Délmagyarország, 1970. augusztus (60. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-09 / 186. szám
I VASÁRNAP, 1970. AUGUSZTUS 9. A XI. SZEGEDI NYÁRI TÁRLAT Ircsik József Délután Hézső Ferenc özvegyasszony háza Fodor József Hótakaró Zoltánfi István Nagyanyám Somogyi János Vízre néző Vincze András A HEGYMÁSZÓ Leánynézőben A párizsi rendőrség házkutatást tartott egy áruházi tolvajnő lakásán. Megtaláltak egy teljes menyasszonyi öltözéket: ruhát, fátylat, koszorút. A tolvaj pirulva vallotta be: „Az a szándékom, hogy rövidesen férjhez megyek." A hölgy 72 éves. Csere Egy marseille-i orvos ruhaszekrényéből egy tolvaj elvitt egy nyári öltönyt, és helyette beakasztott egy szépen kitisztított és kivasalt frakkot, amelyet néhány hónapja ugyanonnan „kölcsönzött" ki. Magyarázatul egy cédulát hagyott hátra: „Kérem, értse meg, Itt a nyár." Csúcstartó A „bukási" rekordot Angliában a 61 éves Miriam Hargrave tartja. Most fel akarja adni a harcot. Harmincnyolcszor kísérelte meg megszerezni a gépjárművezetői jogosítványt, de a szigorú vizsgáztatók minden alkalommal visszautasították. A legutóbbi bukás után kijelentette: „Nem hiszem, hogy még egyszer megkísérlem." Egészségére Az Üj-Delhi-i vámhivatalban hiába kutattak át a fináncok egy csempészt, az aranyat nem találták meg. Hirtelen azonban heves gyomorfájdalmak fogták e] a csempészt. Az orvosok a kórházban 1,2 kg aranyat hoztak napvilágra, amelyet a páciens a vámvizsgálat előtt lenyelt. A csempészt diétára fogták — a fogházban. Árleszállítás A skóciai Perth városának parkjaiban eddig 3 schilling volt a tiltott fűre lépés büntetése. Egy szép napon új táblákat állítottak fel, amelyek már csak 1 schilling büntetést helyeztek kilátásba. A városi tanács ülésén egy felháborodott kérdésre az illetékes tanácsnok kérte, fontolják meg, hogy 3 schillingért még soha és sehol, egyetlen skót sem lépett tiltott helyen a fűre. Talpraesett válasz „Tegyük fel, hogy egy léghajó úton van három kiváló, világhíres emberrel, éspedig Edisonnal, a feltalálóval, Pasteur-rel, a bakteriológussal és Balzaccal, az íróval. Mindegyik sokat jelent az emberiség számára. A léghajó veszélybe kerül, és csak úgy menekülhet meg, ha a három közül az egyiket a léghajóból kidobják. Érett megfontolás után ön kit választana?" Ezt a kérdést tette fel egy francia újság olvasóinak. A szerkesztőségbe rengeteg válasz érkezett. Ezek mérlegelték a kiváló utasok értékét és összehasonlították érdemeiket. Az első díjat — a kéthetes tengerparti üdülést — elnyert válasz azonban a zsűri döntése szerint ez volt: „Természetesen a legkövérebbet'' V annak, akik hegyekben születtek. Naponta felmennek a csúcsra és messzlátnak. arcuk örömteljes, néha szomorú, de szivük mindég melegen dobog. Nem kiáltoznak — emberek fent vagyok a csúcson, micsoda pokoli munkába, elsznásba. ravaszkodásba került amíg a síkságról ide feljutottam. Emberele, én most fent vagyok, fent. megérdemlem a lentiek csodálatát Emberek veszik körül őket azok, akik a lapályokon születtek, akik mégis hegyeket akarnak mászni, holott a lapályon elhagyták szorgos munkájukat amire valóban képesek voltak. A gabona ritka, a gyom nyomukban serken, nem az én életem az a lapályi élet — mondják ingerülten és hegymászó bakancsaikat igazgatják, vashegyű botokkal kelnek útra, fel, a magasságokba. amit nem le ismernek, azt képzelik ott rendkívüli boldogság vár rájuk. dicsőség, sok pénz. hódolat, végső emberi kiteljesülés. És mennek hátizsákokkal, tele szakkönyvekkel, fényképekkel a csúcson élők természetrajzával és hiteles jelvényekkel, elszántan tiporják a hegylakók virágait. beleütköznek fáikba, kivágják, sziklákat robbantanak és egy hegylakó elestén diadalordítás^ ban törnek ki. Mennek még följebb. Lúdtalpuk sajog. agyukban ezernyi emlékkép nyüzsög a Nagy Tettek és a Hírnév Babérágairól. Dühösek rójuk. Majd mi elsöpörjük őket. ml is jogosultak vagyunk, nekünk is jár morogják, és erősen beledöfik egy szép álmokat dédelgető hegylakó véknyába vasvégű botjukat. Minket mindég elnyomtak, ml tudjuk Igazán mi a dolgok veleje, a ml szánkból, ami kezünk nyomán az alkotás az igazi, ami eddig volt ez csalás, kiváltságosak privilégiuma. De agyukban egyre zslbonganak a hegylakók tettet, ők maguk semmiféle újabb tetteket nem tudnak elképzelni — de sebaj, majd a csúcson meglátják mi a tennivaló. Ejnye, morogják, mi ez. itt nagyon meredek, kemény a szikla. ritka a levegő és ni csak, most innen fentről semmi egyebet nem látni, mint a lapályt ahol kazlakat raknak, gyerekek csigát szednek, öregek ülnek a ház előtt kispadon, mások permetezrek. fákat hernyóznak. egy legény húzkod a házmögé egy vonakodó leányzót. katonák kúsznak robbanó felhőkben, épületeket építenek, autók vonulnak. De hát ez — de hát ez a ml régi lenti világunk, amiből fogcsikorgatva menekültünk az oromra és most ebből mit lehet csinálni? Ezt énekeljük, játszszuk, fessük? Itt valami becsapás van. Valaki kitalálja — másolni kell a hegylakókat az oromra születetteket, kicsit itt-ott változtatni, aztán fő a — kereskedelmi érzék. Neked van komám fent ismerősöd nekem is a hivatalban, ott nekem nem kell segítség. megfelezem majd a vételárat. | És némi zsibongás után megfelelő korszerű ruhában és hajjal es modorban és élelmesen berendezkednek az ormon. Szatócsként berendezkednek, egymásra irigykednek, lótnak-futnak. mindenütt ott vannak, ahol valaki tart egy beszédet, ahol egy Fejes elmegy, óh. jó ha az embert látják. Szívükben garas van és kezükben nem jó szerszám. hanem idegen toll. amit nem haboznak mellükre tűzni. Lassanként az emberek őket tartják az igazi hegymászóknak és ók rezervátumokba hajtják a kilátástól megfosztott hegylakókat. akik sötét mélyedésekben ölve lehunyt szemmel tovább álmodják a tennivalót, létrehozzák az alkotást és feiük alá teszik, jó lesz ez még nekik, a testvéreknek. lent. akik most hamuval táplálkoznak és azt hiszik kenyeret harapdálnak. De a hegymászók nem tudnak minden csúcsot megmászni. A kijátszottak is felkelnok és leteszik a nép asztalára dolgaikat amitől annyira rettegnek a hegymászók. És mindenki látja a hamu és a kenyér közötti különbsé• emuvieJC addig csűrik csavarják a dolgot, amíg ők is ott maradhatnak. Tollaikat is megtarthatják. Es hiába vannak tisztánlátók, akik tiltakoznak, olyan sokan vannak a hegymászó akarnokok. hogy szavuk elvész. Idegen tollaikat lengetik és nagy csörtetésisel rohannak egy másik csúcs felé. De nem ilyen kétségbeejtő a helyzet. A kinyomott hamut, a vászonra kent hamut, a kitívöltött hamut, a játszott hamut nem olvassák, nem nézik és nem hallgatják az emberek. Akik a kazlakat, házakat. • csókokat tették. Akik ismeretlenül élnek és dolgoznak emberi módra, örömmel, az otthonért a gyerekért, a vállalatért, a hazáért, az internacionalizmusért. Akiket a csúcson levők lótnak, akiket a hegymászók nem tartanak megörökítésre méltónak. Gondolataikat köznapinak tartják, pedig — ez maga az élet. És hiába szerződtetnek újabb eladót, csinálnak neont, új kereteket, díszleteket — a közönség nem vesz róluk tudomást, elég volt már a hamuból, amit kenyérként sóztak életükre. Hej hegymászók, emberséget! Hej hegymászók, eredeti fájdalommal született szavakat, színeket, gondolatokat, hej hegymászók — nem a pénzért, nem a hírért, nem! Hej hegymászók, hátha levetnétek a bakancsot, eldobnátok az érvényesülés vashegyű botjait — és — uramisten, rájönnétek valamire; például arra, hogy milyen emberséges, nagv dolog szántani, gépeket kezelni, tanítani, szóval menjetek vissza életetek ós képességetek telkére és építsétek fel azt a valamit, amit csak ti vagytok képesek, és amit elvár tőletek mindenki. Álljon helyre lelketekben az egyensúly. Vége lesz a törtetés okozta ide£összeomlásnak. barátok ellenséggé változtatásának, hamis tevékenységnek, látszatéletnek. A z igaz dolgok csendben születnek. Mindegy, hogy kopár szobában, vagy elegáns szobában. Ez a létrehozott dolog nagyságán nem változtat Lehet lemondással, lehet ujjongva létrehozni, ez már a hegyre valók egyéni adottságaitól függ. Sajnos, összezavarták a dolgok ítéletének hogyanját és mikéntjét, ezért nehéz szétválasztani, de azért tudok valamit mondani a habozóknak: azt szeressétek, ami segít nektek, amire azt mondjátok — pont így van, ami bajaitokban vigasz és erőt adó, ami tápláló, amit szívesen kézen fognátok. — Kedves barátom, csak nem engem akarszt megfúrni? Nem hittem volna rólad. — Semmi esetre sem. te nem értettél meg, miről beszélek. — Tíz perce hallgatom. Irigy vagy. — Mit irigyelnék? De te ezt nem érted. Várjál csak. hová szaladsz? — Becsukom az ablakot, mit gondolsz, az egész környék meghallja, miket beszélsz, és képesek elmondani engem. Vigyázni kell. Na. mo6t magyarázd meg nekem, mit akarasz velem. Állom elébe. Istenemre, nem hagyom magam. — Add ide a szívedet. — Hogy? Félrebeszélsz. Akkor meghalnék. Szív nélkül... — Mit félsz? Hát nem oda kell adni a szívet? Te ezt nem tudtad? Mindig, mindenkinek, folyton folyvást. Ez a dolog lényege. — Szervezés, összeköttetés, elegáns megjelenítés, ami kell a piacnak, fellépés, na látod, pupák — nem szív. Szív. Nem vagy te is véletlenül az előbb emlegetett hegylakóid közül való? Haha-ha, hegylakó! Mit akarsz ezzel a hegylakóságpal? — Semmi, igazán semmit. Erre jártam kicsit beszélgettem veled. — Máskor vigvázz magadra. Félreérthetnek. Én nem. Barátom, nincs semmi hézag. Nézd. Párizsban jártam tavaly, ezt nézd meg. Ez ruha. Ez anyag. Ez valódi. valódi angol szövet. Tapintsd meg. Nálunk ez egyáltalán nem kapható. Egy-két londoni szabó számára készül. Diplomataszövet. Hehe. — Megérte, hog.y elutaztál, sokat segít fejlődésedben.