Délmagyarország, 1970. augusztus (60. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-30 / 203. szám

io VASÁRNAP. 1970. AUGUSZTUS 30. T

ársadalmi életünk nagy eseményére, az MSZMP X. kongresszusára készülünk. A kommunista pártok életében kiemelkedő szerepük van a kongresszusoknak. Különösen így van ez egy szocializmust építő országban, ahol a mérlegkészítés a párt tevékenységéről, a végzett munka értékelése és a több évre szóló előretekintés nemcsak a kommunisták, hanem az ország, az egész nép ügye. Nagyon sokan jól értik és érzik ezt. Hogy mennyire így van, azt bizonyítja az egyre tömegesebbé és érdemibbé váló kongresszusi munkaverseny-mozgalom, mely megyénkben is éppúgy magával ragadta a párttagokat, mint a pártonkívülieket, és az a nagy érdeklődés, amellyel a nyilvánosságra került kongresszusi dokumentumokat, elsősorban a kongresszusi irányelveket fogadták az emberek. Valóban, azok a kérdések, amelyek a X. kongresszus elé kerülnek, többségükben nem szűken, vett pártügyek, hanem az egész ország életére hatással lesznek. Pártunk Központi Bizottsága is így tekinti a kongreszus szerepét, és a szocialista demokrácia szellemében jár el az előkészítés időszakában, amikor a kongresszusi irányelveket vitára bocsátja, nemcsak a párton belül, de azon kívül is. Az irányelvek nyilvánosságra hozatalának célja: széles körű eszmecsere kialakítása, a szocializmus építésének időszerű kérdéseiről. A vita minden bizonnyal hozzájárul a tézisek gazdagításához, a szocializmus továbbépítése programjának teljesebbé válásához, a szocializmus felépítésének eredményesebbé tételéhez, meggyorsításához. Ezért várja pártunk Központi Bizottsága az egész társadalom állásfoglalását az irányelvek tartalmával kapcsolatban. Az, hogy a kongresszus nemcsak pártügy, korántsem jelenti, hogy nem elsősorban a párttagság ügye. A felkészülés megyénkben is elsősorban a 830 alapszervezetbe tömörült 25 ezer kommunistára hárít feladatokat. Az alkotó vita kibontakoztatása elsősorban tőlük függ, az ő példamutatásukon múlik. Aktivitásuk, felkészült kezdeményezésük segítheti elő, hogy építő javaslatok, észrevételek szülessenek nagy számban — városokban, falvakban, üzemekben, szövetkezetekben, intézményekben. A pártszervezetek két taggyűlésen készülnek a X. kongresszusra. Az első taggyűlések augusztusban kerültek sorra, itt az alapszervezet pártmunkáját beszélték meg a kommunisták. Már ezeken a taggyűléseken megmutatkozott a tagoknak a párt ügye iránti odaadása, mély felelősségérzete. A beszámolók zöme elemzően tárgyalta a párt politikájának megvalósítása érdekében végzett helyi tevékenységet. Nem csupán elismerő szavak hangzottak el, a hibákról is konkrétan szóltak. Kritikával, egészséges türelmetlenséggel bírálták a helyenként jelentkező passzivitást, a közügyek és a közösség érdekeinek háttérbe szorítását. Rendszabályokat sürgettek a társadalmi élet olyan egészségtelen jelenségeivel szemben, mint az önzés, anyagiasság stb. Az augusztusi taggyűlések — amelyeken a helyi kérdések domináltak —, általában jól megalapozták a most következő szeptemberit, amelyen az új vezetőségeket választják meg és a taggyűlés kialakítja álláspontját a X. kongresszus irányelveiről. Az irányelveknek taggyűlésen történő vitára bocsátásában kifejezésre jut, hogy mennyire jelentős a szerepe az alapszervezeteknek és minden egyes párttagnak nemcsak a végrehajtásban, hanem a párt politikája kialakításában, formálásában is. M

it vár pártunk Központi Bizottsága a taggyűlésektől? Azt, hogy vitassák meg az irányelveket, mondjanak véleményt az elmúlt négy évről és az elkövetkező évek célkitűzéseiről. Az állásfoglaláshoz nagyszerű alapot adnak az irányelvek, amelyek jellemzik a nemzetközi osztályharc jelenlegi állapotát, összefoglalják az ország társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális helyzetét, a gazdaságirányítási rendszer tapasztalatát, a negyedik ötéves terv fő céljait, képet adnak a pártélet kérdéseiről és a párt nemzetközi tevékenységéről. Ezek közül a kérdések közül kiemeli a legfontosabbakat, megmutatja az elért eredményeket, emellett nem kerüli meg a hiányosságokat, rámutat a megoldásra váró feladatokra, jelzi az új teendők irányát, a továbbhaladás útját. Az irányelvek alapján milyen tájékoztatást kapunk az elmúlt négy évről? Mi jellemzi ezt az időszakot? Az, hogy hazánk és népünk a szocializmus építésének dinamikus éveit élte és éli. A IX. kongresszus óta fokozatosan megvalósultak az ott elhatározottak, előre haladtunk a szocializmus felépítése útján. Tovább szilárdult rendszerünk szocialista alapja. Erősödött a munkáshatalom. Hazánkban szilárd törvényesség van. A szocialista törvények védik a társadalom és az egyes állampolgárok jogait és biztonságát. Eredményesebbé vált gazdálkodásunk, nem utolsósorban a IX. kongresszus határozata nyomán bevezetett új gazdaságirányítási rendszer segítségével. Magasabb színvonalra emelkedett szocialista tervgazdálkodásunk, eredményesen felhasználjuk a szocialista áru- és pénzviszonyokat, a reform kedvező hatása a gazdasági életre egész népünk szeme láttára valósul meg. Az iparosodás nyomán a munkásosztály számban is megnövekedett és a társadalom legnagyobb osztálya lett. Életviszonyai javultak, műveltsége emelkedett és a Készülünk a kongresszusra Irta: GYOll IMRE közéletben elfoglalt szerepe erősödött. A számszerű növekedés nemcsak egyértelműen pozitív változásokat hozott. Észrevehető a munkások sorában bizonyos felhígulás, az újonnan munkássá váltak körében olyan magatartás, amely nem jellemző, idegen a munkásosztálytól. E tekintetben további fokozott nevelő munkára van szükség. Az elmúlt négy évben a leggyorsabb volt a fejlődés a falusi életviszonyokban, a parasztság körében. A parasztság a szocialista átszervezés eredménye és hatásaképpen minőségileg más, mint korábban, politikailag szilárdan a szocializmus építése útjára lépett és halad. A falusi lakosság személyi jövedelmi viszonyai ma már azonosak a városi dolgozókéval. A mezőgazdaság a gépesítés, kemizálás eredményeképpen valóban nagyüzemivé válik. Mindezek együttesen jelentősen előre vitték a falut a városhoz való közelítésben. Az értelmiségről ma már nyugodtan beszélhetünk a szocializmust építő magyar értelmiségként. Száma, súlya, társadalmi szerepe növekszik, a munkássággal és a parasztsággal együtt haladva olyan réteggé formálódott, ahol az osztályokhoz való tartozás határai feloldódtak, és a „régi" és „új" kategóriáknak ma már nincs lényeges jelentősége. T

ársadalmunk politikai és ideológiai arculatán a szocialista jegyek az elsődlegesek. Az eltet négy év alatt az ország és megyénk lakosságának politikai érettsége, hazaszeretete, párt iránti bizalma sok próbán esett keresztül. Akadt az elmúlt években többször is bonyolult, kiéleződött nemzetközi helyzet, voltak belső gondjaink, és az ország népe — köztük a csongrádiak —, jól vizsgázott. Az önzetlenségnek, az áldozatkészségnek, együttérzésnek és együttcselekvésnek nagyszerű példáját adta például megyénk lakossága az árvíz idején. A IX. kongresszus határozatai megvalósítása közepette tovább szilárdult népünk nemzeti egysége, mind nagyobb azoknak a száma a párton kívül is — legyenek munkások, parasztok, értelmiségiek, kispolgárok, különböző világnézetű emberek —, akik vállalják a közös célt, a szocialista Magyarország felépítését. Ilyenképpen hazánk társadalmi és politikai szempontból egészségesen fejlődött az elmúlt négy esztendőben, méltán tölthet el bennünket jó érzéssel az eredménnyel végzett munka tudata. A kongresszusi irányelvekről vitatkozva a taggyűléseken nemcsak arról ejthetünk szót, amit már elértünk, hanem arról is, hogy jobb munkával mit lehetne még elérni. A kongresszusi tézisek arra ösztönöznek, éljünk jobban lehetőségeinkkel, küszöböljük ki a mindennapi élet során jelentkező hiányosságokat. Gazdálkodásunkban például még nem fordítunk elég figyelmet a termelékenység emelésére, nem kielégítő a munkaerő-gazdálkodás és a fegyelem, nem jól érvényesül a szocialista elosztás elve. A szocialista eszmék, közgondolkodás tendenciáinak térhódítása mellett jelen vannak és hatnak, részben újratermelődnek nem szocialista tendenciák, reakciós, kapitalista, idealista nézetek, a kispolgári gondolkodásmód számos jellegzetes megnyilvánulása. önzetlenség, áldozatkészség, a feladatok vállalása, tömeges segítőkészség az egyik oldalon — az egoizmus, az egyéni szerzés, sőt a harácsolás a másik oldalon, szocializmust építő társadalmunkban egyszerre, egy időben léteznek. Számunkra bármennyire nem tetszőek ezek és hátráltatják a társadalmi fejlődést is, létezésüknek több tényezőjével, feltételével még egy ideig számolnunk kell. Társadalmunk fejlődése átmeneti szakaszban van, a kapitalizmusból a szocializmusba, és még hatnak, sőt újratermelődnek kapitalista és kispolgári tendenciák. Társadalmunk nem zárt, nyitott a nagyvilág felé, és ez azt is jelenti, hogy erőteljesen hat még a kapitalista környezet is. Az imperializmus velünk szemben szervezett ideológiai ' fellazítási tevékenysége, amelynek az a célja, hogy kételyt hintsen, hogy társadalmi rendünk és a szocialista országokkal szemben hangulatot keltsen, nagyon is reális valóság. De az antiszocialista jelenségek meglétében, a hiányosságok és hibák jelentkezésében feltétlenül szerepe van munkánk gyengeségeinek is, annak, hogy megfelelő párthatározatok és törvények birtokában sem vagyunk mindig következetesek a végrehajtásban. Mindezekhez még azt is hozzátehetjük — a múlt maradványai, a kapitalista környezet nélkül, vagy anélkül, hogy az építés során következetlenek lennénk vagy hibákat vétenénk —: az említetteken túlmenően is keletkeztek és keletkezhetnek új ellentmondások, amelyeket fel kell oldanunk. A

kérdés, hogyan? Mire helyezzük a súlyt? Az adminisztratív beavatkozásokra? Kétségtelen, hogy vannak esetek, amikor nem mondhatunk le a szervezeti, sőt adminisztratív intézkedésről, a szigorról, a fegyelmezésről, a büntetésről. Ezeket az eszközöket még korántsem nyilváníthatjuk elavultaknak a szocialistaellenes tendenciákkal szemben folytatott harcunkban. A fő eszköz — s különösen az egyetlen, a kizárólagos eszköz — azonban már régen nem ez, jóllehet, ha a közérdek úgy kívánja, akkor büntetni is szükséges, s nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy az előrehaladás menetében úgyis kiküszöbölődnek ezek a jelenségek maguktól. Gondjaink megoldásának azonban alapvető módja az, hogy szocialista társadalmi rendszerünk előrevitelét, építését magasabb szinten folytatjuk tovább. _4z irányelvek éppen ebben jelöli meg az új teendők fő tartalmát, irányát. A X. kongresszus irányelvei a fő célkitűzésekben valami vadonatújat, nagy változást, fordulatot nem jelöl meg és nem is jelölhet meg. Hazánkban a nagy társadalmi fordulatokkal és megrázkódtatásokkal járó változások időszaka lejárt, amióta a szocialista alapok lerakását befejeztük. Addig sem valami öncélúság vezette a pártot, hanem társadalmi szükségszerűség, amikor például a mezőgazdaság szocialista átszervezésével százezrek életében átmeneti megrázkódtatásokat is vállalnunk kellett. Áz alapok lerakása óta, és amióta ezt deklaráltuk a VIII. kongresszuson, a szocializmus teljes felépítésének hosszú időre szóló programját tűztük ki. A megvalósítás pontos időpontját előre nem lehet megjelölni. Az kétségtelen, hogy hosszabb időszakot igényel. Most is ez van napirenden, ezt folytatjuk magasabb fokon és az ebből adódó új követelményekkel számolva. Mit jelent a szocializmus építésének folytatása magasabb fokon? A kongresszus irányelvei felvázolja erre a választ. A gazdaságban a termelőerők további bővítését, műszaki fejlesztését, az ország termelési struktúrájának markánsabbá tételét, néhány fontos ágazat fejlesztésén keresztül. Jelenti a társadalmi termelés hatékonyabbá tételét, a tudomány eredményeinek jobb kihasználását, a termelékenységben mutatkozó lemaradásunk csökkentését, és ezen az úton a közepesen fejlett országok sorából az iparilag fejlett országok közé emelkedést. A negyedik ötéves terv irányelveit pártunk Központi Bizottsága a szocializmus építésének magasabb fokon történő követelményeiből kiindulva fogalmazta meg. Az életszínvonal-politikában, a szocializmus építése, továbbvitele menetében pártunk álláspontja továbbra is, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járni a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével. Az életkörülmények javításának feltételeit a jövőben is a termelés és a termelékenység emelésével kell megteremteni. Az életszínvonal emelésében a jövőben a reálbérek növekedése kap majd meghatározóbb szerepet, és a szocializmus elosztási elveinek megfelelően, a dolgozók jövedelmének növelése az eddiginél következetesebben kapcsolódjék a végzett munka eredményéhez. A családi jövedelmek közötti különbségek mérséklése nem a bérekben történő egyenlősdi, hanem olyan szociálpolitikai intézkedések útján történik, mint a családi pótlék és a nyugdíj emelése. Életszínvonal-politikánk szellemében az elkövetkezendő időben gyorsul a 44 órás munkahétre való áttérés, és a lakásépítés üteme, növekszik a gyermekintézmények, bölcsődék, óvodák, napközi otthonok férőhelyeinek száma. A felsoroltak és még sok más, ami az irányelvekben mint feladat szerepel, a szocializmus építésének magasabb fokon történő megvalósítását célozza. A szocializmus teljes felépítésének közoonti feladatát a jelen időszakban leginkább a szocialista termelési viszonyok tökéletesítése és a társadalmi tudat formálásának feladata adja. Ezeket külön hangsúllyal vázolják fel a kongresszusi tézisek. Amikor ezt aláhúzzuk, nem' tagadjuk a gazdasági építő munka elsődlegességét a szocialismus építése egész időszakában. Most azonban az építés menetében jelentkező ellentmondások felodásának, a negatív jelenségek kiküszöbölésének. továbhlévésünknek alapvető módja, hogy állami életünkben, rendszerünkben, egész társadalmi életünkben a szocialista demokráciát érdemibbé tegyük, kiterjeszszük, még jobban megvalósítsuk. Nem akármilyen, hanem szocialista demokráciáról van szó. amelyik nem ..partlala"'', hanem osztályjellegü demokrácia, s osztálypolitikánknak megfelelően nem gyengítheti, hanem tovább erősíti a munkásosztály hatalmát, rendszerünk szocialista jellegét. Ebbe beletartozik a központi irányítás fejlesztése éppúgy, mint a helyi állami szervek önállóságának növelése és a párt irányító tevékenységének hatékonyabb érvényesítése az állami életben. De beletartozik feltétlenül az is, hogy tovább nőjön a tömegek részvétele és ellenőrzési lehetősége a közügyek intézésében. Ez a feltétele annak, hogy erősödjék az állampolgári fegyelem, a közösség iránti felelősség, fejlődjön a szocialista közgondolkodás, s ne maradjon levegője az antiszociális magatartásnak é^ jelenségeknek. Ezt azért is hangsúlyozzuk, mert a szocializmusba vetett hitet s politikánk iránti bizalmat rombolja, ha csak rövid időre és csak helyenként is, de uralják a terepet szocializmusellenes nézetek és életelvek; ha elnéznénk a cinizmust, a fegyelmezetlenséget, a harácsolást, a közösség megkárosítását, ha megbékélnénk azzal, hogy a könyöklők és ügyeskedők járjanak jobban, sőt hangadók lehessenek, szemben a szorgalmas és becsületes dolgozókkal. Amikor a szocializmus magasabb fokon történő továbbépítését tűzzük ki célul, akkor arra gondolunk, hogy a szocializmus épületét tesszük otthonosabbá, szebbé az építők, a társadalmi haladásért feladatot vállalók számára. A

társadalmi haladás, a szocialista demokratizmus erőteljes kibontakoztatása a párt vezető szerepének érvényesítésével szemben is növekvő követelményeket támaszt. A szocializmus felépítésére az egész népet mozgósítani csak a párt képes. Az irányelvek nem hagynak keiséget a párt vezető szerepének kérdésében. A feladat éppen az, hogy a mai és a jövőbeni feltételek közötti vezetésre is alkalmasak legyenek a pártszervezetek és a pártszervek. Ezért minden szinten az eddiginél nagyobb súllyal jelentkezik a közvetlen, a direkt irányítás helyett az elvi, politikai irányítás követelménye. Az állami. gazdasági, tömegszervezeti pártirányítás az egyes területekre hozott elvi állásfoglalásokkal és az ott dolgozó kommunisták tevékenysegének segítségével történik. így növekszik az egyes párttagokkal szembeni nagyobb helytállás *s az egyéni felelősség igénye. Alkalmassá válni a tömegek megnyerésére, a példamutatásra, a társadalmi életben jelentkező negatív tendenciák leküzdésére, az ellenséges eszmék leleplezésére, ez minden párttagot arra kötelez, hogy növelje elméleti felkészültségét, politikai aktivitását és készségét, hogy a párt lenini stílusában munkájával a népet szolgálja. Az alapszervezetek minden bizonnyal jóváhagyják az elmúlt négy év végzett munkáját. Pártunk Központi Bizottságát a négy év során is ugyanaz vezérelte, ami az elmúlt közel másfél évtized, az ellenforradalom óta folytatott tevékenységét jellemezte: a szocializmus építésének legjobb belső és — amennyiben tőlünk függ — nemzetközi feltételeit megteremteni, hogy az épülő szocializmus a gyümölcseiből mind többet nyújtson az építőknek, a dolgozó magyar népnek, és itthoni munkánk, harcunk a nemzetközi küzdőtéren támogatója legyen minden haladó tendenciának, a békének, a szocializmusnak. E politika lényege a nép harcának szervezése és vezetése a szocialista társadalom felépítéséért, hazánk felvirágoztatásáért, népünk boldogulásáért. E

z a politika nagy eredményeket hozott az elmúlt 13 év alatt, és megelőző négy évben is tovább növelte pártunk tekintélyét itthon és külföldön egyaránt. Az emberek nagyre értékelik, hogy ez a politikai vonalvezetés mentes volt a cikcakkoktól, a nagy fordulatoktól, a nagy változásoktól, és helyeslik, hogy a kongresszusi irányelvek sem terveznek változást a politikában. Politikánk eredményességét annak köszönhetjük, hogy minden társadalmi kérdés megoldásakor merítettünk a marxizmus—leninizmus forrásaiból, figyelembe vettük a többi szocialista ország, elsősorban a Szovjetunió szocializmust építő tapasztalatait és hazánk adottságaira alkalmaztuk a marxizmus nagyjainak, Marxnak, Engelsnek, Leninnek tanításait! Nem adtuk fel egyetlen ~egy kérdés megoldásánál sem a szocialista elveket, de a marxi—lenini tanításokat nem dogmaként kezeltük. A IX. kongresszus óta eltelt időben pártunk ennek szellemében, a proletár internacionalizmus érvényesítésére törekedve végezte nemzetközi tevékenységét és szállt síkra a kommunista mozgalom egységéért, a testvérpártokkal való együttműködésért. Mostanában a mi magyar valóságunkról szólva külföldön gyakran emlegetik, hogy a szocialista építésnek valamiféle magyar modellje alakult ki. Nem utolsósorban ezt annak reményében ismételgetik, hátha ez a modell elkülönülne, elszakadna a szocialista országok népeinek családjától. Nem volt célunk és nem is találtunk fel semmiféle új szocialista modellt. Pártunk ahhoz igazodott, amit Marx, Engels, Lenin „talált fel", hozzájuk vagyunk hűek. ez volt politikai sikereink legfőbb alapja és ez a jövő célkitűzései megvalósulásának legfőbb feltétele. A kongresszusi tézisek jövőbe mutató célkitűzését ismerve, párttagságunk álláspontja nem lehet kétséges. Jogos a feltételezés, amelyet a dokumentum utolsó sorai így fogalmaznak meg: „A Központi • Bizottság meg van győződve róla és bízik benne, hogy a kongresszusi irányelvek találkoznak a párttagság, munkásosztályunk, a dolgozó nép egyetértésével, s a szocializmus teljes felépítése érdekében végzett munka számbavételére, a további feladatok kijelölésére hivatott X. pártkongresszus megfelel küldetésének, a magyar társadalom várakozásának."