Délmagyarország, 1970. augusztus (60. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

VASARNAP, 1970. AUGUSZTUS 8. utcát Az egyetemi felvételek néhány pnlitikai tanulsága Írta: dr. Ágoston József, az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának titkára Somogyi Károlyné felvétele Ha aTapos késéssel is, most már a végéhez közele­dik az Oskola utca úttestjének építése. Miután a beton megkötött, az aszfaltot terítik fel. a legfelső rétegnek is mintegy 50 százaléka elkészült. Ha minden a tervek sze­rint halad a munkát most következő hét közepére befe­jezik, és az utcát átadhatják a forgalomnak. Tovább fejlődik a tiniföldipar Voigográdba utazik a nyersanyag Érkeznek az alumíniumtömbök Az Almásfüzitői Timföld­gyárra rendkívül fontos fel­adat hárul a magyar—szov­jet timföld- és alumínium­ipari egyezmény megvalósí­tásában. Ebből a gyárból szállítják a legtöbb timföldet a Szovjetunióba. Az idén több mint 190 000 tonna tim­földet küldenek Voigográd­ba, ahol a nyersanyag kohó­sításra kerül, s innen szállít­ják hazánkba az alumínium­tömböket. Miután az egyezmény vég­rehajtásában az almásfüzitői gyár kapta a legnagyobb szerepet, kapacitásának nö­velését még 1962-ben — a szovjet—magyar államközi egyezmény aláírásának évé­ben — megkezdték. Azóta több mint egymilliárd forin­tot költöttek a gyárra, s a nagy beruházás az idén fe­jeződik be. 1971-re érik el a bővítés végső célját: a re­konstrukció előtti termelés kétszeresét. Attól kezdve évi 280 000 tonna timföldet ké­szít ez a nagyüzem. A ne­gyedik ötéves tervben len­dületesen továbbfejlődik az egész hazai timföldipar, s to­vább növelik az almásfüzi­tői üzem termelését is. Az almásfüzitői gyár kol­lektívája az egyezmény vég­rehajtása során közvetlen, gyümölcsöző kapcsolatot alakított ki a volgográdi ko­hóval. Nemrégiben együtt­működési szerződést is kö­töttek, s több problémát kö­zös munkával oldottak meg. Együttesen alakították ki a timföldszállítás legcélsze­rűbb, leggazdaságosabb módszerét. Korábban Al­másfüzitőről vasúton és vízi úton, zsákokban küldték el a nyersanyagot. Ez a módszer azonban nem vált be. Ezért a szovjet partner speciális vasúti kocsikat bocsátott Al­másfüzitő rendelkezésére. A nagy befogadóképességű vas­úti kocsikban ömlesztve kül­dik a timföldet a szovjet ko­hóba. Most már 20, egyen­ként 16 vagonos szerelvény közlekedik ingajáratban a Volga-parti város kohója és a Duna partján fekvő ma­gyar timföldgyár között. A vonóhoroggal egymáshoz kapcsolt tartálykocsik zárt szerelvényként közlekednek, s a timföldön kívül mást nem szállítanak. Kiemelik a Títanicot Angol, francia, japán és NSZK-beli szabadalom fém­jelzi azt a magyar talál­mányt, amelynek segítségé­vel akarják felszínre hozni az Üj-Fundland közelében a tenger fenekén heverő Títa­nicot. Ez az óriási tengerjá­ró hajó — mint ismeretes — 1912-ben jéghegynek ütkö­zött és több mint 1500 utasá­val elsüllyedt. A magyar módszernek — Szászkő László és dr. Balázs Ambrus találmányának — teljesítőképességét eddig semmiféle más eljárás meg sem tudta közelíteni. A Ti­tanic kiemelésére alakult an­gol társaság vezetője, a ki­emelő munkálatok szervező­je, D. J. Woolley, a napok­ban érkezik Budapestre, a munka előkészítésére. Piaci jelentés Perzselő napon alkudoztak tegnap a háziasszonyok. Az árakat még mindig sokall­ják. Paradicsomot szebbet és olcsóbbat kapunk az üzle­tekben. Drágább lett a tojás. 1,20—1,30-at kértek érte. A nvár derekát jelzi a görög­dinnye szezon kezdete, egye­lőre 5—6 forintos árral. A szilvát 2—4 forintért, a sző­lő kilóját 10 forintért kínál­ták. Ára Áru (-tói -ig) Fejeskáposzta, kg 3,50— 4,00 Kelkáposzta, kg 5,00— 6,00 Karfiol, kg 5,00— 8,00 Zöldbab, kg 3.00— 5,00 Zöldborsó, kg 6,00—12,00 Paradicsom, kg 2,00— 3,00 Zöldpaprika, kg (hegyes) 8.00 Tölteni való paprika. kg 12.00— 14.00 Burgonya, kg 3,00— 3,50 Sárgarépa, kg 5.00 Petrezselyem, kg 7.00 Vöröshagyma, kg 3,50— 4,00 Fokhagyma, kg 14,00— 16.00 Uborka, kg 2,00— 6.00 Zöldkukorica, db 1,00— 1,50 Alma, kg 2,00— 5,00 Körte, kg 3,00— 6.00 Tojás, db 1,20— 1,30 Meggy, kg 6,00— 14.00 Sárgabarck. kg 2,50— 4,00 őszibarack, kg 5.00— 8,00 Szilva, kg 2,00— 4,00 Szőlő, kg 10,00 Sárgadinnye, kg 3,00— 5.00 Görögdinnye, kg 5,00— 6.00 Málna, kg 20,00— 22,00 Diákok és a szülök több he­tes iz­'.alma közepette befejeződtek az egye­omi felvételek. A pályázókkal közöl­ék a felvétel eredményét. A sikeres vizsgázók boldogan felsóhajtanak, az ílutasítottak utolsó renienyként be­íyújtották fellebbezésüket a Művelő­iésügyi Minisztériumhoz. Minden szülő természetes törekvé­se, hogy gyermekének minél jobb tár­sadalmi és emberi körülményeket, jö­vőt biztosítson. „Legyél fiam különb, mint én" — ez van írva a nemzedék­váltás stafétabotjára. „ Az egyetemi és a főiskolai felvéte­leket a párt- és az állami szervek figyelemmel kísérték és összefoglal­ták a tapasztalatokat, amelyeket ér­demes a közvélemény elé tárni. Az egyik lényeges tanulság, hogy a demográfiai hullám hatása a kö­zépiskolák után most már áttevődött az egyetemekre. Ez lemérhető a há­romszoros-ötszörös, vagy még ennél is nagyobb túljelentkezésen, az egye­temi felvételekért folyó versengés nö­vekedésén. A korábbi években nem tapasztalt méreteket öltött a protek­ciókeresés és -kérés. A demográfiai hullám elvonulásáig számolni lehet a felvételi verseny növekedésével, mi több — ennek élesedésével. Megfigyelhető, hogy az értelmiségi és az alkalmazotti társadalmi kate­góriákhoz tartozó emberek jobban tö­rekszenek gyermekeik egyetemi tanu­lására, mint a fizikai dolgozók, a munkás- és parasztcsaládok. Erősebb a ragaszkodás a társadalmi családál­lapot megtartásához, az egzisztenciá­lis helyzethez, mint a munkás- és oa­rasztosztályból való átkerülésre irá­nyuló törekvés. Megőrizni egy már elért családi-, élet- és műveltségi színvonalat sokkal könnyebb. mint egy fizikai dolgozó család értelmisé­givé válásának folyamata. Ez a kimondott, vagy ki nem mon­dott küzdelem — mint cseppben a tenger — jelentkezik az egyetemekre való bekerülés versenyében. Az is igaz, hogy az értelmiségi családokban felnövő fiataloknak sokkal nagyobb a reális lehetőségük az egyetemi to­vábbtanuláshoz, mint a munkás­vagy parasztszülők gyermekeinek. Vita nélkül megállapítható, hogy a felvételi bizottságok jól dolgoztak. Betartották a dolgozatok elbírálásá­nak titkosságát, a vitás kérdésekben kollektíven, feleíősen döntöttek. Ily módon a lehető legnagyobb objekti­vitással gyűltek össze az egyetemi fel­vételhez vagy elutasításhoz szükséges pontszámok. így igaz ez még akkor is, ha e bizottságok objektivitását az elutasított pályázók és ezek szülei gyakran vitatják. A felvételek tit­kosságára szigorúan vigyázott az egye­tem párt- és állami vezetése, vala­mint a Művelődési Minisztérium is. A középiskolák tSEg^JSz sabbak lettek, az érdemjegyek job­ban megközelítik a valóságot, a kibo­csátott növendékek felkészültségét,' anyagismeretét. Ez azonban csak álta­lában igaz, mindenekelőtt a nagy, jól felkészült tanerőkkel és felszereltség­gel rendelkező iskolákra: a szegedi Radnóti, Ságvári, Tömörkény, a vá­sárhelyi Bethlen Gábor és még né­hány más középiskolára. Számos kö­zépiskolában még mindig „felviszik" az osztályzatokat és a jeles bizonyít­vány gyakran gyenge ismereteket ta­kar. Meglepően gyenge eredménnyel felvételiztek a makói diákok és más megyék kis gimnáziumainai: növen­dékei. Nagyon reméljük, hogy Makó esetében csak egy „árvízi kisiklásról" van szó, és nem valami tartalmi, pe­dagógiai jelenségekről. Érdemes megemlíteni, hogy a ko­rábbi évekhez képest — a növekvő felvételi verseny ellenére — nem nö­vekedett a felvételre jelentkezettek anyagismerete és politikai felkészült­sége. Sok tízpontos — kitűnő tanuló­nak minősített — gyerek csak 2—3 pontot volt képes szerezni az elérhető tíz helyett. Különösen hiányos volt az önálló gondolkodást igénylő példa­megoldó készség. Sokan elírni helyes­írási hibákat vétettek, mindennapi politikai kérdésekre sem ludtak he­lyesen válaszolni. Felmerül a kérdés, hegy egyes középiskolákban hogyan tanítanak és nevelnek a tanárok, az osztályfőnökök, hogyan dolgoznak a pedagógus párt- és az iskolai KISZ­szervezetek? Növekvő sikerrel felvételiztek vi­szont a biológiai, fizikai, matematikai tagozatos osztályok hallgatón, és az egyetemi előkészítőre járt fiatalok. Ez utóbbi esetben minden száz fia­tal közül nyolcvan eredményesen vizsgázott. Ez biztató jelenség, ás úgy tűnik, hogy ez lesz az egyetemi elő­készítés egyik sikeres módja a jövő­ben. Meg lehet állapítani, hogy a de­mográfiai hullám éveiben Középis­koláink nagylétszámú osztályaiban a tanárok nem képesek a tanulókkal érdemben foglalkozni. Érződik a kö­zépiskolai szakkörök számánál: csök­kenése is. Az egyetemi felvetelek, ta­pasztalatait érdemes lesz megtárgyal­ni a gimnáziumok igazgatóival, taná­ri testületével. A gimnáziumoknak — tekintettel arra, hogy mindenekelőtt a továbbtanulást hivatottak biztosí­sítani — jobban figyelembe kell ven­niök az egyetemek felvételi igényeit, követelményeit. Egyáltalán, megvizs­gálandó iskolatípusaink egymásra épültsége. Az egyetemi felvételek e£ lényegesebb politikai tanulsága, hogy a legnagyobb erőfeszítéseink dacára, évről évre csökken a fizikai dolgozók, a munkás- és paraszlszulők gyerme­keinek számaránya a felsőfokú tan­intézetekben, noha a felvettek között mindig magasabb százalékban van­nak, mint a pályázók között voltak. Tavaly a felvételt nyertek mintegy 43 százaléka volt munkás-, parasz­szülők gyermeke — ez is kevés volt! —, de most még ezt se tudjuk bizto­sítani. A Szegedi Orvostudományi Egyetemre a 280 helyre 700 pályázó jelentkezett — Csongrád megyéből és Szegedről felvett 75 főből 20 fizikai dolgozók gyermeke. Kevés vigasz szá­munkra, hogy országosan is hasonló a helyzet. Mi ennek a jelenségnek az oka? Az egyetemi és főiskolai felvételek ta­pasztalatai nagyrészt erre is válaszol­nak. Az okok összetett társadalmi, gazdasági, iskoláztatási és szülői gon­dolkodási viszonyokra vezethetők vissza, hiszen a tehetséges munkás-, parasztszülők gyermekeinek tovább­tanulása nem az egyetemi felvételek­nél kezdődik, itt már csak befeje­ződik. A VIII. pártkongresszus eltörölte a fiatalok származásszerinti kategorizá­lását az iskolai felvételeknél. Ez a döntés helyes volt. Ugyanakkor a ha­tározat másik oldala — a fizikai dol­gozók tehetséges gyermekeinek haté­konyabb anyagi, erkölcsi, pedagógiai segítése, az egyenlő feltételek bizto­sítása a továbbtanuláshoz — még nem valósult meg következetesen. Csökkenő tendenciát mutat a fizikai dolgozók gyermekeinek mind a je­lentkezési, mind pedig a felvételi aránya, és a következő években sem számíthatunk gyors változásra. Azt kell világosan megértetni, hogy ez egyetemi felvételek feltételei cgyen­lőek a fizikai és az értelmiségi dolgo­zók gyermekei számára, azonban a kétkezi emberek családjai nagy hát­ránnyal startolnak. Ezért kell velük megkülönböztetetten foglalkozni. Nem privilégiumra van szükségük, hanem a hátrányok leküzdésében kell őket segíteni. A gondjaink ott kezdődnek, hogy a tanyai, valamint a községi és város­széli általános iskolákban osztatlan, vagy részben osztott tanítás folyik. Pedig ide jár a parasztgyerekek több­sége és a munkásgyerekek jelentős része. Ezek az iskolák nem tudják azt a képzést és oktatást nyújtani, amire a városi teljesen csztott isko­lák képesek. Ezekben az iskolákban dolgozik a legtöbb képesítés nélkül tanító is. Az elégtelen osztályzatú 8. osztályos tanulók 92 százaléka fizikai dolgozók gyermeke. Általános isko­láink normákhoz viszonyított felsze­reltségi allapota kb. 50 százalékos. A felfejlesztéshez mintegy 55—60 mil­lió forint kellene. Az ilytn iskolák­ban tanuló gyermekek eleve hátrá­nyos helyzetbe kerülnek a középis­kolai felvételek során. Még több napközis iskola kellene, ahol gondos tanári felügyelettel és segítséggel folyhat a tanulás. Ebben mindenek­előtt tanácsaink tehetnének még töb­bet. Amikor a nyolc osztálv elvégzésé­re kerül sor, akkor a munkás- és pa­rasztszülők úgy gondolkodnak, hogy szakmát nyújtó szakköz ípiskolákoa és szakmunkás tanló intézetekbe ke­rüljenek gyermekeik. Érdemes meg­figyelni az általános iskolát végzet­tek pályaválasztási érdeklődését, von­zódását. Csongrád megyében — Sze­ged nélkül — 5400 gyerek végezte el a nyolc osztályt ez év nyarán. Ebből 51 százalék szakmunkásképző intézet­be, 30 százalékuk középiskolába ke­rült, és 20 százalékuk munkába allt, vagy otthon maradt. A 8 osztályt végzett munkás- és parasztgyerekek 55 százaléka szakmunkás tanulónak ment, és csak 24 százaléka iratkozott középiskolába (!), 21 százalékuk ott­hon maradt, vagy munkába állt. A C7ántfllf mutatják, hogy ha ez a OfúlllUn folyamat így halad, ak­kor négy év múlva sem leszünk köny­nyebb helyzetben, amikor az egyete­meken a munkás-, parasztfiatalok számarányát akarjuk biztosítani. A gimnáziumot kevés munkás- és pa­rasztszülő kockáztatja — hátha nem sikerül az egyetemre bejutni. Erre ösztönzi a szülőket az is, hogy öt-hat évi egyetemi tanulás után a fiatal ér­telmiségi 1300—1500 Ft fizetéssel kezd dolgozni. Ilyen okok következtében mind kevesebb munkás- és paraszt­fiatal kerül a középiskolákba és mind többnek visz az útja a szakiskolák felé — bármily tehetséges is. A gim­náziumokban tanulóknak már csak 45 százaléka munkás- és parasztfiatal. Néhány évvel ezelőtt 50—55 százalék volt. Ily módon időről időre csökken az egyetemek merítési lehetősége a munkás-, parasztgyermekek közül és ezt a folyamatot kell megállítanunk. A munkás-, parasztozülők gimná­ziumba került gyermekeinek nagy nehézségekkel kell szembenézniök: alacsonyabb intellektuális felkészült­séggel indulnak, a kevea kollégiumi férőhely miatt ezer di ík több órát utazik naponta a tanulás rovására, a népes osztályokban a tanárok nem tudnak velük megkülönböztetetten foglalkozni, a szülői ház környezete nem tud segíteni a tananyag mélyebb elsajátításában, a kiskeresetű mun­kások nem tudnak szaktanárt fogad­ni gyermekeik mellé. Tehát a falusi és a munkás lakóterületi iskolák szín­vonalának elmaradottsága, a középis­kolák közötti oktatási egyenetlensé­gek, a túlzsúfoltság, a tanulókkal va­ló egyéni foglalkozás gyenge feltéte­lei, az oktatási módszerek korszerűt­lensége, a túlterhelés, az oktatási esz­közök hiányossága, a vállalati ösz­töndíjak csökkenése — mind a fizikai dolgozók gyermekeit sújtják elsősor­ban. A fentiekből egyenesen követke­zik, hogy a felsőoktatási intézmé­nyekben nem tudjuk biztosítani a te­hetséges munkás-, parasztgyerekek egészséges, mindenképpen indokolt számarányát. Politihci fontosságú. hogy az új típusú szocialista értelmi­ség között ott legyenek a munkásság, a tsz-parasztság tehetséges leszárma­zottai, hogy iskolapolitikánkban is tükröződjék szocialista rendszerünk hatalmi jellege. Cynjf ufón úrra kell választ adni, LÍGR Ulúll hogv mi lehet a meg­oldás módja? Az már is látható, hogy a felsőfokú tc.r intezetekben a munkás- és parasztszülők gyerekei­nek részvétel^ nem óhajok és határo­zatok szerint alakul, hanem a társa­dalmi. a gazdasági élet, az egyes munkás- és parasztcsaládok döntéseit befolyásoló mozgástörvények szerint. Éppen ezért az egyetemi továbbtanu­lásra alkalmas fiatalok Hválasztását nem szabad a véletle :re bízni, hanem már az általános iskolákban el kell kezdeni, és minden ilyen fiatalt el kell juttatni a Középiskolákba, a ta­gozatos osztályokba, ahol mindvégig koncentrált pedagógiai scgíisáeet kell számukra nyújtani. A tanári munka egyik lényeges értékítélete m'ndenütt a fizikai dolgozók gyermekeinek ered­ményes segítése legyen. Meg kell ér­tetni a munkás- és parasztszülőkkel is, hogy a magas fokú tanulásra, a tudományok alkotó művelésére képes gyermekeik jövőjét ne áldozzák fel pillanatnyi anyagi előnyökért. Fokoz­ni kell a tanácsok, a vállalatok, a tsz­ek, a szakszervezetek, a KISZ anya­gi és pedagógiai segítségnyújtását az ilyen fiatalok ős szüleik számára Az. eddigi jó kezdeményezéseket ídvtat­ni kell. Építsünk minél több iskolai kollégiumot a IV. ötéves tervben. Ja­vítsuk a középiskolai szakkörök mun­káját és növeljük az egyetemi elő­készítő tanfolyamokon részt vevő munkás- és parasztfintalok szamát. Nem elég csak megyénkben és Sze­geden foglalkozni a ovábbtannló munkás- és parasztgyerekek jóváié­vel. Tegyék ezt meg más rreevék is! Mindazok, amelyek egyetemeinkre je­lölnek. Koncentrált iskolai és társa­dalmi erőfeszítésre van lehat szükség ahhoz, hogv egyetemeinken minél több tehetséges munkás- és paraszt­fiatal tanuljon. i

Next

/
Thumbnails
Contents