Délmagyarország, 1970. november (60. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-15 / 268. szám

12 VASÁRNAP. 1970. NOVEMBER 317. kongresszusára Az MSZMP közelgő X. kongresszusának munkájában 26 Csongrád megyei, szegedi kommunista vesz majd részt. Közülük mutatunk be most hat küldöttet olvasóinknak A kommunisták szerepe Munkásszívvel HÁROM KÉRDÉSRE kértem választ Kónya Sándornétöl, a kenderipari nagyvállalat pártbizottságának titkárától: Az első: mit szól saját karrierjéhez? Mosolyog. Érzem, hogy hosszú filmtekercset perget le önmaga előtt. — Egy évvel öregítettek, hogy munkakönyvet kapjak 1950-ben. — hunyorít barátságosan, s megjegyzi, hogy a szocializmusban is előfordulhatnak ilyen kópéságok. — A stoppolóban kezdtem, mint mindenes, s azoknak az asszonyoknak köszönhetem életem kiformálódását, akikkel annak idején dolgoztaim. Neveket mond. Nem írom le, hátha kimaradna valaki. Az ifjúsági szervezet titkárának választják. Tagja lesz a pártnak. Később párttitkár ott, ahol mint kislány munkábalépett, ö megszerette a gyárat, őt megszerették a gyáriak. Szorgalmasan tanul, á vállalat munkaügyi osztályának lesz az előadója. Az irodai pártszervezet is bizalmat szavaz Kónya Sándornéhak. A második kérdés: milyennek ítéli meg pártunk jelenlegi politikáját? A kérdés sablonosnak tűnhet, amelyre készen áll a válasz. Én nem szántam annak, s Kónyáné sem tarxja annak, őszintén mondja: — Manapság sokféle véleményt hallani a párt politikájáról. Én nyugodtan kijelentem, hogy nálunk napról napra erősödik a munkáspolitika. Pártbizottsági titkár vagyok, de munkásnő vagyok. Az életem, a gondolkodásom ugyanaz, mint társaimé a szövőcsarnokban. Ennek ellene mondhatják, hogy sok az árnyék. Van olyan is, de nem az a jellemző. Egyes emberek csorbítanak, árnyékot vetnek a mi szép munkánkra, de azok nem minket képviselnek. Az ilyenek a menet szélén állnak és kiesnek a sorból. A menet jó irányba halad, s ez a lényeg. S végül: vár-e valami újat a kongresszustól? — Ha szót kapnék, elmondanám, hogy minket, textilipari munkásnőket mi foglalkoztat. A véleményünket egyébként összegyűjtötték. Alig emlékszem arra, hogy valaha is így meghallgatták volna az egyszerű embereket, a párt közkatonáit. Az alapszervezeti választásoknál, a pártértekezleteken összegezték mondanivalóinkat. Továbbra is ilyen őszinte legyen pártunk politikai vonalvezetése. Szeretném, ha a kongresszuson foglalkoznának az emberi felelősséggel. Világosabban: ha valaki hibázik, ne bújjon el a tömeg mögé. Jegyezzük névre szólóan a ballépéseket, a vétkeket. A dicséretes tevékenységnél vannak nevek, legyenek a dicstelennél is. Érti ugye, mit akarok mondani? Igen. Velem együtt sokan értik ezt. Gazdagít István NÉGY ESZTENDŐVEL ezelőtt. 1966-ban már egyszer beszélgettünk ilyen apropóból Hingl Józseffel, a kőolajkutató vállalat szegedi üzemének vezetőjével. A IX. pártkongresszus előtt voltunk akkor, s ő annak is küldöttje volt. Most a X. kongresszusra készül hasonló minőségben. A négv év szinte elszállt, szárnyakra emelte az a munka, mely a szegedi olajbányászokra várt. Hingl mérnökember, s ráadásul szívvel-lélekkel olajbányász. nyilvánvaló, hogv a oárt kongresszusával kapcsolatban is kiváltképpen az olaiipar helyzete szerepe, feladatai foglalkoztatják. És ez annál is inkább iogos. mivel mind a legutóbbi, mind a most küszöbön álló kongresszus irányelvei figyelmet szenteltek ennek a néogazdaság számára mind fontosabb iparágnak a fejlesztésére. A IX. kongresszus egyértelműen kimondta: a szénhidrogének struktúráiét úgv kell alakítani, hogv az ország energiamérlegében aránya elérje a 37 százalékot. Négy év alatt ez az arány 43—44 százalékra emelkedett. Tehát az előirányzatot az olajipar túlteljesítette, s ebben nagy szerepük volt a szegedi medence olajipari dolgozóinak. Az ország öszszes földgázkészletének fele. olajkészletének 35—40 százaléka a szegedi medencében van. Ennek feltárása a cél. s az első eredménvek is megszülettek ebben: az idén 935 ezer tonna olajat és 300—305 millió köbméter gázt termel a szegedi olajmedence. A IX. kongresszus óta mintegy két és fél milliárd forint beruházás valósult meg. s ezek már az 1974-ben kezdődő olaj- és gáztermelés végleges eszközei is lesznek. Most ugyanis még a kutatómunka van előtérben, a termelés csak provizórikus. Az az érdekes, hogy addigra az olaj már „kitermeli önmagát". vagyis értéke eléri a beruházásra fordított összegeket. Mire tehát a kutatástól a telies területet átveszi a termelés, a beruházás már in"ven van. Hogy a IX. kongresszus útmutatásai alapján ilyen szép eredményeket értünk el. nemcsak a beruházásoknak köszönhető hanem elsősorban az olajipari dolgozók áldozatos munkájának, az évről évre felújuló szocialista munkaversenynek mely politikai szempontból is hatott a gazdasági eredményekre. S míg valami, amit érdemes észrevenni a számok, adatok mellett: 1965-ben 10—15 párttag dolgozott az olajiparban, ma pedig 300. a kommunisták szerepe a termelő- és a politikai munkában felbecsülhetetlen. nélkülük aligha juthattunk volna ennyire előre. A szegedi olaiiD"pártbizottság megalakulásműködése a termelőmül fejlődése mellett a Dárt ka jelentőségét is kiemeli. A két kongresszus közöt* vált az olaiipar hazai bázisává Szeged, a szegedi olaimedence. Ez a vidék, melynek földjéről legfeljebb ha sejtettük, milyen óriási kincseket takar. Mi otthont adtunk kutatóin"k. munkásainak. ők pedig nagyszerű helytállásukkal öregbítik hí rünket az országban. Fehér Kálmán Nekifogni, megoldani Négy falu orvosa HANGTALANUL SÜPPEDTÜNK a puha bőrfotelbe. Az asztalon még gőzölgött a fekete, az orvos gondosan kutatta a szavakat. Nem tudós nyilatkozatot. Közéleti ember akart fogalmazni elfogódottan. közhelyek nélkül. Dr. Cserháti Istvánt, az l-es belklinika docensét váratlanul érte a megtiszteltetés, egyike lesz a megye 26 tagú kongresszusi küldöttségének. Váratlanul. de nem készületlenül. — Egyetemünk küldöttképviselete azt a munkaközösséget jelképezi, melvből a megyén. Szegeden belül egyre szemléletesebben vállal magára az egvetem. Közel 300 párttagunk szakmaipolitikai tevékenységének felismerését: elismerését, érzi ki a megbízatásból. A közelmúltban bevezetett úi működési és szervezeti szabályzat lényeges pontja az egyetemi demokrácia feilesztése. mely csak részben jelenti oktatóink szélesebb bevonását közös dolgaink elhatározásába. intézésébe — rugalmasabb. szervesebb kapcsolatot akar a megyei, városi illetve az egyetemi munka között. Dr. Cserháti István, a Salgótarjánból elszármazott orvos. aki évekig nosztalgiával gondolt szülővárosára már tőzsgvökeres szegedi és lokálpatrióta. Két évtizede él itt. hozzánőtt az egyetemhez. a városhoz. Docens és közéleti ember: harmadik éiMt orvosegyetemi párttitkár. legutóbb újraválasztották, de 1962 óta tagja a végrehajtó bizottságnak, korábban alapszervezeti titkár is volt. — Most megkérdezhetné, hogyan futja az időből, s elmondhatnám. szerencsém van: a vb-tagok megosztják a munkát, magukra vállalnak soron kívüli, váratlan feladatokat. így gyakorlatilag is nélkülözhetnek. — Mégis: a gondok? — Személyi és gazdasági gondok, melvek nem rajtunk múlnak, melyeket állandóan hangoztatnunk kell — amellett. hogy a legsajátosabb problémáinkat nekünk, magunknak illik maradéktalanul megoldani. A személyi feltételek, az oktatói káderutánpótlás biztosítása a mi dolgunk, de az egyetemi képzés gyakorlati feltételeinek, a körülményeknek. tárgyi eszközöknek, helyiségeknek fejlesztése, bővítése meghaladja erőnket — ehhez segítséget kérünk. Nem először változatlanul programszerűen. A társadalom látja hasznát, ha a medikusok nem „kilépnek az életbe" tanulóéveik után. hanem ' benne dolgoznak, tapasztalnak, okosodnak tanulóéveikben. Egy mondattal: gyakorlatibbá kell tennünk az egyetemi oktatást. a hallgatók nemcsak a könyből, laborokban, betegágy mellett is tanulnak. HA TEVÉKENYSÉGÉT egyetlen képbén kellene megrajzolni. biztosan két táskát adna kezébe a rajzoló: egy orvosit, és egy másikat a mindennapok ügyeinek. Tiltakozik a kettéválasztás ellen. azt mondja, a két munka egymáshoz kötődő szoros egység. Négy falu orvosa dr. Rózsa József. Mórahalom. Zákányszék Rúzsa és Ásotthalom tüdőbetegeinek gondozó doktora. Betegei meggyógyulnak. utánpótlás pedig nincsen. Gyermek például nyolc esztendeje nem kapta meg ezt a betegséget körzetében. Jól szervezett a megelőzés, jó gyógyszerek és az állandóan javuló szociális körülmények üldözik a hajdan rettegett kórt. Az utolsó tényezőt nagy figyelemmel érdemes külön is mérlegre tennünk. Ha néhány évtizeddel ezelőtt országunk elmaradottságát a statisztikák egyetlen adatával, a ..szárazbetegségben" szenvedők számával is mérni lehetett, akkor ugyanez a rovat változó számokkal hazánk fejlődésének is mércéje lehet. A másik táska nem utazóbőrönd. de rá van írva kívülről is Mórahalom. Ide tartozónak mondja magát. 14 éves múlt köti ide. Ennek is magyarázatát adja mindjárt: Csongrád megye legszebb községe, virágos falu. az emberek nagyon kedvesek, barátságosak — és szorgalmasak. Sok ember együttes műve. hogy ekkorát lépett előre Mórahalom, közülük egy ő. aki szépnek álmodta. és tenni is hajlandó azért, hogy valóban szép legyen. A két táskát mindenképpen egybe kell csúsztatnunk. A tüdőgyógyász ugyanúgy nem választható el a társadalmi gondoktól, ahogy ez a betegség sem válik el soha. Természetesen vannak egy gyorsan fejlődő községnek is gondjai. Nagy az ellentét a szakszövetkezetek tagjainak és a termelőszövetkezeti tagoknak a jövedelme között. Vizsgálják az okokat, mindenképpen megoldást akarnak keresni. A párttitkár dolga is. hogy a vasat a tűzbe tartsa, hiszen emberek életkörülményeiről van szó. A két hivatás, azt mondja, megfér egymás mellett. Egyformán nehéz nagy felelősséget követel mindegyik, de együtt szép a kettő. Horváth Dezső Több órája, hogy elbúcsúztunk. A feljegyzett sorokat igazítva keresem az orvosküldött portréi át. Rokonszenves. ahogy tisztázza azokat a teendőket, melyekhez nem segítséget vár. amit. nem áthárítani kell. Nekifogni, megoldani. Nikolényi István A szakma jövője AZ OLAJBÁNYÁSZOK delegálták Vad János Államidíjas főfúrómestert a megyei pártértekezletre. Ám küldetése nem fejeződött be ezTúl a hetvenediken TÜL EGY TARTALMAS, tevékeny emberi élet soksok állomásán, hetvenedik évében ma is frissen, lelkesen, fiatalosan munkálkodik. Oláh Mihály, a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsának einöke szinte az egész megye „Miska bácsija" — szakszervezeti funkcionáriusok, egyszerű munkások. pártvezetők, fiatalok egyaránt ismerik segítőkészségét, munkakedvét. A megyei pártértekezleten ő is kongresszusi küldöttnek választották. — Jólesett ez a megbízatás, örülök neki. Tudom, hogy minden pártkongreszszus történelmi fontosságú esemény, annál inkább, mert 1946-ban magam is részt vettem az MKP kongreszszusán. Idézgetjük a múltat. Néhány adat ékesen jellemzi ezt a küzdelmes életpályát. 1918 óta vesz részt a munkásmozgalomban, 1919-ben vöröskatona volt, és 1922 óta megszaktás nélkül tagja a pártnak. Akkor, 1922 januárjában az építőmunkás szakszervezetben találkozott az agitátorral. Belépésével hitet tett a kommunizmus eszméi mellett. Sok megpróbáltatáson ment át azokban a nehéz időkben, de mint pártbizalmi, mint az építőmunkás szakszervezet vezetőségi tagja egyaránt megállta a helyét. S a felszabadulás első napjától az igazságos új rend megteremtésén-felvirágoztatásán dolgozik, mindig felelős vezető funkciókban. 1964 óta egy olyan fontos testület élért, mint a szakszervezetek megyei tanácsa. — Nagyon szeretem a munkát — vallja a mozgalmi tevékenységről most is. És nagyon szereti ezt a kiküzdött szocialista rendet, a dolgozók hatalmát. — Miben látja a pártkongresszus jelentőségét, milyen várakozással tekint elé? — Meggyőződésem, hogy a pártkongresszus újabb léptekkel viszi előre a szocializmus építését. Már az eddigi legmagasabb pártfórumokon is sok magvas gondolat, megszívlelendő bírálat hangzott el. A mi mostani kongresszusunktól, úgy érzem, méltán várják helyes és következetes politikánk megerősítését az emberek. Simái Mihály zel: a munkájával közmegbecsülést szerzett, huszonhetedik esztendeje olajbányászt Csongrád megye kommunistái küldöttnek jelölték a X. pártkongresszusra. Milyen gondolatokkal készül erre az alkalomra — kérdeztem tőle a dorozsmai barakkváros egyik csendesebb szobájában. — Mit mondhatok mást, az ember torkát elszorítja az ilyen megtiszteltetés. Legalábbis az első pillanatokban, mert utána a felelősség jutott az eszembe. Amióta itt vagyunk Szeged környékén, sokan közelről láthatják, milyen komisz munka a mienk. Egybefolyik az ünnep, s a hétköznap; nincs pardon esőben vagy tűző napsütésben — a legnagyobb fizikai erőfeszítést kell kifejteni. Én 1943-ban azért hagytam ott a napi 2 pengős kaszásnapszámot. mert az olajosok 62 fillért fizettek óránként. Már akkor becsülete volt ennek a munkának minden szegény embernél. — Az új feladatokhoz kevesen vagyunk. Pontosabban: a régi törzsgárda lassan megöregszik. az utánpótlás, a megfelelő utánpótlás csak nem akar előkerülni. Miért? Mert úgy érzem, a nehéz munkához mérten kevés a fizetés. Nincs meleg ebéd. nincs fürdővíz, öltöző, legfeljebb egy bádogbarakk meg a lavór. Ez ma már nem csábítja a fiatalokat. Sokszor beszélgetek az emberekkel — s úgy látom —. a megoldás nem késhet. Ha az országnak olajra van szüksége — nem nélkülözheti a megbízható ola jbányászokat sem. Mind ezt nagyon szeretném tudatni — a szakma jövője érdekében. Matkó István