azt tartja, hogy vietnami testvéreink harcát támogatnunk kell anyagi, katonai, politikai és diplomáciai téren, valamint a propaganda eszközeivel, egészen a végső győzelem kivívásáig. Szólt vietnami testvéreink önfeláldozó harcáról, majd jgy folytatta: Pártunk, kormányunk, dolgozó népünk éber figyelemmel kíséri az amerikai imperializmus állandó zaklatásaival szemben helytálló koreai, valamint kubai testvéreink küzdelmét. Szolidárisak vagyunk a Koreai Munkapárt, a testvéri koreai nép hazája békés egyesítéséért. az amerikai imperialisták és dél-koreai bábjaik meg-megújuló provokációinak elhárításáért folytatott harcával. Együtt vagyunk testvéri szolidaritásban a bátor kubai néppel, kommunista pártjával, abban a hősi harcban, amelyet a jenki imperialistákkal szemben állhatatosan és eredménnyel folytat. Az egységért folytatott erőfeszítéseink közepette reményt keltő az a változás, amely kezdetét vette a Kínai Népköztársaság külpolitikájában. Erielődnek a lehetőségek Kína, valamint a többi szocialista ország államközi kapcsolatainak javítására. Egy évtized után most kerültünk ismét olyan helyzetbe, amikor nem a távolodás, hanem a közeledés perspektívája elé tekinthetünk nagy várakozással és tettrekészséggel. Nem szabad természetesen szem elől téveszteni, hogy jelenleg a kínai vezetés még csak az államközi kapcsolatok normalizálására vállalkozik, és a pártkapcsolatok helyreállításától elzárkózik. Ezzel függ össze, hogy, sajnálatunkra, nem fogadták el meghívásunkat kongresszusunkra, mint ahogy az albán, pártvezetés is elzárkózott ettől. A magunk részéről tovább szeretnénk haladni a megkezdett úton: normalizálni, fejleszteni akarjuk a kínai— magyar államközi kapcsolatokat. Marxista—leninista elveink alapján valósítjuk meg nemzetközi politikánkat a gyarmati kizsákmányolás és elnyomás ptplsó maradványainak felszámolásáért harcoló népek, valamint a felszabadult országok vonatkozásában is. Politikai, anyagi és minden más tőlünk telhető támogatással fejezzük ki szolidaritásunkat a portugál gyarmatokon és a dél-afrikai fajüldöző fasiszta rezsimek ellen harcoló népekkel. Gazdasági, politikai, diplomáciai kapcsolatainkban a fejlődő országokkal az őszinte, önzetlen segítőkészségből indulunk ki. A közel-keleti háborús tűzfészek felszámolására irányuló politikánk különös élességgel bizonyítja, hogy milyen elvek vezérelnek bennünket. Szolidárisak vagyunk az arab népek igazságos harcával. elítéljük az izraeli agresszorokat és imperialista támogatóikat. Azért állunk az arab népek oldalán, mert nekik van igazuk és mert harcunk antiiniperialista harc. Az izraeli uralkodó körökkel azért állunk szemben, mert területrablók, az arab népeket elnyomó politikát folytatnak és az imperialisták céljait szolgálják. Izrael a mi számunkra természetesen nem vallási, nem zsidókérdésként jelentkezik. Elvi meggyőződésünk alapján szemben állunk mindkét reakciós ideológiával: az antiszemitizmussal is és a cionizmussal is. A zsidó munkás és paraszt — éljen Izraelben vagy bárhol a világon — ugyanúgy osztálytestvérünk, mint az arab munkás és paraszt vagy a világ bármelyik országának munkásai és parasztjai. Nekünk nem az izraeli dolgozókkal van ellentétünk, hanem azzal az uralkodó osztállyal, amely a cionista ideológia alapján, féktelen kommunistagyűlöletében, arabellenességében a fajelmélet politikáját nemcsak hirdeti, de megvalósításához is hozzákezdett, és amely az imperialista politika kiszolgálja Közel-Keleten. A mi közel-keleti politi-