Délmagyarország, 1970. július (60. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-05 / 156. szám

Rakodás éjjel és nappal Szeged, Tisza-pályaudVar. Ide érkezik, innen indul útjára a Szegedre jövő, az innen küldött áruk sok száz tonnája. Vagonok sora rakodik kibe éjjel és nappal Dél-Magyarország legforgalmasabb teherpályaudvarán. Ládákba rakva sorakoznak a sörösüvegek — fenti képünk. — A szállítmány Jugoszláviából érkezett, hogy a munkások kezén át teherautókba, aztán a folyékony kenyér híveinek poharába kerülhessen. Megnyugtató látvány ilyenkor, nyár elején. A vagonból kis, kétkerekű kocsin tolják ki a mokkacukorral teli dobozokat. A kávésok kedvelt fehér kockáiból is sok-sok tonna érkezik a pályaudvarra, s kerül onnan a boltokba. Arvíz után p Irta: Győri Imre Somogyi Károlyné felvételei Áruk, árak vásárlói igények Helyzetkép az élelmiszerpiacról Az emberek megnyugvás>al veszik tudomásul, hogy ; í utóbbi esztendőkben bő•. ült a kereskedelem árukí• ilata. nagyobb lett a vászték is. s általában sta1 lak az árak. De csak általi! ban! Maradván a címben i.-> jelzett élelmiszereknél, itt sincs különösebb baj. Sőt éppen az élelmiszereknél — i'z alapvető élelmezési cikkeknél különösen — maximált árak vannak. Mindennapi kenyerünk, a tej, a zsír, a liszt, a só, a cukor és a többi fontos élelmiszer ára változatlan. Kiemelt téma Az .ellátás is zavartalan, nem volt soha fennakadás, még akkor sem, amikor valamilyen ok. vagy okok miatt többet vásároltak fel az emberek a szokásos menynyiségnél és szükségletnél. Hibáktól azonban áz élelszerpiac sem mentes. Az áruellátás az általános fejlődés ellenére sem kielégítő teljesen. Tavaly ősszel foglalkozott ezzel a kérdéssel pártunk Központi Bizottsága és a parlament is. Az általános megállapítások egy az egyben érvényesek a szegedi piaci viszonyokra is. Az általános megállapítások egy az egyben érvényesek a szegedi piaci viszonyokra is. S a szegedi pártbizottság kiemelten kezeli munkájában ezt a témát. Kezdeményezése is örvendetes, hogy a kereskedelem és az ipar képviselői. a termelői és az eladói oldalon dolgozó kommunisták találkozzanak gyakrabban és mondják el tapasztalataikat egymásnak, javítsák meg együttműködésüket, s úgy változtassanak tevékenységükben, hogy a fogyasztók panasza egyre kevesebb legyen. Kereslet és kínálat Az élelmiszeripar és kereskedelem képviselői legutóbb eszmecserét folytattak Szegeden azzal a céllal, hogy előmozdítsák a szerényebb vásárlói igényeket kielégítő olcsó fogyasztási cikkek és félkésztermékek gyártását és forgalmazását. Senki sem ingatta a fejét, amikor megállapították, hogy amikor az azonos árufajták körében megjelenik egy új és drágább cikk, akkor azonnal kevesebb lesz a még nagyon is keresett olcsóbb áru. Gazdasági tevékenységünk alapvető célja, hogy egyensúlyt teremtsen a fogyasztói piacon, bőséges választékú kínálatával elégítse ki a keresletet. A tapasztalat sajnos azt bizonyítja — bár nem is elsősorban az élelmiszer-piacon. inkább a vegyes iparcikkeknél, ruházatnál —, hogy a kereslet még ma is megelőzi a kínálatot, különösen az olcsóbb áruféleségek vonalán. Finoman fogalmazunk. s a szerényebb vásárlói igényekről beszélünk. Érthetőbben: nagyon sok embernek alacsony a fizetése. elsősorban a nyugdíjasoké. a nagycsaládos embereké és más kategóriáké. Szegedre ez hatványozotabban is érvényes, mivel a lakosság ' jelentős hányada a kisebb átlagfizetésű iparágakban dolgozik, mint a könnyűipar, élelmiszeripar, illetve az egészségügy, posta vasút és így tovább. Ebből következik, hogy környezetünk üzleti forgalmában még nagyobb szerepet játszik a megfelelő kínálat az olcsóbb árufajtákból. Olcsót, de ne silányat Amikor az olcsóbb árukról beszélünk, szeretnénk hangsúlyozni, hogy nem a divatjamúlt, vagy a silány bóvli árukat, követeljük a szerényebb keresetű emberek igényeinek kielégítésére, hanem a nagy szériában gyártott (ezért is olcsóbb!) standard cikkekre. Olyan áruféleségre, amelyek lépést tartanak a divattal, megfelelnek a mai követelményeknek korszerűségben és minőségben egyaránt, s árakban hozzáférhetőek a szerényebb keresetűek számára is. Az említett eszmecserén jó volt hallani, hogy az élelmiszer-piacon elindult már valami egészséges mozgás. Bár felemlegették, hogy néhány gazdasági ösztönző inkább arra inspirálja az ipart, hogy a drágább cikkeket helyezze előtérbe termelésében. De ennek ellenkezőiére is akadt példa. A szegedi tejipar gazdasági vezetőit anyagilag érdekeltté tették a választék bővítésében. Nem is tudtak a tej és a tejtermékek vonaláról hiánycikket említeni, legfeljebb a csomagolásukat éri jogos kifogás. / Érdekes — s a szegedi emberek számára nehezen magyarázható — helyzet uralkodik a halpiacon. Itt folyik a Tisza a város közepén keresztül, néhány kilométerrel távolabb találjuk hazánk egyik legnagyobb halgazdaságát, mégis a hortobágyi halastavakból kell Szegedre halat hozni. Ha hoznak egyáltalán. S van egy rendelkezés — amely állítólag csak Szegeden érvényes t, hogy déli 12 óra után, ha a hal nem él. akkor fele áron kell eladni. Valószínű, hogy ezt csak a kereskedelerp szakemberei ismerik és a vásárlók már kevésbé, hiszen akkor délelőtt vajon ki venne halat? Dicséretes viszont, hogy a halértékesítő szívesen építene Szegeden egy raktárépületet hűtőtermekkel, ha a tanácstól közművesített területen erre telket kapna. A húsipar, a konzervipar, a baromfifeldolgozó ipar azt ígéri, hogy bővíti választékát, s nagyobb mennyiségben ellátja a szegedi boltokat olcsóbb árufélékkel is. Reméljük úgy lesz, s az egyébként sem vészes élelmiszer-piaci kereslet-kínálat egyensúlyi helyzet a vásárlók előnyére változik. Gazdagh István Jön a hűvös levegő Legfeljebb kirándulásra lesz alkalmas az idő vasárnap, strandolásra aligha lesz mód Magyarországon, de talán egész Európában sem. Amint ugyanis dr. Tardos Béla, a Központi Meteorológiai Intézet tudományos főmunkatársa elmondta, Nyugat- és Közép-Európában, sőt Dél-Európa nagy részébe is tovább áramlik be a hűvös levegő. Az uralma alá került területeken a legmagasabb nappali hőmérséklet; 4—7 fokkal alacsonyabb az évszaknak megfelelő értékeknél. A

MAI LAPOK hírül adják: a Tiszavölgy alsó szakaszán is megszűnt a harmadfokú árvízvédelmi készültség. A természet törvényeit felhasználva, elhárítottuk a természeti csapást. Győzelmet aratott az eszközöket, anyagokat felhasználni képes emberi erő. Az árvíz — mint az embéri életet és az élőt alkotásait veszélyeztető tényező — lekerült a napirendről, de az árvízi védekezés története és tapasztalata minden bizonnyal még hosszú-hosszú ideig foglalkoztatja majd a szakembert éppúgy, mint a szociológust, az írót és a történészt, a politikusokat, a gazdasági, a társadalmi vezetőket. Az egyénnek is van mit meditálnia az eseményeken. Az idősebbek és a középkorúak is bizonyára végiggondolják, mi mindenben volt már részük az életükben. Éltek a kapitalizmus Magyarországában, részesei lehettek a felszabadulás nagyszerű élményének, átélték az ellenforradalom viharát, védték a hatalmat, s az elmúlt negyed század nagyszerű építményében benne van erőfeszítésük. És ráadásul még az évszázad legnagyobb tiszai, marosi árvizét is átélték. De e korszak jelentős részét már a fiatalok is tudatosan szemlélhették. A tizenévesek pedig — akik gyakran szemrehányással illetik az idősebbeket. hogy nekik nem jutott a hősi erőfeszítések. nagyszerű feladataiból — most már szintén elmondhatják: ők is átélték, ők is részt vettek — tegyük hozzá: helyt is álltak — egy nagyszerű és végső soron győzelmes küzdelemben. Jól lehet, az árvíz elleni küzdelem szoros értelemben véve nem tartozik a társadalmi harcok szférájába, de az az erőfeszítés. amellyel a veszélyt elhárítottuk, talán csak olyan társadalomformáló forradalmi küzdelemmel hasonlítható össze, mint amilyen egy jó évtizede a mezőgazdaság szocialista útra vezetésének nagyszerű. és most már történelmileg teijes mértékben igazolt feladata volt. Még sokszor fogunk visszatérni az elmúlt két hónap tapasztalataira, eseményeire. hiszen jelenünkre, sőt jövőnkre is maradandó nyomot hagyott. A fő figyelmünket azonban ma már nem erre irányítjuk. Mint ahogy a természetben nincs megállás, úgy a társadalmi életben sem. Az árvíz okozta kiesések és károk sem állíthatnak meg bennünket a szocializmus teljes felépítésének útján. Harmadik ötéves tervünk utolsó évében vagyunk. Építő céljaink megvalósítását megyénkben jelentősen megzavarta'az árvíz. Pedig a gazdálkodás szempontjából összességében . jól kezdődött az év. Iparúim termelési üteme a múlt évi stagnálás után ismét lendületesen előretört, és az országos átlagot meghaladó mértekben fejlődött. Az országos 7 százalékkal szemben megyénk ipara 9 százalékkal termelt többet, mint egy esztendővel ezelőtt.' Kedvező jelei mutatkoztak a termelékenység emelésének is. Javult a munkaerő-gazdálkodás, valamelyest csökkent a munkahelyet változtatók száma, fegyelmezettebb, szervezettebb munkával a piaci igényeknek megfelelő termékeket gyártanak az ipari vállalatok, üzemek. Ezt bizonyítja a készletek egészséges alakulása. A mezőgazdaság nem kedvező körülmények között indult az év elején, mégis sok biztató jel arra mutatott, hogy lehetséges a múlt évi nagyszerű termelési eredmények és értékek elérése. Az építőipar, a közlekedés, az áruforgalom is dinamikus fejlődést jelez az első negyedévben. Á gazdaságirányítási reform is — amelyet ma mar nem mondhatunk újnak — mindinkább valósággá válik a gazdálkodás menetében. A szabályozókban történt változtatások is mind jobban éreztetik hatásukat. Különösen a sertés- és szarvasmarha-tenyésztés kedvező számaiban és az új állattenyésztési telepek építésében, valamint a gazdálkodás más területein. Nem voltak tehát megalapozatlanok terveink és reményeink, amelyeket az 1970-es évtől vártunk. Most az első' félév múltán azonban reálisan szembe kell néznünk azzal, hogy az árvíz — ha nem is okozott katasztrófát — nagy károkkal és kiesésekkel járt. Jelzi ezt a mintegy 3500 megrongálódott és tönkre ment családi ház. a több tucat középület megrongálódása. a megviselt "utak. a kisebb kereskedelmi forgalom és sok minden más is. A mezőgazdaságban az árvíz és belvíz okozta károk — megyei átlagban — eddig a tervezett összbevételnek 10 százalékát vitték el. ezt tetézték az eddigi jégkárok. Mindez együttesen azt jelenti, hogv egyes gazdaságok igen-igen nehéz helyzetbe kerültek. A gátakon végzett közmunkák miatt negyed milliónyi munkanap esett ki az ipari és mezőgazdasági üzemek termeléséből. A szállítandó anyagok tíz- és tízezer tonnái maradtak el a gépjárművek árvízvédelmi munkája következtében. Milliárdos nagyságrendű a kiesés, a kár. amely az árvíz miatt megyénkben bekövetkezett. A

Z 1970-ES ÉVRF; történt elhatározásainkat jelentősen keresztezik a bekövetkezetet károk, még sincs ok elkeseredésre, vagv kétségbeesésre. Ugyanúgy, mint a védekezés idején, a károk, a kiesések bepótlásában saját erőfeszítéseinkkel most sem maradunk egyedül, mert segít az állam, segít a társadalom. Ennek ismeretében is. a mi esetünkben sokszorosan igaz. á nép bölcsességét kifejező közmondás: „Segíts magadon". Időveszteség nélkül magunknak kell hozzálátnunk, mindenütt el kell kezdenünk a károk bepótlásának munkáját. Az év első felén már túl vagyunk, a második -félév munkáját kell megtervezni mindenkinek a maga területén. Nem mondunk és nem mondhatunk le eredeti elképzeléseinkről. A terveinket nem korrigáljuk, különösen nem csökkenthetjük a lakások építését. Minden üzemnek, szövetkezetnek, vállalatnak, intézménynek legyen meg a m ga helyzetismerete a kiesésekről és pom s terve a behozás, a bepótlás lehetöségér' l. Helyesen tették a termelőszövetkezet- K területi szövetségei, hogv a szövetkezel k vezetőivel megvitatták az ez évi gazo kodás lehetőségeit, a kiesett termén vek, termékek pótlására szükséges intézkedéseket, felhívták a figyelmet a takarékos ga dálkodásra és megszervezték a terme' szövetkezetek gépparkjának a szokásostól' gyorsabb ütemű javítását. Arra is figye meztettek. hogv a növénv-egészségücy helyzete a szokottnál rosszabb, a területek gyomosabbak tehát nagyobb erőfesz'', tést követelnek a növényápolási munkák Az aratás munkálatai is nehezebbek lesznek. tehát fokozottabb felkészülésre van szükség. Az ipari üzemek gazdasági, szakszervezeti és pártvezetői a mostani napokban pontosítják, mi a teendő annak érdekében, hogy a nemzeti jövedelem tervének egyszázalékos túlteljesítéséhez minden üzem hozzájáruljon. Az intézmények, a költségvetési szervek költségvetésének pontos, meggondolt átcsoportosítására van szükség. hogy a kormány döntése maradéktalanul megvalósuljon Az árvízkárok helyreállítása érdekében mondjanak le költségvetési és fejlesztési alapjuk 2—2 százalékáról és ajánlják fel a népgazdaságot ért károk pótlására. A községi, a városi tanácsok terveket készítenek helységük szépítésére, a parkok, az utak rendbehozatalára, a nyári idegenforgalmi szezon jó kihasználására. A lakosság szívesen kapcsolódik be városa, községe szépítésébe. Ez a feltétele annak, hogy a lakosság társadalmi munkára való önkéntes ajánlkozása. a város- és község szépítésben gazdaságosan és szervezetten gyümölcsözzék. A segélyezéssel foglalkozó szervek és szervezetek a károk felmérése után azt tartsák szem ^őtt, hogy kétszer ad, aki idejében ad és a bürokrácia útvesztőjében ne húzódjék el a jogos segélyek kiutalása Az ez évre tervezettnél több építőanyagra, gépekre, további kapacitásokra és eszközökre van szükség a helyreállításhoz! Szükséges tehát, hogy a megyei párt- és tanácsi vezetés késedelem nélkül tisztázza a miniszteri tárcákkal, az országos főhatóságokkal a károk, kiesések és a helyreállítás jogi, anyagi, pénzügyi, szervezési feltételeit. Ahogy lépésről lépésre 'az élet a normális medrébe visszatér — a termelőmunka mellett a közvélemény figyelmébe kerülnek ismét azok a nagy társadalmi kérdések, amelyekkel pártunk Központi Bizottsága, a parlament és a kormány, mint a szocialista társadalom építésének soron levő kérdéseiként foglalkozott. A közélet demokratizmusának erősítése, az ifjúsággal, a dolgozó nőkkel társadalmi súlyukhoz méltó foglalkozás természetesen az árvíz idején sem volt másodrangú kérdés, de most ezekre a kérdésekre is több erőt, figyelmet fordíthatunk. Ez is ki fog hatni a kiesések bepótlására éppúgy, mint pártunk X. kongresszusára történő méltó felkészülés, amely korántsem csak a kommunisták ügye. Az 1970-es gazdásági év sikerén nemcsak egész harmadik ötéves tervünk maradéktalan teljesítése múlik, hanem az is, hogy milyen alapokon indulhatunk el a • negyedik ötéves terv kezdésekor. A terv kidolgozásának munkájával már jól előrehaladtunk kofábban. Minden reményünk megvan árra, hogy az eredeti elképzeléseken, a fejlődés nagyszerű távlatain nem kell módosítanunk megyénkben sem. Alapvetően az embereken múlott az árvízi katasztrófa elhárítása. Az ö szervezettségük, kitartásuk, fegyelmezettségük eredményezte a sikert. Rajtuk, termelő, alkotó munkájukon múlik az árvíz okozta sebek begyógyítása is. A helyreállítás, a károk bepótlása hosszabb ideig tart, mint maga az árvíz. Ez a munka mindenkitől további helytállást ' és fegyelmet követel. A veszély idején a jó akaratú emberek — ilyen a túlnyomó többség — igyekeztek többet és jobban dolgozni. A veszély az emberek jobbik oldalát mutatta meg. Azok voltak kevesen, akik kihúzták magukat a közös teherviselésből. Az emberek most is készek többet* és jobban dolgozni. Ezt bizonyítják a munkafelajánlások és a munkaverseny-mozgalom mind nagyobb méretei. Közös ügyünk, hogy továbbra is őrizzük meg a nehéz idők nagyszerű helytállásának lelkesedését és lendületét Az árvíz idején tanúsított egységünket és elhatározottságunkat vigyük tovább a mindennapok építő, alkotó munkájába, hogy megyénk fejlődésében, a lakosság életkörülményei alakulásában, egész szocialista építőmunkánkban töretlenül haladhassunk előre.