Délmagyarország, 1970. október (60. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-04 / 233. szám

io VASÁRNAP. 1970. OKTÓBER 4. Nem tudták húzni a csíkot" Tizennyolc, húsz- és hűikét évesek. Van közötuk szakmunkás, segédmunkás és ipari tanuló, büntetett előéletűek vagy a bírósági eljárás alatt állók. Egymást jobbára csak álnéven ismerik és úgy is szólítják: Göce, Sofőr, Sisák, Robinson, Macska, Topa és Kasza. Göce a külföldre szökés képzett szervezője és főhőse. Járt már külföldön és a börtönben is. 1967-ben fegyverlopásért folyt ellene ügyészi eljárás. S még két év sem telt el, amikor tiltott határtálépés bűntette miatt bezárult mögötte a börtön kapuja. Már a bortönben elhatározta, hogy szabadulása után újra megszervezi kiszökését. Sofőr és Sisák áprilisban keresték fel Göcét a lakásán. — Sürgősen olajra kell lépni! — kezdte a beszélgetést Sofőr. — Nem tartom alkalmasnak az időpontot — válaszolt Göce. — Majrézol, Göce? — háborodott fel Sofőr. — Csak a börtönben voltál olyan nagylegény? Ott állandóan azzal hencegtél, hogyha kirúgnak a börtönből, azonnal kiszöksz, most meg segíteni sem akarsz? Göcének rossz volt az előérzete, de vállalta az útbaigazítást. Még azon az estén elmentek „terepszemlére". Sofőr a farzsebéből egy jugoszláv térképet cibált elő és odaadta Göcének, aki bejelölte a tervezett útvonalat, majd módszeresen kioktatta társait. Másfél kilométert együtt haladtak a magyar—jugoszláv határ felé, aztán Göoe mindkét barátját megölelte, megcsókolta és szerencsés utat kívánt nekik. Sofőr és Sisák már hat kilométernél is többet gya" logól'f, ámiKÖr elértek egy határ menti községét. Csurom vizesek voltak, a csatornák és kanálisok magas vizétől. Levetkőztek és ruhájukat a hónuk alatt cipelték tovább. Egy itatóvályúnál mindketten megmosakodtak. Kopogásra lettek figyelmesek, s ijedtükben egy kertbe futottak, ahol Sisák a térképet sárba taposta: ne legyen bizonyíték, ha „lebuknak". A községet egyikőjük sem isnierte fel, azt hitték, hogy már Jugoszláviában vannak. Ijedtükben szólni is alig tudtak, amikor rájöttek tévedésükre: az egyik községi lakosnak azt hazudták, hogy eltévedtek. Nem tudták, hogy Lakatos Julianna — vele találkoztak — azonnal szólt apjának. — Húzzuk a csíkot, mert mindjárt lesz „Állj, kezeket fel" — „biztatta" Sofőr társát. Nem tévedett. Még felöltözni sem volt idejük és a járőr már ott volt. Sofőr örömében felkiáltott, mert a határőrben gyermekkori barátját ismerte feL — Nagyszerű! Megúsztuk a lebukást! De a határőr igazolványokat kért — Ne hülyéskedj! Itt voltunk egy lánynál, csak eltévedtünk. Nagyot csalódott, amikor a járőr értesítette az őrsöt. Sofőr ideges lett gyűlölettel állt az ismerős határőr és annak társa előtt Fél óra múlva Sofőr és Sisák már az őrsparancsnok irodájában volt. — Különösebb célunk nem lett volna Nyugaton. Kocsira vágytunk, sok pénzre, nőkre és a különböző csavargási lehetőségekre — volt a válasz a hozzájuk intézett kérdésekre. Néhány nap múlva Göce megtudta, hogy két haverja lebukott Azonnal döntött. Robinson, Macska, Topa és Kasza is csatlakoztak hozzá. A szökésre azonban nem kerülhetett sor, mert valamennyién Sofőr és Sisák sorsára jutottak. Gazsó Béla VilceiífSfefep a svógyfffirritt körül A hajdúnánási fürdő környékén 300 hétvégi házat szeretnének építeni a gyógyulni. pihenni vágyók. Tizenkét esztendővel ezelőtt értékes. vegyianyagokban gazdag. 66,5 fokos meleg víz tört itt fel. Három évvel később fürdőt, építettek a községben. 1960 és 1969 között a strand-, a kád- és a termálfürdő fejlesztésére 1.8 millió forintot fordítottak. A megyei és hazai vendégeken kívül sokan keresik fel a fürdőt Csehszlovákiából. Lengyelországból, az NDK-ból, a Szovjetunióból. Romániából. Irófeleség mm — A gyereknek ruha kell. Nem tudnál írni legalább egy kisregényt?! Illatozó fabogarak Amikor a nőstény fabogár Az egyik szag éreztén pélarra készül, hogy munkába dául valamennyien az illatvegyen egy fát. olyan illatot forráshoz repülnek, a másik bocsát ki magából, amelyet szag különböző változásokat kilométeres körzetben vala- idéz elő szervezetükben. A mennyi fabogár csalhatatla- fa pheromenének rendelteténul megérez. így találnak se, hogy kedvező táplálékegymásra a hasonló fajtájú lelőhelyre vezesse a fabogabogarak, így „alapítanak rak tömegeit, másfelől szacsaládot" és szaporodnak. bályozza a rovarok szaporoAmikor egy fa élete kihu- dását. vagyis — a fák ronvóban van. illatos anyagok varnépsűrűségét, szállnak ki belőle, amelyek- Szovjet, amerikai és más re minden tájról odasereg- országokbeli tudósok laboralenek a fabogarak. Érdekes, ratóriumi úton, tiszta formáhogy úgyszólván minden bo- ban előállították e szereket, gárnak kijelölt területe van Az erdészet ezzel fontos a felfalásra kiszemelt fa tör- fegyverhez jutott a kártevők asön. elleni küzdelemben. A szerek Ezek a „csábszerek" külön- segítségével az intenzív szabözőek lehetnek. A bogarak porodás idején csapdába ejtáltal kiválasztott anyagokat het6k a roVarok nagy töpheromennek nevezik, ami „ „ . . .... „ , egyfajta terten alkohol. Né- megel- Az lUo anyagok szinhány pheromenre a rovarok te Sokk hatást gyakorolnak nagyon sajátosan reagálnak, a rovarokra. Kiszól iiSOÍV A Bolyai Kollégium társalgójában ülünk. Bárányi Attila, Licsicsányi István — Licsi, őt mindnyájan így szólítják, az én tollamra is így kívánkozik —. Sebesi Bálint és Tóth Károly. Elsőévesek — „kiszolgált" katonák. Elmondom, hogy az alakulat KISZ-bizottságának lefele adott apropót a beszélgetésre. Bevallom, hogy tizenkét kitüntetett kiskatona közül találomra választottam éppen őket. Nem tudom örülnek-e ennek, vagy már unják is a folyton „gólyákkal" foglalkozó első napok strapáját. Most már mindegy — ismerkedjünk! Karcsi és Bálint matematika-fizika szakosok, nemcsak. hogy egy alegységnél szolgáltak, de most egy szobában is laknak. Attila biológus, a kollégiumban társaitól egy emelettel magasabbra került Nem ő, Bálint tette szóvá a magasságot, amikor felszaladt érte Licsi bölcsész, történelemlatin szakos — vendégként van itt, mert ő a József Attila Kollégium lakója. Tizenegy hónap szolgálat Az első néhány mondatig nehezen indult a beszélgetés, most már az okoz gondot, hogy le tudjam írni mindazt, amit mesélnek. „Tizenegy hónap szolgálat nagy idő, rengeteg minden történt ezalatt. Nem is tudjuk hol kezdeni." Legelőször a rangokról és kitüntetésekről faggatom őket. Karcsi, Attila és Licsi őrvezetőként szerelt le, Bálint a szakaszvezetőségig vitte. Mindnyájan részt vettek a szocialista verseny mozgalomban. Lényege az, hogy különböző katonai szaktárgyakból vizsgázniuk kellett. Hiába kérdezem, hogy milyen vizsgák ezek, nevetve tiltakoznak: — Nem szabad elárulni, ez katonai titok! — Talán szerénykednek is, azt azért kihúzom belőlük, hogy Attila és Karcsi jelesen vizsgáztak, ezért nyerték el az „MN Kiváló Katonája" címet, míg Karcsi és Licsi az „MN Élenjáró Katonái". Igazi tűzkeresztség volt Sok társukkal együtt néhány napja kapták meg ők ált katonák yetemísták is az Árvízvédelemért Érem kitüntetést. Büszkék rá? — Persze, ötven kemény napot dolgoztak az északi részen, a legnagyobb veszély idején. Legemlékezetesebb mindnyájuknak Kisar mentési kísérlete. Élénk vitába kezdenek, hogy mit és hogyan kellett volna csinálni, hogy megmentsék a falut. Attila és Bálint tüzel a legjobban. „Elvezényeltek bennünket onnan! Hagytak volna ott az utolsó percig, valahogy elmentünk volna, ha jön a víz. De akkor legalább nyugodt lett volna a lelkiismeretünk, hogy mindent megtettünk." — Bőgni tudtam volna, én a nagydarab "katona — meséli Bálint, még most is csupa hévvel —, amikor egy öreg néni elsírta magát: „Hát itt hagynak minket kedveskéim ?!" Borzasztó volt látni, hogy nem tehettünk semmit. Azután kicsit lehiggadva megegyeznek abban, hogy hozzáértőbb emberek intézkedtek ott és nyilván nem lehetett mit tenni. Egymás szavába vágva mesélik, hogyha valahová 10 ember kellett, akkor egyszerre jelentkezett mindenki, hogy a kétéltű tetejéről kézzel emeltek le egy szülő nőt szállító mentőautót, csakhogy gyorsabban érkezhessen a kórházba, hogyha már kipihenték — néhány óra alatt — az egész napos munkát, akkor már nagyon türelmetlenek voltak. — Igazi tűzkeresztség volt! — summázzák, majd újabb és újabb eseteket mesélnek. Csak nehezen tudom visszahozni őket ide, a kollégium társalgójába, immár az egyetemi életbe. De hogy most már mégis igazi egyetemisták. arról nem nehéz meggyőződnöm, ők is mint minden elsőeves nagy várakozással néznek a következő öt év elé. Egyetemista szemmel Attila: — Sok mindenre jó volt. Megtanultunk olyat is, amit „őscivil" életünkben nehéz lett volna megszokni, önállóbbak lettünk, felnőttesebben gondolkozunk, megtanultunk alkalmazkodni, ruhára vigyázni, 67 forint zsebpénzt beosztani és még sok mindent, aminek itt is hasznát vesszük. Licsi: — Ahogy a kollégium kapuján bejöttem, mind-^ járt sok ismerőst találtam." Együtt katonáskodtunk. Nem rossz így kezdeni az első évet, hogy az embernek mindjárt sok ismerőse, barátja van. Bálint: — Jó kollektívával gyorsabban telt ez az év. Megismertük egymást úgy, mintha tíz évig lettünk volna barátok. Karcsi: — Semmiképpen nem hátrány, hogy katonák voltunk. Mindenképpen jobb volt az egyetem előtt letölteni ezt az időt és főleg most jó, hogy már mögöttünk van. De igazi diákok is — komolyan tartanak az év eleji felmérő dolgozattól. Tudják, hogy most komoly munka, tanulás következik. Azután még sok mindenről szó esik. Elhivatottság, szakbarbárság, munka, fizetés, irodalom, művészetek — nem is tudnám felsorolni mi minden. Felnőtt komolysággal szólnak mindenről, érvelnek, lelkesednek, vallanak magukról. SarkadI Nagy Emília Gerencsér Miklós 20. A már-már udvarias hangnem egyre jobban zavarba hozta Geiger Aladár elektromérnököt. Nehezen dönthette el, hamis-e, vagy valódi az udvariasság. Az a sovány, üvegszemű nyilas egyszer kegyetlenül megverte. Az emberséges szavak minden átmenet nélkül emlékeztették önérzetére, és nagyon kényelmetlenné vált számára. hogy arca ápolatlan, ruhája merő mocsok, bakancsa bűzlik a cella betonját borító ürüléktől. — Tessenek velem parancsolni... A nyugtalan, vibráló idegein uralkodni alig tudó Beke Antal zászlós a tőle telhető legnagyobb türelemmel kérdezte: — Mondja, Geiger, készítene nekem egy egészen kicsi áramfejlesztő induktort? — Megpróbálhatom . . . — Mert szeretek kísérletezgetni. No, persze, meghálálnám a segítségét. Mire lenne szüksége igv ilyen induktorhoz? — Elsősorban egy autómágnesre. Ebbe építenénk a forgórészt egy könnyen kezelhető tekerőkarral. Még két huzal kell, elvezetni a forgatáskor keletkező áramot, és kész. Bede zászlós szerényen meghallgatta a magyarázatot. Érdeklődő arckifejezése láttán aligha gondolhatta bárki beavatatlan, hogy a csendőrtiszt számára semmi újat nem mond Geiger Aladár elektromérnök. Volt már egy induktora a zászlósnak, használta is bőségesen a Margit körúti fegyházban Bajcsy-Zsilinszky Endre, Kiss János altábornagy, Taresay Vilmos vezérkari százados és Nagy Jenő alezredes vallatásakor, de kedvelt szerszámát a Nemzeti Számonkérő Szék naphegyi központjában felejtette, amikor elmenekültek Budáról. — Rendben van, mérnök úr. Holnap reggeltől szabad mozgást biztosítok önnek a városban, cserébe csupán arra kérem, hogy szerezze be az induktorhoz szükséges alkatrészeket. Huszonnégy órán belül átadja nekem a készüléket. Ugye megértette ? — Parancsára ... — Őrmester, kísérje vissza a mérnök urat — rendelkezett Demeter főhadnagy. Weinhoffer nem akart hinni a fülének. Micsoda világ lesz még itt, ha urazni kezdik a szökött munkaszolgálatosakat? És micsoda képtelenség, hogy szabad mozgást biztosítanak a városban ennek az Aladárnak? — Kérem, adjanak utasítást a két pártszolgálatosnak az indulásra — szólt előzékenyen Faragóhoz a főhadnagy. — Amíg ők visszaérkeznek, addig még egyszer megbeszéljük a további tennivalók részleteit. Az elvártnál is fürgébben pattant Faragó Béla. Nem mintha ínyére lett volna a behódolás, talán többet lázongott magában, mint Weinhoffer, de hideg számítással felfüggesztette büszkeségét, létezni és boldogulni akart mindenáron. Hiába lőtte agyon Urbantsok Tibor főmérnököt, a Gestapo közönybe burkolózott iránta, így hát további bizonyításra érezte magát kényszerítve. Mindennapi környezetében Demeter főhadnagy testesítette meg a korlátlan hatalmat, többször tanúja lehetett, hogy a simulékony-félelmetes nyomozóíőnök mekkora tekintélynek örvend a megyei notabilitások szemében. Ogy számított, biztosan nyer, ha doktor Demeter Zoltán jóindulatára épít. Benne látta a magyar Edmund Volkhardtot, s azért is létkérdéssé vált, hogy bírja ennek a magyar Geslapo-főnöknek bizalmát, mert baráti értesülései szerint a német Volkhardt a város elhagyására készülődött. Semmiképp sem akart befolyásos támogató nélkül maradni a számára idegen Győrben. Demeter számára is idegen volt a város, abban tehát megegyeztek, hogy a pozíciókra véresen féltékeny helyi nyilasvezetők a betolakodó riválisokat látják bennük. Nem találta meg mindjárt a boltíves folyosón a két pártszolgálatost. — Piriti József! — kiáltotta. Erélyes szavára egy ablakmélyedésből ugrottak elő a pártszolgálat fekete egyenruháját viselő alakok. Piriti, a hullarabláson ért katonaszökevény, melléről a hátára lökte géppisztolyát, párkányos, sötét szemöldöke alól a tisztelet minden jele nélkül mérte végig Faragót. Társa, egy fejletlen, nagylábú suhanc, bátran cigarettázott tovább. — Te ki vagy? — kérdezte Faragó nyersen a suhanctól. — Pásztor Tibor. — Először is dobd el a cigarettát, másodszor, húzd ki magad, ha velem beszélsz, harmadszor, gombold be a kabátodat. Na, mozgás! — Kioktatását Piriti Józsefnek szánta, hozzá mégis enyhébben beszélt. — Beoszthattak volna maga mellé egy érettebb katonát. — Vagány kölyök ez. hadnagy úr. Vállalom, hogy embert nevelek belőle. — A feladat nem éppen cserkészgyakorlat. Magát direkt név szerint kértem, mért tudom, hogy edzett katona. Be kell kísérniök Szabadhegyről egy bujkáló kommunistát. A nevét és a címét megtalá'ja ebben a borítékban. De vigyázzon, Piriti. Nem járhat úgy. mint a múltkor. Kire is gondolok? (Folytatjuk.) NAPI KISLEXIKON a klubokról Legtöbben szórakozásunkat. kikapcsolódásunkat emberek között, közösségekben keressük. Ezt idősebbek, fiatalok egyaránt megtalálhatják a napjainkban Szegeden is gomba módra szaporodó klubokban. • Eredetük? Maga a szó angol eredetű. Olyan társadalmi szervezetet jelent, amely meghatározott körhöz, foglalkozáshoz tartozó embereket egyesít közös szórakozás, sport, játék stb. céljaira. A mostani klubélet elődei a munkásklubok. olvasóköröjs voltak. • Mai formái? Népművelésünkben klubon két fogalmat kell értenünk. Egyrészt művelődési ház szerepét betöltő intézményt, vagy klubélet számára lehetőséget biztosító helyiséget. Másrészt pedig jelenti a társasélet egyik formáját a klubhelyiségeket rendszeresen látogatók közösségét. A klubok két nagy csoportja alakult ki a gyakorlatban: az általános klubok. melyeknek tagjai különböző érdeklődésű és korú emberek, valamint sajátos érdeklődési körre alapozott speciális klubok. • Programjaik? A klubvezetők a résztvevőkkel együtt állítják össze a foglalkozások anyagát. A siker természetesen sok mindentől függ: a nevelési céltól, a foglalkozás tartalmától. a résztvevők igényeitől. a foglalkozás vezetőjétől, tárgyi feltételektől stb. Alapvető cél minden esetben az. hogy mindenki bekapcsolódion az előadás, beszélgetés. vita menetébe. €!> Szegeden? Megközelítően 30 klub működik, a sportklubokat nem számítva. Egyrészt művelődési intésménvekhez. másrészt munkahelyhez kaocsolódnak. Lestöbb a Hazafias Népfront klubhelyiségében működik, és a Juhász Gyula művelődési központban. Legújabb az olaiioari dolgozók. az agrár szakemberek és az Emergé gumigyár klubja.