Délmagyarország, 1970. szeptember (60. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-27 / 227. szám

a VASÁRNAP, 1970. SZEPTEMBER M. Kötélbúzás egy teremért 1. Ingerlő információk biztattak fel. Hónapokkal ezelőtt panaszkodott a filharmóniai kirendeltség vezetője: nézd Pistám, ha nem sikerül megszerezni a Tisza koncerttermét, úgy járunk mint a korbe-kutya. hiába tekereg maga körül, nem éri el a farkát. Ugyan Gyuszi bátyám — így én —, eddig is megvoltatok, majd megegyeztek. Az elmúlt napokban alapos gyanúm támadt, mégsem sikerült az egyezség. Tanácsi értekezleten panaszkodnak a város zenei életének vezetői, a Tiszaszálló hangversenytermének árát oly borsosra felverték, hogy gyakorlatilag megszűnt a koncertek számára Kezembe került a friss filharmóniai műsorfüzet; a kamarasorozatokat idén a Tömörkény gimnázium igazgatójának szíves belátásával a néhai konzervatórium nagytermében tudják fogadni. Hogy ott, a terem környékén esetleg tanítás folyik, a vendégművészek elhelyezése bizonytalan — sebaj, valamiképpen megoldják. Szerkesztóségi értekezleten neves szegedi írónk figyelmeztet: felhívom a tisztelt újságírók figyelmét, a Tisza-szálló nagyterméből száműzetett a szegedi irodalom. hatták meg. A Tisza komfortos nagytermi-tükörtermiéttermi lehetőségeit több cég választja előszeretettel — nem adhatják másoknak, csak ahol megfizetik. Ennek ellenére — tekintett menyezetre az igazgató — a filharmóniának 4 ezerért is odaadják, de más központi, reprezentatív irodalmi-zenei rendezvények elé sem támasztanak méltánytalan követeléseket — de hát ez ügyben még senki sem kereste meg az igazgatót, a legilletékesebbet. 3. 2. A tények. Konkrét számok is elhangzottak: a fent említett fórumokon egybehangzóan állították, a Tisza nagytermének árát 2 ezer forintról 5 ezerre srófolta fel a Hungária-vállalat. Ml sem termesze tesb, telefon, randevú az igazgatóval. Balikó Béla leszögezte, a Tisza nagyterme nem koncertterem, hanem bankett-terem. Négy esztendeje a megyei pártbizottság felkérésére kiszámították, az egyszeri igénybevétel üzemeltetési költsége 4500 forint. A szolgáltatóvállalatok azóta csavarják fel az árakat, jelenleg csak a terem befűtése 2100 forint. A vendéglátó költségei 1968 január óta 4 millió forinttal emelkedtek, az árakat viszcmt legfeljebb 1 százalékkal toldA következtetés. Állítja a filharmónia: ötezret kértek, állítja a vendéglátó: négyezerért adná. Mereszti szemét az olvasó: íme a kultúra óra a reform után licit egy teremért. Ez a féloldalas kötélhúzás azonban több mint egyedi eset — furcsa, máig megoldatlan jelenségre, folyamatra reflektoroz. Minap a tévében nyilatkozott dr. Timár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese: a vállalatoknak közre kell müködniök a helyi szociális, kulturális, kommunális beruházásokban, közös érdekről uan szó, nem lehetnek szőrösszívüek. A Tiszaszálló nagytermének huzavonája Szegeden más, lényegi összefüggéseket is felszínre hoz. Küszöbön a nagyszínház rekonstrukciója, s küszöbön a kérdés: az ország legtekintélyesebb vidéki művelődési centrumában hol marad életben a kultúra. Hová megy az opera, a filharmónia, a szélesebb érdeklődésnek szánt élő irodalom? A kérdést (és a színházi építkezést) esetleg még lehet odázni, de legfeljebb addig, míg a színház összedől. mondja a statisztika, országos méretekben csökken a színházak látogatottsága. Azt mondja tavalyi színiévadunk, van közönség Szegeden. Azt kérdezi a filharmónia, hová menjen koncertezni? Azt kérdezi a közönség, hova menjen, nézni, hallgatni ? Mindenki kérdez valamit. Kérdezzünk mi is. Tényleg olyan drága a vendéglátónak tíz koncert egy évben, hogy becsukja a város sajna egyetlen reprezentatív nagytermét? Nom lehetne egyszer, s mindenkorra végére járni az átmeneti megoldásoknak — például a szombathelyi vagy salgótarjáni művelődési palotához hasonló kulturális létesítménnyel? Ahol nemzetközi sportvetélkedőktől színházig, táncversenyektől zenei matinékig annyi mindent rendezhetnénk? Világos: pénz kell hozzá, sok pénz. Honnan? Idézem a miniszterelnök-helyettes szavait: a vállalatok működjenek közre a beruházásokban, s ebben az illetékes tanácsoknak koordináló szerepet kell játszani. Nikolényl István WlitoB van Érdekes elmélet a magyarázatra Harminc éve. hogy Dávid Frank-Kamenyeckij szovjet fizikus, továbbfejlesztve Nyikoláj Szemjonov akadémikus klasszikus tanait, kidolgozta elméletét a szilárd közegben lezajló vegyi reakciók magyarázatára. E szerint a kémiai reakciók oka: hőrobbanás. Ismeretes. hogy annál könnyebben deformálódik egy szilárd test, minél nagyobb a hőmérséklete. Kevésbé ismert az a tény. hogy a deformáció hőt választ ki. mégpedig annál többet, minél gyorsabb a deformáció folyamata. Ily módon a hőmérséklet emelése meggyorsítja a deformációt, amely a maga részéről kiváltja a hőmérséklet további növekedését, hasonlóan a robbanóanyagokban lejátszódó reakcióhoz. Frank-Kamenyeckij hipotézisét széles körben hasznosítják a vegyi reakciók kinetikájában. az égési és robbanási elméletben, de eddig senkinek sem jutott eszébe, hogy hasznosnak bizonyulhat egy teljesen más jellegű területen is. Amerikai tudósok véleménye szerint FrankKamenyecki.i hőrobbanási elmélete alapján megmagyarázhatjuk a földrengéseket. Az iskolában úgy tanultuk, hogy a földrengést, a földkéregben lezajló változások okozzák. Ez a magyarázat helytálló, de nem minden földrengésre alkalmazható. A földkéreg vastagsága nem haladja meg a hatvan-hetven kilométert. Az óceánok alatt még vékonyabb: hattíz kilométernyi. A földlökések keletkezési helyei pedig gyakran mélyen a földrengés epicentruma alatt helyezkednek el. háromszázhétszáz kilométeres mélységben. Ez már nem a földkéreg. hanem a köpeny tartománya. A köpeny anyaga szilárd, de a magas hőmérséklet és nvomás hatására elveszítette törékenységét és rugalmassá vált. Az ilyen mély hipocentrumokban nem lehetséges gyors változás, törés. Ilyen esetekben a földrengést alighanem hőrobbanássál magyarázhatjuk. Az űj költőnő Mary Wilson. a bukott angol miniszterelnök feleséRe, egy vidéki lelkész leánya egy nagy londoni könyvesboltban tumultuózus ielenetek között dedikálta válogatott verseinek most megjelent kiadását. A 25 ezer példányban megjelent, kötetet évek óta a legnagyobb költészeti siker Angliában, bár a kritikusok legtöbbje nem tagadja, hogy aligha olvasna bárki is a meglehetősen együgyű" és régimódi versikéket, ha nem Wilson felesége lenne a szerző. A dedikálásra összesereglett sorbanállók nem kis meglepetéssel fogadták a boltin érkező Wil6on ellenzéki vezért, aki a kérdezőknek a/t felelte, hogv ..ma Marv a nap hőse. s legjobb lesz. ha én nem is nyilatkozom". Valaki megkérdezte az illusztris szerzőt, kihez írta a kötetbe fölvett szerelmes verseit? Mrs. Wilson így válaszolt: „ezeket nagyon régen, nagyon-nagyon régen írtam, s talán hagyjuk ennyiben a dolgot.. u. Azt mondja Balikó Béla, a Tisza-szállóban nem koncertterem, hanem bankettterem van. Az mondják a városi tanács Illetékesei, a szálló átépítése, kialakítása annak idején teljes egészében a tanács zsebéből történt. Azt mondja a vendéglátó igazgatója, igen, de azóta átkerült a Hungáriavállalathoz, most az ő zsebére megy a játék. Azt Vízi fantomok Dunaföldvárnál munkába álltak a Hídépítő Vállalat szakemberei, hogy felkutassák és kiemeljék a hajózást veszélyeztető, a második világháború Idején felrobbantott híd maradványait. A „vízi fantomokat" nehézbúvárok keresik és egy hatalmas uszálydaru segítségével emelik felszínre. Ez ideig jó néhány tonna acélroncsot tettek szárazra. Épségben maradt kocsikerékpárt emelt partra a daru. A fogat feltételezhetően a hídon tartózkodott. amikor felrobbantották a németek. Gerencsér Miklós 14. — Bizony buzgó. Ez nagyon tetszik nekem. Minden okom megvan tehát arra, hogy egy nagyon komoly feladatra kérjem. Noha eléggé szédítő volt a pálinka. Faragó erezte. nem csupán a szesztől zsong a feje. űrökké resen levő gyanúja felerősödött. — Örömmel állok százados úr rendelkezésére... Nevetve, majdnem sajnálkova figyelte Volkhardt Faragót. — Megbízom Léni Riefíensthal letartóztatásával. Vallatja? — Parancsára — vágta rá fegyelmezetten Faragó, de megsejtette, hogy valami tréfa készül a rovására. Nem éppen biztató arcjáték váltakozott pillanatról pillanatra a Geslapo-főnök kövérségbe puhult vonásain. Annál barátságosabban töltötte megint csordultig Faragó poharát. — Ezt vártam öntől. Ez a Léni Rieffensthall érdekes nő. Halott már róla? — Rémlik .. — Ugye? Nekem is. Berlinben megtalálja. Valahol a Kancellária környékén. Lengyel félzsidó. Nagyon szereti a Führer. mert az egyik legkiválóbb rendező-operatőr. Ne törődjön vele. Le fogjuk tartóztatni. Egy részeg sem hahotázhatott volna közönségesebben, mint a színjózan Volkhardt. Alig tételezhette volna fel Faragó, hogy megfér ennyi durva vidámság a mindig kimért, jól nevelt SSszázadosban. Gyomra görcsbe rándult és fagyasztó fuldoklást érzett, mintha jégcsap szorult volna a torkába. — Ne pazarolja fölösleges dolgokkal az idejét — ajánlotta szinte szeretettel a Gestapo-főnök, visszakomolyodva hivatali tekintélyéhez. — Hagyja békén Dorner 'kisasszonyt. Sokkal fontrjsabb feladatot tudok adni magának. — Felállt, a páncélszekrényhez lépdelt, mozgása, viselkedése megnyugtató hangulatot árasztott. Sötétszürke dossziét emelt ki a páncélszekrényből, ezzel tért vissza a társalgósarokba. — Néhány percre egyedül hagyom, muszáj törődni a vendégekkel. Ne haragudjon. Nézze át kényelmesen ezeket az aktákat. Atyai bizalommal megérintette Faragó vállát. majd kisétált a dolgozószobából. Már az első irat elején falfehér lett a jó vágású fiatalember arca. Egész lényét lebegővé tette a rémület, egyedül az akták soraiba tudott kapaszkodni, azokból pedig a biztos halál nézett vele farkasszemet. Egész pályafutását kiolvashatta a papírokból. „.. .Amikor a brünni katonai fegyházból a siralomházba kísérték a halálraítéltet, leütötte őreit és megszökött. Azóta nyoma veszett. Ha a körözött szökevényt bárhol sikerül letartóztatni, a legrövidebb úton főbe lövendő." Nem remélt irgalmat, Tudomásul vette, hogy ütött utolsó órája. Csak percei lehetnek hátra. Viszik és kivégzik, így, ahogy van, szmokingban, lakkcipőben. Különös, kéjes, borzalmas érzése volt. Élni és mégsem élni. Arca áttetszőre dermedt. Volkhardt a frissen, vidáman ébredt ember harsogó kedvével nyitotta rá az ajtót. — Ugye. érdekes papírok, kedves Faragó? Na, ne roskadjon ennyire magába! Emlékszik még október tizenötödikére? Bizony kissé szórakozottan beszélt az előéletéről IÍ1 gondolta volna, hogy egészen izgalmas múltja van. Amilyen okos fiú maga, nem szükséges a szájába rágni a következményeket. Szóljon, kérem, aggaszt a hallgatása. Faragó nem tudott szólni. — Na, igen — figyelte együttérzőn a Gestapofőnök. — Rossz közérzete némiképp indokolt. Sajnálom, őszintén sajnálom. Én mindent megtettem magáért. Egyetlen szavamra vezető pozícióba került. Na, Faragó, legyen már egy kicsit férfiasabb. Mivel nem áll módomban a részletekkel foglalkozni. Schultz őrmester majd felvilágosítja a továbbiakról. Nagyon kérem, ne próbálja megkísérelni a brünni pankrációt. Az én katonáimat már nem olyan egyszerű leütni. Na, menjen szépen. Vegye fel a télikabátját is, nehogy megfázzon. Éteri messzeségből érték a szavak Faragó halott fülét. A felszólításra gépiesen cselekedett, pontról pontra engedelmeskedve a Gestapo-főnök kívánságának. Kétéltű terepjáró várakozott a villa udvarán. Ugyanaz a kocsi, amellyel Lébénybe utaztak a nyolc magyar katonatiszt végzetére. Szénási József ezúttal hiányzott, megszokott helyén, a bal hátsó ülésen Schultz őrmester óriási teste kuporgott. Faragó dideregve ült melléje. Szaglása is meghalt már, nem vette észre az orrának oly ismerős német katonaszagot, amely a benzingőz édeskés bűzéből, a gumi enyhén fojtó szagából és valami sajátos szappanillatból elegyült. Övatos tempóban gurultak végig a sötét városon. A sofőr mellett ülő SS-legény mozdulatlanná kövülten nézte az utast, és a térdei köziil fölmeredő karabélycsövet markolta. Schultz őrmester belerázódott szoros helyzetébe, próbálgatta. hogyan tartsa géppisztolyát, végül az ölébe fektette, csövét pedig Faragó bordái közé nyomta. A városon át egyetlen szót sem szólt. Amikor elhagytuk a szabadhegyi sorompót, kurtán mordult a sofőrre: — Balra! Egyik érthetetlenség a másikat követte Faragó szamara. Semmi magyarázatot nem talált arra, minek ez a nagy ceremónia, mi szüksége lehet Schultz őrmesternek az ölében heverő nyilas karszalagra, és miért hozzák éppen erre, a fehérvári országútra, miért kocsikáztatják ilyen hosszasan, amikor sokkal egyszerűbben is elintézhetnék kivégzését. (Folytatjuk.) HIIPI KISLEXIKON a hobbyról Egyre több azoknak a száma, akik egymagukban. vagy klubokba tö- j mörülve hódolnak kedvtelésüknek. hobb.yiuknak. Mit takar ez aszó? C Jelentése? Angol eredetű szó. Magyar megfelelője a veszszőparlpa. de általában valamilyen kedvelt, állandó elfoglaltságot, tevékenységet, passzlót jelent. # Lényege? Életünk folyamán sokféle tevékenységet, végzünk. Van közöttük olyan, melyet csak kényszerű kötelességből tesz6Zük meg, de van, amit szívesen, az alkotás örömével. Ebben a tevékenységben annvira otthon érezzük magunkat, hogy egyéni szokássá. hobbynkká válik. Ki bélyegek, növények, képek gyűjtésében, ki országjárásban, kl pedig barkácsolásban, az állatvilágban való búvárkodásban leli meg örömét, felüdítő kikapcsolódását. # Értékelése? Nem szabad a hobbyban valamiféle hóbortos szenvedélyt, a hivatástól, társadalmilag hasznos munkától való elfordulást látni. Ellenkezőleg. A hobby a sokoldalú ember <"'alakulásának egyik feltétele. Értéke. hogy fejleszti a műveltséget, annak korszerű értelmében: az eddigi elméleti ismereteket a gyakorlat, a tevékenység újabbakkal bővíti. Nagy a jelentősége ag egyre növekvő szabad idő helyes felhasználása szempontjából is. A hasznos hobbyknak szerepük lehet abban, hogy a szabad időben végzett tevékenységek közül egyre több szolgálja egyidejűleg a szórakozást, művelődést, a társadalmilag hasznos időtöltést, egyben a felüdülést és kikapcsolódást. Fejleszti a szépérzéket. a művészi ízlést. Közelebb hozza az azonos érdeklődésű embereket egymáshoz. Az országban számos klub. szakkör működik ennek érdekében. Cl Szegeden? A Juhász Gyula Művelődési Központban működik a gyűjtők klubja. A fényképészetet kedtelók számára amatőrtotóklubot létesítettek. Nemrég kezdték eJ a foglalkozásokat, a rejtvénykedvelők klubjában.