Délmagyarország, 1970. október (60. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-04 / 233. szám

io VASÁRNAP. 1970. OKTÓBER 4. Kongresszustól kongresszushoz ível most a magyar politikai közvélemény figyelme, s teljesen természetes, hogy ilyen időszakban a megszokottnál több szó esik a pártról, amely egyrészt az elmúlt négy esztendő mérlegét kívánja megvonni legfelsőbb fórumán. másrészt a feladatok elemzésére és jövőbe mutató határozatok meghozatalára készül. Számos helyen megkérdezik mostanában elvtársak, de pártonkívüliek is: hol tartunk tulajdonképpen a IX. kongresszus határozatának azzal a lényeges követelményével, hogy fejlődésünk kulcskérdése a párt vezető szerepének további erősítése? A téma mindig időszerű, mert ez fejlődésünk egyik alapfeltétele. Mind a párton belüli, mind az általános közvélemény nyugodt afelől, hogy pártunk jól teljesíti vezetői hivatását. Bizonyos helyeken mégis felmerül, hogy ebből az elvből talán csak a betű él; mintha éppen fordított folyamat ment volna végbe társadalmunkban, amikor a demokratizmust szélesítettük, az önállóságot növeltük. A kérdést nem lehet kézlegyintéssel elintézni, hiszen egyrészt jóindulatú aggódásból fakad, másrészt igen időszerű tennivalókkal áll összefüggésben. Summáson megállapíthatjuk ugyan, hogy a IX. kongresszus erre vonatkozó határozatát becsülettel végrehajtottuk mind az országban, mind a mi megyénkben, Csongrádban. Társadalmi életünk bármely területét vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy o fejlődés dinamikus, és ennek forrása a IX. kongresszus, illetve a megyei pártértekezlet ezzel összefüggő határozata. Ha csak megyénk gazdasági és társadalmi fejlődését tekintjük is, kétségtelenül egyik legnagyobb társadalmi tett volt a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése, ami megyénkben is hatékonyabbá tette a gazdálkodást. De más példák is bizonyítanak. 1966-ban például még éppen csak hogy az első fúrótornyokat állították az olajbányászok, és most az évi egymillió tonna olaj kitermeléséhez közelítenek. Az iparfejlesztés felgyorsult, megvalósult pártértekezletünknek az a határozata, hogy Szeged, Hódmezővásárhely és Szentes mellett a megye kevésbé iparosított két városára, Makóra és Csongrádra is több figyelmet fordítsunk az ipartelepítésben. Ami négy-öt évvel ezelőtt a termelőszövetkezeti mozgalomban élen járónak, példamutatónak minősült, ma az átlagot jelenti. A munkások és alkalmazottak keresete akkor megyénkben még lényegesen elmaradt az országos átlagtól, de máig erősen megközelítette azt, A párt vezető szerepének érvényesülése nélkül lehetetlen lett volna megvalósítani határozatait. Tekintélyének növekedése nélkül nem számlálhatnánk a IX. kongresszus óta közel háromezer új párttagot Csongrád megyében. ' Honnan táplálkozhatnak mégis olyan aggodalmak, hogy a párt „elengedte a gyeplőt" és engedékenységet tanúsított? Ilj.n csak vissza kell kanyarodni a IX. UJ1 fl kongresszushoz, hogy a válasz és a cáfolat alapos legyen. A kérdés megítélésében elsőrangú mérce az lehet: milyen mértékben valósul meg a párt politikája? A gazdaságban, az állami életben, a kultúrában, vagyis teljes társadalmi szélességben bizonyítható, hogy a párthatározatok szellemében cselekedett népünk. Ez akkor is vitathatatlan és igaz, ha egyes területeken ellentmondások is keletkeztek, hibák is felbukkantak. Szemléletbeli elPártvezetés magasabb fokon Irta: Győri Imre maradottság vagy torzulás, a pártmunka módszereinek és stílusának felszínes megértése, és gyakorlata, a helyi párttevékenység gyengesége, a kulturális életben tapasztalható ellentmondások körüli zajos viták és ellenérzések diktálhatnak csak ilyen véleményt, hiszen társadalmunk többsége természetesnek tartja a szocializmust, egyetért azzal, elfogadja a párt vezető szerepét, követi a párt szavát. Nem érvényesülnek a pártvezetésben a korábbi adminisztratív eszközök, ez igaz. Ezektől azonban már a IX. kongresszusnál előbb elhatárolta magát pártunk. Történelmünkben bebizonyosodott, hogy az új politikai tartalom új módszereket és új stílust követel a pártmunkában is. Tarthatatlan tehát az a fajta megítélés, hogy valamiféle összefüggés lenne a társadalmi demokratizmus gazdagítása, a tömegszervezetek, állami szervek, gazdálkodó egységek önállóságának növekedése és a párt vezető szerepének vélt elhalványulása között. A szocialista építés magasabb fokán a pártvezetésnek is magasabb fokon kell érvényesülnie, oly módon, ahogyan ez végbe is ment: a túlzott operativitás helyett az elvi irányítás lépett előtérbe; a társadalmi kérdések gondos, tudományos igényű elemzése és a határozatok végrehajtásának alaposabb ellenőrzése vált megszokottá. S mindezt — az új módszer- és stílusbeli normákat — ismét maga a párt tette kötelezővé, elvi megfontolásból. Irányítótevékenységének új vonásait maga határozta meg; és úgy érezzük, hogy a döntés sok időt igénylő végrehajtása pozitívan halad. A IX. kongresszus útmutatásai és legutóbbi megyei pártértekezletünk elgondolásai ebben a keretben alapvetően megvalósultak. Hibát követnénk azonban el, ha az eredmények elhalványítanák munkánk gyenge pontjait, k a X. kbngreszszus irányelveinek távlatokat adó fényében nem azt vizsgálnánk, hol kell javítani, jobban dolgozni, a lemaradásokat pótolni, a torzításokat kiküszöbölni, vagy egyszerűen felfejlődni, felnőni az új, megnövekedett követelményekhez. A nagyszerű fejlődés mutatói mellett sem feledkezhetünk meg arról, hogy megyénkben az ipar termelékenysége elmarad az egyébként sem magas országos szinttől. A termelőszövetkezetek egynegyede még gyenge, és ezeket — de igen sok megerősödöttet is — most igen-igen próbára teszi az idei rossz időjárás. Adósságunk van lakásépítési tervünkből, a belvízrendezés és az öntözéses művelés kiterjesztése sem halad megfelelő ütemben a mezőgazdaságban. Elmaradunk még az országos átlagtól az általános iskolákban tanulók szakrendszerű oktatásában. Számvetésünk készítésekor tehát megállapíthatjuk, hogy van még mit tennünk határozataink megvalósítása érdekében. De mindezeket a gondokat azzal magyarázni, hogy a párt vezető szerepe csökkent volna — egyszeménye volt a kongresszus- baráti bolgár nép nagy ven- az Aranyhomok-tengerpart nak Lenin születése 100. év- dégszeretetről tett tanúbi- gyönyörű szállodáiban hefordulója emlékének szentelt zonyságot és a szervezés kö- lyezték el. Az utóbbi 5—10 ülésszak. Itt a szovjet szo- vetelményeinek is eleget évben Bulgária olyan fejciológusok mellett amerikai, tett. A kongresszus esemé- lődést ért el szállodaépítésfrancia, olasz szociológusok nyelnek fő helye, mondhat- ben, az idegenforgalom felis egyértelműen bizonyítot- ni centruma, az újonnan lendítésében, hogy az Aranyiak hogy a jövő tervezése épült, nagyon szép, korsze- homokhoz méltó versenytartémában mind elméleti, rű és hatalmas sport- és sa a francia és az olasz mind gyakorlati vonatkozás- kultúrpalota volt. Ez az épít- Riviérának. A bolgárok beban Lenin egyike a legki- mény felveszi a versenyt bizonyították, hogy a szeremelkedőbb egyéniségeknek. Európa bármely hasonló cé- vezésben is megfelelő taLenin munkásságából szó- lú épületével és mi. magya- pasztalatokkal rendelkeznek; mos igen hasznos elméleti, rok sajnálhatjuk, hogy nem- az időnkénti problémák abmetodológiai és gyakorlati csak egyetlen vidéki váró- ból adódtak, hogy három es tapasztalat szűrhető le nap- sunk, de a főváros sem ren- fél ezer ember mozgatasa es jaink és a jövő szociológusai delkezik még megközelítő irányi taxa zokkenok nelkul számára is. épülettel sem. A kongresz- szinte elkepzelhetetlen. A várnai szociológiai vi- szus központjának számító A kongresszus egyik jelenlágkongresszus korszakalko- sport- és kultúrpalotában tős és lényeges eredményétó, új tudományos felfedezé- tolmácsberendezések, rövid- a magyar szociológiai seket ugyan nem produkált, hullámú rádióvevő készülé- életre vonatkoztatva azt kell De mégis hozzájárult a szo- kek segítségével a világ tartani, hogy eldöntötte azt ciológia fejlődéséhez és so- főbb nyelveinek valamelyi- a teoretikusnak számítható kat tett a jövő szociológiá- kén figyelemmel követhették vitát, amely azzal foglalkojának előrehaladásáért olyan a résztvevők az előadásokat, zott: mit jelent a szociolóértelemben. hogy itt mód felszólalásokat. Sajnos, a gia tárgya, mi a szociológia; nyílt az üléstermeken kívül más helyeken tartott rendez- az általános társadaloméiig a szociológusok találko- vényeken, ahol nem fordí- mélet, vagy az empirikus zásaira, olyan kapcsolatfel- tották tolmácsberendezések- társadalomkutatás? Mindvételekre, tapasztalat- & is- kel az előadásokat a fonto- kettő a szociológiához tartomeretátadásokra, amelyek sabb világnyelvekre, ha va- zik, a szociológia gyüjtőtermékenyítően hatnak a laki a felszólaló angol vagy fogalom, s egyaránt rnagászociológia további kibon- francia nyelvén (ez a két ban foglalja az általános takozására. nyelv volt a hivatalos) nem társadalomelméleti kérdéseMinden nemzetközi kong- értett jól, nem tudta nyomon ket és az empirikus társadaresszussal kapcsolatban szük- követni megfelelően az elő- lomvizsgálatokat is. séges szólni a szervezés és a adók : gondolatait. < • Dr. Horuczi László rendezés színvonaláról A A kongresszus küldötteit egyetemi docens rűen hamisítás, merő ellentmondás. A dinamikus fejlődés gondjai ezek, noha kétségtelenül sokat tehetünk a pártvezetés elvének még tökéletesebb érvényesítéséért. Előrehaladásunk fontos lendítője. a lemaradások pótlásának nagy tartaléka, a torzítások kiküszöbölésének jó fegyvere lehet, ha hatékonyabban valósítjuk meg egész társadalmi életünkben a párt vezető szerepét, s ennek objektív feltételei egyre kedvezőbbek. A pártirányítás, a pártvezetés elvei pontosan körvonalazottak, nemcsak a Szervezeti Sazbályzatban, hanem a pártkongresszusok és a Központi Bizottság számos határozatában is. A gyakorlati megvalósítás azonban még valóban sokszor akadozik, különösen a pártmunka alsóbb szféráiban. Mégsem lehet vitás, hogy a tendencia nemhogy ellentétes lenne a IX. kongresszus határozatával, hanem éppen a határozat érvényét és végrehajtásának eredményességét igazolja. AIX. kongresszus ahSza^to& egyebek között az állami szervek és a tömegszervezetek önállóságának növelését. Ez mindinkább megvalósul. Tapasztalataink arról tanúskodnak, hogy nagymértékben a pártbizottságok helyes módszereitől, irányítótevékenységük színvonalának növekedésétől függ, hogy a tanácsok nagyobb önállóságuk mellett a párt politikájának szellemében tevékenykedjenek, s nagy felelőséggel, kezdeményezőkészséggel mind jobban megfeleljenek hatalmi, közigazgatási és önkormányzati szerepüknek. A szövetkezetek gazdasági megerősödésével párhuzamosan önállóságuk erősödése is végbe ment a IX. kongreszszus óta. Korábban a pártirányítást látszólag egyszerűsítette, hogy például a kisipari termelőszövetkezetek országos és középirányító szervei — amelyek hatósági feladatokat is elláttak — a demokratikus centralizmus elvére támaszkodva, ha kellett, centrális nyomással, adminisztratív úton is érvényt szereztek akaratuknak, a pártvezetésnek. A termelőszövetkezetek esetében lényegében a tanácsok közvetítésével történt ugyanez. Más kérdés, hogy az ilyen módszer mennyire hozott érdemi eredményeket és mennyiben volt formális és milyen mértékben gyengítette a szövetkezetek kezdeményezését, csorbította önkéntes társulási és szövetkezeti jellegüket. Most, amikor a szövetkezetek joggal hivatkozhatnak önállóságukra, az itt dolgozó kommunisták kiállása, példája, meggyőző munkája szükséges. Ha ez hiányzik, előfordulhat egy-egy kérdésben helytelen döntés, a közösségi, a népgazdasági érdek háttérbe szorítása. S minthogy ilyen valóban előfordul még, az okokat kívülről keresők le is vonják a „következtetést": csökkent a párt tekintélye, befolyása. Lényegében a IX. kongresszus óta változtatott pártunk a szakszervezetek pártirányításának módszerein is. Megszűnt az a gyakorlat, hogy a szakszervezetek egészére vonatkozóan szülessen párthatározat. A párthatározatok csak a szakszervezetben dolgozó kommunistákra kötelezőek. Ennek szellemében változott, módosult az alsóbb pártszervek szakszervezeteket irányító munkája is. A mostani irányítási módszer több „befektetést", elvi meggyőzést igényel, de ez hatékonyan megtérül a szakszervezeti szervek felelősségének és kezdeményezőkészségének növekedésében. Abban, hogy nemcsak a népszerűbb érdekvédelmi feladatokat vállalják, hanem a termelés fejlesztésével, a munkafegyelem erősítésével összefüggő „rázósabb" kérdésekben is határozottan állást foglalnak. Minél távolabb vagyunk azonban a Központi Bizottságtól, annál több még a tennivaló a pártvezetés módszereinek, formáinak a társadalmi fejlődéssel összhangban történő tökéletesítésében és gyakorlásában. Munkánk gyengéi közé tartozik, hogy még nem tanultuk meg jól: az állami, gazdasági, tömegszervezeti szervek számára adott nagyobb önállóság akkor váltja be a hozzáfűzött reményeket, ha a pártirányítás elvi természetű és az ellenőrzés következetes. Előfordul még, hogy erről megfeledkeznek egyik-másik helyen, és részletekbe menő praktikus határozatokat hoznak, így akarva-akaratlanul más szervek helyett dolgoznak, felmentve az ott dolgozókat a kezdeményezéstől és felelősségtől. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a párt határozatai csak a kommunistákra, s nem az állami vagy tömegszervezeti vezető szervekre kötelezőek. A kommunisták hivatása a párt politikáját, határozatait — amelyek kifejezik a nép valódi érdekeit — meggyőzéssel elfogadtatni a pártonkívüliekkel is, s e politika végrehajtására megnyerni a dolgozókat. A pártirányítás helyes gyakorlatában tehát a meggyőzésnek, a politizálásnak jut a nagyobb szerep. Sokak számára persze az volt a kényelmesebb, amikor a párt határozatait minden meggyőző szó nélkül egyszerűen kötelezőeknek, sőt utasításnak tekintették, méghozzá mindenkire vonatkozóan. flkntlnnk akik az elvi irányítást és a HilűUilyH) párt útmutatásait nem fogadják kellő felelősséggel, a pártellenőrzést vagy a beszámoltatást zaklatásnak tekintik. Ezekre a jelenségekre azért is fel kell figyelni, mert társadalmunk demokratizmusának kiteljesedése közepette a centrális érdek és akarat megvalósításának legfőbb eszköze a megfelelő színvonalú pártvezetés és ellenőrzés lehet. Most, amikor előtérbe kerülnek a tanácsok munkájában az önkormányzati jellegű feladatok, amikor a különböző szövetkezetek önállósága teljesebb lett, amikor a gazdasági egységek vállalati önállósága fokozódott, még tovább növekedett a pártszervek és a pártalapszervezetek szerepe és felelőssége. A pártélet alapegységeiben váljék tartalmasabbá, érdemibbé a munka. Ez nélkülözhetetlen. Ez az alapszervezetek gondja, de változtatni, jó irányban előrelépni korántsem tőlük, hanem döntően az őket irányító felsőbb pártszervektől függ. önkritikusan megállapíthatjuk, hogy a megyei, járási, városi és a többi pártbizottság munkája még mindig nem eléggé az alapszervezetek segítésére, irányítására koncentrálódik. Természetesen ezeknek a párttestületeknek feladatuk és felelősségük irányelveket kidolgozni a tanácsi munkára, a gazdaság fejlesztésére, a kulturális élet, a közoktatás, az egészségügy színvonalának emelésére vonatkozóan. Feladatuk a különböző központi és helyi párt-, állami, gazdasági, tömegszervezeti vezetőkkel való szoros kapcsolat megszervezése, a munka koordinálása. De nem egész" séges jelenség, hogy a munka túlnyomó részét éppen az ilyen tennivalók jelentik, és arra már kevés idő marad, hogy az alapszervezetek vezetőségével, tagjaival mindennapos kontaktus alakuljon ki. Ha előre akarunk lépni, fel kell ismernünk, hogy itt javítanunk kell munkánkon. Az alapszervezeteket kell önállóbbá kovácsolnunk, hogy minden helyileg döntő kérdésben ki tudják alakítani a párt politikája szellemében a maguk álláspontját és megfelelően érvényre is tudják azt juttatni. A pártalapszervezetek megyénkben is egyre inkább a pártirányítás helyes elvei és módszere szerint dolgoznak. A párt új munkastílusa szerint dolgozni elsősorban politikai kérdés, de egyben káderkérdés is, amely összefügg a szemlélettel, valamint azzal a képességgel, amely szükséges, hogy a párt politikáját a káderek, a vezetők megfelelően alkalmazni és végrehajtani tudják. A most lezajlott vezetőségválasztások — de majd a pártértekezletek is — azt a célt is szolgálják, hogy belülről teremtsük meg annak feltételeit, hogy a pártmunka mindenütt a magasabb követelmények szintjére emelkedjék. Éppen ezen fordul meg egy-egy alapszervezet tekintélye, megítélése a párttagok és a pártonkívüliek körében Nemcsak az alapszervezetek vezetőségének és a taggyűléseknek, mint kollektíváknak nő a szerepük és jelentőségük napjaink feladatainak megoldásában, de minden egyes kommunista, minden párttag helytállására is szükség van. A szocializmus teljes felépítésének menetében újraértékelődnek a pártszervek, az alapszervezetek abból a szempontból, hogyan állták és állják meg helyüket, a magasabb fokon végzett munka követelményei közepette. A mércee maga az élet. Ahol eredmények, sikerek születtek, ahol a dinamikus fejlődés jellemző, ott felismerhető a pártszervezetek jó munkája; ahol kudarcok érnek bennünket, visszaesés vagy pangás tapasztalható, ott még csak jelszó maradt a magasabb színvonalú pártvezetés. A X. kongresszus elolt bői a szempontból egyértelműen pozitív Pártunk tevékenységét nagyra értékeli egész népünk. Tudjuk azonban azt is, hogv ezt az elismerést nem szabad megosztani. A helyi pártszervezetek tekintélye, jó vagy gyengébb munkája erősíti vagy halványítja a pártunkat övező megbecsülést.