Délmagyarország, 1970. szeptember (60. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-27 / 227. szám

VASÁRNAP. 1970. SZEPTEMBER 27. 3 KÉTSZER AD, HA JÓL AD Somogyi Károlyné Fóliasilók Sz. Lakács Imre AZ ELNÖK FÉLÓRÁJA Jó az elnöknek, gondolják rólam, valahányszor meglátnak a szövetkezet kocsiján, vagy a magaméban. Sokan már azt is mondták, saját gépkocsivezetőt tartok. A közösé. Persze, ha a fizetésemre gondolnak, akkor is irigykednek. Tsz-elnök ne keresne eleget? A megélhetésre én sem panaszkodom. Anyagi gondjaim nincsenek. Bezzeg a munkával, a szövetkezettel annál több. Nyakunkon az október. Az egész év rosszat hozott ránk, elmaradtunk a munkákkal, sok a kiesésünk. Van még némi csépelni valónk is. Embereket honnan szerezzek? Leghamarabb talan Szegedről, a gyárakból importálhatnánk még. A mieink közül aligha. Mindnek igaza van a maga módján, arra törekszik, hogy alapszabályunkban előírt évi 150 munkanapját teljesítse, a többi idő kell a gyümölcsösében, szőlőjében. A közössel kevesebbet bajlódik. Itt van mindjárt a tehenészünk esete. A minap szívgörcsöt kaptam miatta. Nem mondom, nem hullik a forint az égből, az állatenyésztésben ls meg kell dolgozni a keresetért. De ő igazán nem szólhatott volna semmit. Ketten a feleségével havonta 3 ezer forintot kerestek, ehhez jött a kifejt tej után a 20 százalék, ez havonta elérte a 3500 forintot. Mit akarnak? Jó, jó, minden nap oda kell állni a tehén farához, de havi 3000—3200 forintért talán már megéri. S gondolt egyet, egyik napról a másikra minden bejelentés nélkül átlépett egy másik téeszhez. Még lakást is adtak neki. A jószágok hiába türelmetlenkedtek az istállóban, senki nem nézett feléjük. Meggondolta magát a tehenész. Száz forinttal, esetleg 200 forinttal ráígértek, s elment. Munkába állt és később megjött a híre, hogy elpártolt tőlünk. Amikor érdeklődtünk a testvérszövetkezetben, mondták, valóban már munkába is állt, éppen feji a teheneket. Mit csináljon Ilyenkor az elnök? ö is szövetkezeti gazda, én is. ö ezt megtehette, minden szó nélkül, hátát fordította a közösnek. Ne jönnék én be csak három napig, az ügyészség rögtön előállítana és joggal felelősségre vonna a társadalmi tulajdon hűtlen kezeléséért. A jó múltkorában járt nálunk egy lengyel küldöttség. Beszélgettünk, beszélgettünk és hát minden ember esendő, dicsekedtünk az őszibarackunkkal. Jó híre van a tájnak, itt a vitrinben is sorakoznak a serlegek, az érmék, amit a különböző kiállításon nyertünk. Mutogattuk, büszkélkedtünk, de nem értették. Mi meg azért se hagytuk magunkat, invitáltuk őket, menjünk ki a területre. Mutogattuk a barackfákat. De ők váltig a kajszibarackhoz ragaszkodtak. Gondolom, most már, miért, mert az őszibarackot korántsem ismerik, szeretik úgy, mint a kajszit. Testvéri ország, igazán küldhetne a kereskedelem oda többet ís. Mert nekünk mostanában már felhánytorgatják, hogy eljön az az idő, amikor kiszánthatjuk barackosainkat, szőlőinket. Pedig csak olyan helyekre kellene elküldeni az árut, ahol szívesen látják és örülnek neki. Mert mi nem gazdagodunk meg rajta. Mármint a téesz. Egy kiló őszibarack termelési költsége 3,50, s tőlünk megveszik 4 forintért, 4 forint ötvenért. Ez nem sok. Ennyit igazán megérdemlőnk. Más az persze, hogy a közvetítő kereskedelem mennyit nyer, mennyit keres rajta. Pia hiszik, ha nem, többet, mint az, aki megtermeli, aki egész évben fáradozik vele. Sokan mondják, a szatymaziak milliomosok. Van ebben egy kis igazság és sok-sok túlzás. Mert miért vesznek legtöbben kocsit? Szükségük van rá. Nem azért, hogy azzal a színházba járjanak, vagy a tengerpartra, hanem mert termelőeszköz. Oda a ló, a cocó, gyorsabb lett az élet ls, nélkülözhetetlen az autó. S az is igaz, az őszibarack az ő bukszájukba többet visz, mint a közös kasszába. Miért? Mert a szatymazi paraszt a piacon nemcsak mint termelő, hanem mint eladó is jelentkezik. A szövetkezet ezt nem teheti meg. A múltkorában jártam Lengyelhonban. Az ember légin-, kább az árakat nézi, összehasonlítja, hogy termelünk mi otthon, a szövetkezetben. Bizony meglepődtem, amikor egy étteremben megvendégeltek bennünket lengyel barátaink. El se merem mondani, hogy mennyibe került egy liter magyar bor? A szívem is fájt, hogy miért nem küldünk akkor a mi vidékünkről többet és olcsóbban? Jól járnánk. Igazán, nálunk ma már gond, hogy mit csináljanak a sok borral, ha jó szüret van. Az országból lényegében minden évben másfél millió hektolitert kell eladni. De ez nem is szigorúan az én dolgom, csak foglalkoztat. Mert jó, jó. Elmúlik rajtunk ez az év is. Megtesszük a magunkét, kilábalunk a gondokból, bajokból, és minden csapás ellenére se futunk nullára. De mi lesz jövőre és azután? Mégsem lehet az, hogy egyszer nagy anyagi áldozatvállalással, s állami segítséggel beruházunk, telepítünk és 4—5 évre rá elverjük azon a port. Csak foglalkoztat ez engem. A kombájnosok keresetét, bérét is lerendeztük. Érdekes. Jó néhány évvel ezelőtt ha valaki azt mondja nekem, hogy száz forinttal naponta nem elégszik meg a közösben, akkor körülnevetem. Most meg hol tartunk? kétszázötven-háromszáz forint kell a kombajnosoknak naponta. Mi is megkötöttük az egyezséget, s hozzákezdtek a munkához. Kerestek is szépen. Megdolgoztak érte, fizetett a föld, nem sajnálta senki. De ahogy haladtak kifelé az időből, egyre inkább elgazosodtak, gyomosodtak a táblák, kevesebb lett a szem, kevesebb lett a kereset. Háromszázról a napi jövedelem leszaladt 118 forintra. S mindjárt könyöröghettem, kunyerálhattam géphez értő emberek után. Most is szaladok ki a határba. Mert fűszerpaprika, paradicsompaprika, ' szőlő is kínálja valamennyi magát. Aztán vetni is kell. Estére, jó késő estére hazaérek. Hiába, élnünk, boldogulnunk, remélnünk kell. És dolgoznunk. Mindennap a lehető legjobban. Így érdemes. SZOKATLAN ÁRTALOM Egy angol farm munkásain szokatlan rendellenességet észleltek. Mint a British Medical Journal beszámol róla, április és november között öt munkás jelentkezett a körzeti orvosnál azzal a panasszal, hogy bár korábban normális szexuális képességekkel rendelkeztek impotensek lettek. Az első beteg csak mellesleg hozta szóba, hogy egy farmon permetezőszerekkel dolgozik, gyanakodni csak a második betegnél kezdtek, aki ugyancsak permetezőmunkás volt. Az eset érdekessége, hogy ezeken a munkásokon semmiféle szokásos mérgezési tünetet nem tudtak kimutatni. A permetezőszer, amellyel a munkások dolgoztak, „Metasystox 55", „Gesatop" és „Tecane" volt. Természetesen a betegeket azonnal eltiltották a permetezőszerekkel való érintkezéstől és hormonkezelésben részesítették őket. Az első beteg két hónap, a második beteg hét hónap múlva nyerte vissza teljes aktivitását. A harmadik beteg maradéktalan regenerálódásához több mint egy év kellett, míg az utolsó két beteg szintén néhány hónap alatt rendbejött. Az esettel kapcsolatban végzett kísérleti és kutatómunka nem tudta kideríteni, hogy a permetezőszer melyik komponense okozta a gyógyuló impotenciát. Az sem derült ki, hogy valamelyik hatóanyag egymagában felelős-e, vagy két-három hatóanyagnak a kombinációja okozta a szokatlan tünetet. Végül azt sem tudják, hogy a gyógyulás a hormon következménye volt-e, vagy pedig a betegek maguktól is meggyógyultak volna a rovarirtó szerekkel való érintkezés megszakítása után. Gyakran mondtuk s£ goztaljuk és napjaink szenzációi is bizonyítják, a technika századában élünk. Kétségbevonhatatlan az is, hogy ebből a technikai forradalomból tisztességgel jut a mezőgazdaságra. Szerencsére megtettük a történelmi lépést is idejében, létrehoztuk hazánkban a mezőgazdasági nagyüzemeket, így aztán megvan az alapja, hogy a mezőgazdasági „forradalom" is érvényesülhessen. • Lényegében két évtizedes múltra teaelntenek vissza a mezőgazdaság1 üzemek. Tehát olyan történelmi időszaltra, történelmi múltra, ami alat. létrejött a termelőeszközök kcncentráci íja, megteremtettük a bővített újratermelés lahetcs-geit is. Nem egyszerű, nim olcsó dolog ez, hiszen minőségileg magasabb rendű gazdasági egységek jöttek létre és teljesen a semmiből, a semmivel miü.iak. Jól láMuk napjaink példáin is, hogy egyegy megalapozott termelőüzemben milyen problémákat okozhat a kedvezőtlen időjárás, vagy egy rossz termes, mindjárt óriási pe nd a következő év további előkészítése, nvcga'apozása, beruházásai. így aztán ha a két év;.zed alatt nem is jutottunk el annyira, hogy mind az állami birtokainkon, mind a termelőszövetkezetekben tökéletesen érvényesítsük a technikát, a technika vívmányait, a mezőgazdasági forradalmat, mégis al korát léptünk előre, ami világtörténelmi jelentőségű. Beruházások nélkül soha egyetlen termelő üzem, gazdaság sem létezhetett. Különösen így van napjainkban, amikor nsmcsak a bővített újratermeléshez szorgalmazzák, hozzák létre a beruházásokat a közös gazdaságokban, hanem jói átgondolt, megalapozott tetvek szerint a távlatot is előkészítik.' Elég ccak egy példa, akad olyan termelőszövetkezet, vidékünkön, ahol az országban elsőnek a szövetkezetek közül gépi adatfeldolgozással, programozással, „komputerezéssel" szabják meg az elkövetkezendő esztendők vetésszerkezetét, gazdálkodását. A termelésben már ma is, s holnap még inkább alapvető szerepet játszik az ésszerű, helyes beruházás, úgy is mondhatnánk, kétszer ad, ha jól ad. Elég emlékeznünk a rossz ízű, rossz hangulatot keltő, elsietett pénzpocsékolásra, amit a szövetkezeti mozgalom kezdetén tapasztaltunk. Napjainkra sokat és előnyösen változott a helyzet. Igaz, még mindig fellelhetők párhuzamos beruházások, amelyek elkerülhetők lennének. Addig eljutottunk, hogy most már igen alaposan mérlegeljük, kinek, melyik szövetkezetnek dugjuk zsebébe az állami segítséget, a hitelt, a dotációt, s maholnap jobban elNem valami csodás év járt az idén a tiszaszigetiekre. Amiért egyáltalán így emlegetik, annak az az oka, hogy valóban csoda ennyi megpróbáltatás, elemi kár után tisztességgel zárni az esztendőt. Márpedig minden valószínűsége megvan annak, hogy Tiszaszigeten az idén is megállták a próbát. A tavasz náluk is rosszul indult. Szántóterületek maradtak el a korábbi évről, az összes szántóterület egyharmad részét belvíz borította, kitelepítették a községet és mintegy 20 ezer munkanap kiesett. Aztán meglátogatta őket a jég is, elvert a termésből. „Mióta az eszemet tudom, nem volt ilyen esztendő" — mondogatják most az idősebbek. Való igaz. Ha közös gazdaságban a korábban megkezdett belvízrendezési munkákkal nem haladtak volna idáig, ebben az évben jól megnézhették volna magukat. De így megpróbálják a lehetetlent, év végéig több millió forintot „összehozni". Az állattenyésztés most Igen sokat jelent, a szarvasmarha és a sertés hozza be a pénzt. A tízmilliós tervet 14 millió forintra teljesítik, ugyanakkor a kertészet és a faiskola is szépen jövedelmez. Az utóbbival lényegében pár éve, két esztendeje foglalkoznak, mégis az idei nagy seregszemlén, a kiállításon második díjat nyertek. Ez mindenképpen szép sikernek számít. A kukorica is ígérget, különben is híre van a tiszaszigeti kukoricáknak, de az idén, ahol a víz nem bántotta, ott talán le sem győzik szedni a termést, mert holdanként 70—80 mázsát is ad csövesen. A számok, az eredmények biztatóak, az éves bruttó bevételi tervük 80 millió forint és aránylag nem nagy területről, amit az is bizonyít, hogy minden hold földre 40 ezer forint „bevétel" jut. Reméljük, év végéig „kitart" a csodábóL mélkedünk azon ls, hogy a különböző beruházások, a mezőgazdaságban, hogyan hasznosulnak. Sok ága-boga vart e témának, kezdve az épületek, ültetvények, gépek költségeivel, s a beruházások megtérülésével. Jó és rossz tapasztalat is bőven szolgál. Szegeden ls gazdálkodik olyan szövetkezet, ahol a régi, „elsietett" örömök fejében, meggondolatlan beruházások fejében most évenként 2 és fél millió, 2 millió 200 ezer forintot kell visszatörleszteni az álamnak, s nem kapnak hitelt újabb beruházásokra, pedig az igen-igen szükséges lenne. Ugyanitt, bár minigazdaságról van szó, két kombájnt tartanak. Egyiket a másikból javítják, s azt is egy évben egy hónapig üzemeltetik. Pedig az ára igazán nem kis összeg, közelebb van a hozzátartozó alkatrészekkel a 400 ezerhez, mint a 300 ezerhez. Mint e példából is kitűnik, szorítkozzunk csak a gépi beruházásokra, a mezőgazdaságban fellelhető gépek hasznosulására. Ma már a gép elképzelhetetlen, hiszen akadnak falvak, városok, ahol „kapákat is nehezen találni", minden munkát a határban gépekkel végeznek. Elég emlékeztetnünk az egy hete bezárt mezőgazdasági kiállításra és vásárra, ahol szebbnél szebb, jobbnál jobb, hasznosabbnál hasznosabb min tálcát mutattak be, olyan gépeket, amelyek felvidították a látogatók szívét. A gépi beruházás szükségességéhez kétség semmiképpen s*»m fér. Évről évre „fárad", öregszik a munkaerő, a követelmények pedig egyre nőnek, új művelési eljárások, új agrotechnikák születnek, pár év alatt a gépek is elhasználódnak. Mégis a hasznosulásukban nincs minden rendben. Nem minden gép fizet* vissza egyforma arányban a beruházott forintokat. Kübekházárjelenleg öt kombájnt tartanak, de az alkatrészhiány következtében csak hármat tudnak üzemeltetni. öt kombájn óra csaknem 2 millió forint és nem is egész évben üzemelők ezek a mammutgépek. A traktorpark 18 erőgépből áll, s hat típusból. Ez sem a legjobb arány. Nem szólva arról, hogy vannak olyan géptípusok, melyek nem váltották be a hozzá fűzött reményeket, mást ne mondjunk, a DT— 75-ösök, amelyeknek elődjei a DT—54-esek, pótolhatatlanok voltak. Ha egy-egy gazdaság megtalálja az adottságainak, a lehetőségeinek legjobban megfelelő géptípust, akkor nyilvánvaló, hogy kétszer ruház be, kétszer ad. Homoki gazdaságokban például sohasem lesz olyan értékes a kombájn, mint feketeföldi nagyüzemekben. Homokon már tíz hold nagy táblának számít, ezek is egymástól szétszórva, elkülönülve találhatók, a termelési költség Igen magas lesz. s meggyorusl a gép elhasználódása. Persze, számos olyan apró ténnyel számolunk, hogy bajok vannak a műtrágyakezeléssel, egyenetlen a szórása, a hatása, a költségráfordítás nagy, korszerűsíteni kell az ekeparkot, jobban kell ügyelni az erőgépek tipizálására, a traktorosok tanulását is szorgalmazni kell — világversenyeken, szántóversenyeken a legtöbb traktoros diplomás —, de a legfontosabb, hogy a legszükségesebb erő- és munkagépeket vásárolják meg a szövetkezetek, s lehetőleg ezekből a választék, a kínálat egész évben meglegyen. Nyilvánvaló, daságban is rájöttek már arra, hogy nemcsak egy lánctalpas traktor és egy kiérdemesült körmös traktor értéke között a különbség óriási, hanem különböző az értéke két egytípusú traktornak is, mondjuk két MTZ-nek, ha az egyik egész esztendőben, megállás nélkül üzemel, a másik pedig igen sokat „betegeskedik". Ebből sok tanulság levonható, de a leglényegesebb az, hogy a beruházások hasznosulására, hasznosságára, jelen esetben a gépekére, sokkal több gondot, nagyobb figyelmet érdemes fordítani. L. I.