Délmagyarország, 1970. október (60. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

\ VASÁRNAP, 1970. OKTÓBER 18. Z2 A szegedi járás kommunistáinak pártértekezlete Szombaton a szegedi Tisza­szálló koncerttermében ta­nácskoztak a szegedi járás kommunistáinak küldöttei, „Tovább a lenini úton" — e jelmondat fogadta a tanács­kozásra érkező 194 küldöttet és a 26 meghívottat. Gruber János, a szegedi járási párt­bizottság titkára megnyitója ulán a pártértekezlet meg­választotta az elnökséget, a munkabizottságok tagjait. A pártértekezlet elnöki tiszté­vel Csápenszki Istvánt, a párt-végrehajtóbizottság tag­ját bízták meg, az el­nökségbe pedig Komó­csin Zoltánt, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titká­rát választották — aki a vi­ta során tolmácsolta a sze­gedi járás kommunistáinak a Központi Bizottság és Kádár János személyes üdvözletét —. továbbá Győri Imrét, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagját. a Csongrád megyei pártbizottság első titkárát — aki szintén fel­szólalt a vitában —. Rózsa Istvánt, a megyei pártbizott­ság titkárát, dr. Kovács Jó­7.sefet, a szegedi járási párt­bizottság első titkárát, Gru­ber Jánost, a járási pártbi­zottság titkárát. dr. Rózsa Józsefet, a mórahalmi párt­bizottság titkárát. Varga Andrásnét. a Hazafias Nép­front járási titkárát. Dobó József mórahalmi nyugdíjast, Farkas Istvánt, a szegedi já­rási tanács vb elnökét, Hegy. vári Ferencné domaszéki pe­dagógust, Bálán Miklós kis­teleki tsz-párttitkárt, Tóth Szilveszterné országgyűlési képviselőt, zákányszéki ta­nácselnököt, dr. Ábrahám Antalt, a járási tanács vb elnökhelyettesét, Adók Ist­vánné algyői tsz-főkönyvelőt, Vass Vilmos gyálaréti tsz­párttitkárt. Bodó Viola bor­dányi nyugdíjast. Kanalas Sándor deszki tsz-elnököt, Dudás Imre bordányi tsz-el­nököt. A pártértekezlet a követ­kező napirendet fogadta el: 1. Az MSZMP szegedi já­rási bizottságának beszámo­lója négyéves munkájáról. Előadó: dr. Kovács József. 2. Az MSZMP Központi Bizottsága kongresszusi irányelveiről és a Szervezeti Szabályzat módosításának tervezetéről szóló vitaindító beszámoló. Előadó: dr. Ko­vács József. 3. Együttes vita a két elő­terjesztés felett. 4. A pártbizottság tagjai­nak és a felsőbb pártérte­kezlet küldötteinek megvá­lasztása. A pártértekezlet a fenti napirend szerint kezdte meg tanácskozását. A pártbizott­ság írásban kiküldött beszá­molójához dr. Kovács Jó­zsef mondott vitaindító re­ferátumot. szakszövetkezeti mozgalom lehetőségének jó kihasználá­sa, a termelőszövetkezetek eredményesebb munkájának biztosítása. — Az alapszervezeteknél más munkamódszerre van szükség, mint a felettes pártszerveknél — állapította meg. — Az alapszervezetek­nél elkerülhetetlen, hogy a pártmunka eszközeivel se­gítsék a konkrét termelést szolgáló munkát. A párt­szervezetek, a kommunisták egyrészt serkentsék, másrészt legjobb tudásukkal segítsék a gazdasági feladatoknak, a párt gazdaságpolitikájának érvényesülését. A tsz-ek el­nökei, szakemberei pedig igényeljék a pártalapszerve­zet segítő munkáját. A továbbiakban arról szólt, — s ez a kialakult munkamódszerre jellemző —. hogy elmarad a párthatáro­zatok végrehajtása, nincs elég következetesség a hozott döntések végrehajtásában. Ez nemcsak az alapszerve­zetek gondja, a járási bizott­ság munkájára is áll. Az alapszervezeti taggyűlések határozatainak végrehajtása azonban talán jobban el van hanyagolva, mint a fe­lettes pártszervek határoza­tai. Mindebből következik, hogy nagyobb gondot szüksé­ges fordítani e kérdésre. A továbbiakban a vezető­ségválasztó taggyűlések ta­pasztalatairól számolt be dr. Kovács József, majd ismer­tette a járás kommunistái­nak véleményét a kongresz­szusi irányelvekről, a Szer­vezeti Szabályzat módosítási javaslatairól, a pártértekezlet elé tárva e két pártdoku­mentummal kapcsolatos ál­lásfoglaláshoz a pártbizott­ság javaslatait. II pártbizottság beszámolója Az elmúlt négy esztendő­ről. mely a szegedi járásban is jelentős változásokat ho­zott, nagyon reálisan, az eredmények és a sürgetően jelentkező tennivalók együt­tes összegezésével ad számot a beszámoló. Felgyorsult a szegedi járás fejlődésének üteme az el­múlt négy esztendőben. Kü­lönösen az utóbbi két évben mutatkozott meg ez a ten­dencia igen erőteljesen. Is­merétes: a járás természeti adottságai sokrétűek. Ebből is adódik az, hogy a járás gazdasági és társadalmi éle­tét jó néhány ellentmondás feszíti még. Egészséges gazdasági fejlődés Dr. Kovács József: A gazdasági forradalom megvívása fontos feladatunk Referátuma elején a nem­zetközi helyzet alakulásáról, pártunk és a Magyar Nép­köztársaság külpolitikájáról szólt, hangsúlyozva: e külpo­litika következetes és szi­lárd. Méltatta a továbbiak­ban. hogy a járás lakossága helytállt az árvízveszély el­leni küzdelem nehéz napjai­ban. Köszönetet mondott a védekezésben, a lakosság el­látásában, a rend és fegye­lem fenntartásában közre­működőknek. — A járási pártbizottság maga mögött hagyott négy munkás esztendeje gonddal, problémával és felemelő eredményes munkával telt el — hangsúlyozta, majd szólt arról, hogy a szegedi járás gazdaságpolitikai kérdései közül ugyan az ipari tevé­kenység sem alábecsülendő, de meghatározó mégis a me­zőgazdaság. A további gaz­dasági előrehaladás érdeké­ben halaszthatatlan járási feladat a kialakult gazdál­kodási rendszer felülvizsgá­lása és elemzése ahhoz, hogy a gazdaságok további fejlő­déséhez iránj't tudjanak mu­tatni. — Sürgős feladat — mon­dotta — a termelőszövetke­zeti pártalapszervezetek munkamódszerének tovább­fejlesztése. Szinte minden termelőszövetkezetben indo­kolt továbbfejleszteni a párt­szervezetek elvi. politikai irányító, ellenőrző és értéke­lő munkáját Az elvi irányító munka sok helyen csorbát szenved még és ez főleg a függetlenített párttitkár munkájára korlátozódik, amelynek gyakran nem elvi jellegű, hanem éppen gya­korlati szakmai jellege dom­borodik ki. Sőt. az sem rit­kaság. hogy a függetlenített pártalaoszervezeti titkár a termelőszövetkezet elnöké­nek akarata szerint vezeti az alapszervezet munkáját. A továbbiakban arról szólt, hogv a párt vezető szerepének gyakorlati alkal­mazásával több alapszerve­zetben baj van. Az egyik: az alapszervezet vezetősége ar­ra való hivatkozással, hogy a pártnak a politikai vezetés a feladata, egyszerűen rá­hagyja a fontos termelési, gazdasági kérdések megoldá­sával való küszködést a gaz­dasági vezetésre. A másik véglet: a pártszervezetek ve­zetőségei vagy az alapszer­vezetek titkárai apró részlet­kérdéseket is maguk akar­nak megoldani. Ez a mód­szer leggyakrabban bizal­matlansággal telített, nem is vezet eredményre. Hangsú­lyozta: mindkét véglet káros. Az alapszervezeteknek a pártmunka leghatékonyabb eszközével kell elősegíteni­ük a gazdasági feladatok megoldását. Nem feledkez­hetnek meg arról, hogy for­radalmi mozgalmunk jelen­leg a mai társadalompoliti­kában a gazdasági forrada­lom sikeres megvívása. Ezen belül napjaink legforradal­mibb feladata a szegedi já­rásnak a mezőgazdaság fej­lesztése, növénytermelés, a szőlő-, gyümölcs- és zöld­ségtermelés korszerűsítése, az állattenyésztés fejlesztési, a A járás mezőgazdasága az 1966-os pártértekezlet óta egészségesen fejlődött. Külö­nösen jelentős, hogy a tsz­tagság hangulata kielégítő, jó a termelési kedv. mind töb­ben vesznek részt a közös munkában. Javult a mező­gazdaságban dolgozók élet­és munkakörülménye, s mind erőteljesebben bontakozik ki a tsz-demokrócia. Természeti adottságok te­kintetében az országos és a megyei szint alatt marad a járás 274 ezer 486 holdnyi földterülete. Külön figyelmet, érdemel a szőlőterület. Még 1963-ban határozat született a szőlő­és gyümölcstermesztés fellen­dítésére. mely szerint a já­rás gazdálkodási struktúrá­ját átfogó terv alapján kell átalakítani. A tanulmány­terv a gyenge homoki szán­tóterületeket szőlő- és gyü­mölcstelepítések céljára je­lölte ki. A tervek 6zerint 1961-től az idei évig 9120 hold szőlőt és 8260 hold gyü­mölcsöst kellett volna tele­píteni 1 Ez a harmadik öt­éves terv irányelveinek mó­dosulása miatt nem valósult meg. Szőlőt 3861 'holdon és gyümölcsöst 4426 holdon te­lepítettek. A fajtaösszetétel javítása érdekében indokolt lenne egy alaposan megter­vezett és előkészített re­konstrukció. azonban a je­lenlegi ösztönzők a tsz-eket erre nem serkentik. A szö­vetkezetek pedig saját ere­jüket elsősorban eszközellá­tottságuk javítására használ­ják fel. A gyümölcsültetvényekkel is a szőlőhöz hasonlóan gond­jaik vannak a gazdaságok­nak. Kedvezőtlen a gyü­mölcsfajták összetétele. Ez pedig nem felel meg a ke­reskedelmi igényeknek. Kí­vánatos volna a meggy, a cseresznye és a bogyÓ6 gyü­mölcsök termesztése. A ter­mőre fordult gyümölcsösök még ott sem hozták meg a várt jövedelmet, ahol mind a telepítés, mind az ápolás kifogástalan volt. A korsze­rűtlen termelés miatt gazda­ságosság tekintetében a szö­vetkezetek nem versenyké­pesek. Ugyanakkor nem tud­ják megvásárolni a betakarí­táshoz szükséges válogató-, osztályozógépeket. amely a termelékenységet növelné, és az önköltséget csökkentené! Az állattenyésztés fejlesz­tése az utóbbi két esztendő­ben előtérbe került. Míg a szövetkezetekben az állatál­lomány mérsékelten fejlődik, addig a háztáji és egyéb gaz­daságok állatállománya csök­ken. Az állattenyésztés üzem­ágsúlya az üzemeken belül nem emelkedett és jövedel­mezősége sem javult az el­múlt esztendőkben. Az alap­tevékenység árbevételének 41 százaléka származott állatte­nyésztésből 1967-ben. 1968­ban 36,6 és tavaly pedig 34.7 százaléka. A fő probléma ab­ban van. hogy az állatte­nyésztés nyeresége — a fel­vásárlási árak emelkedése ellenére! — egy év alatt 2 millió forinttal — azaz: 11 százalékkal — csökkent. Ebben a járásban — a sa­játos természeti adottságokat figyelembe véve — az állati termékek mennyiségi és mi­nőségi növelésének, az ön­költség csökkentésének aka­dályát képezik azok a ..ha­gyományos" állattartási és takarmányozási módszerek is. amelyek a kisüzemben meg­feleltek. s ezeket a szövet­kezetek — sok esetben — fenntartás nélkül alkalmaz­zák. A régi módszerekhez való ragaszkodás gátja az állat­állomány létszámbeli és mi­nőségi fejlődésének. Az ál­lati termékek nagv tömegű és olcsó előállítása csak kor­szerű és céltudatos tenyész­tési. takarmányozási módsze­rekkel érhető el. tói eltekintve helyes a ki­egészítő tevékenység további fejlesztése, elsősorban a me­zőgazdasági termeléssel ösz­szefüggő területeken. Igen sokan hagyják ott a tsz-eket és a városi iparban helyezkednek el. Ez is gon­dot okoz. Főleg a fiatalok hagyják ott a szövetkezetet, akik az öregek helyébe lép­hetnének. Az igaz, hogy a jelenlegi helyzetben a tsz-ek olyan munkakörülmények­kel és jövedelmi viszonyok­kal rendelkeznek, mely nem tudja az ipar vonzását el­lensúlyozni. Ennek a fe­szültségnek a feloldása a termelési technika fejleszté­sével és a gazdálkodási struktúra módosításával le­hetséges. Állandó probléma a beru­házósok terén, hogy a ked­vezőtlen termőhelyi adottsá­gokkal rendelkező tsz-ek nem jutnak hitelhez. A be­ruházáshoz szükséges saját erővel nem rendelkeznek és így az állami támogatást nem tudják igénybe venni. A tsz-ek elmúlt négyévi gazdálkodását értékelve meg­állapítható: az elért eredmé­nyek szerények, de biztatóak. A termelési érték és az árbe­vétel dinamikus fejlődése, a termelési érték és a terme­lési költség arányának ked­vezőbb alakulása, a mérleg szerinti veszteség csökkené­se, a munkadíjazás színvo­nalának emelkedése azt iga­zolja, hogy a tsz-vezetők éltek a gazdaságirányítási rendszer adta lehetőségek­kel. A járás területén egy 10 ezer 400 holdas állami gaz­daság is gazdálkodik, mely­nek a szántóföldi növény­termesztés a jelentősebb üzemága. s a szőlő- és gyü­mölcstermesztés érdemel fi­gyelmet. Kiterjedt üzemága még a haltenyésztés is. E gazdaság 1965-től tervét minden évben 2—3 millió fo­rinttal túlteljesítette. A hal­mozott termelési érték 1965­höz viszonyítva 1969-ben 37.7 százalékkal növekedett. Jól­lehet a gazdaság a kedve­zőtlen adottságú állami gaz­daságok közé tartozik. összegezésül megállapítha­tó: a tsz-ek gazdálkodása a III. ötéves tervidőszakban pozitív irányban haladt. Az előírt 13—15 százalékos ter­melésnövekedést a járás me­zőgazdasága — jelentős álla­mi dotációval — négy év alatt elérte. A jövő feladatai: a IV. öt­éves tervben a többtermelés alapja a termelékenység ja­vulása legyen. Törekedni kell a munkafolyamatok komplex gépesítésére. A jö­vedelmezőség emelése érde­kében társulásokat és közös vállalatokat ésszerű létre­hozni. Folytatni szükséges — lassúbb ütemben — a ho­mokteriiletek hasznosítására készült terv keretében a sző­lő- és gyümölcstelepítést. Fontos a hústermelés növe­lése. mind a háztáji, mind a közös gazdaságban. Segíteni szükséges a szövetkezetek kooperációiát az állattenyész­tés területén is. Erőteljesebb iparosodás Javuló vagyoni helyzet A szegedi járásban 16 szak­szövetkezet gazdálkodik az átlagosnál gyengébb termő­helyi adottságok között. A szakszövetkezetek gaz­dálkodási eredményeit érté­kelve ielentős fejlődés ta­pasztalható. főleg a gazdasá­gi reform hatására. Annak ellenére, hogy egyes ágaza­tok veszteségesek. vagvoni helyzetük 1966 évhez viszo­nyítva javult. A szakszövet­kezetek közös és beruházott vagyona egy év alatt 5,5 szá­zalékkal. a forgó vagyon 8 százalékkal és a tiszta va­gyon 12 százalékkal emelke­dett. A szakszövetkezetek kö­zül azok fejlődtek erőtelje­sebben. amelyek felismerték a mezőgazdasági termelés mellett a melléküzemági te­vékenységből adódó lehető­ségeket. A szakszövetkezetek gazdálkodásában sok pénz­ügyi és gazdasipoolitikai probléma merült fel. Külö­nösen a munkacsúcsok idő­szakában munkaerőhiány je­lentkezik. Nagyobb arányú, korszerű, komplex beruházá­sok megvalósításához még a jelenlegi nagyarányú állami támogatást figyelembe véve sem rendelkeznek kellő mennyiségű pénzeszközzel. Több szakszövetkezet és ter­melőszövetkezet összefogva egyszerű társulás vagv kö­zös vállalkozás formájában képes csak nagyüzemi léte­sítmény megvalósítására. A termelőszövetkezetek melléküzemági tevékenysége jelentősen növeli az összes termelési értéket. A helyen­ként tapasztalható túlzások­A járás ipara az elmúlt négy év alatt erőteljesen fejlődött. Az állami ipari üzemek 1965-ben 281 millió 852 ezer, tavaly pedig 346 millió 80 ezer forint termelé­si értéket állítottak elő. A dolgozók átlagkeresete ezidö alatt 1626 forintról 2024-re emelkedett. Az üzemek fejlesztették a technológiai eljárósokat és meggyorsították a gyárt­mányfejlesztést, de mindez csak kezdetnek tekinthető. A szöregi borpalackozó ter­mékösszetételét tavaly bőví­tette. A tápéi hajójavító 1966-tól máig igen eredmé­nyesen tevékenykedett, me­lyet a MAHART vezetősége többször elismert. A sütő­ipari üzemek igen elhanya­goltak voltak 1966—67-ben. Ezt követően a kisteleki, sán­dorfalvi, üllési és puszta­mérges! pékségekben re­konstrukciót hajtottak végre A szöregi Téglagyárban 1P69 őszétől — szerény mérték­ben — elkezdődött egyes mukafol.vamatok korszerűsí­tése. A teljes felújítás 1973— 74-ben fejeződik be. Munka­eröhíánnvpl küzdenek. Megerősödtök a ktsz-ek is. Egyes ktsz-ek 1965—66-ban rosszul álltak pénzügyileg, de 1967 végére a pénzüevi otTvcnsúV helyreállt. Nagvot léoett előre a szolgáltatási tevékenység terén az Első Szegedi Járási Ktsz, mely 19 községben, 19 szakmában, 86 helyen tart fenn üzemet. A háziipari szövetkezetek termelése számottevő, külö­nösen a tápéi üzemben ta­pasztalható leggyorsabb fej­lődés: termelésük 40 száza­lékát exportálják. Említésre méltó a sándorfalvi egység exportja is. K.ét jellemző adat: a háziipari szövetkeze­tek 1965-ben 15 millió 438 ezer, 1969-ben 31 millió 943 ezer forint értékű terméket állítottak elő. A lakosság ellátásáért az áfészek sokat tettek és tesz­nek. Helyesen valósult meg a kereskedelemben a párt és a kormány gazdaságpolitiká­ja. A járás 9 áfészének össz­forgalma 1965-ben 539 millió 479 ezer, 1969-ben 733 millió 933 ezer forint volt, mely 36 százalékos növekedés. Ez a „felfutás" — a mai követel­ménveket figyelembe véve — kultúrált körülményeket te­remtett. Jobb az áruellátás, bővült a választék, de van­nak még hiánycikkek is. Megvalósításra váró feladat: a fogyasztási szövetkezetek egvmás közötti kooperáció­iának megteremtése. Nőtt az áfészek nveresége: 1965-ben 19 millió 818 ezer. tavalv 32 millió 968 ezer forint volt. A dolgozók átlagkeresete 1477 forintról 1799-re nőtt ez idő alatt. Növekvő életszínvonal A lakosság életszínvonala ebben a járásban is nőtt. A mezőgazdaságban foglalkoz­tatottak száma 25 százalék­kal csökkent. A fiatalok visz­szaáramlasa a mezőgazdaság­ban lassú. A iárasban 18 ezer 762-en járnak el lakóhelyük­ről dolgozni. Átlagban egy községből 625-en. De néhány községben ennél jóval töb­(Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents