Délmagyarország, 1970. október (60. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-25 / 251. szám

178 VASÁRNAP, 1070. OKTÖBER 23. (Folytatás a 3. oldalról.) — fejleszteni kell a gyermekintéz­mény-ellátottságot; — a lakosság egészséges életmódra nevelésében, a véradás szervezésében számítunk a Vöröskereszt további haté­kony munkájára. III. A társadalmi osztályok és rétegek helyzete, az ideológiai és kulturális élet tapasztalatai A munkásosztály — mint társadalmunk vezető osztálya — az elmúlt négy eszten­dőben ls legkövetkezetesebb támogatója és végrehajtója volt a párt politikájának megyénkben. A beszámolási időszakban tovább erősödött a munkás-paraszt szö­vetségen alapuló népi-nemzeti egység, a társadalom osztályainak és rétegeinek politikai érdekközössége. A dolgozók ér­dekei egybeesnek pártunk következetes internacionalista politikájával. Pártunkat a munkásosztály és a szocializmust építő magyar nép szolgálata vezette. A munkásosztályról Csongrád megye iparának dinamikus fejlődése a IX. kongresszus után is foly­tatódott. Ennek következtében tovább nö­vekedett a munkásosztály létszáma, erő­södött szocialista öntudata és a társadalom legnépesebb osztálya lett. A munkásosz­tály megyénkben is magáénak vallja a párt politikáját, teljesíti termelési és po­litikai hivatását. A beszámolási időszak bonyolult nemzetközi eseményei és sok­szor éles feszültségei idején ezt éppúgy bizonyította, mint belső fejlődésünk szá­mos ellentmondásának viszonyai között. A vietami műszakok, az izraeli agresz­szió elleni tiltakozás, a szocializmus cseh­szlovákiai eredményednek megvédéséért jelentkező szolidaritás jól bizonyította munkásosztályunk politikai érettségét és ragaszkodását a szocializmus eszméihez. A munkások magatartása és helytállása megmutatkozott az árvízveszély elleni ön­feláldozó védekezésben, a károsultak meg­segítésében. A nemzeti Jövedelem ter­, ven felüli egyszázalékos növelésének kez­deményezése megyénk Állami díjas szo­cialista brigádjától indult el a Szegedi Konzervgyárban. A munkásosztály politikai magatartását és érettségét jelző, egészében pozitív össz­kép mögött azonban számos ellentmondás is tapasztalható Az egyik legnagyobb gondunk a nagyarányú munkaerő-ván­dorlás. A nagyarányú munkásvándorlásban összetett. okok játszanak szerepet. A vál­lalatok gyakran ígérgetéssel jutnak szak­mailag képzett munkaerőhöz. Kevesebb anyagi eszközt fordítanak saját szakgár­dájuk képzésére és többet a munkaerők csábítására. A termelés növelésének egyik legolcsóbb módja az új munkaerő alkal­mazása volt — a technika fejlesztésé­vel szemben. A létszámadó bevezetése va­lószínűleg sokat változtat ezen a hely­zeten. A munkahely-változtatás anyagi okai mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni a dolgozók munkahelyi közérze­tének számos negatív tényezőjét sem. Nem ritka a panasz az alsó- és középszintű vezetők gorombaságára. A munkahely­változtatás gyakori oka a jó szellemű kollektíva hiánya, az intrika, a laza mun­kafegyelem, a jogos kritika megtorlása. Sok munkás a fegyelem szilárdítására irányuló intézkedésekre ugyanakkor a munkaviszony megszüntetésével válaszol. A munkaerő-vándorlással csökkent az üzemi törzsgárda stabilitása. A „mozgó" munkások között nehezebb politikai mun­kát végezni, de termeléscsökkentő hatá­suk is érezhető. A munkaerő-vándorlás­sal szemben a politikai nevelómunkát tartjuk elsődlegesnek. A politikai munka fontosságának hangsúlyozása mellett he­lyeseljük azokat a tanácsi intézkedése­ket is, amelyek a munkaerő-vándorlás csökkentését szolgálják. Lényegesebbnek tartjuk, hogy a vállalatok gazdasági párt­ós szakszervezeti vezetői üzemen belüli intézkedésekkel a szocialista elosztás elvé­nek megfelelő bérpolitikával, az anyagi érdekeltség és erkölcsi megbecsülés tör­vényesítésével csökkentsék a munkásván-. dorlást. Sokat fejlődött az elmúlt években a munkások ideológiai műveltsége, világ­nézeti stabilitása. A pártnapok visszaál­lítása helyesléssel találkozott az üzemi munkásság körében Az üzemi demok­rácia szélesedése is tapasztalható me­gyénkben. A munkások jogos igénye, hogy a gazdaági vezetők, a pártszerve­zetek. a szakszervezetek adjanak rend­szeresebb tájékoztatást és jobban vonják be őket a munkásérdekeket szolgáló dön­tésekbe. A parasztságról Az elmúlt négy évben meggyorsult a mezőgazdaság fejlődése, és a parasztság soraiban megerősödtek a párt politiká­ját aktívan támogató erők. A falun végbe­menő politikai, gazdasági és kulturális fejlődés a szocialista forradalom jelentős előrehaladását mutatja. A párt kiegyensúlyozott agrárpolitiká­ja a tsz-ek többségének erősödését, a tsz­tagság anyagi helj-zetének gyorsabb ütemű javulását eredményezte. A tsz-tagsúg át­lagéletkora csökkent, az elöregedés veszé­lye kisebb a korábtrinál. A IX. kongresz­szus határozata alapján a falu felemelése nemzeti üggyé lett. A tsz-mozgalom a megszilárdulás szakasza után eljutott a mezőgazdasági nagyüzemek fejlesztésének, az egész mezőgazdaság, a falu általános fellendülésének szakaszába. A tsz-ek megszilárdulását segítette a szövetkezeti földtulajdon rendezése, a tsz­törvény életbe léptetése, a földtörvény humánus végrehajtása. A tsz-ek megerősödésével, termelésük és gazdálkodásuk javulásával lényegesen emelkedett a parasztság jövedelme. Ez a fejlődés azonban nem egyenletes. A tsz­tagság jövedelme általában megközelíti — esetenként túlhaladja — az iparban foglalkoztatottak jövedelmét. Az elmúlt években javultak a paraszt­ság, a falusi lakosság életkörülményei. Tovább javult a mezőgazdasági dolgozók társadalombiztosítása és egészségügyi ellá­tottsága. A beszámolási időszakban tovább erő­södött a községek és a tsz-ek alkotó együttműködése. A községpolitika egyre töb helyen a szövetkezetpolitika részévé lett.­A szocialista gazdasági alapon tovább szilárdult parasztságunk eszmei-politikai egysége. E folyamat ütemével azonban nem lehetünk elégedettek, mert a paraszt­ság ideológiai és világnézeti arculata még nagyon heterogén. Ennek egyik összetevő­je, hogy az anyagi-szociális helyzet ja­vulásával nem tartanak lépést a kultu­rális fejlődés feltételei. Nem lehetünk elé­gedettek parasztságunk egy részének ön­művelési igényével sem. Ez különösen probléma a fiataloknál, a középgenerá­ciónál. a tsz-vezetők egy részénél. A gazdasági reform növelte a tsz-ek ön­állóságát. A jövedelemelosztás ösztönző formái nagy szerepet játszottak belső vi­szonyaik konszolidálásában. A tsz-demok­rácia, a gazdasági önállóság kiszélesítése ösztönözte a mezőgazdasági dolgozók tár­sadalmi-közéleti tevékenységét. Erősödött a felelősségtudat a kisebb és nagyobb kol­lektíváért, valamint a társadalomért, po­litikai rendszerünkért. A mezőgazdaság, a tsz-ek gazdálkodá­sának fellendülésével tovább izmosodik az egységes szövetkezeti parasztság kialaku­lásának szocialista irányú fejlődési folya­mata. A munkásosztály, az egész társa­dalom anyagi, erkölcsi és politikai támo­gatást nyújtott a szocialista mezőgazdaság megszilárdításához, a szövetkezeti életfor­ma meggyökeresedéséhez. Az értelmiségről A tudomány és a technika rohamos fej­lődése, a tömegeik növekvő művelődési igénye, a társadalom fejlődésének maga­sabb színvonala szükségszerűen megnöveli az értelmiség társadalmi szerepét. Értelmiségi politikánk alapja, hogy a magyar értelmiség népünk részeként, a néppel együtt építi szocialista hazánkat. ' Az értelmiséget általában ugyanazok az ideológiai és politikai hatások érik, mint társadalmunk más rétegeit, ugyan­akkor a nemzetközi osztályharcban az im­perializmus az értelmiséget fontos cél­pontként kezeli. Nemzetközi kapcsolatai, felkészültsége, nyelvismerete és más té­nyezők következtében közvetlenebbül érik a fellazítási taktika támadásai, mint más osztályokat, rétegeket. Tapasztaljuk, hogy az értelmiség döntő többsége elutasítja e hatásokat és helyes politikai alapállásból reagál ezekre. Ugyanakkor vannak, akik későn vagy egyáltalán nem ismerik fel, vagy lebecsülik az ideológiai, a tudomá­nyos és kulturális életben folyó nemzet­közi osztályharc változó elemeit mód­szereit. Az elmúlt években gyorsan növekedett a műszaki és az agrárértelmiség aránya, amelynek mindennapos termelési és poli­tikai kapcsolata van a társadalom két alapvető osztályával. Ez a hatás kölcsönö­sen előnyös. Megyénkben az értelmiség nagy szellemi erőt képvisel. Éppen ezért a párt értel­miségi politikájára továbbra is nagy fi­gyelmet kell fordítani. Megyénkben sok a magas képzettségű professzor, tanár és kutató. Tudósaink, kutatóink közül töb­ben európai hírűek. Kiemelkedő írói és képzőművészeti alkotások születtek. To­vább növekedett az értelmiség társadalmi, gazdasági, tudományos és közéleti sze­repe. Megyénk értelmisége egyetértéssel fo­gadta pártunk tudománypolitikai irányel­veit, annak megvalósításából részt kér. Nem vagyunk azonban elégedettek, aho­gyan a gyakorlati területeken dolgozó ér­telmiségiek többsége foglalkozik a tudo­mánypolitikában meghatározott feladatok­kal. A tudománypolitika nemcsak az ok­tató- és kutatóhelyek, hanem az ismeret­ovább tás területére is fontos tennivalókat határozott meg. Diplomásaink szervezett továbbképzését át kell gondolnunk és a körülményeknek megfelelően fejleszte­nünk. Létszámának gyors növekedése során to­Kthasználva a kedvező időjárást, meghosszabbított műszakokban dolgoznak a földeken a ma­roslelei Rákóczi Tsz traktorosai. Bózsó József, Magony Pál, Nacsa József és társai .tápról nap­ra sok bektár földet változtatnak magággyá, amelybe már vetik is a Jövő éyi kenyérnek­valót vább fiatalodott az értelmiség, és me­gyénkben egyes értelmiségi pályák arány­talanul elnőiesedtek (egészségügyi, peda­gógus). Az értelmiség döntő többsége gaz­dasági lehetőségeinknek megfelelő anyagi körülmények között él, de egyes értelmi­ségi rétegek között feszültségek keletkez­tek. Különösen élesen -vetődik fel a pe­dagógusok, a pályakezdő diplomások anya­gi helyzete, de a probléma más területe­ken is jelentkezik. A IX. kongresszus határozata alapján intézményeink pártszervezeteinek hatáskö­re megnőtt, és egyre inkább megoldják feladataikat. Megfelelő politikai munkával a jövőben is oszlassanak el minden olyan tendenciát, antimarxista nézetet, amely megzavarná értelmiségünk alkotómunká­ját, szemléletének pozitív alakulását. A nők helyzete Társadalmi fejlődésünk előtérbe állítot­ta a kereső lakosság mintegy felét képező nők gazdasági és politikai helyzetének elemzését. Pártunk nőpolitikája figyelembe veszi, hogy az általános fejlődés ellenére a nők társadalmi, anyagi megbecsülésében nem haladtunk olyan ütemben előre, aho­gyan ezt a nők ipari és mezőgazdasági foglalkoztatása indokolja. Tarthatatlan a nők mellőzése vezetői munkakörökben. E helyzet oka az indokolatlan bizalmatlan­ság a nők funkcióba állításával szemben, másrészt a nők egy részének idegenkedése e tisztségek vállalásától. A nők nagyobb képviseletének biztosítása a politikai köz­élet egyes területein a pártvezetőségek új­raválasztásával megkezdődött. Feladatunk azt a folyamatot a társadalmi élet más területein is elindítani. Jelentős gondok várnak megoldásra a dolgozó nők anyagi-szociális helyzetében. A kormányzati szervektől ls további in­tézkedéseket követel helyzetük javítása a helyi lehetőségek eddiginél jobb felhaszná­lása mellett. Az ifjúságról A Központi Bizottság határozata nyo­mán megyei pártbizottságunk megvizsgál­ta ifjúságunk helyzetét, munkáját és ne­velésének feltételeit. Megállapíthatjuk, hogy megyénk mintegy 80 ezer fiataljá­nak többsége becsületesen dolgozik, vagy készül leendő életpályájára. Társadal­munkhoz fűződő kapcsolatukra jellemző, hogy életük természetes közegének tart­ják a szocialista viszonyokat. Pártbizott­ságunk és a KISZ mindenkor bírálta az ifjúság nézeteiben és magatartásában je­lentkező hibákat, ugyanakkor visszauta­sított minden olyan véleményt, amely az ifjúságot egészétten elmarasztalta. A jö­vőben erősítenünk kell egyrészt ifjúságunk felelősségét saját jövőjéért, másrészt több lehetőéget szükséges biztosítani társadal­mi, közéleti tevékenységükhöz, kulturális és sportéletükhöz. Az osztály szövetség kérdései A IX. pártkongresszuson megerősített politikánk alapján tovább fejlődtek a tár­sadalmi osztályok és rétegek termelési, politikai és kulturális kapcsolatai. A szo­cializmus teljes felépítése politikai érdek­azonosságot biztosít az osztályok és réte­gek kapcsolatában. Megyénkben az anyagi viszonyolt változása alapján a társadal­mi osztályok elrendezésének folyamata to­vább folytatódott. A munkásosztály szám­beli növekedése, szakmai és politikai mű­veltségének emelkedése, a mezőgazdaság termelőerőinek fejlődése, a tsz-parasztság számarányának csökkenése, valamint az értelmiségen belül a műszaki és agrár­szakemberek számának gyarapodása — jelzik a változás egészséges tendenciá­ját. A szocialista építés gazdasági eredmé­nyei szorosabbra fűzik az osztályok és társadalmi rétegek kapcsolatát, és mind elismertebbé teszik a munkásosztály po­litikai szerepét. A párt vezetése és a mun­kásosztály politikája az elmúlt másfél év­tizedben kiállta a próbát. Államrendünk egészéges fejlődése következtében jól vizs­gázott a munkás-paraszt szövetség. Ezen a bázison megy végbe a szocialista nem­zeti egység izmosodása. A szocialista tartalmú népi-nemzeti egység abban a bizalomban es cselekvés­ben is jelentkezik, melyet a gazdaságirá­nyítás mai rendszerére történő áttéréssel, a társadalmi demokrácia szélesedeésével megyénkben elértünk. A gazdaságirányí­tás reformja jól bevált, s ez növeli né­pünk bizalmát a párt politikája iránt, A pozitív fejlődés azonban új ellent­mondásokat is felszínre hozott. A poli­tikai érdekazonosságon belül anyagi ét. szociális érdekkülönbségek jelentkeztek uz egyes osztályok és rétegek között. Amíg a szocializmus ügye mellett társadalmi ér­dekazonosság alakult kl, addig az anyagi­szociális kérdésekben nem ritkán még a csoport- és főleg az egyéni érdekek ha­tározzák meg az emberek gondolkodását és cselekvését. Az anyagi érdekeltség helyes elve mellett gyakori az anyagiasság, vagy másik végletként az egyenlősdiség jelent­kezik. Fel kell figyelnünk arra is hogy a végzett munka elismerésében az erkölcsi tényezők jelentősége indokolatlanul le­csökkent. E felíogással szemben sem a* pártszervezetek, sem a szakszervezetek nem lépnek fel kellő politikai követke­zetességgel. Vitatkozni kell azokkal a vélemények­kel, amelyek szerint „a párt parasztpoli­tikát folytat", a „párt héttérbe szorítja a munkásérdekeket". Eezk az emberek nem értik; a IX, kongresszus határozata alap­ján azért növekedett a parasztság jöve­delme, hogy a társadalom két alapvető osztályának jövedelemkülönbsége kiegyen­lítődjék. Ezt a politikai célt az elmúlt négy esztendőben sikeresen megoldottuk. Problémának tartjuk, hogy a két alap­vető osztály tagjai gyakran nem ismerik eléggé egymás életét, helyzetének álta­lános és sajátos elemeit. Politikai mun­kánk során mindezt figyelembe kell ven­nünk. Az irányító szervekben dolgozók mind nagyobb része rendelkezik egyetemi vég­zettséggel, s az értelmiségiek száma nőtt. Ebből táplálkozik az a téves szemlélet, hogy a „vezető szerep átcsúszik az értel­miség kezébe". IJJem számolnak azzal, hogy az egyetemi hallgatók többsége fi­zikai dolgozók, valamint munkásból és parasztból lett vezetők, értelmiségiek gyer­meke; másrészt, hogy az értelmiség is a munkásosztály politikáját valósítja meg. E nézetek türelmes cáfolásával együtt intézményesen kell megoldani a vezetés­re alkalmas fizikai dolgozók bevonását a társadalmi, politikai testületekbe. Kép­zéssel és továbbképzéssel fel kell őket készíteni a különböző funkciók betöltésé­re. A széles politikai ósztályszövetség ke­retében a legkülönbözőbb ideológiai és világnézeti felfogással találkozunk. így az utóbbi időben a nacionalizmus megélén­külésével. A megyei pártbizottság beszámolója a továbbiakban a pártunktól idegen néze­tek elemzésével foglalkozott, majd megál­lapította : Társadalomépítésünk során együttműkö­dünk — világnézetre való tekintet nélkül — mindazokkal, akik a szocializmus építé-

Next

/
Thumbnails
Contents