Délmagyarország, 1970. szeptember (60. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-27 / 227. szám

VASÁRNAP, 1970. SZEPTEMBER 27. LásS „HANGOLTASSA FEL A ZONGORÁT" 7 Dr. Na*y István A pEDAGÓGUS Első szegedi ügzeneS édesanyja készítette elő barátnő­jéhez, Baranyai Gyuláné felső leányiskolái tanárnőhöz írott, 1906. április l-l levelében. De Szegedre vonzotta Bartókot még két név. Az egyikre levelezésé­ben találunk adatot: König Péter ez, a szegedi zenekonzervatóri­um igazgatója. Juhász Gyula ké­sőbbi sógora, öt keresi meg 1906. március 14-én, első népdalfüze­téhez előfizetőik gyűjtését kérve tőle. Kevéssel utóbb Baranyainé­hoz küldött levelében egy új ze­neegyesület szervezésében kér segítséget, közölve Ismerőseivel, hogy Szegeden König Péter vég­zi a tagtoborzást. Balázs Béla a másik név, a harmadik szegedi ismerős. Min­den bizonnyal — akár Kodály esetében — az ő hívása volt a döntő, hogy Bartók — újabb Bé­kés megyei kirándulását köve­tően — Szegeden kezdte népdal­gyűjtését. Balázs Béla húga. Schilling Oszkárné Bauer Hil­da 1960. november 10-1 levelé­ben így írja le Bartók érkezé­sét: „Pontosan emlékszem, hogy fivérem, Balázs Béla, levelet írt édesanyámnak, hogy hangoltas­sa fel a zongorát, mert Bartók Bélával jön. Bartók nálunk szállt meg, a Dugonics tér 2. sz. alatti lakásban és kb. tíz napig volt nálunk, onnan járták Ba­lázs Bélával a Szeged környéki falvakat.. 1908. május 5-én mfaneSt társának, Bloch Józsefnek kísé­retében, hivatalos látogatást tett Bartók a szegedi zeneiskolában. Délelőtt 10-től este fél 7-ig hall­gatták a növendékek produkció­it Június 15-én König Péternek írt levelében a jelentéséhez még szükséges kiegészítő adatokat kért „A levélben feltett kérdé­sek pontos megfogalmazása — írja közzétevője, Kollár Pálné — nemcsak arról az egzakt eljárás­ról tanúskodik, amelyet Bartók minden ügyévél kapcsolatban ta­núsított, hanem a vidéki zene­élet zenepedagógia megbecsülé­séről, a kartársai sorsa iránti meleg emberi érdeklődésről, se­gítőszándékáról is." Bartók első szegedi szereplésé­re 1910. november 10-én került sor a XValdbauer-tríó hangverse­nyének keretében. A szegedi la­pok másnapi beszámolói osztat­lan lelkesedéssel méltatták Bar­tók és társai művészetét A Dél­magyarország Bartók-trió cím­mel ezt írja: „Csütörtökön este a szegedi Tisza Szálló díszter­mében összegyülekezett a leg­szebb közönség — az új szezon első hangversenyére. A Bartók­trióval kezdődött a hangverseny­szezon. Ma este Bartók ült a fekete zongora mellé, Waldbauer fogta a hegedűt, és Kerpely bo­rult a gordonkájára. És a há­rom művészlélek mintha egy lé­lekké vált volna —, mintha egy lé­lek muzsikája suhant volna át a termen, át a szíveken." Szémos későbbi r£Tátt dunk. Részt vett a szegedi szín­házban 1911. május 13-án ren­dezett centenáriumi Liszt-ünne­pélyen is. A műsor prológusa Juhász Gyula, Liszt Ferenc em­lékezete című költeménye volt. „Bartók Béla művészi ese­ményszámba menő zongorajáté­ka volt a következő szám — idézzük a Szegedi Híradót. — A kitűnő művész zenekari kísé­rettel aflta elő Liszt Ferenc egyik zongoraversenyét. Mélyen átérzett művészi játéka és bri­liáns technikája hatalmas taps­viharra ragadtatták a hálás kö­zönséget." Bartók Béla ráadás­ként a Román táncokat zongo­rázta el. Hosszabb szünet után — me­lyet nyilván a világháború is növelt — 1921-ben jött újra Bartók Szegedre. „Különösen so­kat mond — írja Űjfalussy Jó­zsef — az egész ország hangula­táról 1921 novemberi szegedi hangversenyének visszhangja". A hangverseny hírlapi fogadtatását még szaporíthatjuk. A Friss Hí­rek november 29-1 száma inter­jút közöl Beszélgetés Bartók Bé­lával címmel. ,,— Szeged Pozsony után a má­sodik magyar vidéki város — mondotta a mester —, ahol ön­álló szerzői estélyt adtam, és mindenesetre nagyon szép fényt vet a város zenekultúrájára, hogy egy nálunk jórészt még szokatlan és teljesen újszerű művekből összeállított műsorra is teljesen megtelt a terem. Tény, hogy nálunk a közönség ízlésének fejlődésében még jóko­ra utat kell megtennie, hogy a muzsikát önmagáért, a muzsika megnyilvánulásáért szeresse, vagyis, hogy a zenében ne csak azt keresse, ami ismert és úgy­nevezett ,fülbemászó' melódiák­ra, táncformákra emlékezteti, hanem megtalálja a szépet, a hangok erejével kifejezett lelki élményeket is. Külföldön, ahol a zeneköltészet egyes iskolái közt megvolt a fokozatos átmenet egész a legújabbakig, ott min­denesetre egyáltalán több meg­értésre találnak ezek a zenemű­vek, mint nálunk, ahol a szaka­dék nagyobb és még nem eléggé áthidalt a régi és az újabb tö­rekvésű iskolák között." Elmondotta még, hogy a Cso­dálatos mandarin hangszerelésén dolgozik; közelesen műsorra ke­rül új hegedű-zongora szonátája; januárban elmegy a Kékszakállú és a Fából faragott frankfurti bemutatójára; londoni meghívá­sának azonban egyelőre nem tesz eleget. A háború utáni ked' vezőtlen politikai viszonyok kö­zött, mondotta, egyelőre nem folytathatja népzenegyűjtő mun­káját. A következő években megszaporodnak a szegedi hang­versenyek. 1923. november 20-án zajlott le a következő. 1925. áp­rilis 2-án Bartók a Kass — a mai Hungária — dísztermében adott hangversenyt. 1929. áprüis 6-án,. Kecskemét és Makó után, egy nagy turné keretében jön Bartók hangversenyezni váro­sunkba. Kollár Pál a Homokóra április 13-i számában Bartók Béla szegedi koncertjéhez cím­mel — cikkét Bartók fényképe illusztrálja — rótta föl észrevé­teleit. Két megállapítással kez­di: Bartók — mutat rá — egyi­ke azoknak a ritka művészeknek, akik nem a nagy zenei vonala­kat elemzik apróra, hanem az egyes részleteket fűzik mesteri fantáziával nagyvonalú egységbe. Másik kiindulópontja: Bartók a hagyomány és az újítás egyesítő­je. A következő hangversenyre csak 1935. március 9-én került sor Szegeden, ugyancsak a Tisza szálló hangversenytermében. Ez­úttal Basilides Mária társaságá­ban szerepelt a zeneművész. Ugyanennek az évnek őszén, szeptember 20-án Bartók levelet írt Pálfy József szegedi polgár­mesternek, és figyelmébe aján­lotta a zeneiskolának Király­König Péter nyugállományba vonulásával megüresedett Igaz­gatói posztjára Vásárhelyi Zol­tánt. „Szeretném erősen hangsú­lyozni — írta —, hogy ez a le­velem nem a szokásos pro for­ma ajánló levelek közé tartozik! Szeged zeneéletének jövőjéről van szó..." A helyi zenetörté­net kutatói mérjék majd föl, mit vesztett Szeged, hogy Bartók ajánlását nem fogadták meg! Két év múlva, ffi, fiX közreműködött a szegedi filhar­monikusoknak a Belvárosi — ma Szabadság — moziban tartott matinéján: Rapszódia zongorára és zenekarra című művének zon­gorarészét adta elő. Az alkotó zeneművész ezzel el is búcsúzott a szegedi közönségtől. Amikor ugyanis két év múlva, 1939. ok­tóber 27-én utolsó szegedi hangversenyére sor kerül, saját műveit nem játssza. A Tisza szálló hangversenytermében ő és 7.athureczky Ede Beethoven szellemének áldozik: szonátáit mutatják be. Ez lett Bartók utolsó találkozása a szegediek­kel. Hallgatói még nem sejtették, hogy ő már ekkor el akarta hagyni a földet, ahol nem tudott szabadon lélegezni. Érdekes, hogy Budapest és Pozsony után — mindkét helyen lakása volt — ebben a magyar városban fordult meg legtöbb­ször: vendégszerepelni itt járt leggyakrabban. Részletek Bartók és Szeged cfmű ta­nulmányából. (Tiszatáj, 1965. szept.) Több évszázados gyakorlat sze­rint minden rangos zeneszerző vagy előadóművész pedagógiai munkásságot is kifejt. Az ese-, tek többségében a tanítás a ke­nyérkereső foglalkozás; a kom­pozíciókért vagy a hangverseny­zésért járó honorárium inkább kiegészítő jövedelem amely — hírnév szerint — az egyiknél csillagászati összegekre rúg. a másiknál csak szerény dotáció. A középkori és a reneszánsz mes­terektől napjainkig a neves komponisták — minden egyéb szempontot félretéve — elsősor­ban azért tanítottak, hogy a ma­guk tudását, szorosabb értelem­ben stílusismeretét, zeneszerzési gyakorlatát továbbadják. Ugyan­ez érvényes az előadómű­vészek zömére is. Ebbe a sorba tartozik Bartók Béla is. Pályakezdését és későb­bi pedagógiai munkásságát sok tekintetben meghatározta, hogy a múlt század utolsó éveiben. Pozsonyban barátságot kötött a nála négy évvel idősebb, de mór külföldön is elismert Dohnányi Ernővel aki rábeszélte: eredeti tervétől eltérően ne Bécsben, hanem a budapesti zeneakadé­mián kezdje meg tanulmányait. Igy kerül Bartók a fővárosba és párhuzamosan tanul zeneszer­zést és zongorát. Az előbbit Koessler Jánosnál, az utóbbit Thomán Istvánnál. Három évre rá, hogy tanulmányait lezárja, s bemutatásra kerül Kossuth­szimfóniája (1903), majd a zene­karra és zongorára írt Rapszó­diája (1904) huszonhat éves ko­rában meghívják a Zeneakadé­mia zongoratanárának. Sokak számára érthetetlen, hogy Bartók — noha ünnepelt pianinista volt — miért nem ze­neszerzést tanított? S mi a ma­gyarázata annak, hogy a későbbi években, mint világszerte elis­mert komponista is megmarad a zongoratanításnál? A különböző feltevések között az a leghitelesebb, hogy Bartók minden szerénysége mellett érez­te egyéniségének súlyát, inten­zitását. s a maga hangját, zenei világnézetét közvetve sem akar­ta növendékeire erőltetni. Innen ered. hogy mint zongoratanár sem szerette, ha műveit hozták órára. Bartókot, a zongorapedagógust minden egybehangzó vélemény alapján elsősorban a lelkiismere­tesség jellemezte. Gondosan el­magyarázta növendékeinek a da­rabok formai felépítését, akkord­fordulatait, pedig nem szívesen teoretizált. mert tudta, a művek formai és harmóniai ismerete még nem jelent művészi inter­pretációt. Az órákon rendszere­sen előjátszott, minden darabot szorgalmasan megtanult Bartók több mint egy évtize­de tanít, művei külföldet is be­járják. amikor döntő fordulat következik a magyar zenei élet­ben: 1919-ben. a Tanácsköztár­saság idején, gyermekkori barát­ját, Dohnányit bízzák meg a Ze­neakadémia igazgatásával. Ko­dály „aligazgató" lesz. s ő!c hárman alkotják a zenei direk­tóriumot. A gyönyörűen kidol­gozott. nagyszabású reform-ter­vekből kevés valósul meg, mert a Tanácsköztársaság leverése után Dohnányit és Kodályt át­menetileg menesztik, és Hubay Jenő veszi át az Intézel vezeté­sét. Világhírű hegedűművész (Lisztet még személvesen ismer­te). sokoldalú muzsikus, de va­lami marad; szemlélet meggá­tolja abban, hogy Bartók és Ko­dály modern zenéjét, s ezzel együtt korszerű pedagógiai re­formjait. magáévá tegye. Hu­szonhárom évvel Idősebb Bar­tóknál. és forradalmi gondolatai­tól idegenkedik. Kisebb megszakításokkal mint­egy negyed évszázadon át taní­tott Bartók a Zeneakadémián, de pedagógiai munkásságát inkább kötelezettségnek, mint belső kö­telességnek tekintette. Nagynevű zongoristákat azért nem nevel­hetett. mert a legtehetségesebbek Dohnányi világhírű művészkép­zőjébe kerültek — Fischer An­nitól Anda Gézáig — Bartóknak szerényebb képességű növenae­kekkel kellett beérnie. Súlyos tévedés lenne Bartók pedagógiai tevékenységét a ..lel­kiismeretes" zongoraórákon le­mérni. Az ő korszakalkotó ne­velő munkássága a tanuló Ifjú­ság számára írt müvekben él. Bartók nevelő munkásságához tartoznak kiadványai is, ame­lyek közül a legjelentősebbek: Notenbüchleln für Anna Mag­daléna (13 darabot tartalmaz), a gondosan kiválogatott és össze­áll (tott Couprin- és D. Scarlatti­kötetek. Bartók nemcsak zongoratudá­sával tanított hanem egész egyé­niségével. lelkiismeretével kul­túrájával. morális világnézeté­vel. folklór-kutatásaival. És min­denek előtt: életművével Veress Miklós MIKROKOZMOSZ aki anyaggá bontja a szemet annak kevés minden könyörülét négy fallá omlik háza házzá omlik hazája aki az égbe csillagot haji! a hangok vérzik fel az ujjait húsa kivlrít mint a mályva semmivé nyílik koponyája n. hegyből szikla magadat kézbe sziklából kavtcg veszed magad is és belátod hogy minden csak egész a teremtésből elveszett a rész az egysejtű mely oszlik esztelen esszenciális történelem törvénye már szinte emberi társát táplálékul elnyeli szaporodik nyúlik ráng zabál míg értelmére végül rátalál világ lesz s mert nem r' szétroncsolja tüdődet — IIL kinek Igazság az ember nem töltözlk félelemmel hazát néni csarél a vándor csak elindul a hazából óceános áradatban szól a hangja szakadatlan hangok hullnak homlokára dübörögve mint a sárga göröngyök a koporsóra IV. a szarvas tiszta forrásból Iszik ágrezzenéssé holddá változik boldog iramát őrzi tavaszig agancsa közt a mindenség lakik forrás alatt vadászok meglesik csahos kutyákkal körülveszik patanyomát riadtra üldözik bokrok közé hiába rejtezik a szarvas mégis forrásból iszik riadt futását őrzi tavaszig árnyéka nöl és hogyha üldözik patakká csönddé holddá változik V. azt hiszed céltalan meghal a dal a hang és nyugtot igy talál számodra nincs halál csak lét van és anyag energia a nap igy minden egyszerű magad vagy mint a fű VL aki anyaggá bontja a szemet annak nem jar könyörülét szemén hiába csillog pénzdarab amikor végül egyedül marad mögébe áll minden való dolog a jézusok máriák és jászolok s az űr körötte olyan emberi hogy szenvedését újratermeli

Next

/
Thumbnails
Contents