Délmagyarország, 1970. október (60. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-17 / 244. szám

6ZOMBAT, 1970. OKTÓBER 17. 3 szegedi mijnkaselet Vasárnap: négy kiló kenyér Maksáék a Széchenyi téren laknak. Idegenvezető: ,.A Széchenyi tér Közép-Európa legszebb tere. Minden tavasszal nyílnak tulipánfái, egész nyáron virágoznak virágai. A Széchenyi teret mindenki ismeri." Maksáékat csak a Széchenyi tér 7-ben ismerik. Állami lakásban laknak. Egy szoba, előszoba, vécé. Az ab. lak az udvarra néz. A szoba magasságra valószínűleg nagyobb, mint szélességre Nyolc éve laknak itt, csak jövőre kaphatnak másik lakást. mert 194-ek. Maksáék hatan vannak. Férj. telcség. négy fiú. A legnagyobb nyolcadikos, a legkisebb másodikos. A gyerekek jól tanulnak. Majdnem mindig jeles a bizonyítványuk. Csak így tanulhatnak majd tovább. Nyáron egyikük dolgozott, a többi napközis táborban volt. Nagy segítség ez, legfeljebb a közlekedési kiadások nőttek meg egy kicsit. e Tipikusak-e Maksáék? A hátam mögött televízió. Nagy képernyős. Van hűtőgépük. porszívójuk. Részletre vettek mindent. A bútor kevés, nem is tudnák hova tenni. Van kinyitható heverőjük, de nem tudják kinyitni. A nyolcadikos gyerek azon alszik, összegömbölyödve. 175 centi magas. Versenyszerűen úszik, második volt az úttörő-olimpián. A falak is zsúfoltak. Maksáék havonta 100—120 forintot költenek könyvekre. Az olvasás a mindenük. A gyerekeknek is. A négy gyereknek külön könyvespolca van. Beszédükön megérezni, hogy olvasnak, pedig tanulni nekik. a szülőknek nem volt idejük. Maksáné tizenöt éves korában a vasöntödében kezdett dolgozni, aztán került a ruhagyárba. Tizenhat éve van ott. Szalaggépen dolgozik. Ujjbevarró. A férje postakezelő Maksáék tizenöt éve élnek együtt. Tvlaksa Lajos negyvenéves. a felesége harminckettő. Bennszülött szegediek. Csak a lakásra panaszkodnak. Ügy érzik, vannak, akik rosszabb helyzetben élnek, mint ők. Ha rajtuk múlna, a fiatal házasokat segítenék, akik az albérletben nem tudják összeszedni a lakásra valót. Maksáék közösségi emberek. bár nem élhetnek társadalmi életet. Háromezer forintot kapnak kézhez munkahelyükön. Mellékest is vállalnak, nem forszírozom, hogy mit. A háromezerből — tréfásan mondják — négyezer kell kosztra. Hétköznap két kiló kenyér fogy el. pedig a gyerekek napköziben vannak, vacsorára nem elég az ötvenes. Hét végén száz forint is elmegy a hentesnél, nem szólva a többiről. A négy fiú sokat eszik: ha hazajönnek a napköziből, már kérik a második .uzsonnát. Ha elmegy valamelyikük, hiányzik. Két karéjjal kevesebb kenyeret szelnek vacsorához. Családi pótlékul havonta 680 forintot kapnak a négy gyerekre. A napközi elvisz ebből 450 forintot, reggelire minden gyerek egy forint húszat kap. Három kifli keH már ekkora fiúknak. Más kedvezményt is kapnak Maksáék. Maksáné a gyárban négy forintért jó és bőséges ebédet kap, a férje most a Dózsa-klubban eszik, két hétre hetvennyolc forintot fizet. Azelőtt — amíg a postásétkezdét le nem bontották 27 forinttal olcsóbban kapta. Maksáék még nem voltak üdülni. Egyrészt azért nem, mert nem tudják kire hagyni a gyerekeket. másrészt azért nem, mert nagy családnak való beutaló kevés van. Nyáron kimennek a Tiszapartra. Az is jó. szemmel lehet tartani a gyerekeket. Mindketten KST-tagok 250nel. Egyiküké a szabadságra megy el, a másikuké karácsonyra. Sok bajuk van a ruházkodással. Mennyi cipő kell minden gyereknek! Nyáron 2—2 pár szandált szaggatnak el. Ősszel legalább nyolcszáz forintot költenek el az iskolai könyvekre, füzetekre. Ha megfelelő lakás van, szerintük négyezer forint fizetés elég a megélhetéshez. Ahhoz is, hogy néha beüljenek a vendéglőbe egy pohár sörre. De hát bútor is kellene, meg háztartási gépek. A gyerekeknek meg nem akarnak útjukba állni: tanuljanak tovább, ameddig akarnak. e Az ideális család: három gyerek — mondja Maksa Lajos. Az már nagy család. S mivel lehetne segíteni rajtuk? Maksáné szerint — keserű tapasztalatok állnak mögötte — azoknak, akik nem tudják igénybe venni a gyermekgondozási segélyt, adják meg azt a lehetőséget, hogy nyugodtan otthon maradhassanak a beteg gyerek mellett. Ne csak egyéves hanem hároméves korig írják ki a gyerek mellé táppénzzel az anyákat. Azt mindketten áilitják, hogy a vállalatoktól nagyobb segítséget kaphatnának a nagycsaládosok. Ábrándjaik közt legfeljebb az szerepelne még. ha gyerekruhákat a mai méreteknek megfelelően áraznák, a tizennégy éves gyereknek nem kellene mái drága felnőtt öltönyt vásárolni. *» Tipikus csaiád-e Maksáéké? Nem tudom. De — tizenöt év küzdelmei után is: család. Modern emberek-e Maksáék? Gondolkodásit! ódj ukban igen. Veress Miklós II Román Egységfront delegációja Szegeden Tegnap délelőtt érkezett Szegedre a Román Szocialista Egységfront háromtaI gú küldöttsége, amely a Hazafias Népfront Országos Titkárságának meghívására utazott hazánkba. A delegáció vezetője Ion Ichim, a I Román Kommunista Párt j Központi Bizottságának tagj ja, a nagy nemzetgyűlés képviselője, a Román Szo; cialista Egységfront Orszáj gos Tanácsának tagja, az : egységfront Baco városi elj nöke, tagjai: Dimitru MarI ceí, az egységfront Constanca megyei és Teodor Buimistruc, az egységfront Kalac megyei titkára. A küldöttség három napot tölt a megyében. Tegnap a megérkezés után a Hazafias Népfront megyei bizottsága adott fogadást Tábor utcai titkárságán a vendégek tiszteletére, majd délután megnézték a szegedi szalámigyárat. Ma délelőtt a népfront Szeged városi bizottságára látogatnak, részt vesznek egy közös megbeszélésen, amelynek témája, hogy milyen tevékenységet végez a népfront az értelmiség körében. Délután a merkedik a vezetőséggel és Szegeddel ismerkednek, vádelegáció a szentesi Árpád a tagság képviselőivel. rosnézés közben, majd 19termelöszövetkezetet tekinti Holnap, vasárnap a ro- én, hétfőn búcsút mondanak meg, baratá találkozón is- mán egységfront képviselői vendéglátóiknak. Építkezések a Belvárosban A román delegáció a megérkezés utáni fogadáson i kiállítás Fél országra szóló tapasztalatcsere céljából szervezték a vásárhelyi felsőfokú mezőgazdasági technikumban a város bemutatkozását szolgáló vásárhelyi hetek sok színű programjának részeként a közös és háztáji gazdaságok egymásrautalt egységét hirdető kiállítást és állattenyésztési bemutatót. Bács, Szolnok, Heves, Nógrád, Békés, Borsöd, Szabolcs és Hajdú megye háztáji bizottságainak ' vezetőit várják a rendezők az első két nap, vasárnap pedig megyénk érdeklődőire számítanák. Húsz vállalatnak a háztáji termeléshez kapcsolódó tevékenységéről és a hozzáférhető, munkát könnyítő kisgépekről ad számot a kiállítás. Kapcsolódik hozzá minden nap neves szakéin-/ berektől egy-egy témába vágó előadás. A háztáji gazdaságok szervezett támogatását az a felismerés vezeti, hogy országos méretekben a szövetkezeti tagok saját szükségletre termelő mellékes tevékenysége is hasznot jelent, ésszerű szervezéssel azonban fölöslegeikből nyereséggel adhatnak át az állami kereskedelemnek is. Ezt a célt igyekszik megvalósításában segíteni a háromnapos vásárhelyi rendezvénysorozat is. A kiállítást Sajti Imrének, a városi tanács elnökének köszöntő szavai után dr. Lőrinc^ József MÉM főosztályvezető nyitotta meg tegnap délelőtt. Fából összetákolt, nem éppen nemesmivű árkádok, fakerítések jelzik a Belváj rosban az építö-szépitő ; szándékot. Első látásra ez megnyugtató. Egy-két év leforgása utáni sokadik látásra viszont, már ugyanez a kép elgondolkodtató, sőt felháborító. A gyalogosokai terelgető táblák, betongerendák, dróthálók, deszkák, téglák, gondos rendetlensége által hagyjuk magunkat megtéveszteni: itt komoly munka folyik. Siralmas látvány egy földrengés vagy bombázás ' utáni épület. Nem kevésbé az Április 4. útja 23—25. számú ház. Nincs teteje, az emeleti, betört üvegü vagy üres ablakkeretek között az ég szürkéllik. Denevérek, madarak kedvenc szálláshelye. Az ablakpárkányokról a porban gyökeret eresztett gyomok hajlanak ki az utcára. Az építőanyagok elfoglalják a helyet a járókelőktől, a tábla a másik oldalra irányítja őket. De mióta tart már ez az állapot? 1967-ben. novemberben indultak meg az előkészítő tárgyalások. Létrejött az első organizációs terv. 1968, májusában született meg az építési engedély. 1968 októberében a kivitelező, a Csongrád megyei Építőipari Vállalat (Hódmezővásárhely) megkapta a köztérfoglalási engedélyt, miután lejárt és a munkálatokkal vajmi keveset haladtak előre, kérték annak meghoszszabbítását 1969 augusztusában. Megkapták. A jelenlegi, utolsó határidő 1971. május 31. Addig még van 7 hónap. Csak attól tartunk, hogy munkáskéz nélkül az idők végtelenségéig sem fog az az emelet ráépülni erre a házra. Mert, hogy látogatásunkkor embernek hírehamva sem volt a gondosan lelakatolt kerítés mögött. A Kossuth Lájos sugárút 31/b. számú házból már jókor kiköltöztették a lakókat és a gyógyszertárat. Kerítés, építőanyag, üres ablakkeretek ott is vannak. Az odahordott anyag reprezentatív építkezés látszatát kelti. Építkezésről azonban itt sincs szó. Ilyen jellegű tevékenységet ezen a házon sem végez senki. Az épület tetejét lebontották, ellenben a villamosmegállóban várakozók feje fölé építettek. A járdából számukra megmaradt másfél méternyi széles darabot testi épségük érdekében deszkával befedték. Egyelőre azonban úgy tetszik. hogy nem kell tartaniuk fentről csupán esőtől és hótól... Az 1967 óta húzódó építkezésen jelenleg éppen szünetel a munka. A Csongrád megyei Építőipari Vállalat az idén áprilisban kapta meg a köztérfoglalási engedélyt, de ezt a határidőt is módosítani kívánja 1972-re. A városképet tehát ez a „rom" is néhány évig még ékesíteni fogja. Nem lett volna jobb elodázni inkább a bontást, mint a további építkezést? A Deák Ferenc utcában is bontásdeszkából felállított kerítés jelzi az építkezést. Mögüle betonváz magasodik szálfaerdővel. A gomolygó SZOT-szabályzat a csecsemő* kelengye-segélyről Kisgepek bemutatója A Magyar Közlöny 86. száma ismerteti a csecsemőkelengye-segélyről szóló SZOTszabályzatot. Mint ismeretes, egy korábbi kormányhatározat 1971. január 1-től megszünteti az ingyenes csecsemőkelengye természetbeni juttatását, s ehelyett csecsemökelengye vásárlására 400 forint készpénzsegélyt rendszeresít. A mostani SZOT-szabályzat rendelkezése szerint gyermekenként a 400 forintos csecsemőkelengye-segély annak a szülőnek jár. aki a betegségi biztosítás keretében orvosi gyógykezelésre jogosult és terhessé•genek ideje alatt háromszor, koraszúlés esetén pedig legalább egyszer terhességi orvosi vizsgálaton részt vett. A csecsemökelengye-segélyt a társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség, kifizetőhely) folyósítja. Különös méltánylást érdemlő esetekben — például akinél ez a szociális helyzet, vagy a sok gyermek indokolja — olyan szülőnő is kaphat csecsemőkelengye-segélyt, aki betegségi biztosítási szolgáltatásokra egyébként nem jogosult. Az ilyen segélyt a szülés után folyósítják. Aki anyasági segélyre jogosult, annak a kétféle segélyt együtt kell kifizetni. (MTI) füst embernek, munkának némi jelét sejteti. Ez a feltevés sajnos itt is tévedés. Az összes munkatevékenység a lakókocsi fűtéséből áll. Elhagyatott ez a félkész épület is, mely a Szegedi Építőipari Vállalat mostoha* gyermeke. A Magyar Nemzeti Bank igazgatóságát 1963. áprilisában értesítette a Pénzügyminisztérium, hogy székházának bővítéséhez hozzájárul. 1967 októberében megkapták az építési, novemberben pedig a köztérfoglalási engedélyt, mely természetesen nem volt végleges. Az elsőt követte 1968 júniusában, majd 1970 márciusában egy meghosszabbítás, melynek határideje október 30-án jár le. Az épület .ilyen kezdetleges állapotában nem kecsegtet azzal, hogy hamarosan átadható állapotba kerül. A kivitelezők legújabban az 1971. április 30-i határidőről tárgyalnak. Ettől függetlenül a vállalat főmérnöke ígéri, hogy még egy szint és a tetőszerkezet, központi fűtés az idén meglesz. A munkatempó és a tények alapján a bank nem reménykedhet az ígéret teljesíthetőségében. Az épületen ugyanis egy hónapja semmi sem változott. A napokban ugyan négy munkás megjelent, várták a cementet, az nem jött — ők elmentek. S hogy ez az évek óta vajúdó épület mennyi gondot, hátrányt okoz a banknak, azt illusztrálja néhány példa. A 100 ezer forint értékű berendezést már megvásárolták, de minthogy rendeltetésének megfelelően neim ] tudják használni, egy — havi 900 forintért bérelt — nedves raktárhelyiségben 1 kénytelenek tartani. „Úgy 1 nézünk ki, mint egy menhely. Nem tudunk semmit [ korszerűsíteni. vásárolni. Két éve nem festettünk, ! várjuk az új épületet" — panaszkodik a bank köny1 velési osztályvezetője. I Nyilatkozatok, tervek, ha! tározatok, újabb és újabb határidők megvitatása — szinte ez az összeredmény. A csigalassúságű építkezésekről először viccek születnek, aztán elmegy az emberek kedve a viccelődéstől és csupán a nyers valóság és a felelösségrevonás marad. Chikan Ágnes