Délmagyarország, 1970. augusztus (60. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-29 / 202. szám

a SZOMBAT, 1970.. AUGUSZTUS 29. Egy nyugdíjas villamos vallomása Csúnya dolog az öreget kinevetni. S kérem, mégis sokan derültek rajtam, amikor a szabadtéri alatt mozihirdetésekkel döcögtem végig az l-es vonalon. Bizony, láttam, hogy kinevettek, olyanok is, akiknek fogalmuk sincs röla, hogy ki voltam valaha, hogy már nagyapáikat is vittem. Ha tellett nekik villamosra. Mert ötvenhét évvel ezelőtt, amikor még csipkefüggöny volt az ablakomon és kertajtó a lecsapós rács helyén, nem léphetett fel akárki a lépcsőmre 1 forintért. Már el is árultam, hogy 1913-ban születtem. Anyakönyvi kivonatom az a jegyzőkönyv. amelyet, a Magyar Királyi Vasúti és Hajózási Főfelügyelőség pecsétjével hitelesítettek június 12-én. Aláírta az okmányt Rosenfeld Nándor a Szegedi Közúti Vaspálya Részvénytársaság igazgatója is, aki láthatóan büszke volt új szerzeményére. Azóta koptatom a szegedi síneket, és hordom, hordom az utasokat, illetve hordtam őket nyugdíjazásomig. Ot éve már csak arra vagyok jó, amire a legtöbb nyugdíjas. Amolyan ötszáz forintos állásfélém van, többnyire állok is. Éjszakára azonban befognak egy-egv fordulóra, viszem a közlekedési vállalat munkásait. Nekik jó vagyok én is. Sokakat túléltem, embert és villamost. Bocsánat, még be sem mutatkoztam: én a 35-ös vagyok. Ebből a szériából még egy társam van itt, a 3 l-es. Mi még dolgozunk. A néhány évvel idősebbek, a 40-esek, a 12-esek és a 82-esek lassan eltünedeznek. Ki tudja hová? Onnan még nem jött vissza senki. Rám is már mondta valaki: ez is csak ócskavasnak való. De sajnos, nem tudom, mi az, hogy ócskavas. Az öregebb villamosok azt beszélték, hogy van egy villamosmennyország. amely egyáltalán nem hasonlít a szegedi utakra. Jól működő közlekedési lámpák vannak ott, amelyek előtt nem kell toporogni, csillogó sínek és olyan kocsiutak, amelyekből nem száll fel porfelhő, ha arra járunk. Én azonban világéletemben ateista villamos voltam, sokat láttam ablakszemeimmel, olyasmit, ami arról győzött meg, hogy addig tart ez a sokat szidott villamoselet, amíg sínek vannak, amelyeken járni, futni lehet, addig izgalmas, amíg utasok vannak: nyugodtak és mérgelődök, józanok és részegek. Ami azon túl van, az a megfejthetetlen szó: ócskavas. Ha még néhány évet várnék, lehet, hogy mindaz, amit az öregebb villamosok neveztek mennyországnak, még itt érne. Azóta is sokat változott ez a világ, nMóta meg az újszegedi vonal megszűnését: egyszer 192tl-ban, egyszer meg 1969-ben. A kollegáim, ezek a fiatal villamosok — magamban csak daxliknak becézem őket —, amelyek egyik megállótól a másikig érnek, mondják, hogy alaposan megváltozott a város, amióta nyugdíjba mentem. Újszegedre ugyan már ők sem jutnak át, de azt mesélik, hogy kint a körtöltés Rosenfeld Nándor igazgató .oldalában olyan nagy városúr a méltóságos bizottság tagjaival megállapította, hogy alkalmas vagyok husz kilométeres sebességgel fuvarozni az úri közönséget. Abban az időben még többször megálltunk, mert száz méterenként voltak a megállok, s ha netántán sok volt az utas. akkor kiakasztották a táblát: megtelt. Kényelmes idők voltak azok, a mai kollégák hamarabb tönkremennek, mint mi. Eleinte magam is motorkocsiként szaladgáltam, két 25 lóerős D 54-es motorral. Később már egy pótkocsit kellett vinnem, majd 1945 után kettőt. De akkorra már túl voltam jónéhóny orvosi vizsgálaton. sőt új motort operáltak belém. Így aztán bírtam a megváltozott időben is az iramot, amikor nemhogy ketten-hárman ültek volna bennem, de tízen, húszan lógtak lépcsőimen is. Abból, hogy tízszer annyi embert kellett szállítanom, arra következtethettem, hogy vagy az emberek lettek nagyon gazdagok, vagy én lettem nagyon olcsó. Különben is furcsa ez a történelem. Kétszer értem negyed nőtt ki a főidből hogy száznyolcvan emberi visznek csúcsforgqlomban. Hiába, eljárt fölöttem az idő. Énnekem csak 24 ülőhelyet engedélyeztek, no meg 8 állóhelyet az elülső, hetet a hátulsó peronon. Később aztán megnőtt az állóhelyek száma is háromszorosára, és azt is engedélyezték, hogy harminc kilométeres sebességgel száguldjak. A mostaniak meg nyílt pálván negyvennel Is mennek. Velük sokat beszélgetünk a jövőről is. Türelmetlenek. Azt szeretnék. ha kevesebb kitérő lenne és több sin. Dehát, ilyen a fiatalság. Én már azt is el tudom képzelni, hogy lesz j idő, amikor valamiféle új j közlekedési csodagép úgy néz ránk, ahogy én félszázada a konflisra. De én már azt úgysem érem meg. Elég is ez nekem: láthattam, hogyan lom bosodnak az utak főié a fák, láttam, hogyan vágják ki őket és ültetnek újakat a helyükbe. S az új fák majd látják, hogyan búcsúzik cl egy öreg villamos, amelyet 35-ösnek neveztek. Veress Miklós Az aíkoholizmus következményei Mintegy hétezer budapesti alkoholista egyéni körülményeiről, családi viszonyairól gyűjtött részletes adatokat a Népességtudományi Kutató Inlézet. A vizsgálati eredmények ismételten igazolták azt az általános tapasztalatot, hogy az alkoholizmus főleg a férfiak betegsége: az elvonókúrára utaltak mintegy 90 százaléka közülük kerüi ki. Az alkolizmus egyéni okait vizsgálva kiderült, hogy mig a férfiak iszákossága a baráti környezet, a „szesztestvérek" hatására hosszabb időszak során alakul ki, addig a nők inkább lelki problémáikra keresnek gyors vigaszt az ivásban. A tapasztalatok szerint az alkoholista férfiak négyötödének, a nők nem egészen kétharmadának van családja. A túlzott szeszfogyasztás családbpmlasztó s>erepére figyelmeztető adat: az alkoholista férfiak 21 százaléka, a nők 33 szazaléka elvált. é Kitűnő termőföld — a homok alatt A magyar erdészeti kutatók érdekes módszerrel egyre nagyobb területeken hasznosítják azt -az értékes termőtalaj-réteget, amely tulajdonképpen nincs is, — azaz van, de a homokrétegtől eltakarva. A Duna—Tisza közén nagyon sok ilyen gyenge mezőgazdasági terület van. Legtöbbje alig adja meg a holdanként! három mázsás rozs termést. Nem is érdemes rajta gabonával vesződni. Ezeknek a homoktalajoknak a jellegzetes sajátossága, hogy alaftuk 1—1,5 méter mélységben, a hajdani rétek és sásosok növényzetének hatására, humuszos szintek alakultak ki. A két-háromszáz éve megindult homok azonban a szó szoros értelmében betemette az értékes talajt és így a gabonafélék gyökereikkel már nem tudnak hozzáférkőzni és csak a felszíni homokból „próbálják meg" felvenni a tápanyag utánpótlást — nagyon kevés sikerrel. Műtét előtt A Szegedi Szalámigyár száz éve Megjegyzések a műhöz Az erdészeti kutatók nyárfával értékesítik ezeket a talajokat. Elképzelésük az, hogy a nyárfa gyökérzete lényegesen könnyebben hozzá jut a tápanyagban gazdag, és ráadásul jó vízháztartást! rétegekhez. Az Erdészeti Tudományos Intézet szakemberei egészen kitűnő nyárfásokat alakítottak ki. A legújabb felmérések szerint már számontartanak olyan Ötéves fákat, amelyek rendkívül gyenge, a fekete fenyőnek is alig alkalmas talajon már 29 centiméteres törzsvastagságot értek el, ami azt igazolja, hogy a nyár tulajdonképpen kitűnően hasznosítja a nem lát- f ható termőréteget. A kutatók nem állnak meg: most próbálták ki az I—214-es fajtát, amely öt-tíz százalékkal nagyobb fatömeget ad és további előnye, hogy kérge lényegesen vékonyabb. Ilyenformán papíripari célra jobban fel lehet használni. Ügy látszik, hogy a Duna—Tisza közén és az Alföldön is egyre több erdészre lesz majd szükség az elkövetkező években ... Aszódi János: fl kriminalisztika kalandos története 23. A múzeumokban elektronikus vagy infravörös sugarakkal működő védőberendezések helyettesítik az őröket. A megtéveszthető emberi szem és fül szerepet elektromagnetikus szerkezetek veszik át. A diszkréten elhelyezett televíziós kamerák lehetővé teszik, hogy egyetlen őr a képtár termeinek hosszú sorát megfigyelje. S minthogy a betörők rendszerint éjjel dolgoznak, a néptelen csarnokokban radarkepernyők és Infravörös sugarakkal működő detektorok felfognak minden gyanús mozgást. A tolvaj azt hiszi, hogy egyedül van az üres múzeumban, es nem is sejti, hogy belépése pillanatától automatikus készülékek egész sora figyeli minden mozdulatát. A szőnyeg például, amelyen jár, nem azért van ott, hogy felfogja a léptek zaját. Jelző szőnyeg ez, valósagos kelepce, amely akkor lép működésbe, amikor az utolsó látogató is ejhagyta a múzeum epületét. Már egyszerű érintésre is önműködően meggyújtja a múzeum összes lámpáit es bekapcsolja a riasztókészüléket. De tegyük fel. hogy a betörőnek sikerült elkerülni az első akadalyokat és eljutott az antik ékszerek gyűjteményét őrző páncélkamrához. Korszerű lemezvágó készüléke teljesen zajtalanul működik, de hatalmas hót fejleszt. Mivel a —• Az év elején látott napvilágot Sípos Péter és Mann Miklós műve. A szép kiállítású kötet kedves olvasmányaim közé tartozik, hiszen magam is több évtizedig a gyár dolgozója voltam. Oda kötött a megélhetésem, oda kötnek emlékeim, barátaim. Csak természetes, hogy ma is, mint a gyár nyugdíjasa, minden érdekel, ami ott történik. Nem is feledkeztek meg rólam a gyár vezetői, amikor gyárunk történetének adatait kellett összeszedni, engem is kértek, írjam le emlékeimet. Annál inkább szükség van a visszaemlékezések gyűjtésére, mert a háborús idők Viharai következtében sok irat megsemmisült. Szívesen tettem eleget a kérésnek, más munkatársammal együtt. Mégis csalódás ért és a történeti hitelesség kedvéért azokat teszem most szóvá. A szerzők, jobbána az én közléseimre hivatkozással, jelentőségének megfelelően foglalkoznak az 1936. évi sztrájk eseményeivel. A 33. oldalon jelzik, hogy a munkát 1936. december elsején szüntették be. Pontosan emlékszem. 1936. november 26-án, csüI ii törtökön hagytuk abba a munkát. A munka beszüntetést én szerveztem és nem Gera Pál, amint a nyomtatásban olvasható, és nekem, mint a mozgalom kezdeményezőjének el kellett mennem Szegedről és a debreceni Vidoni-gyárban helyezkedtem el. A szerzők itt meg Gera Józsefnek neveznek. A szerzők figyelmetlenségét bizonyítja az is, hogy a mű előszavában Gera Pál nevét említik, mint akitől adatokat kaptak. Azonban Gera Pál nevű, dolgozója nem volt a gyárnak. Gera József, a bátyám volt, aki ugyancsak a gyárban dolgozott, de nekem kellett a gyárat cselekményeim következtében akkor elhagyni. Annál sajnálatosabb mindez, mert visszaemlékezéseimet, amit a szerzők rendelkezésére bocsátottam, aláírtam, sőt másokkal is aláírattam, adataim hitelességének erősítése végett. A gyár vezetősége a kéziratot el kellett hogy olvassa, ők sem vették észre a hibát. Azt gondolom, nem szerénytelenség, amikor azokat kiigazítom. Gera Ferenc nyugdíjas páncélkamra acéllemezei hőjelző készülékekkel vannak összekapcsolva, a vágópisztoly működésbe hozza a riasztóberendezést. De menjünk tovább feltételezéseinkkel. A tolvajnak sikerült kiürítenie a páncélkamrát, vagy kivágnia keretéből néhány festményt, mit sem törődve azzal, hogy megcsonkítja-e őket vagy sem. és zsákmányával a kijárat felé indul. Ekkor azonban önműködően működésbe lépnek az infravörös sugarú fényképezőgépek s ezek az éj sötétjében felvételt készítenek róla, esetleg le is filmezik. Fényképe már másnap ott fekszik a rendőrfelügyelő asztalán és az Interponál, sót megjelenik az aznapi újságok első oldalán. A kockázat így már túl nagy a kleptomániás „műgypjtők" és a tolvajok számára egyaránt. Nem lehet viszont ugyanezt elmondani a hamisított festmények piacáról... Az 1960—61-es évek. amint megállapíthattuk, nehéz korszakot jelentettek a képtárigazgatók és a magángyűjtők számára. Az 1967-es esztendő viszont a képhamisítványok körül felcsapó monstre-botrányokról lett nevezetes. Le kell szögeznünk: elsősorban a modern festészet alkotásainak hamisításáról van sző. A modern festészet könnyebben utánozható, az aránylag új műalkotások leltára még nem teljes, a hamisítás technikája pedig sokat fejlődött. „Ha azonban a festmények iránt nem mutatkozna egyre nagyobb kereslet, ha „riem folyna oly lázasan a műalkotások árusítása", a hamisítók nem tudnák elhelyezni árujukat. „Elhelyezés", „áru" — mily távol állnak a kifejezések a művészettől! És mégis: a festményeknek is megvan a maguk piaca, ahol a kereslet és kínálat éppúgy érvényesül, mint például a színesfémek piacán ... A festmények piacán égyelőre a kereslet van növekedőben és az árak csillagászati magasságig ugranak. De szóljunk előbb a régi mesterek műveiről. 1968. január 7én, a hamburgi Der Stern egy reprodukciót közölt, éa alája a következő szokatlan szöveget I írta: „2 464 006 márka". Van der Weyden „Szent György lovag és a sárkány" című (eredetileg Van Eycknek tulajdonított) alig levelezőlap nagyságú festménye cserélt gazdát ezért az összegért. A kép minden négyzetcentiméteréért 12 000 márkát fizettek, s így a világ legdrágább festménye lett. A i világrekordot azonban mégis Rembrandt ..Arisztotelész Homérosz mellszobra előtt" című vászna tartja: 1961-ben 2 300 000 dollárért vásárolták meg New Yorkban. Az élő festőművészek közül Picasso éri el a legmagasabb árakat. Bázel városa 1968-ban 2 000 000 dollárt fizetett, hogy megakadályozza egy csődbe jutott svájci légiforgalmi vállalat birtokában levő két Picasso-festmény átköltözését Amerikába. Szemléltetően érzékelteti a festmények piacán uralkodó konjunktúrát Monet. „A Sainte-Andresse-i terasz" című képének esete. A művész 1867-ben 400 frankért adta el. Miután kézről kézre járt, 1926ban egy amerikai vásárolta meg 9500 dollárért. Negyven évvel később, 1966-ban, tulajdonosa Londonban elárvereztette s a festmény a New York-i Metropolitan Museum tulajdonába került 1 400 000 dollárért. Mi a magyarázata a festménykereskedelem rendkívüli felvirágzásának? Egy nagyiparos valamikor azt mondotta: ..A festmények falra függesztett részvények." Más szóval, a nagy mesterek és egyes modern festők vásznait biztos befektetésnek tekintik, amelyet nem érint a részvények, az arany vagy a devizák árhullámzása. A festmények ára szüntelenül és feltartóztathatatlanul növekszik, s így ez az új „árucikk" nemcsak biztos befektetést, hanem egyben jó üzletet is jelent. A műkereskedők semmit sem bíznak a véletlenre. Az árhullámzások megakadályozására sohasem dobják piacra egyidejűleg ugyanazon művész túl sok festményét. (Folytatjuk.) NUPI KISLEXIKON az ifjúsági takarékbetétről Szeptember 1-től úi takarékoskodási formát vezet be az Országos Takarékpénztár: az ötéves ifjúsági takarékbetétet. • Célja? A hazánkban élő több mint 2 millió 14—16 év közötti fiatalnak az önálló életre való felkészülés komoly gondot jelent. Ez az új forma a fiatalokon és szüleiken kíván segíteni. 9 Lényege? A takarékossági megállapodás értelméDen a fiatal, vagy valmelyik szülő vállalja, hogy öt éven át havonta 100, 200. 300, vagy 400 forintot helyez el takarékbetétként. A megtakarított összeget öt év múlva, a takarékossági idő lejártakor veheti tel a betéttulajdonos, az 5 százalékos — tehát az érvényben levő legmagasabb — kamattal, valamint az 1 százalékos prémiummal együtt. A További előnyei? Azok. akik öt éven át a megállapodás szerint befizették a megfelelő havi összeget és lakásépítésre. illetve vásárlásra kölcsönt kapnak, az ifjúsági takarékbetét alapján még külön kölcsönt is igényelhetnek. Ezt az OTP az építési kölcsönnel azonos időtartamra folyósítja, i A kölcsön összege a havi befizetések nagyságétól függően 7, 14, 18, illetve 22 ezer forint lehet. Akik az öt év leteltével még nem töltik be 26. életévűket, újabb öt évre meghosszabbíthatják ezt a betétformát. A havi betételhelyezéseket lehet szüneteltetni is indokolt esetben (betegség, katonai szolgálat), de ez a takarékossági idő meghosszabbításával jár. Ha a betétet a megállapodásban vállalt idő előtt megszünteti a tulajdonos. természetesen a prémiumra, valamint a különkölcsön felvételére való jogosultságát elveszti.