Délmagyarország, 1970. október (60. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-11 / 239. szám

VASÁRNAP, 1970. OKTÓBER 70. Z2 VASÁRNAPI Katalin SZENTENDRE MAGAZIN Az októberi forradalom központi archívumának munkatársai több mint 5700 eredeti Leninautogrammal, Lenin kézjegyével ellátott dokumentummal, és több ezer olyan dokumentummásolattal gazdagították a Lenin-dokumentumgyűjteményt, amely utótobiak eredetijét még nem sikerült felkutatni. A központi archívumot 50 évvel ezelőtt hozták létre. hogy rendszerezzék és megőrizzék a kommunista pártról és az ország történelmének szovjet korszakáról szóló dokumentumokat. A lenini dokumentumok felkutatása, jegyzékbe vétele és leírása 1923ban kezdődött meg. Az archívumban jelenleg 3100 különböző jellegű gyűjtemény van. Ezekben 2 845 475 dokumentumot és 300 ezer tudományostájékoztató jellegű könyvpéldányt őriznék. Több mint 1250 ezer filmkockából áll az a mikrofilmgyűjtemény, amelyet a külföldi archívumokból származó, s a Szovjetunió népeinek életét bemutató dokumentumokról készítették. Az összegyűjtött anyagok nem hevernek felhasználatlanul. Az archívum létrehozása óta olvasótermeiben több mint 27 ezer szovjet és külföjdi kutató dolgozott. Kürti András IRODALMI VITA Viszonválasz C. B.-nek Bár az embernek a mai irodalmi közélet áldatlan viszonyai közölt a legváratlanabb meglepetésekre ls fel kell készülnie, bevallom. mégis megdöbbentett C. B. minősíthetetlen reagálása az Irodalmi Közlöny legújabb számában megjelent tanulmányomra. Pontosabban: C. B. nem ls e szerény dolgozat elvi, tartalmi kérdéseivel polemizál a Világművészet hasábjain, semmi érdemi mondanivalója nincsen, hanem gátlástalanul beleköt egyetlenegy másodlagos kitételeimbe. Olyan mondatba, amely csak laza szállal kötődik az egész problémakörhöz. ö mégis ehhez, kizárólag ehhez fűz indulatos és személyeskedő reflexiókat. Lássuk hát a medvét. Azazhogy mielőtt a medvére rátérnék. hadd emlékeztessem az olvasót. miszerint szóban forgó tanulmányom címe: „Balassi Bálint hányatott élete és első műfordítása". Ennek megfelelően egy német vallásos elmélkedés, a „Beteg lelkeknek' való füves kertecske" magyarra való átültetésének műhelygondjairól szól főképpen. Csak ahol arról beszélek, hogy Balassinak atyja felségárulási pöre miatt Lengyelországba kellett menekülnie, ott szerepel az a hiaanyos, mellékesen odavetett mondat: „Amilyen jó költő volt Balassi Bálint a magyar reneszánsz idején, olyan csapnivaló fűzfapoéta C. B. napjainkban, s emellett késedelmesen fizieti a szakszervezeti tagsági díjat ls." Vettem magamnak a fáradtságot, megszámoltam, huszonnégy szó az egész. Ügy, hogy a C.-t és a B.-t is külön szónak tekintettem. Két tucat szó egy másfél íves tanulmányból. És C. B. mindössze ezt a mondatot ragadja ki, felesleges buzgalommal ezt járja körül százszor is, ezt elemzi fenekedve, ezt helyezi cikke középpontjába! Mit neki. hogy Balassi Bálintban a magyar nyelvű világi líra tulajdonképpeni megteremtőjét üdvözölhetjük! Számít is nála, hogy Balassi élete bújdosással, nyomorúsággal volt teli, hogy szerencsétlen házasságot kötött Dobó Krisztinával hogy emésztő szerelem fűzte Losonczi Annához! Ahelyett, hogy e lényeges kérdésekhez szólna, amelyek a végvári költő egész munkásságára rányomták bélyegüket. C. B. önmaga állítólagos megrágalmaztatásáról kiabál, vélt sérelmei felett nyafog, a tudományos objektivitásnak még a látszatára sem ügyelve, folyvást csak a maga személyét tolja az előtérbe, ráadásul még e sarok íróját is megvádolja azzal, hogy talált gyermek és tavaly hamisan tanúskodott egy valutakiajánlási ügyben. C. B.-t hidegen hagyja, hogy Balassi Bálint milyen utolérhetetlenül érzékletes természeti képekben, leírásokban énekli meg a portyázó vitézek korabeli életét. Eszébe sem jut, hogy a fiatal nemzedék nevelésére, okulására, legalább néhány részletet idézzen a „Szép magyar komédiá"-ból. Ehelyett teljesen érthetetlen módon és a tárgyhoz nem tartozóan valami Csuporka Gergely csoportbizalmi vallomását közli, miszerint ő, mármint C. B. mindössze egyhavi szakszervezeti díjjal volt hátralékban, külföldi tanulmányút miatt, s időközben azt is rendezte. Mi köze ennek az Irodalomhoz? Hogyan kerül a csizma az asztalra?! (Egyébként érdemes volna kivizsgálni, milyen szerv küldött ki egy C. B.-t külföldre, mint a hazai költészet képviselőjét?) Végeredményben C. B. hozzászólása annyira kis stílű, jelentéktelen és annyi benne a helyesírási hiba, hogy említést sem érdemel. Mellesleg: tavaly semmiféle valutakiajánlási ügyben nem tanúskodtam. Talált gyerek sem vagyok, amint erre bizonyság a kerületi tanácsnál letétbe helyezett születési anyakönyvi kivonatom. Balassi Bálintról pedig befejezésül még csak annyit, igaz, hogy kezdetben szerelmi dalai tele voltak a kései európai humanista líra sablonjaival, de soha nem lopott ezüstkanalat, mint tette etz C. B. legutóbb, az epikusok országos bankettjén. Hernádi Miklós NŐNEK NE VÉGY VIRÁGOT N

őknek én virágot nem veszek — mondtam önnönmagamnak, gondolati konstrukcióim egyikét építgetve, miközben arra is ügyeltem, hogy jobb lábam külső szegélyére lépjek, mert lúdtalpgyanús lábamon igen lazán ült a cipőm, különösen a jobbikon. A szembe jövő autók reflektorai bántották a szememet (miért olvastam reggel a napon? Olyan szenvedély lök a szemrontásba, mint a cigarettánoz), az elhaladó kocsik piros, hátsó lámpái meg jól estek; az autók közül netán mindig az a jó, amelyik megy. nem pedig, amelyik jön? Lásd: utánaíeküdni — aláfeküdni. — Nincs röhögnivalóbb. mint a férfi, akit felültettek (nem jött el a nő a találkozóra, nem találta otthon a nőt, mert nem megbeszélt időben, csak úgy hehe meglepetésként ment el hozzá) — és ott a kezében az a rohadt csokor, felszarvazása szépséges szimbólumaként (szépítene a csalódás?), odavágni a járda tövébe, de csak szorongatja, mert a kezébe állt a szorongató tartás, még odafelé menet. A kezéhez nőtt a csokor, így szokták mondani. — Ha százszor célhoz ér is a csokor, nem éri meg, ha csak egyszer is rajtam marad. és olyan szégyenben sétálhatok vele visszafelé, mintha kilógna valamim. Miért utálom magam, holott semmi okom rá? Gondolkozz: a mások utálatát csakis nagy-nagy önszeretettel verheted vissza. — A virág vonzereje a nőknél. ebben majdneim biztos vágj" ok, valahogy így fest: ha értéktelen marhaságokra ennyit szán a pasas, biztos nem vágja földhöz valami drágább holmi sem. Vagy túlbecsülném a logikájukat? És alá az ösztönös megérzéseiket? Hogy a virágban az őserdei mivoltunk alázatos elismerését látják, mert ugyebár ők adják a természetes ízt (klorofil. bibe, ozmózis — mi jut még hirtelen eszembe, már megint okos vagyok), szóval ők adják a természetes ritmust a glédába teremtett nagyvárosi (és nemcsak nagyvárosi) életrendhez, és a virág megvételét távolról irányítva, manipulálva (jó szó) bennünket is megpihentetnek a széndioxid-emésztő zöldfélék egészséget-ígérő nyugalmában? (Lélegzet). — Ha- ugyan természetesnek lehet nevezni a kikent-kifent ábrázatukat, a melltartók-harisnyatartók bénításába rendelt tagjaikat. Meg a kontaktüvegek, hajszínezők. szőrgyanták, mittudom én még micsodák! De a legrémísztőbb. hogy hasonlítanak egymásra. A fejük-nyakuk egy szöget zár be a törzsükkel (nemes, üreges edény), egyfajtaképpen vetik át lábukon a lábukat. egyféleképpen babrálnak egyféle öngyújtóikkal is. — Nem mintha én nem hasonlítanék száz másra, de az istenit. én mégiscsak másképp mozdulok. Mj mégiscsak másképpen. mindnyájan másképpen mozdulunk, ők ijesztő közhelyeket sem (hogy is mondják?) átallanak kiejteni a szájúkon, sorozatban. Miért nem mondja meg nekik valaki, mindegy, hogy ki. hogy most már: pofa be? Még én se merem. Most se merném. — Autók, autók — sáskák, ők is sáskák. Hányszor, de hányszor hanyatlana hátra az ember, ők meg csak verik a vasat. Minimum a fejük semmit se érez. csak a filmvászonról tanulja, hogy kell olvadozni. De mindig megfogják az embert. A bőgősükről nem beszélek, elcsépelt dolog. De a kellő pillanatban kiadják magukat. Teljesen. És ez az. ami úgy szorul az emiber nyakára, mint a hurok. Leverni nem lehet, mert az főbenjáró sértésnek számít, vigyorogni kell, és úgy tenni, mintha cirógatna a kötél. — Mi az istent csináljak ezzel a csokorral. Hányszor megfogadtam!... „Semminek se örül jobban a nő. mint egy csokor virágnak. Hiszen nem az ára számít, a figyelem, a gesztus." Ilyenkor még mélyebbre ülepszik bennem az eltökéltség, hogy virágot, azt nem! Villamoson se adom át a helyemet, ha mellém. I £'•' V. V£ { fa* V f í láxb&G/ i MAROSITS ISTVÁN RAJZA a legfiatalabb mellé furakszik egy vénasszony, és a szatyrát tüntetően a sódaromhoz nyomja. Tudni kell kérni. A nők nem tudnak kérni, semmit se tudnak. Visszaélnek vele. hogy léteznek, és a férfi, aki azért mindig felelős organizátornak hiszi magát, szégyenkezik, hogy az emberiség fele, a nők. netán hiába léteznének. Kezd velük valamit. — „Ronda férfiúi gőg. Rádismerek". Jó, rendben van. katalizátorok a nők. serkentik az embert valamire, r.éha. De sohasem arra serkentik, hogy még jobban beléjük essen, nem. Mindig valami másra serkentük, valami jobbra. Inkább távolítanak maguktól, a legjobb pillanatokban. Taszítanak, mint a mágnes, legalább is a jobb nők. Valami nagy dologra lökik ki az embert. De semmire sem juthatsz. ha azt a kezdő lökést meg nem kapod tőlük. Azért zuhanok bele, hogy elszállhassak tőle. minél messzebb. — Hülye locsogás, hány ilyen filozófiát végigásít az ember a nőkről, mégsem állja meg, hogy másokat ugyanezzel ásíttasson. De mindegy, ez fontos dolog, megér néhány gondolatót, még ha az eredetiségéről eleve le is kell tenni. Most úgyse tudnék mást csinálni, legalább füstölgők egy kicsit. Itt van például ez a nő, kicsit messze van, de azért látom. Egy Opelból mászott ki, a bőrzekés gavallérja máris gázt ad, sebességváltás közben búcsút int. Ahogy a nagykönyvben. A nő nagyon jó. Fé»jes asszony lehet, azért gyalogol egy háztömböt A kapuja előtt mégsem bontakozhat ki egy autós pali karjaiból. — Nem is házba igyekszik, odalép az úttest felől egy kiskocsihoz. Leállt taxi. Szóval így állunk? Beül, elhajt. Felkattintja a zöld taxilámpát. Jöhet a következő kuncsaft. Én meg ott maradok, csuklik egy nagyot a szívem. Még az „erkölcse" sem ábrándít kl — Most egyébként semmi sem ábrándítana ki. Még egy hintalóból sem. Mi az Istent csináljak? Miért kellett elhatároznom, hogy nem veszek többé nőnek virágot (nőnek virágot — nőnek virágot: reklámkinrim). És ha már elhatároztam, miért felejtettem el az egészet? Minősíthetetlen ez a szellemi henyeség. Bekerülök az éiszakai órák szétterülő ideiébe. Tíz óra múlt. ..Feledhetetlen színházi estékről" térnek otthonukba, vagv egv ..feledhetetlen színházi vacsorához'' valamelyik étterembe a Dárok. A nőkön fehér kimenőkabát. denevérkabát. csuklya. stóla, boleró. azsúr. A férfiakon — ó. szörnyűség miért nem adtok magatokra, társaim? — selvemsál. Nekem meg Itt ez a csokor a kezemben. Marhaság. Ki látott már tíz óra után virágos férfit? Ezt még megkeserüli valaki. Ha legalább plasztikbomba lenne a csokorban. Itt. egy virágárus pultia. Ráteszem a csokrot, lassan, még felrohban. Belerúgok a kapuba, úgy lököm ki. Az előbb maid hasra estem egy kukában. Felkaptatok a lépcsőn. A második emeleten, mint mindig, eszembe jut Hédi. Elrebegek egy cseppet sem áitatos fohászt a nőhöz, gyermekkorom amazon iához. talán fönt vár •> harmadikon. Persze, hogv nem vár senki. Még a világítás is bedöglött a harmadikon. Kulcs, kilincs, lábtörlő. Hangfogó. mindenki alszik. Lerúsom a cipőmet (mégis meaűszom lúdtalp nélkül?). Húsz fekvőiámasz. negyven guggolás, nem bánom, egy cigaretta, összepakolok holnapra. Talán kibírom holnap estig. De világot bizonvisten nem veszek.