Délmagyarország, 1970. július (60. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-08 / 158. szám

Nasszer Moszkvában Zárt tanácskozás A Moszkvában tartózkodó Gamal Abdrl Nasszer egyiptomi elnök megtekintette az EAK kiállítását. (Fotó: TASZSZ — MTI -KS). • Moszkva (MICNA) A Szovjetunióban látoga­tóban levő Nasszer EAK-el­nök kedden, a Moszkvától 25 kilométernyire levő Barvihá­ban tanácskozott Mahmud Riad egyiptomi külügymi­niszterrel és Mohamed Favzi egyiptomi hadügyminiszter­rel — jelenti a MENA hír­ügynökség. A megbeszélésen jelen volt dr. Murád Ghaleb, az Egye­lült Arab Köztársaság moszkvai nagvkövete is. * • Kairó (DI'A, AFP) Egyiptomi részről kedden visszautasították azokat az izruell állításokat, amelyek szerint szovjet személyzet irányítja a Szuezi-csatorna mentén létesiteu légelhárító rakétákat. Az Al Ahram megállapít­ja: a harctéren levő légvé­delmi állásokban kizárólag egyiptomiak teljesítenek szolgálatot, s ezzel izraeli részről is tisztában vannak. A színjátékra csak azért van szükségük, hogy repülőgép­veszteségeiket legyen mivel magyarázni, s hogy fenntart­sák a „legyözhetetlenség" mítoszát. # Bonn (MTI) A bonni kormánv ked­den folytatta kétnapos zárt tanácskozását. Mi­után a miniszterek hétfőn a konjunkturális helyzetből fakadó problémákat vitattak meg. a második napon a ke­leti politika kérdéseivel fog­lalkoztak. Elsősorban a Szov­jetunióval tervezett tárgya­lások ügye szerepelt napi­renden. A keddi tanácskozás­tól nem várják, hogv idő­pontot javasoljon a tárgya­lások megkezdésére hanem a a Scheel vezette tárgyaló­küldöttségnek adandó utasí­tások alkotják a vita tár­gyát. A megbeszélések ered­ményéről Brandt kancellár szerda reggel sajtóértekezle­ten számol be. Kedd estére — mint je­lentettük — rendkívüli ülés­re hívták össze a két kor­mánypárt parlamenti cso­portját. Ezen megtárgyalják azokat a törvényjavaslat­tervezeteket. amelyeket u kormány pénteken a Bun­destag rendkívüli ülésszakán terjeszt be. A túlhevített konjunktúra megfékezésére irányuló javaslatok között szerepel a korábban elő­irányzott adócsökkentések el­halasztása 1973-ig. továbbá adóelőleg befizetési kötele­zettség. egy felhívás a mun­káltatókhoz. valamint a szakszervezetekhez, hogy ár­és bérpolitikájukban tanú­sítsanak mérsékletet. Ceousescu fogadta a szovjet küldöttséget A szovjet—román szerződés # Bukarest (MTI) Kedd délelőtt az Alekszej Koszígin vezette szovjet párt- és kormányküldöttség a nagy ipari központba. Ploieslibe látogatott. Útjuk­ra elkísérte őket Maurer mi • niszterelnök és Paul Nicu­lescu-Mizil, az RKP VB és ^llandó Elnökségének tagja. A delegáció később látoga­tást tett u Román Kommu­nista Part Központi Bizott­ságában. A Központi Bizott­ság épületében Nicolue Ceau­sescu, a párt főtitkára, az Államtanács elnöke fogadta a delegációt. A román párt es kormány vezetői jel 21.lé­tében a találkozó után Ceausescu ebédet adott a de­legáció tiszteletére. saság együttműködését politikai, gazdasági, tudomá­nyos. műszaki. kulturális területen, a testvéri segít­ségnyújtás. a kölcsönös elő­nyök. a szuverenitás és a nemzeti függetlenség tiszte­letben tartása, az egyenjogú­ság és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alap­ján". A felek kifejezték azt a szilárd eltökéltségüket, hogy megtesznek „minden szüksé­ges intezkedést bármely im­perialista. militarista es re­vansista erő részéről fenye­gető agresszió megakadályo­zására, a Varsói Szerződés­hez tartozó államok határai sérthetetlenségének biztosí­tására és az agresszor visz­szaverésere", „Abban az esetben, ha az egyik magas szerződő felet fegyveres támadás éri vala­mely állam, vagv államcso­port részéről. a másik fél. az egyéni vagy a kollektív védelemre való elidegeníthe­tetlen jogát megvalósítva, az ENSZ alapokmánya 51. cik­kelyének megfelelően. ha­ladéktalanul. minden rendel­kezésére álló eszközzel, sok­oldalú segítséget nyújt sza­mára. beleértve a fegyveres támadás elhárításához szük­séges katonai segítséget" — hangzik a szerződés egyik cikkelye. Délután a szovjet párt- és kormányküldöttség romá­niai hivatalos látogaiásanak fontos aktusára került sor: az állumtanacs épületében aláirlák az új román—szov­jet barátsági, együttműködé­si es kölcsönös segítségnyúj­; lási szerződést. A dokumen­I tumot a tárgyalásokon reszt I JÓ1 tájékozott washingtoni források szerint Nixon még , nem döntött az amerikai ' álláspontról a Szovjetunió­, val folyó stratégiai fegyver­korlátozási tárgyalások (SALT) következő szakaszát Nincs kompromisszum? • Róma (MTI) Olasz politikai körökben — mint a nyugati hírügynökségek rámutatnak — ko­moly aggodalommal tekintenek a politikai helyzet ^várható fejleményei elé, tekintet­tel Rumor miniszterelnök hétfői váratlan lemondására, amire a koalíciós pártok kö­zötti egyre növekvő feszültség következmé­nyeképpen került sor. Megfigyelők úgy vélik, hogy a négypárti középbal-koalíció újjáélesztése most sok­kal nehezebb lesz, mint a legutolsó kor­mányválság idején volt. A szocialisták ha­tározottan leszögezték, hogy semmiféle kompromisszumra nem hajlandók. Az olasz kormányválság háttere A derült égből lesújtó vil­lámcsapás nem okozhatott volna nagyobb meglepetést Itáliában, mint Rumor mi­niszterelnök hétfői lemondá­sa. Döntését először a mi­nisztertanács ülésén jelentet­te be, majd Saragat köztár­sasági elnököt is értesítette elhatározásáról. Hírek sze­rint először úgy tervezte, hogy csak a kormány éléről távozik, amely így hivatal­ban maradt volna. Az olasz alkotmány értelmében azon­ban a miniszterelnök lemon­dása egyben a kormány le­mondását is jelenti. A március 27-én alakult négypárti koalíciós Rumor­kormány — a 31. olusz kor­mány a háború befejezése óta — tehát iRen rövid életű volt. Pedig megalakulásakor — 49 napos válság befejező­je volt ez az aktus — az olasz politikai élet jobboldali ..szakértői" úgy vélekedtek, hogy egy viszonylag hosz­szabb, legalább másfél-két­éves „balközép kormányzási időszak" következik, s ez alatt a koalíciós partnerek át tudják majd hidalni kisebb­nagyobb ellentéteiket és „összeszoknak". Ennek a szellemében osztották el a tárcákat is. A Keresztényde­mokrata Párt 16 minisztéri­um vezetését vállalta (a mi­niszterelnöki tisztségen kí­vül), s ezenkívül még 33 ál­lamtitkári hivatalt is kapott. A Szocialista Párt 5 minisz­teri, egy miniszlerelnökhe­lyettesi és 14 államtitkári, az Egységes Szocialista Párt (szociáldemokraták) három miniszteri és egy államtitká­ri. az Ofasz Köztársasági Párt (republikánusok) pedig egy niiniszteri és két állam­titkári pozícióhoz jutott. Miután „igazságosan" el­osztoztak a 27 miniszteri tár­cán és az 56 államtitkári tisztségen, erőteljes bizako­dással megkezdték a kor­mányzást. A koalíciós part­nerek — elsősorban pedig a szocialisták — abban a men­ayözódésben láttak munká­hoz. hoail a másik három tiszteletben tartja alapvető érdekeiket és rugalmasan ke­zelnek olyan kérdéseket, amelyeknek pusztán helyi vonatkozásaik vannak. Ez utóbbival kapcsolatbun a szocialisták következetesen hangoztatták azon álláspont­jukat, hogy fenntartják. kap­csolataikat a kommunisták­kal, elsősorban községtanácsi és tartományi szinten. Igaz, a kereszén.vdemokraták nem rokonszenveztek e törekvés­sel, de nem is tiltakoztak el­lene különösképpen. Június elején a községta­nácsi és a tartományi vá­lasztásokon viszonylag jól szerepeltek a koalíciós pár­tok, amennyiben megőrizték korábbi pozícióikat, sőt a szocialisták még néhány új helyi és tartományi mandá­tumhoz ls jutottak. Utóbbiak szavazatnyereségeiket elsősor­ban annak köszönhették, hogy kilátásba helyezték: a tartományi kormányokban és községtanácsi szinten együtt­működnek a kommunisták­kal. s ahol erre lehetőség van, együttesen alakítanak kormányt, illetve tanácsi tes­tületet. tgv történt azután, hogy néhány tartományban a baloldali együttműködésnek különösen kedvező lehetősé­gei nyíltak. mindenekelőtt pedig Toscana és Umbria tar­lománvban, ahol szocialista­kommunista helyi kormánv megalakításában egyeztek meg. Ekkor robbant ki a válság. A szocialisták ugyanis „kö­tötték az ebet a karóhoz", míg a kereszténydemokra­ták megleoő hevességgel kö­vetelték de Martino főtit­kártól, hogy pártja ne lép­jen akció- és kormányegy­ségre a kommunistákkal, hanem a balközép-kormány­koalíció helyi „kialakítását" szorgalmazza. Mivel a négy­párti kormánykoalíció erővi­szonyai e két tartományban reménytelenül gyengék vol­tak, a szocialisták kitartot­tak álláspontjuk mellett. Ek­kor határozta el Rumor, 2 DÉLMAGYARORSZÁG 1970. SZERDA. JÚLIUS 8. hogy sarokba szorítja a le­mondás ördögének falrafes­tésével a szocialistákat. De Martino azonban ebben az esetben pártja alapvető ér­dekeire volt csupán tekintet­tel és nem állt kötélnek. így következett be Rumor le­mondása. A hétfő esti, a Rumor le­mondásával kapcsolatban forgalomba került kommen­tárok elsősorban azt emelték ki, hogy a miniszterelnök azért mondott le, mert a szocialisták nem fogadták el a líra leértékelésére és a sztrájkellenes törvények be­vezetésére vonatkozó keresz­ténydemokrata követelést. Arra, hogy „nincs meg a koalíciós partnerek teljes együttműködésének a lehető­sége", csak közvetve utal­tak a hírmagyarázatok. A történtek után még ki­sebb a valószínűsége egy az eddigi kolíció résztvevőiből alakítható új kormány létre­jöttének. A kereszténydemok­ratákat szemmel láthatólag önbizalommal töltötte el, hogy a június 7-i tartományi és községtanácsi választáso­kon néhánytized százalék szavazatnyereséget értek el. Ebből feltehetően olyan kö­vetkeztetéseket vontak le, hogy a koalíción belül is dik­tálhatnak a partnereknek. Másként nehezen lehetne megmagyarázni Rumornak • szocialistákkal történt szem­befordulását, holott a volt miniszterelnök — elsősorban Hforo külügyminiszter kí­vánságára — kilátásba he­lyezte a kommunistákkal való párbeszéd megkezdését. A történtek után azonban nyilvánvalóbb, mint eddig bármikor, hogy a dolgozó tömegek alapvtő érdekeinek figyelmen kívül hagyásá­val és a kommunista párt be­vonása, vagy legalábbis tá­mogatása nélkül ma már nem lehet kormányozni Olaszországban. Percnyi István vett ket delegáció vezetője, Ion Gheorghe Maurer román és Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök látta el kéz­jegyével Az aláírás után a Kong­resszusi Palota nagytermé­ben a szovjet küldöttség ba­rátsági nagygyűlésen talál­kozott a román főváros dol­gozóival. A szovjet—román szerző­dést. amelyet Bukarestben kedden irt alá Alekszej Ko­szigin és Ion Gheorghe Mau­rer, 20 esztendőre kötötték. A szerződés kimondja, hogy „a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége és a Román Szocialista Köztársa­ság közötti örök és meg­bonthatatlan barátság, köl­csönös segítségnyújtás, sok­oldalú szoros együttműködés, amely a szocialista interna­cionalizmus megingathatat­lan elvein alapszik, megfelel a ket orszug népei és az egész szocialista közösség létérdekeinek". . A barátsági, együttműkö­dési es kölcsönös segítség­nyújtási szerződés előszavá­ban a szerződő felek kifeje­zésre juttatják, hogv „szi­lárd szándékuk elősegíteni Európában és világszerte a béke és a biztonság megszi­lárdítását, az együttműködés fejlesztését az európai és más államokkal, függetlenül azok társadalmi rendjétől, és ellenszegülni az imperia­lizmusnak, a revansizmusnak és a militarizmusnak". Mint a szerződés hangsú­lyozza, a felek „a jövőben is erősíteni fogják a két or­szág népei között fennálló örök és megbonthatatlan ba­rátságot és fejleszteni fog­ják a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Román Szocialista Köztár­illetően. Az elnök értesülé­! sek szerint két alternatív tervezet közül választ. Az első változat, mint tud­ni vélik, előirányozza az amerikai, illetve a szovjet interkontinentális rakéták, a tengeralattjárókon elhe­ják meg az amerikai kül­ügyminiszter tokiói fogad­tatását. Amman Mindkét fél számára „el­fogadható formulát" dolgoz­tak ki hétfőn éjjel Amman­ban a jordániai kormány és a palesztinai ellenállási szer­vezetek képviselői. Kammal Nasszer, a Pa­lesztinai Felszabadítási Szer­vezet hivatalos szóvivője ki­jelentette, hogy a „helyzet indokolja a derűlátást." íyezett rakéták, valamint a hosszútávé stratégiai bom­bázógépek számszerű felső határának rögzítését, továb­bá vagy a rakétaelhárító rendszerek kiépítésének tel­jes tilalmát, vagy egy olyan megállapodást, amely e rendszerek kiépítését csu­pán Washington, illetve Moszkva körzetének védel­mére korlátozná. Tokió William Roge.rs amerikai külügyminiszter kedden há­romnapos hivatalos látoga­tásra Tokióba érkezett. A japári hatóságok a repülőté­ren rendkívüli biztonsági in­tézkedéseket léptettek élet­be, attól tartva, hogy hábo­rúellenes tüntetők zavarhat­Peking és Francia­ország | • Peking (MTI) A kínai kormány meghí­vására kedden kéthetes hi­vatalos látogatásra francia küldöttség érkezett Pekingbe. André Bettencourt miniszter vezetésével. A két ország közötti diplomáciai kapcsolat felvétele — 1964 tavasza — óta Bettencourt ,az első hi­vatalosan Pekingbe látogató francia miniszter, bár előző­leg 1965-ben maganlátogatá­son már járt Kínában André Malraux, akkoriban a kul­turális ügyek államminiszte­re. előzőleg pedig Edgár I Faure volt miniszterelnök. Pekingi megfigyelők rá­mutatnak, hogy a nyugati hatalmak közül Franciaor­szág tartja fenn a legjelen­tősebbnek mondható politi­kai kapcsolatokat Kínával. A népi Kína francia részről történt elismerése a hatvanas évek egyik legjelentősebb diplomáciai eseménye volt. Francia részről támogat­ják Kína ENSZ jogainak helyreállítását és következe­tesen hangsúlyozzák, hogv Kína részvétele nélkül nem lehet megoldani a délkelet­ázsiai. a leszerelési, és egyéb problémákat. Villámlátogatás Belfastban • Dublin (MTI) Az tr Köztársaság hétfőn félhivatalos diplomiáciai kez­deményezést tett annak meg­akadályozására. hogy a hét végén Észak-Írországban megtartsák a robbanásve­széllyel fenyegető protestáns díszfelvonulásokat. Patrick Hillery. az ír Köz­társaság külügyminisztere Dublinben megtartott hétfő esti sajtóértekezletén beje­lentette. hogv délután titok­ban villámlátogatást tett Belfast katolikus negyedé­ben, a Falls Road kerület­ben. Hozzátette, hogv a lá­togatásra Lynch miniszter­elnök ösztönözte „a feszült­ség csökkentése érdekében". A külügyminiszter a sajtó­értekezleten jelezte még, hogy a dublini kormánynak szándékában áll az ENSZ elé terjeszteni az észak-íror­szági ügyet. Erre azonban csak akkor kerülne sor. ha a brit kormány nem adna kedvezó választ azoknak a A orit katonasag egyre nagyobb erüket vet be F.szak-Iror­szágban a polgárjogi mozgalom elfojtására. Képünk a tünteté­sek szétszórásához használt, páncélozott katonai Jármüveket mu­tatja Belfast utcáján. (Telefotó — AF—MTI—KS) kormányoknak a közbelépé­sére. amelyeket erre dublini képviseletük útján kért fel Hillery külügyminiszter. Chiche6ter-Clark. Észak­írország miniszterelnöke — amikor tudomasára jutott Hillery látogatása — kijelen­tette. megdöbbenéssel érte­sült arról, hogy az ír külügy­miniszter Belfastba látoga­tott anélkül. hogy erről Észak-lroi-szás kormányát tá­jékoztatta volna.

Next

/
Thumbnails
Contents