Délmagyarország, 1970. július (60. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-18 / 167. szám

SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Ma kezdődnek a szabadtéri Somogyi Károlyné felvételei KODÁLY HARYJAVAL MA ESTE 8 ŐRAI KEZDETTEL NYITJA KAPUIT A DÓM ELŐTTI SZÍNPAD A nemzetközi néptáncfesztivál második nap ja A császár asztalánál. Háry (McIU György). Ferenc császár (Kőműves Sándor), császárné (Dayka Margit) és Mária Lujza (Marton Éva) e Dózsa, Állami Népi Együttes, Csinom Palkó, Borisz Godunov Elkészült a jövő évi műsorterv Tegnap délben a játélkok Igazgatóságán a hagyományos évad eleji sajtótájékoztatón találkoztak az első idei produkció, a Háry János színpadra állítói és az újságírók. Félix László, a rendező Szinetár Miklós munkatársa, Lukács Miklós karnagy, Fülöp Zoltán díszlettervező, Márk Tivadar jelmeztervező és Barkóczy Sándor koreográfus — ismertetve a felkészülés munkáját — elmondotta, hogy mindért a terv szerinti ütemben haladt, elmaradás sem a művészi, sem a műszaki-technikai munkában nem jelentkezett. A produkció a tavalyi nagysikerű előadás alapjain nyugszik, lényegesebb változtatásra nem volt szükség. Az előadásnak két új főszereplője van: Kőműves Sándor (Ferenc császár) és Benedek Miklós (Ebelasztin báró). A tájékoztatón Horváth Mihály, a játékok igazgatóhelyettese elmondotta, hogy elkészült a játékok 1971., jövő évi műsorterve. A városi tanács végrehajtó bizottsága a tervet keretprogramként elfogadta. Ezek szerint a játékok előadásai jövőre július 17-én kezdődnek és augusztus 21-ig tartanak. E több mint egy hónap alatt a dóm előtt 16 előadás zajlik le. Nyitódarabként Illyés Gyula Dózsa György című történelmi drámáját mutatják be. Ezután a jövőre húszesztendős Állami Népi Együttes több előadásából álló bemutató sorozata következik. Az együttes négy alkalommal 3 nagysikerű összeállítását mutatja be. Az első két estén az Ecseri lakodalmast, azután egy estén a Kisbojtárt és ugyancsak egy estén a Jeles napokat. A daljátékot jövőre Farkas Ferenc Csinom Palkója képviseli. A népszerű mű tiz esztendővel ezelőtt, 1960-ban már szerepelt a játékok műsorán. A hagyományos nagyopera jövőre Muszszorgszkij Borisz Godunov ja lesz, amelyet külföldi — elsősorban szovjet és bolgár — vendégművészek közreműködésével mutatnak be. Ez a keretprogram később esetleg még egy bemutatóval bővül, de az előadások száma akkor sem emelkedne lényegesen. A végleges játéknaptár a megfelelő döntések után szeptember—október hónapban alakul ki és akkor nyilvánosságra hozzák. Addig lógatta a lábát az eső, amíg „tető alá", a Szegedi Nemzeti Színházba nem kényszerítette a nemzetközi szakszervezeti táncfesztivál résztvevőit és nézőit. A kényszerű helyváltoztatás azonban nem rontott, de éppen javított a vihar miatt bizony rosszul indult rendezvény hangulatán. A biztonságos környezetben könynyebben verődtek tapsra a tenyerek; s jobb kedvvel szállt az ének, huszárosabban csattogtak a csizmák és a papucsok. Elsőként a házigazda szegedi EDOSZ-együttes lépett színpadra. Lutor Gyula koreográfiájára és Mihálka György zenéjére eljárt kalocsai táncuk nemcsak jó hangulatot teremtett, de a csoport fejlődéséről, a leány- és férfitáncosok helyenként már „profiszintű" képzettségéről tanúskodott. Az utánuk látott „Vadrózsák" — az építők együttese — hasonlóképp jól bizonyították felkészültségük egészen magas — nemzetközileg is jól ismert, méltányolt — színvonalát. Falvay Károly vezetésével valóban „hivatásos" teljesítményt nyújtottak! A Dunai Vasmű együttese főképp a tiszta, egyszerű mozgásanyag fegyelmezett megvalósításával; a gyöngyösi Vidróczky-csoport pedig az ősi motívumok szinte átfogalmazás nélküli — rendkívül erőteljes — felidézésével tűnt ki. Hasonlóképp nagy élmény Kovács Eva és Puskás Imre kiállítása Ahogy az már nyárról nyárra lenni szokott: rangos és bizonyára nagy érdeklődést keltő kiállítás nyílt meg a Szegedi Ünnepi Hetek alkalmából a Képcsarnok Vállalat Kárász utcai bemutatótermében. A tegnap, pénteken délután átadott kettős tárlat anyagának készítői — Kovács Éva keramikusművész és Puskás Imre textilművész — fiatal koruk ellenére is számottevő képviselői a jelen években nagy fejlődésnek indult magyar iparművészetnek. Ami Kovács Éva munkáit illeti, azok elsősorban természetes, mondhatni, ösztönösen tiszta formáikkal keltenek érdeklődést. Az a tény pedig, hogy színezésüket ugyancsak az indulatok — s nem a sokszor kipróbált ötletek — diktálták, csak még inkább rokonszenvessé teszik őket. Noha Kovács Éva most bemutatott anyagát még nem határozza meg a kerámiaművészet nagy művelőire jellemző, tüstént felismerhető egyéni stílus, használati célokra, s egyben gyönyörködtetésre készített munkái így is emlékezetesek maradnak. Azok számára pedig, akik megvásárolják őket, feltétlenül féltett lakásdíszekké válnak. Puskás Imre — aki egyébként Szegedről elszármazva vált a textilművészet jeles képviselőjévé — valamivel több is, de egy kicsit kevesebb is az imént említett fiatal kerámikusnál. Több, hiszen alakokat mintázó subaszőnyegei tulajdonképpen nevéhez fűzhető, eredeti „találmányok", de mégis kevesebb, mert a hagyományos szőnyegformák készítésekor — némely esetben, s hangsúlyozzuk: véleményünk szerint — engedékenyebbnek bizonyul. Azokra a nemcsak ötletekben, de színben — sőt: színezettségben — túlgazdag darabjaira gondolunk, amelyek fémesen csillogó szálaikkal népszerűséget talán igen, de a szigorúbb mércékkel mérők előtt csorbítatlan rangot aligha szereznek. Kár ezekért az olcsóbbnak tűnő megoldásokért, hiszen Puskás Imre éppen a népmesék alakjainak groteszkbe hajló — formában egyszerű, színben visszafogott — megidézésével tud igazán újat adni, s faliszőnyegei közül is a természetes árnyalatokban gazdag, kompozícióban ötletes, de szolid darabok tetszenek igazán. Mindenesetre: nagy sikert jósolunk a Képcsarnok ünnepi kiállításának, és örülünk, hogy két ilyen tehetséges, s reméljük, nagy jövő előtt álló fiatal művész munkáinak adott helyet a mindig szívesen látogatott bemutatóterem. A kettős tárlatot Koczogh Akos művészeti író nyitotta meg. L. A. volt a vegyipari dolgozók Bartók Béla, és a Vasas Központi Együttesének műsora is. Mindkettőt lényegében azonos értékek miatt lehet dicsérni: a nagy fegyelemmel, méltósággal, iskolázottam de mégsem indulatok nélkül való, mindenkinek igaz örömet jelentő táncukért. Az indulat — énekben is, mozgásban is — jobban uralkodott most, mint a korábbi évek fesztiváljain. Még laikus szemmel figyelve is megállapítható, hogy a legrangosabb amatőregyüttesek műsorában kevésbé figyelhetők meg a korábban uralkodó balét tes Bízunk a következő években: hátha akkor jobb időben és tehetségesebb vendégek közreműködésével zajlik majd le az Újszegedre szánt, de végül is a Tiszán innenre szorult néptáncfesztivál. * A nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivál rendező bizottságától nyert értesüléseink szerint a mai, szombat délelőtti szakmai bemutató az eredeti tervektől eltérően nyilvános lesz. Részt vehetnek rajta mindazok, akik a szerdai éjszakai vihar miatt nem tudták megnézni a külföldi együttesek első előadását, illetve Enyedl Zoltán lelvétele Az építők „Vadrózsák" együttesének táncosai a Szegedi Nemzeti Színház színpadán elemek. Kevesebb lett az átírás, az elvonatkoztatás; és több a korábbi évekből jól ismert hetykeség, játékosság; több a táncban elmondott ösztönös öröm. A csütörtök esti — ismételjük: nagy sikerű — magyar bemutató azonban más tanulsággal Ls szolgáit. Nagy nyomatékkal hívta fel a figyelmet arra, hogy a korábban — igaz, nem teljes számban — látott külföldi és hazai együttesek tudása között meglehetős nívókülönbség van — az utóbbiak javára. Nem tűnik talán udvariatlanságnak, ha kimondjuk: ilyen jó képességű magyar csoportok partnereként jobb lett volna felkészültebb, rangosabb vendégegyütteseket látni. így vált volna ez a nemzetközi néptáncfesztivál most kapott rangjához illően valóban nemzetközivé. Kiemelést kíván viszont a román és a nagyszerű szovjet együttes. azok, akik a csütörtökön megtartott magyar estről — a színház korlátozott befogadóképessége miatt — kiszorultak. A szakmai bemutatót természetesen csak az érvényes jegyek felmutatása ellenében lehet megtekinteni. A. L. Láthatatlan emberek Megbízható műszaki stáb ügyel arra, hogy a szabadtéri előadásokon minden rendben legyen. A mintegy 200 emberből álló gárdában 40 világosító, 30 díszítő. 45 öltöztető, 15 fodrász. 10 kellékes. 8 díszlet és 17 jelmezvarrónő dolgozik, ök a siker láthatatlan részesei. SZOMBAT, 1970. JÜLIUS 18. Bemutatkoztak a magyar együttesek