Délmagyarország, 1970. augusztus (60. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-09 / 186. szám

I VASÁRNAP, 1970. AUGUSZTUS 9. A XI. SZEGEDI NYÁRI TÁRLAT Ircsik József Délután Hézső Ferenc özvegyasszony háza Fodor József Hótakaró Zoltánfi István Nagyanyám Somogyi János Vízre néző Vincze András A HEGYMÁSZÓ Leánynézőben A párizsi rendőrség házkuta­tást tartott egy áruházi tolvajnő lakásán. Megtaláltak egy teljes menyasszonyi öltözéket: ruhát, fátylat, koszorút. A tolvaj pirul­va vallotta be: „Az a szándé­kom, hogy rövidesen férjhez me­gyek." A hölgy 72 éves. Csere Egy marseille-i orvos ruha­szekrényéből egy tolvaj elvitt egy nyári öltönyt, és helyette beakasztott egy szépen kitisztí­tott és kivasalt frakkot, ame­lyet néhány hónapja ugyanon­nan „kölcsönzött" ki. Magyará­zatul egy cédulát hagyott hátra: „Kérem, értse meg, Itt a nyár." Csúcstartó A „bukási" rekordot Angliá­ban a 61 éves Miriam Hargrave tartja. Most fel akarja adni a harcot. Harmincnyolcszor kísé­relte meg megszerezni a gépjár­művezetői jogosítványt, de a szi­gorú vizsgáztatók minden alka­lommal visszautasították. A leg­utóbbi bukás után kijelentette: „Nem hiszem, hogy még egyszer megkísérlem." Egészségére Az Üj-Delhi-i vámhivatalban hiába kutattak át a fináncok egy csempészt, az aranyat nem találták meg. Hirtelen azonban heves gyomorfájdalmak fogták e] a csempészt. Az orvosok a kór­házban 1,2 kg aranyat hoztak napvilágra, amelyet a páciens a vámvizsgálat előtt lenyelt. A csempészt diétára fogták — a fogházban. Árleszállítás A skóciai Perth városának parkjaiban eddig 3 schilling volt a tiltott fűre lépés büntetése. Egy szép napon új táblákat állítottak fel, amelyek már csak 1 schil­ling büntetést helyeztek kilátás­ba. A városi tanács ülésén egy felháborodott kérdésre az illeté­kes tanácsnok kérte, fontolják meg, hogy 3 schillingért még soha és sehol, egyetlen skót sem lépett tiltott helyen a fűre. Talpraesett válasz „Tegyük fel, hogy egy léghajó úton van három kiváló, világhí­res emberrel, éspedig Edison­nal, a feltalálóval, Pasteur-rel, a bakteriológussal és Balzaccal, az íróval. Mindegyik sokat jelent az emberiség számára. A légha­jó veszélybe kerül, és csak úgy menekülhet meg, ha a három közül az egyiket a léghajóból kidobják. Érett megfontolás után ön kit választana?" Ezt a kérdést tette fel egy francia újság olvasóinak. A szer­kesztőségbe rengeteg válasz ér­kezett. Ezek mérlegelték a kivá­ló utasok értékét és összeha­sonlították érdemeiket. Az első díjat — a kéthetes tengerparti üdülést — elnyert válasz azonban a zsűri döntése szerint ez volt: „Természetesen a legkövéreb­bet'' V annak, akik hegyekben születtek. Naponta fel­mennek a csúcsra és messzlátnak. arcuk örömteljes, néha szomorú, de szivük mindég melegen dobog. Nem kiáltoznak — emberek fent vagyok a csúcson, micsoda pokoli munkába, elsznásba. ra­vaszkodásba került amíg a sík­ságról ide feljutottam. Emberele, én most fent vagyok, fent. meg­érdemlem a lentiek csodálatát Emberek veszik körül őket azok, akik a lapályokon szület­tek, akik mégis hegyeket akar­nak mászni, holott a lapályon elhagyták szorgos munkájukat amire valóban képesek voltak. A gabona ritka, a gyom nyo­mukban serken, nem az én éle­tem az a lapályi élet — mond­ják ingerülten és hegymászó ba­kancsaikat igazgatják, vashegyű botokkal kelnek útra, fel, a ma­gasságokba. amit nem le ismer­nek, azt képzelik ott rendkívüli boldogság vár rájuk. dicsőség, sok pénz. hódolat, végső emberi kiteljesülés. És mennek hátizsákokkal, tele szakkönyvekkel, fényképekkel a csúcson élők természetrajzával és hiteles jelvényekkel, elszán­tan tiporják a hegylakók virá­gait. beleütköznek fáikba, kivág­ják, sziklákat robbantanak és egy hegylakó elestén diadalordítás^ ban törnek ki. Mennek még följebb. Lúdtalpuk sajog. agyukban ezernyi emlékkép nyüzsög a Nagy Tettek és a Hírnév Babér­ágairól. Dühösek rójuk. Majd mi elsöpörjük őket. ml is jogosultak vagyunk, nekünk is jár morogják, és erősen beledö­fik egy szép álmokat dédelgető hegylakó véknyába vasvégű bot­jukat. Minket mindég elnyomtak, ml tudjuk Igazán mi a dolgok ve­leje, a ml szánkból, ami kezünk nyomán az alkotás az igazi, ami eddig volt ez csalás, kiváltságo­sak privilégiuma. De agyukban egyre zslbonganak a hegylakók tettet, ők maguk semmiféle újabb tetteket nem tudnak el­képzelni — de sebaj, majd a csúcson meglátják mi a tenni­való. Ejnye, morogják, mi ez. itt nagyon meredek, kemény a szik­la. ritka a levegő és ni csak, most innen fentről semmi egye­bet nem látni, mint a lapályt ahol kazlakat raknak, gyerekek csigát szednek, öregek ülnek a ház előtt kispadon, mások per­metezrek. fákat hernyóznak. egy legény húzkod a házmögé egy vonakodó leányzót. katonák kúsznak robbanó felhőkben, épü­leteket építenek, autók vonul­nak. De hát ez — de hát ez a ml régi lenti világunk, amiből fog­csikorgatva menekültünk az oromra és most ebből mit lehet csinálni? Ezt énekeljük, játsz­szuk, fessük? Itt valami becsapás van. Valaki kitalálja — másolni kell a hegylakókat az oromra születetteket, kicsit itt-ott változ­tatni, aztán fő a — kereskedelmi érzék. Neked van komám fent ismerősöd nekem is a hivatal­ban, ott nekem nem kell segít­ség. megfelezem majd a vétel­árat. | És némi zsibongás után megfe­lelő korszerű ruhában és hajjal es modorban és élelmesen be­rendezkednek az ormon. Szatócs­ként berendezkednek, egymásra irigykednek, lótnak-futnak. min­denütt ott vannak, ahol valaki tart egy beszédet, ahol egy Fe­jes elmegy, óh. jó ha az embert látják. Szívükben garas van és kezük­ben nem jó szerszám. hanem idegen toll. amit nem haboznak mellükre tűzni. Lassanként az emberek őket tartják az igazi hegymászóknak és ók rezervátumokba hajtják a kilátástól megfosztott hegylakó­kat. akik sötét mélyedésekben ölve lehunyt szemmel tovább ál­modják a tennivalót, létrehozzák az alkotást és feiük alá teszik, jó lesz ez még nekik, a testvé­reknek. lent. akik most hamuval táplálkoznak és azt hiszik kenye­ret harapdálnak. De a hegymászók nem tudnak minden csúcsot megmászni. A ki­játszottak is felkelnok és lete­szik a nép asztalára dolgaikat amitől annyira rettegnek a hegy­mászók. És mindenki látja a ha­mu és a kenyér közötti különbsé­• emuvieJC addig csűrik csavarják a dolgot, amíg ők is ott maradhatnak. Tollaikat is megtarthatják. Es hiába vannak tisztánlátók, akik tiltakoznak, olyan sokan vannak a hegymászó akarnokok. hogy szavuk elvész. Idegen tollaikat lengetik és nagy csörtetésisel rohannak egy másik csúcs felé. De nem ilyen kétségbeejtő a helyzet. A kinyomott hamut, a vászonra kent hamut, a kitívöl­tött hamut, a játszott hamut nem olvassák, nem nézik és nem hallgatják az emberek. Akik a kazlakat, házakat. • csókokat tet­ték. Akik ismeretlenül élnek és dolgoznak emberi módra, öröm­mel, az otthonért a gyerekért, a vállalatért, a hazáért, az inter­nacionalizmusért. Akiket a csú­cson levők lótnak, akiket a hegy­mászók nem tartanak megörökí­tésre méltónak. Gondolataikat köznapinak tartják, pedig — ez maga az élet. És hiába szerződtetnek újabb eladót, csinálnak neont, új kere­teket, díszleteket — a közönség nem vesz róluk tudomást, elég volt már a hamuból, amit ke­nyérként sóztak életükre. Hej hegymászók, emberséget! Hej hegymászók, eredeti fájda­lommal született szavakat, színe­ket, gondolatokat, hej hegymá­szók — nem a pénzért, nem a hírért, nem! Hej hegymászók, hátha levetnétek a bakancsot, eldobnátok az érvényesülés vas­hegyű botjait — és — uramis­ten, rájönnétek valamire; például arra, hogy milyen emberséges, nagv dolog szántani, gépeket ke­zelni, tanítani, szóval menjetek vissza életetek ós képességetek telkére és építsétek fel azt a va­lamit, amit csak ti vagytok ké­pesek, és amit elvár tőletek min­denki. Álljon helyre lelketek­ben az egyensúly. Vége lesz a törtetés okozta ide£összeomlás­nak. barátok ellenséggé változ­tatásának, hamis tevékenységnek, látszatéletnek. A z igaz dolgok csendben szü­letnek. Mindegy, hogy ko­pár szobában, vagy ele­gáns szobában. Ez a létrehozott dolog nagyságán nem változtat Lehet lemondással, lehet ujjong­va létrehozni, ez már a hegyre valók egyéni adottságaitól függ. Sajnos, összezavarták a dolgok ítéletének hogyanját és miként­jét, ezért nehéz szétválasztani, de azért tudok valamit mondani a habozóknak: azt szeressétek, ami segít nektek, amire azt mondjá­tok — pont így van, ami bajai­tokban vigasz és erőt adó, ami tápláló, amit szívesen kézen fog­nátok. — Kedves barátom, csak nem engem akarszt megfúrni? Nem hittem volna rólad. — Semmi esetre sem. te nem értettél meg, miről beszélek. — Tíz perce hallgatom. Irigy vagy. — Mit irigyelnék? De te ezt nem érted. Várjál csak. hová szaladsz? — Becsukom az ablakot, mit gondolsz, az egész környék meg­hallja, miket beszélsz, és képe­sek elmondani engem. Vigyázni kell. Na. mo6t magyarázd meg nekem, mit akarasz velem. Ál­lom elébe. Istenemre, nem ha­gyom magam. — Add ide a szívedet. — Hogy? Félrebeszélsz. Akkor meghalnék. Szív nélkül... — Mit félsz? Hát nem oda kell adni a szívet? Te ezt nem tud­tad? Mindig, mindenkinek, foly­ton folyvást. Ez a dolog lényege. — Szervezés, összeköttetés, ele­gáns megjelenítés, ami kell a piacnak, fellépés, na látod, pu­pák — nem szív. Szív. Nem vagy te is véletlenül az előbb emlege­tett hegylakóid közül való? Ha­ha-ha, hegylakó! Mit akarsz ez­zel a hegylakóságpal? — Semmi, igazán semmit. Erre jártam kicsit beszélgettem veled. — Máskor vigvázz magadra. Félreérthetnek. Én nem. Bará­tom, nincs semmi hézag. Nézd. Párizsban jártam tavaly, ezt nézd meg. Ez ruha. Ez anyag. Ez va­lódi. valódi angol szövet. Ta­pintsd meg. Nálunk ez egyál­talán nem kapható. Egy-két londoni szabó számára készül. Diplomataszövet. Hehe. — Megérte, hog.y elutaztál, so­kat segít fejlődésedben.

Next

/
Thumbnails
Contents