Délmagyarország, 1970. július (60. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-05 / 156. szám

Szülői rohamok Ha nem is sírva, de azért kellőképpen felháborodva panaszolja a középiskolai tanárnő, hogy lassan már az utcára sem mer kimenni. Bevásárolni lehetőleg kora reggel vagy a csendesebb esti órákban jár, s akkor is a félre eső boltok polcain válogat. Félelmének, lakásába való visszahúzódásának oka: erősen tart több tanítványának szüleitől. Retteg attól, hogy • felismervén, nem éppen hízelgő szavakkal illetnék ezek a nekikeseredett apák, anyák, akiknek egy a bánata — az Illető tanárnőtől rossz vagy a vártnál roszszabb jegyet kapott a gyerek ... De a pedagógiának nemcsak ez a néptelenebb utcákba kényszerülő munkása fél. Hasonlóképp kerüli az embereket még jó pár .tanító néni és tanár bácsi, aki mind-mind egyformán „vétkezett": a maga meggyőződése és nem holmi remények szerint értékelte egy-két vagy egy tucat-két tucat diák tudását. Sajnos ezen a víz zavarta tanév végén még Ilyen doll>rgok 1? feszítik az idegeket. És hogy feszítik! Azt mondja az egyik. ..aláosztályozásban" vétkes pedagógus, hogy a hozzá szivárgó hírek szerint már írásbeli feljelentés is készült ellene: nyelvtanóráinak meg nem tartásával vádolja benne egy kislánya jegyét erősen „rosszalló" anya. Tiltakozó levelek szálldosnak, csörögnek a reklamáló telefonok. S mindez a négyesnek várt hármasokért, a hármasnak várt kettesekért ... Azt persze, hogy végül is niíért lendült neki ez, a minden eddigi méreteket felülmúló szülői ellenattak, nem nehéz megmagyarázni. Az egyetemi, főiskolai felvételek érdekében — a felvételhez szükséges jobb jegyekért — reklamált, fenyegetett, könyörgött annyi álmokat kergető, fia, lánya jövőjét nem az adott lehetőségek mércéjével tervezgető apa, anya. Az a baj — kesergik a pedagógusok —, hogy a szülőkkel egyre kevésbé lehet megértetni azt a viszonylag gyorsan kiderülő tényt, hogy gyermekük képességei szerint • nem több mint közepes. Tiltakoznak, sírvafakadnak, megpróbálkoznak más iskolával, de az anynyiszor bizonyított valóságot el nem fogadják. És ami mindennél roszszabb, álmok táplálta tévedésüket gyermekükben is elültetik. Tekintélyt rombolva becsmérlik előttük a „rosszul" osztályzó tanárokat; szemük láttára — sőt: segítségükkel — fogalmazzák meg a reklamáló levelet; s nem egyszer jelenlétükben Mérlegen a zenei élet Szeged irigylésre méltó helyzetben van — ha csak a tények egyik csoportját nézzük. Szegedé a nyár legjelentősebb kulturális eseménysorozata, a szabadtéri játékok, Szegedé a vidék legjobb operaegyüttese, itt működik az országos hírű Zenebarátok Kórusa, a tanárképző főiskola ugyancsak tekintélyes női kara, tavaly íj" szimforiffcíis zériekár alakult a városban, Szegeden van az ország egyik leghííésebb orgonája, az alsó- és középfokú zeneiskolák csúcsán több év óta a Zeneművészeti Főiskola kihelyezett tagozata áll. Szegeden kívül nincs az országban még egy vidéki város, amelyik a zenei élet ilyen lehetőségeivel és adottságaival rendelkezne. Sőt: külön-külön mindegyikért Irigyelnek és irigyelhetnek is bennünket. Ez azonban csak az egyik oldal. A tények másik csoportjából kiderül például, hogy bár Szegednek a színházi zenekaron kívül külön szimfonikus zenekara és több országos hírű kórusa, valamint kamaregyüttese van, de nincs elfogadható hangversenyterme. A színház, mint koncertterem, nem megoldás, a Tisza Szálló díszterme pedig több ok miatt sem alkalmas hangversenyek rendezésére. A tények másik csoportjából kiderül továbbá, hogy a zeneiskolák általában, de különösen a főiskola kihelyezett tagozata rendkívül mostoha . körülmények között működnek és működik. A régi szakiskola öreg és szűk épületének felső emelete, amelyet az iskola kapott meg, nemcsak elhanyagoltsága, szűk méretei miatt sem alkalmas főiskolai színvonalú oktatásra. Ezenkívül — a debreceni, a győri és a miskolci tagozattal ellentétben — a szegedinek nincs kollégiuma. Ez nemcsak' a beiskolázás miatt súlyos gond, hahem a tagozat jövője, fejlődése szempontjából is. Ha a tényeknek ezt a csoportját vizsgáljuk, Szeged Irigylésre méltó helyzete rögtön megszűnik, sőt más vidéki városokkal szemben hátrányba kerül. Debrecenben például most kezdték meg a kihelyezett főiskolai tagozat számára új iskola és új kollégium építését; irigyelhetjük őket. Tekintettel azonban arra, hogy a tények között összefüggés van, az épülethiány, a hangversenyterem hiánya, egyáltalán a zenei étet fejlődését akadályozó gyenge tárgyi feltételek bizonyos idő után lehúzzák a maguk alacsony színvonalára a város egyébként és pillanatnyilag irigylésre méltó magasságokban álló zenei életét. Bizonyos idő után ugyanis ilyen brutálisan is fel lehet vetni a kérdéseket: minek külön szimfonikus zenekar, ha nincs hangversenyterem, minek főiskolai tagozat, ha működésének feltételei nincsenek biztosítva? Ide is el lehet jutni. Ma még ezek a kérdések disszonánsán hangzanak, de egy Idő után már természetessé válhatnak. Hogy ne válhassanak természetessé — mindenekelőtt ezért helyeselhető, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága egyik nemregi ülésén — Uapos elemzéssel vizsgálva ^neg a város zenei életét — a továbbfejlesztés érdekében határozata egyik pontjában utasította a művelődésügyi osztályt, hogy „a távlati tervek készítésénél legyen tekintettel a zenei igényeket korszerűért kielégítő hangversenyterem szükségességére".' A határozat másik pontja kimondotta, hogy „lépéseket kell tenni az önálló művészeti szakközépiskola létrehozása feltételeinek vizsgálatára is". Nyilvánvaló, hogy ezek a határozatok nem máról beinapra valósulnak meg. De az biztos: nagyon fontos és nagyon lényeges kérdésekben úgy döntött a végrehajtó bizottság, hogy a, tényleges továbbfejlődés lehetőségeit biztosította. Várnunk kell még az új hangversenyteremre? Várunk. De most már tudjuk — s ez az új az egyébként is fontos kérdéseket rendező- (ezekre még visszatérünk) határozat utáni helyzetben —, hogy nem hiába és nem időtlen Időkig. Ökrös László kérik számon az eggyel, a kettővel, a hárommal jobb osztályzatot. Így aztán olykor-olykor az is megesik, hogv a nagv szülői rohamoknak nem tud a pedagógus ellenállni. Belefárad a meg-megújuló ostrom óa. s ahogyan kérik-követelik tőle, kettes helyett hármast, hármas helyett négyest ad. Nemrégiben az egyetemi vizsgabizottságok néhány tagjával beszélgetve derült fény ezekre a nem is olyan ritka, kierőszakolt „felülosztályzásokra". Ahogy mondják, egy-egy felvételiző bizonyítványában néha kétszerháromszor is megnézik azt a kitörölhetetlenül bejegyzett jó jegvet. hiszen az általa szimbolizált tudás éppen nem az ötösként, négyesként minősített tudásra vall. így is. úgy is elítélendő tehát az apai. anyai törekvés, amCly fiának, lányának érdemtelenül jó jegyet akar kicsikarni, őrli, nyugtalanítja. kellemetlen helyzetekbe kényszeríti azokat a pedagógusokat. akik egyelőre rnég képesek az ellenállásra, s rossz lelkiismeretet ad azoknak, akik viszont nem bírván az ostromot, meghátrálnak. Különösei) akkor, ha az általuk bejegyzett érdemjegyek irrealitására az egyetemi, főiskolai felvételiken fény — erős fény — derül. Ahogy a napról napra való tanítás, úgy az osztályozás is az iskola dolga. Beleszólásnak, tiltakozó, számon kérő kirohanásoknak „helye nincs"! Akácz László Tarján István VIZEKEN Egy érdekes párbeszéd A nyÜt vízen állt ismét — Port Sudan előtt — a Székesfehérvár, amikor, június 10-én délután hat óra 25 perckor a kapitányát rádiótávírón felhívták a budapesti központból. — Csend van? — kérdezték. — Legújabb értesüléseink szerint a Szuezi-csatornában több hajóroncs van. Hoszszabb időre használhatatlan. — Értesüléseit honnan vette? — Kairói rádióból hallottuk. — Ezentúl minden ilyen és hasonló értesülését közölje Bp. HAR-ral. (HAR volt a DETERT hívójele.) — Azt hittem, ezt már otthon is tudják. — Eddig nem hallottuk. Az érdekes párbeszédből kiderül: hazánk fővárosába később érkezett annak híre, hogy az EAK hatóságai, megakadályozandó az izraeliek behatolását, néhány hajót elsüllyesztettek a csatornában. Tengerészeink megkönynyebbülten mondogatták: „Igaza van a közmondásnak. Lassan járj, tovább érsz." Arra gondoltak, hogy ha június 5-én a nagyobb és gyorsabban közlekedő más nemzetiségű hajók a Vörös-tengeren nem előzik meg a Székesfehérvárt, most meglékelve a csatornában „csücsülne" az is. Másnap — viszonylag kellemes éjszaka után — ..sétálgattak" Port Sudan előtt. A tengerészek ugyanis sétának hívják, ha hajójuk azért van mozgásban valamely Megnyílik a Korona A Várhegyen az utóbbi években a Dél-buda^ Vendéglátóipart Vállalat több vendéglőt, eszpresszót felújított. Jelenleg is dolgoznak a hálózat fejlesztésén, s erről a vállalat igazgatója jelentésben számolt be az I. kerületi tanács végrehajtó bizottságának. A jövő hónapban megnyitják az Uri utca 32. szám alatt a Behrám nevű zenés eszpresszót. « Ugyancsak a jövő évben elkészül a Tárnok utca 16. szám alatt most épülő vendéglő. Az épület 300 éves műemlék. Kétemeletes vendéglő és borozó épül itt, mintegy hétmillió forint költséggel. ,A vendéglátóipart vállalat jelentése hangsúlyozza: nemcsak az üzlethálózat fejlesztését tartják szükségesnek, hanem a szolgáltatások javítását is. túlzsúfolt kikötő előtt, hogy oda a legelső alkalommal befuthasson. Ez délelőtt fél 12kor sikerült is. Ám a megígért 25 tonna gázolajat csak a következő nap, 12-én kapták meg. Volt tehát ideje a kapitánynak és a szolgálatot nem teljesítő tengerészeknek szétnézni a szudáni kikötővárosban. Megállapították, hogy a meglehetősen tiszta kikötőben van tengerészklub is (állítólag misszionáriusok hozták létre), a város üzleteiben pedig olcsón lehet kapni gyfkbőrt, elefántcsontfaragványokat. meg efféléket. A várcsban egyébként sok az Indiai és a görög kereskedő. Kis üzletek, afféle bodegák tulajdonosai. Angolul Is beszélnek. Másik érdekesség: PorJ Sudanban shortban is lehet járni — aimi Egyiptomben. Jordániában és Szaúd-Arábiában illetlen viseletnek számít. Ami a bennszülötteket illeti: akad közöttük néhány jobb módú is. ök a saját gépkocsijukon közlekednek. Persze, a fehérbőrű gazdagokhoz képest elenyésző a számuk. Honfitársainkat azonban — érthetően — mindez kevésbé izgatta. Az inkább, hogy — miként a kapitány megtáviratozta Budapestre — „a bal főgép tengervízszivattyújának a nyomócsöve megrepedt", s több kisebb sérülést szenvedett a hajó feneke. Máskülönben még 10-én este hatkor azt az utasítást kapta ' hazulról Süveges László, hogy „bunkerolás után menjen Massawa elé." (Vagyis: ha feltankolt üzemanyaggal. hajózzon a légvonalban 500 kilométerrel délkeletebbre fekvő etiópiai kikötóbe.) A kapitány azonban — remélve, hogy a Szuezicsatornát megtisztították már a hajóroncsoktól — 12én délelőtt fél 10-kor ezt táviratozta: Helyzet alakulása és kedvező áthaladási besorolás miatt mielőbbi szuezi visszatérést javaslom." Pontosan nyolc órával később megérkezett a javaslatot helybenhagyó engedély. A tengerészek körében érthetően nagy volt az öröm, hogy ismét hazafelé hajózhatnak. Az sem hűtötte le a kedvüket, hogy a kairói rádió bejelentette: a Szuezicsatornán körülbelül tíz nap múlva lehet áthaladni. Az a tíz. nap már nem a világ, hiszen hozzászoktak, hogy elgondolásaik, terveik nem úgy és nem akkor valósulnak meg. ahogy, s amikor szeretnék. S most tulajdonképpen nem is tíz, hanem nagyjából nyolc napról van szó, hiszen körülbelül másfél-kettő eltelik addig amíg a csatorna bejáratához érnek. De ott kell lennlök. hogy a legedvezőbb lehetőséget kihasználva már az első konvojban nekivághassanak a Földközi-tengerre vezető kanálisnak. Félnapos út után. június 13-án 9 óra 20 perckor azonban Budapestről távirati utasítást kapott Süveges László: „Információink alapján eredeti tervhez tartsa magát! Menjen Massawaba!" Ez sem törte meg a kedvüket. Jó hangulatban fordultak vissza, s indultak az etiópiai kikötő irányába. A nyílt tengeren már több nagy hajó, iobbára olajszállító tanker vesztegelt Egy 30 ezer tonnáé olasz tankhajó parancsnoka zászlójellel tudomására adatta a Székesfehérvár kapitányának, hogy rádióösszeköttetést szeretne vele teremteni. Honfitársunk nem tudta eltalálni. hogy mit akarhat A rádiósa azonos hullámhoszszon megkérdezte az olaszt: ml a baj? Kiderült hogy elromlott a tankhajó rádiótávírója. s pagy távolságra nem tudott összeköttetést teremteni. Az olaszok közvetítést kértek londoni megbízó cégükkel. (Folytatjuk) VASÁRNAP, 1970. JÚLIUS 5. A bőrnyakűak gyilkosiskolája A világ " Ieggátlástalanabb katonái és az Egyesült Államok „elit csapata": az amerikai tengerész hadtest „bőrnyakújai". Nem születnek harcosoknak — arra idomítják őket. Embertelen fegyelmezés teszi őket tökéletes gyilkosokká. Sokan omlanak össze a kiképzés során. A megmaradtak csak egy célt ismernek: „ölni, ölni, ölni". „fl bajonettel felhasítjátok az ellenséget" O

Egy ifjú néger jelentkezik: — Sir — kiáltja —, az újonc kéri, hogy szólhasson az őrmesterhez. — Mit akarsz? — kérdezi utálkozva az őrmester. — Sir —, kiáltja az újonc — az újoncnak heves fájdalmai vannak a mellében. — Ügy, fájdalmai a mellében? — mondja gúnyosan az őrmester, aztán megharagszik: — Mondok én neked valamit, te f egy tengerészgyalogos csak akkor betegszik meg, ha szabadságon van. Világos? — Igenis, sir — ordítja a néger fiú. Arca feltűnően kék, Inog, levegő után kapkod, de nem szól többet. — Elkapjuk őket — mosolyog elégedetten Murphy őrnagy —, mindet elkapjuk. Még büszkék lesznek magukra. Az önfejűek 97 százalékát, akik még gondolkodnak, az őrnagy úr őrmestereivel elkapatja. Mert az újoncok csakis akkor alakulnak át brutális tengerészgyalogosokká, ha az akaratuk megtört és ha úgy hasonlítanak egymásra mint a tar fejek, ha már a terror tökéletesen hatalmába kerítette őket, amikor már belátták, hogy ebből a helyzetből nincs menekvés. Ennek megtörténte után követni fogják kiképzőiket, példaképnek fogják tekinteni azok brutalitását, könvörtelenségét, szadizmusát. S mindez a csillagos lobogó alatt, ráadásul az isten áldásával történik. Mert az isten természetesen benne van a rendszerben. Az ő nevében kergetik vasárnap reggelenként az újoncokat a templomba, hogy Hammer tengerész kánián száiábő! hallgassák az örök igét. Mert ki űzi el a magánvt és vezérel a kereszt alatti közösséghez a hazáért? Isten. És ki ad új erőt. ha az ember ki/nerüüen hever a földön? Isten. És isten nem ismer szebb halált annál, mint elesni a hazáért. Isten áldja meg a bátor férfiakat Vietnamban, de természetesen csak azokat, akik a helyes oldalon küzdenek. Odakint, az őrmesterek, istenháza előtt várnak az imádkozókra, és amikor végre kijönnek, már ordítanak is: „Fogjátok be átkozott pofáitokat, hiszen az istentisztelet véget ért." Bokák csattognak, ordítás, igazodás, futólépés. A gúnyolódó gerinctörők ismét munkához látnak. A templom ajtajában pedig ott áll örömtől repeső szívvel a lelkész úr. A fegyelmezés vasárnap is folytatódik. A kínzás nem lanyhul. Egyetlen percnek sem szabad kín nélkül eltelnie. Ezt nem tűri a rendszer, ettől fellazulna. — Az agyukat kell kimosnunk — módja Vallaire, az apró termetű őrmester. — Érti? Méghozzá alaposan. — Értem — mondom. — Fel sem szabad ocsúdniuk a puhányoknak. — Értem. — Az embernek itt az az érzése, hogy valami jót tesz a hazáért. Hányni kell annak láttán, amit ezek a balosok ebből az országból csinálni akarnak — mondja az őrmester. Persze, persze, a balosok, 'jobb, ha Vallaire őrmesternek az útjába sem kerülnek, de Alton őrmestert ls kikerülik. ö énnen a haladó úioncokat tanítia a bajonettforgatásra. Belevaló, igazi hadfi. Serr.mi hamis érzelgősség. — O. K. újoncok •— mondja oldalfegyverével játszadozva —, majd megmondom néktek, mit csináltok ezzel a fegyverrel, ha belőletek, nyomorultakból, egyszer férfiakat faragtunk. Ezekkel a baJonettekkel csinosan felhasítjátok ellenségelteket, világos? — Igenis, sir — ordítják az újoncok. — Hangosabban! — Igenis, sir! — A fenébe, még egyszer: hangosabban! — Igenis, sir! — Ezzel a fegyverrel átkozottul szép tetoválást vágtok az átkozott testén, világos? — Igenis, sir — kiabálnak az újoncok. — Fölhasítjátok és átkozott belelt az átkozott pofájába tömitek, világos? — Igenis, sir — ordítják a fiúk. — Ha előttetek fekszik és még mozog, akkor a lábatokkal a fejére tapostok, amilyen erősen csak tudtok. S közben óvatosak lesztek, mert elvkor egy ilyen átkozott fej félregurul, és akkor magatok estek az átkozott pofátokra, világos? — Igenis, sir. — ölni fogtok, újoncok, ölni, ölni. ölni! Vietnamban. Csehszlovákiában , Németországban. mindenütt, bármeIvik átkozott országba is küldjenek benneteket, világos? I — Igenis, sir. Németországban is? (Vége.) írták: Rolf Winter és Thomas Ilöpker