Délmagyarország, 1970. október (60. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-14 / 241. szám

4 SZERDA. 1970. OKTÖBER 14. Vadhajtások nélkül A vezetőknek is vannak téveszméik. Nem mindnek, és nem mindnek ugyanaz, de mi­ért éppen .nekik ne lenne. Em­berek ők is, földönjáró, két lábon élö emberek. Olyan bölcs megállapítás ez, hogy árnyékában akár „sütkérez­hetnénk" is. Tavaly az egyik termelő­szövetkezet teljes vezetősé­gével hadakoztam az ottani asszonyok panasza miatt. Azt állította a vezetőség min­den tagja, hogy a termelés érdekében megengedhető az elnök szájából a vastag hang és a durva beszéd ls. össze­hasonlítási próbának meg­kérdeztem egy másik jól mű­ködő szövetkezet elnökét, mit mond az ő gyakorlata. Meglepett, mert azt mond­ta, hogy ebben a szakmában nem boldogulhat másképpen az ember. Miután a harma­dik példát ls kézhez kaptam a minap, beláthatnám, hogy nem nekem van Igazam. A kereset nem minden Nem voltam soha egyetlen téesznek sem elnöke, sem másfajta vezetője, tagja is csak lakásszövetkezetnek va­gyok. El sem tudom kép­zelni, hogyan kormányoznék én egy nyolcszáz tagú szövet­kezetet — mint például a dorozsmai József Attila — úgy, hogy minden tag ott ta­lálja minden évben a zsebé­ben, amiért dolgozott. Már­pedig számok bizonyítjuk, hogy ez a tsz évről évre job­ban gazdálkodik. Ml kell eh­hez? A tagok becsületes munkája mindenképpen. Céltudatos és hozzáértő vezetés ls kell hozzá, sok más mellett az elsők közejt. Most ne csak az eredmé­nyeket nézzük. Igaz, azért járnak az emberek a téesz­be dolgozni, hogy megélje­nek. Becsületes munkájukból becsületesen. Megélnek. Hallom azonban, hogy ez ls kilépett a szövetkezetből meg az ls. Néhányan vannak csak. Máshol ls jönnek­mennek a munkások, még­sem vonják keresztfára az Igazgatót. Csakhogy az egyik asszony ls azt mondja, hogy az elnökkel támadt összeüt­közése meg a másik ls. Meg­sértődtek. Megsértették őket. Komáromi Károlyné kilépett, mégis azt mondja: 13 évig voltam tag, megátalkodott rosszindulattal se tudnék rá rosszat mondani, de azt se tudom, ml történt vele mos­tanában. Azt mondta egy­szer, hogy eleget loptam már, menjek dolgozni. A má­sik asszony, Kotogán Ferenc­né valahogy így beszél: Bán­tani nem bántottak, jól ke­restem, csak az elnök szol­gálati lakásáról beszélt min­denki ott a raktárban. Kül­döttgyűlés előtt mondta aztán az elnök, hogy ilyen-olyan mocskosszájú asszonyok mi­ket beszélnek. Bementem hozzá, tisztáztuk a dolgot, vártam, hogy visszaszívja majd a másik közgylésen. Én álltam föl aztán, hogy sértve érzem magam, és visszauta­sítom a rágalmaikat. Rém­szól pilndjárt, hogy adjam be írásban. Beadtam, hogy kilé­pek. Tulajdonosok Ilyen ós ehhez haBonlé ügyekről van szó. Érdemes ezt egy mérlegre tenni a gaz­dasági eredményekkel? A község vezetői így fogal­maznak: jó szakember Szitás Ágoston, jó vezető, de az emberekkel valahogy nem tud bánni. Nem pályázik senki a helyére, nem fúrja senki, de a vadhajtások mel­lett nem mehetünk el szó nélkül. Baj az, ha valakinek a fejébe száll a dicsőség. Oka lehet az ls, hogy fölülről ls adták a tömjént, ha róla volt sző. Hiába harmadik a példa, mégsem győzhet meg. Nem lehet Igaza egyetlen vezető­nek se, aki azt hiszi, hogy a cél érdekében ezt ls lehet. Azt a célt más módszerek­kel, emberségei, megértéssel és tántoríthatatlan követke­zetességgel Is el lehet érni. A téesz mezőgazdasági nagy­üzem. AlBpvető célja, hogy termeljen. De sötétben ta­pogat, aki csak ezt látja. A tagok társadalmi szervezete ls. És a tagok tulajdonosok. Hej, de nagy szó ez! Alap­vető célja ennek a társadal­mi szervezetnek, hogy a ta­gok jól érezzék magukat. Az ő szövetkezetükben. Könnyű az igét messziről hirdetni. Szóba kerül ez ak­kor ls, amikor Szitás Ágos­tonnal beszélek. Mert azért a tagok sem angyalok ám! Van közöttük ls nagyszájú, handabandázó, felelőtlenül gyanúsító, pletykahordogató. ilven is, olyan is. Itt, ötlik föl bennem teljes életnagy­ságban a gondolat: Ki tud­na nyolcszáz embernek iga­zat adni úgy, hogy azért a termelés is menjen? Az emberekért Mégsem adhatunk igazgat egyetlen elnöknek sem, aki ha csak néhány percre ls tagjai fölött érzi magát any­nyira, hogy meginog a talaj a lába alatt. — A tagok le­válthatják az elnököt, ha nem tetszik nekik — mondja az én elnököm. Ennyire ne élezzük ki a kérdést. Arról van Inkább szó, hogy a kor­szerű nagyüzem vezetése nem nélkülözheti a korszerű vezetés tudományát. Ez pe­dig egy csomó gazdasági is­meret.. politikai jártasság mellett pszichológiát és pe­dagógiát ls jelent. Azért is mert a téveszmék ls anyagi erőkké válhatnak: visszahú­zó erőkiké. Azért is, mert ez a mezőgazdasági nagyüzem szocialista nagyüzem. Az em­berekért van, elnököstől, főagronómusostól, mindenes­től. Arról győzött meg Inkább a három elnök, hogy jól tették a csongrádiak néhány évvel ezelőtt. Továbbképzést ren­deztek külön az ipari és kü­lön a mezőgazdasági veze­tőknek, kimondottan pszi­chológiai és pedagógiai — mondjuk így: termeléspeda­gógiai — ismeretekből. Még a brigád vezetők is ott voltak, hiszen azok is embereket ve­zetnek. Tanfolyam közben láttáik be igazán, mennyire hiányzott az nekik azelőtt. Aki jól akar vezetni, ezt a tudományt meg kell ta­nulnia. Különben az törté­nik, hogy tőle tanulják el a kisebb rangban levők a rossz módszert. Ez pedig olyan már, mint a fertőzés Horváth Dezső Ki az a jávor? A földszinti széksorok kö­zött valószínűtlen sötétben botorkálok valami támpont­hoz. A színpadi fénybői alig jut a nézőtérre; a homály­ban senki, ideális búvóhely. Az egész színpad kopasz díszleteivel, fakó szobaképé­vel mint megelevenedő, ér­zékeny kulissza: elfecsegi titkait. Hauptmann Naple­mente előttjének, a legköze­lebbi prózabemutatónak első színpadpróbál folynak. Két délelőtt lestem a stábot: a rendező-főszereplő Ajtay Andort és a többleket. * A színpad karéján, közel az orchester öléhez, középen ül Ajtay. Arányosan mellet­te az asszisztencia: segéd­rendező, súgók. Háttal a nézőtérnek, leheletnyire a még- civilruhás szereplőktől. A pá.r négyzetméteres mű­hely Intimitása befelé zárkó­zik. Nagy, nyomasztó csend terpeszkedik aló, odafönt alig hallhatóan, suttogva jár körbe a szó. Kevés mozgás-: sal is dinamikus a próba. Nincs elejtett mondat, fél­kész lendület, rebbenés, amihez ne lenne megjegyzé­se Ajtaynak: korrigál, hely­ben hagy, dicsér, biztat fél­szavakkal. Ültében, el nem mozdulna a kisasztaltól. Így tisztózza Bángyörgyi Károly és Vág Mari. mit is húzza­nak a szövegből, Papp János lódul középre, de alig kezd hozza, a rendező leállítja: — Hallottad ezt a nevet: Jávor Pál? A várakozásteljes csend­ben benne az igenlés. — Nos, ő meg egy Szllas­sy Laci nevű fiú játszotta a figurát. Ennél a jelenetnél mindkettő nyíltszíni tapsot kapott. — Lehet, de azóta a kö­zönség ls változott. — Jó, jó, ha nincs vas­taps, nem mondom, hogy le­gyél öhgyilkos. Csak vala­hogy más Bzinű mondat kell ide. Ebben megegyeznek. » Két nappal később. A környezet kísértetlesen ha­sonlít: szolid féhy fent — veremsötét idelent, Az asa­szlsztencia színpadsarokba húzódik, mint operáció előtt az orvosi konzílium. Ajtay le nem ülne egy pillanatra sem: most sűrűbb a kon­centráció. A szöveg tán ke­vésbé pontos — a gesztus, a mozdulat, a kompozíció fon­tos. Ajtay rendez: Ajtay játszik. Csoda-e, ha máris súgó- és papírmankó nélkül mondja Clausen tanácsos szavait. Bevallom őszintén, vala­hányszor Ajtayt, a színészt láttam-hallottam, az az ér­zésem támadt, hogy impro­vizál a színpadon. Az a ter­mészetesség, ahogy a leírt szó beszéddé, köznapi dia­lektussá oldódik mozdulatai­ban, kissé valószínűtlenné tette, hogy ez a színész va­lami kötelező szöveget mond el, szerepet játszik. A sóhaj­nak, párás tekintetnék, vagy bölcs szózatnak nem színész­modora: emberprofilja van. Ilyen a rendező is. önmaga telj ess égi gény ét kéri, köve­teli vissza a partnerektől. Nehéz lenne ráfogni, hogy túlságosan megköti színésze­it. Kovács Jánosnak elma­gyarázza: „Ezt a szöveget nem mondhatod járás köz­ben. Mondd el Itt, vagy menj oda, s ott kezdj hoz­zál" Egyénisége, Valami föl­döntúli nyugalmat áraszt. Vihar utáni csendet, szívós, hosszú békességet. Vagy mársem Ajtay Andor, ön­maga? Talán máris Haupt­mann Clausen tanácsosa? N. L Városnézés — Itt pedig láthatják Macsák Mancikát a Kanári utcából.., Gerencsér Miklós 28. Ujabb fordulat, ami növelte a szökött SS-ka­tona zavarát. Nem tudott eligazodni felettese el­lentmondásos viselkedésén. Eszes fickónak, re­mek helyzetfelismerőnek tartotta magát és most egyre Jobban meggyőződött, hogy nincs elégge tisztában értelmi adottságaival. Valósággal pá­nikba ejtette, mennyi modorbell finomság takar­ja el a főhadnagy alattomos kegyetlenségeit. Vonzotta és rettegésben tartotta ez az ember, képes lett volna arra Is, hogy megölje, s arra is, hogy minden parancsát teljesítse. A tegnapi kihallgatáshoz képest merőben más körülmények közé vezették elő Németh László Jánost. Akkor csak Demeter és Faragó tartózko­dott a szobában, higgadt viselkedésükön elcso­dálkozott, mondhatni egyenrangú félként kezel­ték. Hellyel és cigarettával kínálták, udvariasan magázták, amikot pedig hatástalan maradt minden fagguióxásuk. úgy látszott, türelmük változatlan marad Most viszont oroSzlártVerem közepén állt a költő és a-falak mentén várakozó csendőrök nem is titkolták, hogy fenevadnak érzik magukul. Németh László János egy-egy elővigyázatos, pillantása rosszat sejtőn Ismerke­dett Dobrai István őrmesterrel, Bede Antul zászlóssal. Csiba Ferenc törzsőrmesterrel — mindegyik csendőr a fal mellől figyelt, s a köl­tőnek az az érzése támadt, hogy csupa megfe­szített rugó veszi körül. Faragó Béla a cserép­kályha melletti zugba húzódott és egy farkas­kutya ült a lába mellett. Dr. Demeter Zoltán ezúttal főhadnagyi egyenruháját viselte, de épp­olyan kínosan nett volt, mint amilyen civilben szokott lenni. — Tegnap óta eszedbe jutott valami? — kér­dezte félig-meddig szórakozottan. Weinhoffer lestrapált íróasztala mögött ült. tiszta papírla­pok hevertek előtte, azokra firkálgatott japán löltőtollával. Mivel nem kapott választ kérdé­sére, kurtán a fogolyra dörrentett: — Süket vagy? A zömök, kerek arcú költő sápadtan állt a veszedelmes körben. Rajta is egyenruha volt, Viseltes honvédmundér, amiben Klsbodakon le­tartóztatták. Válasz nélkül hagyta a goromba kiáltást is. — Kíváncsi lennék a pesti elvtársaidra — mélyült el ismét a rajzolgatásban Demeter. — Ki volt a kapcsolatod? — önállóan működött a csoportunk. — Na ne kormozz, még Időben mondom. Va­lamit azért ml is tudunk. Szóval, ki volt a pesti kapcsolatod ? Jogászhallgatóként hallott valamit a költő a nyomozói kihallgatások természetéről, de annyi­ra nem volt felkészült, hogy bátran vállalhassa a kísérteties párbeszédet. Annyit mindenesetre tudott, hogy a faggatásra kétféleképpen szabad csak válaszolnia: vagy tagadással, Vagy hallga­tással. Természetesen, kapcsolatban álltak a fő­városi antifasisztákkal, Bíró Ernó gondoskodott az összeköttetésről, ám a letartóztatásuk előtt már hetekkel nem találkoztak. — Mondtam már tegnap is. Nem volt sem­miféle pesti kapcsolatom. — Meséld be ahnak a klskunmajsai nagyné­nlkédnek. Utoljára kérdezem: melyik bünban­dához tartoztatok? Az úgynevezett Békepárthoz,, az úgynevezett Magyar Fronthoz, vagy az úgy­nevezett Márciusi ifjúsághoz? — Egyikhez sem — válaszolt jámbor eltökélt­séggel a költő. Vinnyogva nyugtalankodott Faragó lábénál a farkaskutya. Gazdája megcibálta a pórázt, erre lehasalt a padlóra. Demeter elősétált az íróasztal mögül. Meg­kerülte a foglyot, majd eléje állt. — Egy bicskát kérek! — parancsolt Dobrai őrmesterre. A Gólem termetű tiszthelyettes ki­nyitva nyújtotta át zsebkését. A főhadnagy Né­meth László János ádámcsutkája felé közelí­tett a bicskaheggyel, szándékosan húzta az Időt, majd erélyesen a honvédzubbony gallérjának esett, fölfejtelte az egyik, majd a másik zöld parollnt. — Hazaárulókat nem Illet meg a fegy­vernemi jelzés. — Ezzel letépte és a sarokba ha­jította A clbalás megtántorítotla a költőt. Feszesebb­re húzta magát és kihasználta az alkalmat, hogy közvetlen közelről égesse gyűlöletét a csendőr­tiszt szemébe. Demeter tudomásul vette a meg­vetést, válaszul a költő álla alá támasztotta a bicska hegyét. — Meddig szeretnél élni? — Még nem gondolkoztam rajta. — Akkor azon szíveskedj gondolkozni, hogy ml közötök van Kőbányához? — Semmi... — Pedig jobban szeretnék építeni a memó­riádra. — Sajnálom ... — Na Hátha eszedbe jut egy kis szabotázs. Erősödött a bicskahegy nyomása, egyre kímé­letlenebből fájt az a pont, ahová Demeter tá­masztotta. Érezte Németh László János, csak egy enyhe lökés kell még ahhoz, hogy az áll alatt: lágy húsba szaladjon a késpenge. Fejét mind magasabbra emelte, mígnem nyaka teljesen hátra merevedett. Elszánta masat a legrosszabbra is, akkor sem beszélhetett. Volt. igenis Volt kapcsolatuk Kő­bányával. fi sörgyári pincékbe telepíteti repülő­gép osztállyal, amelyet, a bombázások miatt köl­töztettek a föld alá, 1944 augusztusában. (Folytatjuk.) NAPI KISLEXIKON u üzemorvosokról Már az 1800-as évek elején orvosok ellen­őrizték a munkások egészségét Angliában, Ausztriában ls 1845-ben alkalmaztak üzemorvo­sokat. Magyarországon 1872-ben volt szó elő­ször az üzemorvosi há­lózat megszervezéséről, ténylegesen 1872-ben 6 — mérnöki diplomával rendelkező — taggal ipart felügyelőség kezd­te meg munkásvédelmi tevékenységét Irányi Dánlel függetlenségi párti képviselő javasla­tára. Az országos mun­kásblztosító pénztár 1907-től működött, s a mai üzemorvosi hálózat elődjének számítható Ipari orvosi felügyeletet 1935-re datálják­# Mióta van Szege­den? Két üzemben heti 4 órás rendelési idővel mér 1938—45 között U volt. A felszabadulás után, 1945-ben a kon­zervgyárban — amely akkor még magánválla­lat volt dr. Reich Olga kezdte meg üzem­orvosi tevékenységét, ő volt az első, aki recept­írási Jogot is kapott. Később a Közúti Villa­mos, Fűtőház. Kefe- é3 Ecsetgyár. Gázgyér, majd a Kendergyár és a Gyufagyár ls foglal­koztatott orvost, díjazá­sukat a szociális alapból fizették. A Polo. az Al­földi Cipőgyár és a pos­ta orvosaként dr. Szűcs László dolgozott 1948­től. Ök még az üzemek szervezésében létreho­zott rendelőben dolgoz­tak, az állami üzemi egészségügyi hálózatot egy 1090-es egészségügyi miniszteri rendelet alapján 1951-ben szer­vezték meg. Szegeden 1964-től tanácsi hatás­körben dolgoznak az üzemorvosok, régebben — és az országban sok helyen ma is — a ren­delőintézethez tartoztak az üzemorvosok # Jelenleg? Szegeden jelenleg na­pi 107 órában 9 főfog­lalkozású és 17 részél­lésú orvos dolgozik. 19 főfoglalkozású asszisz­tenssel (emellett több űzetni asszisztenssel). Üzemorvosi rendelés minden nagyobb üzem­ben van. A nagy gyá­raknak kitűnően felsze- i relt rendelőjük van. a legtöbb az újszeged! kendergyáré és a textil­müveké. Táppénzre há­rom vállalat üzemorvo­sa írhatja ki a járó be­tegeket. # Szakrendelések? Minden nagyobb üzem­ben szakrendelés is Van; fogászat, a nagyrészt nő­ket foglalkoztató gyá­rakban nőgyógyászati rendelés, de a sajátos (izeml ártalmakat figye­lembe véve még speci­ális rendeléB Is van. például az Újszeged! kendergyárban rheuma­tológial szakrendelés. A szocialista országokban — csakúgy mint ha­zánkban — államilag szervezett orvosgárda őrködik a munkások egészsége felett. Ami még újdonság néluhk, de Igen hasznosnak bi­zonyulj,. s az orvosi gyógyításhoz mérhető fontosságú: az üzemi pszichológus alkalmazá­sa. Szegeden a két ken­dergyárban dolgozik pszichológus nagy ha­szonnal.

Next

/
Thumbnails
Contents