Délmagyarország, 1970. július (60. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-18 / 167. szám

Tarján István Alem a parton sírdogált Idehaza nem kis gondot okozott, hogy a beltengerre épített hajó megkapja az engedélyt a két óceánon vezető útra. Hosszas tárgyalások után a nemzetközi úgynevezett regiszterhivatal beleegyezett a vállalkozásba. Indulásig persze nem tétlenkedtek honfitársaink, s nemcsak a felkészülésre fordították Idejüket. Még egyszer szállítottak cementet, kecskéket és konzervféléket Dzsiddába. A legtöbb Időt azonban a massawal kikötő előtti nvílt vizén, „horgonyon állva" töltötték. Néha ócska, deszkából összetákolt csónakon egy öreg és egy Ifjú etiópiai felkereste őket. s üres üvegeket kértek tőlük. Ha volt, kaptak is, amit az öreg „huszáros" szalutálássál viszonzott. Egyszer a fedélzetmester két szál deszkát is adott nekik, hogy megtoldozzákfoldozzák vízi járművüket. Jó óra múlva az ajándékot egy tízkilós görögdinnyével honorálták, amelyről kiderült. hogy tökfzfl, de ez semmit nem vont le a kenyerüket üres üveeek gyűjtésével megkereső etiópok kedvességének értékéből. Egv kis fekete. 12 éves gyerkőc is a tengerészeinkhez csatlakozott. Hozzá hasonló öt-hat legényke mindig a kikötőben szokott ácsorogni, hogy „idegenvezetőnek." aiánlkozzék. Persze, nem sokat tudnak e mesterségből, — a szóban levő Alem azonban annyira megnyerte honfitársaink tetszését, hogy engedélyt kértek a hatóságtól: hadd tartózkodjék a hajón. Többször ott is aludt. Nappal ő Járt frissítő italokért a városba, s a postás feladatát ls nagyszerűen ellátta. Mindenkinek a kedvencévé vált, s rövid Idő alatt valósággal meghlzlalták. Látszott a kisfiún, szeretné, ha a magyar hajó sohasem hagyná el a kikötőt. Elérkezett azonban annak az ideje ls. Miután különböző európai címekre feladott, összesen 789 tonna kókuszdióhéj őrlemény, szárított marhabőr, gyanta, hús- és csontliszt a raktárában volt már, a Székesfehérvér a felerészt űj tengerészeivel október 19éo délután 2 órakor elindult nem veszélytelen útjára. Előtte egy amerikai romboló — amely napok óta a Vörös-tengeren tartózkodott — hagyta el a kikötőt. És amíg csak látták tengerészeink — Alem Ott sírdogált a parton. > A kapitánynak az volt a terve, hogy a hajót Adenben renbehozatja. Bizonyos javításokat kellett a gépeken elvégeztetni, s főleg: megtisztíttatni a víz alatti hajótestet a rárakódott csigáktól moszattól. E tehertől ugyanis nem kis mértékben csökkent a sebesség. A meglehetősen viharos Vörös-tenger után október 21-én este hatkor érkeztek a dél-jemeni kikötőbe, amely előtt ott horgonyzott az angol flotta egy nagyobb egysége. A brit katonák már hurcolkodtak, s figyelmeztették tengerészeinket, hogy lehetőleg ne menjenek a városba. főként annak a legforradalmibb negyedébe, a Kráterbe, mert ott rálőnek minden idegenre. Honfitársaink a kikötőben maradtak hát, s másnap Indultak is tovább, mert mint Süveges László megtáviratozta a DETERT-nek: „Adenben a helyzet feszültebb mint eddig bármikor. A dokk decemberig foglalt... A hajó fara enyhén szitál..." A külső tehertől, s amiatt, hogy az úton megsérült az egyik hajócsavar, kissé táncolt — szitált — a Székesfehérvár. Nem valami vigasztaló állapot az óceáni út előtt Ütközben rádión megkérdezte a kapitány a kenyai Mombasa kikötőjének hatóságától, hogy van-e ott dokkolási lehetőség, ám nemleges választ kapott Tovább érdeklődött tehát, s a DélAfrikai Köztársaság kikötőjéből, Durbanből érkezett kedvező árajánlat a szükséges munkálatok elvégzésére. Addig azonban még meszsze az út Afrika „szarvát", a szomáli félsziget csücskén levő Guardafui-fokot október 24-én érték el. Itt van a mágneses egyenlítő, az iránytű azonban ezt kevésbé jelezte, jóllehet a szakkönyvek szerint errefelé egyik oldalára billen. Kifutottak az Indiai-óceánra, s az ellenáramlás következtében a hajó sebessége 6 csomóra csökkent. Másnap. 25-én érkeztek útjuk legkeletibb pontjára, ahonnan a parttól 100—150 kilométerre már délnyugatnak haladtak. A partból a párától, ködtől semmit sem láttak. Éjszaka viszont tiszta volt az égbolt, s gyönyörködhettek a Dél Keresztje nevű csillagban, amely az északi féltekén nem látható. Az Egyenlítőn október 29én, reggel 6 óra 3 perckor haladtak át, tengerésznyelven ekkor „passzálták" azt. A hangulat jó volt a hajón, mégis mellőzték az ilyenkor szokásos ceremóniát, azt a második passzálásra, az Atlanti-óceánra tartogatták. Csupán a hajódudát szólaltatták meg áthaladás pillanatában. (Folytatjuk) Bálnavadászok A Fekete-tenger ott nyúj- ;„ tózott előttem, fehér hátú hullámaival, sok száz liajójával, s a sósízű széllel. Az odesszai kikötő — ahogy itt hívják a porta — kapujában egyenruhás őr mutat utat. Arra menjünk — mondja, a széles betonkockák nyomán. Arra találjuk a látványosságot: a tengert megnézhetem, kóstolhatom ezután is. Hát nem tudjuk? A révhajók most „hozták" be a tenger óriását, a Szovjet Ukrajnát. Jó, menjünk. Pedig akkor még nem tudtam, mit „jelent" messziről jött hajót köszönteni. * Nem túlzás, a Szovjet Ukrajna óriás. Méretei: hoszsza 217, szélessége 29 méter, vízkiszorítása .45 ezer regisz- rek vonásai már elmosoa- nem könnyű fölhasítani, vagtertonna. A Szovjetunió nak. Szélesvásznú filmszín- dalni, osztályozni a bálnát, egyik legnagyobb úszó kon- házat pillantok meg (napon- A berendezés szárazföldi zervgyára, amelyen a tenge- ta négyszer vetítenek) 20 ezer konzervgyárakra hasonlít, reken elejtett bálnát dolgoz- kötetes könyvtárt, szálloda- A bálnából háromféle zsír zák föl. szerű hálóhelyiségeket, ét- készül — egészségügyi toMire kísérőmmel felka- kezőket és szalonokat. Hátul, vábbfeldolgozásra, élelmezési paszkodunk az imbolygó a fedélzetközben helikopter és ipari felhasználásra. Terhágcsón, szívem majd kiug- várakozik állványán. mészetesen külön foglalkozrik helyéről. Nem, nem az Mennyibe került a Szovjet nak a hússal és a májjal, izgalomtól, vagv a szokatlan Ukrajna? —íme a spermacet —muélménytől - inkább attól, — 1959-ben épííeltük, 35 tatja Klrjuhin Germán az hogy a kapitányi híd 29 mé- millió rubelért. Engedje meg, áttetsző, viaszhoz hasonló ter magasan van a föld, bo- hogy itt elmondjam, azóta anyagot. Ennek 1 kilocsánat a víz szintjétől! Síp már másodszor fizeti ki ma- grammja 1 kilő arany árával harsan s egy — tényleg vág gát — válaszol a másodkapi- egyezik, belőle készül a paraz agyonkoptatott jelző — tány. ötszáztizenheted ma- fömök egyik alkotóeleme és szélfútta napbarnította arcú gammal dolgozok, ötszázti- a kozmetikai „csodaszerek'' — ember nyújtja a kezét, zenhét nagyoin egészséges, komponense. Kirjuhin Germán, a másod- fiatal, erős, tengerésszel. * kapitány Mert a mi szakmank — ta- — Amikor a hajókürt elKörülpillantok, majd vé- fen a legnehezebb tengerész búcsúztatja a hazai partot, gigzarándokoljuk a hajót Az tennivalók közé tart0ztk. Al- " V^!faWkw^I óriást motorkolosszus hajtja: . ,. h jó, Jó csatlakozik a Szovjet UKa kötelek félkarnyi vastagok, landoan szél dönti a najot, s rajna csaVarvizéhez. Minden a fedélzet végén álló embe- a 45 fokban fekvő fedélzeten szükséges dolgot, ' Szobormosdatás Az elmúlt héten több levelezőnk is érdeklődött arról, hogy idén vajon piszkosak maradnak-e a szabadtérire a szegedi szobrok, mert nem látták a minden nyáron megfigyelt szobormosdatókat. Az ünnepi hetekre — ahogy az I. kerületi tanács építési és közlekedési osztályán elmondták — a szokásos módon megújhodnak a szobrok. A tanács idén 50 ezer forintos szerződést kötött a Budapesti Képzőművészeti Kivitelező Vállalattal, amely minden évben elvégzi ezt a munkát. Információnk szerint már készen vannak a Rákóczi tér és a Pantheon felének megtisztításával, a hét végére teljesítik vállalásukat. Festők az árvíz körül Építési hiba Valóságos kálváriát járt Huzrik Józsefné (Csongrádi sugárút 1.), akinek udvarán társasházat épít a szegedi építő vállalat. Mái- két hónapja felfedezték, hogy az udvarra feljön a szennyvíz. Az IKV szerelői az építőkre hárították a felelősséget, a KÖJÁL az I. kerületi tanács építési osztályához irányította, onnan pedig az egészségügyi csoporthoz került az ügy. Más nem történt. Az I. kerületi tanácsnál megtudtuk, hogy azért húzódott el az ügy, mert tisztázni kellett, hogy kinek a hibájából akadt el a szennyvíz. Azóta ez is mégtörtént, és ígv megbeszélték a kivitelező vállalattal hogy a Csongrádi sugárúti csatornabekötésekkel együtt az Osztrovszki utcait is intézze el. Ki a felelős, kérdezte levelében Huzrik Józsefné? Ezt pontosan kideríteni már nem lehet, de valószínű, hogy a csatornát az építők dugították el. S mivel ez nem először fordult elő, jó lenne, ha a hatóságok szigorúbban vennék az ilyesfajta „csínytevéseket"! Alagút Három nemzetközi pénzügyi csoportosulás egyesíti erőit a La Manche-csatorna alatt építendő alagút elkészítésére. A tervek szerint az alagutat a 70-es évek végén adják át rendeltetésének. DÉLMAGYARORSZÁG v SZOMBAT, 1970. JÚLIUS 18. A szegedi 1879-es árvíz több jeles magyar festőt megihletett. Zichy Mihály (1827—1906). aki soha nem járt Szegeden, távolból érzett egyet a Tisza által elpusztított város népével. „Párizsban — írja a korabeli helyi újság — ő állott annak á művészgárdának az élén, mely az operában a hullámsírba temetett Szeged javára fényes estélyt rendezett. Akkor rajzolta azt a híres képét, amelyen Párizs felemeli a hullámsírból Szegedet." Csontváry Kosztka Tivadar (1853—1919) személyesen vett részt a szegedi árvíz mentési munkálataiban és az itt szerzett élményei fontos szerepet játszottak további sorsának szellemi és művészi kialakulásában. „Már láttam a sers csapását a nagy természetben — írja önéletrajzában többek között Csontváry —, a falánk hernyók pusztítását, a kártevő pocok elszaporodását, de tömeges embereknek a büntetését még nem láttam. E komor éjszakán mély gondolatok foglalkoztattak. s magamban kérdem magamat, ugyan mit vétettek ezek az emberek, hogy a sors kivétel nélkül vízzel lepte meg?" Csontváry önéletrajzának szegedi részletéből nemcsak az tükröződik. hogy 6 itt életét formáló, művészetére kiható élményben, sőt „pszichológiai áramütésben" részesült, hanem visszaemlékezésének papírra vetése által. írásban — jellemzően szuggesztív erejű nyelvén — „képet festett" a szegedi árvízről is. A szegedi árvízképek „valóságos" megfestői közül, időben elsőként Petrovics Lászlót (1839—1907) kell megemlítenünk. A Bécsben élő Petrovics közvetlenül az árvíz után Szegedre utazott és a vízzel borított város különböző helyeiről vázlatokat készített, ennek alapján az osztrák fővárosban dolgozta fel itteni élményeit. Négy hosszúkás méretű képét „Szegedi árvíz. 1879" cím alatt a Műcsarnok 1881es tavaszi tárlatán mutatta be. Ebből egyet a király, hármat pedig a város vásárolt meg Végül mind a négy festmény a szegedi múzeumba került. Petrovicsot a drámai esemény megrázó ereje hajtotta, hogv a Tisza szegedi pusztítását megörökítse. Több árvízkép létrehozására azonban a millenáris-kiállításon való részvétel szolgált ürügyül dekig kegyelettel zarándooltak a szegedi és a körSzeged város közgyűlése nyékbeli emberek. A fest1894 decemberében 20 000 forintot irányzott elő az árvízkéo megfestésére. A tanács pályázaton hívta fel Pataky Lászlót (1857—1912), Roskovics Ignácot MM 1915) és Vágó Pált 1928) a szegedi árvízkép színvázlatának elkészítésére. Képterveiket a festők 18Ö6 telén nyújtották be a városnak. a vázlatok később a szegedi múzeumba kerültek. A pályázók közül Vágó Pál színvázlatát tartották legjobbnak, ezért a nagyméretű árvízkép megfestésével Őt bízta meg a város. A tanács és ^ művész közti szerződés 1897 februárjában jött létre. Ez nemcsak a festmény 20 000 forintos tiszteletdíját, s a kép elkészítésének határidejét állapította meg. hanem a méret megadása mellett azt is kikötötte, milyen jelenetet kell ábrázolnia. ményről többen Írtak. % talán legérdekesebben Cserzy Mihály és Móra Ferenc. De nemcsak a mű. hanem H a művész ls népszerű és (1854-11 megbecsült volt a Tisza(1854 parti városban, ahova Vágó ismételten ellátogatott. Á Dugonics Társaság 1909 tavaszán, az árvíz harmincadik évfordulója alkalmából üdvözlő táviratot küldött Vágó Pálnak Jászapátiba. és ez alkalomból az egyik helyi lap így írt róla: „ ... hatalmas áttvízképe révén jogosan nevezhetjük szegedi festőnek Vágó Pált, az ecset országos hírű mesterét." Az itteni művészek közül Nyilasv Sándorral kötött Vágó haláláig tartó barátságot. Hátramaradt festményeiből 1929-ben. a Műcsarnokban rendeztek kiállítást. Lyka Károly — a magyar művészettörténészek Nevezetesen azt. amint legjelentősebbike — Vágóról I. Ferenc József kíséretével egvütt megtekinti az árvíz sújtotta várost. Vágó Pál jászapáti otthonában kezdett a 680—351 cm-es, hatalmas vászon megfestéséhez. melyen „mintegy 97 kisebb-nagyobb alak és a rombadőlt város egv része, vízzel borítottan látható". A szegedi árvízképen Vágó sokat vajúdva, nehezen haladva — rég lekésve a millenáris-kiállítást — dolgozott. Alkotását — melyet a kép szignuma szerint 1899 májusában kezdett el festeni —. elégedetlenül többször átfestette. Évek múlva jutott vele annvira, hogy félig készen magával hozta a képet Szegedre, s ezt a múzeum felsővilágítá írt szép nekrológjában ki emeli, hogy a művész Münchenben szerezte meg a biztos rajzot s az akkori tárgyias festés tudását, amelv azonban az ő kezén sokkalta színesebbé vált. Ezt a festésmódot tükrözi Vágó szegedi árvízképe is. amelv Lyka szerint „ ... nem közönséges feladat volt". Az idők során méltatlanul feledésbe merült Vágó Pál tiszteletére 1968 októberében — a művész halálának 40. évfordulóján — szülőhelyén Jászapátiban kiállítást és emlékünnepséget rendeztek Most. amikor — a szóban forgó helyi árvízkénekkel együtt — Vágó imoozáns festménvét hosszú idő után — a Móra Ferenc Múzeum sú kupolacsarnokában — kupolacsarnokában meerenszintén saiát szignálása szerint — 1902. május 1-én fejezte be. majd adta át ünnepélyes keretek között a városi hatóságnak. Egy. a tanácshoz intézett levelében — melyben kéri. hogv tekintsenek el alkotásának budanesti lezsüriztetésétől — Vágó Pál többek között kijelentette, hogv e művet az eddig elért legnagyobb sikerének" tartia. Az árvízképet a szegedi múzeum dísztermében helvezték el. amelv szemközt függött Munkácsy Honfoelalás-ának ide került naevszínvázlatával. Vágó árvízkénéhez — mely 1903 novemberében, a Műcsarnok kiállításán is sikerrel szerepelt — évtizedezett Szegedi Árvízvédelmi Kiállítás keretében — ismét falra helyeztük, nemcsak a művész emlékezetét tiszteltük meg vele; hanem a kép drámai mementójaként még jobban kihangsúlvozódik az a szocialista összefogás. helvtáifes. amellve] városunk hősies védői 1970 tavaszán. a soha ilyen fenyeeetővé vált tiszai árvíz ellen Szegedet megmentették A mai szegedi festők: Fontos Fándor Pintér József. Cs Patai Mihály és mások műtermiben már érlelődnek vécziilnek az új ándztéméto kének, melvek a „RombolóTisza" feletti győzelmünket fogják sugallni. Szclesi Zoltán élelmiszert, szerszámot, gyógyszert stb. magunkkal viszszük, hiszen egy esztendőben 9 és fél hónapot töltünk a világ távoli tengerein. A bálnákat Dél-Afrika partjai mellett is, meg az Antarktisz jéghegyei közelében keressük — mondja a másodkapitány. Jelenlétükről a zümmögő, ideges tollú műszerek tudósítanak, meg a szemünk. Meszsziről látni a cetek Jellegzetes szökókútjait, amint légzőnyflásaikon keresztül magasba fecskendezik a vizet. A fürge vadászhajók azonnal a falka nyomába erednek és szigonyágyúkkal ejtik el az állatokat. Szép és szomorú látvány, ahogy a hatalmas bálnák a piciny vadászok oldalaihoz simulnak... — Megjelenünk mi. s felvontatjuk őket a fedélzetre. Kezdetét veszi R nagy trancsírozás ... Később odasorolnak a hűtőhajók; a cethal zsír, meg hűs formájában kezdi útját az emberek felé. Van-e romantika a bálnavadászatban? Ügv kívülről nézve kétségtelenül van. De a széles haló hátán az egész inkább nehéz munka, fegyelmezett, nagyon pontosan megkövetelt emberi foglalatosság. * A haló. a kapitány vendégének lenni — felejthetetlen dolog. A magamfajta alföldi embernek pláne, aki rit.kán találja magát szembe olyan szertartásos fogadással és ->sztallal. mint amilyen Szovjet Ukrajna szalonjában volt. A tüzes. háromféle orosz vodka mellett House of Lords. valamint Osborne brandyt és Madagaszkári "uerto de Santa Maria bort töltöttek poharainkba. Vala*• int rék. fekete és niros kaviár. olajbogvó. „Biluja" nevű hal szeletelve. Egzotikus fzek. — Kanitánv. melyik a legnehezebb feladat önnek és tengerészeinek? — kérdeztem. — Szem elől téveszteni a fekete-tenger nartjait. — S a legszebb? — Viszontlátni újra! — vá-" laszolja elgondolkodva. * A Fekete-tenger kegyeibe fogadott. Hagyta, hogy addig ússzak súlvos vizében, ameddig akarok, a kitartó száraz srelet sosem váltotta fel durva vihar. De most mégsem az önfeledt, könnvű úszás, a gondtalan órák fzzt értem, hanem az óriás haióban töltött délutánét. Sok»t tönrenetem rajt;, miért. M»rt boldog emberekkel találkoztam. A kanitánnval. a segédtiszttel, a fed sí 7of mesterrel, a matró-oVirni Az emöori boldogság '<űlönös atmoszférát érászt maga körül, olvat. amely semmihez sem fogható.