Délmagyarország, 1970. július (60. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-19 / 168. szám

tevékenységet a' népgazdaság átlagos fejlődését meghaladó ütemben kb. 41— 43 százalékkal kell növelni. Magasabb fokra kell emelni az építőipar'technikai felszereltségét, teljesítőképességét, a munka termelékenységét, és csökkenteni kell az építkezések megvalósítási idejét. A beruházások gyors és hatékony kivitelezése megköveteli a technológiai szerelési tevékenység erőteljes fejlesztését. Az építmények jobb karbantartása korszerű fenntartási építési kapacitások és szervezetek létrehozását teszi szükségessé. O

Az iparpolitika alapvető célkitűzésé: a termelés növeiése melléit az intenzív fejlesztés kibontakoztatása, a hatékonyság fokozása. Ezt az alkalmazott technika és technológia korszerűsítésével, a termelésszerkezet differenciált fejlesztésével, az automatizálásnak elsősorban a dinamikusan fejlődő ágazatokban történő fokozásával, a munka termelékenységének javításával, a nemzetközi munkamegosztásba való aktívabb bekapcsolódással, a nemzetközi versenyképesség fokozásával, valamint a szervezés és a vezetés színvonalának emelésével kell megvalósítani. Biztosítani kell a progresszív ágazatok dinamikus növekedését és a gazdaságtalan tevékenységek megszüntetését, illetve korlátozását. A szénbányászatban — az energiastruktúra korszerűsítésével összhangban — fejleszteni kell a népgazdaság energiaellátásában továbbra is fontos szerepet betöltő gazdaságos széntermelést, fokozatosan leállítva a gazdaságtalan bányaüzemek termelését. A villamosenergia-termelésnek és az importnak biztonságosán ki kell elégítenie a népgazdaság gyorsan növekvő villamosenergia-igényét. A vegyipari termékek iránt gyorsan növekvő igények jobb kielégítése érdekében a vegyipart az ipar átlagát meghaladóan, az építőanyagipart pedig a beruházási feladatok teljesítése érdekében az építőiparnál gyorsabban kell fejleszteni •A gépiparban a fő feladat a termelési szerkezet korszerűsítése, a gyártmányok nemzetközi versenyképességének fokozása. A kohászatban a termelés gazdaságosságának javítása és adottságainknak jobban megfelelő termékstruktúra kialakítása a követelmény. Az élelmiszeriparban a lakosság színvonalasabb ellátása, a háztartási munka megkönnyítése, valamint az exportlehetőségek fokozottabb kihasználása érdekében növelni kell a magasabb feldolgozási fokú, előre csomagolt, konyhakész termékek termelésének arányát. A könnyűiparban a lakossági és az exportigényekkel összhangban a tervidőszak során a fő feladat: növelni a korszerűbb, jobb minőségű termékek arányát. Az iparfejlesztésben koncentrálni kell az eszközöket az előző tervidőszakban megkezdett és a távlati gazdaságfejlesztési céljainkkal összhangban levő következő fő strukturális célok megvalósítására: — az energetikai struktúra korszerűsítésének folytatására, a földgázprogram megvalósításara, a szénhidrogének felhasználásának gyors ütemű elterjesztésére, ami biztosítja az energiatermelésünk gazdaságosságának számottevő javítását, a népgazdaság más ágazataiban a hatékony energiafelhasználást, s hozzájárul a kulturált életkörülmények kialakításához; — az alumíniumipar további fejlesztésére; ami a népgazdaságnak korszerű minőségű és választékú alumínium-félgyártmányból, késztermékből való jobb ellátását biztosítja és a kiviteli lehetőségek bővítése révén kedvező befolyást gyakorol a fizetési mérleg egyensúlyára; — a korszerű közúti járművek és szállítóeszközök fejlesztésének folytatására, ami a hazai és a nemzetközi termelési kooperáció mellett gazdaságilag előnyös és nélkülözhetetlen az áru- és személyforgalom modernizálásában, kedvező hatást gyakorol több gépipari ágazat versenyképességére ; — az építőanyagipari bázis fejlesztésére, a korszerű építési móddal készült épületek, épületszerkezetek gyors elterjesztésére, ami előfeltétele az építőipari termelékenység növelésének, a beruházások kivitelezési ideje csökkentésének, az építőipari tevékenység színvonala és hatékonysága emelésének: — a kőolajtermékek vegyipari feldolgozása alapjainak megteremtésére, ami a népgazdaság jövőbeni kemi zálásához szükséges: — a ruházati ipar rekonstrukciójára, az elavult gépek helyett modern termelőeszközök üzembe állítására, ami a lakossági igények jobb kielégítése és az export fokozása érdekében bővíti a termelőkapacitásokat, javítja azok hatékonyságát és elősegíti a változó keresletnek megfelelő divatos termékek gyártását; — a számitástechnikai eszközök alkalmazására és gyártására, ami feltétele a népgazdaság különböző területein a termelés és értékesítés magas színvonalú szervezésének, irányításának, és egyúttal a gépiparban új, a nemzetközi versenyképességhez nélkülözhetetlen termelési kultúra kifejlesztését eredményezi. A vállalatok fejlesztési eszközeinek felhasználásában a szabályozással és szelektív hitelpolitikával ösztönözni kell a fö iparfejlesztési feladatok megvalósítására. a beruházások építési arányának mérséklésére, a gépesítés fokozására, az elavult gépek gyorsabb kicserélésére és a technológia korszerűsítésére. A vállalati eszközök koncentráltabb és hatékonyabb felhasználása érdekében fejleszteni kell a vállalatok között fejlesztési-beruházási együttműködést. Az agrárpolitikában a soron következő években a fő feladat a stabil húsellátás feltételeinek megteremtése, a termelés egyenletesebb emelése. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar korszerű anyagi-műszaki bázisának továbbépítése mellett a hatékonyságot javítani, a vezetés színvonalát emelni kell az egész élelmiszer-gazdaságban. Az állattenyésztés fejlesztését meg kell gyorsítani, a mezőgazdaság össztermelésében emelkedjék az állattenyésztés részaránya. A belföldi húséig látás javítása és az export növelése érdekében meg kell szüntetni a hústermelésben meglevő ingadozásokat. Különösen fontos feladat a sertéshústermelés növelése. Ennek érdekében a nagyüzemi állattenyésztést — főként gazdaságos, gyárszerű telepek létesítésével — jelentősen fejleszteni kell. Egyidejűleg a kisüzemi — mindenekelőtt a háztáji — gazdaságok termelési lehetőségeit jobban ki kell használni. Az állattenyésztés magasabb termelési színvonalát az állatállomány létszámának növelésével, valamint az intenzív termelésre képes állatfajták elterjesztésével és a korszerű férőhe'yek termelésbe állításával kell elérni. Az állatállomány növelése és az állati termékek termelésének fokozása érdekében bővíteni kell a takarmánybázist és javítani a takarmányfelhasználás gazdaságosságát. A növénytermesztés feilesztésében a terméshozamok növelése a legfontosabb feladat. Az ország kenyérgabonaszükségletét a jövőben is hazai terme-*1 lésből kell biztosítani. A műtrágya- és növényvédőszer-ellátás javításával biztonságosabbá kell tenni a növénytermesztést és emelni kell a hozamokat a szántóföldi és ker- . té6zeti termelésben. Folytatni kell a növénytermesztésben a munkaműveletek gépesítését, a nagyüzemi, korszerű technológiák elterjesztését. A belterjesség fokozása érdekében növelni kell az öntözhető területet, fokozni kell a talajvédelmet és a talajjavítást. A mezőgazdasági szövetkezetek ém vállalatok fejlesztési eszközeinek jobb hasznosítása, a termelékenység fokozása érdekében elő kell segíteni az üzemek feldolgozó és kiegészítő tevékenységét, továbbá a közös vállalkozásokat és az üzemek közötti együttműködést a termelésben és a forgalmazásban. A vízgazdálkodás tervszerű fejlesztésével biztosítani kell a lakosság, az ipar és a mezőgazdaság növekvő vízszükségletének kielégítését, a racionális vízgazdálkodás feltételeinek javítását; vízkészleteink minőségének, tisztaságának védelmét. A tervidőszakban be kell fejezni a Tisza-völgye gazdasági-társadalmi fejlődése szempontjából nagy jelentőségű létesítmény — a Kiskörei Vízlépcső — építésének el6Ő szakaszát, s meg kell tenni az előkészületeket a víz hasznosításéra. Az ér- és belvízvédelem biztonságának fokozása céljából bővíteni és korszerűsíteni kell a védelmi létesítményeket. O

A szállítás és forgalmazás arányos fejlesztése és korszerűsítése növekvő jelentőséget foglal el a társadalmi termelés hatékonyságának fokozásában, és az ellátás javításában. A közlekedés fejlesztésével és korszerűsítésével biztosítani kell a népgazdaság növekvő áru- és személyszállítási szükségleteinek kielégítését, a távlati közlekedéspolitikai koncepciónak megfelelően a közlekedési ágazatok közötti munkamegosztás előnyeinek kihasználását. A tervidőszak végére a vasút korszerűsítésében be kell fejezni a vontatás villamosítását és dieselesítését, és folytatni kell a záhonyi átrakókörzet fejlesztését. A közúti közlekedést a közlekedési ágazat átlagát meghaladó mértékben kell fejleszteni. A gépkocsiközlekedés gyors növekedését az utak korszerűsítésével és a szervizhálózat bővítésével .kell elősegíteni. A városi tömegközlekedésen belül kiemelt feladat a budapesti közlekedés javítása. A hírközlés területén a távbeszélőhálózat bővítése és korszerűsítése, a nemzetközi távbeszélő-összeköttetés fejlesztése, az országon belül a rádió és televízió adás-vételi lehetőségeinek javítása, a második televíziós adás bevezetése és a 6zínes adást sugárzó országos televízióhálózat kialakításának megkezdése a feladat. A népgazdaság minden ágában fejleszteni és korszerűsíteni kell a tárolási feltételeket, s ezzel előmozdítani a veszteségek csökkentését, a termékek minőségének megóvását és a fogyasztó jobb kiszolgálását. Az áruforgalmazás költségeinek csökkentése érdekében a termelőeszközök forgalmazáséban meg kell szüntetni a feleslegesen közbeiktatott közvetítő tevékenységet és bővíteni a kis- és középvállalatok közvetlen raktárról történő kiszolgálását. A növekvő kereskedelmi forgalom lebonyolítása érdekében a fejlesztés céljára rendelkaaésre álló eszközökből a hálózati egységek, boltok technikai ellátottságának javítását, kapacitásnövelését kell biztosítani. Az új létesítményeknél racionális telepítésre kell törekedni és általában a koncentráltabb, gazdaságosabb üzlettípusok kialakítását kell előtérbe helyezni. A meglevő hálózat kapacitásának jobb kihasználásával, a munkaszervezés javításával, rugalmasabb boltnyitvatartásd munkarenddel kell javítani a vevők kiszolgálását. O

A gazdaságfejlesztési célkitűzések megvalósítása érdekében a tervidőszakban mind a szocialista, mind a tőkésországokkal bővíteni és jelentősen hatékonyabbá kell tenni a külgazdasági kapcsolatokat. A jövőben is alapvető a szocialista országokkal való együttműködés mind szélesebb kibontakoztatása. Népgazdaságunk dinamikus fejlesztése megköveteli, hogy a szocialista és a tőkés piacokon egyaránt gazdaságos és versenyképes termékek gyártását és exportját fokozzuk. Az importpolitika tudatosabb alkalmazásával fokozni kell a behozatal szerepét mind a lakossági igények kielégítésében, mind a hazai iparral szembeni verseny erősítésében. Törekedni kell előnyös közép és . hosszú lejáratú fejlesztési hitelek felvételére. A KGST-országokkal, és elsősorban a Szovjetunióval az árucsere gyors ütemű növelése mellett törekedni kell a gazdasági együttműködés további lehetőségeinek feltárására és a munkamegosztás szélesebb körű fejlesztésére. A termelési együttműködést tovább kell fejleszteni az energiagazdaságban, a kohászatban, a járműgyártásban, a számítástechnika területén, valamint a népgazdaság mindazon ágaiban, ahol a hatékony fejlesztés csak nemzetközi együttműködéssel hajtható végre. További erőfeszítéseket kell tenni a szocialista importlehetőségek feltárására. A fejlődő országokkal a gazdasági kapcsolatok bővítése mind gazdasági, mind politikai szempontból érdekünkben áll. Erőteljesebben kell támaszkodni ezeknek az országoknak a piacaira mind a növekvő nyersanyag és féltermék, illetve fogyasztásicikk-importigényeink kielégítésében, mind a feldolgozó iparunk — elsősorban gépiparunk termékeinek — exportjában. A fejlett tőkésországokkal minden olyan esetben indokolt a gazdasági kapcsolatok szélesítése, amikor az gazdasági érdekeinknek megfelel és nem jár politika hátránnyal. Törekedni kell a műszaki fejlődésünket elősegítő és a piaci kapcsolatainkat javító kooperáció bővítésére. A tőkésországok viszonylatában alapvető követelmény a nemzetközi fizetési helyzetünk megszilárdítása. ©

Foglalkoztatáspolitikánk fő célkitűzése a teljes foglalkoztatás fenntartása növekvő termelékenység mellett. A gazdasági fejlődés fontos feltétele, hogy a vállalatoknál nem hatékonyan foglalkoztatott munkaerő átkerüljön a jövedelmező termelési ágakba. Arra kell törekedni, hogy a vállalatoknál a munkatermelékenység műszakilag és anyagi eszközökkel megalapozható emelkedését ne akadályozza a helyem kénti „kapun belüli munkanélküliség". A kapacitások jobb kihasználása és az egyenletes termelés biztosítása érdekében — különösen az építés, szerelés és szállítás területén — szélesebb körben kell alkalmazni a folyamatos munkarendet. A létszám az iparban, a korábbi éveknél mérsékeltebb ütemben növekedjen. Azzal kell számolni, hogy a gépesítés, a munka szervezettsége és hatékonysága javulásának eredményeként a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma tovább csökken. A munkások és az alkalmazottak életkörülményeinek javítása érdekében központi szabályozás keretében folytatni kell az áttérést a 44 órás munkahétre a népgazdaság mindazon területein, ahol ehhez a feltételek megteremthetők. Javítani kell a munkahelyi körűiményeket. Vállalati eszközökkel is fokozni kell az egészségre ártalmas és nehéz testi munkák (anyagmozgatás, rakodás, szállítás) gépesítését. Különös figyelmet kell fordítani a dolgozó nők munka- és életkörülményeinek Javítására. Növelni kell a nők foglalkoztatását, bővíteni a lehetőségeket rövidebb munkaidőben történő foglalkoztatásukra. A dolgozó gyermekes anyák helyzetének könnyítése és nevelési szempontok egyaránt indokolják, hogy tovább fejlesszük a gyermekintézmények — bölcsődék, óvodák, napközi otthonok — hálózatát. Ennek terheit fokozottabban meg kell osztani a vállalatok, a szövetkezetek, a helyi tanácsok és az állam között. O

A 4. ötéves tervidőszak alapvető életszínvonal-politikai célja a növekvő munkateljesítményekkel, a gazdasági lehetőségekkel összhangban a dolgozók jövedelmének emelése, a szociális-egészségügyi ellátás javítása, valamint kedvezőbb feltételek teremtése a művelődéshez, a szakképzéshez, a pihenéshez és az egyéni képességek kibontakoztatásához. a) A dolgozók keresetének növelé^se az eddigieknél következetesebben "kapcsolódjék a végzett munka eredményéhez, a termelékenység és a hatékonyság növekedéséhez. A munkások és az alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére 16—18 százalékkal növekedjék. A kialakult béraránytalanságok csökkentése céljából egyes szakmákban, foglalkozási ágakban részleges központi béremelésre van szükség. A keresetek növelésében jobban kell érvényesíteni a teljesítmények szerinti differenciálást. A munkások és alkalmazottak, valamint a parasztság egy főre jutó, a pénzbeni társadalmi juttatásokat is magába foglaló reál jövedelmének növekedési üteme legyen azonos, öt év alatt mintegy 25—27 százalék. A termelőszövetkezetek közötti jövedelemdifferenciálódást — az adó- és pénzügyi rendszer útján — mérsékelni kell. b) a szociálpolitikai intézkedések fő célja a családi jövedelemkülönbségek mérséklése a családi pótlék és a nyugdíjak emelése útján. Időszerű, hogy a munkaképtelen öregek és a gyermekek eltartásából az állam a népgazdaság teherbíró képességének növekedésével fokozatosan többet vállaljon magára. Ez a családi pótlék és a nyugdíjrendszer fejlesztését is igényli. Az egészségügyi ellátás fejlesztésé-ben az előtérben álló feladat mindenekelőtt — a területi és speciális feladatokat ellátó nagy intézmények korszerűsítésével és fejlesztésével — a fekvőbeteg-ellátás feltételeinek tcn vábbi javítása. Csökkenteni kell aa ellátás területi aránytalanságait. c) Az áruellátás a lakosság minden rétege számára fejlődjék. A kiskereskedelmi forgalom 38—40 százalékkal növekedjék. Javítani kell a lakosság áruellátását főleg tartós fogyasztási javakból, húsból, korszerű ruházati cikkekből, építőanyagokból. A lakosság szolgáltatási igényeinek jobb kielégítésére elsősorban a textiltisztítás, a lakáskarbantartás, valamint az elektromos és híradástechnikai háztartási gépekkel kapcsolatos szolgáltatások kapacitásai bővüljenek. d) 400 000 lakás felépítésével meg kell gyorsítani a lakáshelyzet javí-