Délmagyarország, 1970. július (60. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-19 / 168. szám

io VASÁRNAP, 1970. JÚLIUS 19. Lődi Ferenc AZ EPEKŐ TSrle} Vendelre úgy néztek munkatársai a hivatalban, mint aki messziről jött az élet útján. Valóban így is volt. A nevén persze kuncogtak és szívesen ugratták és sorolták volna a valamikori pezsgőgyáros rokonságába. Ilyenkor azonban nyersen csak annyit mondott, hogy i-vel és nem y-nal végződik a családi neve, s ez alapvetően elválasztja a pezsgőgyárostól való rokonságnak meg a gyanújától is. Máskülönben Törlei Vendelt többnyire Vendel bács!nak szólították, lévén hogy beosztására nézve hivatalsegéd volt, afféle kocogjon ide, szaladjon amoda. Ezen kívül korával is rászolgált a bácsizásrá. tekintve, hogy közelebb volt a hatvanhoz, mint az ötvenhez. Felhőtlen állapotának az vetett véget, hogy frissen írott érettségi bizonyítvánnyal új munkatársakat avattak a hivatalban Zerge Balázs személyében, aki kezdőként ült az íróasztalhoz, mégis nagy reményei voltak az indulásban, mert szegről-végről rokona volt a hivatal egyik osztályvezetőjének. Két vagy három hét telt el Zerge munkábalépésétől, amikor egy délután magához szólította az öreget, aki egy kopott íróasztal mögött az ajtóhoz közel ült és munkára várakozott. — Törlei, kérem, ugorjon ki egy csomag cigarettáért — dobott az öreg elé egy 10 forintost Zerge Balázs. Vendel bácsi nem nyúlt rögtpn a pénzért, és nem sietett felállni. Fel sem emelte a tekintetét, csak csöndben megjegyezte: — Kérem, én itt mindenkinek Vendel bácsi vagyok, s még véletlenül sem szólított senki csak ügy Törteinek. Zerge leforrázva fordult sarkon. nyakig vörösödve, a kollegák pedig belebújtak irományaikba. Ki-ki magában mondott véleményt az előbbi jelenetről. Másnap, péntek lévén, Vendel bácsi egész délelőtt mozgásban volt Hivatali és magánjellegű megbízatásokat teljesített sorrarendre. Távollétét használta ki Zerge, hogy aláássa kollegái előtt az öreg tekintélyét _ Tudják-e a kollegák — emelte fel a hangját —. hogy ez a vén svihálc nagy korhely volt valamikor? Mielőtt ide kerütt volna, szinte a csodával határos módon lábalt ki eg7 súlyos operációból. Valósággal kidobták a gyomrát, és kiszedtek belőle még két maroknyi epekövet is. Az elbeszélésből mindenki megsejtette, hogy Zerge friss tájékozottságát osztályvezető rokonától szerezhette, következéskép-, pen Vendel bácsi tegnapi önérzeteskedését megtárgyalták. Zerge tehát jól fekszik a hivatalban — szűrték le a tanulságot. Nahát, a ven szentesfcedö! Ki hitte volna róla? .— kiáltott fel Zerge szembenülő szomszédja, Kéreghy Béni, egy ragyásképű tintanyaló. — Biztosan ma is túrót meg sajtot fog ebédelni a táskájából, mert péntek van. Innen ered hát az öreg szent fogadalma a böjtre — csapott a homlokára Rezes Antal. Zerge harmadik szomszédja. akire azért is ráillett vezetékneve. mert télen, nyáron egy állapotban virított borvirágo6 orra. Zerge pillanatok alatt meggyőződött a táska tartalmáról. 15 dekányi tehéntúró és két mackó sajt kandikált ki az elemózsiái csomagból, — Kollegák, vicceljük meg az öreget — javasolta. — Cseréljük ki diszpósajtra meg kolbászra a böjtös ételt. Délben úgy várták a hatást, mint valami cirkuszi mutatványt. Vendel bácsi komótosan nyitotta ki a táskáját, s előre maea elé tette falatozó kisbicskáját. Már a paoír zörgése sem tetszett neki. a dunla zsírpapíré, hiszen aZ ő asszonya szalvétába szokott csomagolni. A gyanú ellenére mégis kicsomagolta a kolbászt, a disznósajtot. aztán szól nélkül visszapakolta és lecsatolta a tásv4iát. Rezzenéstelen arccal úgv ült tovább. mintha nem történt volna semmi. Nem is nézett senkire. Becsukta kisbicskáját és ült tovább várakozásteljesen. Kis idő múlva belenyúlt a kabátja jobb zsebébe és sokáig matatott benne. Vendel bácsi hirtelen levetette magáról a zakót, s a szék karfájára terítette. Aztán fogta magát és kiment, mintha dolgát végezné. Alig csukta maga mögött az ajtót. Zerge belenyúlt a székre terített kabát jobb zsebébe és hirtelen mozdulattal kimarkolt belőle valamit, amit rögtön a saját zsebébe süllyesztett. — Milyen szabálytalanul érdes, recés . gyöngyöoskékből áll ez a rózsafüzér — világosította fel a többieket a szerzeményről, amit az öreg oly nagy becsben tartott. — Érdesek — tűnődött el hangosan Kéreghy —, Akkor biztosan az öreg az epeköveit fűzette fel. — Mit mond? ... kollega — dadogott szinte Zerge Balázs, és hirtelen elfehéredett. De tovább nem tudott kérdezősködni, mert Vendel bácsi benyitott a szobába és visszaült a helyére. Szokásps mozdulattal nyúlt a kabátzsebbe. amelyben szinte megmerevedett a csuklója. Hanem a kollegák most mind Zergére figyeltek, aki valósággal béleroskadt a 6zékbe. A keze úgy reszketett, rángatózott, mint akit a kórság fogott el. — Nem akar egy pohár vizet, kedves kollega? — kérdezte tőle Rezes Antal. — Vendel bácsi, ugorjon ki egy pohár vízért! — szólt az öregnek Kéreghy. Amíg az öreg kint járt, a kollegalitás legmesszebbmenő jelével halmozták el Zergét. Rezes' anélkül, hogy megnézte volna, mit vesz ki Zerge zsebéből és tesz vissza az öreg kabátjába, lebonyolította a viccelődés legkínosabb részét. Kéreghy viszont megreszkírozta, hogy legalább meg kellett volna nézni, milyen ls az epekő rózsafűzérként. — Legalább a színét, alakját láttuk volna. Mert ötven szemnek kell lenni rajta — idézte vissza a piaristáknál szerzett jártasságát a gimnáziumi évekből. — Hogv maga miket nem tud — jegyezte meg kajánul Rezes. Vendel bácsi közben hozta a pohár vizet, s odatette Zerge elé, akinek viszont annyi ereje sem volt, hogy érte nyúljon. — Legjobb lenne, ha a kollega hazamenne. Majd Vendel bécsi elkíséri — mondta Kéreghy. s azzal feltámogatta a székből Zergét. Vendel bácsi magára vette a kabátot és készségesen ajtót nyitott Zergének, akit letámogatott a lépcsőn. — Ilyen fiatal korban megárt az embernek a folytonos zárt levegő — törte meg az utcán a csendet Vendel bácsi, aki bal kezével Zergét támogatta," a jobbjával pedig a zsebben matatott. — Tudja, fiatalember — folytatta mondókáját — ilyen öregnek, mint amilyen én is vagyok, már nem árt a jégeső 6em. Meg aztán a vénembernek sokféle rigolyája van. Nekem is akad egy-kettő, dehát azt el kéli nézniük a fiataloknak. hiszen abból még nem lesz a világ rosszabb. — így van.;. így bizony.. I kedves Vendel bácsi — nyögdécselte Zerge, s még akkor is ezt motyogta, amikor odahaza, vizes ruhával borogatta a homlokát. Hányinger gyötörte és úgy fájt a feje, mintha szét akarna esni. Moholy-Nagy László (1895— 1946) személye és munkássága körül egyre inkább gyűrűdzik a hazai érdeklődés. A konstruktivizmus jegyében fogant, világszínvonalúvá teljesedett életművének művészettörténeti jelentőségét az elmúlt évektől, Kampis Antal dokumentatív jellegű írása (1963) után kezdték felmérni. Lefordítják könyveit (egyelőre sokszorosítva), emlékezések és életművét körüljáró cikkek jelennék meg mind sűrűbben. A székesfehérvári múzeum a közelmúltban egy Moholy-Nagy kiállítást is rendezett, melyen — többek között — a művész ritkaságszámba menő fiatalkbri rajzaiból és akvarelljaiból mutatott be néhányat. Ezek az „írásos, műtárgyi és dokumentációs feltérképezések" plasztikusan tükrözik az eddig nálunk méltatlanul feledésbe merült nagyhírű mester munkásságát, s azt a fontos szerepet, melyet MoholyNagy László századunk művészetének modernné válásában világszínvonalon betöltött. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó Perneczky Géza megállapítása, aki szerint Moholy-Nagy a hiányzó láncszem Kassák képarchitektúrája és a konstruktivizmus magyar unokáinak Vasarelynek és Scháffer Miklósnak a munkássága között". A szinte országszerte megindult MoholyNagy-kutatás jobbára a róla szóló külföldi irodalom summázásánál tart. Tanulságos lenne azonban hazai pályakezdésének kevéssé, vagy egyáltalán nem ismert momentumait • (beleértve az itthon létrehozott alkotásait is) felkutatni és vizsgálódás alá venni. Szegedi vonatkozásban Tóth Miklós (1967) és Péter László (1969) írtak MoholyNagyról a szegedi és fővárosi napilapokban. Az általuk feltárt, fontos Szegedhez fűződő adatok újabbakkal bővülnek, s örvendetesen sűrűsödnek azok a szálak, melyek a nagy művészt a Tiszaparti városhoz kötik. • ;Az 1895. július 20-án BácsBorsodon (ma Jugoszlávia) szü- . letett Moholy-Nagy László. Szegeden végezte a gimnáziumot. Érettségi után (1913) felköltözött testvéréhez Budapestre, hogy a . fővárosban jogot hallgasson. „Másodéves jogász — írja Moholyról Bodri Ferenc —, amikor a világháború kiszólítja az egyetem padjaiból, s az orosz frontra kerül. Ekkor már újra szorgalmasan rajzol, súlyos sebesüléséből lábadozóban (1917) már festeget is. Előbb Odesszában, majd Szegeden gyógyítják. Portréit, impresszionista stílusú tájképeit, egyéni stílusú kígyózó vonalak jellemzik." Moholy-Nagy Szegeden alkotott expresszív-realista A MI DALAINK Tempó giusfo J .vw £ - >6 u - tán zöl - dvf a ine - ző. "JTr r m Kö- z« - pá - be le - gel, tyu- baj 'egy bá-rány. w Nbice ezebb le - íny, mint ba- bám. Ez a változataiban országszerte ismert és népszerű dal Dunántúlról való: a Zala megyei Kiskomáromban gyűjtötte Péczely Attila hódmezővásárhelyi orvos, a magyar népzenekincs fáradhatatlan feltárója ás egyik legnagyobb tudósa. Sorozatunkban ha röviden is. de kötelességünk megemlékezni róla. Péezely Attila fiatal orvosként Vásárhelyen kezdte népdalevűjtő munkáját, működését azonban rövidesén kiterjesztette szinte az egész országra, az Alföld mellett elsősorban a Dunántúlra. Könyvek, tanulmányok egész sorával, amelyek közül itt most a Beszélgetések a népzenéről cimű könyvecskét és a Dunántúli dallamok című gyűjteményt emeljük ki. nemcsak népszerűsítette. terjesztette és propagálta, a népzenét, hanem új eredményekkel is gazdagította a kutatás tudományát. képei szintén ebből a periódusából valók. A művészet felé fordulásának döntő lépéseit Budapesten tette meg. „Egy akt szabadiskolába jártam föl esténként — emlékezett vissza MoholyNagy —, napközben meg lázasan rajzoltam: tájat, figurát, arcképet. A MA rendszeres kiállításai és mindenképpen elhatározó szellemi mozgalma lett munkám értéke. Uitz-cal, Nem.esLampérth-tal folytatott viták, beszélgetések tisztáztak tévedéseket, egészítettek ki félgondolatokat". Ebből az első nagy impulzusból született modernista kompozícióit 1918-ban a Nemzeti Szalonban mutatta be. Ettől kezdve fiatal kora óta megnyilatkozó irodalmi kísérleteivel felhagy (bár 1917—18-ban a Jelenkor közli verseit, novelláit, kritikáit), és teljes erejével a képzőművészet felé fordult. Ekkor jött le Szegedre, s itt barátság szövődött közte és a haladó felfogású értelmiségiek között, főleg az akkor itt szobrászkodó Gergely Sándorral, valamint Móra Ferenccel és Juhász Gyulával vált szorossá' a kapcsolata. e A Tanácsköztársaság bukása után a helyi művészeti élet szocializálásában résztvett festőknek és szobrászoknak, a megtorlások miatt emigrálniok kellett. Ezek közé tartozott a kommunista Gergely Sándor is, alti a progresszív szellemű MoholyNagy Lászlóval 1919 novemberének első napjaiban a Gizella tér és a Zrínyi utca sarkán levő műtermében közösen tárlatot rendezett. Céljuk ezzel a mindössze öt napig nyitva levő kiállítással az volt, hogy alkotásaik rövid bemutatásával búcsút vegyenek Szegedtől. Ötvösmunkáival velük együtt szerepelt Gergely felesége, Milkó Erzsébet is. A tárlatnak magas és korszerű színvonalán kívül az adott érdekességet, hogy a kiállítók itt „Szegeden készült műveiket" mutatták be, ahogy a helyi újságba tett magánhirdetésükkel hangsúlyozták. A szegedi napilapokban megjelent kritikák méltatással írtak a kiállításról, mely műtermi jellege folytán az első ilyen újszerű kísérletnek számított akkor itt. Az erősen baloldalinak tartott fiatal művészek tárlatát még a városkormányzó, de Tournarde, a francia megszálló csapatok tábornoka sem átalotta megtekinteni. A „hivatalos elismerésnek" is felforgató érdeklődésnél azonban sokkal többet jelentett Gergely és Moholy-Nagy számára az az őszinte, baráti, s hozzáértő reflekszió, melyet Juhász Gyulától kaptak, alti hoszszú, lelkes cikkekben elemző módon foglalkozott a két művész általa is nagyrabecsült, modern törekvésű alkotásaival. A költő véleménye szerint Moholy-Nagy annak a legújabb pikturális törekvéseknek részese, amely a formák és színek, a valóság lényegét jobban megragadó kompozíciójára törekszik, mint a festőművészet hangulatadó impresszionistái, és amely legújabb törekvés Ko. kcschkában és Chagallban jelentkeztek eddig legteljesebben." Moholy-Nagy László Szegeden alkotott portréi közül Móra Ferenc és Juhász Gyula arcmásai, valamint egy néger katona feje azok a művek, melyek számos akkor bemutatott rajza mellett leginkább figyelmet keltettek. Itt kell említést tennünk arról az érdekes arcmásáról is, melyet a Móra mellett könyvtárosként dolgozó Fischof Ágotáról készített. E festmény a ritkán előforduló, ma is meglevő szegedi Moholy-Nagy képek «orába tartozik, mely Hézer Béláné, Fischof Ágota Budapesten élő családjának (értékes segítségükért Itt mondunk köszönetet) tulajdonában van. Fontosnak tartiuk megemlíteni azt a mostanában előkerült. helyben készült. MoholvNagv rajzot, mely egy fiatal 'kézimunkázó nőt ábrázol. Ezt egy — a művésszel kapcsolatban levő — szegedi család (dr. Szekerke Laiosné) őrizte meg. s adta el a Móra Ferenc Múzeumnak. ® 1919 végén Gergely Sándorral együtt Moholy-Nagy László is emigrálni kényszerült. Első állomása Kassák Lajos MA-ista csoportja volt, ahonnan a KasMoholy-Nagy László szegedi fényképe sák-kör konstruktivista eszméitől telve, 1920-ban Berlinbe került. Itt még ez évben kiállítást rendezett Fritz Gurlittnal, és tárlatának katalógusából Juhász Gyulának tiszteletpéldányt küldött Szegedre. A költő rövid cikkbén nyugtázta a hírnév felé elinduló művészbarátja elismerését: „E sorok írója — jegyzi meg Juhász — fedezte fel őt annak idején Szegeden, előre jósolva kiválóan erős tehetsége kifejlődését és sikerét, amely íme Berlinben meg is érkezett." Moholy-Nagy már nemcsak a kassáki „kép-architektúra" szellemében fogant absztrakt műveit mutatta be első külföldi tárlatán, de különféle anyagú konstruktív plasztikákat is kiállított. Berlinben három évet (1920— 1923) töltött, ahol az orosz Liszickijjel létrehozta a konstruktivista „Gestaltung"-csoportot. Majd — a szintén emigrációban élő esztétával —, Kemény Alfréddal a dinamikus térplasztikai alkotások művészeti követelményeit határozták meg, melyet Moholy-Nagy ilyenfajta konstrukcióiban vagy síkidomokat ábrázoló képein igyekezett gyakorlatilag megvalósítani. Ilyen jellegű műveket bemutató újabb kiállításával terelte magára Walter Gropius figyelmét 1922-ben (amikor Kassákkal együtt írt Üj művészek könyve című kiadványuk magyarul megjelent). Ennek eredményeként előbb Weimarban, majd Dessauban, a Bauhaus tanára (1923—28), Gropius közvetlen munkatársa lett. Vele szerkesztette — többek között — a Bauhaus-könyveket. Moholy-Nagy művészetpedagógiai téren csakúgy, mint a2 elméleti és művészeti alkotótevékenység vonatkozásában kiváló eredményeket ért el. Építészet, festészet, fotó és film témakörébe vágó szakirodalmi könyvei nemzetközileg is közismertek. Pályafutása során a harmincas évek elejétől Berlinben él és ezt követően sokszor megfordul külföldön, ahol kiállításokon szerepel. A hitleri nácizmus a Bauhaus tevékenységét betiltotta, s az. általa kommunista szimpatizánsnak tartott tanárokat menekülésre késztette. Ennek kapcsán ment Moholy-Nagy előbb Angliába (1935—37), utána pedig az Egyesült Államokba, Chicagóban telepedett le és ott megalapította az Üj Bauhaust (New Bauhaus). A tengeren túl is változatlanul sokat dolgozott, pedig a negyvenes évektől már súlyos beteg volt. Mint. a konstruktivizmus egyik nemzetközi vezéralakja hunyt el 1946-ban Chicagóban. Moholy-Nagy világhírűvé lett életmüve jórészt határainkon kívül jött. létre, ám az ehhez szükséges társadalmi és művészeti felismerés itthon, a háború alatt, s az ezt követő években gyülemlett fel benne. A művész felesége, Svbill Moholv-Nagv szerint (aki férjének életpályáiéról 1950-ben, New Yorkban könyvet adott ki). Moholv-Nagy László a néoyéves lövészárok-élmények után saját bőrén érezte a felelőtlenséget, kizsákmányolást, kényszert és brutalitást, amelyektől a magyar nép évszázadokon keresztül szenvedett. Csatlakozott a forradalomhoz, ez az időszak az, amelyben először találja meg igazán saját magát." A 71 éve született MoholvNagv László felfelé K'elő szárnvhontása ió fél száz évvel ezelőtt Szegedről történt Abból a Tisza-parti városból röppent ki 5 is. amely rajta kívül még több híressé vált embernek • volt — és reméljük lesz a iövőben is — első, pályakezdő állomása.