Délmagyarország, 1970. november (60. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-19 / 271. szám

20 CSÜTÖRTÖK. 1970. NOVEMBER 19. ! HADÉ 1 ZZZ GED Olajban párolt előélet A Szegedi Konzervgyár termelésének 60—70 százalékát határainkon túl adja el. Sorozatunkban kuriózumként a zakuszkát is érdemes megemlíteni. A konzervárukon akár Idehaza, akár külföldön a Glóbus jelzést láthatjuk. Nem ritkaság azonban, hogy újabban a szegedi gyár speciális emblémája (a fogadalmi templom két tornya, a híd és a folyó hullámai) is megtalálható a konzerves dobozokon vagy a befőttes üvegeken. Ilyen ls kijut a külföldi piacra, ha a megrendelő elfogadja, kéri. De általános gyakorlat, hogy a külföldön eladott magyar konzerveken a Glóbus címke látható, ritkább esetben a megrendelő saját tervezésű címkéje. A zakuszka szó az orosz nyelvben az előételek gyűjtőfogalmát jelenti. Minden olyan étel jellemzéséhez használják, amelyben zöldség, paprika, hagyma ls megtalálható és paradicsommártással készül. Altalános jellemzőjük ezeknek az előételeknek, hogy néhány százalékos (3—9 százalék) olajjal készülnek, s vagy mindegyik zöldségkomponens, vagy csak egy részét előbb olajban megsütik és így használják a termék elkészítésénél. Kevés só, cukor és paprika fűszerezi, esetenként borsot is felhasználnak, de az bizonyos, hogy minden zakuszkaféleségben megtalálható a petrezselyem, a kapor vagy a zellerzöldje. Ebből az összetételből is látható, hogy a zakuszka könnyen emészthető, vitamindús étel és enyhe savassága ls van. A magyar konzervgyárak csak azóta gyártanak zakuszkát, amióta a magyar— szovjet gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok megerősödtek. Ilyenfajta előételeket egyébként az egész világon fogyasztanak, a balkáni országokban dzsuvets néven forgalmazzák, a nyugati országokban pedig zöldségsaláta néven találhatunk ilyen előételt. Hogyan készül? A szép és egészséges nagyméretű zöldpaprikát kicsumázzák, a héját tisztára mossák, s ez a paprikahüvely lesz a burka a terméknek. A tölteléket a következő anyagból készítik: sárgarépát, petrezselyemgyökeret, zellergumót, és paszternákot (nemesített fehérgyökér) dörzsgépen megtisztítanak, tisztára mossák, az esetleges hibás részeket kivájják és gépen 6 milliméter széles csíkokra hasogatják. E vékonyra szeletelt gyökércsíkokhoz hozzákeverik a petrezselyem, a kapor és a zellerzöldjét. A keverék egy részét kevés ideig olajban sütik, majd hozzáadják az előzőleg már ugyancsak olajban megsütött hagymát, és a zöldségkeveréknek a megmaradt részét Ezt az egész masszát olaj fölött párolják rövid ideig. A párolt tölteléket kézzel a paprikahüvelybe tömik. Mártást készítenek, amely sűrített paradicsomból, cukor, só, olaj és más fűszerek hozzáadásával készül. A töltelékkel megtömött paprikahüvelyeket üvegbe, vagy dobozba rakják, majd forró mártással teleöntik az edényt, és lezárják. Ezután 120 fokon sterilizálják az elkészített zakuszkát. Most már nincs más hátra, mint a dobozokat, vagy az üvegeket címkézni, csomagélnl, szállítani, s a fogyasztó asztalára kerülhet. A zakuszka, amint az előzőekből kitűnt, speciális orpsz előétel, általában hidegben fogyasztják igen ízletes, vitamindús táplálék. A hazai konzervgyárak évente többezer vagon zakuszkát gyártanak és adnak el a szovjet piacon. A magyar termékek állják a versenyt, bár erős konkurrenciát jelent a bolgár konzervipar, és természetesen a Szovjetunió nagyvolumenű konzervgyártása. Az eladási Illetve a szovjet belsőpiacon kialakult fogyasztói árat nehéz lenne bármihez ls hasonlítani, hiszen a belső árakat sok minden meghatározza. A kereskedelmi hasznon kívül a legnagyobb gazdasági haszon abban rejlik, hogy a hazai konzervgyárak munkásainak foglalkoztatását „széthúzzák", mivel a zakuszkát az úgynevezett konzervgyári holtszezonban készítik, sőt kimondottan a téli Időszakban gyártják a Szegedi Konzervgyárban ls ezt a nagyon Ízletes, egészséges előételt. A mezőgazdaság „nehézipara «i Érdekes váltás folytatását jelenti gazdasági életünkben a negyedik ötéves terv. Az ipar legsúlyosabb ágazatai például az arányokat tekintve — s nem összegszerűen — kevesebb beruházást kapnak mint korábban és fokozatosan előtérbe kerülnek az úgynevezett „közvetlen" ágazatok, mint a lakásépítő ipar, a fogyasztási cikkeket gyártó könnyűipar, vagy a szolgáltatások. Ugyanakkor azonban a mezőgazdaságban éppen ennek az ágazatnak a „nehéziparára" helyeződik a fő súly, ez kerül előtérbe. Negyedik ötéves tervünkben a mezőgazdasági termelés általános fejlődése azonos lesz az előző cikluséval, vagyis őt év alatt mintegy 15—16 százalék. Azonban míg eddig a növénytermesztés fejlődött gyorsabban, ezt a szerepet most az állattenyésztésnek kell átvennie. A látszólag ellentétes tendenciák magyarázata azonos. Elérkezett az az idő, amikor gazdálkodásunk már közvetlenebbül szolgálhatja az embert, a lakosság szükségletelnek minél teljesebb kielégítését. Meg akarjuk oldani a fogyasztási piacon a kereslet és kínálat egyensúlyát. Ehhez több lakás kell, szebb cipő, mutatósabb bútor és egyáltalán nem utolsósorban: több hús. Sőt, a külföldi fényképezőgépek, netalán gépkocsik fedezetének megteremtésére nagyobb, gazdaságosabb húsexport. Milyenek az esélyeink a váltás végrehajtására, a célkitűzések teljesítésére? Nem automatikusak, de meglehetősen jók. Állattenyésztőink éveken, sőt évtizedeken át megteremtett kedvező alapról Indulnak a következő ötéves tervnek. Jó a gazdaságpolitika, elkövetkezhet az az Idő, amikor a főszerep már nem a közgazdászoké, hanem a műszakiaké lesz. Rengeteg tapasztalatot halmoztunk össze. Szakmérnökeink, technikusaink, gyakorlati embereink voltaképpen már ismerik mindazt, amit a következő öt évben kiterjedtebben és remélhetőleg eredményesebben alkalmaznak majd. A közelmúlt erőfeszítései nyomán az állatállomány alakulásának tendenciája megfordult. Ha nem is szédületes tempóban, de növekszik a sertés- és szarvasmarha-állomány a nagyüzemekben. A tartott, tenyésztett fajták össztétele nagyjából kialakult, hiszen a fehér hússertés és a magyartarka marha még egy ideig a gazdaságokat elhagyó szállítmányok gerincét alkotja, a keresztezések vagy hibridek tömeges előtérbe kerülése későbbre várható. A magyar ipar fokozatosan felismeri, hogy nem is olyan rossz piac a magvar állattenyésztés. Cégek, amelyek korábban szinte büszkék voltak arra, hogy hangzatos nevű, ám eladhatatlan ipari termékeket készítettek, most körülnéznek az istállók táján, mi kellene oda, jó áron és viszonylag biztos értékesítéssel. Ennél is többet jelent, hogy a mezőgazdaság kényszerből ugyan, de kiépíti a saját ipari hátterét. Izmosodnak a téesz-közi építőipari vállalatok és akár Dániához hasonlítva is korszerű sertéskombinátok létesítésére fogadnak el megrendeléseket cégek, amelyek nevében valahol ott van, hogy „AGRO...". A várt fejlődést ennek ellenére is csupán igen erős anyagi fedezet biztosítása mellett érhetjük el. Sőt, nyugodtan hozzátehetjük, hogy a biológia, tehát a mezőgazdaság erősebb Iramot ls elbír. Határt a társadalom anyagi ereje szab. Negyedik ötéves tervünkben 79 milliárd forintot használhat fél a mezőgazdaság, beleértve persze a gazdaságok saját anyagi erejét is. Ebből 47 milliárd a téeszek része, 24 milliárd az állattenyésztés fejlesztésére szánt összeg. Az ipar — közelebbről az építőanyag és építőipar — kapacitásfeszültségét látva a 70 százalékos állami dotációt kényszerűségből csökkentették. De az ugyancsak rendkívül jelentős 50 százalékos hozzájárulást a sertés ós szarvasmarha férőhelyek létesítésére az állam tovább^ is biztosltja. Mégpedig úgy, hogy az előfeltételek garantálása esetén ez a támogatás automatikus, tehát senki kegyet nem gyakorol. A számok nem elsöprőek, de tetszetősek. Másfél millió hízónak, hetvenezer kocának, 225 ezer tehénnek és 150 ezer növendékmarhának létesíthetünk férőhelyet a következő tervciklusban. Ez annyit jelent, hogy a nagyüzemi sertestenyesztést és hizlalást lényegeben a kor színvonalára emeljük és nagyot lépünk előre a szarvasmarhák elhelyezésében is. A terv azonban nem csupán azt nyújtja az állattenyésztésnek, ami „állattenyésztés" címszó alatt szerepel. A gépekre előirányzott 18 milliárd forintból például remélhetően az állattenyésztés gépesítésére is számottevő összeget fordítanak a gazdaságok, mert máskülönben a munkaerő kevésnek bizonyulhat. A meliorációra előirányzott három és fél milliárd forint befektetése is jórészt öntözött takarmánytermesztést és feljavított legelőket, réteket szül majd a gyakorlatban. A háztáji gazdaságok fokozott és anyagi erőket is mozgósító védelme ugyancsak jórészt állattenyésztési befektetés. A szemünk láttára éppen most bontakozik ki egy erős állami akció, amely azt célozza, hogy a gazdák ne pocsékolják el a kocákat és malacokat, a gazdaságok ne dobják megfontolatlanul piacra az üszőket. A célt itt már magyarázni sem kell. A tények és számok tanulmányozója úgy látja tehát, hogy zöld utat kapott a mezőgazdaság „nehézipara", az állattenyésztés. Nem valamiféle öncél, hanem a negyedik ötéves terv komplex teljesítése érdekében. A végrehajtás sem lesz az állattenyésztők magánügye, külső segítségre váratlan akadályok elhárítása érdekében is szorulhatnak, de a munka oroszlánrésze mégis az övék. Földeáki Béla Rizstermés Hazánk hagyományos rizstermelő táján, a Tisza és a Körös völgyében a dél-tiszántúli állami gazdaságok csaknem hatezer hold termését aratták le és csépelték el. Az árvizes esztendő befolyásolta a rizs termesztését is, mert a folyók vizének áradás o-koztu szennyezettsége miatt többször szenvedett késedelmet a telepek elárasztása, a víz lecserélése. A nehézségekkel azonban végülis sikeresen megküzdöttek Csongrád megye állami birtokain és jó közepes termést takarítottak be. Különösen dicséretes a Körösi Állami Gazdaság eredménye, ahol a holdankónti átlaghozam meghaladta a tizenöt mázsát és ettől nem sokkal maradt el a Szarvasi Állami Gazdaság. A nehéz esztendőben jól vizsgáztak a hazai. nemesítésű rizsíajták. Nyugodtan IIU,1 — Ne izgasd magad, a férjemmel megérttettem, hogy mindenkinek lehet szenvedélye. S*abó Lávzló - "flTI/ /"\C Sólyom József: III IVV/3l ?§f • A WfryMmtv- MÉ;: HADVISELES Ciceró jelentkezik 14. — Cicero különben elmondta, hogy gyűlöli az angolokat... folytatta Mojzisch. — Legutolsó találkozásunkkor beszélt erről, bár itt ellentmondást figyeltem meg nála... Amikor megkérdeztem tőle, hogy mi az oka az angolok iránti gyűlöletének, először arról beszélt, hogy apja az első világháború idején Isztambulban élt, és különböző kellemetlenségei voltak az angolokkal. Azt mondta, hogy itt is halt meg. Amikor másról beszélgettünk, s valahogy szóba került Európa, valami olyasmit említett, bár elharapta a mondatot, hogy apja Albániában halt meg ... — Vigyázni kell rá — szögezte le az SD főnöke, majd Mojzisch rendelkezésére bocsátotta a különböző technikai eszközöket, hogy a filmtekercseket minél gyorsabban előhívhassák, s ezekről megfelelő minőségű és mennyiségű fotómásolatot készíthessenek. Sőt. úgy döntött, hogy diplomata-útlevéllel egy fotóspeciallstát is küld Ankarába, az viszi mujd magával a modern laboratóriumi felszereléseket. — Gondoskodtam róla, hogy mától kezdve hetenként kétszer különleges futárgép közlekedjék Berlin és Ankara között — közölte ügynökével aztán útjára bocsátotta. Az SD főnöke pedig Himmlerhez sietett. Táskájában ott rejtőztek a megfejtett anyagolt, s a jó másfél órás beszélgetésről elégedetten távozott. Hlmmlernek nem volt nehéz meggyőznie Hitlert, hogy az anyagokat kitűnően tudják használni, mégpedig úgy, hogy még több erőt összpontosítsanak a keleti frontra. Különben is ez volt Hitler vesszőparipája, s most, hogy értesült az amerikaiak halogató szándékáról, terveit, elgondolásait megalapozottnak látta. Cicero ettől kezdve rendszeresen szállította a filmtekercseket, amelyekért az SD minden alkalommal 15 ezer angol fontot fizetett. Hihetetlenül nagy összeget, lassan már több százezer fontot tett ki az újabb és újabb ügynöki bér, de Berlinben úgy vélték, hogy feltétlenül megéri, mert — bár erről az inas nem tudott —, a negyedik filmtekercs átvételétől kezdve már csak a Németországban hamisított angol fontok vándoroltak Cicero kezébe. Az SD Berlinben székelő urai ugyanis kisütötték, hogy ilyen mérhetetlenül nagy öszeggel Cicero már úgysem gazdálkodhat szabadon, tehát semmiképpen sem használhatja a közönséges pénzforgalomban, de még bankba sem teheti annak veszélye nélkül, hogy nyomban fel ne hivja magára a figyelmet. Ha egyáltalán élvezi „munkája gyümölcsét", s itt-ott be is váltja a fontot, azt minden valószínűség szerint az eleinte kapott összegekből teszi. Márpedig ez az 50 ezer font, majdnem 150 ezer dollár — valódi! Minden feltételezés arra mutatott, hogy Cicero az esetenként átvett 15—15 ezer fontot valami titkos helyen elrejl, arra számitvá, hogy a háború után majd előveszi. A titkos laboratóriumok, pénzhamisító műhelyek — elsősorban a sachsenhauseni koncentrációs táborban — persze bőven ontották a hamis fontot. Igaz, Schellenberg lassan még azt az ötvenezer valódi fontot ls sajnálta, amit az első négy tekercs filmért fizettek a töröknek, ezért Mojzischt utasította, hogy szervezzen meg egy akciót arra az esetre, ha már nem veszik igénybe Cicero szolgálatait. Puhatolja ki, hová rejti a pénzt és készítse fel embereit az ötvenezer font visszaszerzésére. Talán nem ls kapzsiság volt ez Schellenberg részéről, hiszen a pénz úgysem az övé, csupán kisstílűség... Mert amilyen nagystílű volt az SD, ha emberek élete árén kellett valamilyen titkos anyaghoz hozzájutnia, olyan kisstílű és garasoskodó lett, amikor pénzt kellett kiadni. Egyelőre azonban Cicero még szállította az anyagokat, s ezek kivétel nélkül mind az angol külügyminisztérium politikai értékeléseit tartalmazták. És az értékelések konkrét anyagokat is tartalmaztak. 1943 végén Mojzisch azt jelentette, hogy kétségek merültek fel Cicero őszinteségével kapcsolatban. A náci tiszt ugyanis jelen volt az egyik filmtekercs előhívásánál, s az Ankarába küldött titkos fotóspecialista felhívta Mojzisch figyelmét, hogy az egyik okmány felvételén a szövegnek egy részét eltakarja egy ujj. Mojzisch nyomban felfigyelt erre, s ő is átvilágította a filmet. Jól megnézte a kópiát, és valóban, azokon két ujj volt látható. — Eszerint Cicero nem egyedül végzi az okmányok fényképezését.. — mondta a fotósnak, aki ugyanolyan hírszerző tiszt volt, mint ő. Agyában villámgyorsan kergették egymást a gondolatok: Cicero korábban azt mondta, hogy az okmányok fényképezését teljesen egyedül készíti, mégpedig akkor, amikor a nagykövet lefekszik aludni. Mojziisch kérdésére részletesen el is mondta, hogyan hajtja végre az akciót. A nagykövet, aki rendszeresen altatót szed, s ezért gyorsan elalszik, már korábban azt az utasítást adta inasának, hogy ebben az időben tisztítsa és vasalja ki a ruháit... Ruhatisztítás alatt Cicero kiveszi a zsebből a kulcsokat, kinyitja a páncélszekrényt, kiszedi az okmányokat, és erős megvilágítás mellett egy Leica fényképezőgéppel elkészíti a reprodukciót. Mojzisch mindezt gyanúsnak találta. Faggatta a fotótechnikust, s megpróbálta rekonstruáltatnl vele Cicero fotózási módszereit. — Ha én az okmányt fogom, lehetséges, hogy saját magam fényképeztem is? — kérdezte — Próbáljuk ki .. Mojzisch megfogott egy papírlapot, aztán a kezébe adott Lelca fényképezőgéppel megpróbálta azt lefényképezni. De csak a legnagyobb nehézségek árán sikerült úgy véghez vinnie, hogy mutató- és középső ujja abban az állásban helyezkedjék el a papíron, ahogyan azt a Cicero által átadott fotókon látta. Egyébként is, ahányszor fél kézzel akarta a gépet elkattintanl, mindannyiszor elmozdult. Az viszont teljesen valószínűtlen, hogy Cicero állványos módszerrel fényképezzen ... Nemcsak azért, mert ez komplikáltabb, és azt jelentené, hogy neki kellene beállnia a rögzített lencse elé és találomra fényképezni a kópiákat, hanem azért is mert ez nagy mozgással jár. . . Ha rögzített géppel dolgozik, akkor sem lehetett rajta a két ujja... (Folytatjuk.) NAPI KISLEXIKON a kereskedelmi kamaráról A hónap eleién kaptunk hírt arról, hogy megalakult Szegeden a kereskedelmi kamara dél-magyarországi összekötő bizottsága. Magáról a Magvar Kereskedelmi Kamaráról azonban nem sok szó esett. # Megalakulása? A háború után bekövetkezett gazdasági és társadalmi változások szükségessé tették, hogy a nyolc kereskedelmi és ipari kamara helyett egy új intézményt hívjanak életre. Így született meg 1948-ban a Magyar Kereskedelmi Kamara. # Feladatai? A külföldön rendezett magyar kereskedelmi (illetve gazdasági) jellegű kiállítások szervezése és irányítása, belföldön pedig a nemzetközi árumintavásárok és kiállítások rendezése. Ezenkívül foglalkozik külkereskedelmi folyóiratok, szaklapok és kiadványok szerkesztésével és terjesztésével. magyar és Idegen nyelven. Ellátja a magyar gazdasági életre vonatkozó híranyaggal a külföldi sajtót, külföldi kamarákat és egyéb intézményeket. Feladata még a piac- és konjunktúrakutatás, melynek keretében rendszeresen kiad konjunktúravizsgáló és piacelemző kiadványokat. Kapcsolatokat létesít külföldi kereskedelmi kamarákkal stb. 1967ben kormányrendelet bővítette ki feladatkörét. Eszerint a kamara „az állami, gazdasági és társadalmi szervezeteknek a külkereskedelmi tevékenységükkel kapcsolatos érdekképviseleti szerve". Ezen kívül tevékenységének fontos részét alkotja a kereskedelmi fejlesztés, valamint egyéb koordináló é6 hatósági jellegű munkák. # Irányítása? A kamara jogi személy. felügyeletét a külkereskedelmi miniszter látja el. A miniszter nevezi kl és menti fel a kamara elnökét, elnökhelyettesét és főtitkárát. Költségvetését is ő hagyja jóvá. A kamara feladatkörének meghatározása módosítása a közgyűlés hatáskörébe tartozik. Az elnök a közgyűlésnek felelős a vég* zett munkáért. A tagvállalatok a vezetésben tizenkét választott elnökségi tag útján vesznek részt. A kamarának különböző tagozatai, szakbizottságai és viszonylati tagozatai működnek.