Délmagyarország, 1970. október (60. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-14 / 241. szám

z KEDD, 1970. OKTÓBER 89. Falusi pillanatképek Amikor benyitottam a ter­melőszövetkezet irodájába, javéban kiabált az elnök a telefonba. Felháborodott na­gyon. Aztán amikor letette a kagylót, hozzám fordult. — Írjad, hogy tönkretettük a téeszt! Évek óta jól ismerem. Ha már Ilyeneket mond, akkor tudom, nem lesz nagyobb baj a gazdaságban, jóra jön az esztendő, az alapok a ter­vezetthez viszonyítva nem változnak. Vagy jobbak Tiszának. Mára már kötéllel sem könnyű fogni az embe­reket. Végül, nagy nehezen lesznek. Az említett szövet­kezetben is. M Betartás" Egri tanácskozás a hazafiságról Három évvel ezelőtt ren­dezték meg Egerben először a korszerű hazafiság téma­körével foglalkozó országos tanácskozást, amely azóta hagyományt teremtett a tör­ténelmi városban. Az idén ismét tanácsko­zásra készülnek Egerben. A kétnapos találkozó október 28-án délelőtt a város köz­pohtjában, a Dobó téren, ka­tonai fogadással kezdődik, délután pedig megnyitják a tahácskozást. A fő referátumot Kárpéti ....... , - - ,- „„ „ Sándor, a KISZ Központi megoldódott a munkaerő, de rajuk. Kihasználják. S hogy Bizottságénak titkára tartja. erőt. A faluból az istennek se jelentkezett senki. Pedig jó pénzt ígértek a „vfzi munkásoknak", óránként 10 forintot. Havonta 300 óra után 3 ezer forintot. Ez pe­dig már összeg.- Igen-igen megbecsülendő. Néhány esztendővel ez­előtt a faluban, mikor még három termelőszövetkezet működött, ha valakinek eny­nyi pénzt ígérnek, így ősz tájon, mezítláb nekifut a Iák. Nem elég, hogy „kisü­tik" a gyárakban, felrakják a hatalmas szekerekre őket, megválogatják, hogy hová mennek, kit boldogítsanak. Némi ellenszolgáltatásért. Az építkezők kapva kap­nak az alkalmon, s nem bánják azt a pár százast, amivel többe kerül egy-egy fuvar. Csak jöjjön a tégla, minél hamarabb érkezzen a gyárból. A fuvarosok meg nem szívbajosok, megszer­zik és házhoz, azaz a ház­helyhez szállítják az építő­anyagot. Konjuhklúra jár Azért igaza volt az elnök­nek a „telefonvitában". Ugyanis a kereskedelmi Vál­lalat képviselőivel akaszko­dott össze krumpliügyben. Előző napon még az átvétel­nél a szabváhynak megfelelő árut, a szerződéses kötele­zettségnek megfelelő áron vásárolták a közös gazda­ságtól. Másnap ugyanez az áru már olcsóbban kelt el. Ezen mérgeskedett az elnök. Érthető, hiszen az ilyen „be­tartásokkal" a futballban sem mennek semmire. A ke* reskedelem és a gazdaság kapcsolata sem javul. Nem lehet sokéig büntetlenül CBÍ­nální. Ugyanis a futballban, ha valakinek betartanak, az felbukik. Mindenképpen el­veszíti előnyös helyzetét. De a betartó játékos sem ÚBZ­sza meg. Jó, jó, tudom én, hogy ezen az „apróságon" nem múlik a szóban forgó termelőszövetkezet és a fel­vásárló vállalat viszonya. De azért bosszantó. Sokszor megismétlődik, feleslegesen. Hídügyek Tápén találhatók. Mert oda van a híd. Régi ügy már ez, s a nagy víz idején kezdődött, amikor elvitték hídjukat a Kőrösökre. Az­óta is keresik. De nem talál­ják. Legalább annyit beszél­nek róla, mint a kompról. Pedig szerepelt sok értekez­leten, sok megbeszélésen e vízijármű sorsa. Mert, hogy nem kaptak hozzá munka­akkorra a komppal lett hi ba. „Megbetegedett" a nagy komp. így aztán most a más vidékről Ideszállított kis kompoh közlekednek a ta­péták. Ez is valami. Bár a régi.,. ugye a réginek se­hol sincsen párja. Milliomos fuvarosok No, nem kell a szó igazi értelmét elfogadnunk. Füva­rosok között is ritka a mil­liomos, az igazán tehetős ember, Igaz viszont, hogy mindenfelé a legjobban ke­resők között találjuk a fuva­rosokat. A termelőszövetke­zetekben igen-igen megbe­csülik őket, általában a leg­jobb keresők között vannak. Megdolgoznak érte, Szükség van a munkájukra. Nyilvánvaló, hogy a ma­szek fuvarosok munkája is nélkülözhetetlen, hiszen Vi­rágoznak, boldogulnak nap­jainkban is. Legyen. Akik­nek szükségük Van rájuk, megalkusznak egy-egy fu­varra, kész az üzlet, boldo­gulnak. A nagy víz óta kü­lönösen fellendült e szor­galmas vállalkozók „becsü­lete". Többfelé hordják a téglákat. Nagy kincs az épí­tőanyag. Már a gyárakban, a téglagyárakban is nagy kincs, mert nehezen kapha­tó. Hét, amíg a tetthelyre, az építkezés színhelyére érke­zik. Bizony pénzbe kerül a tégla. És minden v ellenkező híresztelés ellenére ravasz­kodnak is ezek a piros tég­egyszer ők is kerülhetnének hasonló helyzetbe? Arra ke­veset gondolnak. A pénznek nincs szaga. Az üzlet üzlet, mindenképpen megéri. De meddig?... Sz. Lukács Imre Az idei tanácskozás egyik érdekessége, hogy október 27-én az ország különböző részeiből érkező mintegy 50 fiatallal szekció üléseken ls megvitatják majd a tanács­kozás napirendjére kerülő témát. Kecsegék Tokiéba Háromfalú pvc-zsákokban klórmentes vízben helyezték és duplafalú kartondobozok- el, s a víz fölé egyharmad­ban két tucat élő kecsegét résznyi sűrítettlevegőt és küldött a budapesti állat- kétharmad tiszta oxigént ré­kert Tukioba, a korábban tegeztek. A kecsegék az kapott aranyhalak viszonzá- Északi-sarkon ét 24 óra saként. A rendkívül értékes, alatt tették meg a 15 000 s nagyon kényes halakat in- kilométeres utót és — amint éheztették' m^kTelje-' * ^ sen üres gyomrú halakat le- távírat igazolta — kitűnő het szállítani. A kecsegéket egészségben érkeztek meg. Könyvek útja K önyv... Könyv ... Az információk tömege árad felénk a betű­rengetegben. tanulnlvalók és tudnivalók soha nem látott hulláma ér el hozzánk a könyvlapokon. Bizonyos, hogy elér. van akkor felhajtó ere­ié a tudományos technikai forradalomnak hogy minden gyárba, intézménybe, tante­rembe eljuttassa a legúlab­bakat. — tehát legfontosab­bakat. Előbb vagy utóbb minden­hova eljutnak. De miért vagylagos ez? Miért nem be­szélhetünk kizárólag ae élőbbről? A műszaki köhyVhónapot méltató cikkben olvastam, hogy az utóbbi két-három évtyeti csökkent a kiadott műszaki könyvek terjedelme. Arról nincs adat. hogy mind­ezeken felül nem nőtt-e az átfutási idejük ls. De figye­lemre méltó ebből a szem­pontból az a tény. hogy a nyomdák szívesebben vállal­iák egyéb, nyereségesebb ki­adványok készítését, mint a könyvnyomtatást. Marad tehát az előbb vagy utóbb dilemmája. Késik az olvasás, a hasznosítás. Vesz­teség ez? Mihdehképpen az. és nem is csekély. Aminthogy a tankönyv­gyártásban is akadtak, s akadnak ilvenféle vesztesé­gek. A szakmunkásképzésről szóló törvény után ídén ősz­szel úgv kezdődött meg az új tanév, hogy nélHelVik osz­tályban hiányoznák égVes tankönyvek. Az ibalá tanulók diákok tejtek. arirták mihden kedvezményével — és ez jó. De közülük saámosan tan­könyv nélküli diákok. Me­glntcsak hiba Van a tudomá­nyok továbbításában. A ta­nulnlvalók. tudnivalók — nem is szólva a szépiroda­lomról amelynél ugyancsak neuralgikus pont az átfutási idő — nem akkor kerülnek a polcra, tanulóasztalra, ami­kor Itt az Ideje. Jókor vagy késve érkezni nagy különbség. A kétszer ad. ki gyorsan ad igazsága vonatkozik — sőt különös­képpen áll — a könyvki­adásra is. A legsürgősebben meg kell vizsgálni mindazo­kat a gátló tér"ezőket. ame­lyek miatt ..legszebb évei­ket" a nyomdában töltik ma­napság a könyvek. Az átfu­tás — milyen illuzórikus szó ez. esetenként dtvánszorgás volna találó — akadályait el kell távolítani. Ha elavultak a gépek, akkor az elavult gé­peket fölcserélni. Ha egyéb tényezők állnak a könyvek útjába, azokon kell változ­tatni. Mindenesetre érdekel­tebbé tenni az üzemeket a könyvek gyors elkészítésében, mert a jelenlegi helyzet nemcsak nem felel meg cél­jainknak. de egyre inkább el­lentétes irányban hat. A könyvek sorsa nagyon szorosan összefügg fej­lődésünkkel. lövőnkkel. A könvvkiadás gvorsftása pe­dig a nyomdaipar fejleszté­sével. Olyan könvvgvárak kellenek ma mór, amelyek — tébést táftvá a világ len­dületével — öntiák á szük­séges információt. Minderre, igaz. áldozni kell. de áZ ls bizonyos, hogy megéri. 8, M. m Lucernaszárító Levelényben HÉTKÖZMAPOK Homok vagy piszok ? Gyerekkoromban állítólag nagyoh szerettem a ho­mokot ehni. Csak ügy faltam letiyérből a Jó Dráva­parti ropogóst, s a doktor azt mondta anyámnak, hogy ne ijedjen meg ettől a rebellis szokástól, mert a tiszta homok úgy sem árt. Eszik azt a kacsák is. sőt híznak tőle. A szegedi játszóterek homokozóiban — a Móra­parktól Tarjánig — sok mindent lehet látni, de kacsá­kat nem. Fel is fordulnának attól a homoktól, amiben tavasztól őszig a gyerekek hancúroznak. Hiszen — amint a büszon mesélte Valaki — az egyik tarjám ho­mokozóban esö után azt vették észre, hogy az épít­kezésről visszamaradt hulladék >•• ott volt. Ha meg nincs benne elég piszok, hál szórnak be­le A játszó gyerekek ágakat, a sétáltatott kutyák... szóval azok is, nem is szólva az éjszaka vándorairól. Egyre gyakrabban lehet látni tehát szülőket, akik in­kább a sétányra szórt kavicsot ajánlják gyerekeik fi­gyelmébe. Az lén még tisztább. Hova dobjam? Tessék mondani, hova is dobhatnám ezt az össze­gyűrt zacskót, amit. kispolgári gondolkodásmódom jele­ként cipelek fél városon ét? Mert. Ugyebár, ha kicsit lezserebb lehnék, akkor már régen behajítottam Vol­na valamely ablakon, beledobtam volna a fűbe, vagy éppen hanyagul elhajítottam volna. Majd felsöprik. Am én csak hoztam, hoztam tehetetlenségem bi­zonyítékét, al-ra emlékezvén, hogy valaha akadlak eb­ben a városban szemétgyűjtők, amelyek sZlVesen fo­gadták be az almacsutkát, a villamosjegyet, a meg­unt szerelmeslevelet. Aztán: jöttek a huligánok — állí­tólag —, akik kicsavarták, lecsavarták, becsavarták — tehát tönkretelték őket. Néhány ilyen muzeális érté­kű, megcsonkított szemétgyűjtőt itt-ott ma is lehet látni. Azt már hallotta az ember, hogy keresik a mód­ját, miképp lehetne maradandóbb szemétgyűjtőket ter­veztetni, olyanokat, amelyek keményen állják az Idő­járás és az erős emberek ostromát. De amíg megszüle­tik a prototípus, hova dobjam? Tessék mondani, hova dobjam azt a közhellyé vált igazságot, hogy azért nem lehet mindent az Idő vasfogára bízni. És most, tessék csak elfordulni egy pillanatra: most repül a kismadár, azaz az összegyűrt zacskó. Átalakítás és átalakulás Milyen szép rend van a Horváth Mihály utca vé­gén. Ott a Fáklya mozi körül. Az ember megáll, meg­dörgöli a szemét, mert azt hiszi, hogy délibábot lét. Pedig már délután van. S tűnődni kezd. hogy valami nincs rendben errefelé. Valami szokott itt lenni, ami most hiányzik, azaz. dehogy is hiányzik. A titok nyitja — mint mér annyiszor — az. hogy a sarki — egyébként nagyon népszerű, s a Széchenyi tér felől igencsak rendes, takaros — önkiszolgáló bolt átalakítás miatt zárva. Kirakatját halálfejes szalagcsi­kok zárják le, jelezve, hogy gyász érte Ismét egy sze­gedi bolt bogórnemzedékét. Ezért hiányoznak, kérem, a ládák a Horváth Mi­hály utca végéről. De nem kell félni, ha a bogarak nem is. a ládahegyek visszatelepülnek. Csak türelem. Csak türelem. Veress Miklós Milyen drága „olcsó" szálloda 7 Ezerholdas lucernatábla termését szárítják majd és darálják azonnal lucernallsztté a most épülő gázolaj­tüzeléses berendezéssel a Felgyői Állami. Gazdaság leve­lényl üzemegységében. A hatalmas szárltóközponlot idén már más termények — főleg kukorica — szárítására ls föl akarják használni. Ezzel a kérdéssel fogadott a niült hét végén külföldi vendégem, miután kifizette szállodaszámláját. Értetlenül bámultam rá — tehát meg­mutatta a hivatalos papírt. Sajnos saját szememmel is elolvashattam, hogv a Sze­gedi Móra Szálló egy éjsza­káért és délutánért 21H fo­rintot szérttolt. Tévedés ne essék: a szóbanforgó szállo­da szobái aligha nyújtanak annyit, mint mondjuk a Ti­sza hotel vendégmarusztaló apartmanjai — jogos a szo­katlanul magas díjszabás miatt érzett csalódás. Bevallom belepirultam a Kiveszőben levő kép. Jobbára már csak a gyermekkor emlékei közül buk­kan fel a piac kör­nyékén kuporgó kol­dus. akinek a kalap­jába zavart, szégyen­kező örömmel ejtet­tük bele az anyánk­tól kapott hüszfillé­rest. Akkor érték volt. az nekünk is. a kol­duló öregnek is. Mostanában koldust nem nagvon látni Ölvkor a falusi bú­csúk temblomkapujá­ban bukkan fel múlt idők rekvizituma­ként. Szokvány moz­dulattal tartja kalap­lét. mankóiét lói elő­re téve. „Az isten fl­lölösleges filléreink zesse meg'" — mond­ja unottan monoton hangon, melvbe ös"k a szakmai rutin visz némi életet. • Pe ma mér nem is fil­léreket. inkább forin­tokat kap. És nem ls e\ eset. De mi lett fillére­inkkel? Az embernél összegyűlnek néha. és nem tud Velük mit kezdeni. A villamos­kalauz is külön so­rakoztatja őket a pul­ton. Ha lön egy ba­lek, aki nagyobb pénzzel fizet dagadt lesz a zsebe. Igaz, a kalauzt is ló néhá­nyan nézzük balek­nek. fölös filléreink­től megszubadítótlák Vallluk be, nem szerettük a fillére­ket. Degeszre tömik zsebünket, pénztár­cánkat, Már a gyere­keknek is csak tréfá­ra kellenek. Hetyke mozdulattal marék­számra csaont a mo­zipénztáros pultjára: ..Számolj. bolond!" És a szerencsétlen számol, megűtálVa a Váltópénz kitalálólát is. Morognak a sor­banéllök. Ég amikor kiderül, hogy a fil­lérhalomból hibádzlk 30 a iegyhez. a lát­szadozó tizenéves zse­béből mégiscsak elő­vándorol a zöld bank­legv. Kissé dühösen rakja et filléreit. Nem sikerült megszaba­dulni tőlük! A tréfá­hoz több kellett vol­na 30 fillérrel. SZ. I. dologba, hiszerj én ajánlot­tam a „szolid" helyet, mondván, vendégem leg­alább takarékoskodik, másra jobban jut pénz. A pirulás után gondosabban szemügy­re vettem a számlát, sőt el­lenőriztettem szakértővel is. Kiderült, hogy a Móra szál­loda olyanért Is megfizet­tette a gyanútlan vendéget, amiért ma hazánkban más szállodákban nem kérnek pénzt. Rendelet kimondja, hogy „a kiadott szobában elhelyezett pölágyakért ha azt nem veszik Igénybe — külön költséget felszámítani nem szabad." Barátom egymaga került a négy férőhelyes (azaz pót­ágyas) szobába s vele fizet­tették meg a pótágyak bé­rét is. Hogy milyen drágán szá­molt a szálloda — azt maga a számlát kiállító alkalma­zott is elismerte. Megnyug­tatásul „közölte": „Ezért na­gyon leszidták — ámbár én csak azt hittem, hogy új szokás Van — azért számol­tam így". Bizonyítékul a-t üzleti könyvet említette, ahol mint mondta — elő­zően nem egy ilyen elszá­molás található. Az ügy lehat néni egye­li. Annál szomorúbb. miat­tuk a szálloda illetékesei ugyancsak pirulhatnak .. Nem dsirtéltak jó reklámot sem a szegedi vendéglátás hírének, sem saját maguk­nak. Matkő István

Next

/
Thumbnails
Contents