Délmagyarország, 1970. július (60. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-26 / 174. szám

a vasárnap, 1970. július 26. Sz. Lukács Imre ÁRNYVIDÉK Horváth Dezső Támaszkodó GOMBATERMESZTÉS Hazánkban a gomba, vagy ahogy már egyeseik becézik: a „fenér arany" iránti kereslet állandóan nő. Nagy szerepet játszik ebben táplálkozási értékének felismerése is. A kitűnő minőségű. értékes, fehérjében rendkívül gazdag, termesztett esiperkegomba jelentós valutát hozó exportcikkünk is. De vajon ki tudnónk-e elégíteni az igényeket, ha ugyanakkor nem haladnánk előre a termesztés színvonalával? Minden bizonnyal nem. Ezért van az, hogy a gombatermesztés agrotechnikáját a szüntelen átalakulások, változások jellemzik. Hol tart ma a hazai gombatermesztés? Erről kapunk képet a több éves gyakorlattal rendelkező szerzők munkájából, akik külföldön is tanulmányozták a legmodernebb gombatermesztés! eljárásokat Munkájuk célja az új és a jobb keresére. Ez tükröződik könyvükben, a Gombatermesztési útmutató-ban is. A jól ismert csiperke termesztésének minden mozzanatát — a helyiség előkészítésétől a szedésig, illetve a szállításig — részletezik. Arról is tüzetesen beszámolnak, hogyan állunk az egyéb gombák termesztésével, és hogy miért érdemes a késői laskagombat és a japán shitake gombát is termesztenünk. Ez a kis könyv minden bizonnyal nagyszerű útmutatója lesz a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok gomba termesztői nek, de a termesztést még nem ismerő is nagyon könnyen megtanulhatja belőle e kultúra termesztési eljárásait. (Mezőgazdasági kiadó.) GÉPEK A VÁSÁRON Az idei 25. Szegedi Ipari Vásáron néhány mezőgazdasági üzem is képviseli magát, A kiskundorozsmai Gépjavító Vállalat évről évre kiállítja termékeit és eladásra kínálja. Az idén a HÖDGEP a közelmúlt két szenzációjával kedveskedik a látogatóknak; mégpedig a kétkerekű, egytengelyes, hatalmas pótkocsival, valamint a Hákó. koprodukcióban készülő kerti traktorokkal. Igazán sajnáljuk, hogy a bő választékból csuprán csak ezekpt a gépeket küldte el a szomszédos Vásárhely a szegedi seregszemlére. Tolna megyéből a szekszárdi gépjavító állomás is kiállít. Legrangosabb termékeit hozta el ide. különösen nagy érdeklődést váltott ki NRK rotációs fűkaszája és a naplűtóses növényháza. amelyben Igen sok látogató megfordult. Ez a vállalat gyártja többek között a műtrágyaoldó szerelvényeket, hengerboronákat és a népszerű rotációs fűkaszát. Ezt kiválóan alkalmazzák réti füvek kaszálására. Különösen ezen a tájon örvend népszerűsegnek a napfényfűtéses növényház, ami egyszerű, házilag öszszeállítható. a hollandi ágyaktól nagyobb légteret adó építmény. Megvalósítási költsége a hollandi ágyakhoz közeli sypt^a mozog. de az előnye szinte kifejezhetetlen. Például a magas üvegfelület alatt termelékenyebb és kényelmesebb a munka. Jobb a terület kihasználása, egyszerű a szellőztetés stb., stb. A Csongrád megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat a keveréktakarrrányokat mutatta be. A nagyüzemi mezőgazdaságban egyre keresettebbek és egyre beváltabbak mind a baromfi-, mind a sertés-, mind a szarvasmarhatápok. Célszerű és hasznos lenne, ha az elkövetkezendő kiállításokon a gabonaipar még „aktívabban" képviselné magát A budapesti vegyiművek a magyar vegyipar egyik leghoezszabb múltra visszatekintő gyára. Kén utcai telephelyén a termelés 1891-ben indult meg. Azóta a kénsav mellett a szuperfoszfátműtrágya-gyártás alkotja a termelés gerincét. Az 1912-ben alapított Illatos úti telepről indult ki a háborús károk újjáépítése után a magyar növényvédőszer-gyártás. Innen Indult el hódító útjára a DDT és a HCH is. Majd 1960-ban az első hazai szuperszelektív gyomirtó szer, a Hungazin is. A vegyiművek néhány gyártmányát Szegeden is bemutatja. Ki ne szerelné S^t zott, homoki tájat? Még akkor is, amikor a szél űzi, hajtja maga előtt kíméletlenül a vágtázó porszemcséket, s elfújja a mag felől a földet, betemeti a szánalmas gyümölcsöt, s elviszi a parasztember kedvét. így volt ez évszázadokon át Homokországban. A régi múlt már valóban múlt, csak a nagyon öregek emlékezéseiben tűnik elő a betyárvilág, Rózsa Sándor romantikus alakja, meg az a - hajdani szegénység, kiszolgáltatottság is, ami az akkori világhoz odaprászolt. Rég volt, napjainkban legszívesebben mesének hisszük. De, aki kicsit is ismerős e tájon, nagyon jól tudja, hogy mit szenvedett itt a földművelő nép. A legmostohább, a legkritikusabb területe volt ez hazánknak, mégha erretévedtek Árpád apánkék is. Jártak erre történelmi viharok, háborús dúlások, betegségek, pusztított az aszály, a víz, perlekedtek egymással a falvak, az emberek; nagy áldozatokat kívánt a föld, ez a telhetetlen homoki föld, ami elnyelte a parasztemberek vérét, verítékét. És mostohán fizetett, keservesen, nagyon mostohán. A törökök kitakarodasa után egyre-másra rajzottak ki a szegedi várból a földművelők, s egyre nagyobb területeken tették hasznossá, jövedelmezővé a termelést, az életet. A szállásokat, a régi írások szerint 1815 decemberében nevezték először hivatalosan tanyáknak. Dorozsmán például a tanyatelepülés az 1800-as években kezdődött el. Jól mutatja a homoki falvak lábrakaprását, fejlődését az 1930-as összeállítás: Árpádközpontnak 188 lakója, Bordánydűlőnek 1266, Forráskút-dűlőnek • pedig 497 lakója volt. Az ember mindig is élni akar. Ügy tudott embernek maradni, hogy napról napra igazolta önmagát, belefektette reményeit, vágyait a futó pószahomokba, kiegyengette a homokbuckákat, leengedte a vadvizeket, s megkötötte a vándorló homokot. Utcasorok épültek, s ma már csak csodálni lehet a sátortetős, hatalmas falusi házakat. E tájon — Dorozsma körzetében — 1935ben már jelentős terméseredményeket értek el, rozsból 5,74 mázsát holdanként, összesen 4571 holdon termesztették, búzából 6,06 mázsás átlagot holdanként, amelyet csaknem 2000 holdon termesztettek. Az évszázados elmaradottságból, hátrányból napjainkra szépen fejlődő, viruló, ígérgető — hibáival is — termőtáj alakult ki, aminek rangja van a világpiacon. Pedig a szegedi járásban a mezőgazdasági művelés alatt álló területnek mintegy felén az átlagosnál gyengébb termőképességű a talaj. Az éghajlati tényezők sem kedveznek. nem bővelkedünk csapadékban. És mégis. . Aranyvidék ez. Az arany hazája. Nagy területen termesztik itt a piros aranyat, a fűszerpaprikát, a homok aranyát, az őszibarackot, e táj dajkálja az égő aranyat, az olajat, s évről évre kínálja, szüret után teletölti pincéinket folyékony aranyával, a jó ízű rizlinggel. Ellentmondásos vidék, gazdag vidék. Nem desztillált, miképpen a szocializmus sem az. Találunk Itt gazdag szövetkezeteket, gazdag tagságot, szegény szövetkezeteket és gazdag tagságot. de megtaláljuk az átok-dűlőket is, ahol bizony a munkából kiöregedettek szűkösebbre fogják igényeiket, akiknél a napról napra való élés is élmény, nagy öröm. Gondok az elmúlt évtizedekben, s a harmadik ötéves terv idején is jócskán akadtak. De ebben az időszakban is bebizonyosodott, hogy a homokvidék szorgalma, a jó közgazdasági légkör, a kedvező politikai hangulat és a megerősödő termelőszövetkezetek mennyire megváltoztatták a táj arculatát, a táj kultúráját és mennyire alapozták meg a további éveket. A valóban aranyvidéket. Nekem e táj otthont jelent. Nem mindenki így érzi, nem mindenki látja így, egy azonban vitathatatlan; az ország leggazdagabb vidéke lehet. Bizonyító idő van előttünk. S amit mögöttünk hagytunk, történelem. Még így is, a ma már korszerű gazdálkodást csak akadályozó, minigazdaságokkal. dinamikusan fejlődött ez a járáls, s úgy látszik, behozta, behozza az évszázados hátrányt, elmaradást. A harmadik ötéves terv ideje a nagy ugrások ideje, a nagy próbák ideje volt. A fejlődés letagadhatatlan. Elég említenünk a termésátlagokat: 1967 1969 Búza 9.6 13,0 Rozs 4.0 1.6 öszi árpa 9,9 12,5 Kukorica 10,7 13.5 Cukorrépa 149,3 159,8 Kender 24,9 31,5 Napraforgó 5.4 5,4 Burgonya 31.8 59,3 Fűszerpaprika 35,5 40,3 A harmadik ötéves tervben nagy területen telepítettek szőlőt és gyümölcsöst. E tájra most is jellemző e kultúra. Manapság, ha a szakemberek vitatkoznak erről az időről, elmondják, hogy tervszerűtlen volt a telepítés, és ezer hold szőlő és gyümölcsös nem a legjobban sikerült, a további fenntartása nem célszerű. 1965-ben 17 ezer 165 holdon díszlett a szőlő, tavaly 14 ezer 423 holdon. Ezen belül a téeszek művelése alatt álló szőlő 6951 hold. A nagyüzemi szőlők fenntartása, a gazdaságos termelés nem mindig valósítható meg. Gondot jelentenek az értéktelen bort adó fajták, a járulékos beruházások elmaradása. A gyümölcstelepítést is leginkább a homok hasznosítására vállalták. Tény, hogy tavaly, az összes gyümölcsösterület 8271 hold, a téeszek művelésében 4479 hold. Ezeknél az ültetvényeknél is gondok vannak. Nem kedvező a gyümölcsfajok összetétele. Különösen a téli alma és az őszibarack területe növekedett meg, de most a kereskedelmi Igények mást kívánnak. Jó lenne a meggy, a cseresznye és egyéb bogyós gyümölcsök termesztése. Ehhez 70 százalékos állami támogatást kapnának a nagyüzemek. De nem veszik igénybe, részben, mert nem kedvező a közös gazdaságok munkaerőhelyzete sem, másrészt a sokszor ingadozó kereskedelmi értékesítési viszonyok meggondolásra késztetik a homoki gazdaságokat. Két esztendővel ezelőtt szőlőből 13,2 mázsa volt a holdankénti termés, tavaly viszont 21,4 mázsa. De még emellett is kedvezőtlenül alakult tok gazdaságban a jövedelmezőség. Persze, most könnyebb bírálni, mint a korábbi években cselekedni. Nyilvánvaló olyan szőlőés gyümölcsfajtákat telepítettek, amilyenhez éppen hozzájutottak, és nem lehet a kereskedelem hibáit a telepítők nyakába varrni; hiszen előfordult több esetben, a homoki tájon gazdag szüretet kínáltak a kertek, a gyümölcsösök, de az országban és a külföldi piacokon nem mutatta magát a táj kincse, és más megyékben a „hulló gyümölcsökért" álltak sorba, olyan gyümölcsökért, amit e tájon a jószágoknak se adtak. Ha tehát ilyen szépségtapasszal is, de senki se vitathatja, hogy a szegedi tájon megvalósult a párt agrárpolitikája, s a kedvezőtlen adottságok ellenére is realizálódtak a célkitűzések. Most újabb évtized áll előttünk és hozzákezdünk a negyedik ötéves terv megvalósításához. Nem kell szégyenkeznünk. Évekkel ezelőtt meghirdettük a kenyérgabona-programot. S megvalósult még a homoki földeken is. Most a nagyüzemek vállalják majd a döntő szerepet, az úttörő szerepet és megoldják a jelenlegi problémákat, így a hústermelést. E tájban is van tradíciója ennek, s mindjárt javulnak a feltételek, az adottságok, ha egynéhány közös gazdaságban a vezetők „leszoknak" a spekulatív gondolkodásról és hosszabb távra, tartós alapokra rendezik be a nagyüzemet és a fő ágazatokat. Mert mi tagadás, előfordul a közös gazdaságokban, hogy a szakemberek saját nagy pénzüket tudják megszervezni, megkeresni. Akad példa, hogy egy-két szövetkezetben tízmilliónál többet tettek zsebre. A mezőgazdasági termelés, a szövetkezetek fejlődését jól példázza egy szám: 1968-ban a járásban a termelőszövetkezetek közös vagyona 849 millió volt, a tavalyi év végén már 1052 millió. A Központi Bizottság irányelveiben is megtalálhatjuk azt az elismerést, ami megilleti a magyar mezőgazdaságot és szűkebb pátriánkat. Hiszen a felszabadulás óta most éri el a mezőgazdasági termelés a legnagyobb ütemet. Az elkövetkezendő években nagy feladatok várnak ránk. Elég csak a hústermelés fellendítésére, az ellátás és az export egyidejű fejlesztésére gondolnunk. A negyedik ötéves tervben a termelést az előző öt évhez képest 15—16 százalékkal, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulást 13—14 százalékkal kell növelni úgy, hogy a termelékenység a termelést meghaladó mértékben növekedjék. Minden területen javítani kell a .termelés alkalmazkodó képességét, a fogyasztók és a megrendelők fokozódó igényességéhez. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar korszerű anyagi-műszaki bázisának továbbépítése mellett javítjuk majd a hatékonyságot és emeljük a vezetés színvonalát az egész élelmiszergazdaságban. Különösen sok a tennivaló az állattenyésztés terén. De sorolhatnánk a növénytermesztés legfontosabb feladatait, a műtrágya- és növényvédőszerellátas javításának fontosságát, a mezőgazdasági szövetkezetek és vállalatok fejlesztési eszközeinek jobb hasznosítását, a közös vállalkozásokat. az üzemek közötti együttműködést, mind a termelésben, mind a forgalmazásban. Mert ígérgető, reális, pontos képét kapjuk a negyedik ötéves tervünknek az irányelvekben. Üj szakasz vár a szövetkezeti mozgalomra. Minőségi szakasz. A helyi adottságok megszabják az iramot és megkülönböztetik a termelési módszereket és befolyásolják a fejlődést. De a hasznos, jó gondolat minttenütt termékeny talajra hull. És szerencsére ennek sem vagyunk már híjával. Apró példák, dq; idekívánkoznak, hiszen ezekkel az apró arány forintokkal tudjuk megtölteni, felépíteni az aranyvidéket, az ország pénztárcáját is. Ilyenek; a meggondolt kétszeres beruházások, amelyeknél a pénz, a befektetett tőke nem növekszik, csak a termelés gyorsul meg, s jobban hasznosul. Kétszer ruház az be, aki a legjobb helyre teszi a pénzét és differenciálni tud a kívánalmak, szükségletek között. Mert az állattenyésztő-telepek létrehozásában sem kell mindenütt a mutatós, mammut építkezésekre törekedni, „a betonerődökre", hiszen az állatok létfeltétele sem kívánja ezt meg egyértelműen. Köztudott, különbséget lehet tenni a hízóállatok és a tehenek, között; gondozásban, takarmányozásban, építményekben stb. Más: a termelőszövetkezetek már előre tudják egy évre a kereskedelem igényeit, például bárányexport. Tudják, melyik országban. mikor vannak a nagyobb ünnepek és arra felkészülnek, akkorra küldik a választékos, mutatós exportárut. Az elmúlt évek gazdSLzS: latokkal szolgáltak: nemcsak a termelési mód változott, változtak a termelőeszközök is, új, értelmesebb paraszti életforma született, humánusabb, emberibb arcú. De valljuk meg, a meglevő és a napról napra újratermelődő szellemi tőkénkkel nem gazdálkodtunk, a történelmi adottságok miatt nem gazdálkodhattunk úgy, mint ahogy arra az elkövetkezendő években számítunk. S ez nagyon sokat jelent, felmérhetetlenül sokat. Mert a legtapasztaltabb közgazdászok sem hagyják figyelmen kívül, nem becsülik értéke alá az embert. S mi, a szocializmust éppen az emberért építjük. Zöld utat nyitunk mindenütt, a mezőgazdaságban is a jó gondolatoknak, a szellemi tökének, méltó helyre emeljük, mert az aranyvidék ma még csak ígéret, nagy ígéret. De holnap már valóban ragyogni fog.