Délmagyarország, 1970. október (60. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-21 / 247. szám

2 SZERDA. 1970. OKTŐBER 21. Csendes város Szeged, 9 — Te madárnak nézel egé­ora után kihal az élet. Né- szen. A múlt héten is száz zed a korzó kivilágított ki- volt. rakatalt. s a túloldalról visszahullik saját lépteid ko­pogása ... Búza vendéglő, — fizetés­napon. A zsiroskalapos ko­csis úgy vágja le a korsót, hogy a sör habja apró bu­borékokban repül. Minden­ki felkapja a fejét, kezdő­dik a műsor, „Még sört" — a.vomja meg a szavak vé­gét — s a pincérnő szem­pillantás alatt leteszi a vö­rösödő arcú ember elé az italt- Mosolyog hozzá, s ar­Az lehet fiacskám, csak nem neked. Na. indulunk, vagy nem. nekem drága az idő. A boldognak egyáltalán nem látszó vevő úgy tűnik, állja az egész cehet, fizeti a vacsorát is, aztán elmen­nek. Az ajtó mögül látom, hogy a kandelláber alatt 11 —15 éves lányokkal alkud­nak hasonló portékára. m Uj átjáróház a Lenin kör­úton, a csillogó Centrummal ról sem vesz tudomást, hogv szemben. Tornacipős, bőr­szoknyája hátsó ráncait ugyancsak igazgatná az asz­tal társaság. A szénporos rakodók ép­pen belefeledkeztek a „Da­rumadár"-ba. A kőművesek­nek mindez nem tetszik, s egyikük kirúgja maga alól nadrágos fiatalember legtel­jesebb nyugalommal leltá­rozza valóban csinos part­nernője felső ruházatát. Előbb a kabát, majd a mel­lény kerül a lány lába mellé, — a blúzt csak félig gom­bolja kl. A villamosmeg­a széket; az végigpásztázik állónál viszont njncs egvet­a padlón. A legapróbb ter- értés a két teenager között, metű ugrik föl, s a danoló- Csak közelebbről derül ki. szó hátára csap: „Ne vágjon hogy aki a hangos csattanós a nótánkba". A rakodó azé- pofont adta, az volt a fiú, s lesen elmosolyodik, egyet­len nyugodt mozdulattal visszakézből „leinti" a mél­tatlankodót aki kapta — a Lácsó nevű — lány. Népes közönség előtt vetik a szemére, hogy min­denkinek „dobja magát", Csend lesz néhány percig, csak a pofozkodónak nem. a pincérek gyorsan körbe- És a közönség élénk érdek­hordják tálcájukat. Aztán lődéssel figyeli a fejleménye­újból elindul a halk duru- ket. öreg néni szól oda a zsolás, a kocsmák elmarad- fiúnak: „Te szégyentelen". hatatlan imamalma. A kony­hából elemi erővel tör elő a friss disznósült Illata. Míg esznek, béke van. • Nyolc óra. a Kossuth La­A végén ő kapja a megro­vást: „Mit szól bele, az Ő dolguk" — ripakodnak rá, vagy hárman. A Bárka vendéglő előtt asszonyok várják férjeiket, jos sugárúton villogó lám- élettársaikat. Bent megy a pávai végig szirénázik az „daráló", a sarokban nagy URH-járőr. Utána... A nép- emberkupac közepében vala­szerű csárdában ugyancsak „nagy a zsivaj, lárma", a pincér ijedten toporog a megvadult vendégúr körül Amaz előbb a tányért, majd a poharat söpri földre, ek­kor lépnek be a rendörök. — Legyen szíves, Ut a számla; kérem! — Fizet az a megboldo­gult. kit ütnek, de minden külö­nösebb beavatkozás nélkül abbamarad a veszekedés, a vérző orrú vesztest kikísérik a József Attila sugárút pad­jára. — Miért verték meg? — Snóbliból kifolyólag, kérem. — Nyert, veszített? Bizalmatlanul néz meg. s — Akkor átadjuk a rend- aztán elfordul. Ennyit szűr őrségnek — Hívd öcsikém a drá­ga.., — ós megint az a bi­zonyos le nem írható szú következik. A járőr egykedvűen telje­síti kötelességét, a pohár­pusztítót autóba „tesséke­lik". Én maradok. Mellettem fehérre szőkített hajú, meg­határozatlan korú nő folytat üzleti tárgyalásokat. Lila színű, csipkés „fehérnemű­jét" hol a mélyen kigombolt kardigán hol a szupermini engedi látni. A vevő mintha folyton Igent mondogatna, kapkodja a fejét. Le. föl, le. föl. — Kétszáz, egy fillérrel sem kevesebb. ki a fog;ín keresztül: „Mes­terem az Ilyesmi nem té­ma. Jobb lesz. ha békén hagyjuk egymást". Tíz óra harminc. Négy nő. két férfi minden különösebb indok nélkül körbeveszi a Április 4 sugárút végén gya­nútlanul várakozó fiatal em­bert Határtalan „jó-kedvük­ben" lökdösni kezdik, kiütik táskáját a kezéből. aztán minden átmenet nélkül aj egyik nő szelíden felszólít­ja, hogy kövesse az Oldal utcába. Hátha kedve támad szeretkezni. A villamos csi­korogva fékez, az ijedt fiatal­ember pedig kihasználja a lehetőséget és felugrik a pe­ronra- A társaság trágárui szitkozódik; mint akiknek elrontották a játékát. A Dugonics téren húszan ülnek körül négy táskará­diót. Teljes hangerővel böm­böl a „Repül a varázssző­nyeg". Az ütemet kerékpár­pumpával, féltéglával, cipő­sarokkal ütik. A villamos­ról textilművekben dolgozó asszonyok lépnek le, a tár­saság hangosan értékeli őket. „Látod azt a vén csajt, én bizisten megcsinálnám fa­sírtnak." Az elismerés: „Fi­gyeld a kis vöröst micsoda nyuszi lenne..." És így to­vább. Az átlagpolgár ezt a nyelvet aligha érti. Szeren­csére. A mentő szirénája elnyom­ja a rádiók lármáját. Az ügyeleten megkezdődik az első éjszakai kihallgatás, az anaszteziológus bekap­csolja az altatószerkezetet, a sebész hozzálát összevarr­ni a sebet. Sípolnak az URH-készülékek, az „étter­mek" ajtajaiból messzire hallatszik az ordítás. A pénz lassan, de biztosan elindul oda. ahonnan reggel a bo­rítékba töltötték. A fizetésnapon csendes a város, kihalt az élet... Hogy pontosan hányadikán tör­tónt? Melyik hónapban? Jú­liusban, augusztusban, sísep­temberben októberben — és így tovább ... Matkó István A győztesek szegediek Minden e ső dijat e hoztck Budapesten, a KPVDSZ székházában rendezték meg az önkiszolgáló boltok pénz­tárosainak második orszá­gos versenyét, melyen min­den győzelmet a szegedi Éli­ker dolgozói szereztek meg. A vidéki országos bajnoksá­gon megnyerték a csapatbaj­nokságot, Gregus lmréné jóvoltából pedig a „Vidék bajnoka" címet is megsze­rezték. A második napon az országos bajnokság csa­patversenyében szintén elsők lettek, az országos bajnoki címet az egyéni versenyben Hídvégi Józsefnének ítélték oda. Minden első díjat haza­hoztak tehát, melyet kate­góriáikban megszerezhet­tek. Kétségtelenül nagy győ­zelem volt. Az önkiszolgáló boltokban a vásárlás gyorsa­sága nagyobb részt tőlük függ. Pontosságuktól, gyor­saságuktól. Most országos versenyt nyert a hat tagú szegedi csapat: Hídvégi Jó­zsefné és Virágh lmréné. a Marx téri 29-es, Gregus lm­réné, a Széchenyi téri 8-as, Szlatárovics Antalné, a Ká­rász utcai 31-es, Adonyi Je­nőné, a tarjáni 43-as és Kardos lmréné, az Ottörő té­ri 32-es bolt dolgozója. Hogyan sikerült elérniök ezt az eredményt? Minde­nekelőtt: nem előzmények nélkül. Két éve már vidéki bajnokságot nyertek a válla­lat dolgozói. Ez adott nekik is biztatást a felkészülés idején és a verseny első napjának izgalmai közepette. És az első napon megsze­rezték mind a két első he­lyet. Eredményük jobb volt, mint a Budapest-bajnokság első' helyezettéé. így aztán már nagyobb önbizalommal vágtak neki a második na­pi országos versenynek. Si­kerrel. Hídvégi Józsefné or­szágos bajnok lett. — Tíz éve dolgozom a szakmában. Hogy milyen volt a verseny? Lassabban ment, mint a boltban, ki­szolgálás közben. Lassabb gépeken versenyeztünk, mint az itteniek. Lassabb, és főként szokat­lan gépeken. Mégis nyertek, maguk mögött hagyva a pes­ti XIII.' kerület csapatát is. Pedig azok „profik". Az ottani féléves pénztáros is­kola tanulói, illetve végzett­jei. Azokon a gépeken ver­senyeztek, melyeken tanul­tak. Gregus lmréné a vidék bajnoka lett. Több mint tíz­éves gyakorlat áll mögötte. — Ez volt a harmadik or­szágos versenyem. Örülök, hogv így sikerült, hiszen egy éve nem gyakorlom a szak­mát. Igen, egy éve boltvezető­helyettes. Szlatárovics An­talné is már két éve „hűtlen lett" a pénztárgéphez. A vidék versenyében 120 részt­vevő közül mégis harmadik lett. Mi volt a feladat? Gépet befűzni, üzembe helyezni, száz tételt beütni, tíz téte­lenként fizettek a „vevők", pénzből visszaadni. Az or­szágos első — Hídvégi Jó­zsefné — három perc 78 másodperc alatt végzett a feladattal. Hiba nélkül. — A boltban gyorsabban megy. Pedig a versenyen a „vevők" jobbak voltak. Elő­re elkészítették a pénzt, csak visszaadni kellett és számol­ni. Itthon az is lassítja a munkát, hogy sokan a pénz­tárnál keresgélik elő pénzü­ket. Mégis jobb a boltban dolgozni. — Akkor is, ha tízesével állunk sorba, türelmetlenül? — Olyankor megy a leg­gyorsabban a munka és a leghibátlanabbul is. Amikor a/, ember csak arra koncent­rál. A csapatot Hegedűs Gyu­láné készítette fel a ver­A Balaton „naplója" A Balaton kii- lengéséről is. Az ze időnként 24 lönböző pontjain adatok szerint a órás lengési ciklu­felszedték a ta- tó vize csaknem sokat mutat. Emi­vasszal kihelyezett folyami sebesség- att az egyes térsé­müszereket. Ezek gel áramlik a ti- gekben félméteres a regisztráló ké- hányi szorosban. vízszintkülönb­szülékék vezették A keleti és a nyu- ségeket is ki lehet a tó „naplóját". A gati medence kö- mutatni. Ez a ta­mfíszerek számot zötti víz mozgása. . , adnak a Balaton helyváltoztatása a „viselkedéséről", a legszembetünőb­víztömeg mozgása- ben itt kísérhető ról, a szelek irá- figyelemmel. A _ nyár ól, a lehullott tó egész vízkészle- g J Balatonsze. csapadékról, a pa- tenek lengése fel- ... rolgásról, vala- tűnőén nagy. A mes kozott erös . mint a víztömeg magyar tenger vi- parteróziót okoz. I világvi­szonylatban rend­kívül ritka. A hul­lámzás Balatonlel­Gerencsér Miklós FEKETE 33. — Akkor most vegyük elő a szeretet szavát. Állj fel szépen. Bogdanov engedelmeskedett, de nyomban össze is csuklott. Nem tudott a talpára állni. Er­re Dobrai őrmester a hajába markolt, roppant erejével egyenes tartásra kényszeritette. — Eljöhetsz velem sétálni, de nehogy bizal­maskodj — viccelt a csendőr, mire a többiek felröhögtek. Azt hitte Bogdanov, szilánkokra hullik a lá­ba, ha még egyet lép. Talpába késhegyek ha­toltak, lába mintha csonkká nyomorult volna a késhegyek a talpán át egyenesen a térdébe szó­ródtak. A kínok kínjával szenvedett meg min­den lépésért. — Örömmel hallgatlak — mondta dallamos hangon Demeter. Ködös kábulat ülte meg Bogdanov agyát. Mennyi idő lehet még hátra a kínzásból? — próbálta fölmérni. Negyven-ötven perc jutott egy-egy kihallgatásra. így is alig fért bele a nap huszonnégy órájába a tizenegy józsefattilás Aléltságából az ütések riasztották eszméletre kétszeri golgotajárása. Bogdanov sem kételkedett Bogdanovot. Ahányszor talpára zuhant a gu­mibot, annyiszor tört ki belőle a borzalmas üvöltés. Demeter megállt kifújni magát. — Van már hangulatod a beszédhez? — Semmit nem tudok ... — Nono. Kár elhamarkodni. Bennem még pis­lákol a remény. Na, folytutjuk. És mintha csak babot csépelt volna, szenvte­len egyhangúsággal verte a fogoly talpát. Csep­pet sem zavarta a fogoly hajmeresztő üvöltözé­se. a kutya dühödt, ugatása Faragó alig tudta fékentartani az egyre őrjöngöbb farkaskutyát; maga tanította be arra. hogy támadjon, ha a vatiatott üvöltött a fájdalomtól. — Beszélek!... Beszélek! — kiabálta Bog­danov. abban, hogy tagadása esetén ma még újra fel­vezetik a tízes szobába, és annál Is súlyosabb kínvallatásnak vetik alá. mint amilyen a mos­tani. Inkább a halélt vállalta vo}na. — Én véstem a klisét — szólalt meg rekedten. Torkát szárazság fojtogatta. Játnbor évődés látszott Demeter nevető sze­mén. — Ennyire semmibeveszed az akasztófát? — Arra kíváncsiak, hogy ki készítette a klisét — Arra is, — Én voltam ... — Az lehetetlen ... — morfondírozott szylíden a főhadnagy. — Nincs neked akkora kézügyes­séged. Találj ki valami okosabbat. Például az igazat. Adok rá kereken harminc másodpercet. Csapzottan, szemébe rázódott hajjal szakította Ha előfordul az a sajnálatos eset hogy megint félbe Demeter a verést. Szinte álmosnak lát- rosszul hazudsz, akkor .. akkor bizony tovább szőtt a fáradtságtól. talpalunk. Máris figyelem ezt a fürge kis szar­kalábat a karórámon, öt másodperc... tíz má­sodperc. Ejnye, milyen gyorsan repül az idö. Balogh Mihály ... Juhász Lajos ... Balogh Mihály ... Juhás2 Lajos. Milyen egyszerű lenne kimondani — és Bogdanov azon kapta rajta ma­gát, hogy hangosan akar gondolkodni. A nyel­vére harapott. — Vajból van az én szívem — mondta Deme­ter. — Több mint egy perce várok. Bogdanov úr. kegyeskedjék hasrafeküdni. Nem volt képes engedelmeskedni az állati fé­lelemtől. Gáncsot vetettek neki. ellökték, ráro­hantak. lefogták. Faragó unta mér pórázon tar­tani a kutyát, ezért Bogdanov zokniját a fogolv szájába tömte. Folytatódott az őrülethozó talpalás. Sokáig tartott. Bogdanov rég elvesztette azt a képes­ségét, hogy számlálni tudja az ütéseket. A kín önkívületében ordítozott: Kitépték szájából a rongyot. Hárman térdeltek a fejéhez, cibálták a haját. — Mit kiabálsz?! Valakinek a nevét mond­tad?! Igen. Juhász Lajos és Balogh Mihály nevét kiabálta, de a rongytól csak hörgő, artikulátlar, hangok szakadtak fel vonagló melléből. Most, hogy érthetően beszélhetett volna, néma rtiaradt. Hasztalan verték padlóhoz a fejét, nem nyitotta ki a száját. — Jöhet a csárdás! — vezényelt Demeter. Alig derengett valami gyér öntudat Bogdanov eltompult agyában. A két név hunyorgott ben­ne, meg az a bizonvtulan emlékezés, hogy negy­ven-ötven percnél nem tarthat tovább a kihall­gatás. A kínzás perceit ezerszer hosszabbnak •rezle. mint a korábbi teljes életét. Rögeszmésen kapaszkodott u bizonyosságba, hogy tovább nem üthetik. Mert. ha ütni fogják, világgá üvölti azt a két nevet, és vége lesz a szenvedésnek, társai jótékonyan megölik a cellában ... (Folytatjuk.) senyre. Húsz éve van a szak­mában, bár már nem pénz­táros ő sem. — Hónapokon át dolgoz­tunk a lányokkal. Munka közben mértük az időt, munkaidő után a verseny feltételei szerint gyakorol­tunk. Szeretnénk harmadszor is megnyerni a dijat. Akkor már végleg itt maradna a serleg. Pénztárosok. Az önkiszol­gáló boltokban tőlük függ a kiszolgálás gyorsasága. Is­merniük kell az árakat, pontosan beütni a gépbe, pénzzel bánni, naponta sok mázsa árut átrakni egyik kosárból a másikba. Hídvé­ginó ideje alig több. mint három perc. Kilencven másodperccel jobb, mint két éve. Feleannyi sem volt, mint az utolsó helyezetté. Volt olyan vasárnapi mű­szak, hogy a pénztáros más­fél óra alatt harminchét ezer forintot szedett be — téve­dés nélkül. És a cél: még gyorsabban, pontosabban. Szávay István A győztes csapat: (Mairól Jobbra! Adonyi Jenöné, Hegedűs Gyu­láné, Szlatárovics Antalné, Gregus lmréné, Virágh lmréné. Híd­végi Józsefné és Kardos lmréné NAPI KISLEXIKON az ex librisről Kosztolányi találó meg­jegyzése szerint, az igazi művész, ha kell. a hü­velykujja körmén te­remt új műfajt magá­nak. Illik ez a megjegy­zés ehhez a jellegzetesen hüvelykuj.jnyi műfajhoz, az ex librishez, amely­nek egyik szegedi mű­vésze, Kopasz Márta most nyitotta meg tár­latát. 9 Hagyományai? Az ex libris hagyomá­nya természetesen a könyvhöz kapcsolódik, hiszen a latin kifeiezés magyarul azt ielenti: könyveiből. Meghatáro­zása: a könyvgvűitő tu­lajdonjogát megjelölő, nevét címerét, jelképét tartalmazó címke, me­lyet a kötés vagy a bo­rító belső lapjára ra­gasztanak. Tulajdonkép­pen a mai ex librisek őseinek számítanak azok a pecsétek és névcédu­lák. amelyekkel ősidőtől jelezték a könyvgyűjtők, hogy a könyv a tulajdo­nuk. A könyvnyomtatás előtti korból elég a hí­res Corvinákra utalni. Mint műfaj, az ex libris a könyvnyomtatás forra­dalmával alakult kl. s a múlt század végén vált hobbyvá a gyűjtése. • Művészek? A legelső ex libris­alkotók közül Dürert le­het kiemelni, aki W. Pirckheimer humanista tudósnak készítette máig híres kisgrafikáit. A ma­gyarok közül Buday Györgyöt érdemes meg­említeni. akinek jelleg­zetes ex libriseit világ­szerte ismerik. • Gyűjtők? A világ legnagyobb gyűjteménye az ameri­kai Yale Egyetem birto­kában van. ez 250 ezer darabból áll. az Ipar­művészeti Múzeumé a harmadik legnagyobb gyűjtemény: 80 ezer da­rabos. Ma a világon fél­ezer jelentős ex libris gyűjtői, tartanak szá­mon. Közülük harminca magvar. Jellemző, hogv az Exlibris-gyű.jtő Egye­sületek Nemzetközi Szö­vetségeitek az elnöke is hazánkfia: dr. Semsev Andor. aki 12 ezres gyűjteménnyel szerepel az ismert gyűjtők között.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents