Délmagyarország, 1970. augusztus (60. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-20 / 195. szám

ÜNNEPNAPI MAGAZIN PARÁDÉ CSÜTÖRTÖK, 1970. AUGUSZTUS 20. 106 Darvasi István HELYÜNK ÉS HÍRÜNK Szőnyi Gyula Ünnep Veres Péter A JÓ GAZDA Ma, augusztus 20-án, alkotmányunk 21. születésnapján, az államalkotó István király születésének ezredik évfordulóján reggel 9 órakor az ország valamennyi katolikus és protestáns templomában egyszerre kondulnak meg a harangok, Jelezve, hogy a Bazilikában ünnepi főpapi nagymisét celebrálnak. Ezt követően az egyházmegyékben is istentiszteletet tartanak a székesegyházakban. A budai várban ma megkoszorúzzák a Hazafias Népfront Országos Tanácsának vezetői I. István szobrát. A katonai főiskolák végzős növendékeit a magyar néphadsereg új tisztjeivé avatják ezen a napon az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren. A hagyományos budapesti honvédelmi napnak ezen az augusztus 20-án látványosabb és hosszabb programja lesz, mint a korábbi években. Földön, vízen, levegőben mottóval rendezi meg az MHSZ és a magyar néphadsereg a dunai vízi- és légiparádét. Ezt az egész ország láthatja majd a tévé képernyőjén. Körülbelül félórás műsort jelent majd az este 10 órakor kezdődő hagyományos tűzijáték, amelyet ezúttal is a Gellérthegy ormán produkálnak. Nemzedékek E

zer esztendőt és benne huszonötöt ünneplünk. Ezer esztendeje született az államalapító István király és huszonöt esztendővel ezelőtt kezdődött az új államalapítás. Nem erőltetettem vonunk párhuzamot, ha azt mondjuk, hogy István király éppen úgy a kor parancsának tett eleget az akkori Európába való beilleszkedéssel, ahogyan az új államalapító, a hatalomra került nép is a kor szavára hallgatva csatlakozott az emberiség jövőjének mai letéteményeseihez, a haladó erőkhöz. Európában több mint negyed százada hallgatnak a fegyverek és ez annak köszönhető, hogy a szocialista világrendszer és benne a Szovjetunióval együtt az európai szocialista országok új nemzetközi erőviszonyokat teremtettek. A Magyar Népköztársaság, mint a szocialista világrendszerhez hű ország, az új erőviszonyok kialakításának egyik részese. Semmi sem állithatja meg a haladás nemzetközi erőinek további növekedését, ha a szocialista országokban sikerrel épül az új társadalmi rend és a szocialista országok megőrzik és szorosabbra fűzik egységüket. Ezt követeli a világpolitika legégetőbb kérdéseinek mielőbbi megoldása ls. Nem vitatható, hogy ha ma biztatóan alakul az összeurópai biztonsági értekezlet előkészítése, ha létrejöhetett az erőszakról való lemondásról szóló szovjet—nyugatnémet megállapodás, tárgyalások folynak a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról, megbeszélés folyik a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között, átmeneti tűzszünet jöhetett létre a Közel-Keleten, és fennakadással ugyan, de tárgyalnak Párizsban az Indokínai háborúban érdekelt felek, akkor ez a szocialista világrendszer létének, erejének, a világpolitikai realitások lassú, de feltartóztathatatlan érvényesülésének köszönhető. A Magyar Népköztársaság külpolitikája tevékeny és elismerésre méltó szerepet vállal a világ békéjét és az emberiség boldogulását érintő legfontosabb kérdések megoldásának előmozdításában. Azért teheti ezt, mert hazánk nemzetközi tekintélye az elmúlt esztendőkben megnőtt, szava súllyal esik latba minden nemzetközi fórumon. Nemzetközi tekintélyünk azért növekedett meg, mert belső rendszerünk szilárd, népünk egységes és nemzetközi politikánk szilárd alapelve egyfelől a proletár internacionalizmus, másfelől a békés egymás mellett élés. Elvi engedményeket sohasem tettünk, kétes babérokra sohasem áhítoztunk. A politikai életünket, szocialista építőmunkánkat immár másfél évtizede irányító Magyar Szocialista Munkáspárt az elmúlt esztendőkben derekasan kivette részét a szocialista országok, a kommunista és munkáspártok egységének szilárdításáért folyó küzdelemből. Budapest színhelye volt a forradalmi munkáspártok több találkozójának. Hasonlóképpen fontos szerepet játszott és játszik a Magyar Népköztársaság az európai biztonsági értekezlet előkészítésében. Az előkészítés első okmánya Budapesti Felhívás néven látott napvilágot. Külügyminiszterünk számos európai szocialista és tőkés országban tett látogatásával, több európai külügyminiszter budapesti vendéglátásával és a találkozások alkalmával lefolytatott tárgyalásokkal egyengette és egyengeti az értekezlet előkészítésének útját. Ugyanígy játszik szerepet a magyar külpolitika mindenütt, ahol képviselői jelen lehetnek: az Egyesült Nemzetek Szervezetében, a genfi leszerelési tárgyalásokon, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságában és nem utolsósorban a szocialista országok nemzetközi szervezeteiben, a Varsói Szerződésben és annak politikai tanácskozó testületében, vagy a kétoldalú eszmecseréken. A magyar dolgozó nép számára világos, hogy amikor a magyar külpolitika a mai nemzetközi élet legfontosabb kérdéseinek megoldásán fáradozik, egyűtttal a szó legigazibb értelmében nemzeti érdekeket is képvisel. Kell-e magyarázni, hogy számunkra ls létkérdés az európai biztonság, és — bár földrajzilag tőlünk távol eső területekről van szó — érdekeltek vagyunk mind az Indokínai, mind a közel-keleti háborús konfliktus békés, a földrész népeinek jogait tiszteletben tartó megoldásában. Ezen belül a magyar külpolitika képviseli a Magyar Népköztársaság sajátos érdekeit, ezek azonban nincsenek és nem is lehetnek ellentétben a közös érdekekkel, és érvényesítésük sohasem csorbítja más népek jogait. Nemzeti érdekeinket szolgálják kiterjedt diplomáciai kapcsolataink és azok a lépéseink, amelyek a kapcsolatok javítását szolgálják a velünk szomszédos, vagy tőlünk távolabb eső tőkés országokkal. Ugyanígy nemzeti érdekeinket szolgálja a harmadik világ országainak erőinkhez mérten nyújtott támogatás, és a velük vállalt szolidaritás is. F

elszabadulásunk, szabad életünk huszonötödik évében. népköztársasági alkotmányunk kikiáltásának huszonegyedik évfordulóján bízvást mondhatjuk, hogy helyünk és hírünk van a világban. Helyünk szilárd, mert a haladás erőihez tartozunk, hírünk jó, mert sikerrel építjük a szocialista társadalmi rendet, hű szövetségesel vagyunk a szocialista testvérországoknak és korrekt partnerei mindazoknak, akik velünk együtt vallják a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének elveit. Ó, kegyes papi rafinéria! Azt mondja Kálti Márk: ..Szent István király szokása jobbára az volt, hogy évenként legalább három Ízben látogatta meg a maga alapította egyházakat, es midőn elérkezett egy ilyen egyházhoz, először is meglátogatta mind az oltárokat, mindegyiknél imádkozott, majd kimenvén, körüljárta az egész templomot, gondos szemmel és apróra megvizsgálta a falak éi a tetők hibáit, repedéseit, nyomban elrendelte a tatarozást, és addig el sem távozott a városból, illetve faluból, mig a javítást nem látta. Megértvén ezt Gizella királyné, midőn Magyarországon valamely egyházhoz elérkeztek, maga elé hozatta mind az isten házába levő fölszereléseket, és évenként kijavított minden javítani való gyolcsot, bársonyt és szövetholmit" stb., stb. Valóban bölcs papi politika! Megírja a minden király úr előtt legnagyobb példában, Szent Istvánban, milyennek kell a jó gazdának, az igazi királynak lenni. És persze, milyennek kell majd a jó kegyuraságnak lenni. Évszázadokra szóló erkölcsi program, 1943-ig volt érvényben! Megértem bizony, nagyon megértem, hogy Róma papjai és az igazi keresztények, mármint a szerzetesek (másokat nemigen tekinthetünk abban a korban teológiai és erkölcsi értelemben keresztényeknek, hisz olvasni se tudták a bibliát) nehéz gindban voltak, hogy miként lehetne a vad, s amellett zsarnok és a maguk módján ravasz, sőt a hatalomért aljasságra is képes urakat Isten és Krisztus nevével valamelyes erkölcsi rendtartásra kényszeríteni. Nekem a szellemi megnyilvánulások is tények. Sőt, mert amazokat legbelső valójukban nemigen ismerhetem meg, némely esetekben csak ezek „a tények". És beszélhet, írhat a mai író vagy akár az Irodalomtudós is a tanító-nevelő szándékú Irodalom ellen, ámde a mások tanításaira nem szoruló emberek, még a valóban olvasó emberek között is túl kevesen vannak. Minden emberi szó másokhoz mondva vagy írva. szükséakéopen tanító-nevelő hatású, még ha csak csupán informatív jellegű is. Abból a szempontból tehát, amelyből én írom ezeket a jegyzeteket, ezek a példák is us államalapító és nemzetteremtő közösségformáló erőről és bölcsességről tanúskodnak. A gazda módra való gondviselő kormányzás, a közösség — az ország és a nemzet — érdekében való mindenre gondolás az emberi társadalmak számára élettörvény. Az éppen nemzetté alakuló-kényszerülő törzsek életében pedig ez éppenséggel az az erkölcsi erő, amelyre a fegyver és a politikai akarat mellett a legnagyobb szükség van. Mert ámbár semmiféle közvetlen, a szó Szent Ágoston-i értelmében vett, személyileg is hiteles vallomás-bizonyságunk nincs róla (ami van, azt nem tekintik személyileg hitelesnek), mégis úgy érezhetjük. Szent István volt az első olyan vezető (az elődeiről ilyen értelemben még keveset tudunk), aki egészen azonosulni tudott a céllal, a nemzet és az állam létgondjaival. Hisz vészesen ártalmas a közösségek életében minden olyan individualista képzelgés, amely szerint az az igazi szabadság, ha mindenki azt teheti, amit akar. Az egyik ilyen „Individualista" a „dúvad" típus, a „nékem ne parancsoljon senki", a másik az anarcho-humanista (akkor a „remete-keresztény", ma talán az elkötelezetlen irodalmár), aki a saját életképtelenségét Ideologizálja meg — és majd főifalatik a dúvad által. Nekem itt csak az a fontos, hogy az istvánkirályi politikával tovább lehetett élni, mert íme, én is, a szocialista forradalmár, ezer év múltán, elmélkedni kényszerülök róla. (A gondolatsor befejezéséül ide kívánkozik, s talán nem profán szerénytelenségnek, hanem csak realista valóság-szenvedélyemnek tekinthető lesz, hogy ezt a „gazdaszemmel nézést" még én is megismertem. Nemcsak a kicsi udvaromban és szegényes kis gazdaságomban, hanem az ország dolgában is. 1945 után, amikor a földosztás vezetője voltam, mindig kívánkoztam széjjelnézni szerte az országban, hogyan mennek a dolgok. De azóta is, amióta megint csak író vagyok, oizonyos idő után elfog a szomjúság: látnom kell az országot! Mert nem az Itt a kérdés, király-e valaki vagy tsz-elnölc, esetleg szocialista párttitkár, vagy miniszter, hanem az, hogy országban lát-e és népben-nemzetben érez- és gondolkodik-e vagy nem? Csak g/ lehet valóban kollektivista állampolgár, aki megérti és érzi ezt a fajta szomjúságot, a „mi dolgaink" iránt.) Részlet az (ró Bölcs és balgatag őseink címii kötetéből