Délmagyarország, 1970. október (60. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

VASÁRNAP, 1970. OKTÓBER 18. Z2 VASÁRNAPI Isznak Bábel JÉZUS BŰNE MAGAZIN Két ág közt. mintha tornyon, áll a varjú a légben, kővé dermed a szarvas, agancsának szép rajzát befutja a hó gőze: az ősz rozsdás vaspántját letörte már a tél — hát fölemeli botját bátyám, a zöld szakállú, ki itt él láthatatlan e törmelék vidéken, melyet földúl és gyógyít a négy évszak csatája, hogy csupa gyolcs és sebhely milliárd éve már — én zöld szakállú bátyám fölemeli a botját, hogy maga köré intse a kőszarvast, a varját, hogy elvezesse őket a völgybe, hol az Innen a Túlnannal határos, ahol soha se huny ki a percek rőzselángja s e láng fehér füstcsíkja, nincs felhő más az égen. A

rina, a szállodai szolgáló, ott lakott közel a főbejárathoz. Szerjoga, a szolgalegény pedig a hátsó lépcső táján. A dolog szégyenszemre megesett közöttük. Arina virágvasárnapján ikreket szült Szerjogának. A víz folydogál, a csillag ragyog, az ember meg fenegyerekeskedik. Így hát Arina újra csak áldott állapotba került, már a hatodik hónapot pergeti, gyorsan pergők az asszonyi hónapok. Szerjoga katonasorba cseperedett, be kellett vonulnia, ez Itt a bökkenő. Hát fogja magát Arina, előáll, és kereken megmondja: — Szerjoga. nincs értelme, hogy várjak rád. Négy esztendőn át te jobbra, én balra, a négy esztendő alatt, akárhogy is, de legalább hármat szülök. Ha szállodában szolgálsz — emelgesd a szoknyád. Ür mindahány, aki betér. Mire megjössz a katonaságtól — a belsőm már kiszikkadt, elfonnyadt asszony leszek, kellek is én akkor neked. — Ügy blz'a — bólogatott Szerjoga. — Most még legyeskednek körülöttem a kérők: Tofimics, a boltossegéd — goromba, mint a pokróc, no meg az öreg Iszaj Abramlcs, a szent Nyikola tempilom elöljárója, ereje fogytán levő ember —. de hát nekem úgyis a lelkem kavarja fel a ti gonosz, bika erőtök, hiába beszélek, még a szuszt is kiszorítjátok belőlem ... Letelik a három hónap, megjön a poronty, beadom a lelencbe, aztán férjhez megyek hozzájuk. Szerjoga csak hallgatja, hallgatja, lecsatolja nadrágszíját, s nagy virtussal méregeti vele Arina hasát. — A hasamat ne bántsd — szólt rá az asszony —, a te porontyod mocorog benne, nem idegen... Volt ott mégis hadd el hadd, potyogtak a legénykönnyek, csurgott az asszonyvér. de semmire sem jutottak. Erre az asszony ment, és Jézus Krisztus elé járult, mondván: Kovács Margit Fa és kövek — így és így. Uram Jézus, Arina vagyok, a Tver utcai Madrid és Louvre szolgálója. Ha szállodában szolgálsz — emelgesd a szoknyád, úr mindahány, aki betér. De ott jár lenn az árnyékvilágban, a le rabod. Szerjoga szolgalegény. A múlt év virágvasárnapján ikreket szültem neki. .. Aztán szép sorjában, töviről hegyire elmondta a dolgot. — Hát ha nem állna be katonának? — hümmögött a Megváltó. — Akkor jön a csendőr és nyakoncsípi ... — A csendőr — az Ür Jézus lehorgasztotta fejét —, erre nem is gondoltam... Mi lenne, ha netalán te élnél feddhetetlen életet? — Négy álló esztendőn át? — ámuldozott Arina. — Hiszen ha rád hallgatnánk, mindenkinek meg kellene házasodnia, hiszen réges-rég óta csak ez a módi járja nálad, no meg aztán, honnan jönne a szaporulat? Valami okosabbal könnyíts rajtam ... Elfutotta a pír az Űr Jézus arcát, az asszony az elevenére tapintott. de hallgatott. Ahol nincs, ott ne keress, ezt még az Isten is tudja. —t Ide figyelj, Isten teremtménye,' te, kedves, bűnös Arina leányzó — zengett végül ls az Ür Jézus dicsőséges hangja —, lábatlankodik itt a mennyekben egy jó képű angyal, Alfréd a neve, már nem bírok vele. egyre csak siránkozik: Uram Jézus, miért tettél engem alig húszéves koromban angyallá, hiszen itt használható fiatalember lehetnék. Hét, kedves lányom, ezt az Alfréd angyalt kerek négy esztendőre férjül adom neked. Vigaszod lesz ő, védelmeződ, és szerető hitvesed. Szülni tőle nemcsak hogy gyereket, de kacsa csibét is képtelenség, mert hancúrozónak ugyan hancúrozó, de amit tesz, nem komoly... — Éppen ez kell nekem -— ragyogott fel Arina —. hisz ez az a komolyság. amitől kétévenként háromszor halálomon vagyok... — Édes legyen a pihenésed, Isten teremtménye, Arina. könynyű legyen a fohászod, akár a nótaszó. Ámen. Ebben maradtak. Odahlvatták Alfrédot. Vézna legényke, gyengéd. égszínkék válla mögött két rózsaszín fényben játszó szárnyacska lebeg, mint két galamb a magasságos égben. Tapogatja Arina, tapogatja, mígnem bugyborékoló zokogásban tör ki belőle a meghatódottság, az asszonyi ellágyulás. — Alfrédocskám, egyetlen vígaszom, boldogságom ... Az Ür Jézus még meghagyta, hogy ágyba fekvés előtt levegyék ám a szárnyakat, az angyalszárny zsanérra jár. akár az ajtó — levegyék és tiszta lepedőbe csavarják. mert hát a sürgés-forgás közben a szárny eltörhet, pedig az nem akármiből, hanem újszülöttek sóhajából készül. Legvégül az Ür Jézus megszentelte a frigyet: meginvitálta az egész püspöki kórust. Szépen hangosan énekeltek, de harapnivaló, az már nem volt egy fikarcnyi se, arrafelé ez nem járja... Átölelte Arina Alfrédot, s a selyemhágcsón szaladt is vele lefelé a földre. Oda is értek a Petrovka utcába ... — lám. hova akart az asszony kilyukadni — Alfrédnak, akin nem hogy gatya, de az ég világon semmi nem volt, vásárolt is tüstént lakk félcipőt, kockás gyapjúnadrágot, vadászkabátot, meg piros bársony mellényt. — Egyéb majd otthon is akad — mondta. Arina aznap nem dolgozott, kimenőt kért. Szerjoga eljött, botrányt ls csapott, de az asszony ajtót sem nyitott, csak kiszólt: — Szergej Nyifantics. most épp a lábamat áztatom, kérem, távozzon innét, botrány nélkül ... Mire a legény szó nélkül sarkon fordult, és elment. Ezt már az angyali erő hatására tette. Arina olyan vacsorát csapott, hogy még egy kupec is megnyalta volna tőle a tíz ujját, mert hát ki akarta vágni a rezet. Egy palack vodka, óbor. aldunai hering krumplival. no meg tea szamovárból. Alfréd falatozta is ezeket a földi javakat, csakhogy nagyhamar levették a lábáról. Arina egy szempillantás alatt kiemelte a szárnyakat a zsanérból, begöngyölte, Alfrédot meg ar ágyra fektette. Ott fekszik csodás fehéren a pehelydunnán, a rozoga, sok bűnt látott nyoszolyán. földöntúli ragyogás sugárzik belőle, hold meg vörös sugarak kergetőznek egymást váltva a szobában, fénykévés lábon Imbolyogva. Arina nevet és sír, dalol és fohászkodik. Hallatlan boldogság jutott osztályrészedül ezen a megsanyargatott földön. Arina. boldog vagy te az asszonyok között! A palackot fenekéig kiitták. Meg is volt a hatása. Alig, hogy elszenderegtek, Arina Alfrédra huppant izzó. hathónapos. Szergejtől viselős hasával. Nem volt neki elég. hogy angyallal hálhatott, nem volt neki elég, hogy a szomszéd szobában senki sem krákog, senki sem hortyog, se nem szipákol, mindez nem elég a megveszekedett, telhetetlen aszszonyának. nem, még a kidülledt, forró hasát is melengetni kellett neki. S agyonnyomta Isten angyalát, agyonnyomta részeg mámorában, örömében, agyonnyomta. mint egy egyhetes csecsemőt, maga alá gyűrte, mígnem az halálos véget ért. A szárnyak pedig, a fehér lepedőbe bugyolált szárnyak, sápadt könnyeket csorgattak. S feljött a hajnal — a fák lombja lekonyult. A távoli északi erdők mindmegannyi fenyőfája pópasüveget öltött, mind megannyi fenyőfa térdre borult. Megint csak ott állt Arina az Ür trónusa előtt, testesen, tagbaszakadtan, vörös kezén meg ott nyugszik az ifjú holttest. _ — Tekints le rám. Uram .., Ezt már Jézus szelíd szíve sem bírta el. s megátkozta az aszszonyt. felgerjedt haragjában. — Ahogy a földön viselkedtél, úgy viselkednek majd veled, Arina... — De hát. Uram Jézus — szólalt meg Arina alig hallható hangon —, vajon én teremtettem-e nehéznek testem, vajon én pároltam-e kisüstön a vodkát, vajon én találtarfi-e ki a magányos együgyű asszonyleiket... — Nem akarok többé veled bajlódni — kiáltott fel az Űr Jézus —. agyonnyomtad az angyalom, te vacak ... S gerjedelmes szélvésszel lependerftette Arinát a földre, a Tver utcába, a Madrid és Louvre szállodába, le a kis kamrájába, ami az ő föld! osztályrésze. Ott pedig már meggyűlt a tenger baj. Szerjoga duhajkodik, ahogy ez a regrutához illik. Trofimlcs a boltossegéd is megjött Kolomnából — s meglátta Arinát kigömbölyödve, kicsattanó képpel. — A hasas mindenedet —kezdte, s csak mondta az ehhez hasonlókat. Az öreg Iszaj Abramovics hírét hallva a gömbölyödő hasnak, szintén zsörtölődik: — A történtek után — mondja —, nem vihetlek oltár elé, de azért szívesen elhálogatok veled ... Az ilyen vénembernek inkább a nyirkos földben kellene már hálni, nem egyebütt, de azért mégiscsak leköpi az ember lelkét. Mintha mindenki megveszekedett volna — a kukták, a kupecek. a vendégek. A kereskedőember — játékos kedvű. S ezzel vége a mesének. De mivel hogy a három hónap is lejárt, s Arina szülni készült, kivánszorgott hát a hátsó udvarra, a selymes ég felé emelte szörnyű nagy hasát, és hangtalanul fohászkodott: — Látod, Uram, látod ezt a hasat, úgy dobol benne mintha borsót rázna. Hogy mitől van ez — nem tudom. Még egy ilyet, Uram, Jézus, nem kívánok ... Válaszul az Űr Jézus könnyeivel öntözte Arinát. aztán letérdelt: — Bocsáss meg nekem. Arina, Bocsásd meg nekem, bűnös Istennek amit veled műveltem .. — Nem bocsátok meg neked, Jézus Krisztus — válaszolta Arina —, nem én. (Fordílotta: Wcssely László) Cs. Pataj Mihály Abai Pál NARANCSSZÍNŰ ING N

éhány hete Ausztriában jártam. Személyes ügy, ebben semmi érdekes nincs, megtettem máskor is, mindig épségben és szerencsésen vissza ls tértem. Ez is valami, hiszen a szomszédék sem lettek szegényebbek és én sem lettem egy-egy úttól gazdagabb. Élményben igen. de zseblleg nem. Pedig sokan úgy gondolják, hogy egy ilyen utazáshoz annyi - mindent vásárol odakint az ember, ruhát, inget, toronyórát láncostul. hogy hazatérve feltéllenül ő lesz a „menő fej" ... Lehet, hogy másokkal előfordul, velem nem. Az én fejem egyelőre nem menő. hanem sajgó. mert vonják tőlem az OTP-t, amit az útra felvettem ... No. de üsse kő. ha az ember bőröndjében élményeket hoz haza. az mindennél többet, ér. így volt most ls. Sohasem fogom elfelelteni a Semmering-hegyelnek birkózását a lebukó nappal, két olasz autókaremboliát a strádán... A grinzingi borivóversenyt, és az ottani Beethoven-házat... De minek soroljam. Mindenkinek megvannak a saját útiemlékei. Nekem viszont van valamim, ami nem engem, hanem másokat emlékeztet legutóbbi utamra. Ez pedig az újonnan vásárolt narancsszínű ingem. Igen, néhány napja rikító nyári sárga ingem kelt sárga irigységet néhány kollegámban, honfitársamban Ha sárga ingemmel előfordulok, azonnal megkapom a jóindulatú, baráti szúrást. — Jól megy neked. Látszik, hogy a bőröd alatt is konvertábilis valuta van. — Ezt az inget biztos. hogy külföldön vetted Legalább 200 schillinget adtál érte. Látszik, hogy Bécsben jártál... Lassan már kezdem unni. hogv ennyit foglalkoznak legújabb szerzeményemmel, s ezért kénytelen vagyok elárulni ingem eredetét. Becsületemre állítom, hogy nem is odakint vásároltam, hanem itthon, a Használt Cikk Boltban „Leértékelt áru" — hirdette rajta a tábla, őszintén szólva, inkább ez tetszett meg ne. kem, mint az ing. Szóval mindegy, azóta járok narancsszínű ingben és glóriában .,,